Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)
1979-07-27 / 174. szám
Eneigikusahb energiagazdálkodást NEM TŰNIK VALÓSZÍNŰNEK, hogy akadna akár egyetlen vállalati vezetői is,/ aki ne lenne tökéletesen tisztában az energiatakarékosság fontosságával. Az 1973*-V74-es olajárrobbanás óta annyi szó esett az energiaellátás nehezebb feltételeiről, az árak • emelkedésének hatásairól, a takarékosság módszereiről, hogy bizonyosan közismertnek tarthatjuk az ezzel kapcsolatos gondokat. Számtalan fórumon elhangzott; tanulmányok, újságcikkek sokaságában szerepelt már, hogy az ország „energia- számlája” meghaladja az 50 milliárd forintot, s mert a kitermelés költségei állandóan nőnek, az import ára pedig egyre magasabb, ez' az összeg akkor is emelkedik, ha egyetlen villanykörte sem ég tovább, egyetlen gép sem jár többet mint az elmúlt évben. Tudjuk, hogy a felhasznált energiahordozók között egyre nagyobb — idén már 51 százalék — az import aránya, s hogy a beruházásokra rendelkezésünkre álló összegekből is mind többet emészt fel az energetikai ágazat fejlesztése. Tudjuk tehát, hogy a zavartalan energiaellátás egyre nagyobb terheket ró a népgazdaságra, s hogy ezek csökkentésének egyetlen útja van: a gazdálkodás ésszerűsítése, a fokozottabb takarékosság. Csakhogy úgy tűnik, hogy a tudás és a belőle fakadó cselekvés között néha meglepően hosszú idő telik el. Az energiahordozók drágulása nem mai keletű, azok az energia- . felhasználási szokások, módszerek azonban, amelyek az olcsó energia korában alakultak ki csak alig-alig változtak, ma is élnek, hatnak. S bár az elmúlt években sok helyen tettek erőfeszítéseket a pazarlás csökkentésére, az energiafogyasztás ésszerűsítésére, a feltétlenül szükséges szemléletváltás még nem történt meg. Az energiahordozók világpiaci átértékelődésének hatása még nem jutott el — vagy csak igen korlátozott mértékben — a vállalatokig. Túlzásnak tűnhet ez a megállapítás, hiszen részben 1 az energiaracionalizálási beruházások hatására, részben a vállalati takarékossági tervek eredményeképpen tekintélyes eredményeket várhatunk. Csak az ágazatok tervei például 470 ezer tonna kőolajjal egyenértékű energia megtakarítást ígérik, ami a népgazdaság energiaigényeinek 1,5 százaléka. Csakhogy az energiahelyzet változása óhatatlanul azt igényli, hogy az eredményeket ne csupán korábbi eredményeinkkel, hanem lehetőségeinkkel is összevessük. Ebben az esetben pedig mór nem olyan kedvező a kép. Jelenlegi energiagazdálkodási gyakorlatunk ugyanis a kiaknázatlan lehetőségek bőséges tárházát kínálja. Csak néhány példa: túl sok a rossz hatásfokú kazán. Nincsenek megfelelő műszerekkel, készülékekkel, felszerelve a fűtőkészülékek, így sza- bályozhatatlanok. Nem kielégítő a hulladékhő hasznosítása, megoldatlan az épületek hőszigetelése. Sok helyen nem is mérik, így megszüntetni sem tudják a különböző energiaveszteségeket. És ezek — sok máshoz hasonlóan — csak a takarékosság közvetlen eszközei. Nem halad elég gyorsan a termékszerkezet átalakítása, a kevésbé energiaigényes termékek, gyártástechnológiák arányának növekedése, és még sokáig lehetne sorolni az energiafelhasználás csökkentése érdekében kiaknázható lehetőségeket. S ha a vállalatoknál körülnézünk, azt látjuk, hogy Svájcban ismerkedett meg Fejes Józsefné betanított gépmester a Gallus négyszínnyomású gép kezelésével még tavaly. A két okos, nagy teljesítményű gép, a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat kisteleki domborcímkciizcmében címkéket készít. Termékeik az egész országba eljutnak. Az üzletek polcain a különféle árucikkeken látjuk viszont őket. Nagyobb lett a nyereség A' Salgótarjáni Kohászati üzemek hideghengermű vének dolgozói ez évben csakúgy mint tavaly, kiegyensúlyozottan jó eredményt értek el. Az év eddigi időszakában több mint 300 tonnával teljesítették túl eredeti tervüket. A hideghengermű nyeresége mintegy 8 millió forinttal meghaladja a tervezettet, ami más szóval' azt jelenti, hogy 17 százalékkal haladta túl a múlt évi szintet. Ebben a törekvésben kétségtelenül érzékelhető, hogy mennyiségben, tételesen is és a gazdaságosság követelményeinek is maradék nélkül meg akarnak felelni. Jól ösz- szehángolt munka folyik a gyáregységben, ahol a vezetők és beosztottak egyaránt a gazdaságos megoldáson és az egyensúlyi helyzet javításán fáradoznak. igen nehezen, lassan kezdődik e lehetőségek hasznosítása. Különös eredményt hozott például az a vizsgálat, amit az év első hónapjaiban az energiafelügyelet munkatársai végeztek el egy sor vállalatnál. Kérdéseikkel annak a minisztertanácsi határozatnak a végrehajtását ellenőrizték, amely idén januárban született, s amely ötven kiemelt pagy energiafogyasztó vállalatnak előírta a termelési tervekkel egyenrangú takarékossági tervek készítését, s intézkedett a túlfűtések megszüntetéséről, az energetikusi szervezet megerősítéséről is. A kérdésekre több mint száz vállalat energetikusa válaszolt, s ezekből többek között kiderült, . hogy nagy részük nem kapott utasítást tervkészítésre, sőt, nem is ismeri a határozatot, mert az azt tartalmazó közlöny valahol olvasatlanul hever egy íróasztalban. A túlfűtésekre vonatkozó kérdésekre ugyancsak ellentmondásos válaszokat kaptak. A vizsgált vállalatoknak mintegy negyedrésze méri például egyáltalán a helyiségek hőmérsékletét — s ahol azt sem tudják, hogyan fűte- nek, ugyan miképpen fognak takarékoskodni? A vizsgálatok óta eltelt már néhány hónap, s az azóta szerzett tapasztalatok azt jelzik, hogy a vállalatok, ha lassan is, de megtették a kezdeti lépéseket az energiatakarékossági intézkedések megvalósításában. Erre utal az is, hogy az első negyedév gyors növekedése után a második negyedévben mérséklődött a népgazdaság energiafelhasználása. MINDEZ AZONBAN NEM ELÉG. Az energiaellátás feltételei a jövőben sem javulnak. Az igények zavartalan kielégítéséhez nem elég, ha csak tudják, ha csak elismerik a vállalatoknál az energiatakarékosság fontosságát — arra van szükség, hogy ennek tudatában cselekedjenek is. Hogy a jelenleginél több energiát fordítsanak az energiával való ésszerűbb gazdálkodásra, a takarékosságra. Demokrácia és közérzet A balassagyarmati Ipoly Bútorgyárban egészen addig nem volt különösebb baj az üzemi demokráciával, amíg el nem kezdődött a rekonstrukció. Mindenki végezte a dolgát, mert a vezetők, a munkások mind tudták, mit, miért tesznek? Ismerték, hol tartanak a munkával, a terv sikeres teljesítése mit eredményez a vállalatnak, meny. nyivel lesz több a fizetési borítékban és menynyivel jut több jóléti célokra? Rendszeresek voltak a termelési tanácskozások, a brigádok, a brigádvezetők összejövetelei, ahol mindezeket megbeszélték. Aztán kezdetét vette a több . mint százmilliós korszerűsítési munka. A megújult gyárban csak nehezen indult a termelés. A követelményeknek, jö ideig a vezetőket és a munkásokat egyaránt megterhelő túlmunkákkal sem tudtak eleget tenni. A feszített munkatempó, a nehezen születő sikerek türelmetlenné, ingerlékenyebbé tették az embereket. Idő hiányában elmaradtak a korábbi, őszinte beszélgetések, a tanácskozások, véleménycserék. Helyette a vezetők parancsokat osztogattak. Az emberek kezdték rosszul érezni magukat a gyárban. Volt olyan időszak, hogy ötven munkás kérte ki munkakönyvét egyetlen hét alatt. A bútorgyáriak végül a maguk kárán tanulták meg, hogy a kialakult helyzetért nem a rekonstrukció, ők maguk felelősek. Mert a legszigorúbb parancs, de a túlmunkáért fizetett többletbér sem helyettesíti a vezetők és a munkások, felelősségteljes véleménycseréjét, a gyári kollektíva együttes erőfeszítéseit a napi tennivalók, a távolabbi Célok folyamatos megvalósításában. Az üzemi, a munkahelyi demokrácia helyzetét, szélesítésének lehetőségeit a tanácsi vájlalatok- nál, a közelmúltban vitatta meg a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. A tapasztalatok elemzése során állapította meg a testület, hogy a vezetők többsége nem tehernek, fölösleges időfecsérlésnek tekinti, sokkal inkább kötelességének tartja, hogy felkészülten vegyen részt az üzemi demokrácia fórumain. Ma már szinte fehérhollószámba megy az a gyakorlat, amely néhány esztendeje még a tanácsi építőipari vállalatot jellemezte. A társadalmi, a tömegszervezetek ösztönzésére tertottak ugyan termelési. tanácskozásokat, valójában azonban mindig, mindenben a vezető véleménye, akarata érvényesült. A tanácsi vállalatok vezetőinek naqy része jól érti a vezető személyes felelősségét. Azt tartja, hogy munkahelyi fórumokon elhanq- zó észrevételek, tanácsok hasznosításával folyamatosan javítani lehet a vállalati munkát, erősíteni a munkáskollektíva felelősségét a közös dolgokért. Régi igazság, hoay a demokratikus vezetés, a jó munkahelyi légkör és a felelősséa- ael végzett munka együttjárnak. Érdemes hót figyelni, s valamiképpen válaszolni a dolgozók észrevételeire, tanácsaira. Figyelemre méltó tapasztalata a vizsgálódásnak az is: ma már a tanácsi vállalatok dolgozói is elvárják, hogy képük legyen a vállalat helyzetéről, gazdálkodásáról, a fejlesztési célkitűzésekről, a termelési eredményekről, s az üzemet, vállalatot nyomasztó gondokat sem takarják el előlük. A tanácsi vállalatok többségénél kialakított információs rendszer jórészt kielégíti ezt az igényt. Lehetőséget ad arra, hogy az üzemek, üzemrészek, építésvezetőségek, brigádok tagjai folyamatosan, s mindig időben tájékozódjanak. Néhány vállalatnál, így a sütőipari, az élelmiszer-kiskereskedelmi, a Salgótarjáni Ingatlankezelő Vállalatnál hasznos információforrásnak bizonyult a negyedévenként megjelenő üzemi újság, vállalati híradó. Sok egyéb eszközzel együtt segít abban, hogy a ■ állalati dolgozók ismerjék a vállalat ügyeit, mennyire gazdaságos, hatékony az a munka, amelyet végeznek. S így a tények, a körülmények ismeretében érdemben szóljanak, a vezetőkkel valóban együtt döntsenek, amikor szükséges. Mert a szólásra, a véleménycserére egyre több lehetőség kínálkozik. Okosan, felelősségteljesen élni kell vele. A termelési tanácskozások, a szocialista brigádvezetők tanácskozásai, a brigádösszejövetelek sora nemrégiben újabbal bővült. Több vállalatnál is együttesen ülésezik a szak- szervezeti bizalmiak és a vállalati szakszervezeti tanács. Az eddigi tapasztalatok azt bizdnyít- ják, hogy ezek az együttes tanácskozások további lehetőséget adnak a munkahelyi demokrácia szélesítésére. A tanácsi építőipari vállalatnál, az élelmiszerkiskereskedelmi vállalatnál, a víz- és csatornamű vállalatnál ezen az összejövetelen élénk vita alakult ki az idei tervekről. A legtöbb észrevételt, módosító javaslatot a szociális tervekhez, a bérfejlesztéshez, a kollektív szerződéshez fűzték a dolgozók. Hasznosnak bizonyulnak azok a tanácskozások is, amelyre rendszeresen sort kerítenek a vállalatok, s amelyeken egy-eqy dolgozó réteg - a nők, a fiatalok, a kereskedelemben a boltvezetők, az újító munkások — sajátos helyzetéről, gondjairól esik szó. Különösen sok hasznos tapasztalattal szolgálnak e tekintetben a kétévenként megtartott ifjúsági parlamentek. Természetesen a munkásfórumok működése, a gyarapodó, jó tapasztalatok ellenére sem kifogástalan. Még vannak vezetők, akik nem tartják fontosnak, hogy döntésüket széles véleménycsere előzze meg a munkásokkal, a szakemberekkel. Vagy ha ezt meg is teszik, azért válik formálissá a tanácskozás, mert nem fordítanak kellő figyelmet az összegyűjtött, hasznos tanácsokra, s azt sem mondják meg senkinek, hogy elképzelése helytelén, a gyakorlatban megvalósíthatatlan. Másutt a szakszervezeti bizalmiak és a szakszervezeti tanács együttes ülését nem készítik kellően elő. A tanácskozást csak ritkán előzi meg a bizalmiak csoportértekezlete. így. a résztvevők neél a kollektíva, hanem önmaquk véleményét tolmácsolják ezeken az. összejöveteleken úgy_, mintha az egy közösség tanácsa volna. Ezért a megyei tanács végrehajtó bizottsága joggal hívta fel a figyelmet az üzemi munkahelyi demokrácia további fejlesztésére, mélyítésére. Arra, hogy a dolgozók őszinte, időbeni tájékoztatása éleszti, erősíti legjobban felelősségérzetüket a munkáért, amelyet végeznek, a munkahelyi, a vállalati közösség gyarapodásáért. Vlncze Istvánná Látogatás a malomban Messze kimagaslik környezetéből az érsekvadkerti malom. Ormótlan szürke testével és fénylő alumínium silóival mintegy jelképe az elmúlt és a jelen időnek. A hétköznapi szemlélődök számára oly nagynak tűnő tehergépkocsik szinte eltörpülnek mellette, nem beszélve a körülötte serénykedő félmeztelen, barnára sült emberekről. A nyüzsgés ellenére kapkodásnak nyoma sincs, minden megy, mint a karikacsapás. Az alaposan megrakott tehergépkocsik ráállnák a mérlegre, majd lebillentik a búzaföldek üzenetét, s terhűktől megkönnyebbülve fordulnák ki a kapun. Az egész csupán percekig tart, de szükség is van erre a sietős tempóra, a földeken nem illik a kombájnokat várakoztatni. A magasba nyúló csigasofok vékony hangja tücsökciripelésnek tűnik, a malom mélyéből kiszüremlö dörmögés mellett. Por és por mindenütt, amit a jótékonyan fújdogáló júliusi szellő sem képes ia magas kőfalon kívülre emelni. Bántja a szemet, de az itt dolgozók ügyet sem vetnek rá. Megszokták, mint a kohászok a forróságot, vagy a kovácsok a szikraesöt. Honyák Kálmán üzemvezetőt keresem, aki a vállalat termelési igazgatóhelyettesé, dr. Eszes József szerint a legjobb molnár a megyében. Háromszoros Kiváló dolgozó, aki olyan lisztet képes őrölni, amilyet nem sok helyen az országban. — Reggelizni ment — fogadnak az irodában —, de tíz perc múlva itt les'z. Neki ennyi a reggeliidő. t Hamarosan meg is érkezik a magas, ősz hajú, megtermett ember. Mozgása, hangja, nyugodt, magabiztos. — Tudja — fordul felém — a késői reggelivel megtakarítom az ebédidőt, mert az idő pénz, különösen most. Mire kíváncsi? — Mennyi búza érkezett a malomba eddig? — Hetven vagon jött bé az aratás kezdete óta — vágja rá. — Sajnos, a hektolitersu- lya nem valami magas, 76 körüli. Elég nedves is, óvatosságból keverjük is a tavalyival. A telefon majd leugrik az asztaláról, úgy csörög. — Elnézést — nyúl érte. Hallom, hogy a vasúttal egyezkedik egy vagon berakásáról. Csak holnapra kéne a kocsi, mert ha nem kell elindítani Salgótarjánba, nem jut elég liszt a balassagyarmatiaknak, pedig már itt vannak érte. Az egyezség hamar létrejön. . *— Ismerős... , Tudja, régi bútordarab vagyok a szakmában, no meg itt is, 1937-ben szabadultam mint molnár, mindig is a megyében dolgoztam. Pásztor, voltam fö- molnár, most már 14 éve itt vagyok üzemvezető. Szeretem a szakmám, soha nem is akartam más lenni. Tizenhatan dolgozunk együtt, mint egy nagy család. Csak jobb lenne, ha többen lennénk. Dr. Eszes Józseftől tudom azt is, előfordul, ha nincs elég ember, beáll éjszakára zsákolni, nappal meg végzi vezetői munkáját, mintha akkor kelt volna fel az ágyból. — Csak por ne lenne. Nézte a legutóbbi Deltát, van olyan hely, hol már a kombájnotok is porvédő sisakban dolgoznak, itt meg... — odaveri a nadrágjához sapkáját, amelyből takaros lisztfelhöcs- kék szállnak a levegőbe, mintegy summázva a porártalomról elhangzottakat. Kitekint a kis iroda tenyérnyi ablakán, ahonnan az érsekvadkerti tsz éppen lerakodó tehergépkocsiját látni. A kiömlő búzát percek alatt elnyeli a malom mindig éhes garatja. A felhordok már nehezebben birkóznak a terménnyel. Erőlködésük olyannak tűnik, mintha valaki gyűszűvel akarná telemerni a vödröt. — Majd csak megtelik — hunyorít. — Bár mondják, nem lesz olyan gabonatermés, mint a tavalyi. Nem is csodálom, volt errefelé fagy, aszály, jégverés, mindenféle természeti csapás, amiért nem irigylem a mezőgazdászokat. Volt olyan közös gazdaság, amelyik már be is jelentette, hogy száz vagonnal kevesebb búzát tud átadni... Pedig a vállalat minden tőle telhetőt megtesz a mező- gazdasági üzemekért. Így például nem alkalmaznak súlylevonást a 78 hektolitersúly alatti búzánál sem. Ez is valami, ha nem is sok. — őröltek már lisztet az idei búzából? — Nem. Van még itt tavalyi is, előbb fogyjon el az! Látszik az üzemvezetőn, hogy menni akar. A malom udvarán köszönünk el egymástól. Végigtekint, hogy minden rendben megy-e, majd határozott léptekkel \ndul a malom felé. ötvennyolcadik évét tapossa. Alig több mint kél- esztendő a nyugdíjig, négy és fél évtizedes munka után. Furcsa lesz nélküle ez a malom egykor. Zilahy Tamás % Újfajta minőség vizsgál a t Az élelmiszer minőségének vizsgálatára új eljárás kidolgozása kezdődött meg a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézetben. A módszer lényegében a jelenlegi érzékszervi, vagy kémiai minőség meghatározás helyett a gyorsabb, s főként nagyobb biztonságot jelentő fizikai meghatározáson alapszik. Az új módszerhez egv különleges optikai műszert vásárolt külföldről az intézet, ezzel világítják át a minősítésre szánt gyümölcsöt vagy más élelmiszert. Abból, hogy az anyagon meddig hatol át a különböző hullámhosszúságú fénynyaláb, következtetni lehet az összetételre, az élelmiszer béltartalmára. A kutatók most valamennyi fontosabb élelmiszerhez elkészítik az úgynevezett elnyelési színképet, ennek során meghatározzák egy-egy tulajdonságra — szín, fehérjetartalom, zsírtartalom — a megfelelő színtartományt, így az előre elkészített színmintával összehasonlítható a vizsgálat eredménye. Jelenleg egyebek mellett az alma, az őszibarack, a paradicsom, a sajt, a szafaládé elnyelési színképét alakítják ki. Természetesen ez hosszadalmas, bonyolult vizsgálatsort igényel, amelyhez még a számítástechnikát is segítségül hívják. NÓGRÁD - 1979. július 27. péntek 3
