Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)
1979-07-08 / 158. szám
Bolgár értéheié§ Kádár János látogatása után A Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottsága és a bolgár minisztertanács tájékoztatást hallgatott meg azokról- a tárgyalásokról, amelyeket a Kádár János vezette magyar a Szovjetunióval, valamint a KGST és a Varsói Szerződés többi tagállamával, maradéktalanul megvalósítsák a testvéri szocialista országok egyeztetett békeszerető külpolitikápárt- és kormányküldöttség ját, a biztonságért, a kölcsöfolytatott június 18-tól 20-ig Szófiában a Bolgár Népköztársaság Todor Zsivkov vezette tárgyaló küldöttségével. A Politikai Bizottság és a minisztertanács megelégedéssel fogadta azt az értékelést, amelyet a két testvérpárt Központi Bizottságának első titkárai által vezetett küldöttségek adtak a Magyar Népköz- társaság és a Bolgár Népköz- társaság közötti barátság és együttműködés fejlődéséről, valamint azt a megállapodást, amely a két ország közötti mindenoldalú testvéri kapcsolatok további kibővítését és elmélyítését irányozza elő. A tárgyalásokon ismét megerősítették a Magyar Népköz- társaság és a Bolgár Népköz- társaság eltökéltségét, hogy a jövőben is szilárdítsák a barátságot és az együttműködést nős együttműködésért, a népek közötti egyetértésért küzdjenek. A Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottsága és a Bolgár Népköztársaság miniszter- tanácsa teljes egészében jóváhagyta a bolgár tárgyaló küldöttség tevékenységét, és nagyra értékelte a testvéri barátság és a teljes, kölcsönös egyetértés szellemében lezajlott tárgyalások eredményeit. A BKP Politikai Bizottsága és a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsa utasította az illetékes állami szerveket és intézményeket, hogy dolgozzanak ki konkrét intézkedéseket a mindenoldalú magyar—bolgár együttműködés további kibővítésére és elmélyítésére, és segítsék elő a látogatás során elért megállapodások megvalósítását. Havannai előkészületek ' Az el nem kötelezett orszá- azt állítva, hogy a latin-ame- gok állam- és kormányfői rikai szocialista állam a szov- szeptemberi havannai találko- jet külpolitika eszközévé akar- zójának előkészületeiről, a ja változtatni a „harmadik vi- csúcstalálkozóra váró felada- lágot”. Hasonló módon rágal- tokról ír A. Fialkovszkij a mázzák a szocialista VietnaSzovjetszkaja Rosszija szombati számában. Kiemeli, hogy a mozgalom résztvevőinek komoly erőfeszítéseket kell most tenniük egységük megőrzésémot és a demokratikus Afganisztánt is. A szovjet lap kommentátora rámutat arra, hogy az utóbbi hónapokban Kína is fokozta re, a mozgalom imperialista- nyomását az el nem kötelezett és gyarmatosításellenes alap- országokra, amelyeket régóta jainak aláásására irányuló pró-. szeretne hegemonista, nagyha- bálkozások elhárítására. talmi politikája céljainak szolA nyugaü sajtóorgánumok gálatába állítani. A harmadik •— írja a Szovjetszkaja Rosszi- világ megosztására irányul az ja kommentátora — jelenleg a pekingi próbálkozás is, hogy arra összpontosítják figyelmű- Kambodzsát az összeomlott két, hogy a csúcstalálkozó előtt Pol Pot-rezsim képviselje a felnagyítsák az el nem kötele- mozgalomban. A kérdésről eettek nehézségeit, igyekeznek véglegesen a havannai csúcs- azt a látszatot kelteni, mintha találkozón döntenek majd, s mozgalmat a teljes és vég- ugyanúgy mint az arab orszá- leges megosztottság jellemezné, gok egy csoportjának arról a A felelősséget a kialakult „kri- javaslatáról, amely Egyiptom bkus helyzetért” mindenekelőtt tagságának felfüggesztését in- Kubára próbálják hárítani, dítványozta. Rombolják a Nagy falat Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti: A kínai sajtóban megjelent olvasói levelek Szerint a hadsereg egységei és a népi kommunák évek óta szisztematikusan rombolják a legendás hírű kínai Nagy falat, s a lebontott falrészek tégláiból és köveiből építkeznek. A műemlékrombolás ellen a helyi lakosság levelekben és beadványokban fejezte ki erélyes tiltakozását, amelynek azonban a jelek szerint kevés foganatja van. Az olvasói levelekre és beadványokra adott válaszában a kínai állami múzeumi és régészeti hivatal közölte, a Nagy fal rombolása tény, és évek óta folyik. 1970 óta a hadsereg egységei és a helyi népi kommunák parasztjai a világhírű műemlék több kilométernyi szakaszát rombolták le és tüntették el, helyenként kiásva még az alapokat is. Egy kínai katonai egységet az „önerőre való támaszkodás példájaként” állították a hadsereg más egységei elé, miután a Nagy fal tégláiból és köveiből épített kaszárnyát magának. A hadsereg példáján felbuzdulva, a népi kommunák is nekiláttak a Nagy fal rombolásának és számos istállót és raktárt építettek anyagából. A múzeumi és régészeti hivatal tiltakozására a pekingi pártbizottság külön határozatban foglalt állást a barbár gyakorlat ellen, s a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának illetékesei körlevélben utasították a helyi párt- és állami szerveket a Nagy fal további rombolásának megakadályozására, illetve a rombolásban vétkes szerveket arra, hogy állítsák helyre az okozott kárt. Vietnami kütügy minisztériumi nyilatkozat A Vietnami Szocialista Köztársaság kormánya szükségesnek véli ismételten megerősíteni, hogy Kambodzsa problémáit egyedül maga a kambodzsai nép oldhatja meg. A Vietnam és Kambodzsa, e két szuverén állam közötti kapcsolatok kérdései egyedül csakis ezekre az országokra tartoznak, és senki másnak nincs joga arra, hogy beavatkozzon ezekbe a kérdésekbe — hangsúlyozta nyilatkozatában a Vietnami Szocialista Köztársaság külügyminisztériumának képviselője. A nyilatkozat annak kapcsán látott napvilágot, hogy az ASEAN- tagországok külügyminisztereinek az indonéziai Bali-szi- getén tartott éves konferenciáján a résztvevők hangoztatták: a vietnami fegyverese erők jelenléte a thaiföldi— kambodzsai határon — úgymond — azzal fenyeget, hogy a katonai akciók szélesebb méreteket öltenek. A külügyminisztérium nyilatkozatában hangsúlyozta: a kambodzsai népirtó rezsim megdöntése után Peking minden eszközzel folytatta e rendszer csatlósainak támogatását abban a reményben, hogy a Pol Pót—leng Sary klikket visszasegítheti a hatalomra. Olyan körülmények között, amikor Kína durván beavatkozik a népi Kambodzsa bel- ügyeibe, az ország népének magától értetődően joga van arra, hogy meghozzon minden intézkedést függetlenségének szuverenitásának és biztonságának védelmében. Kambodzsa azonban —, mint ismeretes — soha nem sértette meg. Thaiföld területi integritását. Maguk a thaiföldi vezetők szögezték le, hogy Vietnam és Thaiföld között nem áll fenn a katonai összeütközés veszélye. Következésképpen elegendő beszüntetni csupán a Pol Pot-bandák maradványainak kívülről, elsősorban Peking részéről történő támogatását ahhoz, hogy a thaiföldi—kambodzsai határon a helyzet ne adjon nyugtalanságra okot. A Vietnami Szocialista Köztársaság kormánya több ízben hangsúlyozta: a délkeletázsiai országokkal fenntartott viszonnyal kapcsolatos politikája azon a törekvésen alapul, hogy a Vietnami Szocialista Köztársaság ezekkel az államokkal a barátság, az együttműködés és a kölcsönös megértés kapcsolatait tartsa fenn, és tiszteletben tartsák egymás jogos érdekeit — hangsúlyozta a dokumentum. Ä hét kérdései Miként állnak a SALT- szerződés ratifikálásának „frontjai” az Egyesült Államokban? A világpolitikában soha nincs szünet, s ezért egy ország első emberének, különösképpen, ha a világ egyik ___| ^ _______ __________= v ezető államáról van szó, ne- szerint már az első órákban súlyon alapuló megállapodást és az elnököt. A frontok ösz- szekuszálódását jelzi, hogy 6ok szenátor még mindig ingadozik, nem döntött véglegesen, jóllehet a SALT-csomag teljes szövege három hét óta rendelkezésére áll. Holnap, ezen a júliusi hétfőn kezdődnek a meghallgatások az amerikai szenátusban, s minden valószínűség héz szabadságra mennie. A bécsi csúcsértekezlet után Moszkvában bejelentették, hogy Leonyid Brezsnyev szabadságát tölti, de a hét derekán kelt táviratok hírül adták, hogy az SZKP főtitkára, a szovjet államfő, nyilván pihenésének színhelyén, a Krímben találkozott Robert Byrddel, az amerikai szenátus demokrata csoportjának vezetőjével. Ez a tény utal rá, hogy a Szovjetunióban, a SALT-szerződés aláírása után és ratifikálása előtt megkülönböztetett figyelmet fordítanak a két ország kapcsolataira. v A szenátus SALT-vitája természetesen az Egyesült Államok belügye. Csakhogy az amerikai belső törésvonalak ma meglehetősen bonyolultak, e vitákkal, az enarjia^dokIcai Köt a FchSr Ház ás a oseaeKesetc. az umopartoK, a felvonulnak a SALT pártolói és ellenzői. Moszkvában világosan tudtul adták az amerikai vezetésnek és törvényhozásnak: ezen a szerződésen, amely reális, konkrét és ellenőrizhető, nem lehet további módosításokat végezni. Remélhetőleg az amerikai belpolitika viszálykodásai, amelyek, mint már egyszer hangsúlyoztuk: belügyet képeznek nem terhelik meg túlzottan a SALT sorsát, amelyet viszont az emberiség békéjének legfontosabb ügyei közé sorolhatunk. Mit jelent Strauss feliratkozása? kai,' sőt a Fehér Ház és a kongresszus hagyományos ütközéseivel. Minderre pedig a következő elnökválasztási kampány árnyékában kerül sor, hiszen fél év múlva megkezdődik az előválasztási harc. A helyzet összetettségét jól mutatják a héten megtartott legújabb közvélemény-kutatások eredményei. Carter elnök általános népszerűségi indexe a mélypontra zuhant (csak Trumané volt ilyen alacsony a koreai háború és Nixoné a Watergate-ügy idején), a megkérdezetteknek csupán egynegyede elégedett politikájával. A SALT esetében viszont az egyetértési százalékok ennek csaknem dupláját teszik ki. Carter jobboldali ellenzéke — túl közismerten szovjetellenes érzelmein s kötődésén a katonai-ipari komplexumhoz — a SALTCDU és a CSU a héten megválasztották kancellárjelöltjüket Franz-Josef Strauss személyében. A kormánykoalíciónál nincs szükség ilyen demonstratív lépésre, hiszen a népszerű Schmidt kancellár alighanem biztos várományosa az elkövetkező jelölésnek. Strauss, aki a nyugatnémet politika egyik legismertebb alakja, sok esetben botrányköve, várhatólag nagy lendülettel veti be magát a kampányba. A mostani voksokat ugyanis át kell alakítani választói voksokra is, ami nehezebben fog menni. Strauss előreláthatólag a gazdasági kérdéseket helyezi majd előtérbe, viszont — szemben például az Egyesült Államokkal — az NSZK viszonylag jó hély- zetben van a fejlett tőkésországok között. (Tulaj donképmódosításokkal egyszerre akar- pen sokatmondó mozzanat, ja „megfúrni” az érdekegyenVilágkongresszus Lisszabonban A legutóbbi közel-keleti események elemzésével befejezte munkáját az a titkárság, amely az arab néppel való szolidaritás világkongresszusának novemberre Lisszabon-, ba tervezett összehívását készíti elő. A testület tagjai — több ország, köztük a Szovjetunió — nemzetközi és társadalmi szervezeteinek képviselői — mély aggodalmat nyilvánítottak amiatt, hogy egyre súlyosabb méreteket ölt a Palesztinái és a libanoni nép elleni izraeli agresszió. Támogatásukról biztosították a Palesztinái nép egyetlen törvényes képviselőjét, a PFSZ-t, elítélték az egyiptomi—izraeli különszerződést, hangoztatván, hogy a közel-keleti válságot lehetetlen a Palesztinái nép törvényes jogainak figyelembe vétele nélkül megoldani. hogy Strauss, aki korábban támadta az NSZK keleti szerződéseit, sőt elvbarátai „újratárgyalást” követeltek, most arról beszél: elfogadja a realitásokat kifejező megegyezéseket. A jelek szerint nem lát kedvező lehetőségeket arra, hogy ezen a területen összpontosítsa bírálatait és támadásait). Strauss azonban minden körülmények között kényszer- helyzetben volt. Jövőre tölti be hatvanötödik életévét, sokáig nem tartalékolhatja magát az elkövetkező négyéves ciklusokra. Ezért ''vannak olyan kommentárok is, hogy a CDU Straussra szavazó képviselőinek egy része hátsó gondolatokat táplált: legyen most a nagyratörő bajor a vezér az egyelőre kevés sikerrel kecsegtető jövő évi választásokon, s ha vereséget szenved, könnyebb lesz kikapcsolni. Mindez nem alap ! nélküli (Strauss jelölése például éppen azokat az ingadozó középrétegeket tolhatja a kormánykoalíció pártjainak irányába, akiket az uniópártok akarnak megnyerni), de a markáns jobboldali politikus megjelenése hivatalos kancellárjelöltként az egyik legnagyobb nyugatnémet politikai erő élén így is nem mindenben kiszámítható kockázatokkal jár. Mindenesetre az NSZK-ban is viharos választási esztendőt jeleznek a politikai barométerek. Milyen kísérletek folynak Nicaraguában Somoza átmentésére? A sandinisták sorozatos katonai sikereket érnek el; egyre több ország ismeri el a felkelők ideiglenes kormányát; Somoza a nicaraguai diktátor bombabiztos főhadiszállására,' a managuai bunkerbe szorult.' A lényegében már bukott rezsim agóniája azonban elhúzódik és szemmel láthatólag nem törődnek az emberáldozatokkal, anyagi veszteségekkel, az ország szétesésével, hogy időt nyerjenek. Ez az időnyerési próbálkozás korántsem önmagáért van: át akarják valamilyen formában menteni a somoziz- mus lényegét — akár a diktátor személye nélkül is. A kulisszák mögött, az amerikai államok szervezetében és másutt lázas tevékenység folyik, hogy olyan kevéssé kompromittált személyeket találjanak, akik közbeeső lehetőséget jelentenek Somoza, illetve a sandinisták között. Felelevenítették a „dominó-elméletet” is. Somoza és pártfogói azzal érvelnek: ha ők ledőlnek, mi a biztosíték a hasonszőrű salvadori, guatema- lai, hondurasi és egyéb szomszédos rendszerek túlélésére. A somozista nemzeti gárda Viszonylagos kitartását is azzal magyarázzák, hogy a vietnami veteránoktól a chilei kalandorokig, s a szomszédból érkező zsoldosokig — külföldiekkel töltötték fel soraikat. Mindezzel együtt, úgy tűnik, hogy közeleg a Somoza- rendszer végleges végórája. A manőverezők és a beavatkozók pedig könnyen elérhetik, hogy a diktátor lelépése kisugárzó hatással jár majd, hiszen óhatatlanul visszaüthet mostani támogatóira is. Réti Ervin Fokozódó jelenlét r Az Egyesült Államok fokozza katonai jelenlétét Északke- let-Ázsiában. A Kyodo, japán hírügynökség szöuli jelentésében a dél-koreai külügyminisztériumra hivatkozva beszámol arról, hogy a Pentagon egy harmadik repülőgép- anyahajó elhelyezésé* tervezi a térségben. A hajó a dél-koreai és a japán partok közelében cirkálna. Iráni jelentéa Khomeini éles támadása Khomeini ajatollah iráni vallási és politikai vezető pénteken „tudatlan papokat, valamint egyetemi tanárokat” vádolt azzal, hogy összeesküvést szőnek kormánya ellen. A 79 éves síita mohamedán egyházfő Qumban elhangzott beszédét az állami rádió ismertette. Khomeini a fővárost. Teheránt, az északkeletiráni Mashad. valamint az ország déli részén fekvő Isz- fahán városát említette, mint azokat a helyeket, ahol az általa említett elemek megpróbálják aláásni a nemzeti egy- gánkézben levő ipari ágazato2 NÓGRÁD - 1979. július 8., vasárnap séget, s arra törekszenek, hogy viszályt szítsanak a társadalomban. Az UPI hírügynökség értékelése szerint ez volt Khomeini eddigi legélesebb támadása a mohamedán egyház képviselőivel szemben, amióta —, mint a hírügynökség írja — két hónappal ezelőtt elrendelte a mecsetek „megtisztítását”. Beszédében az iráni vezető foglalkozott a gazdasággal is, hangoztatva, hogy a kormánynak nem áll szándékában irányítása alá vonni a még mákat. Emlékezetes, hogy a bankok, valamint a biztosítótársaságok elmúlt hónappal történt államosítása után e hét közepén számos kulcsfontosságú iparágat államosítottak. Khomeini kijelentette, hogy az iszlám elismeri a tulajdon jogát és felszólított a javak igazságos elosztására, hogy —, mint mondotta — megszüntessék a szakadékot „a milliomosok és a koldusok között”. A vallási vezető felszólította az iráni üzletembereket. hogy „a munkásokat testvéreikként kezeljék”, _ , Irakba utazott Raymond Barre Barre másodszor látogat Bagdadba, mióta a francia kormány élére került. A vizit a megfigyelők szerint azt tükrözi, hogy az iráni forradalom óta Párizs növekvő reményeket fűz a szomszédos Irakkal való együttműködéshez. A Matignon-palotában ennek megfelelően a hangsúlyt nem a .gazdasági kérdésekre helyezték az utazás előtti tájékoztatón (noha Franciaország az iraki olaj legnagyobb vásárlója, évi 20 millió tonnával), hanem a francia miniszterelnök és vendéglátói között várható mélyreható eszmecserére a nemzetközi kérdésekről. Irak energiapolitikája egyébként pozitív visszhangot kelt Párizsban, nemcsak a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok „olajozott” simasága miatt, hanem azért is, mert az ország déli részében feltárt új olajmezőkkel tartalékainak szintje ma már az iránihoz hasonlítható. Ugyanakkor Irak nemhogy nem korlátozza termelését, hanem ellenkezőleg, öt éven belül kétszeresére kívánja növelni.' Irak e politika jegyében járult hozzá, hogy idén a szerződésben rögzített 20 millió tonnán felül még 5 millió tonna kőolajat szállítson Franciaországnak. (MTI)
