Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-13 / 162. szám

Nagyszabású támadások várhatók Nicaraguában Havasi Ferenc fogadta ! Konszlantyin Kalusevel Havasi Ferenc, az MSZJV1P Arcéi háttérrel Franz Josef Strauss Hírügynökségi jelentések szerint a nicaraguai katonai helyzet fő jellemvonása je­lenleg az, hopy mind a san­dinista front, mind a nemzeti gárda vonalainak megerősíté­sére és újabb nagyszabású támadások előkészítésére tö­rekszik. Nyugati hírszolgála­ti irodák úgy értékelik a ked­di-szerdai katonai eseménye­ket. hogy a harcok hevessége lanyhult: a sandinisták fő­képpen a Managua ellent döntő offenzívához szükséges hadműveleti háttér ki építésén fáradoznak. Az AP ameri­kai hírügynökséget egy for­rás arról tájékoztatta, hogy a somozista nemzeti gárda hat amerikai gyártmányú T— 28-as típusú vadászbombázót kapott: két gépet a managuai repülőtéren láttak, de meg­bízható értesülések szerint négy másik ilyen bombázóhoz is hozzájutott a gárda. A re­pülőgépek származási helye ismeretlen. Ami a konkrét katonai cselekményeket Illeti, csupán helyi harcokról érkez­tek jelentések: egyes hírek szerint a sandinista front csa­•Somosa ingadozik patai León és Managua kö­zött elfoglaltál? Nagarote és Acocasco településeket. William Bowdler amerikai nagykövet San Jóséban foly­tatta megbeszéléseit a nica- ragu„i nemzeti újjáépítés kormányának képviselőivel. Noha a párbeszéd témájáról és alakulásáról részletek nem kerültek napvilágra, washing­toni források szerint Bowd- lert Somoza esetleges leváltá­sának mikéntié, az erre le­hetőséget adó alkotmánvos módszerek érdekelték. Manu­el Espinoza, az ideiglenes kormány szóvivőié is csak annyit közölt, hogy a mosta­ni tárgyalások a korábban megkezdett tanácskozások fo­nalát viszik tovább. Wa­shington Nicaraguával kap­csolatos törekvései jelenleg azt a fő célt szolgálják, hogy a megítélése szerint túlságo­san Is- baloldali ideiglenes kormányt a számára megfe­lelőbb mérsékelt erők képvi­selőivel szélesítsék ki. Somoza diktátor külföldi tudósítóknak adott Interjújá­ban azt mondta, hogy számá­Szeparatisiák - pekingi zsoídban Politikai válság fenyegeti az indiai kormányt: a mi­niszterelnök Dzsanata pártja elveszítette többségét a parla­mentben. Képviselőinek több csoportja vált ki a pártból, amely annak idején különböző ellenzéki erők tarka szövet­ségeként jött létre. A kivált törvényhozók most az ellen­zékhez csatlakoztak, s ezzel alaposan megerősödött az indiai nemzeti kongresszus, amelynek ma is vitathatatlanul leg­tekintélyesebb alakja Indira Gandhi, a volt miniszterelnök­asszony. A parlamenti csatározások közepette, a különböző pár­tok képviselői figyelmüket észak felé fordítják: ismét fellán­goltak a. kínai határ közelében a bandaharcok. Peking hosz- szú ideje folyamatosan támogatja az indiai szeparatista erőket. Kezdetben a kínai vezetés arra számított, hogy sikerül Indián belül megvetni a lábát — kudarcot vallott azonban az a törekvés, hogy erős maoista pártot hozzanak létre. A pekingi vezetés elvtelen hegemonista nagyhatalmi politiká­jából kiábrándultak még azok is, akik a hatvanas években a. maoista receptet akarták alkalmazni Indiában. Kína ek­kor a szeparatisták felé fordult. Indiában nem él olyan jelentős kínai származású kisebbség, mint Délkeiet-Ázsia számos országában. Ott ezek, a „hua csiaok” jelentik Peking legfőbb támaszát. A kínai vezetés tehát Észak-India elma­radót törzseit, a nagákat és a mizókat környékezte meg. Korábban ezeknek az elmaradott népcsoportoknak a vezetői a CIA zsoldjában álltak. John Foster Dulles, a hajdani ame­rikai külügyminiszter támogatta a washingtoni hírszerzés­nek azt az elképzelését, hogy az észak-indiai, — többnyire keresztény hitre térített —, törzsekből valamiféle ütköző ál­lamot hozzanak létre India, Kína és Burma között — Indo­kína közelében. Ezek a tervek kudarcot vallottak — a szeparatista tör­zsi vezetők pedig új gazda után néztek. Kína magára vál­lalta a nagák és mizok katonai kiképzését, felfegyverzését. A szeparatista csoportok tevékenysége hosszú évtizedek óta arra irányul, hogy a Nagaföld és Minoram területeken za­varják a békés életet, a lakosság termelőmunkáját. Az indiai biztonsági erők az elmúlt hetekben több mizo fegyveres csoportot tettek ártalmatlanná. Ezek bevallották: Kínában képezték ki őket, kínai fegyverekkel és kínai uta­sításokkal hatoltak be Indiába. Sőt, vezetőjük — mint ahogy arra egy ellenzéki képviselő rámutatott — szoros kapcso­latot tartott fenn az új-delhi kínai nagykövetséggel is. Ezek az akciók azt bizonyítják: Peking minden alkalmat felhasz­nál arra, hogy zavart keltsen a szomszédos országokban/ha érdekei úgy kívánják, nem riad vissza a katonai beavatko­zástól sem. Miklós Gábor SALl-vita Borúlátóak a vezérkar taaiai Heltai András, az MTI tu­dósítója jelenti: Amint már jelentettük, Ha­rold Brown amerikai hadügy­miniszter szerdán nyomaté­kosan sürgette a szenátus kül­ügyi bizottságát: nagyja jó^á eredeti formájában a második SALT-szerződést. Brown a több órás vitában, szenátorok kérdéseire válaszolva a többi között kijelentette: amennyi­ben a törvényhozás elutasíta­ná a megállapodást, az igen súlyos következményekkel járna a NATO számára is. Szerdán délután a vezérka­ri főnökök egyesített bizott­ságának tagjait hallgatta meg a SAT,T-ról a külügyi bizott­ság. A tábornokok (valameny- nyien a Oarter-kormány kine­vezettjei) támogatták a szer­ződést. de sokkal kevesebb lelkesedéssel és kevésbé meg- győz.ően, mint hadügyminisz­terük. David Jones tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke arra he­lyezte a hangsúlyt, hogy a szerződés „szerény, ám hasz­nos lépés” — de csak akkor lehet hatékony, ha további nagymértékű amerikai fegy­verkezéssel párosul. Jones — valamelyest a SALT ellenfe­leinek érvelésére emlékeztető hangnemben — arról beszélt, hogy „még kell áilítani az irányzatot” — amely — úgy­mond — a Szovjetunió hadá­szati fölényéhez vezethet. A katonai vezetők aggodalmas­kodtak a szerződés ellenőrzé­si lehetőségei miatt. Szerenlé- sük aligha jelentett korlátlan sikert a kormány szempontjá­ból. A szenátusi testület csü­törtökön a SAI.T-szerződés ellenfeleinek képviselőit hall­gatta meg. NÓGRÁD - 1979. július 13. péntek ra „már nincs jövő Nicaragu­ában, és már nem tud ellent állni a rá nehezedő nemzet­közi nyomásnak”. Az orszá­got saját tulajdonának tekin­tő Somoza egy amerikai tele­vízió-adásban elhangzott kije­lentése annál is inkább meg­lepő. mivel néhány órával nyilatkozata előtt pártja kép­viselőivel közölte, hogy a „végsőkig fogja vívni har­cát”. Az elnöki sajtóiroda szer­dán az egész országra kiter­jedő saítócenzúrát vezetett be. A lépés elsősorban a kül­földi tudósítókat érinti: az iroda szerint „hamis tényeket közölnek £* negatív spekulá­ciókba bocsátkoznak Nicara­guáról”. A nicaraguai nemzeti újjá­építés kormánya szerdán újabb diplomáciai támogatást kapott: Guyana is hivatalosan elismerte az öttagú testületet. Hasnleigh E. Jackson külü-v- minis7.tei szerdán este az 'de- íglenes krrmánvhoz Intézett üzenetében országa szo’idari- tásáról bizcosí ota a ni.arn- gual népet. • (MTI) A 21-ek támogatása A genfi leszerelési bizottság nyári ülésszakán, az új típu­sú tömegpusztító fegyverek betiltásáról folyó tanácsko­zás vitájában a semleges és el nem kötelezett országok csoportjának, az úgyneve­zett, 21-eknek képviselője tá­mogatásáról biztosította a szocialista országok leg­újabb javaslatát, a nukleáris fegyverek gyártásának be­tiltásáról, illetve a meglevő készletek megsemmisítéséről. A csütörtöki ülésen Viktor Iszraeljan nagykövet, a szov­jet küldöttség vezetője emlé­keztetett arra, hogy a Szov­jetunió már 1975-ben, majd pádig azt kiegészítőén 1977 augusztusában is javasolta, hogy a kormányok nemzetkö­zi szerződésben vállaljanak kötelezettséget az új típusú tömegpusztító fegyverek ki- fejlesztéséről * és gyártásáról való végleges lemondásra. A csütörtöki ülésen az NDK küldötte üdvözölte a radiológiai fegyverek fejlesz­tésének, gyártásának és tá­rolásának betiltásáról szóló szerződéstervezet főbb pont­jainak kérdésében létrejött, szovjet—amerikai megálla­podást, amely — mint mon­dotta — az első fontos lépést jeienti az új típusú tömeg- pusztító fegyverek betiltá­sáról. szóló, átfogó szerződés­hez vezető úton. (MTI) Központi Bizottságának tit­kára csütörtökön délután fo­gadta Konsztantyin Katuse- vet, a * Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnökhelyettesét. A szívélyes légkörű eszmecse­rén részt vett Marjai József miniszterelnök-helyettes és Vlagyimir Jakovlevics Pav­lov, a Szovjetunió budapesti nagykövete Is. nemzetiségi feszültségeit Iránban A magát Fekete Szerdának nevező csoport szerdán kö­zölte, hogy a szervezet gyúj­totta fel kedden este a khu- zisztáni olajvezetéket: az iráni nemzeti olajtársaság szóvivője előtte csupán any- nyit mondott, hogy a tüzet ismeretlen eredetű csőtörés okozta. Ugyanez a csoport vállalta magára azt a robban­tást is, amely a múlt szom­baton az abadani olajmező­kön megrongált egy másik olaj- és gázvezetéket. Az ara­bok lakta tartományban ter­jesztett röpiratokon a Fekete Szerda azzal fenyegetőzött, hogy folytatja támadásait és túszokat fog ejteni, ha nem engedik szabadon az arab kisebbség politikai okokból bebörtönzött képviselőit. Ahwaz város ügyésze az AP amerikai hírügynökségnek adott nyilatkozatában a cso­portot ‘„ellenforradalmi szer­vezetnek” minősítette, ame­lyet véleménye sZérint „kül­földről irányítanak”. Növekedett a feszültség a másik nagy etnikumi terü­leten. Kurdisztán tarto­mányban is. Hírügynökségi jelentések szerint több tíz­ezer kurd tüntetett szerdán önkormányzati követelései­nek alátámasztására. A UPI úgy értesült helyi források­ból, hogy az autonómiát ke­reső kurdok és arabok fel­vették egymással a kapcso­latokat, sőt képviselőik ta­nácskozást tartottak a közös fellépés lehetőségeiről. A teheráni rádió csütörtö­kön újabb kivégzésekről adott hírt. Dezful városában „az iszlám köztársaság el­leni bűncselekmények elkö­vetése” miatt végeztek ki egy férfit: a vád szerint fegyver- csempészésben volt vétkes. Laj'nijanban egy volt rendőrt állítottak a kivégzőosztag elé. A forradalmi bíróságok íté­lete alapján három prosti­tuálton is végrehajtották a halálos {ételet: a „prostitú­ció terjesztésében és a társa­dalom korrumpálásában” ta­lálták bűnösnek őket. LCgyiptoiui — izraeli megbeszélések Begin elégedett Menahém Begin izraeli mi­niszterelnök csütörtökön ha­zaérkezett egyiptomi látogatá­séról, melynek során két al­kalommal tanácskozott Szá­dat egyiptomi államfővel. Az egyiptomi—izraeli vi­szony fejleményeit’ tükrözi, hogy az izraeli kormányfő kü- löngépe — ezúttal első ízben — Jeruzsálemtől tíz kilomé­ternyire a megszállt Ciszjor- dánia területén fekvő Atarot repülőtéren szállt le. Begin megérkezésekor kijelentette, hogy a jövőben ezt a repülő­teret veszi igénybe hivatalos látogatásaihoz. . Az izraeli mi­niszterelnök a gesztussal nyíl­tan értésre adta, hogy egyip­tomi tárgyalópartnerének vé­leményét semmibe véve az egységes (tehát az 1967-ben elfoglalt városrésszel kiegé­szített) Jeruzsálemet tekinti Izrael fővárosának. Repülőtéri ' nyilatkozatában Begin kijelentette," hogy alexandriai látogatása „pozi­tív eredményeket hozott, s Szadat augusztusra tervezett haifai látogatására is utalva azt hangoztatta, hogy a ha­sonló találkozók „tartalommal töltik meg a béke kereteit”. Begin szerint Szadattal foly­tatott megbeszélései a „meg­értés -és az igaz barátság je­gyében zajlottak” s a két or­szág „az együttműködés • út­jára lépett”. Begin bejelentett^, hogy még ' csütörtök délután kap­csolatba lép Carter amerikai elnökkel, hogy tájékoztassa a megbeszélések eredményeiről. Az izraeli kormányfő — csakúgy, mint az előző napi, Alexandriában tartott sajtó- értekezletén történt — vál­tozatlanul nem számolhatott be kézzelfogható eredmények­ről. Mindössze annyival egé­szíthette ki az ott elmondot­takat, hogy „teljesen megol­dották” az olajkérdést, s esze­rint Izrael a Sínai-félsziget olajkútjainak visszaszolgáltat tása (a tervek szeriht novem­ber 26.) után a világpiaci áron vásárolhat nyersolajat Egyiptomtól. A mqsik elenyé­sző eredmény — a főkérdé­sekben fennmaradt ellentétek mellett — az, hogy helyreé'- lítják a Sínai-félszigeten át­vezető vasútvonalat, amely még az első egyiptomi—izra­eli háborúban vált használ­hatatlanná. (MTI) Mindent egy lapra „Ügy lehiggadtam, hogy még én se ismerek magamra” — mondta Franz Josef Strauss nem sokkal azelőtt (és talán éppen azért), hogy a nyugat­német jobboldal kancellárjé- löltje lett. Kevés személyi döntés váltott ki az. utóbbi időkben olyan szenvedélyes visszhangot az NSZK-ban, .pót egész Európában, mint ez. Ke­vesek lelkesedése, sokak aggo­dalma és rosszallása tölti meg a kommentárokat. Egy lap fényképet közöl, amelyen a hajdani hentes a£>a bikanyakú utóda fölényesen mosolyogva föltűri inge ujját: ■ „Most megmutatom!”. Ez a beállítás igaz is, túlzó is. Valójában egy meglehetősen zabolátlan, konzervatív politikus áll előt­tünk, hasonló nézetekkel, mint például Angliában Margaret Thatcher, a munkáspárton győzelmet arató új miniszter- elnök. Jövő ősszel lesznek a parla­menti választások a Német Szövetségi Köztársaságban és két fő csoport mérkőzik majd egymással. Az egyik a kormá­nyon levő szociáldemokrata­szabaddemokrata koalíció, amelynek kancellárjelöltje Helmut Schmidt, a jelenlegi kormányfő lesz. A másik a jobboldali ellenzék, amely az ikerpártból, a Keresztényde­mokrata Unióból és a Keresz­tényszociális Unióból áll. .A két Unió elégedetlen volt ed­digi első emberével, kancellár- jelöltjével, Helmut Kohllal, újat keresett, s végül hosszú, kínos belső viták után Stra- usst emelte erre a posztra. Választási kampányukat tehát ő vezeti, az ő fényképét' lát­hatjuk majd a jobboldal pla­ttjain, s ha netán győznek, ő lesz az NSZK kancellárja, vagyis kormányfője. Ez a tét. ton belüli ellenféllel, az alsó- szászországi kereszténydemok­rata miniszterelnökkel, Ernst Albrechttel. E két politikus a nyugatnémet * jobboldal két áramlatát képviseli: az egyik rugalmasabb, a másik mere­vebb. Egy régebbi, szinte már klasszikusnak számító példával világítsunk rá a kü­lönbség lényegére. Az NSZK és a szocialista országok kö­zötti szerződéseket eredetileg «z egész jobboldal ellenezte, de a körülmények láttán a mérsékeltebb szárny (Albrecht mögött áll) hajlott azok elfo­gadására, a másik (most Stra­uss fémjelzi őket) végig elle­nezte a megállapodásokat. A merevebb szárny „cserébe” a szerződésekért több politikai engedményt akart kicsikarni a szocialista felektől, az NDK-t illetően, a két német állam kapcsolatai tekintetében — a viszonylag rugalmasabb cso­port belenyugodott azokba a kölcsönös feltételekbe, ame­lyek alapján a szerződések végül is létrejötték. „ Évtizedek óta vágyik erre Franz Josef Strauss, évtizede­ken át megtagadta ezt tőle az Unió, Most áttört. Két kérdés bukkan fel e döntéssel kap­csolatban: miért húzódoztak olyan sokáig a jobboldalon, hogy az ő nevét írják zászló­jukra, s most miért tették meg? A válaszban bennefog. laltatnak a Strauss-kép fő vo­násai. Tartottak és tartanak tőle, mert három évtizedes politi­kai pályafutása — különösen annak első fele — erőszakos természetre vall, olyanéra, aki a cél érdekében nem válogat az eszközökben. Közhelynek számítanak már azok a régeb­bi botrányok, amelyekkel ne­vét kapcsolatba hozták, bár soha semmilyen bizonyíték nem bukkant fel, amely alá­támasztotta volna a részvéte­lét korrupciós ügyekben. Mint az Adenauer-kormány had­ügyminisztere, ő rendelte a rosszemlékű Starfighter re­pülőgépeket, homályos körül­mények között szereztetett be harckocsikat. £gy botrány ki­robbanásakor rendőri erőszak­kal próbálta belefojtani a szót a Spiegel újságíróiba. Eb­be az ügybe azonban bele­bukott. Később, a keresztény- demokrata—szociáldemokrata kormányzat pénzügyminiszte­re lett, tíz esztendővel ezelőtt pedig valamennyi keresztényt pártival együtt ellenzékbe szorult, ö a pártiker kiseb­bik tagjának, a csak Bajoror­szágban működő Keresztény, szociális Uniónak az elnöke, s egy esztendeje bajor tartomá­nyi miniszterelnök. Mielőtt a parlamenti kép­viselők zárt ülésén kancellár­jelöltté választották volna, meg kellett küzdenie egy pár­Most tehát a merevebb szárny .képviselője került az Unió-pártok élére, a belső sza­vazás 135:104 arányban dőltei Strauss javára. Nem minden­ki feltétlenül Strauss-hívő a 135 között sem, de jó részük bizonyos kényszerhelyzetben érezte magát. Egyszer már, 1976-ban elvesztettek egy vá­lasztást, olyasfajta kancellár­jelölttel — Helmut Kohllal — mint amilyennek most Ernst Albrecht látszik. Kit állítsa­nak tehát az otthon és világ­szerte elismert szociáldemok­rata Helmut Schmidttel szem­be? Ki tud olyan programot adni és képviselni, amely a választókat megragadóan eltér mind Schmidt, mind eddig kancellárjelöltjük, Kohl mód­szereitől és politikájától? Ilyen csak egy volt pillanatnyilag a láthatáron: Franz Josef Stra­uss. A bajor politikus egyetlen’ lapra tett fel mindent. Ha győz jövő ősszel, igazolja ön­magát. Ha nem, minden el­lensége és ellenfele nekitá­mad és elsöprik. Előre látha­tóan élesedni fognak a belső harcok az NSZK-ban, a par­lamenti baloldal összébb zár­ja majd sorait Strausszal szemben, ő pedig ’ — akár akarja, akár nem — a jobb­szélről szerezhet csak új sza­vazókat. Egy bizonyos, 1980' végéig nem lesz unalmas a nyugatnémet politikai élet, bár azt sem szabad gondolni, hogy az ő esetleges befutása valami egészen új NSZK-t, teremt Európa közepébe. Még" egy kereszténydemokrata kor­mány hatalomra kerülésével sem változna meg alapvetően az NSZK külpolitikája. Tqiár Imre ! Árulkodó dokumentumok Az ellenforradalmi bandák felszámolása során előkerült dokumentumok cáfolhatatla- nul bizonyítják az Afganisz­tán belügyeíbe történő külföldi beavatkozást — jelentett ki a TASZSZ tudósítójával foly­tatott beszélgetésben az af­ganisztáni biztonsági szolgá­lat egyik képviselője. A pakisztáni területen lét­rehozott kiképzőtáborokban továbbra is kínai szakértők végzik az ellenforradalmáról« felkészítését. A kínai tanács­adók közvetlenül is részt vesz­nek az Afganisztán-ellenes ter­vek kidolgozásában. Az ame­rikai és kínai fegyverekkel fel­szerelt bandák Afganisztán te­rületére beszivárogva a békés polgári lakossággal kegyetlen- kednek — közölte az afganisz­táni biztonsági szolgálat kép­viselője. ' (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents