Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)
1979-08-24 / 197. szám
£<jy *#/ éleiért harcoltok A szocializmus útján Gyönyörűek errefelé a hajnalok. Az Alacsony-Tótra ormai mögül lassan kúszik felfelé a nap tüzes korongja, a szürkületből gondosan művelt szántók, learatott táblák, vastag füstöt eregető gyárkémények vonalai rajzolódénak ki. Csodálatos a táj. a természet ajándékaként emlegetik a közép-szlovákiaiak. A csaknem tizennyolcezer négyzetkilométer Csehszlovákia legnagyobb kerülete. Forradalmi hagyományokkal, megújult iparral, mezőgazdasággal. Mert az ország felszabadulása előtt csak néhány városban: Banska Bystricán, Dubnicán, Rozemberok- ban, Handlova környékén összpontosult néhány ipari létesítmény, a kerület déli. részén zömmel mezőgazdálkodók tengődtek apró parcellákon a nagybirtokok árnyékában. Mindez ma már a történelemkönyvek lapjaira kívánkozik. Minden megváltozott... A kerület ipari termelése 1949 óta csaknem húszszorosára növekedett, ezen belül a gépgyártás kapta a főszerepet, a termelés e területen megnegyvenöt- szöröződött. A vegyipar sem maradt el, ma már ötször annyi szintetikus anyagot, padlóburkolatot, műszálat, gumiabroncsot állítanak elő Közép-Szlová- kiában, mint harminc esztendeje. S hozzá az energiát olyan hatalmas erőművek szolgáltatják, mint a novóky, hasznosítják a hegyekből alázúduló folyók energiáját is, Cierny Váhon most épül az új átemelő vízi erőmű. A felkelés S a rengeteg erdő! A fafeldolgozó ipar termelése évente 8,4 százalékkal emelkedik, épül a cellulóz-papír kombinát Ruzemberokon, amely újabb lehetőség az alapanyag komplex és gazdaságos felhasználásához. A közép-szlovákiai kerület hírnevét olyan gyárak, üzemek öregbítik, mint a ZTS Martin, a Detra, Tesla Nizná, SZM Dubnica, amelyek a szocialista iparosítás jelképeivé váltak. S jelentős szerephez jutott jó néhány vállalat a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa áftal elfogadott komplex program megvalósításában is, mint például a svermovói vasgyár, a povazsky gépgyár. A mezőgazdaság is évről évre sikeresebben zár. A kerületben a szocialista nagyüzemek művelik a föld kilencven százalékát. Az egy hektárra jutó mezőgazdasági termelés az elmúlt két évtizedben 2,3- szorosára növekedett. A sok takarmány, az állattenyésztésre kedvező lehetőségek sem maradtak kihasználatlanul. A hús- és tejtermelés megkétszereződött, a tojástermelés ötszörösére emelkedett s lehetne sorolni hosszasan a szocialista társadalom építése során elért eredményeket. S a kerület lakóinak emelkedő életszínvonala, a róluk való sokoldalú gondoskodás, az üdülés, sportolás, turisztika, az egészségvédelem feltételeinek javítása mind-mind bizonyíték arra. hogy a harmincöt évvel ezelőtt történtek valóban egy új kor nyitányát jelentették. filmkockái ' Ä lavocska érdekes alakú, népviseleti kalap. Besztercebányán betonból, üvegből, fából mintázták a hatalmas la- vocskát, a kalap alakú múzeumot, amely a szlovák nemzeti felkelés eseményeinek és résztvevőinek állít emléket. Mint egy szentélyben, csend honol a falak között. — A múzeum tíz éve nyitotta meg kapuját, azóta több mint ötmillióan tekintették meg — újságolja Marta Go- lemova, a dokumentációs osztály vezetője, aki Katarina Zsírosovával, a múzeum munkatársával együtt szegődött mellénk, kalauzolásra. A földszinten Jaroslav Ku- bicka, besztercebányai szobrászművész kiállítása. A művész emlékművek sorát alkotta, fényképfelvételek, makettek idézik fel a helyszíneket, ahol szlovákok és más nemzetiségek hullatták vérüket... A szlovák nemzeti felkelés történései vászonmozaikon elevenednek meg. Az előzmények: a szégyenletes müncheni egyezmény, az ország nyugati területeinek német megszállása, Szlovákiában a helyi fasiszták kerülnek uralomra... A filmkockákon tűz folyik, merev képű katonák masíroznak a halálba, riadt gyermekszemek bámulnak bele a semmibe. Az elhurcoltak helyére újak állnak, a front mögött a CSKP újjászerveződik, a párt 5. illegális vezetősége a demokratikus és antifasiszta erők összefogására törekszik, megalakult a szlovák nemzeti tanács, izmosodnak a forra- dalnerők... Az égen mélykék felhők úsznak, a Tátra hegycsúcsai pipálnak, harcosok taposnak keskeny ösvényeket. Fentről jött a segítség 1944 felejthetetlen nyarán: Ladislav Kalina és társai aztán a legendás hírű Alexej Jegorov, Anton Sa- gát, Teodor Pala, Jan Usiak. Július elején Pozsonyban tanácskoztak a szlovák nemzeti tanács és a kommunista párt képviselői, az ellenállás szaporodó és növekvő akciói, Szlovákia lakosságának elszántsága egyre érlelte a felkelés gondolatát, amelyre két variációt dolgoztak ki. Az első szerint a felkelés menetét összehangolják a szovjet csapatok felszabadító hadműveleteivel, míg a másik elképzelés szerint akkor adnak jelt, ha a németek megszállnák Szlovákiát. Ez augusztus utolsó napjaiban be is következett. Augusztus 29-én kezdődött Szlovákia megszállása, s még aznap Jan Golian alezredes, á, szlovák hadsereg besztercebányai helyőrségének főparancsnoka vezetésével Zsola környékén megütköztek a németekkel. Az események sebesen követték egymást. Másnap a mozgósítás nyomán hatvanezren fogtak fegyvert, s fordultak szembe a fasisztákkal. A szlovák nemzeti tanács szeptember elsején lépett ki az illegalitásból, a felkelés központi irányítója lett, felhívással fordult a néphez. Harcra hívott minden demokratikus és haladó erőt... Nézzük a tárlókat. Az egyik a Szlovák Szabad Rádió életéből ad kóstolót. Ott van az első bemondónő, Ladisláv Sáré fényképe, hangszalagok, pecsétek. Besztercebányán is volt stúdió, s ahogy a harcok he- vesedtek, mozgóstúdiót hoztak létre. Szeptember 8-án kezdődött a kárpát—duklai hadművelet, a településeken forradalmi nemzeti bizottságok alakultak, megérkeztek a második szlovák ejtőernyős brigád tagjai Vladimir Prikryl ezredes vezetésével, harcoltak szovjet, magyar, angol, francia internacionalisták. A túlerő azonban győzött. Október 27-én a németek elfoglalták Besztercebányát. Véres megtorlás következett. A bosszú következménye egyebek között a megtalált 176 tömegsír. Nem kímélték a nőket, a gyermekeket sem. Az ellenállók a hegyekbe vonultak vissza, s folytatták küzdelmüket, míg a szovjet csapatokkal vállvetve fel nem szabadították Csehszlovákiát a német megszállás alól. Pereg a film. Hősökről, névtelenekről, s kinn a múzeum melletti haditechnikai parkban nebulók fürösztik arcukat az augusztusi napsütésben, nekik játék a repülőgép, a harckocsi. S maradjon is meg annak! Besztercebánya ma... Tanító és forradalmár... A szlovák népnek nem volt korszerűen felszerelt hadinépe, amikor a felkelés után a német reguláris hadsereg országára zúdult elfojtani a szabadságot. De voltak a néphez hű fiai olyanok, mint Ladiszlav Sara, az egyszerű néptanító, aki a harcok során fegyverrel is, de gyújtó hangú beszédével is lelkesítette népét a harcra, a győzelemig. Losoncon, a tanítóképzőben egy kivételes tehetségű ifjú szlovák emberre lettek figyelmesek a tanárai. Szerette az életet. Tele re- menyekkel indult pályáján, amely Breznán, az általános iskolában kezdődött. Jozef Kudelka, a hű barát emlékezett róla: — Tele volt az emberek iránti szeretettel. Az iskolai tanításon kívül maga köré gyűjtötte a fiatalokat, tanította okét az énekre, táncra, a vidámságra. Egy hegyi faluban mindent jelentett ez az ott lakó embereknek. Sportvetélkedőket rendezett. — Elet volt, ahol megjelent. .. És akkor, amikor élete legszebb éveit élte, munkájának gyümölcsében gyönyörködhetett, akkor, amikor újabb és újabb tervek születtek gondolatában, elborult Európa ege, kitört a háború. Elsőként emelte fel a hangját a pusztítás ellen. Az életet követelte, nem a halált. Az illegalitás nehéz sorsát ís vállalta ezért és következetes maradt mindvégig « munkásmozgalomhoz. Elsőnek a Besztercebánya környéki tanítókat szegezte az ellenállók sorába. Aztán tollat fogott és irt röplapokat, újságcikkeket. Hangja felhangzott számtalanszor a háború ellen a Szlovák Szabadságért rádióállomáson keresztül, hogy hallhatta egés3 Euró i a. ■ Az ellenség félt tőle. Amllcor a nemzeti felkelés után a német hadsereg megszállta Silóvá kiút. Ladiszlav Sarát keresték, mint a felkelés egyik vezetőjét, a nép irányítóját. Könnyen nem jutottak nyomára. Rejtették a hegyi falvakban, a gyárvárosok labirintusában, hogy megszakítás nélkül hallhassák biztató hangját a felkelők. Akkor került üldözői ke- zé-'e, amikor gyűrűbe fogták a rádióadót. Menekülhetett volna. de a harcot választotta. Amikor kilőtte utolsó töltényét, még a rádión keresztül azt üzente: — Éljen a népek szabadságai A szlovák föld szabad lesz. . . Ez volt az utolsó üzenete. Elve került a hóhérok kezére. Aztán a kínvallatások, hogy megtörjék. De Ladiszlav Sarát, a néptanítót nem tudták megtörni. Most kegyelettel gondol rá a szlovák nép, a haladó világ. Tanító volt és forradalmár. .. 1—1. — *) Lángoszlop az út mentén örökmécses fénye világítja be a hegy belsejét, és a néma tanúk, a Kalistya fenyvessel magas csúcsa, a Vág túlsó partján, innen a másik oldalon a Balazsa őrködik a Nye- mecka felett. Egy vakítóan fehér lángoszlop az emlékmű, és emlékeztet mélyen az ember agyába férkőzve. — Nyemecka emlékeztető! Nyemecka figyelmeztető! Nyemecka azt kiáltja: „Soha többé háborút!" Azon az augusztusi napon, amikor felkelt a háborútól meggyötört, de saját erejében szentül bízó szlovák nép, a diadal harsogta be a szlovák földet, és eljutott a hegyek legrejtettebb zugába. Ott kiáltottak velük győzelmet magyarok, franciák, oroszok és mindazok, akik hittek a fasizmus pusztulásában. Attól kezdve másképpen dübörögtek a gyárak gépei, másképpen csattogtak a favágók fejszéi, új ritmust zengtek a bányák gépei. — Győzelemre indult a szlovák nemzeti felkelés... Szép augusztus végi nap volt. Aztán elsötétült a világ. A megszállók gyilkos hada zúdult a szép szlovák földre. Azt mondta Aljoz Ritnosik. az ádáz küzdelem egyik túlélője. — Gyilkoltak, pusztítottak a német fasiszták... • a. Ott, az út mellett, ahol most lángoszlop vigyáz a gyilkosság áldozatainak emlékére, ott a Kalistya aljában egy mészégető kemence volt. Gödre mély és tüzes. Föléje nyúló padlás hídja ismerte igazán a mélyben buzgó hőfokát. Es Nyemeckát körbefogta a gyilkos sereg. Sírással, jajon- gással telt meg a völgy. Az első áldozatokat Besztercéről hozták. Ott álltak a padlón a kemence felett. Nem volt más bűnük, csak annyi, hogy szabadok szerettek volna maradni és nem tudni többé a háborúról. Eldördültek a fegyverek és a holt, sebzett emberi testek belezuhantak az izzó kemencébe. És hozták egymást követve az áldozatokat és gyilkoltak. De a szlovák felkelők dicső hada ki- pusztíthatatlan volt. A holtak helyére élők léptek. örökmécses lángja hirdeti, hogy hősök, a népért, a szép szlovák föld szabadságáért életüket üldözőkért lobban ott az örök láng. Anton Szedresekért, Mirko Nesparokérf és az áldozattá lett esküvői násznépért, a magyar Adler Károlyért, Fábri Józsefért és százakért. akik hősök voltak és maradtak... — B — Emlékezz, barátom! I! A martini lakásban találkozott ezen a szép augusztusi napon két harcos. Sok év múlott már felettük, meg is szenvedték az életet, de még ma is friss a gondolatuk, tiszták az emlékük. Találkozott két harcos, Aljoz Ritnosik, a csehszlovák katona és kom. munárja. a szovjet Andrej Krilovics Lachov. Az egyik Martinból indult a harcba, a másik Kijevből. Harmincöt esztendővel ezelőtt, amikor a szlovák hegyekben elhallgattak a fegyverek, mert a szovjet hadsereg kiűzte az utolsó német fasisztát is, megsemmisítették a csatlósaikat, így vált el egymástól a két harcos. — Örökké emlékezz!!! & emlékeznek, kristály- tisztán mindenre, mert ami történt, arra Emlékezni kell mindenkinek mindörökké. Fellángoltak a harcok a szlovák földön. Nem a menekülésre gondoltak a felkelők, hanem a harcra. Aljoz Ritnosik azt a parancsot kapta Ve- licska parancsnoktól, hogy vigyen fegyvert a felkelőknek. Vigye a hegyekbe, a bányába, a gyárakba, de vigye mindenáron, hogy szembefordulhassanak a gyilkosokkal. Azon a napon volt ez, amikor a partizánok közreadták felhívásukat a harcra. A fegyver megszerzésének tervét pontosan kidolgozta a katona. Augusztus második felét írták és ebédidő volt. Aljoz Ritnosik, a katona cselekedett... Amikor az ebédidőre elnéptelenedett a laktanya, a németek is elhúzódtak az étkezdébe, egy teherautót indított el a fegyverraktár felé. Katona volt és parancsnok, joga volt az intézkedésre. A raktár kulcsai már akkor a zsebében lapultak. Annyit mondott az érdeklődőknek emelt hangon: — A fegyvereket a nagyraktárba szállítjuk... Senki sem sejtett semmit, még az autó vezetője sem. Rakták a fegyvereket a teherautóra. Amikor megtelt, elindultak. Ö is ember, elfogta a kétség, kiszáradt a torka és egyre arra gondolt, mi lesz. ha a kapuban számon kérik. És akkor eszébe jutottak azok a sorok, amelyeket a partizánok adtak közre és az üzenet, amit Valcsokon keresztül kapott. — Fegyvert, fegyvert a felkelőknek... A remény nem hagyta el soha a katonát. A kapuban az őrség parancsnoka kilépett a szobából. Ismerték egymást. Ki tudja, az őr értette-e, hogy mi készül, vagy nem, de tisztelgett és a fegyverrakományt kiengedte a laktanyából. Túl a vasúti átjárón, ahol elcsendesedett a vidék, csak ott szólt a katona a gépjármű- vezetőnek, aki inkább választotta a hazatérést, mint a fegyverek továbbszállítását. Aljoz Ritnosik, a katona maga ült a volánhoz és vezette a kocsit Szklabináig, ahol már várták a felkelők. így lett fegyvere annak a partizánegységnek, amelynek egyik parancsnoka lett Aljoz Ritnosik, a katona, és komiszárja, Andrej. És most találkoznak. Mire emlékeznek. A hősökre, az elhunytakra és élőkre. Talán I Helénára is, a születése tizenkilencedik évfordulóját ünneplő partizánlányra? Igen, őrá is, amikor semmi ajándék nem volt, csak egy árva fe- nyőfácska, rajta néhány gránáttal dísznek. És akkor, amikor a legszebbre, az emlékezésre került sor a szép szlovák partizánlány születése örömére, akkor kiáltotta az őr: — Riadó! Riadó! Csak a fenyőt hagyták hátra díszeivel. Aztán hallották a gránátok robbanását. A német felderítők belőttek a hátrahagyott épületbe. A fenyőt találták el, amelynek díszei válaszoltak a kíváncsiskodónak. Ott lelték csúnya halálukat. Emlékeznek a két jó barátra, Vladimir Blahovecra, a cseh orvostanhallgatóra, és Eugén Karvasra, a szlovák zeneszerzőre. Martin védelmében a tűzharcban egymást fedezve haltak meg. Együtt, temették el őket, és most a sírjukra virágot tesznek. Emlékeznek a harcokra, a győzelemre, mert együtt küzdött Andrej Krilovics Lachov, a kijevi katona és Aljoz Ritnosik, a mártini katona. Együtt harcoltak és együtt győztek... Bobál Gyula NGGRAD — 1979. augusztus 24., péntek 5 Együtt harcoltak és győztek •••
