Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-29 / 176. szám

.•» V! *. Befejeződött a szovjet néphadseregnek a balti köztársaságok területén tartott, „Nyeman" elnevezésű háromnapos had gyakorlata. Szovjet gazdaságirányítás A hét 3 kérdése A gazdasági mechanizmus további tökéletesítését szolgáló nagyfontosságú határozatot ho­zott az SZKP Központi Bi­zottsága. A szombat reggeli Központi szovjet lapok ismer-- tetik a határozat lényegét, a Központi Bizottság határozatá­nak teljes szövegét pedig a Vasárnapi lapok közük majd. A most közölt dokumen­tum rámutat: az SZKP Köz­ponti Bizottsága, a kongresz- szusi határozatnak megfelelő­en, elengedhetetlennek tartja, hogy az egész irányító- és terv- tevékenység még inkább a termelés hatékonyságának és a munka minőségének eme­lését, jó népgazdasági vég­eredmények elérését, a nö­vekvő társadalmi és szemé­lyes szükségletek teljesebb ki­elégítését célozza. Ésszerűen kell felhasználni mindezt, amivel a népgazdaság rendel­kezik. Főként a növekedés in­tenzív tényezőire kell támasz­kodni, szélesebb körben meg kell honosítani a termelésben a tudományos-műszaki vív­mányokat és a kiváló tapasz­talatokat. Elsőrendű jelentőséget tu­lajdonít a Központi Bizottság az állami terv, mindenek­előtt az ötéves terv szerepe további növelésének. Szoro­sabban össze kell hangolni a távlati és az időszerű problé­mák megoldását, az ágazati és a területi fejlesztés feladatait, s a termelési feladatok meg­fogalmazásakor jobban figye­lembe kell venni a fogyasztói érdekeket, — közli a határo­zat. Ezután leszögezi: lényegesen fokozni kell a gazdasági ösz­tönzők hatékonyságát, az anyagi ösztönzést a munka hatékonyságától és minőségé­től, a tervfeladatok végrehaj­tásától és a termelési ered­ményektől kell közvetlenül függővé tenni. A párthatározat értelmében javaslatokat kell kidolgozni az irányítás szervezeti rendszeré­nek további javítására, intéz­kedéseket kell tenni a hivata­li elszigeteltség felszámolásá­ra, az ágazati és a területi irányítás tökéletesítésére, a helyi tanácsok szerepének nö­velésére, a dolgozó kollektí­vák jogainak és kezdeménye­zéseinek bővítésére. Fokozni kell a munka szervezettségét és összehangoltságát a gazda­ság minden láncszemében; több hozzáértéssel kell foglal­kozni az ügyekkel a miniszté­riumokban és a főhatóságok­nál, operatívabban kell meg­hozni a határozatokat. Szün­telenül erősíteni kell az álla­mi, a termelési és a munka- fegyelmet, fokozni kell a ká­derek felelősségét a tervek és a szerződéses kötelezettségek végrehajtásáért. Elutazott Ivan Arhipov Ivan Arhipov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nökhelyettese szombaton be­fejezte magyarországi látoga­tását és elutazott Budapest­ről. Kíséretében volt J- P. Szlavszkij középgépipari mi­niszter, valamint Ny. G. Oszipov külkereskedelmi mi­niszterhelyettes. ­A búcsúztatásra a Ferihe­gyi repülőtéren megjelent Marjai József, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Simon Pál nehézipari miniszter és Udvardi Sándor külkereske­delmi miniszterhelyettes. Jelen volt Vlagyimir Pav­lov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. Elutazott a japán parlamenti küldöttség Szombaton elutazott Buda­pestről a japán parlamenti küldöttség amely Yasui Ken­nek, a felsőház elnökének ve­zetésével — az országgyűlés meghívására — hivatalos lá­togatáson járt hazánkban. A küldöttséget a Ferihegyi re­pülőtéren Apró Antal, az or­szággyűlés elnöke búcsúztat­ta, jelen volt Sugihara Shi- nichi, Japán budapesti nagy­követe. Portugál ügyvezető kormány Maria de Lurdes Pintassil­go asszony, Portugália kine­vezett ügyvezető miniszterel­nöke, szombaton tájékoztatja Eanes elnököt kormányalakí­tási tárgyalásainak eredmé­nyeiről. Az új portugál ügy­vezető kormánynak lesz a feladata, hogy előkészítse az őszre kiírt idő előtti parla­menti választásokat. Időközben erősödtek az el­nököt támogató parlamenti bírálatok. Mario Soares, a Portugál Szocialista Párt fő­titkára, elsősorban Eanest vá­dolta az ország politikai és parlamenti válságáért. Fran­cisco Carneiro, a Portugál Szociáldemokrata Párt elnö­ke ismét kirohant az elnök személye ellen. A forradalmi tanács létjogosultságát is megkérdőjelezte, mert szerin­te „a kommunistákon kívül senki sem gondolja, hogy az kéoes lenne a portugál de­mokrácia és szabadság meg­védésére”. — I.ázár György, a Minisz­tertanács elnöke megkezdte évi rendes szabadságát. (MTI) Mi rejlik az elhúzódó in­diai kormányválság mö­gött? Indiát a nyugati polgári la­pok előszeretettel nevezik „a világ legnagyobb demokrati­kus államának”. A félkonti­nensnyi ország (ezért is jár ki neki a „szubkontinens” meg­jelölés) Kína után a világon a második a lakosság száma te­kintetében, Kínát viszont nem tekintik demokratikus állam­nak a tőkésvilág polgári toil- forgatói.India demokratikus voltának a főismérve a sze­münkben az, hogy nyugati mintára, pontosabban a ko­rábbi angol gyarmatosítók példája nyomán szervezte meg ez a hatalmas állam a maga parlamentáris rendszerét. Ma India a nyugati polgári demokráciák politikai, ter­vezeti bajait a maga testén érzi. Az új-delhi parlament hovatovább „Kormányozhatat- lanná” válik. A legutóbbi vá­lasztásokon kisebbségbe szo­rult India hagyományos ve­zető ereje, az Indiai Nemze­ti Kongresszus, amelyet már azt megelőzően is egyes poli­tikusok és egyes csoportok ki­válása fokozatos visszaesésre ítélt. Pedig a kongresszus élén valaha olyan emberek áll­tak, mint a legendás Mahatma Gandhi, aki éppen 50 eszten­deje kezdte meg a harcot In­dia függetlenségéért, vagy ké­sőbb, már az angol elnyomás alóli felszabadult országban Dzsavaharlal Nehru. A leánya, Indira Gandhi, jó ideig a nagy örökség méltó letéteményesé­nek bizonyult: folytatta a re­formok politikáját, a nem­zetközi porondon pedig az el nem kötelezettség alapján az enyhülés elmélyítéséért te­vékenykedett. Aztán jött a tőkésvilág sú­lyos válsága, jött az energia­probléma. India behozatalra szorul olajból, amelynek egy­re magasabb lett az ára, s ez a drágulás fokozta India .gaz­dasági, pénzügyi gondjait. Az időjárás is mostohának bizo­nyult: árvizek és viharok, aszály és felhőszakadás mind egyformán gátolta a kormány terveinek megvalósítását, amelyek pedig száz- és száz­millió nincstelen sorsának jobbátételét célozta. A végén Indira Gandhi megbukott, el­lenfelei még börtönbe is zár­ták, de változatlan megmaradt az ország egyik fontos politi­kai tényezőjének. Így aztán most Csaran Szingh kormány­alakítási kísérlete is jórészt azon múlik, hogy támogatja-e valóban őt Indira Gandhi, a maga 71 mandátumával. Csa­ran Szingh, aki a közelmúlt­ban vált ki az eddigi kor­mányfő, politikai élettől most már végleg visszavonult 83 esztendős Deszai pártjából, maga 110 képviselőt tud tö­möríteni az új Dzsanata-párt- ban, mellé áll még a az Indiai Nemzeti Kongresszus 75 kép­viselője és a baloldali pártok 42 tagja. így aztán az 541 ta­gú új-delhi parlamentben 298 főnyi többségre számíthat. A Deszai-kormány végső soron a gazdasági nehézségek miatt, a társadalmi problé­mák megoldatlansága miatt bukott meg. Csaran Szingh- nek a közvetlen elődjénél bal- oldalibb politikát kell meghir­detnie, hogy esélye legyen a parlamentben is, a nép sze­mében is megszerezni a bizal­mat. Mi várható Iránban a val­lási, a politikai és a kato­nai vezetők alkudozásai­tól? Hány hatalom lehet Irán­ban? „Kettős hatalomról" be­szélnek azok, akik Khomeini ajatollah és híveinek tényle­ges hatalmi szervezete mellett, attól távolabb és gyakran az­zal szemben a hivatalos kor­mánygépezetet veszik csak számba. De vajon a hadsereg nem ingadozik-e a vallási ve­zetők és a kormány között, vagy éppenséggel nem gondol­nak-e egyes tábornokok arra, hogy a végén a hadseregnek kellene „rendet csinálnia”? Nem is említettük akkor még azt a tényt, hogy egyrészt az arablakta területeken, más­részt pedig a kurd vidéken polgárháborús jelenségek mu­tatkoznak. Ezek a nemzetisé­gek a maguk hatalmi szerve­zeteit építik ki, s önkormány­zatot követelnek, ha éppen nem az elszakadásról álmo­doznak. Az iráni helyzet az alku­dozások és a szembenállások ismétlődése nyomán változik ismét és ismét. Van, amikor úgy tűnik, Khomejni és a kor­mány meg a hadsereg egy nyelven kezd beszélni, de a következő pillanatban már meghökkentően türelmetlenné válik a vallási vezetők hang­ja. (A napokban Khomeim azzal lepte meg híveit, hogy követelte: tiltsák ki az iráni rádió műsoráról — a zenét! mindenféle zene csak ópium a nép igazi idényeinek elal- tatásóra.,,) Természetesen az arab és a kurd kisebbségek fellépésé­nek visszaszorítása megköve­telheti és eredményezheti is, hogy a khomeinisták. a kor­mány és a hadsereg vezetői megállapodjanak. Mind a kur- dok, mind az arabok olyan területen élnek, ahol olajku­tak vannak, s ahol olajvezeté­kek húzódnak. Így aztán az iráni belső helyzet alakulása továbbra is kihat az olajéitá- táson keresztül a nyugati vi­lágra. Mik a bonyolult közcl-ke-. letl helyzet új elemei? A Sínal-félszigetről kivo-1 nulnak az ENSZ „kéksisako­sai”, akik még az 1973-as há­ború után foglalták el állá­saikat Egyiptom és Izrael csa­patai között. Most már csak 300 tagú megfigyelői csoport ellenőrzi a fegyverszüneti megállapodás betartását. Izra­el tiltakozott az ellen, azt ál­lítván, hogy a megfigyelői cso­portnak mintegy 20 szovjet tagja lenne. De egyre kérdésesebb, ki is beszélhet Izrael nevében?Be­gin miniszterelnök kórházba vonult, a parlamentben az el­lenzék nőttön nő, az ország­ban még inkább, hiszen most már 80 százalékos az infláció,' a tömegek egyre elégedetle­nebbek. Azt rebesgetik, hogy vagy Simon Peresz alakít kor­mányt, vagy újabb választáso­kat írnak ki. Peresz minden­esetre a héten három napon át — Kairóban tárgyalt, ez a tény pedig valószínűsíti,' hogy rövidesen fontosabb ál­lamférfiúi teendők várnak ráj Arafat, a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet vezető­je Francia- és Olaszország­ba kapott meghívást, ami a PFSZ politikai súlyának újabb növekedését jelzi. Faruk Kad- dumi, a PFSZ „külügyminisz­tere” Párizsban tárgyalt, ami­kor a palesztin Szaika kato­nai vezetőjét Cannes-bar. meg­gyilkolták. Az ismeretlen tet­teseket a palesztinok hivata­los nyilatkozataik szerint a cionisták soraiban és a Camp David-l alku hívei között .kell kei esni. Pálfy József Baráti találkozóra került sor pénteken a Krím-fólszigetcn Leonyid Brczsnycv cs Erich Honeckcr között. Erich Honecker a NSZEP főtitkára, az NDK államtanácsának elnöki rövid pihenésen tartózkodik a Szovjetunióban. Az SZKP KB határozata végezetül rámutat, hogy az irányítás és a tervezés javí­tása, a társadalmi termelés hatékonyságának és a munka minőségének emelése az anya­gi jólét további növekedésé­nek elengedhetetlen feltétele. TOLLHEGYEN Japánnak hivatalosan nincs hadügyminisztere. A gyakor­latban, persze, van: a japán nemzetvédelmi hivatal vezér- igazgatója. így nevezik. Majdnem azt mondhatnék: ez a „fedőneve...” Jamasita Ganri most Szöulban járt, hogy Japán és Dél- Korea „katonai együttműködéséről” tárgyaljon. A „vezér- igazgató” augusztus közepén Washingtonba is elmegy. Azzal pedig bezárul a kör, arra ugyanis emlékezhetik a világ, hogy épp egy hónapja Carter amerikai elnök is járt Dél-Koreában, a „tokiói csúcsról” hazafelé menet állt meg Szöulban. Nos, 26 éve, a koreai háború idején 325 270 amerikai ka­tona tartózkodott Dél-Koreában, 1955-re számuk már 112 ezerre olvadt, most pedig, ha hinni lehet az US News World Beportnak, számuk 40 175. Carter csökkenteni akarja a Dél- Koreában állomásozó amerikai egységek létszámát, megle­het. De —, s Jamasita szöuli útja, meg a küszöbönálló ame­rikai látogatás ezt eléggé valószínűvé teszi — azon az áron, hogy Japán szálljon be helyette. A tokiói lapok megszellőz­tették egy új északkelet-ázsiai katonai szövetség tervét. Ez lenne a NEATO! Létrejöhet-e valóban? Tokióban éppen úgy, mint Wa­shingtonban el kellene gondolkodniok a vezetőknek azon, hogy volt már egyszer egy SEATO, egy délkelet-ázsiai ka­tonai szövetség. Csúfos véget ért az. S csupán annyi „ered­ménye” volt a működésének, hogy az indokínai térség há­borús tűzfészekből hidegháborús kísérletek színterévé vált. Ezt akarják elérni a NEATO-val is? p. j. ü k NQGRAD - 1979. július 29. vasárnap | j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents