Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)
1979-07-01 / 152. szám
Jánossy Ferenc: üres ndvar (akvarell) Réges-régen, emberemlékezet előtt, a Földközi-tenger egyik szigetén levő királyság fővárosában, a piactér egyik pálmafája tövében ült a bölcs Fenikszosz. Ógörög köntöst viselő emberek sereglettek köréje. Szótlanul várták, hogy a bölcs gondolataiba mélyedt Fenikszosz mikor figyel fel rájuk. És a bölcs egyszerre csak felemelte a fejét. — Fenikszosz! Nagy Fenikszosz! — kiáltotta azon nyomban egy elcsigázott arcú, szegényes öltözetű férfi. — Mondd meg kérlek, hogyan lehet az ember boldog? — Igen, igen! Mondd meg hát! — kapott a szón a tömeg. Fenikszosz lehajtotta a fejét, és néhány percig gondolkodott. Valamennyien türelmesen vártak. A bölcs végül derűs tekintettel nézett végig a tömegen. — Hogy valaki boldog legyen — kezdte —, ahhoz jó egészség és rossz emlékezet szükséges. _ ö-ó-ól — subset végig s tömegen s kttBtáa, akár a forgószél. Most egy koros férfi lépett elő. — 6, bölcs Fenikszosz! — kiáltotta. — Én fiatal nőt vettem feleségül. Mit tegyek, hogy hű legyen hozzám? — Egy pillanat — felelte Fenikszosz. — Ez komoly kérdés. Gondolkoznom kell... Újra gondolataiba merült és a tömeg megint várakozásba dermedt. — Tehát, a dolog így áll..2 — szólalt meg végül a bölcs. — Hogy az ifjú asszony hű A bölcs Fenikszosz válaszol legyen, ahhoz az szükséges, hogy télire ne vásárolj neki szandált, és gondoskodj arról, hogy a gyermeke nyáron szülessen. — Ö-ó-ó, — szállt végig az elragadtatott kiálltás a tömegen. — Köszönöm neked, 6 bölcsek legbölcsebbike! — kiáltotta a koros férfi, és a tömeg között utat törve, házas zaladt. — Ó Fenikszosz — fordult a bölcshöz egy leány —, mikor ismerem meg végre a férjemet? Erre a kérdésre Fenik- szosz azon nyomban vála- szolt: — A férjedet, «népsége* le- amjnoo, csa& oc flKEBgKKma a házasságkötés után ismered ■sag. Meg kell jegyesni, hogy a bölcs Fenikszosz olyan igazságokat nyllvántott ki, amelyeket később más gondolkodóknak tulajdonítottak. De akár így van, akár úgy, — Fenikszosz hírneve napról • napra nagyobb lett. És történt egyszer, hogy a sziget uralkodója is felkereste a bölcset. — Te vagy az a híres-ne- v ezt es Fenikszosz bölcs, akiről mindenütt csodákat regélnek? — kérdezte a király. — Igen, Fenikszosz a nevem — válaszolt a bölcs. — Es igaz az, hogy hibátlanul válaszolsz a kérdésekre, sőt még a jövőbe látás tehetségével is dicsekedhetszt? — kérdezte a király. — Igyekszem, uralkodóm. .. — Akkor mondd meg, mit tegyek a közvetlen környezetemhez tartozó gáncsoskodó kritikusokkal? Talán bánjak el velük rövid úton? A bölcs lehajtotta a fejét. — A kritikusokkal a legkevésbé sem szabad elbánni — szólt. — Inkább arra ügyelj, hogy hízelgőkbe ne botoljál, akik szíves örömest hajbókolnak előtted. — Te vagy az ókor bölcseinek legbölcsebbike, Fenik- szosz! — kiáltotta a király. — De mond meg nekem, mivel én nem érem fel ésszel, miért laksz te pálmafa tövében, táplálkozol a fa gyümölcsével, csüJsjatod szomjúságodat fervésvÉzel. holott másoknak, akác százszorta ostobábbak, gzázsixv kevésbé nrtiwoltcéi és bcortBcfceacfc né- i3íl, pCROpai ttazzssE,, mJOPSBE nyájuk és óborral teli pincéjük: van? A bölcs keserűen elmosolyodott— Ezt nem én tőlem, hanem önmagadtól kell megkérdezned, ó királyom. így válaszolt az ógörög uralkodónak az ógörög bölcs, mert ő, mint igazi bölcshöz illik, nemcsak saját maga gondolkodott, hanem másoknak is módot nyújtott a gondolkodásra. Wilinaka Derecki A befogadókért. •. Tételezzük fel, hogy valaki — egy zseniális művész — egy lakatlan, vagyis pontosabban csak általa lakott szigeten megírja — mondjuk, kétezer oldalon — a világ legjobb vagy legalábbis feltételezetten legjobb regényét. Aztán, ilyen-olyan okoknál fogva — talán mert sértett az a művész, és nem akarja a világot megajándékozni, vagy talán csak egyszerűen fázik —- elégeti az egészet. Régi példa, régi kérdés: létrejött-e új művészi minőség? Nyilvánvalóan nem! Még akkor sem, ha a példa nem volna abszurd — mert az —, hiszen valaminek a minősége csak valamihez viszonyítva, határozható meg. A művészi minőség pedig csak az emberiség által felhalmozott kulturális ismeretanyagot hordozó közegben — vagyis a társadalomban. Tehát még logikailag sem „remekmű” az elégetett, mert a műalkotás felfogója — szinte része — minősítője: a befogadó, jelen esetben az olvasó, nincs jelen. Ha nem olvasta senki az alkotón kívül, akkor például nincs minősítő sem, nincs, aki a mű értékét a maga viszonyító képességével meg tudná határozni. De ami a minősítésnél is fontosabb, ha nincs, aki a mű keltette érzés- és gondolatvilágot be tudja fogadni. akkor az a mű nem műalkotás. Mert a műnek az az értelme, hogy éljen az őt befogadókban. Ezért sajátos eszközeivel ábrázolja az embert és világét — persze, a legszélesebb és legsokoldalúbb értelemben — és ennek az ábrázolásnak segítségével megérteti és formálja azt. Minden művészi alkotás a maga eszközeivel teszi ezt. Nagyon egyszerűsítve, általában két jelentkezési formában. Van olyan, amely revelálóan felfedez valami újat (bármilyen kicsi is legyen ez az új), és hozzáteszi ezt a már eddig létrejött művészi információhalmazhoz, és van olyan, amely nem fedez fel semmi újat, alkotáson belül Is csak interpretál, még akkor is, ha igyekszik új meg úi formán összerakni a már eladdig ismertet, a mások által felfedeztet. Nyilván az első az értékesebb! Sőt — mondják sokan — csak az az igazi művészet, az az igazi alkotás és csak annak létrehozója az igazi művész. Ha csak a létrehozott művet nézzük — talán így van. De valamit, ami ilyen különösen bonyolult összetevők eredménye, önmagában szemlélni képtelenség. S ha mégis ezt teszem, akkor olyan- lakatlan szigeti műremekszemlélethez jutok. Sokkal bonyolultabb ez a kérdéá. hogy az. összetevők közül csak egyet említsünk, például a befogadó oldaláról nézve. Mert lehet., hogy a szakműveltséggel rendelkezők egy szűk csoportja számára valami már jól ismert és csak interpretáló értékű: mert tényleg csak már ismertet mond el a mű. — 3 mégis ez a mű az emberek igen nagy csoportja számára lehet reveláló. felfedező. A világ megismerésének olyan új értelmi-ér/ 1- mi összetevőit tartalmazhatja 'számukra, amelyek megismerésével gazdagabbá válhatnak. összetettebben." bonyolultabban látó és gondolkodó emberekké alakulhatnak. És az a bizonyos új is, amihez hozzájutottak —. s amit nem az az alkotó fedezett fel, aki közvetítette nekik — ez is csak most vált jelentős szellemi — majd később — anyagi erővé. A befogadók széles körén keresztül, a nélkülözhetetlen művészi tömegbázis létrejöttével. Ügy hangzik mindez —, biztos, (gy első olvasásra —, mint a másod-, harmadrendű alkotások epologetikája. Természetesen, a nagy művészek mindig felfedezők és mindig ez a legfontosabb, mert nélküle az interpretálók- nak sem lesz később mit összerakni és később ők —, akiket legszívesebben közvetítőknek neveznék — a nélkülözhetetlenek, nem tudnának mit közvetíteni. De ebben, a mi kicsit alkotócentrikus világunkban fontos újra kimondani, ez az egész azért érte van: a műélvező emberért, a befogadóért, ö az, aki az összefüggésekben legalább annyira nélkülözhetetlen, mint a művész. Ha ő nincs, vagy ha ő nem fogad be. semmit sem ér az alkotás. Annyit csak, mint a lakatlan szigeten elégetett mű. A művészetek életben maradásához, egészséges továbbfejlődéséhez mindig nélkülözhetetlen a befogadók egyre növekvő tábora. Manapság egy ország, közösség szellemi élete éppen a társadalmi munkamegosztás gyorsuló tovóbbosztódása miatt egvre bonyolultabb lesz. Ez a bonyolultság szükségszerűen a művészt is befolyásolja. De minden bonyolultságon át éreznie kell ■<—, mert ez a társadalmi érdek mellett köz. vétlen létérdeke is —. hol tart a befogadó, mit kénes és mit nem kénes felfogni? Ha ezt érzi. akkor kénes igazán őt értő és őt egyre magasabb szinten befogadni kénes művészi közönséget nevelni, a ma művészeté, nek igazi tömegbázist teremteni. Saját művészetéért kell tehát a művésznek is népművelőnek lennie. Ez a munka nemcsak a hivatásos népművelőé — pontosabban űj rétegeid nevelése, a művészetek befogadására, megszerettetésére csak akkor folytatható nagyobb hatékonysággal, ha minden művész hivatásos népművelőnek tekinti magát. Sz&lontay Mihály ] JAKÓI ATTILA: Születés Cbnntft fáj a vízmosás, a fonó* itt a trombitás. Méptőrli rügy-szemét az ág, sejthetek itt — szülőszobát. Vasalt lepedő a felhő, s rajta vérfolt a Nap. S megnő.;: BENCZE JÓZSEF: DAL Bogárkörmű ujjatok derekamon átalért, meghalok az összekulcsolt ágyatvető vágyakért. MARIAN JACHIMOW1CZ Portré A levélek pajzsa mögött egy madár elfürészelgette énekével a fél tavaszt Szavaid összevágták a maradékot Ott lóg a száradó fehérnemű a kerítésen Kéz nélküli üres ruhaujjak Nyak nélküli gallérok. Szokolay Károly fordítása Győrffy László: N" É. Y 1ÜIET Teréz kilenc óra negy- ven perckor, az úgynevezett nagyszünetben a többiekkel együtt kiment az osztályból. Már reggel, tanítás kezdete előtt észrevette, hogy a halójuk ajtaja nyitva van. A tantermek és háló egyazon fo* lyosón sorakoznak egymás mellett ebben az intézetben. N. Teréz tizenhárom éves állami gondozott, magyar állampolgár minduntalan a nyitva felejtett hálóajtóra, egy, ágyának szivacsmatraca alatt napok óta őrzött levélre és az otthoni látogatás alkalmával elcsent borotvapengére gondolt. A ..nagyszünet” előtt már végképp nem tudott uralkod* ni magán. Egész óra alatt a padján rendezgette füzeteit, könyveit, ceruzákat, golyóstollat' Állandóan ..rá kellett szólni”. Biológiaóra volt a „nagyszünet” előtt. Amikor kilenc negyvenkor N. Teréz becsukta maga mögött a háló ajtaját, senki nem ment utána. Agyához sietett, kihúzta a levelet a szivacsmatrac alól, a címzés nélküli borítékból k'rázta a borotvapengét, és az ágyára. leülve, kapkodva, esetlenül belenvisszantott a bal. majd a jobb alkarjába, csuklója és könyöke között. Nem érzett fájdalmat. csak apró tűszúrásnvit. Pár másodpercig vérző karját nézte, aztán vízszintesen lefeküdt ágyára. A címzés nélküli borítékba dugott levele, az ágy mellett, a földön hevert. „Kedves Apu 1” Ne haragudj, hogy ezzel a hosszú levelemmel megzavarlak, de sok minden olyasmi összegyűlt, amit közölni akarok veled, őszintén megmondom. vagyis írom, hogy nem örülök annak, hogy leveiet kell írnom neked- De muszáj. Hiába, sok minden van, amit az ember nem úgy szeretne, de aztán mégis kénytelen megcsinálni. Ugye neked is ez a véleményed? És kíváncsi vagyok, hogy a többi dologra hogy fogsz nekem felelni. mert észrevettem márt azt, hogy te is sokszor furcsán és hidegen viselkedsz velem. Hogy te is. magyarosan már tojsz a fejemre. Csak azt árulnád el, mi adott erre okot? Mert azért sose haragudtam volna meg. ha el tudtad volna mondani bizonyos dolgok okát. Nem azt mondom. ho*»v én nem bántottalak meg soha. de azért utána abbahagytam. Ti anyuval levélben úgv írtok nekem, mintha a kanyaron svotok volnék. Ha én néha rossz vagy durva voltam, repült érte a pofon. Ti meg jó nagy durvaságot adtok nekem. Csak az nem biztos, hogy egy gyereknek ezt tűrni kell. mert ő kisebb, mint egy felnőtt. A gyereknél sem egészen úgy megy ez!!! Mert, ha egy szülő olyan a gyerekével, ahogy ti csináljátok velem, akkor azért annyi joga neki is van, hogy visz- szaadja akár a rosszat, akár a jót- Csak a mai világban ügy van, hogyha a szülőnek egy gyereke van, az már terhére van. de egy másik ezért mégis kéne neki. Aztán azzal is később azt csinálja, amit az elsővel. Hát igen, a legkönnyebb világra hozni utána bevágni az intézetbe. aztán 5—6 évig feléje se nézni. Én is ugyanebben a sorsban vettem részt. És azt is észrevettem, hogyha egy intézeti gyereket hazavisznek. és otthon csendes, nem szól semmit, akkor rögtön ráordít az apja hogy miért nem szólsz? Mintha éppen ségge1 ő tehetne arról, hogy elszokott az otthoni ól. Sajnos ez. is a szülők hibája. Mert csak létrehozza, intézetbe adia, és esvszer egy hónapban hazaviszi. Azt hiszik, hogy ígv már a szüleihez is hozzászokik az a gyerek. De ez se így vanlH Most már térjünk a lényegre. Szóval nem tetszik a hazugságotok, és ezért nem írtam közben, ha már van képetek megkérdezni ebben az utolsó levélben, miért nem írtam- Innen is látszik, milyen kétszínű vagy!!! Azt is érzem még, hogy szeretnétek megtudni, miért nem örülök annak, hogy testvérem lesz. Egyrészt azért nem örülök neki, mert engem úgy elhanyagoltatok, és akkor azzal a gyerekkel is mi lesz?... Másodszor, mert terhetekre vagyok. Harmadszor meg azért, mert ő is intézetbe lesz vágva, és majd neki is az lesz mondva, sokszor már úgy örülök, hogy vissza viszlek. Szerintem felesleges ilyen apát meg anyát megismerni. Annak a csecsemőnek is, aki majd megszületik, ő mégnem tudja, de én már tudom, neki is az lesz a sorsa, ami nekem- És én nem akarom tovább csinálni se az én sorsomat, se az övét!!! Apu előre is figyelmeztetlek, ne mondd, hogv vedd fel a kezedbe, ringasd, mert tényleg a falhoz verdesem. Még úgyis sokkal jobb lesz neki, mint nekem. Ha azt kérdik, van kistestvér red, azt mondom, hogy a gyereketek, én meg mostoha leszek. Apu. a fényképedet visszaadom!!! Mióta ilyenek vagytok, még az életkedvemet is elvettétek. Sokszor már azt gondolom, jobb lett volna ha kiskoromban meghalok. Ha tudtam volna, hogy ennyi bánat vár rám az életben. Csak amikor már ilyen nagy az ember, akkor nincs mindig mersze- De most van!!! Nagyon is van.!!! Olyan kár. hogy így megnőttem. Már úgy rettegek az életbe is kimenni. Ebből, azt gondolom, mindent megérthettek!!! Tudom, hogy ezért a levelemért nagyon fogsz haragudni, de mindegy, most már kénytelen voltgm egész őszintén minden bajomat leírni, mert minden kicsi öröm és jő elmúlik fvisszaviszik az intézetbe, mint egy gyereket) és elkezdődik a rossz, ami sose múlik el. sajnos nekem otthon is rossz, meg az intézetben is!!!! Ezzel zárom soraimat, ezt a nagyon rossz levelet, amit most már örömmel befejezek. mert tudom, mit kell csiholnom!!! Választ várok!!! Teri Személyi lap. N. Teréz szül. Esztergom, 1964. jan. 18. 1972-től van intézetben, 155 cm- 43 kg. Anyja: szövőnő, apja: lakatos. (Ritkán látogatják, nem viszik haza). Adatai: koponya normálisan konfigurált. Arc: mélyen ülő szemek, laposabb orrgyök és orrhát. Fixálásból szemeiből hunyorít. Mozgf járása normális. Testi és szellemi fejlettség korának megfelelő. Ped. vélemény: értelmes, kedves, barátságos, Igényli a szeretetet. hálás érte- Hamar indulatba jön, ha nincs valami kedvére. Ilyenkor trágár. Sokat olvas, szépen kézimunkázik. A „nagyszünet” végén az ügyeletes Márta felügyelő benyitott a hálóba: — Úristen! Tériké! Tériké! — kiabálta — mit csináltál?... N. Teréz csukott szemmel feküdt az ágyán, vérző karját a föld felé lógatva, egyenletesen lélegzett, s akkor sem nvitotta ki a szemét, amikor Márta felügyelő az ágyához rohant. NÓGRÁD — 1979. július 1„ vasárnap i) *
