Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-29 / 176. szám

Kempingezőnk, kempingezőink Zenés blöff Pásztón Szabadidős-programok, avagy mindenki azt csinál, amit akar Nem tudom, ki hogy van vele, de az utób­bi időben némi gyanakvással fogadom a hangzatos címkével ellátott rendezvényeket, sőt, általában a hangzatos címeket. Tapaszta­lataim szerint ugyanis, ha már sikerül egy jó címet, címkét találni, akkor ennek úgy meg­örülnek a „címadók”, hogy el is felejtkeznek arról, voltaképp mit is akartak a címmel jelezni. Magyarul: címekkel palástolják mu­lasztásaikat. Példának okáért említhetném ezt az írást, melynek ha nem tévedek —, s remélem, senki sem fog szerénytelenséggel vádolni —, meg­lehetősen hangzatos a címe, noha már most elárulhatom, hogy semmiről sem fog szólni. Amit ugyanis ebben a cikkben be szerettem volna mutatni, az sajnálatos módon maga is csupán egy cím — igaz, szintén hangzatos cím —, de mint látni fogjuk, enné] alig több. Ezt a címet pedig a pásztói Lovász József Művelődési Központ programfüzetében olvas­tuk, és úgy hangzik, hogy; „Szabadidős-prog­ramok Pásztón”, illetve „Zenés udvar a pásztói Lovász József Művelődési Központ­ban”. No már most, mitől zenés egy udvar? Fel­tehetően attól, hogy, mondjuk egy szabadtéri területen rendszeresen tartanak zenei rendez­vényeket, zenés délutánokat, komoly- és könnyűzenei koncerteket, esetleg táncos ösz- s Bejöveteleket, bálokat, vagy ahogy mostan­ság nevezik: diszkókat. Tény és való, hogy a Lovász József Mű­velődési Központ rendelkezik ilyen kerthelyi­séggel, és a közelmúltban az udvar hátulsó részében egy színpadot is sikerült összetá­kolnia az intézmény egyik munkatársának. Az udvar azonban ez idáig még nem szólalt meg, csak néhány alkalommal tartottak ben­ne gyermekfoglalkozásokat, és úgy hírlik, csu­pán az időjárás vetett gátat szabadtéri diszkó, műsor rendezésének. (Azért a diszkózóknak nincs mitől félniük, mert egyetlen rendsze­res programként pénteki napokon rendre tán­colhatnak a fiatalok az intézmény emeleti he­lyiségében.) Az udvar azonban ettől még nemhogy dalra, de inkább sírva fakadna legszíveseb­ben, s vele együtt mindazok, akik komoly­zenei esteket, pódiumműsorokat és még ki tudja, mennyi nagyszerű lehetőséget remél- teK a „Zenés udvar” címtől. Talán felesleges mondanunk, hogy a „Sza­badidős-programok” cím alatt, a „zenés ud­var” programjai értendők, kiegészülve né­hány kiállítással, valamint az intézmény egyik „nagy vívmányával”, az ugyancsak szabadté­ren felállított pingpongasztalok használatával. Egyébként az asztaliteniszező fiataloktól is az iránt érdeklődtünk, hogy a művelődési központ által szervezett szabadidős-progra­mok közül miről van tudomásuk, mit szeret­nek legjobban, és mi az, amit hiányolnak. Miután sikerült meggyőznöm őket, hogy nem viccelek, készségesen ecsetelték a helyi diszkó színvonalát, és kiderült: egyikük-má- si'kuk az intézmény mozieiőadásait is meg­szokta tekinteni. Más szabadidős-programról a házon belül nem volt tudomásuk, viszont figyelmembe ajánlották a közeli Cserhát vendéglőt... Hangsúlyoznunk kell, hogy a fiatalok egy­öntetűen állították, szívesen vennének részt más jellegű kulturális rendezvényen is. Ez azért lényeges, mert az intézmény vezetője a fiatalok igénytelenségére hivatkozva hárí­totta el a kérdést, bizonyára számos régebbi tapasztalat alapján. Csakhogy igénytelenségre lehet-e igényte­lenség a válasz?! Vajon a művelődési intéz­mények egyik feladata nem épp az igény­felkeltés? No, és még valami! A művelődési intézmények vezetői — nem is olyan régen —, a Nógrád megyei Tanács művelődési osztályának vezetőivel koordinál­ták nyári rendezvényeiket. Az intézményve­zetők sorra elmondták terveiket, s az érte­kezleten úgy tűnt, hogy végre múlóban az a helytelen szemlélet, amely a művelődési in­tézmények; nyári tevékenységét csupán „fel­készülési” időszaknak tekintette, mintegy „erőgyűitésnek”. A nyár a maga sajátos lehetőségeivel épp úgy része a „közművelődési” évnek, mint a többi évszak. Nem holtszezon, s hogy való­ban ne az legyen, ahhoz nem elegendőek csupán a címek! — pintér — Mai A trojani kolostor tévéadón faiunk 11.10: Albrecht Dürer Albrecht Dürerről, a leg­nagyobb német festőről és grafikusról készített filmet az NDK televízió. A kalandos életű művész világhírű alko­tásai mellett megismerked­hetünk a korral, a XV—XVI. század fordulójának történel­mi eseményeivel. Végigkö­vethetjük Dürer életútját, a Békés megyei Ajtós községből elszármazott, s Nümbergber, letelepedett ötvösmcster apa j mellett töltött gyermekkort, a festőinaséveket, a németor­szági és velencei tanulmány­utat, az érett mester meg­rendítő alkotó korszakáig. Láthatjuk leghíresebb alkotá­sait, grafikai sorozatait, port­réit. S bepillanthatunk Dü­rer arányelméleti-geometriai kutatásaiba is. A szép fekvésű trojani ko­lostor építését 1600-ban kezd­ték. Elsőnek egy athoszi szer­zetes emelt itt fakápolnát. Ennek a helyére 1785-ben építettek kőtemplomot, amely­nek falfestményeit a kor leg­jelentősebb ikonfestóje, Za- harij Zograf készítette, aki korábban a bacskovói és ri- lai kolostorokban is dolgozott. S ami nem kis merészség volt tőle — saját önarcképét is odaíestette az ikonok közé... A kolostor a felvilágosodás, az irodalom egyik központja volt. Szerzetesei más kolosto­rokban tanulmányozták az irodalmat, hazatérve mint írók és fordítók, terjesztették a hazafias eszméket. Egy 1871-ből származó útleírás már jól működő iskoláról tu­dósít e helyről. A kolostorról sokféle le­genda kering. Az egyik sze­rint a törökök elől menekülő bolgárok a trojani kolostor­kertben 500 kiló színaranyat ástak el. A kincseket azóta is sokan' kutatták. Az viszont nem legenda, hogy híres „szli- vová"-jukkal — szilvapálin­kájukkal — már a XIX. szá­zad elején nemzetközi ver­senyt nyertek a barátok. A törökök elleni felszaba­dító harc egyik vezetője, Va- szil Levszki itt alakította meg a helyi forradalmi bizottsá­got, amelynek a trojani szer­zetesek valamennyien tagjai lettek. Az 1877—78-as orosz— török háborúban Makarij apátot az orosz katonai kom­mandó városparancsnokká ne­vezte ki. Télvíz idején ő ve­zette át Karcov tábornok csapatait járhatatlan hegyi utakon a Balkán-hegységen át. A salgótarjáni kemping négy holdon elterülő füves terüle­te, portalanított útjaival, fa­házaival, kőépületével és szép környezetével kellemes hely az ide betérők számára. Hi­deg, meleg vize van, ami egyelőre még sok helyen rit­kaság, nem beszélve a zuha­nyozókról, a főzési lehetőség­ről. A testmozgást kedvelők­re is gondoltak, itt kedvükre asztali teniszezhetnek. NÖVEKVŐ NÉPSZERŰSÉG A kemping állandóan fej­lődik, ahogy a forgalom üte­me megkívánja. A tavalyi ter­vet mintegy százezer forint­tal túlteljesítették, az ideit pedig várhatóan még nagyobb mértékben, hiszen júliusban csak a félhavi bevétel elérte a 90 ezer forintot. Egyre nagyobb népszerű­ségnek örvend a salgótarjáni kemping. Ezt a tényt öröm­mel állapítjuk meg Marko- vics Györggyel, a kemping vezetőjével együtt. Az iroda üvegablakán kitekintve fel­fedezhetők az Európa csak­nem minden tájáról idesereg- lett vendégek járművei. Kü­lönösen sok gépkocsin látszik a holland NL jelzés. — A hollandok felkapták a salgótarjáni kempinget, néha húszán is jönnek egyszerre, de vannak itt franciák, nor­végok, svédek, finnek és len­gyelek. Sokan érkeznek a2 NDK-ból és az NSZK-ból. Nézem a kimutatást, és sze­membe ötlik, hogy csak min­den négy-öt külföldire jut egy magyar üdülővendég, mintha a magyarok nem szeretnének idejárni. — Nem így áll a dolog — vélekedik Markovics György. — Csak most a Balatont és a többi vízparti táborhelyet keresik feL A nyár, még ha ilyen szeszélyes is, naint az idei, a vizek mellé csalogat­ja a nyaralókat, ide inkább tavasszal, ősszel jönnek a he­gyek, erdők szerelmesei. — Hogyan töltik idejüket az itt táborozok? — Embere és nemzete vá­logatja. Én a németeket cso­dálom; ragyogóan összeállí­tott programokkal jönnek, minden út, minden látnivaló, érdekesség kilométerre, perc­re pontosan ki van dolgozva. Jobban ismerik a nevezetes­ségeket, az érdekesebb ese­mények időpontját, mint mi. Hogy honnan tudja egy müncheni, mikor van Kazá­ron búcsú? A lengyelek pél­dául már itt árulják holmi­jaikat, mielőbb tovább indul­nának Miskolcra vagy Buda­pestre. A kempingben sza­bott, szolidnak tűnő árak vannak, a szállásokat általá­ban már decemberben, ja­nuárban lefoglalják. A sátor­ral érkezőknek húsz forintért biztosítanak helyet. FRANCIAK AZ ÉJSZAKÁBAN A vendégek zöme személy- gépkocsival járja az utakat, közülük sokan lakókocsit is hoznak magukkal. — Érdekességként említem meg azokat a fiatalokat, akik kerékpárral jöttek Finnország­ból. Szép útjuk lehetett. Egy most beálló autó fény­kévéje vetődik az iroda fa­lára. — A franciák érkeztek meg, már a kocsi lámpájáról meg­ismerem a hazatérőket... Hét év körüli fürdőköpe­nyes, fapapucsos, boldogan nevető francia kislány szalad örömmel az autóból kilépő fiatalasszonyhoz. — Bonsair ma chére (Jó estét kedvesem) — hallatszik az anyuka lágy, dallamos hangja, azután a salgótarjá­ni éjszaka körülöleli a faház felé induló családot. — Már negyedik éjjel van­nak itt — zökkent vissza a beszélgetés medrébe Marko­vics György a kedves jelenet után. Sokan járnak vissza év­ről évre, és ami számomra a legkülönösebb, éjszakára ha­zajönnek Egerből, Miskolcról, Budapestről de vannak, akik még a Balatonról is. Hogy miért? Rejtély. Van, aki azt mondja, máshol piszkosak, szemetesek a táborhelyek, nem szép a környezet, nincs fű, ahol a gyermekek ját­szanának. Mi itt mindent megteszünk, hogy mindenki jól érezze magát. Vannak ne­hézségeink is, nem kapunk takarítónőt, éjjeliőrünk sincs, én szoktam éjszakánként fel­kelni és három-négy alkalom­mal körbejárni a kempinget. A tél nyugodtabb, akkor csak a kőépület üzemel. Most azonban nyár van, és 120—130 vendég alussza éj­szakánként az igazak álmát, fáradtan hazatérve a számuk­ra minden bizonnyal felejthe­tetlen kirándulásokról. Egyre kevesebb az egy éjszakéra ér­kező turista, a sátorral érke­zők általában két, a faházak­ban és kőmotelben lakók há­rom-négy éjszakát töltenek el. — Van itt egy holland csa­lád már nyolc napja, de még nem tudják, hogy meddig ma­radnak. Nekünk az a jó, ha minél tovább. Az a tapaszta­latunk, hogy a hosszobb idő­re érkezők jobban vigyáznak a rendre, a tisztaságra, in­kább magukénak érzik a kempinget, mint az átutazók, akik gyakrabban szétszórják a hulladékot. Főleg a magya­rok, tönkretesznek egyet, s mást, olykor kisebb tárgya­kat is elvisznek magukkal em­lékbe ... — Például? — Nagyon kelendő lett a gu­mi lábtörlő, kivált az autóval érkezők körében. Filléres hol­mi, nem hiszem, hogy aki­nek kocsira tellett, ilyesmire már nem futná. Talán húsz forint az ára... ELÉGETT A TAKARÓ — Vannak persze kellemet­lenebb vendégeink is. Például az a pedagógusnő, aki bezár­ta első osztályos tanulóit, ó meg elment a discóba szóra­kozni. Mi foglalkoztunk a fe­leségemmel együtt a nebulók­kal, mert némelyik még sírt is. Volt olyan kedves kun­csaftunk is, aki enyhén ilhr- minált állapotban dohányzott az ágyban, amitől meggyul­ladt alatta a lószőrmatrac, és leégett róla a takaró. A szom­szédai húzták ki, a kissé me­legnek tűnő faházból. Szeren­csére olcsón megúszta. A nagyvárosiak külön kasztot képviselnek a vendégek so­rában. Van, aki a mellék- nelyiséget hiányolja a faház­ban, és közli, hogy nem haj­landó a nyilvános vécét hasz­nálni. Hát mit mondjak...? Egy idő után megadják ma­gukat. A másik összetéveszti a kempinget a Hilton Szálló­val, és afelől érdeklődik, hány órakor hozzák a reggelit az ágyba. Elvégre negyven fo­rintot fizetett a szállásért. A legkellemetlenebbek azok, akik fizetés nélkül kívánnak távozni. Tavaly a város fő­teréig üldöztem egy ifjú párt hetven forint miatt, de nem fizették ki. Munkahelyükön kellett letiltatni fizetésükből tartozásukat. Ilyenek is van­nak. íme egy kemping anatómiá­ja. Zilahy Tamás Rovargyűjtő expedíció A Mongol Népköztársaság területén 1969 óta mongol- szovjet komplex biológiai ex­pedíció működik. Tudományos kutatásainak programjában szerepel a rovarok egész ál­lományának, biológiai-ökoló­giai sajátosságainak, számá­nak, biotípusok szerinti meg­oszlásának megállapítása, va­lamint a vadon termő és a kultúrnövények kártevőinek a feltárása. Á ország egész területén folyt az anyaggyűjtés — az expedíció ezalatt 160 000 kilo­méteres utat tett meg. Mon­gólia valamennyi természeti övezetében pedig helyi kuta­tások folytak a rovarállomány fajtabéli összetételének és számarányának, a növénytár­sulások fő típusai entomoló- giai törvényszerűségem ek, s ezek gazdasági jelentőségének a megállapítására. A kutatások eredményeként a mongol—szovjet komplex biológiai expedíció résztvevő; gazdag entomológiai anyagot gyűjtöttek össze: a különböző természeti övezetekben élő több mint egymillió rovart. Több mint 7000 rovarfajtát sikerült megállapítaniuk, köz­tük 900 olyant is, amelyet ed­dig a tudomány nem ismert. Az idegenvezető — történe­lemórák stílusában — taná­ros lendülettel eleveníti fel a harmincnégy évvel ezelőtti eseményt, amikor az egész tn- lág Potsdamra figyelt: — Cecilienhof a potsdami egyezmény történelmi emlék­helye. 1945. július 17-től au­gusztus 2-ig a Hitler-ellenes koalícióban részt vevő nagy­hatalmak delegációi itt vitat­ták meg plenáris üléseken a legyőzött fasiszta Németország sorsát... Az angolpark dús lombú fái, díszcserjés ligetei között visz az autóbusz, a nyugalmat árasztó környezetben távoli­nak tűnnek azok a forró nyári napok, amikor Potsdam jelen­tős szerepet töltött be az eu­rópai népek együttélésének, biztonságának megalapozásá­ban. Pedig az ide utazó IBUSZ-turistacsoportból sokan , . . .. ... , átélték a második világhábo­Az ovaros barokk stílusú pol- rúf s emlékezetükbe vésödött gárházai, a kovácsoltvas cé- a dátum: 1945. augusztus 2-á, gérek régmúlt idők hangula- az egyezmény aláírásának nap­POTSDAMI NYÁR Cecilienhof, a potsdami egyezmény megkötésének színhe­lye tát idézik ja. i NÓGRÁD - 1979. július 29. vasárnap ^ A három évtizedes messze­ség történelmi hangulatát még jobban érzékeljük, amikor a park mélyén feltűnik a szolid stílusban épült, angol vidéki kúriákra hasonlító kastély. — Az utolsó Hohenzollern (trónörökös) építette még 1916- bart, itt lakott feleségével, ró­la nevezte el a 176 szobás re­zidenciát Cecilienhofnak — mondja kísérőnk, amikor át­haladunk a boltíves kapu alatt. Az épületben végigjárjuk az angol, amerikai, szovjet kül­döttség dolgozószobáit. A fo­lyosó falát tablók borítják: képek a romokban heverő Sztálingrádról, Rotterdamról, a deportálásról, a varsói gettó­ról, a szétrombolt birodalmi kancelláriáról. Aztán a nagy­hatalmak teheráni, jaltai ta­nácskozását megörökítő fotók következnek, s végül „élőben” látjuk a potsdami konferencia színhelyét, amikor belépünk a fagerendás, sötét falépcsős te­rembe: középen hatalmas ke­rek asztal, rajta a szovjet, az amerikai és az angol zászló, körülötte melegvörös bársony­székek. A csendben ott lüktet a történelem. A Nyugat-Berlinnel határos Potsdam megőrizte a régmúlt idők örökségét. A várost be­járva meghökkentő változatos­sággal tárulnak elénk a kü­lönböző korokat idéző épüle­tek, egészen a XIV. századtól napjainkig. 1. Frigyes Vilmos uralkodása alatt garnizonvá- ros, a katonakirály 9000 tagú ármádiát állomásoztatott itt. Abban az időben már fegyver- gyártó, textilkészítő és do­hányfeldolgozó manufaktúrák működtek a városban. Történelmi fénykorát 11. Nagy Frigyes idején éli, aki a várostól nyugatra fekvő, er­dőktől övezett szőlődombon valóságos Versailles-t teremt. A Sanssouci park és kastélyai valóban még ma is a „gond nélküli” pihenést nyújtják. A természet és építészet csodá­latos harmóniája tárul a tu­risták elé, olyan gazdagságban, melyhez fogható kevés van Európában. Három kilomé­ter hosszú fasor vezet a. barokk Neues Palaishoz, a holland és angol mintára készült Űj kas­tély fényűző termeivel nem kevesebb, mint hárommillió aranytallérjába került a ki­rálynak. Míg a fasoron végig­haladunk, a „potsdami roko­kó” remekművei, nyári palo­ták, szökőkutak, szobrok, fran­cia, holland, dél-olasz és kí­nai kertek kötik le a figyel­met. Valamikor a királyi ven­dégsereg szórakozott itt — most a Sanssouci park a vi­lág minden tájáról ideérkező turisták találkozóhelye. Horváth Anita

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents