Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-28 / 175. szám

Hangszóró mellett Rádió — játék nélkül? ;. .És Rádió- és Televízióújság műsorok eredményesen lekö- — színek nélkül. Újabban, tötték a figyelmet. Különö- Talán-taián a gazdaságosság sen. a sajnos sokkal rosszabb jegyében, hiszen ilyen figyel- vételi viszonyokat „képvise- metlenséget igazán nem tété- lő” Petőfi adó délutáni mű- lezhet fel az ember a köz- sorai okoztak örömet, keltet- kedvelt, színvonalasan írt és tek valódi érdeklődést a hall- szerkesztett. az olvasók, tévé- gatóban. A délelőtt szokás sze- nézők. rádióhaügatók körében rint „a zene jegyében” telt el nagyon népszerű műsorúiság ezen az adón, csakúgy mint hallgatva gondolhatott arra a hallgató: ugyan miért nem beszéltünk erről eddig Is töb­bet. s hogyan lehetne a fia­talok csoportosulásaiba, szer­vezeti programjaiba „bevin­ni” ezt a tartalmas, eligazító, tanácsaiban, feltárásaiban bölcs, mégsem kioktató mű­sort? Bizony, sokakra ráfér­alkötői részéről. Egv ideje — máskor. Délután a Belépés ne — ahogy mondani szokás — meghallgatása. Az esti órában Pethes Sándor szín­művésszel töltöttünk. Gáspár Ágnes és László György jó­voltából, igazán emlékezetes, megragadó perceket. A következő napok játékait (legalább is. ami az újakat illeti' már csak alig .képvisel­te valami. A szürkeségből ki­emelkedik (a műsorfüzet Kopányi gesztus cí­mű hangjátéka, amelyet Gál István rendezett. Gyerekek- Kő nek szóló, öregekről valló iá- dr. ték Kopányi György alkotása. Érdemes idézni központi gon­dolatát: azokról az öregekről akik egykori szegénysé­gük nyomán feltörő aggodal­mukban fejedelmi mecénáso- vizsgálta kát megszégyenítő bőkezűség­gel ajándékozzák meg gyere­keiket, unokáikat, értelmet­lenné téve azt a fogalmat, gesztus­harminc. negyven évvel ezelőtt. (t. pataki) két hete — az eddig jó szol- nemcsak tornacipőben (línézy gálatot. eligazítást, figyelem- Jenő és Novotny Zoltán mű- telköltést segítő, éppen ezért sora) adása foglalkozott él- a választásban is segítséget vezetes, érdekes formában nvúitó színes jelzések nélkül egy elhanyagolt kérdéssel: a (egyáltalán: jóval kevesebb sportkönyvek kiadásának, jelzéssel) jelenik meg a mű- írásának körülményeivel; a sor. Megéri, biztosan. Az ol- lemaradás okának feltárásá- dalakra történő színes nyo- val; a közeli múltban megje- más feltétlenül többe kerül, lentett sporttárgyú köny- mint a két hét óta kézhez vek olvasói fogadtatásával. A kapott. „újszerű” műsor, megnyilatkozók véleménye szürkeségéből) amelyből kihagyták a színe- hitelt adott a műsor szándé- György Fejedelmi két. A jót megszokja az em- kának — felhívni a figyelmet bér. annak hiánya már nehe- erre a területre. . (Mikrofon zebben elviselhető. Nagy do- előtt szólt a kérdésről log? Egyáltalán nem. Mégis András. Végh .Antal. — ezzel is szegényebbek let- Frenkl Róbert, valamennyien tünk. ismert, közkedvelt szerzők e Nagyobb jelentőségű azon- témában). Ancsel Éva. C. szól ban az a tény. hogy a rádió Molnár Emma és Popper Pé- heti műsora a korábbinál ke- legenda mai vetüle­vesebb rádiójátékot í&ért. s ^ ígér a szürkébb oldalakon. Nonn Vera iol szerkesztett Kétségtelen igazság, hogy a műsorában (ezt másnap is­rádió a maga tekintélyes na- m étel te is a rádió). Férfi és pi, heti, havi műsorrendjével n0 kapcsolatának ilyen me"- amelyet ..fejedelmi valósággal .falja” a rádiójá- közelítése nem csupán idő- ként” emlegettünk tékokat. hangjátékokat, do- sz«™- hanem olyannyira kumentumdarbokat. a mű- szükséges is, hogy a műsort vészi alkotás folyamatába il-. leszkedő riportokat, egyálta­lán minden verbális művé- ,sz.i,/ s informatív megnyilvá­nulást. A heti műsor azon­ban feltűnően „játékszegény”, s igazán nem a rosszmájúság mondatja az emberrel, ha­nem a véletlen (?) egyezés, hogy a műsoroldalak újabban tapasztalt szürkesége a mű­sorban is felfedezhető! Mit ígér a rádió? Ezek után valóban szükségesnek, mi több, elkerülhetetlennek látszik a heti műsor áttekin­tése. Ezúttal csupán csak a feltűnően kevés rádiójátékra ügyelve így fest a helyzet: Merle regényéből készült so­rozat befejező, huszonharma- dik része, erről azonban szükséges megjegyezni, hogy miután egy igen hosszú .soro­zatról van szó, vizsgálódá­sunk szempontjából nem jön- számításba. A hét első napja, amely eddig talán a „legerő­sebb” rádiósnap volt. egyet­len rádiószínházi előadással kecsegtetett a harmadik mű­sorban (Zsebrádiószínház). Szerencsére ezen a napon, a hétfői rádióshagyományok­hoz híven, az egyéb műfajú Murai Jenő kisplasztikái YVE Minden népet — de különö­sen a kis létszámút — min­dig is fokozottan érdekel, mit írnak róluk a mást nemzet- beliek, milyennek látják a tájat, a annak lakosait, mi ragadja meg a földjükön uta­zót. Tardy Lajos több évszá­zad írásaiból gyűjtött egybe egy csokorravalót a Régi hí­rünk világban című kötetbe, amelyről korábban már be­számoltunk. Ahogyan a régi utazások él­ményei, úgy a maiak is érde­kesek számunkra. Még ha, sok helyre is eljuthat a jám­bor magyar utazó, s tán, ugyanazokra a helyekre, aho­vá Odor László, nyilván másként és mást lát meg egy tájból, egy városból, egy nép­ből. Nem útleírás Odor köny­ve, sokkal inkább lírai úti­napló, melynek minden so­rában érezzük, hogy azt ke­resi, ami összeköt, nem ami szétválaszt bennünket Tokió­tól, Londontól, vagy Bécs- től. A szerző évekig idegen- vezetőként járta a világ kü­lönböző országait. A kötet műfaját, így határozta meg: Jegyzetek idegenvezetés köz­ben. Lírai, kultúrtörténeti, szubjektív élménytől átita­tott jegyzetek Ausztriáról, Egyiptomról, Angliáról, az USA-ról, Görögországról, a skandináv államokról. Talán a legszebb, s legmegragadóbb finnországi útijegyzete, mely­ből megérezhetjük egy test­vérnép szellemét, gyötrelmes történelmét. Elgondolkodik, hazáját elhagyó barátján, el­gondolkodik a hűségen, mely nem velünk születik, hanem úgy kell megtanulnunk, s vál­lalnunk. Meg keli említeni Odor szép magyar nyelvét, a választékos stílusát. A kö­tet mottóját is a finnországi útinaplójából vehetjük: „El­menni — már magáért a ha­zatérés öröméért is — széo”. A kötet címe: Hazától hazáig. A RÁKOSPALOTAN ÉLŐ ÉS DOLGOZÓ MURAI JENŐ SZOBRÁSZMŰVÉSZ VASLE* MEZBŐL HEGESZTÉSSEL KÉSZÍTI ÉRDEKES KISPLASZTIKÁIT. A MŰVÉSZ TÖBBEK KÖZÖTT RÉGI MESTERSÉGEKRŐL, MINT PÉLDÁUL A JEGES, A KUBIKOS, A DRÓ­TOS STB. KÉSZÍT SOROZATOT. A KÉPEN: MURAI JENŐ MŰTERMÉBEN Mai tóvóaján latunk 17.50: Európai gyermektalálkozó. A nemzetközi gyermekév egyik rangos eseménye a hazánkban megrendezendő európai gyer­mektalálkozó. Az eseményre a földrész számos országából ér­keznek hozzánk gyerekek, hogy húsz napig élvezzék vendégsze­retetünket, Ismerkedjenek ha­zánkkal, és a magyar gyerekek­kel. A gyermektalálkozó ünnepélyes megnyitására ma kerül sor, Bu­dapesten, a Sportcsarnokban. Er­ről az ünnepi eseményről ad helyszíni közvetítést a televízió. S hogy látványban, szórakozásban nem lesz hiány, azt biztosítják a fellépő népi együttesek, zeneka­rok, a sportiskolások műsorai és a Bábszínház fiatal művészeinek előadása. F*alocföldön fariak Bemutatjuk a Hajdúság citeraegyüttest Arcok a salgótarjáni mű vesztei épről SOMOGVI Győző Somogyi Győző grafikus. — Grafikus vagyok, festeni szeretnék — mondja. Grafikai kiállítása július 12-től augusztus 30-ig tart nyitva Veszprémben. — Jövőre festményeimből szeretnék csinálni egy tár­latot. A szitanyomat-technika kiváló művelője. — Mindig is festettem, két éve többet , festek, a grafika mellett. Egy nagyobb méretű festményt szeretnék csinálni. De grafikát is készítek, részben a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemekben, részben a LAMPART Zománcipari Mű­vek salgótarjáni gyárában szerzett élményeim alapján. Ezek­hez vázlatokat csinálok, fotót is emberekről, arcokról. Grafikáit groteszk hangoltságúaknak szokták nevezni. Mutat — ott hever az asztalon — egy fényképet vala­mely mai vásárról. Mint tudjuk, a fotó objektív. Tehát — groteszk. Mint egy Somogyi Gyóző-grafika. És az üzem világa? — Nyomdász az eredeti szakmám. Nagyon érdekel.. 1 Pillanatnyilag úgy van, hogy az üzem a grafikához ad in­dítást, a táj pedig a festményekhez. Biciklivel van itt. Hét elején tett egy nyolcvan kilo­méteres kört. Bagi József esztergályos, Ba­nya Lajos segédmunkás, Er­dei Tibor villanyszerelő, Kanczel János esztergályos, valamint Kanczel Sándor il éves és Kanczel József 9 éves tanuló. Jelenleg ők hatan al­kotják a Hajdú-Bihar megyei Állami Építőipari Vállalat „Hajdúság” citeraegyüttesét. Nevükkel gyakorta találkoz­ni az újságok híreiben, mu­zsikájuk időről időre felcsen­dül a rádióban. A közelmúltban Nógrád megyében mutatkoztak be, mi­kor is a salgótarjáni öblös- üveggyár szakszervezeti bi­zottságának meghívására — az UNIÓ Munkásszínpaddal közösen — léptek fel a me­gyeszékhelyen és Romhány- ban, a FIM romhányi kerá­miagyárának művelődési há­zában. Erdei Tibor és Kanczel Já­nos egyenesen Hollandiából érkezett a Nógrád megyei ven­dégszereplésre. Kanczel Já­nost, az együttes vezetőjét kértük, mutassa be a csopor­tot! — A „Hajdúság” citera- együttes mindössze négyéves múltra tekint vissza, s ha meggondolom, ehhez képest valóban szép eredményeket értünk el. Engem hetvennégy­ben kértek fel a megyei mű­velődési központ vezetői, hogy vállaljam el az ÁÉV új deb­receni munkásszállóján ala­kuló citeraegyüttes vezeté­sét. Korábban — három évig — szólistaként szerepeltem különböző rendezvényeken, majd 1973-ban a hajdúszo- boszJói nép táncegyüttest kí­sértem nyolcadmagarnmal. Az új együttes vezetését szí­vesen vállaltam el, bár vár­ható volt, hogy a 10—12 fős alapító tagság idővel megfo­gyatkozik. Szorgalmas, kitar­tó felkészülés után egy kö­zel negyvenperces műsorral jelentkeztünk a művelődési központban, szakmai meghall­gatásra. Ettől kezdve minden évben jobb és jobb eredményeket ér­tünk el. Mezőtúron 1976-ban szereztük meg az „Aranycite- rás csoport” minősítést, het­venhétben megyei jó minősí­tést kaptunk, 1978-ban pe­dig „Országosan kiváló citera- együttes”-nek minősültünk. Időközben jártunk Litvániá­ban, Csehszlovákiában, de felléptünk Ausztriában, Finn­országban és Dániában is. Itt­hon évente átlag 25—30 fel­lépést vállalunk. Az elmúlt évben egy rádió- felvételt követően megkaptam a bratislavai r£dió „Opusz- díját. — Milyen dalok szerepelnek műsorukon? — Kizárólag népdalokat játszunk. Ezen belül is Ben­cze Lászlónénak, a debreceni zeneművészeti főiskola ének­tanárának hajdú-bihari nép­dalgyűjtéséből. Egyébként ő látja el az együttes szak­mai „leiügyeletét” is. — Hány számot tartalmaz A repertoár? — Körülbelül 150 dalt tar­tunk műsoron, de ennél jó­val többet ismerünk. — Műsorukban nemcsak citerán játszanak, hanem kü­lönböző népi hangszereket — tekerőlantot, köcsögdudát, ütőgardont, furulyát, dorom­bot, okarinát stb. — is meg­szólaltatnak. .. — Ma már nem elég kö­zösen elpengetni néhány nép­dalt. Színesíteni kell a mű­sort, ha nem akarjuk, hogy monotonná, unalmassá vál­jon, amit csinálunk. A citera- együtteseknek is fejlődniük kell, s ez csak úgy érhető el, ha az együttes tagjai maguk is fejlesztik tudásukat. Ezért igyekszünk minél több hang­szeren megtanulni, amel­lett, hogy főhangszerünk ter­mészetesen továbbra is a ci- tera marad. — Hol szerzik be ezeket a ritka hangszereket? — Egynémelyiket kaptuk, a többségét azonban — akár­csak a citerákat —, én ma­gam csináltam. A munka és a muzsikálás melleit a hang­szerkészítés a hobbim. Éven­te körülbelül harminc citerát készítek, harmadik emeleti lakásom konyhájában. — Honnan ez a kötődése a zenéhez? — Törökszentmiklóson 'szü­lettem. A rokonság férfitagjai napszámosok voltak, akik tél- víz idején hangszerkészítés­sel ütötték el az időt, no meg, hogy a vásárokon némi pénzt keressenek vele. Köztük nőt­tem fel, hamar elsajátítottam a muzsikálást. Nyolcéves ko­romtól a vásárokra is maguk­kal vittek, s, hogy nagyobb keletje legyen a hangszernek, hát nekem kellett játszani rajta. Én meg nem bántam, mert így néhány pengő az én kalapomba is hullott. — Van ennek az élmény­nek valami szerepe abban, hogy az ön két kisfia is tag­ja a „Hajdúság” citeraegyüt- tesnek? — Örülök, hogy gyerme­keim is megtanultak citeráz- ui, úgy látom, van érzékük a zenéhez. Abban, hogy az együttesben is játszanak, an­nak egyrészt megfogyatkozott létszámunk az oka, de tény, hogy a gyerekek hamar meg­nyerik a közönség szimpátiá­ját, de nem hiszem, hogy csupán azért, mert gyerekek, hanem inkább mert fiatal ko­ruk ellenére . viszonylag ma­gas színvonalon játszanak. Meg aztán velük nem nehéz foglalkozni. Ha nem úgy jár a kezük, ahogy kellene, hát az én kezem is „eljár” olyan­kor. .. p. k. NŰGRAD - 1979. július 26. szombat — Vándormadár vagyok. A hegyek izgatnak. Itt van­nak nagy hegyélményeim, mert én pesti, iaposföldi gyerek voltam. Budapesten született 1942-ben. — Cered és Salgótarján között van egy szerpentines, magas út. Az csodás volt biciklivel. Mai életünk dokumenlumszerű ábrázolására törekszik. Történelmünk, hagyományaink is érdeklik. Együtt a múlt és a jelen. — Tetszik — szintén új élmény — a nógrádi újgazdag építészet, a falvakban az emeletes paloták. Először meg­döbbentő, hogy a régi parasztházakat tönkreteszik, tönkre­tették. De ezeken az újakon is rajta van a csicsás palóc ízlés. A vakolatban tükörcserepek Nógrádban, Hevesben. A manzárdok. Ezeknek nincs gyakorlati haszna. Díszes abla­kok, csipkefüggönyöket rájuk... Ez már a megszállottság foka, ez a művészettel rokon. Hiszen, szinte csak hence- gési értéke van... Például Istenmezeje. Mindenki, mint a megszállott, dolgozik a házán, kerítésén. Ez a jelen. Vagy a múlt is? — A népművészet a múlt században szintén hence­gésből született. Ez tehát újfajta népművészet? < — Újfajta, munkás-, bányásznépművészet. Vagy kétla- ki népművészet. De sok benne a giccs. — Csakhogy, a giccs a nagyművészet fogalma. A nép­művészet sosem ismerte, és mindig is merészen használta a giccset. Ezen a tájon más a sátortető, mint másutt. Itt egy kis őrültséget visznek bele, s ezért minden ház más. Ez is nagy dolog. Vagy majd annak látjuk később, ötven, száz, év múlva. Néhány adat Somogyi Győzőről. Képzőművészeti gim­náziumot végzett. Szakkörökben fejlesztette művészi képzett­ségét. Kiállítása volt a Derkovits-klubban 1973-ban, a Fe­rencvárosi Pincetárlat helyiségében ’74-ben, a Stúdió Galé­riában '75-ben, a Csepel Galériában ’76-ban. Miskolcon ’77- ben. Az 1975-ös miskolci grafikai biennálé kitüntetettje. Szerepeltek müvei az idei salgótarjáni tavaszi tárlaton. TóUi Elemér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents