Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-28 / 175. szám

Kockázatos ötletek ' Mibe kerül egy-egy ötlet? A kérdésen ott morfondíroztunk a tábla szélén, tekintetünket a közeledő kombájnon felejtve, .mely az %mbeíi agynak a mező- gazdasági dolgozók számára legjelentősebb csi- holmányai közé tartozik. A termelőszövet­kezet vezetője halkan ejtette ki az előbbi mondatot s mindjárt hozzáragasztotta, vélet­lenül se jusson eszembe pénzre gondolni, más itt a mértékegység. Megkurtítva, a ta­lálgatásra fordítható időt, meg is válaszolta: rengeteg vesződségbe. Arról folyt diskurzus, hogy a gazdaságok- . /ban a megnövekedett követelményeknek ele­get tenni nem kis erőfeszítést kíván veze­tőktől, beosztottaktól egyaránt. A fizikai fris­seségnek párosulni kell a szellemi megújho­dással, s 1 ahol naponta legalább egv uj öt­let, kezdeményezés nem lát napvilágot, va- kargathatják a fejüket, ha a fejlődés tem­pójával lépést szeretnének tartani. A mezőgazdasági üzemekben elvétve szü­letik találmány, nagv öröm. amikor ésszerű javaslat érkezik, hasznosítható újításra buk­kan valaki a gépműhely vagy az istállók környékéről. Ezek többnyire kevesek gyö­keres változásokra, nem követi százezres nyereség. A nagyobb horderejű ötletek jár­nak tetemesebb vesződséggel. Nem is any- nyira a kifundálása jelent problémát, mint a megvalósítás kockázatától való félelem. Az egyik közös gazdaságban új növény meghonosításával próbálkoztak, amely ter­mesztésének ugyan nem voltak hagyományai, de búsás haszonnal kecsegtetett, s ezzel egy- időben új melléküzemág kialakításába vág­tak bele, mindkét kezdeményezéstől a ked­vezőtlen termőhelyi adottságokkal járó hát­rányok ellensúlyozását várták. Az egyik pró­bálkozás sikeirel járt, a másik nem. A du­gába dőlt akciót néhány megyei tanácskozá­son azóta is szóba hozzák elrettentő példa­ként, míg a gyümölcsöző ötletről kevesebb szó esik. Manapság mind gyakrabban emlegetik gaz­dasági berkekben, hogy csak úgy képesek a népgazdaság nehézségein kisebb vagy na­gyobb mértékben enyhíteni, ha rugalmasan alkalmazkodnak a megváltozott körülmé­nyekhez, új és hasznos dolgokon törik fejü­ket. E szemlélet korántsem terjed a ragályos betegségek gyorsaságával, sok még az ódzko­dás. A hangulatemberként számon tartott tsz­elnök zsebéből apró papírszeletkéket vett elő, amelyen megvalósításra szánt ötletek sora­koznak. Legalább tucatnyit már galacsinná gyűrt össze, mert a járáson megoszlottak a vélemények, s amíg a vita tartott; az ötlet elvesztette időszerűségét. A kezdeményező pe­dig a kedvét. Egy-egy újdonságszámbamenő vállalkozás mindig kockázattal jár. Aki a hagyományos­sal szakítani akar, tisztában van vele, s igyekszik a rizikót minimálisra csökkenteni. S míg esetleg felettes hatóságokat, szerveket is meggyőz igazáról, hónapok telnek el. Ezért van az, hogy itt-ott „titokban” próbál­nak hozzáfogni a megvalósításhoz, még an­nak árán is, hogy le kell mondaniuk a szá­mított támogatásról. örvendetes viszont, hogy a kezdeménye­zők tábora a megye mezőgazdasági üzemei­ben egyre gyarapszik. A legutóbbi hetekben arról érkeztek hírek Nagyorosziból, Litkéről, Szandáról, hogy a közös gazdaságok vezetői a növénytermesztés várható veszteségeinek el­lensúlyozására „rekordidő” alatt új mellék­üzemágakat létesítettek. Egyik helyen rakla­pokat készítenek a közeli gyárnak, másutt gyógynövényeket válogatnak az asszonyok, harmadik tsz-ben a helyi építőanyag hasz­nosítására nyitottak sóderbányát. Egy másik gazdaságban ipari üzemmel való kooperációról tárgyaltak ottjártunkkor, s kér­ték: nehpgy „szellőztessük” az ügyet, mert hátha nem lesz belőle semmi, de inkább attól tartottak, valaki más lecsapja kezükről az üzletet, amely nem élvez védettséget. Olyan ez, mint mikor kezdő kártyások kezükkel ta­karják a lapot attól való félelmükben, hogy az ellenfél belelát, pedig ismeri az a hát­lapjukról is. Sok elképzelés fogan, a mezőgazdasági üze­mekben mindig akad új terv, amely a fe­jeket foglalkoztatja. S a kevés kivételtől el­tekintve ezek reális talajon nyugszanak. Ha ehhez néhány biztató szót kapnak, velük — és nem helyettük — gondolkodó segítőtár­sakat, akkor bizonyára kevesebb nógató szó hangzik el a kezdeményezésekre. Mibe kerül egy ötlet? Az ötlet csak egy szjporkába, a megvalósítás sok fáradtságba, utánjárásba. Az idézett tsz-elnök említette, bátorság is kel! hozzá. Közmondásos igazság, kár kihangsúlyozni: mersz nélkül aligha ha­ladhatunk előbbre. M. Szabó Gyula Kooperációk ' Jugoszláv—kameruni közös vállakózásban évi 100 000 köb­méter teljesítményű fafeldol­gozó üzemet létesít három ju­goszláv vállalat: a Szlavonija, a Bilokalnik és a zágrábi Ast- ra-Masinoimpex. Az üzem beruházási költségeinek 80 százálékát a jugoszláv válla­latok fedezik, 20 százalékát pedig a kameruni partner. A fafeldolgozót a jugoszláv fél üzemelteti, ugyanő gondosko­dik a termékek szállításáról, forgalomba hozataláról, Ka­merun pedig a beruházások arányában részesül a termelé­si eredményből. A tunéziai Siame gyár meg­kezdte jugoszláviai Iskra-ii- cenc alapján elektromos mé­rőkészülékek gyártását. A ljubjanai Iskra gyár átadta az ehhez szükséges teljes tech­nológiát, s betanította a szak­embereket és a munkásokat az egyenáramú mérőberendezések készítésére. Beszélgetések a városról (1.) Házak verőfényben Balassagyarmat megtartja sajátos, kisvárosi hangulatát Azt mondják Balassagyar­maton, hogy a város szinte együtt lélegzett, növekedett az iparral. Az iparosítási törek­vések jó két évtizede jelent- _keztek komolyabban. Addig a mu'nkásfölösleg utazott Buda­pestre, Salgótarjánba. A visz- szaáramlás akkor kezdődött, amikor fejlődésnek indultak a heiyi ipari vállalatok és több budapesti üzem, így a fém­ipari vállalat, a kábelgyár a város peremére települt. Ezek, valamint a könnyűipari üze­mek, enyhítettek a balassa­gyarmatiak elhelyezkedési gondjait. A lányokét, az asz- szonyokét is, akik közül so­kan mondtak búcsút a faka­nálnak és a városból, de a környékéről is elindultak a gyárak felé. Rith Lajosnéval, a balassa­gyarmati városi pártbizottság első titkárával beszélgetünk a város jelenéről,, jövőjéről. kábelgyári rekonstrukciónál milliókkal számolunk. Űj üzemcsarnokkal gyarapodik a ruhagyár telepe, s bővül a fémipari vállalat is . . . Az ipari üzemek egyikében, másikában olyan termékeket gyártanak, amelyek a külföl­di piacokon is mind gazdára talajnak. A balassagyarmati gyárak exportja négyszeresére nőtt az elmúlt években és ma már hatszázmilliónál tart. S az exportáló gyárakban dol­gozó vezetők, munkások fel­tett szándéka, hogy a mosta­ni milliókat újabbakkal gya­rapítják, s ma még rejtett termelési és szellemi tartalé­kok feltárásával, valamint az új technika folyamatos mun­kába állításával. , i.Ví (l 1972 óta működik Homoktercnyén a Zagyvavölgye Terme­lőszövetkezet müanyagüzemc, anol polietilén és polipropi­lén alapanyagból közel százféle, különböző méretű csoma­golóeszközöket készítenek, melyek az ország több mint fél­száz vállalatához jutnak el. Az üzemben három műszak­ban 35 környékbeli asszony dolgozik. A képen Berze Ba- lázsné granulátumtöltést végez. MILLIÓK A GYÁRAKBAN — Balassagyarmat mostani életét, jövőbeni gyarapodását egyaránt a munkásság üzemi és üzemen kívüli tevékenysé­ge határozza meg. Ez termé­szetesen a néhány éve kezdő­dött, s valójában ma is tartó intenzívebb iparfejlesztésből következik. Mint ahogy a munkásság számának, szak- képzettségének, politikai fel­készültségének, gyarapodását is ez magyarázza. Ami az iparfejlesztést illeti, most nem építünk merőben új gyárakat, üzemeket ... A meglevőket bővítjük, korszerűsítjük- A Egy francia megrendelőnek több mint negyvenezer darab melegítőt varr idén a Váci Kötöttárugyár kazári üzeme. Az Albin fantázianevet vi­selő termék gyártásához au­gusztusban kezdenek hozzá. A föladat érdekessége: Kazá­ron először dolgoznak majd 3M módszerrel a varrónők. KÉPMAGNÓRA VETTÉK A technológiai előrelépés igen gyorsnak mondható Ka­záron. Egy éve még jobbára kosarakban hordták a meg-, •illetve továbbvarrandó ruha­anyagokat egyik géptől a másikig. Tavaly az év vége felé készült el gyártócsarno­kuk, amelyben a KAEV-sza- lagos termelési eljárást hono­síthatták meg. Mint az üzem illetékesei mondják: először a KAEV-szalaggal való mun­kához kellett gyakorlatot sze­rezniük az üzemben dolgozó asszonyoknak, lányoknak; így vált lehetővé a továbblépés: a 3M módszer bevezetése. Az eljárás helyi viszonyok­nak megfelelő szervezésével — ‘ akárcsak egyéb varrással foglalkozó üzemekben — a textilipari kutatóintézet fog­lalkozott. Többek közt kép- magnós fölvételeket készílet­MMM KAZÁRON ALBINNAL KEZDIK tek az intézet szakemberei, ré­szint saját maguknak: elem­zés céljából; részint a dolgo­zó nőknek: a jó és a hibás módszer szemléltetése végett. A leendő normaidők kidol­gozása két helyen is zajlik: a kutatóintézetben meg a ka­zán üzemben. Az utóbbi he­lyen a normatechnológus, Sán­dor Ottóné számolja ki az idő­ket egy erre a célra kiadott táblázat segítségével. így mód nyílik az intézetben, illetve az üzemben kialakult normaidők számainak egybevetésére, üt­köztetésére. KÉZRE ÁLLJON! A 3M módszer sajátos fel­adatot ró a varrónőkre. Ügy­szólván minden mozdulatuk kiszámított attól kezdve, hogy kezükbe, veszik a megmunká­landó darabot egészen addig, míg továbbítják azt a követ­kező varrógéphez. Az sem mindegy, miképp leszik, a tá­rolóalkalmatosságba a ruhát fontos, hogy kézre álljon majd a soron jövő műveletet végző varrónőnek is. A mű­veletek fölaprózottak, csupán egy-két .varrás jut egy-egy nőre, s már adja is tovább a darabot. Mindezek következ­tében a módszer gépies moz­dulatokat követel a dolgozók­tól. így a műszaki előkészítés mellett legalább annyira fon­tos — ha nem fontosabb — az emberek fölkészítése az újszerű tennivalókra. A 3M módszer alkalmazá­sához kellő ismeretek elsajá­títása Kazáron négy betanító irányításával történik.^ Ezek a szakemberek avatják' be a varrónőket a tárolóeszközök és a kiegészítőberendezések használatának rejtelmeibe. Átfogóbb kérdések tisztázására irányuló tájékoztatást terme­lési tanácskozásokon, valamint az öltözőben tartott előadáso­kon nyújtottak a Kazár környé­ki asszonyoknak, lányoknak. A dolgozó nők nem fogadják viszolygással az új eljárást. Bizonyos fokú rokonszenvet ébreszt a 3M iránt, hogy a nyúlfarknyi műveletek hamar megtanulhatók. Kíváncsian várják a dolgozók: az új mód­szer hatására emelkedik-e, s ha igen, mennyivel a fizeté­sük. BAJOS BOLYHOZÁS Az újdonság bevezetése mindenütt bonyodalmakkal jár. így volt ez Kazáron is. A 3M eljárást már július ele­jén alkalmazni kívánták a honvédségi melegítők gyártá­sában. Ám a bolyhozógépek nem voltak alkalmasak a föl­adat megoldására. Ezért dön­töttek úgy az illetékesek, hogy a viszonylag nagy darabszám­ban előállítandó Albin-mele- gítőket varrják 3M-mel. A 33 fős szalag zökkenőmentes munkájához napi 700 melegí­tőnek elegendő szabott anya­got szállít Kazárra a közpon­ti üzem Pestről. A tervek szerint idén 5 százalékos termelékenységnö­vekedést érnek el az új el­járással. Jövőre már 10 szá­zalékra' kell, hogy emelked­jék ugyanez a mutató. M. P. A város építőipari szer­vezetei, a TÖVÁLL és az épí­tőipari szövetkezet egy ideje közös vezetéssel, együtt mun­kálkodnak a város építésén. Vass Miklós, a fémipari vál­lalatot igazgatta, mielőtt a városi tanács elnökének vá­lasztották. Egy kis Statisztikát sorol: — Az ipari üzemek mellett csaknem kétezer lakást is építettünk az elmúlt években. Az új lakások háromnegye­débe munkáscsaládok költöz­tek . . . Elkészült az Ipoly Áruház, a szolgáltatóház, ABC-áruház. az AFIT és a GELKA-szerviz. Elkezdődött a városi kórház rekonstrukció­ja, felépült a szülészeti pavi­lon. Óvodát, bölcsődét, isko­lát építettünk, bővítettünk. .. A következő években pedig ■ rendbe tesszük a művelődési központot. A várost járva aztán élet­re kelnek az elnök szavai. A Lenin-, az Április 4-lakótele- pen. a Rákóczi fejedelem úton házak sorakoznak a nyá­ri . verőfényben. Kényelmes, szép lakásokat alakítottak ki bennük az építők. Számuk ebben az ötéves tervben to­vábbi kilencszázzai nő. Még­sem elégendő. Balassagyar­maton jelenleg majd ezren várnak lakásra. Az Óváros tér, a Mikszáth utca régi, vi­zes. vályogépületeiben is em­berek élnek, akik érthető tü­relmetlenséggel sürgetik a vá­rosi tanácsot a lakásépítésre. Egyrészt tehát a kényszer, másrészt a hagyománytiszte­let münkált a városi tanács döntésében, amely valameny- nvi építési tennivaló közül a lakásépítésnek ad elsőséget- Miképpen a szellemi nagysá­gok életét, munkáját őrzi az emlékezet Balassagyarmaton, úgy próbálják meghosszabbí­tani a műemlékjellegű épüle­tek hátralevő éveit is. Ahogy a város erejéből, pénzéből futja, megőrizve a kor stílus­jegyeit, folyamatosan felújít­ják a régi épületeket. Balas­sagyarmat úgy nyújtózik, nő nagyobbra, hogy változásában is megtartja sajátos, kisvárosi hangulatát. Megmaradnak a macskaköves utcák, a terek, a parkok, tovább nőnek az utcákat szegélyező bokrok, fák. S megmaradnak az ódon házak is, csak éppen az öreg­ségük lesz derűsebb, az építő­munkások keze nyomán. VISSZAKÖSZÖNŐ GONDOK Megyünk tovább a" beszél­getésben. Madarász László fiatal tanár, a pedagógus- pártvezetőség titkára hévvel magyaráz: — Nincs fontosabb a la­kásépítésnél. Kérdezzen meg bárkit az utcán, az üzemek­ben, hivatalokban ezt mond­ja .. . Ahogy azonban becsu­kódik az ajtó az új lakók mö­gött, egyszerre hiányzik a bolt, messze van az óvoda, zsúfolt az iskola. Mindez így Igaz . . • Balassagyarmaton ötezer diák tánul. S, ha jól számolom, az elmúlt nyolc év alatt nem építettünk egyetlen tantermet sem! Az iskolák helyzete, zsúfoltsága, amely hovatovább az oktató- nevelő munka rovására megy, egyike azoknak a gondjaink­nak, amelyek évek óta visz- sza-köszönnek. Azt hiszem, ar­ról van szó, hogy annak ide­jén nem mértük fel eléggé körültekintően helyzetünket, lehetőségeinket . . . Most ta­lán mehetnénk nagyobb lép­tekkel is, de meg-megbotlunk bennük . . . Iskolát ugyan most sem építenek, de a Balassi Gim­názium rekonstrukciója el­kezdődött. A szakmunkáskéo- ző intézet tanműhellyel bő­vül. Ennél többre egyelőre aligha t?lik. Hiszen az iskolá-. tiál is nyomasztóbb gondja a városnak a víz- Megszokták már a balassagyarmatiak, hogy amikor megjönnek a meleg, nyári napok, a házak falán megjelennek a vízkorlá­tozásra figyelmeztető felira­tok. Néhány évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy soha nem látott vízkészlettel rendelkezik az Ipoly-parti város. A próba­fúrások végül is nem iga­zolták a reményeket. Ellenke­zőleg. Ma már egészen egyér­telmű, hogy a hyugat-nógrádi regionális vízmű oldja meg a folyamatos vízellátást. A csat­lakozás azonban legalább másfél-két évbe és pénzbe kerül. Nem is kevésbe, lega­lább negyven-ötven millióba. Segítség —, megyei és állami támogatás — nélkül ezt alig­ha tudják előteremteni a gyarmatiak. Mindenesetre a tervezés, az alkudozás, a helyi erők össze­gyűjtése már javában tart. • Vincze Istvánná Következik: Kötőanyag a munka. NÓGRAD - 1979. július 28. szombat 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents