Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-08 / 158. szám

Ahol hatékony a hatékonyság Kísérlet, amelyből országos gyakorlat lehet Beszélgetés a Volán 2. számú Vállalatnál . Beszélgetésünk résztvevői (balról jobbra): Szó Béla igazgató, Mátrai József pb-titkár, Kriston István szb-titkár, Vida Károly gazdasági igazgatóhelyettes, Gurszki Károly és Kör­mendi Ferenc gépkocsivezetők MIND A VASÚTI, MIND A KÖZÚTI FUVA­ROZÁSOKAT IGYEKEZTEK — PÁRHU­ZAMBA Állítva a kereslet-kínálat TÖRVÉNYÉT — EGYENSÚLYBA HOZNI. S BÁR A MÁV SZEREPE TAGADHATAT­LAN, A NÉPGAZDSÁGI FELADATOK MEGOLDÁSÁBAN EGYRE NAGYOBB SZE­REPET VÁLLAL MAGÁRA A KÖZÚTI vagont rakjunk ki, építkezésekre járjunk, vagy elmenjünk az Alföldre. Már az első megbeszélések során, akiket kijelöltek, aktí­van támogattuk a vezetőséget elképzeléseik megvalósításában. — Mégis voltak tiltakozók. — Említettem már, kik. Sőt, olyanok is akadtak, akik haboztak, tanácstalankodtak. De tudja, hogy van ez. Ha valaki billeg a patakparton, vagy beleesik, s hagyja, hogy sodorja az ár, vagy elmegy onnan. r AZ MSZMP POLITIKAI BIZOTTSÁGA ÉS A KORMÁNY AZ UTÓBBI ESZTENDŐK­BEN A TÖBBI, JELENTŐS MEGOLDÁSRA VÁRÓ FELADAT MELLETT, MEGKÜLÖN­BÖZTETETT FIGYELMET SZENTELT A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI ÁGAZAT MUNKÁJÁNAK JAVÍTÁSÁRA, ANNAK HATÉKONYABBÁ, SZERVEZETTEBBÉ TÉ­TELÉRE. JOGOSAN SZÜLETTEK MEG AZ EZ IRÁNYÚ INTÉZKEDÉSEK, AMELYEK A megyénkben székelő, kettes számmal el­látott vállalat, a KPM kezdeményezésére, a Volán Tröszt támogatásával a megye poli­tikai vezetésének egyetértésével ebben az esz­tendőben úttörő munkát vállalt magára. Mégpedig olyat, amely a központi határo­zatokkal összhangban igyekszik az azokban foglaltak maradéktalan megvalósítására, s próbál példát mutatni a közlekedési, szállí­tási ágazat más megyékbe levő egységeinek. Amit egyébként Tolnában, Hevesben, Csongrádban — valamennyi megye nevét felsorolhatnánk, — utánozni, úgy tűnik, maj­dan kötelesség lesz! Egyelőre még csak feltételes módban fo­galmazhatunk, hiszen a nógrádi kísérlet mindössze hat hónap múltra tekint vissza. Ám a néhány héttel ezelőtt a megyében járt köz­lekedés- és postaügyi miniszter, majd később — annak helyettese, egyértelmű helyesléssel bólintott rá a Volán 2. számú Vállalat veze­tőinek kezdeményezésére. Ami — elsőként — úgy tűnt, nem más, mint „visszalépés”. A szakszervezet eddig, a párt képviselőinek egyetértésével azért hadakozott, hogy egy gepjárművezetőnek egy hónap alatt ne ken­jen 191 órát meghaladó időt szolgálatban töl­teni. Néhány évre visszamenőleg ez a cél­kitűzés jelentette az igazi, nagy cél meg­valósítását. Ami azonban — ma már reálisan érzékelhető, a népgazdaság jelenlegi helyze­tét tekintve — módosítható. Hiszen óra-, nap­es gyakran hétszűmru álltak kihasználatlanul a nagy értéket képviselő, nagy teljesítményó. szállító- és munkaeszközök. Mégpedig éppen e „kivívott” jog miatt. S a hivatalosan mun­kában letöltött időt tejesítve kényszerültek a gépjárművezetők otthon tétlenkedni, vagy fizetéskiegeszítés végett más helyütt egyéb munkát vállalni... De sok tehergépkocsi-veze­tővel találkozhatott az ember az Alföldön, ak­tuális mezőgazdasági munkát végezvén, az erdőgazdaságokban, az építkezéseken avagy más vállalalok volánjai mögött... Hiszen törvény adta lehetőségük, havi meg­határozott munkaidejük leteltével, hogy hat napot bárhol, munkakönyv nélkül dolgozhas­sanak. S itt az új kísérlet lényege: szerződést köt­ni a dolgozóval, hogy szabad idejét ne más vállalatnál, hanem munkahelyén töltse le! Is­mert gépen, ismert feladatok tudatában, is­mert körülmények között. A kísérletből fél esztendő eltelt. Érdemle­ges a rögtönzött számvetésre, a tapasztala­tok megvonására. Szó Bélával, a Volán 2. számú Vállalat igazgatójával, Mátrai József pártbizottsági és Kriston István szakszervezeti titkárral, Vida Károly gazdasági igazgató- helyettessel, valamint két tevékeny résztve­KÖZLEKEDÉS. A VOLÁN. vővel: Gurszki Károly és Körmendi Ferenc tehergépkocsi-vezetőkkel beszélgettünk e té­ma kapcsán. * • Kezdetben, mondják, tényleg visszalépésnek tűnt a 191 óra helyett havonta, pontosabban éves átlagban, újra kétszáztíz órát dolgozni. De a rnegnövekedett szállítási feladatok vég­rehajtása, s másrészt a fentebb már említett kapacitás-kihasználatlanság miatt foglalkozni kellett ennek újbóli bevezetésével, ám a tör­vényesség biztosításával! Ehhez járult hozzá a KSZDSZ, a tröszti szakszervezeti tanács, s módosította a kollektív szerződést a vállalati szakszervezeti tanács és a bizalmiak közös értekezlete. Ezt figyelembe véve kizárólag ön­kéntes jelentkezés alapján vesz részt jelenleg a kísérletben évkezdet óta a Volán teherfor­galmi részlegének 45 százaléka. 344-en a 724 közül — és 180 nagy teljesítményű gépkocsi. Milyen eredménnyel? Nemcsak a számok, hanem a program ré­vén megváltozott, hatékonnyá vált szervezés, vezénylés, a javítási munkák igazolják a szál­• lítási ágazatban egyedül a Volán 2. számú Vállalatnál folyó kísérlet létjogosultságát. Mindamellett, hogy a munka hatékonysága, a kezdeti bizonytalanság után, már megfelel a magasabb követelményeknek is. Csak néhány példával illusztrálnánk az elmondottakat. Változatlan gépjárműparkkal és — 56 gép­kocsivezetővel kevesebbel (!) az idei első fél évben árutonna/kilométer teljesítményük 14, az elszállított súly pedig 11,1 százalékkal nőtt, a múlt év hasonló időszakához viszonyítva. A kísérlet során már eddig — pedig a rossz január és február nem kedvezett, s a fuva­roztató partnerek sem „szokták még meg” az új rendet — majdnem 300 ezer tonnával több anyagot, árut fuvaroztak, mint 1978 első felé­ben. S ami még roppant lényeges: a gépjár­művek fokozottabb igénybevétele ellenére nemhogy nem nőtt, hanem erőteljesen csök­kent a javítószázalék. Pedig — nyolcvan nagy teljesítményű gép két műszakban, egész nap, szinte megállás nélkül végzi a nem is könnyű feladatokat. A program tehát jó úton halad. S az a bizonyos kezdeti ellenkezés? GURSZKI KAROLY GÉPKOCSIVEZETŐ: — Kétféle ember van közöttünk. Az egyik csak dolgozik, mert kell, a másik viszont — s ezek vannak túlsúlyban — rajongásig sze­reti a szakmáját, a rábizott gépet. Ezek a havi 191 óra leteltével bizony nem szívesen mentek haza, idegenre bízva kocsijukat, ök — mi — dolgozni akartunk. Teljesíteni. Hogy nekünk, is a vállalatnak is jobban menjen egy kicsit. Mi örültünk a legjobban, amikor a múlt esztendő vége felé felvetődött a kísér­let gondolata. „Kieső” időnket szívesebben töltjük munkahelyünkön dologgal, minthogy KÖRMENDI FERENC: — Nem nagy sző, de így van: ez esetben az egyéni érdek sikeresen találkozott a közössé­gi érdekkel, bar fordítva is mondhattam vol­na. Mitöbb, a programban való részvétellel hatékonyabbá vált a munkánk, kevesebbet ja­vítunk és ez sem utolsó szempont: többet keresünk! Havonta 500—1000 forint körüli összeggel lett nagyobb a fizetésünk. Mi öröm­mel vettük a kezdeményezést. Igen, a kezdeményezést Ami, kellő elő­készületen: és megalapozottság nélkül nemigen lett volna életképes. Nagyirányú szervező, magyarázó megérte­tő munkát végeztek a Volánnál, bevonva a partneríuvaroztatókat is. A párt-, a KISZ- és a szakszervezet, s valamennyi szin­tű vezető részt vett a tervek készítésében, amelyek — a kísérlet alatti hatékony mun-, kával, sokkal jelentősebbek a múlt esztendei­nél. Es itt sikerűit megoldani a minőségi mun­kával járó, differenciált bérezést is. A kísér­letben résztvevő valamennyi gépkocsivezető­nek elvégezték személyi minősítését, s a há­rom kategóriába soroláskor fő szempontként vették figyelembe az egyéni és szolgálati fe­gyelmet, a vezényelhetőséget, s a végzett munka hatékonyságát. (Érdekes adat: a leg­kiválóbb gépkocsivezetőknek mindössze 21 százaléka került az első kategóriába.) Nagyüzem a Volán javítórész legénél Ugyanazon járműparkkal, kevesebb em­berrel jelentős eredményeket elérni — ez a hatékonyság. A kísérlet szinte „átvarázsolta” a Volánt. Bebizonyosodott: vannak feltáratlan tartalékok, lehet az eddigieknél még szer­vezettebben, fegyelmezettebben, a körülmé­nyekhez változón, jobban igazodva dolgozni. Mindkét fél — vállalat és ember — valamint a népgazdaság megelégedésére. SZÚ BÉLA IGAZGATÚ: , — Az időközben történt feladatváltozásokat figyelembe véve várhatóan éves szinten 20 százalékkal növekszik a teljesítményünk. Eh­hez, ugyanannyi eszközzel, csökkenő létszám­mal 8—10 százalékkal több fuvarórát haszná­lunk fel a bázisidőszakinál. Létszámot sza­badítunk fel a Volán-szakmán belül, a 21.' számú Volánhoz történő átcsoportosítással, a vállalaton belQii autóbuszvezetői utánpótlás biztosításával. Ezek az intézkedések, mint er­ről már szóltunk, 56 főt érintettek, s nem ellentmondás, ezáltal kedvezőbbé vált a mun­ka- én gazdálkodási fegyelem. Úgy tervezzük, hogy idén szervezettebb munkánk lehetőséget teremt 45 millió forint eredmény „kitermelé­sére”. Ebből a bruttó részesedési alapba majd­nem 9 millió forintot tudunk „elhelyezni”. A személyi jövedelmek a bázissal szemben vár­hatóan 10 százalékkal emelkednek. Persze mindezeket csak úgy tudjuk biztosítani, hogy az anyagmentes termelési/értékmutatót 17 százalékkal növeljük. — Kísérletünket, ami máris egyértelműen igazolja, hogy van, lehet még mit tennünk a jobb, hatékonyabb gazdálkodás érdekében, jövőre is folytatni akarjuk, mivel helyességé­ről meggyőződtünk. Hogy az országban egye­dül nálunk folyó programot a közlekedés és a szállítás más területein is át tudjuk venni, alkalmazni, ehhez viszont szakmai, sőt nép- gazdasági szintű következtetések levonását tartják szükségesnek. S ezt mihamarább he­lyes lenne napirendre tűzni, önmagunk, s az ország jobb boldogulása miatt is. Karácsony György (Kulcsár József felvételei) 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents