Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-13 / 162. szám

Hatvan gyermek vidámsága Úttörő olvasótábor Rétságon • Jó helyen járunk? — öt- lik fel a kételkedés első pil­lanatra. Azt mondták, a rét­sági általános iskolai diákott­honban találtuk meg a me­gye; úttörő olvasótábort, s ha így van. akkor itt vidám, pezsgő életnek kell lennie. Az épület körül azonban csendesség, nyugalom: a sze­merkélő eső egész nap kitar­tóan mossa a tetőt, a falakat. A diákok beszorultak a szo­bákba. előkerültek a társasiá- tékok. a ceruzák. ecsetek, manoák meg a könwek. min­denki i evek szik magát vala­milyen módon hasznossá ten­ni. Hatvan gverek örömét, vidámságét őrzik a falak, im­máron a negyedik nyáron. S van. aki Rétségra ismételten visszatér. Mint például Cze- be Judit, aki a salgótariáni Gagarin Általános Iskolában ősszel mér az utolsó osztályt keadi. . ~ Két. ^ után, Czebe Judit. Ferik Ibolya, Surányi Katalin, Péter Tibor és jöttem újra az olvasótábor- _ ._ , .................. b a — mondja a kislány , Barna Csaba a .torteneszkiscsoport tagiai fölkészülés koz­hiszen tudtam, hogy kellemes ben. . gyűltek össz~ az idén. elvont témákat is képesek ügyesen j megragadni. — Miben foglalható össze a romantikus, úttörőjelleget ő ' olvasótábor legfőbb hasz­na? — Mindenekelőtt abban — feleli a táborvezető —. hogy azok a gyerekek, akik itt el­töltenek két hetet, megszere­tik a művészeteket, az iro­, dalmat. biztosabban igazod­nak el -az értékek között. S azt, hogy mi értékes és mi­ért. otthoni társaiknak is el tudják mondani, tehát kör­nyezetüket is alakítják, for­málják. nemcsak önmagukat. . Ezért érdemes minden eszten­dőben megszervezni a tábort. Fróba közben a zenei alkotócsoport. Az olvasott művek egy-egy szereplőjét agyagból mintáz­zák meg a népmesekiscsoport tagjai. napokat fogunk itt tölteni. Az idei program hasonló az akkorihoz, de most talán még szervezettebb, színvonalasabb. German Katalin szökésbar­na. kíváncsi szemű kislánv. most végezte el a nógrádi ál­talános iskola hatodik osztá- lvát. Ö először lakója az út­törő olvasótábornak. — Nagyszerűen érzem ma­gam — meséli. — Itt van a barátnőm is... — Milyen programok tet­szenek? — Mindegyikben találok valamilyen örömet, de főként a Berzsenyi-túra és a sport- verseny tetszett. — Hogyan viseled el a kö­töttségeket? — Jól. Megértem hoav rendnek kell lennie a szobák­ban. a környezetünkben. In­kább az idő lehelne több. Ha nem esne az eső, most Bán­kon fürödnénk. Tarján András, a rétsági járási hivatal müvclődésílavi osztályának tanulmánvi fel­ügyelője a megyei könyvtár, a HNF megyei bizottsága, a megyei úttörőelnökség és a megyei tanács művelődésügyi osztálya közös szervezésű tá­borát az idén Vezeti harmad­ízben. Az évek során roc - lehetősen sok tapasztalat ke­rült a birtokába. — Kissé félrevezető az ol­vasótábor elnevezés — mond­ja —. de már megszoktuk. Az olvasás igényét kívánjuk fel­kelteni a everekekben. rend- Hvül változatos módszerek­kel. eszközökkel. Magában a táborvezetőség összetételében is látszjk. hogv a gyerekeket sok oldalról közelítjük meg, sok szálon vezetjük el az ol­vasáshoz. Mindenki pedagó­gus. de van közöttünk ma­gyar, történelem, ének—zene és rajz szakós, a négy kiscsopor­tunk fő profiliának megfele­lően. — Hogy mindenki pedagó­gus. van egv nagy előnye is — fogalmazza meg vélerríé- nvét Németh János, a zenei csoport vezetője. — Tudjuk ugyanis, hogy az iskolában müven ismereteket nem kao- ha**ak meg a gverekek. s azokat mos* itt esv-eev témá­hoz. kancsn1ódva PÓ+o1i''9‘'*’:,*> Cé’uhlc hógv a tudatos ön­művelésre neveltük 3 gvere­A minap bezárta kapuit a tábor. A búcsúesten a kís­— bábéi - fel v. — keket, felkeltsük a nyitottság, csoportok legügvesebbiei vi- a továbbérdeklődés igényét. dám műsorral vetélkedtek — A kéthetes tábor bővelkedett ötletességben. ügyességben, érdekessebbnél érdekesebb találékonyságban. Az akkori programban. Az egyik alka- szépségeket, a tábor vidám­lommal a rétsági iárási sagait ma. már családi kör­könyvtárral ismerkedtek meg. ben. rokonoknak, a barátok- Lázár Ervin, Varga Domo- nak idézgetik. ^ Jövőre 1 Horgas Béla műveiről nyára közülük is többen fordulnak Rétságon. (ok) nak idézgetik. Jövőre bizo- kos, Horgas Béla 'műveiről nyára közülük is többen meg­folytattak beszélgetést, meg­tekintették a banki nemzeti­ségi falumúzeumot. Horváth Sándor keramikus műtermét, találkoztak Kiss Dénes költő­vel. megtapsolták Dévai Nagy Kamilla zenés műsorát, be­szélgettek Vekerdi László tu­dománytörténésszel. Sport­versenyeket rendeztek, kirán­dultak. Valóban sokfélekép­pen közelítik meg az irodal­mat az olvasótábor lakói. Máté György: KINCSES ATTILA . IV. Önjelölt örökösök Attila hatalmá­nak delelőjén. 44l-ben a hun követ Konstanti­nápolyban pa­naszt tett n mar- guai pöspök ellen. Azt állította, hogy annak' emberei titkon behatolnak a Duna—Tisza közén a hun fő­hadiszállás köze­lébe. ott kirabol­ták nemesembe­rek friss sírjait, elemelték az oda temetett arany­tárgyakat. A vizs­gálat tisztázta a püspököt a vád alól; a perből vissza. A kutatók — mint azonban kitűnik, hogy a sí-, látni fogjuk — az álomlátás- rok kirablása, amely Európá- tói, a mesélő kedvű öregek ban, Afrikában és Ázsiában is elbeszéléséig és saját elképze- évezredeken át dívott, nem lésükig mindenféle „nyomot” kímélte meg az Európába elő- felkutattak a hun kincsek retört hun fejedelmek és fő- (itán. Miután legtöbben me- nemesek sírját sem. sék után indultak el, a kuta­tás nem szorítkozott Déi- A Góbi-sivatag vidéken és Magyarország, a Bánát és a a hosszú hun vándorút mentén Vajdaság területére. A kun­eltemetett hun törzsfők sírja kincs-kutatás a Nibelung-ének fölé az ősi kelet-ázsiai rítus £s a skandináv sagák Attila szerint — nagy halmot (kur- alakján keresztül Németor- gánt) emeltek. Nálunk „kun- gzágban, Svéd- és Finnország- halomnak” mondják az ilyen ban is dívott. Volt olyan földből emelt síremléket, il- osztrák önjelölt örökös, aki a léivé annak maradványait. magyar és a csehszlovák ha­tárvidék szép, Duna-menti városánál. Hainburgnál kuta­tott a hármas koporsó után. Búvárok ástak az Ets folyó medrében, Pettauban, Stájer­lett a belátás hoev az őri orszá8ban Krajnában is. A ■ratlenül rnaeas Jó 8 mestersé- chalonszi csatateret, Vesigneul A hunok Duna—Tisza .közi tartózkodása Idején, az V. házadban azonban a halmok egyre laposabbak lettek; a kegyeleten valószínűleg úrrá zetlenül magasodó mestersé ges domb elsősorban a sírrab­lókat figyelmezteti, hol buk­kanhatnak valamilyen zsák­határát a helyi lakosok több­ször is felforgatták, mert az a hír járta, ott alussza Attila a ^ k, nháim»ink” örök álmát. Lengyelországban ífüTaUvanSTVatjzüir tíláltlfls valóit Utó^fk ban ,ehet' °lMzhon «***«« azonban hoppon maradtak. Amióta történészek és régé­szek kutatják a földben rej­lő emlékeket, egyetlen kur- nvusodtak bel„ gánból, vagy más, hasonló rendeltetésű műdombból sem kerültek elő hun fejeledelem földi maradványai. földjét sem kerülte el a fúr. csa aranyláz; a régészeti em­lékekben oly gazdag ország­ban is akadnak, akik nem még, hogy Attila kincséről le kell mon- daniok. Az önjelölt örökösöket azon­ban furcsa módon ez a sok A nagy hun uralkodó egyéb­ként nem áll egyedül ezzel a ragállyal. Az emberi képzelő­sikertelenség nem riasztotta tehetség korlátlanul csapong ott, ahol valami arra készteti; Verona nagy idegenforgalmi nevezetessége a „halhatatlan ■szerelmes”, Júlia sírja; Dánia . ilághírű látnivalója, társas, utazások célja Hamlet helsin- göri vára, annak ellenére, hogy mindkét nevezetes „sze­mély”’ cpak Shakespeare fan­táziájában élt. Marseille mel- stt. If vára előtt megilletőd- ve gondol a turista Dumas rZellemi szüleményére, Monte Christóra. A tunéziai Dzserbán mutogatják a helyet, ahon­nan a szirének csábították énekükkel Odüsszeuszt és so­ha, senki nem reklamál, mi­ért vezetik félre. Inkább for­dított a helyzet: Máriapócson, Lourdes-ban vagy Fatimán a testi épségét veszélyeztetné, aki kétségbevonná az ott tör­tént — és ma gazdagon jöve­delmező — „csodát”. A csodához, a megragadó,’ megható, az emberi tett- és szerzésvágyat ingerlő történet­hez kettő kell: olyasvalaki, aki elmondja és sok olyan,, aki el­hiszi, befogadja az elbeszélést.1 Ha ez a második feltétel tel­jesül, közömbössé válik,’ mennyi benne az igazság és mennyi a képzelet szüleményei Az arany birtoklásának vá. gya különösen alkalmas arra, hogy hatalmába kerítse az ember gondolatvilágát. A bű­nözés egyik „klasszikus” for­rása ez a feltételezés; a tehet­séges mese- és regényírók, költők kezében veszedelmes fegyver a rejtett kincsről szó­ló történet; az olvasó szívesen veszi a szó szoros értelemben „készpénznek” amit erről ol­vas. Így született a Tisza rrfedré- be süllyesztett, színarany ko­porsóban örök álmát alvó, vi­lágverő Attiláról szóló' mese is. Volt idő,, hogy hazafiatlan- nak, bitangnak bélyegezték, aki nem hitt bene. Móra Fe­renc, a kiváló író, a tudós múzeumigazgató is mentege­tőzésre kényszerült, amikor kimutatta ennek a mesének a képtelenségét. Miért is kell megbolygatni egy olyan tévhi­tet, amely tulajdonképpen senkinek se okoz kárt? (Következik: Az Attila-slr legendájának keletkezése) A Honismeret — Nógrádról A Honismeret című tájékoz­tató folyóirat idei második száma ismét számos nógrádi vonatkozású közleményt kí­nál az érdeklődő olvasónak. Közülük szólunk néhányról, a teljesség igénye nélkül. Az Évfordulóink rovatban találjuk Leblancné Kelemen Mária cikkét, Nógrád megyei adalékok a Tanácsköztársaság közoktatási-közművelődési po­litikájához címmel. Mint is­meretes, s amint arra a szer­ző is- utal, a Forradalmi Kor­mányzótanács XXIV. számú rendelete volt hivatva arra, hogy egységes nevelés, okta­tás valósuljon meg, s ennek érdekében vegyék köztulaj­donba az oktatási és nevelési intézményeket. A Közoktatás- ügyi Népbiztbsság volt a mű­velődéspolitika központi irá­nyító szerve. Működése a vi­szonylag rövid idő alatt is — Az első évben a kiscso­portok meglehetős elszigetelt­séggel működtek egymás mel­lett .— emlékezik Jánszkv Etelka, a néomesecsooort ve­zetője, a nérsai általános is­kola igazgatója.' — Most, eave- sfI-eni igyekszünk a különbö­ző művésze*! terü’e'ek“*. s i’v’módon célt elé-ni. Tehet­séges. ió képességű gyerekek NOGRÁD - 1979. július 13. péntek /Wo» fővé ni óh!álunk 18.20: Mi cs a KGST Megalakulásának cadlk évfordulóján is struktúraalakító és ipar­fejlesztési hatással 1 volt. A harmin- mintegy tíz évvel ezelőtt mérleget megfogalmazott elmélet: a készített a Magyar Televízió magasabb színvonalú nemzet­a szocialista országok gazda sági közösségéről, film bepillantást A színes- kosodás, enged a vizsgázik. közi munkamegosztás és sza­ma gyakorlatban A dokumentum­KGST szervezetébe, felidézi a film készítői archív anyago- három évtized eredményeit, kát és friss riportokat hasz- az egyszerű árucserétől a náltak fel, ellátogattak több komplexprogramon át a ki- szocialista ország üzemeibe is. dolgozott célprogramokig hogy bizonyítsák a KGST megtett utat, s. ezek hatásai előnyeit, amelyeket egyfor- a részt vevő országok életé- mán szükségszerűnek ítél az ben. A KGST-ben való rész- ötszázmilliós közösség vala- vételünk hazánk . fejlődésére mennyi országa. történelmi jelentőségűnek bi­zonyult, igen nagy horderejű intézkedéseket sikerült meg­valósítania. Ezeknek gazdag irodalma van Nógrádban is. A cikk szerzője dokumentu­mok között tallózva keresi a választ arra: hogyan valósul­tak meg az intézkedések a megyében? Amint az a doku­mentumokból (direktóriumi iratokból stb.) kiderül, a meg­valósulás nem volt zökkenő- mentes. Átmeneti gondok je­lentkeztek például az egyház és az állam szétválasztásának értelmezése körül. A demokra­tikus szellemű nevelők képzé­sében eredményekről számol be a Nógrádi Népszava 1919. jú­lius 13-i száma. A .Tanácsköz­társaság idején megkülönböz­tetett, figyelmet fordítottak az iskolán kívüli népművelési munkára. Vidéken a.direktó­rium által szervezett Közmű­velődési Tanácsok irányították •ezt a tevékenységet. E taná­csok létrehozásának körülmé­nyeiről nincs helyi dokumen­tumunk, közvetett dokumentu­mok által ismerjük tevékeny­ségüket. A szerző több doku­mentumot ad közre, köztük a korabeli nógrádi sajtó közle­ményeiből néhányat. A Könyvespolc rovatban Csorba Csaba írt összefogla­lót a Nógrád megyei honisme­reti kiadványokról. Mint meg­állapítja, a megye nem tar­tozik a szerencsés adottságúak közé honismereti szempontból. Ennek ellenére, honismereti- helytörténeti kiadványok szem­pontjából a legjobban tevé­kenykedő megyék közé tarto­zik. Bizonyíték erre az a bő­séges bibliográfia is, amelyet a cikk végén közread. Itt em­líti többi között a Balassa­gyarmat története című mo­nográfiát XBalassagyarmat, 1977), Belitzky János—Vadas Andor—Szilágyi Endre, Sal­gótarjáni útikalauzát (2. át' dolgozott kiadás, 1975); Be­litzky János és Szabó Béla szerkesztésében megjelent Nincs élőbb holtjainknál. Élet­rajzok a Nógrád megyei mun­kásmozgalom harcosairól (Sal­gótarján, 1971) című kiad­ványt; a Nógrádi évszázadok című olvasókönyvét, amely Schneider Miklós összeállítá­sában jelent meg Salgótarján­ban 1976-ban; a Nógrád me­gye története című négyköte­tes monográfiát (1969—1973); Pintér Nándor—Vincze Ferenc —Csépány István Pásztó tör­ténete cimű monográfiáját, va­lamint számos más kiad­vány, Schneider Miklós, dr. Molnár Pál, Kapros Márta, Zólyomi József, Kerényi Fe­renc, Domonkos Alajos, Szom- bafhy Viktor, dr. Szabó Ká­roly, Szomszéd Imre, Vonsik Ilona és mások tollából, il­letve szerkesztésével. Tematikailag rendkívül vál­tozatos az "a tevékenység, amelyre a bibliográfia is fényt vet. Terjesztésük azon­ban Nógrád megyében sem a legmegnyugtatóbb. A megye határain kívül pedig a kiad­ványok többsége egyáltalán nem, vagy csak alig ismert, így gyakorta nem jutnak el azokhoz, akik munkájukban hasznosíthatnák a bennük foglaltakat. Ez részben or­szágos gond, azonban a me­gyén belül szintén keresni kellene a módját annak, hogy a terjesztésben előbbrelép­jünk. . i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents