Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-29 / 176. szám

Cio’gáStatokró! Nemtiben Mit tehetnek a tanácsok a lakosságnak nyújtott szolgál­tatás számszerű bővítése, színvonalának emelése érde­kében? Erről kérdeztük a sal­gótarjáni járásban a megye legnagyobb községi közös ta­nácsának, a nádújfalui ta­nácsnak tisztségviselőjét, Biz- ják Béla titkárt. Ismeretes, hogy például a kisiparosok­nak nyújtott különféle ked­vezményekkel jelentős mér­tékben sikerült a szolgáltatói kisipart megerősíteni' Ugyan- akkorHovábbra is gondot okoz a lakossági igények jobb, fő­ként gyorsabb kielégítése. Igazán érdekes, amit erről a nádújfalui tanácstitkár el­mond: — Valóban, a legnagyobb lélekszámú közös tanács a mienk a megyében, hiszen közigazgatási szempontból ide tartozik az erősen iparosodott Mátranovák és Homokterenye is. összességében mintegy hatezer erúberrel kell számol­ni. Egy egészen friss kimuta­tás szerint a három község­ben mindössze 34 szolgáltató kisiparost tartunk számon. Hogy ez sok, vagy kevés, iga­zán viszonylagos. Egy biztos, hogy jó néhány szakmában mestert keresünk! Igyekszünk felvilágosító munkával olyano­kat is bevonni a legális kis­iparosi körbe, akikről tudván tudjuk, hogy kellő szakérte­lemmel vállal különféle mun­kákat — mégis kontárnak számít! Ezen a környéken bizony, nem minden tekintetben megnyugtató a lakossági szol­gáltatás helyzete. Azt is a tit­kártól tudjuk, hogy például a nyilvántartott kisiparosok jó része nyugdíjas, illetve másodállásban végzi a mun­kát. Érdekes, és mindenkép­pen a hátráltató tényezők kö­zé sorolható, hogy a mátra- nováki vasipari munkalehető­ség, a jánosaknai ruhaipari tevékenység a keresőképes la­kosság jó részét kielégíti. Má­sok, nem is kevesen eljárnak, nem szívesen vállalják a hely­béliek az ipar kialakításával együttjáró nehézségeket. Más szóval fogalmazva: nem elég­gé vonzó a kisipari pálya. „Sokan attól is félnek, hogy egy hivatalos levelet megírj a- riák. Nem tudják, hogyan fog­janak hozzá. Soknak már a kisipari tagság is problémát jelent- Akinek lehet, segí­tünk, igyekszünk megvilágíta­ni, hogy sem az adóztatási rendszer, sem magának a kis­ipari munkának a megfelelő adminisztrálása nem okozhat olyan nagy gondot, mint azt sokan esetleg feltételezik”. Nádújfaluban és környé­kén egyáltalán nem elégedet­tek a tanácsiak, (akik ilyen­formán a lakosságot képvise­lik), a szolgáltatás mennyisé­gével. A színvonallal nincs baj, hiszen a legtöbb mester ma is sokat ad arra, hogy „a munka és a becsület egyazon oldalra tartozik”. A kört^’ék egyik jellegzetessége az is, hogy sokan maguk készítik el azt, amit esetleg szolgáltatá­sában is igényként kellene számon tartani, ha másfajta, „kényelmesebb” nép lakna errefelé. „Az asszonyok varr­nak, a férfiak jó része konyít, s gyakran nem is keveset, a vasipari munkához” — véle­kedik a titkár. Mégis, szük­ség lenne lakatosra (egy van mindössze a három község­nek), kovácsra, asztalosra (ab­ból is egyet ismernek, ő is családi hagyományból, becsü­letből végzi ezt a munkát), de ugyanakkor nincs például épület- és bútorasztalos, hi­ányzik az ács, és szabóból is kevés van. „Cipészünk ^ is egyetlenegy kalapál a három községnek” — mondja gond­terhelten Bizják Béla. Hát, az bizony, tényleg nem sok. — Utánpótlás nincs. Hiány­zik a bádogos, kőműves is, csak hat van a három köz­ségben, s ez is kevés a mai időkben! A mátranováki fényképész­szövetkezet épületét az ottani gyáregység terjeszkedésével rövidesen szanálják. Akkor fényképész sem lesz az egész környéken, a mester Tarján- ban dolgozik majd. A nováki cipészszövetkezetben egyet­len nyugdíjas segíti a már említett idős mestert. Kevés a fodrász is, hiszen a három községben mindössze négyen foglalkoznak ezzel a sokak ál­tal igényelt szolgáltatással. Nagy gond, hogy a vegyesipa­ri javitó és a GELKA első­sorban felvevőhelyként kép­viseli magát ezen a környé­ken, s kijárnak, bejelentés alapján, az ott elvégezhető javításokra- „Járható út len­ne, ha a sok háztartási gép javítására néhány jól képzett szakember helyben dolgozna” — mondja a titkár, s ebben az óhajban tulajdonképpen benne sejlik a jövő is. Könnyebben vannak a szomszédos Nemtiben. Alig néhány kilométer a távolság, s mégis egészen más kép fo­gad a tanácson, ahol Bakos József tanácselnök tájékoztat: — Nemtihez tartozik Do- rogháza is, így együtt mint­egy kétezerhétszáz lakossal szápiolunk. Évek óta növek­szik a szolgáltatásban részt vevő kisiparosok száma a kör­nyékünkön. Jelenleg 31 mes­tert tartunk számon, de fo­lyamatban van az engedély ügye másoknak is. Tavaly öt­tel gyarapodott a számuk. En­nek nagyon örülünk! Csupán az idén négyen kértek és kap­tak engedélyt, öt kőműves, három festő-mázaló, három fodrász, öt szabó, két villany- szerelő segíti a lakossági szol­gáltatás mind jobb kielégíté­sét. Ács és tetőfedő is kellene egy-kettő, de egynek is na­gyon örülnénk. Pedig a kon­tárkodás hosszú távon nem kifizetődő, hiszen /egyetlen büntetés többet elvisz, mint amennyi az egész évi adó. Vannak jó példáink is. Egy salgótarjáni kisiparosműhely­ből Nemtiben ipart alapító Pintér István autószerelő-ka­rosszérialakatos kisiparos is ilyen, akiről csak a legjobbat mondja mindenki- Ű elébe jött az igényeknek, és mi minden segítséget megadtunk a részére. Pintér István javítóműhe­lyét a község szélén egy volt mozdonyjavitó-épületből ala­kították ki. Kétéves adóked­vezményben részesül a fiatal mester, aki éveket dolgozott az egyik legjobb salgótarjáni autószerelő kisiparos műhe­lyében. „Erről a környékről odahordták az autókat, s itt­hon is sokan megkerestek, biztattak, úgy gondoltam, ne­ki kell vágni, itt, helyben ipart váltani. Hetente napo­kat töltök az alkatrészek be­szerzésével. Hogy megéri-e? A munkát jól kell elvégezni. Akkor is, ha a hiedelmekkel ellentétben, nem lesz millio­mos a kisiparos . . .” T. Pataki László Fokozo közúti ellenöizés Megelőzés, szűrés A hét elején kezdték el gyártani azt a 8400 darab flanell női hálóinget a PÁVA Ruhagyár jánosaknai üzemében, amely belkereskedelmi értékesítésre kerül. Két műszakban nyolc­van asszony és lány varrja a hálóingeket, s a tervek sze­rint augusztus első napjaiban cl is készülnek vele. A Képen: Albertus Józsefné meós az Egyetértés Szocialista Brigád tagja ellenőrzi az elkészült terméket mesterművek Az UNESCO nemzetközi kritikusszövetsége az euró­pai irodalom mesterműveit magában foglaló, 250 könyv­eimből álló listát bocsátott közre az antik időktől napja­inkig. A rangos jegyzékre a lengyel irodalom 12 alkotása került rá. Köztük találhatók: a nagy lengyel költő, Adam Mickie- wicz (1/98—1855.) versei, a XIX. században élt költő, fi­lozófus és festő, Kamii Cyp­rian Nomvid „Vademecum” című sorozata, a nagy lengyel színházi reformátor, Stanislaw Wyspianski (1869—1907.) „Me­nyegző” című színdarabja, a Nobel-díjas Henryk Sienkie- wicz (1846—1916) „A Bábel” című regénye, Stefan Zeroms- ki (1864—1925.) regénye, az avantgarde színház előfutárá­nak tartott Stanislaw Ignacy Witkiewicz-Witkacy (1839— 1939.) színdarabja, egy XX. századi lengyel lírai antoló­gia. A jelenkor pedig többek között Jaroslaw Iwaszkiewicz (1894— ) elbeszéléskötetével, Bruno Schulz (1892—1942.) írásaival és Witold Gombro- wicz (1904—1969.) regényével szerepel az európai irodalom mesterművei sorában. A közlekedés biztonságáért A TRAFFIPAX automatikusan mér, kell megállítani. Kocsis törzsőrmester rádión jelzi, melyik járművet A KÖZLEKEDÉSI baleset­források megszüntetétésnek, megelőzésének, a szabálytala­nul közlekedők kiszűrésének egyik jól bevált módszere a fokozott közúti ellenőrzés, me­lyet évente többször is meg­rendeznek a városi-járási ren­dőrkapitányságok közlekedési alosztályai. Az idén nyáron az ellenőrzés a Nógrád megyei Közlekedésbiztonsági Tanács által meghirdetett közlekedés- biztonsági hetek ideje alatt pénteken és szombaton került lebonyolításra. Az akcióban a rendőrök mellett katonák, ha­tárőrök, önkéntes rendőrök, a Volán 2. sz. Vállalat valamint a KPM Közúti Igazgatóság munkatársai is részt vettek. Járőrökké szerveződve nem csak a közlekedési szabály­sértések megelőzését, kiszű­rését tűzték' Célul maguk elé, hanem gondot fordítottak a járművek műszaki állagára csakúgy, mint arra, hogy a közületi gépjárművek menet­levelei, a tömegközlekedési eszközök menetjegyei rendben mű mennyezetéig tele van pa­Ferdén pakolt ZIL és szótlan vezetője. a .repdpf, és, tnögplte» jUő éd.es anyja előtt „Még új -a kocsi!” Itt is méltányos összegű bír­sággal Végződik az intézkedés. Kocsis törzsőrmester, aki az autóban maradt, rádió adó-vevő segitségével hívja tel figyel­münket egy combira. A jár­vannak-e? * A meghatározott útszaka­szokon gépjárművel cirkáló, előre rögzített pontokon vizs­gálatot teljesítő járőrök egyi­kéhez csatlakoztunk nyolcórás szolgálatra, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk az úton járók közlekedési módját illetően. Bár Kocsis Károly és Nagy András rendőr törzsőr­mesterek kocsija a beépített félautomata TRAFFIPAX be­rendezés folytán elsősorban a gyorshajtók leleplezésére, ki­válogatására alkalmas, a mi járőrünk ugyanolyan sokolda­lú vizsgálatot végzett ellenőr­zése során mint a többi. Elsőként az YE 73—27 rend­számú teherautót kaptuk len­csevégre, mely egyenetlenül elhelyezett rakományától fer­dén, ám a megengedett 50-et több mint 10 kilométer/órás sebességgel túlhajtott a salgó­tarjáni Bajcsy-Zsilinszky úton. Vezetője nem tudta mire vél­ni, miért állították le. Attól kezdve, hogy az intézkedő Nagy törzsőrmester közölte vele, nagyon szótlan lett. Gyorsaságát 200 forint hely­színi bírság bánja. A KŐVETKEZŐNEK leállí­tott kocsi rendszáma PO 34— 07. Egy hölgy vezeti. Nincs bekötve a biztonsági öve. Pe­dig a szép új autó kesztyűtar­tóján 3 nyelvű felirat hirdeti, hogy kötelező. „Elfelejtettem” védekezik a vezető egyszerre kolva fonállal, s egyéb csoma­gokkal. Vezetője, megtermett barna férfi, piaci árus. Mivel a jármű különben rendben van, csak a hátrafelé való kilátást gátló holmik egy ré­szét kell feltennie a tetőcso­A HARMADIK motoros 1« akart térni az útról, mikor áíljt jeleztünk! Bár nem jött túl gyorsan, oka volt rá. A vezető ugyan tagadja, hogy szeszt fogyasztott, de a szon­da rácáfolt. Vele utazó édes­apja ismerte be, megkínálta a fiút egy pohár sörrel. Itt a bírsággal 1,5—2 órás kény­szerpihenő járt az OD 88—77- es JAWA csak azután foly­tathatja útját. Bennejárunk már a dél­utánban. Mérőpont: Jobbágyi. A 60 kilométeres sebességkor­e^y magtartóra, örül, hogy figyel- látozást 18-cal lépte túl az Az INTRANSZMAS sikerei Az INTRANSZMAS bolgár ján bolgár szakemberek foglal- —magyar társaság több mint koznak a pneumatikus szállí- 3000 tervet készített az üze- tórendszerek, futószalagok, szé­nien belüli anyagmozgatás les szállítószalagok, drótkö- megoldására. A tervek többségét télpályák tervezésével. Ma­szovjet, lengyel, NDK, bolgár gyarországon viszont a külön­ös magyar üzemekben kivite- leges daru- és emelőszerkeze- lezték. tek, valamint a kikötői szál­Az INTRANSZMAS munká- lítórendszerek tervezése és jút, szakosították, ennek alap- fejlesztése folyik. meztetéssel megússza. Nem, úgy a PA 24—52 rend­számú utánfutós Wartburg ve­zetője. Lakott területen 69 kilométeres sebességgel ve­zette a vontatott szerelvényt, de ezt csak akkor hajlandó el­hinni, amikor a rádiókészülék­ből hallja. A kétszáz forintos helyszíni bírságot is sokallja. „Elég lesz száz is” próbál al­kudni, de az ilyen esetben jo­gos feljelentés kilátásba he­lyezése más belátásra téríti. Helyet változtatunk. Kis- terenyén a Madách utca már több baleset helyszíne volt. Míg a radarantenna a helyé­re kerül, megállítjuk az YD 54—57 rendszámú Volán-te­herautót. Fiatal vezetője nem­rég került rá. Teljesen rend­isen van, minden a helyén,, minden működik. „Szerencsé­re ilyenek is vannak” mondja elégedetten Nagy törzsőrmes­ter, miután jó utat kíván­tunk. Gyors egymásutánban há­rom motorost „intünk le.” Az elsőnél csak a reflektor mű­ködését visszajelző — január 1-től kötelező — kék jelző­lámpa hiányzik. .(Ez a további kettőn és még sok motoron sem volt meg.) Magát szidja, míg a bírságot kifizeti A másodikról fotó készült, több mint 12 kilométerrel jött gyorsabban az engedélyezett­nél. A fizetendő összeg is na­gyobb. Cinikusan mondja uta­sának: „Látod, ezért melózzon ak ember...” Az azonban nem jut eszébe, hogy gyorshajtá­sával magát, utasát és máso­kat is veszélyeztet! UF 97—00 NDK rendszámú gépkocsi. Vezetője elcsodálko­zik, mikor anyanyelvén kö­szönünk rá, s közöljük vele vétségét. Igazunkról meggyő­ződve annyit mond, eltévesz­tette, s természetesnek ve­szi, hogy tévedéséért megbír­ságolják. Másként viselkedik az UR 67—17 rendszámú kocsi veze­tője. Azzal kezdi, hogy ő si­et. Az intézkedéshez szüksé­ges betétlapot azonban előt­tünk tölti ki. Szabálysértését eképp kommentálja: „Elnéz­tem. Ha csekket ad, befize­tem a büntetést”. Ekkora túl­lépésnél azonban már nem a bírságolás, hanem a feljelen­tés a dolgok menete! NÉHÁNY JELLEMZŐ ese­tet ragadtunk ki azok közül melyekkel a 8 óra alatt talál­koztunk. Említhetnénk még közéi fél tonna sárgadinnyé­vel megpakolt Moszkvicsot, el­veszett indítókulcsú MZ-t, ren­delkezést nem ismerő moto­rost, gyorshajtó autóbuszso­főrt, és sokáig lehetne sorol­ni a rossz, rövidebb ideig a jó példákat. A betekintéshez ta­lán ennyi is elegendő. Este tízkor a két törzsőrmester úgy értékelte a tapasztaltakat, hogy — talán a sorozatos el­lenőrzések következtében — általábun javult a járművek műszaki állapota. Ügy tűnik, egyre több vezető látja be, hogy a biztonságos közlekedés egyik alapja az üzembiztos jármű. A további értékelésre mely az egész kétnapos akci­ót illeti, a későbbiekben visz- szatérünk. szöveg: gáspár ! kép: bábcl L NÓGRÁD — 1979. július 29. vasárnap L*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents