Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)
1979-07-01 / 152. szám
Visszapillantás a könyvhétre Tangó. Pornódé. Közhely ben járás Tervek és tények Előrelépés a továbbfejlődés lehetőségével h a színházi évad T isztes távolságból — hetekkel a könyvhét után —. országszerte folyik a Jubileumi rendezvénysorozat értékelése. Az első. mondhatni szenzációs felismerés a Ludas Matyi egyik munkatársának tollából származik, aki egyszerű matematikai művelet során bizonyította, hogy a június 1. és 8. között rendezett jubileumi könyvhét valójában nem is jubileumi, hiszen, ha az . első könyvhetet félszáz évvel ezelőtt — 1929- ben — rendezték, akkor az idei nem az ötvenedik hanem az ötvenegyedik... Mindez persze mit sem változtat azon a tényen. hogy idén megkülönböztetett érdeklődés kísérte a könyvhét programját, és jubileum ide. jubileum oda. mind az előkészítés mind a könyvhét lebonyolítása, — ünnepi eseményhez méltó volt.- A kérdés most már csak az, hogy mit jelent nálunk az ünnep nevezetesen a könyv ünnepe. Még tovább szűkítve a dolgot. az alábbiakban Nógrád megye ünnepi könyvhetének eseményeit kíséreljük meg áttekinteni. A kedélyek megnyugtatása végett, elöljáróban máris leszögezhetjük. hogv a könyvhét idei rendezvénysorozata megyénkben is felülmúlta az előző évekét, az előkészítés és a lebonyolítás tekintetében egyaránt. A rutinos olvasó azonban jól tudja, hogy ezzel a definícióval még nem minősítettük igazából az eseményt, mint ahogy azoknak kedélye sem nyugszik meg. akik mást. többet vártak a könyvhéttől. Az előrelépés tehát meglehetősen viszonylagos, ugyanakkor kétségtelenül biztató. S, ha már az elégedetlen olvasó (itt: irodalombarát) kedélyénél tartunk, külön vizsgálatot igényelne a Nógrád megyei olvasók igényeinek fel- térképezése. melyről. félő, hogy ugyanazt kellene elmondanunk. mint a könyvhét rendezvényeiről; felülmúlta az előző évekét”, de... Ezek után vessünk néhány pillantást a statisztika bűvös adataira! Idén a tavalyinál kévésé1'’\ 109 mű jelent meg a könyvhétre, de lényegesen magasabb példányszámban- A könyvújdonságokból megfelelő Ezerszínű Magyarország címmel vallomásos hangvételű könyvsorozat indult arról az országról, amelyet lakóinak egy része bizony nemigen ismer. Ez az ország. Magyarország. Azt hihetnénk, itt elünk, tehát ismerjük. Ez azonban nem így van. Túlzó megállapítás? A fejcsóválók- nak ajánlok egy próbát. Kérem, ne sajnálják a fáradságot, vegyék elő a térképet, s nézzék meg, hogy a mintegy száz városunkból hányat jártak be úgy, mint — teszem azt —, egy külföldi társasúton valamely várost Moszkvától Párizsig. Tudnak-e valamit rflondani műemlékeiről, múzeumairól, képtárairól, természeti környezetéről, gazdaságáról, embereinek mai életéről, történelmi, művészeti hagyományairól, hogy csak néhány dolgot említsek. Smit tudunk a körülbelül háromezer többi településünkről, amelyek egy része pedig szintén számunkra is fontos, néha Európa-hírű műemlékeket őriz? Vagy utazni és látni csak határainkon túl tudunk? Furcsa ellentmondás ez. Nem is olyan régen, talán fél évszázaddal ezelőtt sokan úgy élték le életüket, hogy ki sem mozdultak a „nagyárkok” által kiszabott faluhatárból. Mások legföljebb a szomszéd búcsúkra jártak át, vagy vásárhelyekre mentek adni-ven- ni. A férfiakat a világháborúk tették kényszerű világjárókká. meséltek is róla egy életen át, már akik visszatértek. Ki ne tudna minden faluban egy-egy ilyen szeretetreméltó helyi „Háry János” mennyiség jutott megyénk boltjaiba, mégha egyes művek a vártnál hamarabb fogytak is el. Ez mindenekelőtt a könyvhét alatt féláron megvásárolható antológiákra (Szép versek. Körkép. Rivalda) vonatkozik, de néhol már az első napokban vevőkre talált Vé"h Antal „Akkor májusban esett a hó”. Cseres Tibor „Parázna szobrok", Do- bozy Imre „Hatalom nélkül” és Balassa Iván—Ortutay Gyula „Magyar Néprajz" című munkája. A könyvhét megyei összforgalmát tekintve a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat boltjai 458 ezer forint, a szövetkezeti bolthálózat 600 ezer forint értékű könyvet forgalmazott. s ez a szám — ha nem is a tervezett mértékben —. de szintén magasabb a tavalyinál. A szövetkezeti bolthálózat forgalmából — s ez valóban örvendetes jelenség — oroszlánrészt vállaltak az üzemi, bizományos könyvterjesztők, akik közel 200 ezer forint értékű könyvet forgalmaztak. E gy könyvhét azonban — kivílt ha ünnepi —, nemcsak a kereskedelmi eredményekben kell. hogy realizálódjon. Nagy és felelősségteljes feladat hárult azokra is, akik az úgynevezett kiegészítő programokkal igyekeztek népszerűsíteni nem csupán a könyvújdonságokat, hanem ha úry tetszik; az irodalmat. Két hónappal a rendezvénysorozat előtt, Nógrád megyében is összeült az ünnepi könyvhét megyei szervező bizottsága. valamennyi érintett szerv, mindenekelőtt a könyvtárak képviselőinek részvételével. hogy egyeztessék, koordinálják és előkészítsék a könyvhét programját. Az idei könyvhét rendezvényeit. mint mindenütt az országban a kérdéses jubileum. a nemzetközi gyermekév, Móricz Zsigmond. Móra Ferenc és Radnóti Miklós évfordulója jegyében szervézték. Elmondhatjuk, hogy a megyei szervező bizottság — tartalmi vonatkozásban — messzemenően éleget tett e feladatoknak. Különösen a megyei könyvtárak tettek ki magukért- A tanácsi és szakszervezeti könyvtárhálózat egyezteról. Lassan elfogy a számuk. Az én falumban nevezetes ember volt Varga bácsi, aki hajdanában egy bika árán Rómába is elzarándokolt. Nem kis dolog volt az akkor. Ma már sokan tartanak gépkocsit, gyors közlekedési eszközök teszik lehetővé a mozgást. De magam is ismerek olyan autósokat, akik csak az autópályák vonalát Ismerik, s a számozott főutakat, de, hogy mi van az utak mentében, arról vajmi keveset tudnak. Egy-két zsúfolt üdülőhelyet és csárdát, ha ismernek. Ha átlépik az országhatárt, talán meg is állnak egy- egy ősi templom, vár, kastély előtt, itthon mindez érdektelen számukra. Pedig a világismeret is az országismerettel kezdődik, a kettő nem választható el egymástól. Nem árt erre utalni most sem, amikor újra itt van egy fényesnek ígérkező nyár. Ne múljon el üresen. Kisgyermek tenyeréhez hasonló méretű a mi hazánk, mégis mennyi fehér folt van rajta, mennyi bejárandó, mélyebb ismerkedésre csábító táj. Mennyi gazdagodást kínáló szép lehetett rendezvényeiről leadott kis programfüzet az egyéb (könyvtárakon kívüli) rendezvényekről is kielégítő tájékoztatást nyújtott. Ebből többek között az is kiderült, hogy a rendezvények középpontjában az író-olvasó találkozók álltak, ami valójában természetes, az viszont elgondolkodtató, hogv ezeken kívül alig-alig találkozhattunk könyvheti programok más formájával. A könyvtárfoglalkozások, rendhagyó irodalomórák, könyvtárhasználati vetélkedők szinte kizárólag a gyermekolvasók aktivizálását segítették. Az író-olvasó találkozókon kívül még mindig nem sikerült felnőttek számára megfelelő rendezvénytípust, új, vonzó és hatásos rendezvényformákat meghonosítani! Az „Olvasó népért” mozgalom aktívahálózatán keresztül itt-ott jelentékenyen segítette a könyvhét községi rendezvényeit a Hazafias Népfront megyei bizottsága. Valamivel szembetűnőbb a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat könyvheti „akciója". A hét föl várnán a megye legtöbb filmszínházában irodalmi filmadaptációkat tűztek műsorra, és néhol a vetítések előtt ismeretteriesztő előadásokat is tartottak. Jól szolgálta az irodalmi ismeretterjesztés ügyét a TIT Nógrád megyei szervezete is, bár új típusú előadásformákat épp tőlük vártunk volna. A KISZ csupán községi szinten éreztette mozgósító szerepét, egyébként ez volt az egyetlen szerv, amely az operatív bizottsági ülésre sem küldte el képviselőit. A z ünnepi könyvhét megyei rendezvényei közül kiemelkednek a Pa- lócföld-ankétok, mind a négy községben — Rétságon, Szügyben. Ipolytamócpn és Cereden — sikerrel zajlottak. Még néhány könyv- és képző- művészeti kiállítás érdemel említést, de a balassagyarmati megyei megnyitót leszámítva elvétve sem találkozhattunk komplex könyvheti kulturális műsorral. Ennek pótlása már az 52. jubileumi könyvhét feladata lesz! tőség. A Nógrádban élőknek ez a parányi megye is menynyi mindent kínál. Az értők szerte az országban emlegetik például Nógrádsápot. Ki járt ott? Vagy Mátraverebély gótikus emlékeinél, vagy Ma- conkán, Mátraszőllősön, esetleg Horpácson, a „magyar Jasznaja Poljanán”, amint azt Király István nevezte, vagy a nógrádi várban, Ipolytarnóc őskövületeinél. Mit, tudunk Pokoljáró Tar Lőrincről, hogy az „ismertebb” nógrádi emlékekre ne is hivatkozzak. Valóban, ezerszínű a mi hazánk is. Örömmel köszöntjük tehát ezt a könyvsorozatot, amely tizenkét kötetben mutatja be az országot. Az első kötetet Tüskés Tibor írta Za- lamente, Somogyország címmel. Magyarország felfedezése ez a sorozat is, hasonlóan az azonos című sorozathoz. Más eszközökkel, némileg di- daktikusabban, igen sok illusztrációval szól az országról, neves írók, költők tollából, az élmény melegét és mélységét nyújtva. Tüskés Tibornak Zala diákkorának tája, édesanyja most is Nagykanizsán él, Somogyország pedig a felejthetetlen szülőföld. A „fölnevelő táj”-aknak kijáró tisztelettel és szeretet; Mérlege SALGÓTARJÁNBAN, a József Attila megyei Művelődési Központban az október közepétől június közepéig terjedő színházi szezon pár esztendős hagyománya, hogy a bérlettulajdonosok három színház bemutatóit láthatják. Második évtizedében jár a szolnoki Szigligeti, és a debreceni Csokonai Színház rendszeres vendégszereplése; harmadikként pedig az utóbbi négy-öt esztendőben valamelyik budapesti színház látogat el a megyeszékhelyre. Korábban járt itt a Huszonötödik Színház, a József Attila Színház, s idén első alkalommal a Radnóti Miklós Irodalmi Színpad. Csupán azért emlékeztetem az olvasót mindezekre, hogy külön bizonyítás nélkül érzékeltethessem: a színházi szezon tematikában, műfajban, természetes módon színvonalban is eléggé változatos Salgótarjánban. És ez önmagában — leszámítva a színvonalat — is dicséretes. A megye- székhelyen és környékén ugyanis meglehetősen heterogén társadalmi összetételű, ízlésű, kulturális hagyományokkal és művelődési szokásokkal bíró lakosság él. s a színházi előadások közönsége ebből a sokszínű anyagból formálódik. A megyei művelődési központ műsorrendje tehát szükségszerűen sokszínű, s kínálja programjában az operát, az operettet, a drámát, a vígjátékot. Talán csak a köztük lévő arányokat nem sikerül kellőképpen megtalálni, ez azonban sokkal inkább a színházak, mint a művelődési központ dolga, sőt — talán saját házuk táján is — gondja. Közönséglátogatottság szempontjából az elmúlt 1978— 79-es színházi évad kevésbé dicsekedhet. Nem áll rendelkezésünkre statisztika, csak a személyes tapasztalásokra szorítkozhatunk, amikor kijelent j ük. hogy ebben a szezonban kevesebben látogatták az előadásokat, mint az előző évben. S most nem a bérletesek számára, hanem a valóságos, a tényleges nézőkre gondolunk- Két olyan eset is előfordult, amikor az egv harmad háznak megfelelő nézőszám is alig verbuválódott össze, s a színészek kevés örömet találtak a játékban. Többször szóvá tették — s eme a korábbi években, tel, mély ismeretek birtokában szól róla. így többi között, a „sötét” Göcsejről, Zalaegerszegről, a Zala mentéről, Nagykanizsáról és környékéről, a Kts-Balaton tájáról, valamint Somogyország- ról, a déli partról, Külső-So- mogyról, Belső-Somogyról, Kaposvárról és környékéről, a Dráva mentéről. Ezek azonban csak címszavak, amelyek megannyi gazdagságot takarnak, a szellemi néprajz emlékeit, a fekete arany szerepét, a városok, tájak múltját, mai arcát, műemlékeket, írók, költők, képzőművészek szerelmes vallomásait. Bár magam is belekóstoltam már e tájakba, álltam novemberi havasesőben, tépő szélben Egervár gótikus templomának falánál, a Ná- dasdy Kristóf építette reneszánsz emlékeket őrző várban, megnéztem Zalaegerszegen Cimbal kissé kopott freskóit, Deák Ferenc szobrát, az új város virágos, tiszta utcáit, kószáltam Somogybán, a déli parton, bekukkantottam Balatonkeresztúr barokk templomába, sétáltam Bala- tonlellén és Balatonszemesen, Kőröshegyen, Siófokon. Ta- bon, Zichy Mihály zalai szülőházában, amelyet most újítanak fel, s még megannyi más helyen. Mégis, Tüskés Tibor könyve újabb vonzó invitálást jelent erre a tájra, amely oly gazdag megannyi emlékben. Mert úira érzem olvasása közben, milv sokszínű ez a tájék, mennyire ezerszínű Magyarország, s színeiből mily keveset láttam eddig. (Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1979.). Tóth Elemér legalábbis két-három évre visszamenőleg nem volt példa —, talán Salgótarjánnak túlságosan sok a mostani előadásszám. Sok, vagy kevés? A szenvedélyes színházba járók emlékeznék rá, ez egyszer már kérdés volt a hetvenes évek elején. Akkor csökkentették is az előadások számát, aztán újra fölemelték. Meggyőződésem: helyesen. Mert a kérdés egy vendégszereplő színész részéről jogosult, de megalapozatlan egy helybelitől. Szerintem ez az optimális előadásszám — komoly prózára és operára is. Még- sincs telt ház. Nincs, mert nem elég hatékony a szervezés. Mindenekelőtt tehát a szervezést kell — meglátásom szerint — erősíteni az üzemekben, hivatalokban, a környező művelődési házakban- Mert színházi buszokat Nagybátonyból. Kisterenyé- ről, Mátranovákról ide is el tudok képzelni. nem csak Budapestre. Ebben az évadban — ez is új — többször okozott problémát a rendezvények rendezésének hevenyészettsége, nevezetesen a büfé hiánya. Tudtommal egyetlen színház sem üzemel e vendéglátóegység nélkül. Hiszen az előadásokhoz — megszoktuk — hozzátartozik: a szünetekben csevegésekhez a kóla, a kávé. vagy a pohár ital. * A magyar színházi világban a közelmúltban bekövetkezett változások okán — úgy érzem — az az illdomos, ha eltérünk a szokásostól, és nem az egész évad globális, átfogó értékelését adjuk, hanem egy-egy színház teljesítményét értékeljük. Ezt a módszert különben is méltá- nyosabbnak érzem adott esetben, s ott, ahol a színházi évadot több színház előadásai jelentik. A debreceni színháznak az utóbbi fél évtizedben három igazgatója, több művészeti vezetője volt. E mögött kétségtelenül belső problémák húzódnak meg, amelyek viszont nem maradhatnak hatástalanok a művészi produkciókra, az előadások színvonalára sem. Ezt érezhettük erősen az utóbbi esztendőkben. A színház több opera fontos szerepére nem talált megfelelő hangkvalitásokkal rendelkező énekest, aminek következtében az előadások nem érték el azt a szintet és hatást, amelyet lehetőségként magukban foglaltak- Az előző szezon Bohéméletén ez már megütközést keltett, s érződött a Szöktetés a sze- rájból májusi előadásán is. (Itt jegyezzük meg, hogy némelyik előadás kivétel is lehet, mert a színház a főszerepeket szokás szerint kettős szereposztásban mutatja be, s az énekesek kvalitásai nem egyformák.) A POMÁDÉ KIRÁLY új ruhája című Ránki-opera viszont teljes élményt szerzett. Minthogy Tréfás György a címszereplő, a király szerepében a produkció megingathatatlan tartópillérnek bizonyuk. Ez a sikeres előadás sem feledtetheti azonban, hogy a debreceni operatársulat megújításra, frissítésrö szorul — elsősorban személyi szempontból. A Radnóti Miklós Irodalmi Színpad vendégszereplése nyereség. Az új vezetőt kapott szolt noki színház szereplését előlegezett bizalom és felcsigázott várakozás előzte meg. Székely Gábor remek együttest kovácsolt össze, jó színházat teremtett. Követte őt az igazgatói székben Kerényi Imre, akinek nemcsak elődje nagyságával kellett megküzdenie, de feledtetnie kellett — új, tehetséges színészekkel — több kitűnő, a közönség kedvencének számító művész hiányát is. Kerényi, aki a Madách Színházban érett figyelmet kívánó rendezővé nem ijedt meg az elődök árnyékától. Vállalva eredményeiket, de új utakat keresve kezdte el és végezte a munkát. A Szigligeti Színház megmaradt közéleti érdeklődésű modern szellemű, a politikai aktualitások iránt fogékony színháznak. Olyan művészeket tömörít. akik többsége hasonlóan gondolkodik a színház, a művészet szerepéről, funkciójáról, az egységes koncepció érdekei megvalósításának kész alárendelni tehetségét, művészetét. , Szolnokon nincsenek „sztárok”, mint volt Csomós Mari, Piróth Gyula, de vannak mesterségüket magas fokon művelő, nagy tehetségű,' művészek, akiktől az együttes játék (ensemble) sem idegen; gondolva Margittay Ágira. Pákozdy Jánosra- S a közösségi játékban az idén feltétlenül erősödött az együttes, ezt bizonyítja a Legenda a lóról, a Candide. melyek ugyanakkor új színészeket fedeztettek fel velünk: Jut- kovics Krisztinát, Csók Györgyöt, Udvaros Dorottyát. A darabok többsége egységesen magas színvonalú volt. Melyik volt jobb előadás? A Tangó, a Candide, vagy a Nem félünk a farkastól? Talán csak az ízlés alapjan tud bármelyik mellett is dönteni az ember. Közepesen sikerült Örkény Vérrokonja, melyet egyébként is nehéz közérthetően, stílusosan előadni. A megszokottnál gyengébben sikerült a Bakhus és a Hamis pénz. Mindkettő felfedezés ugyan, abban az értelemben, hogy ma nem szokták játszani,1 mégis kérdéses, indokolt volt-e a bemutatásuk: most, vagy ebben a formában. LENGYEL GYÖRGY, a debreceni színház év elején kinevezett művészeti vezetője nyilatkozta az egyik újságírónak: a színháznak a hasonlóan gondolkodó emberek szellemi fórumává kell válnia: Igaza van. S ez Szolnokon megvalósult, s reméljük,megvalósul Debrecenben is. Közönségünk nyerne rajta. ’■* Az idei színházi szezon — bár félő volt — prózai síkon nem jelentett visszaesést, sem tartalmi, szemléleti, sem formai, módszerbeli szempontból. Érdemes volt szabad időnk egy részét a színházban tölteni. Bízunk benne, nem sajnáljuk majd az „időtöltést” a következő évadban sem. ö NÓGRÁD - 1979. július 1., vasárnap Sulyok László Rcti Zoltán: Anyám (tus) Pintér Károly áalamente, Somogyország
