Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)
1979-07-13 / 162. szám
Nagyszabású támadások várhatók Nicaraguában Havasi Ferenc fogadta ! Konszlantyin Kalusevel Havasi Ferenc, az MSZJV1P Arcéi háttérrel Franz Josef Strauss Hírügynökségi jelentések szerint a nicaraguai katonai helyzet fő jellemvonása jelenleg az, hopy mind a sandinista front, mind a nemzeti gárda vonalainak megerősítésére és újabb nagyszabású támadások előkészítésére törekszik. Nyugati hírszolgálati irodák úgy értékelik a keddi-szerdai katonai eseményeket. hogy a harcok hevessége lanyhult: a sandinisták főképpen a Managua ellent döntő offenzívához szükséges hadműveleti háttér ki építésén fáradoznak. Az AP amerikai hírügynökséget egy forrás arról tájékoztatta, hogy a somozista nemzeti gárda hat amerikai gyártmányú T— 28-as típusú vadászbombázót kapott: két gépet a managuai repülőtéren láttak, de megbízható értesülések szerint négy másik ilyen bombázóhoz is hozzájutott a gárda. A repülőgépek származási helye ismeretlen. Ami a konkrét katonai cselekményeket Illeti, csupán helyi harcokról érkeztek jelentések: egyes hírek szerint a sandinista front csa•Somosa ingadozik patai León és Managua között elfoglaltál? Nagarote és Acocasco településeket. William Bowdler amerikai nagykövet San Jóséban folytatta megbeszéléseit a nica- ragu„i nemzeti újjáépítés kormányának képviselőivel. Noha a párbeszéd témájáról és alakulásáról részletek nem kerültek napvilágra, washingtoni források szerint Bowd- lert Somoza esetleges leváltásának mikéntié, az erre lehetőséget adó alkotmánvos módszerek érdekelték. Manuel Espinoza, az ideiglenes kormány szóvivőié is csak annyit közölt, hogy a mostani tárgyalások a korábban megkezdett tanácskozások fonalát viszik tovább. Washington Nicaraguával kapcsolatos törekvései jelenleg azt a fő célt szolgálják, hogy a megítélése szerint túlságosan Is- baloldali ideiglenes kormányt a számára megfelelőbb mérsékelt erők képviselőivel szélesítsék ki. Somoza diktátor külföldi tudósítóknak adott Interjújában azt mondta, hogy számáSzeparatisiák - pekingi zsoídban Politikai válság fenyegeti az indiai kormányt: a miniszterelnök Dzsanata pártja elveszítette többségét a parlamentben. Képviselőinek több csoportja vált ki a pártból, amely annak idején különböző ellenzéki erők tarka szövetségeként jött létre. A kivált törvényhozók most az ellenzékhez csatlakoztak, s ezzel alaposan megerősödött az indiai nemzeti kongresszus, amelynek ma is vitathatatlanul legtekintélyesebb alakja Indira Gandhi, a volt miniszterelnökasszony. A parlamenti csatározások közepette, a különböző pártok képviselői figyelmüket észak felé fordítják: ismét fellángoltak a. kínai határ közelében a bandaharcok. Peking hosz- szú ideje folyamatosan támogatja az indiai szeparatista erőket. Kezdetben a kínai vezetés arra számított, hogy sikerül Indián belül megvetni a lábát — kudarcot vallott azonban az a törekvés, hogy erős maoista pártot hozzanak létre. A pekingi vezetés elvtelen hegemonista nagyhatalmi politikájából kiábrándultak még azok is, akik a hatvanas években a. maoista receptet akarták alkalmazni Indiában. Kína ekkor a szeparatisták felé fordult. Indiában nem él olyan jelentős kínai származású kisebbség, mint Délkeiet-Ázsia számos országában. Ott ezek, a „hua csiaok” jelentik Peking legfőbb támaszát. A kínai vezetés tehát Észak-India elmaradót törzseit, a nagákat és a mizókat környékezte meg. Korábban ezeknek az elmaradott népcsoportoknak a vezetői a CIA zsoldjában álltak. John Foster Dulles, a hajdani amerikai külügyminiszter támogatta a washingtoni hírszerzésnek azt az elképzelését, hogy az észak-indiai, — többnyire keresztény hitre térített —, törzsekből valamiféle ütköző államot hozzanak létre India, Kína és Burma között — Indokína közelében. Ezek a tervek kudarcot vallottak — a szeparatista törzsi vezetők pedig új gazda után néztek. Kína magára vállalta a nagák és mizok katonai kiképzését, felfegyverzését. A szeparatista csoportok tevékenysége hosszú évtizedek óta arra irányul, hogy a Nagaföld és Minoram területeken zavarják a békés életet, a lakosság termelőmunkáját. Az indiai biztonsági erők az elmúlt hetekben több mizo fegyveres csoportot tettek ártalmatlanná. Ezek bevallották: Kínában képezték ki őket, kínai fegyverekkel és kínai utasításokkal hatoltak be Indiába. Sőt, vezetőjük — mint ahogy arra egy ellenzéki képviselő rámutatott — szoros kapcsolatot tartott fenn az új-delhi kínai nagykövetséggel is. Ezek az akciók azt bizonyítják: Peking minden alkalmat felhasznál arra, hogy zavart keltsen a szomszédos országokban/ha érdekei úgy kívánják, nem riad vissza a katonai beavatkozástól sem. Miklós Gábor SALl-vita Borúlátóak a vezérkar taaiai Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: Amint már jelentettük, Harold Brown amerikai hadügyminiszter szerdán nyomatékosan sürgette a szenátus külügyi bizottságát: nagyja jó^á eredeti formájában a második SALT-szerződést. Brown a több órás vitában, szenátorok kérdéseire válaszolva a többi között kijelentette: amennyiben a törvényhozás elutasítaná a megállapodást, az igen súlyos következményekkel járna a NATO számára is. Szerdán délután a vezérkari főnökök egyesített bizottságának tagjait hallgatta meg a SAT,T-ról a külügyi bizottság. A tábornokok (valameny- nyien a Oarter-kormány kinevezettjei) támogatták a szerződést. de sokkal kevesebb lelkesedéssel és kevésbé meg- győz.ően, mint hadügyminiszterük. David Jones tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke arra helyezte a hangsúlyt, hogy a szerződés „szerény, ám hasznos lépés” — de csak akkor lehet hatékony, ha további nagymértékű amerikai fegyverkezéssel párosul. Jones — valamelyest a SALT ellenfeleinek érvelésére emlékeztető hangnemben — arról beszélt, hogy „még kell áilítani az irányzatot” — amely — úgymond — a Szovjetunió hadászati fölényéhez vezethet. A katonai vezetők aggodalmaskodtak a szerződés ellenőrzési lehetőségei miatt. Szerenlé- sük aligha jelentett korlátlan sikert a kormány szempontjából. A szenátusi testület csütörtökön a SAI.T-szerződés ellenfeleinek képviselőit hallgatta meg. NÓGRÁD - 1979. július 13. péntek ra „már nincs jövő Nicaraguában, és már nem tud ellent állni a rá nehezedő nemzetközi nyomásnak”. Az országot saját tulajdonának tekintő Somoza egy amerikai televízió-adásban elhangzott kijelentése annál is inkább meglepő. mivel néhány órával nyilatkozata előtt pártja képviselőivel közölte, hogy a „végsőkig fogja vívni harcát”. Az elnöki sajtóiroda szerdán az egész országra kiterjedő saítócenzúrát vezetett be. A lépés elsősorban a külföldi tudósítókat érinti: az iroda szerint „hamis tényeket közölnek £* negatív spekulációkba bocsátkoznak Nicaraguáról”. A nicaraguai nemzeti újjáépítés kormánya szerdán újabb diplomáciai támogatást kapott: Guyana is hivatalosan elismerte az öttagú testületet. Hasnleigh E. Jackson külü-v- minis7.tei szerdán este az 'de- íglenes krrmánvhoz Intézett üzenetében országa szo’idari- tásáról bizcosí ota a ni.arn- gual népet. • (MTI) A 21-ek támogatása A genfi leszerelési bizottság nyári ülésszakán, az új típusú tömegpusztító fegyverek betiltásáról folyó tanácskozás vitájában a semleges és el nem kötelezett országok csoportjának, az úgynevezett, 21-eknek képviselője támogatásáról biztosította a szocialista országok legújabb javaslatát, a nukleáris fegyverek gyártásának betiltásáról, illetve a meglevő készletek megsemmisítéséről. A csütörtöki ülésen Viktor Iszraeljan nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió már 1975-ben, majd pádig azt kiegészítőén 1977 augusztusában is javasolta, hogy a kormányok nemzetközi szerződésben vállaljanak kötelezettséget az új típusú tömegpusztító fegyverek ki- fejlesztéséről * és gyártásáról való végleges lemondásra. A csütörtöki ülésen az NDK küldötte üdvözölte a radiológiai fegyverek fejlesztésének, gyártásának és tárolásának betiltásáról szóló szerződéstervezet főbb pontjainak kérdésében létrejött, szovjet—amerikai megállapodást, amely — mint mondotta — az első fontos lépést jeienti az új típusú tömeg- pusztító fegyverek betiltásáról. szóló, átfogó szerződéshez vezető úton. (MTI) Központi Bizottságának titkára csütörtökön délután fogadta Konsztantyin Katuse- vet, a * Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnökhelyettesét. A szívélyes légkörű eszmecserén részt vett Marjai József miniszterelnök-helyettes és Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete Is. nemzetiségi feszültségeit Iránban A magát Fekete Szerdának nevező csoport szerdán közölte, hogy a szervezet gyújtotta fel kedden este a khu- zisztáni olajvezetéket: az iráni nemzeti olajtársaság szóvivője előtte csupán any- nyit mondott, hogy a tüzet ismeretlen eredetű csőtörés okozta. Ugyanez a csoport vállalta magára azt a robbantást is, amely a múlt szombaton az abadani olajmezőkön megrongált egy másik olaj- és gázvezetéket. Az arabok lakta tartományban terjesztett röpiratokon a Fekete Szerda azzal fenyegetőzött, hogy folytatja támadásait és túszokat fog ejteni, ha nem engedik szabadon az arab kisebbség politikai okokból bebörtönzött képviselőit. Ahwaz város ügyésze az AP amerikai hírügynökségnek adott nyilatkozatában a csoportot ‘„ellenforradalmi szervezetnek” minősítette, amelyet véleménye sZérint „külföldről irányítanak”. Növekedett a feszültség a másik nagy etnikumi területen. Kurdisztán tartományban is. Hírügynökségi jelentések szerint több tízezer kurd tüntetett szerdán önkormányzati követeléseinek alátámasztására. A UPI úgy értesült helyi forrásokból, hogy az autonómiát kereső kurdok és arabok felvették egymással a kapcsolatokat, sőt képviselőik tanácskozást tartottak a közös fellépés lehetőségeiről. A teheráni rádió csütörtökön újabb kivégzésekről adott hírt. Dezful városában „az iszlám köztársaság elleni bűncselekmények elkövetése” miatt végeztek ki egy férfit: a vád szerint fegyver- csempészésben volt vétkes. Laj'nijanban egy volt rendőrt állítottak a kivégzőosztag elé. A forradalmi bíróságok ítélete alapján három prostituálton is végrehajtották a halálos {ételet: a „prostitúció terjesztésében és a társadalom korrumpálásában” találták bűnösnek őket. LCgyiptoiui — izraeli megbeszélések Begin elégedett Menahém Begin izraeli miniszterelnök csütörtökön hazaérkezett egyiptomi látogatáséról, melynek során két alkalommal tanácskozott Szádat egyiptomi államfővel. Az egyiptomi—izraeli viszony fejleményeit’ tükrözi, hogy az izraeli kormányfő kü- löngépe — ezúttal első ízben — Jeruzsálemtől tíz kilométernyire a megszállt Ciszjor- dánia területén fekvő Atarot repülőtéren szállt le. Begin megérkezésekor kijelentette, hogy a jövőben ezt a repülőteret veszi igénybe hivatalos látogatásaihoz. . Az izraeli miniszterelnök a gesztussal nyíltan értésre adta, hogy egyiptomi tárgyalópartnerének véleményét semmibe véve az egységes (tehát az 1967-ben elfoglalt városrésszel kiegészített) Jeruzsálemet tekinti Izrael fővárosának. Repülőtéri ' nyilatkozatában Begin kijelentette," hogy alexandriai látogatása „pozitív eredményeket hozott, s Szadat augusztusra tervezett haifai látogatására is utalva azt hangoztatta, hogy a hasonló találkozók „tartalommal töltik meg a béke kereteit”. Begin szerint Szadattal folytatott megbeszélései a „megértés -és az igaz barátság jegyében zajlottak” s a két ország „az együttműködés • útjára lépett”. Begin bejelentett^, hogy még ' csütörtök délután kapcsolatba lép Carter amerikai elnökkel, hogy tájékoztassa a megbeszélések eredményeiről. Az izraeli kormányfő — csakúgy, mint az előző napi, Alexandriában tartott sajtó- értekezletén történt — változatlanul nem számolhatott be kézzelfogható eredményekről. Mindössze annyival egészíthette ki az ott elmondottakat, hogy „teljesen megoldották” az olajkérdést, s eszerint Izrael a Sínai-félsziget olajkútjainak visszaszolgáltat tása (a tervek szeriht november 26.) után a világpiaci áron vásárolhat nyersolajat Egyiptomtól. A mqsik elenyésző eredmény — a főkérdésekben fennmaradt ellentétek mellett — az, hogy helyreé'- lítják a Sínai-félszigeten átvezető vasútvonalat, amely még az első egyiptomi—izraeli háborúban vált használhatatlanná. (MTI) Mindent egy lapra „Ügy lehiggadtam, hogy még én se ismerek magamra” — mondta Franz Josef Strauss nem sokkal azelőtt (és talán éppen azért), hogy a nyugatnémet jobboldal kancellárjé- löltje lett. Kevés személyi döntés váltott ki az. utóbbi időkben olyan szenvedélyes visszhangot az NSZK-ban, .pót egész Európában, mint ez. Kevesek lelkesedése, sokak aggodalma és rosszallása tölti meg a kommentárokat. Egy lap fényképet közöl, amelyen a hajdani hentes a£>a bikanyakú utóda fölényesen mosolyogva föltűri inge ujját: ■ „Most megmutatom!”. Ez a beállítás igaz is, túlzó is. Valójában egy meglehetősen zabolátlan, konzervatív politikus áll előttünk, hasonló nézetekkel, mint például Angliában Margaret Thatcher, a munkáspárton győzelmet arató új miniszter- elnök. Jövő ősszel lesznek a parlamenti választások a Német Szövetségi Köztársaságban és két fő csoport mérkőzik majd egymással. Az egyik a kormányon levő szociáldemokrataszabaddemokrata koalíció, amelynek kancellárjelöltje Helmut Schmidt, a jelenlegi kormányfő lesz. A másik a jobboldali ellenzék, amely az ikerpártból, a Kereszténydemokrata Unióból és a Keresztényszociális Unióból áll. .A két Unió elégedetlen volt eddigi első emberével, kancellár- jelöltjével, Helmut Kohllal, újat keresett, s végül hosszú, kínos belső viták után Stra- usst emelte erre a posztra. Választási kampányukat tehát ő vezeti, az ő fényképét' láthatjuk majd a jobboldal plattjain, s ha netán győznek, ő lesz az NSZK kancellárja, vagyis kormányfője. Ez a tét. ton belüli ellenféllel, az alsó- szászországi kereszténydemokrata miniszterelnökkel, Ernst Albrechttel. E két politikus a nyugatnémet * jobboldal két áramlatát képviseli: az egyik rugalmasabb, a másik merevebb. Egy régebbi, szinte már klasszikusnak számító példával világítsunk rá a különbség lényegére. Az NSZK és a szocialista országok közötti szerződéseket eredetileg «z egész jobboldal ellenezte, de a körülmények láttán a mérsékeltebb szárny (Albrecht mögött áll) hajlott azok elfogadására, a másik (most Strauss fémjelzi őket) végig ellenezte a megállapodásokat. A merevebb szárny „cserébe” a szerződésekért több politikai engedményt akart kicsikarni a szocialista felektől, az NDK-t illetően, a két német állam kapcsolatai tekintetében — a viszonylag rugalmasabb csoport belenyugodott azokba a kölcsönös feltételekbe, amelyek alapján a szerződések végül is létrejötték. „ Évtizedek óta vágyik erre Franz Josef Strauss, évtizedeken át megtagadta ezt tőle az Unió, Most áttört. Két kérdés bukkan fel e döntéssel kapcsolatban: miért húzódoztak olyan sokáig a jobboldalon, hogy az ő nevét írják zászlójukra, s most miért tették meg? A válaszban bennefog. laltatnak a Strauss-kép fő vonásai. Tartottak és tartanak tőle, mert három évtizedes politikai pályafutása — különösen annak első fele — erőszakos természetre vall, olyanéra, aki a cél érdekében nem válogat az eszközökben. Közhelynek számítanak már azok a régebbi botrányok, amelyekkel nevét kapcsolatba hozták, bár soha semmilyen bizonyíték nem bukkant fel, amely alátámasztotta volna a részvételét korrupciós ügyekben. Mint az Adenauer-kormány hadügyminisztere, ő rendelte a rosszemlékű Starfighter repülőgépeket, homályos körülmények között szereztetett be harckocsikat. £gy botrány kirobbanásakor rendőri erőszakkal próbálta belefojtani a szót a Spiegel újságíróiba. Ebbe az ügybe azonban belebukott. Később, a keresztény- demokrata—szociáldemokrata kormányzat pénzügyminisztere lett, tíz esztendővel ezelőtt pedig valamennyi keresztényt pártival együtt ellenzékbe szorult, ö a pártiker kisebbik tagjának, a csak Bajorországban működő Keresztény, szociális Uniónak az elnöke, s egy esztendeje bajor tartományi miniszterelnök. Mielőtt a parlamenti képviselők zárt ülésén kancellárjelöltté választották volna, meg kellett küzdenie egy párMost tehát a merevebb szárny .képviselője került az Unió-pártok élére, a belső szavazás 135:104 arányban dőltei Strauss javára. Nem mindenki feltétlenül Strauss-hívő a 135 között sem, de jó részük bizonyos kényszerhelyzetben érezte magát. Egyszer már, 1976-ban elvesztettek egy választást, olyasfajta kancellárjelölttel — Helmut Kohllal — mint amilyennek most Ernst Albrecht látszik. Kit állítsanak tehát az otthon és világszerte elismert szociáldemokrata Helmut Schmidttel szembe? Ki tud olyan programot adni és képviselni, amely a választókat megragadóan eltér mind Schmidt, mind eddig kancellárjelöltjük, Kohl módszereitől és politikájától? Ilyen csak egy volt pillanatnyilag a láthatáron: Franz Josef Strauss. A bajor politikus egyetlen’ lapra tett fel mindent. Ha győz jövő ősszel, igazolja önmagát. Ha nem, minden ellensége és ellenfele nekitámad és elsöprik. Előre láthatóan élesedni fognak a belső harcok az NSZK-ban, a parlamenti baloldal összébb zárja majd sorait Strausszal szemben, ő pedig ’ — akár akarja, akár nem — a jobbszélről szerezhet csak új szavazókat. Egy bizonyos, 1980' végéig nem lesz unalmas a nyugatnémet politikai élet, bár azt sem szabad gondolni, hogy az ő esetleges befutása valami egészen új NSZK-t, teremt Európa közepébe. Még" egy kereszténydemokrata kormány hatalomra kerülésével sem változna meg alapvetően az NSZK külpolitikája. Tqiár Imre ! Árulkodó dokumentumok Az ellenforradalmi bandák felszámolása során előkerült dokumentumok cáfolhatatla- nul bizonyítják az Afganisztán belügyeíbe történő külföldi beavatkozást — jelentett ki a TASZSZ tudósítójával folytatott beszélgetésben az afganisztáni biztonsági szolgálat egyik képviselője. A pakisztáni területen létrehozott kiképzőtáborokban továbbra is kínai szakértők végzik az ellenforradalmáról« felkészítését. A kínai tanácsadók közvetlenül is részt vesznek az Afganisztán-ellenes tervek kidolgozásában. Az amerikai és kínai fegyverekkel felszerelt bandák Afganisztán területére beszivárogva a békés polgári lakossággal kegyetlen- kednek — közölte az afganisztáni biztonsági szolgálat képviselője. ' (MTI)
