Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-27 / 174. szám

Zártkörű vetítések — kizárt problémák Tankönyvcsúcs . Mai fóvéajá utalunk Vázlat egy konferenciáról JÚLIUS KÖZEPÉN REN­DEZTE MEG a filmklubve­zetők és előadók hagyományos konferenciáját, a Magyar Filmtudományi Intézet. Még­ha a „konferencia” elnevezés kissé túlzó jelzője is a ren­dezvénynek, kétségtelenül ezek az évente kétszer tartandó háromnapos találkozók jelen­tik az egyetlen, s így legje­lentősebb fórumot a film­klubvezetők és a filmklub­mozgalom irányítói számára, habár a filmklubmozgalom irányításáról úgyszintén túlzás beszélni... Példának okáért, jó ideje „kósza hírek” keringenek a filmklubmozgalom radikális átszervezésének tervéről, ám a konferencián erről egyetlen szó sem esett, pedig ha vala­hol, akkor ezen a fórumon feltétlenül kellett volna be­szélni erről, hiszen a film­klubvezetők. is bizonyára mondtak volna egyet s mást tapasztalataikról, problémáik­ról, melynek figyelembevétele nélkül aligha hozható köz- megelégedésnek örvendő in­tézkedés a filmklubmozgalom terén. A tapasztalatcserére legfel­jebb az előadások közti szü­netekben. kerülhetett sor, de a szoros program az érdemi be­szélgetéseknek is gátat vetett. Ilyesformán a konfrencia inkább továbbképzésjelleget öltött, melynek mérlege két előadás, egy filmvita és közel húsz játékfilm megtekintése volt. Tematikailag két fő terület; a svéd némafilm és a hetve­nes évek amerikai filmművé­szete került terítékre, de egy- egy film erejéig a mexikói és a szovjet filmművésze! is kép­viseltette magát, valamint egy új magyar filmet is láthatott a szakmai közönség. Teljes napot szentelt a kon­ferencia a svéd némafilm leg­nagyobb alakjának, Victor Sjöström munkásságának. A filmjeiből vetített retrospektív sorozat nem egyszerűen film- történeti kuriozitás miatt je­lentett nagy élményt. Victor Sjöström munkái á mai svéd filmesek alkotásaiban is érez- tetik hatásukat. Elsőként láthatta a konfe­rencia közönsége Szabó István „Bizalom” című filmjét. A ve­títést követő — vitává fejlő­dő beszélgetést Marx József, az Objektív Filmstúdió veze­tője irányította, és cseppet sem volt könnyű helyzetben, ha meggondoljuk, hogy egy meglehetősen közepes alkotást kellett védenie. Igaz, a je­lenlevők közül — s ez szak­emberekről lévén szó, kissé meglepő — csupán néhányan adtak hangot kritikai észrevé­teleiknek. A filmre, bemutatá­sa idején részletesen vissza­térünk. A hetvenes években az amerikai film reneszánszát éli. Ezt fejtette ki előadásá­ban Antal József filmesztéta, és erről tanúskodtak a látott filmek is. Ma azonban Hol­lywood fényei egészen más­ként csillognak, mint a film­város első korszakában. Bér az amerikai filmgyártást ma is az anyagi érdekek jellem­zik, az utóbbi években a fil­mes nagyhatalom irányítói né­mi engedményeket tettek a művészi értékek felé. A konferencián ■ bemutatott filmeket F. F. Coppola, Ro­bert Altman, George Lucas és Arthur Penn nevei fémjelez­ték, s bár néhány, filmet szí­vesen látnánk hazai forgal­mazásban, a látottak egyben arról is meggyőzték a rugal­masabb filmátvételt sürgető kritikust, hogy nem mind arany, ami fénylik, azaz még egy aranyosan csillogó Oscar- díj sem mindig garancia a művészi élményre. A nosztalgiahullám elindí­tójaként számon tartott „Lőve Story” például egyáltalán nem biztos, hogy nálunk sikert aratna, mint ahogy az egyéb­ként „jól megcsinált” Coppo- la-film, a „Keresztapa—II.” is csalódást okozott. (Igaz Cop­pola első maffiafilmjét, mely­nek még Marlon Brando ját­szotta a címszerepét, a hazai közönség jogosan hiányolja a magyar mozikból.) Nem így Arthur Penn mes­ter hírhedt gengszterfilmjét, a „Bonnié és Clyde”-ot, melyet immár hetekkel ezelőtt műso­rára tűzött budapesti Film­múzeum. A konferencián Penn egy másik filmjét is bemu­tatták, de a „Missouri Breaks” — Marlon Brando és Jack Nicholson zseniális játéka ellenére is — alatta maradt a várakozásnak. Két film viszont feltétlenül említést érdemel, éspedig azért, mert Robert Altman „MASH” és George Lucas „American Graffiti” című al­kotása jól példázza azokat a törekvéseket, melyek sikerrel ötvözik az üzleti szemponto­kat a művészi igényességgel. Mint a legtöbb új amerikai filmre, ezekre is áll az az új keletű — és nem pejoratív értelemben használt meghatá­rozás —, hogy „jó mozi”, de ter­mészetesen ennél többről van szó. A „MASH”, Nike Nichols „A 22-es csapdája” című, ná­lunk is vetített filmjéhez ha­sonló tragikomikus hangvétel­lel — bár látszólag a komi­kumra helyezett hangsúllyal — egy, a koreai háborúban szolgálatot teljesítő orvosi kü­lönítmény „vidám” hétköz­napjait mutatja be úgy, hogy csak a film végén döbbenünk rá; nevetésünkkel valójában mi nézők is „bűnrészeseivé” váltunk ennek az igazságtalan és kegyetlen háborúnak. Lucas filmje az „American Graffiti” (Amerikai falrajzok), a ’60-as évek kaliforniai kis­városának fiatalságáról rajzol képet, egymással laza össze­függésben levő epizódokon ke­resztül. Az epizódok közötti kohéziót á zene teremti meg, s bár a szentimentalizmust csak hajszállal kerüli el, Lu­cas filmje mégsem nosztalgia­film, sokkal inkább tisztelet- adás egy „elveszett nemze­dék” fiatalságának. EGY FILMKLUB VEZETŐI KONFERENCIÁRÓL SZÖLÓ vázlatos értékelő tudósítást mi mással lehetne zárni, mint az­zal az óhajjal, hogy bár film­klubjainkban — így a salgó­tarjáni filmklubban is — mi­előbb vetíthetnénk néhányat a filmcsemegék közül. Ez még akkor is hasznos lenne, ha mint mondottuk, egyik-másik film elvenné — ismerethi­ányból fakadó — étvágyun­kat! — pintér — Nem fesz didergés! Több olvasónk tette fel a kér­dést: hogyan áll a szécsényi II. Rákóczi Ferenc iskola fűtésszere­lése? Miért aggályoskodnak a nyár közepén? Jogos e megjegy­zés, mert a munkát már a múlt őszre cl kellett volna végezni. . . Horváth István, a Szécsényi nagyközségi közös Tanács műsza­ki főelőadója reális indokokkal magyarázza meg a késést. — A kazán és az olajtartály csak az elmúlt év decemberében érkezett meg — a költségvetési üzemünk nem bűnös a késésben. Miközben ezekre vártak, kapjak más fontos feladatokat; például az endreíalvai klubkönyvtárra szolgáló pénzt fel kellett hasz­nálni. De most már folyik a szerelés az iskolában, mintegy egymilliós beruházás komoly munka. A helyszínen meg is győződhet­tünk erről. Dobsonyi Imréék há­rom dolgozóval végzik a szere­lést, a jövő héten az emeleten már kipróbálják a radiátorokat. Tanítási idő alatt nem lesz már kopácsolás és didergés sem! G. K. M. a vakációban A diákok vakációznak, „tankönyvcsúcs” van viszont a kiadóknál, a nyomdákban, a könyvkereskedőknél. — Valamivel rosszabbul állunk, mint az elmúlt tanév előtt. Tavaly ilyenkor már több tankönyv várta nálunk, hogy eljuttassuk az iskolák­ba, a könyvesboltok raktárai­ba — mondotta Drucker Ti­bor, a Könyvértékesítő Vál­lalat igazgatója az MTI mun­katársának. — A vállalatnak összesen 2400-féle tankönyvet kell 300 könyvesbolton keresztül 8000 oktatási intézmény között el­osztania, a korábbi 75 nap helyett — a hosszúra nyúlt tanév miatt — gyakorlatilag az idei vakáció hatvan napja alatt. Csak a kiadók, a nyomdák, a könyv Kereske­dők és az iskolák összehan­golt. szinte órára egyeztetett tevékenységével érhettük el, hogy valamennvi tankönvv csengőszóra ott legyen az in­tézményekben. az iskolákban. Nem véletlenül hangsúlyo­zom az iskolákat is. koráb­ban ugyanis átmeneti raktár­nak rendelkezésre bocsátot­ták a vakáció alatt atnúgy is üresen álló tantermeket, tor­natermeket. az idén viszont több helyütt nem fogadják a kiszállított könyveket. A tan­könyvek több mint 85 száza­léka egyébként a Tankönyv­kiadó gondozásában jelenik meg. — A szeptember eleién kez­dődő tanévre 1179-féle tan­könyvet, munkafüzetet és _ fel­adatlapot bocsátunk az álta­lános és középiskolai tanulók rendelkezésére — mondotta ezt követően Petró András, a Tankönyvkiadó Vállalat igaz­gatója. — Ebből 481-et újon­nan jelentetünk meg, s 147- féle kötet az új tantervek be­vezetéséhez készül. Ezzel folytatódik az 1978—79-ben indult tankönyvprogram az általános iskolákban és szak- középiskolákban, s megkez­dődött a gimnáziumban. Napjainkig 306-féle tan­könyv kész az újakból, s az előrejelzések szerint jelenleg úgy tűnik, 24-féle alsó- és középfokú iskolai tankönyv augusztus utolsó napjaira, ti­zenkettő pedig csak szeptem­ber eleje után készül el. Az általános iskolai könyvek kö­zül napjainkban még 17-féle hiányzik, de csak háromféle nem lesz ott az első csengő­szóra az iskolákban. Egyik ezek közül az általános, isko­lai ötödik-nyolcadik osztályos rajzmunkafüzet, amelynek elkészítéséhez később fogott hozzá p nyomda, mint ahogy megállapodtunk. A középkorból lekottá- zott magyar világi dal­lam nem maradt reánk. Ami kevés zenei anyag feltű­nik. mind egyházi vonatkozá­sú. Pedig gazdagon virágzó ze­néje lehetett, ami nemzedékről nemzedékre öröklődött. A szá­mos históriás éneknek nyoma veszett, legfeljebb egyik-má­siknak szövegét ismerjük. A regöléssel kapcsolatos dalok­ban némelyek pogánykori enúékek továbbélését gyanít­ják, de nem sok joggal. Elő­ször Sebestyén Sándor 1902- ben, majd tervszerűen csopor­tosítva Kerényi György pub­likált száz éneket ezekből a Magyar .Népzene Tára 1953- ban megjelent II. kötetében. Szomorú igazság, az első magyar zenei bejegyzéseket a XVI. századi énekeskönyvek hagvománvozták ét az utókor­ra: a Hofgreff-féle kiadvány­ban és Tinódi lantos Sebes­tvén krónikás énekgyűjt.emé- nvében találunk először hang­jelzett szövegeket. Az ének­mondók előadói praxisából nem ismerünk semmit, csak gránitjuk gazdag tartalmukat. Az igricek királyi, főúri, nemesi udvarokban működ­tek. s egv részük szórakoztat­ja a köznépet, vidám, najzán nótákkal, a gvöztes csaták em­lékét ápoló históriás énekek­kel. vezéreket, királyokat di­csőítő dalokkal. Néha vallá­sos tartalmú szöveggel, s a gyászos kimenetelű csata sira- tásával is bővült műsoruk. Mit Kik voltak az igricek? nem adnánk, ha egy-két igri­cek tolmácsolta melódia le­jegyzését megtalálnánk !... Az igricek nemcsak énekel­tek, hangszerpengetéssel, ta­lán citeraszerű tamburazen- géssel kísérve éneküket, ha­nem szívesen fújták sípjukat is. A népies tánczenének kon- zerválói voltak. Bizonyára kóklerkedtek, alakoskodtak, bohóckodtpk, komédiáztak is. Java részük nem mint költő és zeneszerző működött, ha­nem a néptől ellesett nótákat, táncmuzsikát terjesztette, va­riálta. Közönségük szívesen hallgatta danáikat, táncfigu­ráik zenéjét, bár az egyház mindig üldözte őket. Az igric szó szláv eredetű, vigasságtevőt jelent. Ismere­tes ez a szláv nyelvben és a szlovénban is igric alakban, továbbá az ukránoknál ihrec formában. Igriceink elmagva- rosodott szlovákok lehettek, róluk . elnevezett falvakat ál­talában hazánk peremvidé­kein. szélein találunk. 1244-től kezdve olvasunk okleveleink­ben róluk elnevezett falut, települést. Borsod megyében feltűnik • Igrichi község, Zalá­ban is hasonló nevű telek. Pozsonyhoz közel terült el Igrech falu. amelvgt TV. Bé­la királv 1244-ben a kóno'r.ai egyházi birtokhoz csatolt. Tor­NüGRAD - 1979. julius 27. péntek da megyében is találunk Ig- rechteluk elnevezésű telepet. Két igric tulajdonnevét is­merjük. Az 1446-ból való ok­levél Iván nevű zenészt em­leget, aki neve után ítélve szláv lehetett. Az 1449. évi irat Egri EaTázs igricről szól, aki­nek neve magyar csengésű. A középkori oklevelek számos elnevezéssel illették az ének­mondókat. Igricen kívül re­gös, ioculator, trufator (trufa, azaz tréfa szóból képezve)- kobzos, lantos, hegedűs, com- bibator néven emlegetik őket. A mimus, historio és scurra szó is bohóckodó zenészt je­lent. Lehet, hogy volt árnya­lati különbség köztük, de va­lószínűleg a sok elnevezés ja­va része szinonim értelmű. Annyi bizonyos, hogy az igri­cek, regösök, majd a későbbi századokban a lantosok királyi udvarokban is énekeltek, s az utóbbiak többsége latin mű­veltséggel is rendelkezett. Ti­nódi magát mindig lantosnak tekintette. Az énekmondók működését kezdettől fogva üldözte, elítél­te az egyház, mert műsorukon szerepeltek a vezérek korából való. pogánykori históriák. Továbbá kifogásolta őket a papság verseik tartalma, si­kamlós kifejezéseik, laza er­kölcsi felfogásuk, legtöbbjük alacsony műveltségi színvona­la mis'!. Már deliért, nüsoök. 1 or\i) t<(Víl A noii’nT'q emlegette, u sokszor idézett Gestájában. Ennek bevezető prológusában garulo cantu ioculatorumról, azaz ének­mondók csacsogó. énekéről em­lékezett meg. Krónikájában még három ízben szerepelnek az ioculatorok a vezérek korá­nak eseményeivel kapcsolat­ban. Az egyház' álláspontja ké­sőbb sem enyhült meg irá­nyukban. Az 1279. évi budai zsinat 8. pontja eltiltja a pa­pokat a ioculatorok és histó­riák hallgatásától. A 180 év­vel későbbi szepesi zsinat 38. kánonja is rosszalja működé­süket. Még három XVI. szá­zadi iratot idézhetünk, amely elítéli játékukat. A nagyszom­bati kódex kárhoztatta az ig- richbeszédet: a Nádor kódex a nyelv 24 bűne közé sorolta az igricdalt. A Virginia-kézirat szerzetes szerzője pedig töre­delmesen meggvónta bűnét: „hallásomba vétkeztem, mert hallgattam vígságokat, ének- mondásokat”. D e a királyok, főurak s nép szívesen szórakoz­tak hangszerrel, talán citera-, tamburapengetéssel kísért nótáik mellett. Birtoko­kat is adományozott nekik a király. Erről tanúskodik III. Endre 1292-ből kelt oklevele, amelyben telket ajándékozott az igriceknek. De “helyük las­sanként megszűnik a királyi udvarban a XIV. század fo- !várnán, s a regös, hegedűs, lantos veszi át szerepüket. A regös szóval először tulajdon­névként 1219-ben találkozunk oklevélben. Dr. Sonkoly István 30.20: Egész nyáron szilveszter. Ezen a péntek estén az 1961- es szilveszteri kabarét ismétli meg a televízió. Az immár majd két évtizedes tréfák, jelenetek újnak, szórakoztatónak tűnnek. De ta­lálkozhatunk olyan kedvelt hu­moros epizódokkal is, amelyeket a kívánságműsorokban kérnek újra és újra a nézők. A sikert a parádés színésznév­sor is garantálja. Csak mutatóba soroljunk fel néhányat: Alfonzé; Bilicsi Tivadar, Bodrogi Gyula, Csala Zsuzsa, Kabos László, Ka­zal László, Kibédi Ervin, Kellér Dezső, Rátonyi Róbert. Találkoz­hatnak a műsorban olyan felejt­hetetlen művészekkel, mint Gő­zön Gyula, Salamon Béla, Má- nyai Lajos, Gyurkovics Mária vagy Székely Mihály. Az 1961-es vidám műsoron bizonyára jól szórakoznak, akik most látják először, s azok is, akik még em<, lékeznek 1961 szilveszterére. Az újonnan alapított — egyben az ország legnagyobb —■ Nimród fotóklubja sikeresen mutatkozott be a gyöngyösi Mátra Múzeumban. Az érdeklődők cs a termcszetked velők nagy érdeklődéssel vettek birtokukba a kiállítótermek Arcok a salgótarjáni művésztelepről KAROL BARON Nosatci — Homage Gargantua címmel ciklust készít Ka­rol Baron szlovák grafikusművész Salgótarjánban. Miről? Az orról. Gogol óta már semmi meglepő nincs ebben sem. A nagy orosz író Az orr című mesternovellájában e kicsiny, ám , fontos testrész örökérvényű karriert fut be. Mint emléke­zünk rá, egy kistisztviselő valamely napon arra eszmél, hogy orra leválik a fejéről és önálló életet kezd. Mégpedig micsoda életet. Minden sikerül neki, ami gazdájának nem sikerült. Nagy dolgok ezek. Fogaton jár, bundát ölt magára,' más sikereket ér el. Amit a kisember sohasem érhetett el, ebben groteszk és fantasztikus mítoszban az orra eléri. Csakhogy, az ember testrészei általában nem kezdenek kü- lön-külön életet a valóságban. Ámbár, az álom is „valóság” lehet, ha jól meggondoljuk. Hasonlóan fantasztikus ólmot álmodik Karol Baron készülő,lapjain. Ha nem is értjük egészen, hajlamosak va­gyunk egyetérteni vele, gondolkodhatunk rajta. — Nagyon időszerűnek tartom a groteszket — jegyzi meg. — Kis problémáinkat gyakorta általa oldhatjuk föl, ál­tala tehetjük derűsebbé, ha nem is gdhdoktól mentessé a hétköznapokat. Ezáltal még mosolyoghatunk is önmagunkon, apró-eseprő visszásságainkon. Karol Baron egy szepesi városban, Lőcsén született 1939-ben. A Városháza — ma Szepesi Múzeum — tanácster­mében őrzik a lőcsei fehér asszony", Korponay Jánosné, Géczy Julianna képét. A képzőművészeti akadémiát 1969- ben végezte el Pozsonyban, monumentális szakon. Jelenleg Zsolnán él, ahol Budatin várában a Vág-völgyi Múzeum (Ppvazské múzeum) várja a vendégeket. Egyik érdekessége a világjáró drótosok és hegyi fafaragók munkáinak gazdag gyűjteménye. A város szövőiparáról is hevezetes. Karol Baron egy szőnyegkészitő manufaktúrában (Gobelinove Zavody Valasske Melirici) dolgozik. Harmadéves főiskolás korától otthonos ebben az üzemben, ahol gyakorlati idejét töltötte. Művei szerepeltek, többi között, a lodzi triennálén, Ro­mániában, Lengyelországban, Bulgáriában és más szocialis­ta országokban rendezett gyűjteményes tárlatokon, így pél­dául tavaly Budapesten Is. Szívesen készít gobelineket. — Munkásságom erősen kapcsolódik az építészethez — mondja. — Ez meghatározza érdeklődésemet is. Foglalkoz­tat az építészet, valamint a képző- és iparművészet kapcso­lata, azok a lehetőségek, amelyeket a modern építészet kí­nál a ma képző- és iparművészete számára. Az építőművé­szekkel való szoros együttműködés kölcsönösen haszonnal jár, s végső soron az ember épített környezetének funkcio­nális és esztétikai minőségét emeli. Karol Baron' több alkotása került az évek során közin­tézményekbe. Például a zsolnai városházán egy negyven négyzetméteres alkotása látható. Salgótarján városközpontja a modern magyar városépí­tészet egyik legszebb példája. Ez az építészeti együttes szer­ves égységban van az adott táji környezettel, kölcsönösen emelik egymás értékét. A város köztéri alkotásai, a közin­tézményekben található murális művek ugyancsak magas minőséget kéoviselnek. A művésztelep résztvevőinek, köz­tük Karol Baconnak lehetősége van arra, hogy a dolgozó emberek mindennapi életét, munkáját, szórakozását, e kör­nyezetben mind alaposabban megismerjék s munkásságuk­ban hasznosítsák tapasztalataikat, Tóth Elcmcr /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents