Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)
1979-07-08 / 158. szám
Táborzárás —- kapunyitással Mit ér a terv ? Megyei közművelődési tábor Salgóbáuyán MILYEN EGY SZÍNVONALAS KLUBEST? Például amilyen a Nógrád megyei közművelődési tábor búcsúestje volt. Szerencsére az est résztvevői közül néhányan maguk is klubvezetők a megye valamelyik ifjúsági klubjában, így a „milyen egy színvonalas klubest” kérdése várhatóan nem sokáig lesz kérdés. Tóth Csaba táborvezető és munkatársai azonban óva intettek attól, hogy a klubvezetőképző tábortól valamiféle gyorsan ható gyógyírt reméljünk az ifjúsági klubmozgalom „sebeire”. Mint elmondták, a képzés célja nem látványos eredmények „kierőszakolása” volt, hanem egy folyamatos, az eddiginél sokkalta hatékonyabb szakmai segítségnyújtás megalapozása, amely természetesen hosszú távon feltétlenül érezteti majd pozitív hatását a megye — változatos képet mutató #— ifjúsági klubjainak életében. Klubvezetők képzéséről beszéltünk, jóllehet a Nógrád megyei Tanács művelődési osztálya, a József Attila megyei Művelődési Központ, a KISZ Nógrád megyei bizottsága és más társszervek közreműködésével a salgóbányai KISZ-iskolán — június 23 és július 3 között — megrendezett „Megyei közművelődési tábor”-ban nemcsak klubvezetők képzése folyt. Ebben a táborban ismerkedett a komoly zene alapjaival, a megye három szakmunkásképző intézetéből meghívott hatvan kórustag is. Az egyszerűség kedvéért tehát — a közművelődési táboron belül — megkülönböztethetünk „klubos” és „zenei” tábort. A klubos tábor további három „szakágra” oszlott: a klubvezetők; illetve a „technikai eszközkezelők” és a „játékmesterek” csoportjára. Az ifjúsági klubok technikai eszközkezelőinek és játékmestereinek képzése az országban első ízbén itt Salgóbányán jött létre. Zengő Árpád, a technikai eszközkezelő csoport vezetője találóan fogalmazott, mikor a képzés jelentőségéről szólva elmondotta: „Legfőbb eredmény maga az a tény, hogy egyáltalán lehetőség nyílt a technikai eszközkezelőkkel történő külön foglalkozásra”! Az ifjúsági klubok mindinkább építenek a különböző audiovizuális és egyéb technikai eszközökre, idestova elképzelhetetlen egy ifjúsági klub rádió, tv, magnetofon, vagy vetítőgép nélkül. Ezeket a legtöbb klubban bárki kezelheti, így érthető módon a technikai eszközök élettartama a klubokban meglehetősen rövid. A táborban nem csak az eszközök szakszerű, biztonságos kezelését sajátíthatták el a csoport tagjai, de egyúttal megismerhették a különböző eszközök alkalmazásának sokrétű lehetőségét is. Nem kis része volt például, a már említett búcsúest sikerében a technikai eszközkezelő csoport programjának, melyben saját készítésű hangmontázsokat és hangosított diafilmeket mutattak be. Az ifjúsági klubok egyik fő vonzereje a közös játék. Játszani azonban sokféleképp lehet, ám az igazán jó játék nem csak szórakoztat, hanem aktivizál és — az adott közösség összetételének, korának megfelelően — nevel és tanít is egyben. A Mezei András vezette „játékmestercsoport” tagjai ilyen játékokat tanultak, és emellett persze a játékvezetés elengedhetetlenül fontos módszereit sajátíthatták el. A klubvezetők képzése természetesen sokkal összetettebb képzést igényelt, de a gyakorlati feladatoknak itt is elsődleges szerep jutott. A klubos tábor vezetői Brunda Gusztáv és Rákos Csaba (mindketten a József Attila megyei Művelődési Központ munkatársai), a klubvezetőképzéssel kapcsolatban néhány lényeges körülményre hívták fel a figyelmet. Talán kevésbé köztudott, hogy Nógrád megyében 108 ifjúsági klubot tartanak nyilván, de ebből egyidőben mindössze 15—20 klub tevékenysége tekinthető folyamatosnak. Mivel az egyes klubok tagsága 2—3 évenként szinte teljesen kicserélődik, mind ez idáig a szerencsén múlott, hogy az új tagság soraiban akadt-e vezetésre alkalmas, aktív fiatal. Ahol nem, ott a legtöbb esetben az egész klubnak „befellegzett”. Nos, a klubvezetők három szakaszra osztott képzésének új rendszerével épp ezt az esetlegességet, a klubok „tiszavirág életének” meghosszabbítását tűzték célul a tábor szervezői. Meggyőződésük — és ezzel messzemenően egyetértünk —, hogy csak állandó kapcsolattartással, folyamatos segítségnyújtással, módszertani útmutatással érhető el a klubmozgalom „felvirágoztatása”. Épp ezért az egyéves klubve- zetőképzést megelőzően /és azzal párhuzamosan folyik a megyei klubellátó szolgáltatás kiépítése, és a tizenkét — úgynevezett — bázisklub kialakítása, melyek a megyei, járási és városi kiubtanácsok- kal karöltve mindenekelőtt módszertani segítséget biztosítanak az ifjúsági klubok számára. A klubvezetőkkel folytatott beszélgetésekből az is kiderült, hogy a jövőben felülvizsgálásra szorul az ÁIB által biztosított ifjúsági alap felhasználása, illetve a klubok és azok fenntartó, működtető . szervei közötti viszony áttekintése, egy, az ifjúsági klubokkal szembeni egységes szemlélet kialakítása jegyében. A zenei tábor — teljes nevén „Nógrád megyei szakmunkásképzős ifjú zenebarát kórustábor” — művészeti vezetője, Ember Csaba már egészen más jellegű gondokról számolt be. Nevezetesen arról, hogy a szakmunkástanulók kulturális nevelése terén, még mindig súlyos hiányosságok tapasztalhatók, jóllehet a szakmunkás- tanulók művelődése — „papíron” —, a munkásművelődés szerves része. A szakmunkás- képző intézetekben nincs ének-zene oktatás, és csak a nagybátonyi intézményben van többé-kevésbé rendszeres zenei élet. Ugyanakkor épp a táborban bizonyosodott be, hogy bár a munkásfiatalok többségének — a fent említett hiány miatt — eredendően nincs igénye a komoly zenére, mégis — ha pillanatnyilag passzív befogadóként is — nyitottak ez iránt a művészeti ág iránt is. ÍGY a ZENEI TÁBOR, mely egyebek között az ifjúmunkás kórusmozgalom megteremtését, illetve színvonalának további emelését tűzte célul, elsődlegesen az igényfelkeltésben ért el eredményeket. A megyei szervek elsősorban a KÖT A me. gyei ifjúsági bizottságának és az Ifjú Zenebarátok Országos Szervezetének jelentős támogatása, tehát célt vesztve is elérte célját. A közművelődési tábor egyes programjairól terjedelmi korlátok miatt részletesen nem szólhattunk. Végezetül azonban érdemes utalnunk arra az általános észrevételre, melyet az ország különböző részéből érkezett előadók közül többen megfogalmaztak, miszerint az idei közművelődési tábor „emberanyaga” jó alapot nyújt, és feltétlenül igényli a képzés folytatását! Pintér Károly A parasztok állapotáról M a gy a rországon Hazai könyvkiadásunk régi hiány pótlását kezdte meg 1971- ben azzal, hogy elindította a magyar néprajztudomány úttörői legfontosabb írásainak újrameg- jelentetését, A sorozat, amely A magyar néprajz klasszikusai címet viseli, Ortutay Gyula szer kesztésében látott eddig napvilágot. Azok a tanulmányok, amelyek a magyar néprajzkutatás úgyszólván minden ágára kitér jednek s feldolgozzák a népi kultúra és életmód ágait, eddig többnyire csak a szaktudomány képviselői, kutatói számára voltak ismertek, az olvasók szélesebb rétegei számára nem. Jóllehet, a hazai néprajztudomány fontosabb állomásainak figyelemmel kísérése nemcsak az adott tudomány művelői számára nyújtanak szellemi izgalmat, bár természetesen mindenekelőtt ők vonják le tanulságait. A néprajz iránt azonban ma már eléggé széles körű érdeklődés bontakozott ki ahhoz, hogy hajdani művelőinek írásai < is keresettek legyenek. Azok is. A sorozat köteteit kultúrtörténeti olvasmányként is mindenki haszonnal forgathatja. Az első kötet 1971-ben Az ősi magyar hitvilág címmel jelent meg, válogatást nyújtva a maqyar mitológiával foglalkozó XVIII—XIX. századi művekből. Cornides Dániel, Horváth János, Kállay Ferenc, Ipolyi Arnold, Csengery Antal, Kálmány Lajos és Kandra Kabös láttak ebben ismét napvilágot, váltak sokak számára először olvashatóvá. A második kötetet A finnugor ős. haza nyomában címmel adták ki 1973-ban. A finnugor rokonsággal foglalkozó tudomány nagy múltra tekint vissza. A kötetben Ricardus, Reguly Antal, Hunlalvy Pál, Vámbéry Ármin, Nagy Géza, tPápai Károly, Jan. kó János, Munkácsi Bernát, Sebestyén Gyula, Szinnyei József, Gombocz Zoltán, Solymosi Sándor, Zichy István, Mészöly Gedeon, Bátky Zsigmond, Zsirai Miklós beszámolói, illetve tanulmányai nyújtanak képet e tudomány alakulásáról. Az ősi társadalom magyar kutatói című könyvben, amely 1977-ben jelent meg, Beöthy Leó, Lánczy Gyula, Tagányi Károly és Somló Bódog tanulmányait olvashatjuk, többi között, a társadalom keletkezéséről, a főnöki hatalom eredetéről, a faluközösséqről, a földközösség történetéről Magyarországon és így tovább. Messzi népek magyar kutatói címmel 1978-ban adták ki két kötetben 29 hajdani magyar utazó elsősorban néprajzi vonatkozású írásainak válogatott gyűjteményét. Az első szemelvény a XVI. századi Ka. kas István perzsiai utazásáról, az utolsó a nemrég elhunyt Diószegi Vilmos szibériai útjáról szól. De szerepelnek a könyvben Szepsi Csombor Márton, a nem kevésbé híres Benyovszky Móric Ágost, Magyar László, Vámbéry Ármin, Cholnoky Jenő írásai is, hogy csak néhányukat említsük. A sorozat legutóbbi kötete az idei könyvhétre jelent meg A parasztok állapotáról Magyarországon címmel. Ez a kötet a XVIII—XIX. század fordulójának két kiemelkedő tudósegyéniségét, Tessedik Sámuelt és Berze- viczy Gergelyt mutatja be, írásaik által. Tessedik Sámuel (1742-1820) a hazai, elsősorban az alföldi mezőgazdaság gyakorlati fejlesztője, haladó pedagógus és kiváló tudós volt. 1767-ben került Szarvasra, ahol tudományos és Egy esztendő nem a világ... Művelődési bizottságról egy balassagyarmati gyárban A szemerkélő esőben kézzel-lábbal hadonászva inti le taxinkat egy harminc év körüli hölgy. — Ha nem jönnek, bőrig ázom — lihegi. — Vigyenek már haza! — De kérem! — méltatlankodunk. — Nekünk sürgős dolgunk van a gyárban. — Jaj, de jó! — ujjong kéretlen vendégünk. — Oda tartok én is. Ott lakom a Bufi szomszédságában. A Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyárában dolgozók általában nem repesnek az örömtől, ha az előbbi névvel illetik az üzemüket. Az egész országban BFK-nak rövidítik, csak Nóg- rádban Bufinak, és különben is, szerintük az első komolyabb, hírt is vívott már ki magának a piacokon. Biztosan igazuk van, bár én naAz emberek között élnek, nem csoda hát, ha a művelődési bizottság a közönségnek tetsző programokat szervez, ha tagjainak sohasem fáj azért a feje, hogy lesznek-e elegen a beharangozott rendezvényen. 1 A KISZ-szel szervezett közös vetélkedő, író-olvasó találkozó, a gyermekek budapesti kirándultatása, a decemberi irodalmi színpadi napok vendégcsoportjainak patroná- lása, játékon való fogadása, gyári napok szervezése szerepel a fontosabbak között az eseménylistán. A legtöbb élményteli találkozás. Például Jókai Annával, aki írásaival nem éppen elandalítani igyekszik az olvasót, de aki talán, a kezdeti bizalmatlanság ellenére, csatát nyert az asszonyok között. Vagy emlékezetes volt a srácok és lányok állatkerti, vidámparki, gyermekszínházi mulatsága, mely után a gyerekek azért nyag- gatták a szülőket, hogy mikor rendeznek nekik hasonló utazást. gyón jól megvagyok a Bulival, de hát a többség akaratát mégiscsak tisztelnem kell. • A pártirodában Nagy Erzsébettel, az alapszervezet titkárával a gyár művelődési bizottságának eddigi tevékenységéről beszélgetünk. A testület jó egy esztendeje alakult, egy titkárral, két társelnökkel, öt taggal és egy tanácsi összekötővel. Kifogástalan az összetétel, tanácsolni sem lehetne jobbat. A titkár dr. Kalas Géza népművelő, nyugdíjas, aki Balassagyarmat kulturális életében, mint a híres Madách Imre irodalmi színpad rendezője, hosszú éveikig jelentős szerepet játszott. Igaz, az utóbbi években jobbára csak külső, de mindig segítőkész, megbízható véleményű szemlélő volt, most azonban nyugdíjasként, mintha új erőre kapott volna, fiatalos lendülettel, lelkesülten keresi-kutatja a tennivalókat. Dicsérik is érte eleget, ki nem fogynak az elismerő szóból. Lantos Lászlóné személyzeti osztályvezető, az egyik társelnök így fogalmazza: „Olyan ambíció szorult Géza bácsiba, hogy kívánságának az ember nem tud ellenállni, nagyon sok fiatal tanulhatna tőle”. A másik társelnök Balkó Imréné, a szakszervezeti titkár. A tagok egyike középszintű gazdasági vezető, a többi munkás, brigádvezető, párt- és szakszervezeti agitprop.-os, KISZ-vezetőségi tag. gyakorlati munkásságát kifejtette. A felvilágosodás eszméjének hívei közé tartozott, s mindenekelőtt a parasztság helyzetén kívánt javítani. Egyebeken túl, ennek érdekében alapította meg Szarvason 1780-ban a Gyakorlati-gazdasági szorgalmatossági iskoláját is, ahol a belterjes módszereket népszerűsítette. Ismert országos tanügyi reformter. ve s úttörő tevékenysége a belterjes módszerek terjesztésében. Számos más gyakorlati kezdeményezés is nevéhez fűződik. Fő műve: A parasztember Magyar- országban, mitsoda és mi lehetne (1786). Igen gazdag forrás- értékű továbbá önéletírása és a Szarvasi nevezetességek ■ is. Ezeket tartalmazza a mostani kötet. Berzeviczy Gergely (1763-1822) szintén haladó szellemű, neves közgazdasági író, aki a magyar jakobinusokkal is kapcsolatban állt. Munkásságának lényege az a küzdelem, amelyet a magyar külkereskedelem szabadságáért vívott az osztrák gyarmatosító politikával szemben. Síkraszállt a jobbágyság helyzetének javításáért. Művei magyar nyelven csak századunk elején láttak napvilágot. A kötet két művét adja közre: Magyarország kereskedelméről és iparáról, valamint A parasztnak állapotáról és természetéről Magyarorszá- gin. A kötetet Zsigmond Gábor válogatta és szerkesztette, a bevezetést és az életrajzi adatokat is ő irta. (Gondolat, Budapest. 1979.) Tóth Elemér — Még ebben a hónapban — mondja Lantos Lászlóné. — A nyírjesi üdülőnkben gyermeknapon látjuk vendégül őket. Egyébként — a sok fontos munkahelyi elfoglaltság miatt — működésünk ideje alatt ez az egyetlen tervtől eltérően megvalósuló rendezvényünk. Igaz, a városi gyermeknaphoz terven kívül kapcsolódtunk. — Ritka dolog ez a terv- szerűség. Mivel magyarázza? — Munkatervünkben nem törekedtünk látványosságra. Csak azt terveztük és any- nyit, amennyit erővel bírunk. Nem szeretjük a formaságokat, kifelé talán nem is propagáljuk eléggé magunkat. Szerintünk: minden terv any- nyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Ehhez tartjuk magunkat. Aztán negyedévenként megbeszéljük, mit végzünk a következőkben. Egymást ösztönözzük . . . Augusztusban például gyári napot rendezünk Dejtáron. — Mit jelent a gyári nap? — A gyár propagandáját, az emberek tájékoztatását, szakmunkás-utánpótlásunk biztosítását •*- fogalmazza meg válaszában a célokat Nagy Erzsébet. — A tavasz- szal kitűnően sikerült az érsekvadkerti gyermekruha-di- vatbemutatónk és a gyár életéről tartott tájékoztatónk... — Ebből a két községből jár hozzánk a legtöbb ember — magyarázza Lantosné. — Megérdemlik a figyelmet, és nekünk is szükséges az utánpótlás. A művelődési bizottság a szakmai oktatás keretében gondot fordít erre. Mint, ahogyan megkülönböztetett figyelmet szentel — munkatervében, üléstervében határidőket, felelősöket rögzít — a politikai, világnézeti nevelés, a szocialista műveltség fejlesztésére, a szocialista brigádmozgalom, munkaverseny színvonalának emelésére, a nemzetközi gyermekév kapcsán a gyermekrendezvényekre. — Nagyon örülök annak, hogy eredményesen működik a művelődési bizottságunk — mondja a párttitkár. — Azóta irodalmi színpadi jellegű versmondó csoportunk is alakult, s nem kell egy-egy ünnep alkalmából a szomszédba segítségért kilincselni. A bizottság titkára okosan irányítja a munkát, társai pedig azonos mértékben igyekeznek kivenni részüket a munkából, leginkább a szervezésből. A bizottság, bár nehéz lemérni, segíti gazdasági feladataink teljesítését is. amelyben most jobban állunk, mint a múlt évben. Vitathatatlan, hogy tanultabb, műveltebb, az érdeklődéssel már bíró emberrel könnyebb megértetni a feladatainkat, benne az ő tennivalóit, s ezek okait, mint szőkébb látókörű társával. Szóval, mindezekért örülök, hogy megalakult gyárunkban a művelődési bizottság. Egy esztendő — ahogyan a mesék mondják, s amióta működik a bizottság — nem a világ. Nem művelt alatta csodát, de sok dolgozóban erősítette meg a tudást, keltette fel a többre, jobbra vágyást. És ez többet ér minden csodánál. Sulyok László Balettoznak Próbál a Kohász Művelődési Központ dzsesszbalctt csői portja.
