Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)
1979-07-26 / 173. szám
„Kényes" téma? Az árintézkedések nyomában (3.) Mindig a megváltozott feltételekhez Ha valakivel a normakarbantartásról beszélek, igencsak nemtetszését fejezi ki, mondván: azonos pénzért többet kell dolgozni. Pedig épp az ellenkezője az igaz: az alacsonyra szabott előírások, a megváltozott feltételek között legalább olyan károsak, mint az esetleges, túl magasra állított mérce. Ott, ahol a normakarbantartást, vagy ahogy a dolgozók nevezik,' -rendezést a társadalmi munkaidőalappál való hasznos gazdálkodás elő- segítőjének tartják, s rendszeresen megváltoztatják, ott és akkor, amikor 'az indokolt, — egy idő után a dolgozókkal egyetértésben a hatékonyság | növelése fontos elemének tart- fii ják. Ilyesfajta • gondolatok alakultak ki bennem, amikor a FÜTÖBER nagybátonyi gyáregységében erről a sokak által „kényes”-nek tartott, ugyanakkor el nem hallgatható, termelékenységet segítő témáról beszélgettem Pre- zenszki Sándor munkaügyi osztályvezetővel. Megváltoztak — módosították — Erre az esztendőre központunk az együttes munkaidő-kihasználást 6,9 órában állapította meg egy napra, egy főre vetítve. Az első negyedévben csaknem elértük a tervezettet; 6,86 órát teljesítettünk. Sajnos júniusban a szabadságok egyenlőtlen elosztása miatt az előbbi eredmény 6,57 órára csökkent. Bízom benne, hogy év végére elérjük a kívánt szintet. E tekintetben a gyáregységek között mi végeztük eddig a legjobb munkát érzékelteti a munkaidő-kihasználás jelenlegi mértékét az osztályvezető. A mostani sikert úgy érték el, hogy jelentősen csökkentették a fizetés nélküli szabadságok számát, a törvények és a kollektív szerződés ide vonatkozó előírásának megfelelően szigorúan alkalmazták a felelősségre vonást, aminek hatására örvendetesen csökkent az igazolatlanul mulasztók száma. Mérséklődött a törtnapi kiesések aránya. Végül, de nem utolsósorban sokat segítettek azok a műszaki fejlesztések, korszerűbb technológiák, amelyek egyes területeken a normák kiigazítását indokolták. — Az év végéig 26 500 normaórát kell megtakarítani. Teljesítéséhez megvannak a feltételek. Erről már az előbb beszéltem. Segítségükkel az első fél évben tízezer-hatsZáz normaórát takarítottunk meg. Azért csak ennyit, mert az intézkedések döntő hatása a második fél évben jelentkezik majd — állítja az osztályvezető. Ez év elejétől új termék gyártását kezdték el a FÜTÖBER nagybátonyi gyárában. A Rholeder elnevezésű tetőtéri gázkazán — NSZK licenc alapján - kooperációban készül a csongrádi és, a budapesti gyárral. Ez idáig harminc darabot készítettek, valamennyi hazai piacon kerül értékesítésre. A képen Lukács Sándor és Cubányi Nándor lakatos, a gázkazán csőfalfűzését végzi Kiket érintett és hogyan? — Méréseink szériát a lég- technikai üzemben és a tartálygyártóknál kellett módosítani a követelményeket. Az előbbi helyen 150 főt érintett és 8750 normaóra-megtakarítást hozott, míg az utóbbi helyen 40 főnél 2000 óra' megtakarítást értünk el. Nálunk az a szokás, hogy az új norma bevezetése előtt 15 nappal kifüggesztjük elképzeléseinket. Akinek kifogása, észrevétele van, jíz megteheti. Ezeket megvizsgáljuk, s amennyiben jogosak, akkor intézkedünk. — Mit. kifogásoltak a dolgozók? — öt esetben olyan kérést jegyeztek a panaszkönyvbe, "hogy az újonnan megállapított normaidők ellen ugyan nincs kifogásuk, csupán az a kérésük, hogy ha az idő csökken is, a bér azért megmaradjon. Erre nem kerülhetett sor, mert akkor a régi állapotot konzerváltuk volna — vélekedik az osztályvezető. A normakarbantartás mindig sokirányú, sokszor nem éppen egymás munkáját tiszteletben tartó vélemények, viták között, szívderítő helyzetben, a meggyőző tényszerű érvek tudomásulvételével zajlik le. Vajon milyen volt az eddig végzett ez irányú tevékenység kísérőzenéje? — A korábbi évekhez viszonyítva simábban zajlottak le' a normakarbantartások. A normacsoport dolgozói előzőleg értesítették. a dolgozókat, hogy mérni fogják munkájukat. Utána a tapasztalatokat és a módosított követelményeket megbeszélték az üzemrészek vezetőivel és a műhelybizottsági titkárokkal. Azok a tények hatására megértették és elfogadták a változta-' tás mértékét, s ennek megfelelően, ennek szellemében cselekedtek és foglaltak állást. — Más dolog nem játszott közre? • — De igen! Ügy látom, hogy nem volt hiábavaló ’ fáradozás a gyár társadalmi, politikai és gazdasági vezetői részéről az a munka, amit az üzemi demokratizmus helyes értelmezése, valamint a jogok és kötelességek egységes felfogása érdekében végeztek. Az itt történt előnyös változást döntő fordulatnak tartom. A másik az, hogy egyetlen termelést, munkát segítő és megvalósítható javaslat sem marad nálunk pusztába kiáltott szó. Mivel a termelés folyamatában mindig történik olyan változás, amely a fejlődést gyorsítja, ezért a munka tovább folytatódik. Jelenleg ott végeznek felméréseket, ahol a technikai feltételekben alapvető változások következtek be. A technológia kidolgozása után kerül majd sor az új követelmények kialakítására — Egyébként mindig ott tartjuk karban a normát, ahol az éppen aktuális — zárja le az előbbi gondolatot Pre- zenszki Sándor osztályvezető. Folyamatosan Az idén, az eddig megvalósított és ezután megvalósításra kerülő normakarbantartás a termelő területen tevékenykedők ötven százalékát érinti. Ez pedig azt mutatja, hogy a gyár illetékesei következetesen és folyamatosan végrehajtják a kormány ide vonatkozó, fejlődésünket segítő rendelkezését. V. K. Az árrendszer változása Az árak tájékoztatnak, a döntésekben befolyásolnak. Az árak helyes irányba akkor befolyásolnak bennünket, ha a termék tényleg annyiba kerül, és annyit is ér, mint amennyit fizetünk érte. A jelenlegi termelői ár- és a szabályozórendszer — a támogatásokkal, az engedményekkel együtt — elismeri a vállalatok tényleges költségeit. Az energia és az anyag drágulása például nem kényszeríti ki a takarékosságot, mivel annak terheit a költségvetés viseli. Világpiaci ármércével A jövedelmezőséget ezért függővé kell tenni a vállalat! tevékenység nemzetközi mércével mért hatékonyságától. Olyan korszerű .árrendszer szükséges, amely az átlagos hazai ráfordításokat és a zavartalan fejlődéshez nélkülözhetetlen nyereséget csak azoknak a vállalatoknak biztosítja, amelyek helytállnak a nemzetközi versenyben. így a vállalatok — a világpiaci ármérce következetes alkalmazása révén — a versenyképesség fokozására, a terhelési szerkezet korszerűsítésére, jobb piaci munkára, az előnyösebb export- és importárak elérésére, rugalmas alkalmazkodásra kényszerülnek. A világpiac üzenetét viszonylag egyszerűen továbbíthatják a felhasznált nyersanyagok és az energiahordozók árai, ha azokat a mindenkori nemzetközi árfolyamon kapják meg a vállalatok. E reális árak már kellően ösztönözhetik a takarékosságot. Gondoskodni kell azért arról, hogy az időleges — konjunkturális — áringadozások a belső árakra ne hassanak, a vállalati árkockázati alapokból kiegyenlítésre kerüljenek. De hogyan „világpiacosítsák” a késztermékek árát ?. Nincs egységes (pl. tőzsdei) árfolyam. Az exportár erősen függ a termék, az eladó hírnevétől, a piaci munkától stb. Azt lehetne mondani, hogy a vállalatok idehaza sem adhatják drágábban termékeiket, mint a legigényesebb külföldi piacokon. Am ha ezt egy az egyben érvényesítenénk, a késztermék hazai árszínvonalát olyan mértékben kellene csökkenteni, hogy a termelővállalatok 40 százaléka ráfizetésessé válna. Türelmi idő A hazai üzemek nemzetközi mércével mért alacsony hatékonyságának szó szerint meg kell fizetnünk az árát. Nem tehetjük ugyanis' működésképtelenné egyik napról a másikra az üzérnek nagy számát. A hazai ellátás védelme szintén kompromisszumokra késztet az árszínvonal kialakításában. (A kiegyensúlyozott, töretlen ellátást importversennyel sem lehet garantálni. Az import lehetőségei a szocialista országokból az árukínálat, a tőkéspiacokról pedig az ország ismert deyiza- helyzete miatt korlátozott.) Ezért a belföldi késztermékárak az átmeneti türelmi időben rendszerint meghaladják majd a tőkésexportárakat, de nem nyújthatnak fedezetet a külpiaci veszteségek fedezésére. Sőt, határozott különbséget tesznek élenjáró, közepes és elmaradott színvonalú munka között. Minél jövedelmezőbb az export, annál magasabb nyereséget tartalmazhatnak a belföldi értékesítés árai is. És fordítva: a rossz hatásfokú export esetén a belföldi nyereség nem teszi lehetővé a szükséges fejlődést, a nyugodt megélhetést sem. Az esetleges többletköltségeket pedig csak akkor számolhatják el a belföldi árakban, ha azt a külföldi vevő is elismeri, megfizeti. Az a legdrágább, ami nem kapható A jövő évtől fokozatosan bővül a szabadáras termékek köre. Ennek célja az árrendszer rugalmasságának növelése. Ha az árrendszer rugalmasságának növeléséről lemondanánk, az ármechanizmust nem fejlesztenénk, akkor a konkrét árkiigazítások idővel óhatatlanul elavulnának, s ismételt lépésekkel — újabb és újabb feszültségvállalással — tudnának csak a változó követelményekkel, feltételekkel lépést tartani. A fogyasztás minél inkább túllép a létminimumon és mind összetettebbé, sokrétűbbé válik, annál inkább megköveteli az árrendszer rugalmasságát. Ha ezt a vezetés nem ismeri fel időben, akkor az ellátásban zavarok keletkeznek, s növekszik a hiánycikkek száma. Még az áremelkedés veszélvét is vállalni kell a jó és minél zavartalanabb áruellátás érdekében. Mert az a termék a legdrágább, amit nem lehet kaf>m. Az áruhiány a társadalmi méretű pazarlás egyik forrása. Ha nincs tartalék alkatrész és miatta áll a drága gép, vagy háztartási készülék, a veszteség nyilvánvaló. Hasonlóképpen aránytalanul nagy kárt okoznak a hiányszülte készletfelhalmozások, a vég nélküli sorban állások. Tapasztalatból tudjuk, hogy a lakosság nagyra értékeli, politikai vívmánynak tekinti a kiegyensúlyozott és zavartalan áruellátást. D/le.gfelelö garanciák A rugalmas árrendszer megfelelő garanciákat tartalmaz, védi a fogyasztói érdekeket. Továbbra is rögzített hatósági ára lesz az alapvető élelmiszernek, a lakbér, a kommunális szolgáltatások; a tömegközlekedés díjtételei szintén csak központi döntés alapján változtathatók. De a szabadágaknál sem szabad a vásár. A vállalat köteles betartani az árképzés, a kalkuláció szabályait, s a fontosabb termékeknél áremelési szándékát köteles előre jelezni az árhatóságoknak. Az ellenőrzés és szabálysértés esetén a felelősségre vonás (gazdasági bírság, fegyelmi, vagy büntető eljárás) szintén az indokolatlan áremelések megelőzését szolgálják. Vajon a rugalmas árrendszer nem vezet-e az áremelkedések felgyorsulására? Ha kielégítő ütemben emelkedik a munka termelé- kerjysége, takarékoskodnak az energiával, az anyaggal, a termelőeszközökkel, korszerűsödik a termelés szerkezete, javul az export jövedelmezősége, az árak stabilizálódhatnak, a kiugró eredmények esetén még csökkenhetnek is. Ha viszont a munka, a gazdálkodás minősége nem javul kellően, vagy esetleg külső okok mia.tt romlik, ez óhatatlanul áremelkedésben, inflációs gondokban tükröződik vissza. Vagyis az életbe lépő ármechanizmusban a legfőbb árstabilizátorrá a termelés hatékonyságának növelése válik. Fogadjuk el a kihívást Különösen, fontos, hogy legalább a külpiaci versenytársak fejlődésével tartsunk lépést, s eredményes munkával ellensúlyozzuk, kivédjük a csc-rea rány romi ás hatásait. A cserearányromi as egy oldalról nézve külső és objektív hatás. De felfoghatjuk olyan kihívásnak is, amelynek elfogadása, közömbösítése tőlünk függ. Tegyünk tehát róla, hogy soha ne hasson bénítúlag, elemi erővel. Ha ugyanis elkerüljük/ a cserearányromlást, a tőkés- világpiaci infláció hazai hatását rugalmas árfolyam-politikával egyszerűen ellensúlyozhatjuk. Á belső árstabilitás szempontjából oly' fontos exporthatékonyság ezért vált az árképzés alapjává a feldolgozóiparban. Tudjuk, hogy az áremelés, mint a javak újraelosztása, feszültségekkel, konfliktusokkal jár, a gazdasági előrehaladás érdekében mégis vállaljuk. Ugyanígy vállalnunk kell a vállalatok és dolgozók közötti differenciálással, az egyes tevékenységek visszafejlesztésével járó hálátlan feladatokat is. Az árpolitika hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a megváltozott, az új külső és belső viszonyokhoz rugalmasabban, jobban alkalmazkodjunk, de döntő szerepe, gazdaságformáló ereje az eredményesebb, jobb munkának van. Kovács József (Vége) Jugoszláv partnerkapcsolat A Salgótarjáni Kohászati Üzemek kovácsológyára kedvező partnerkapcsolatot épített ki a jugoszláv Nova Gradiska céggel. Igaz, hogy ehhez az épülő és stabilizálódó partnerkapcsolathoz sok köze van a kohászati üzemeknél készült exporttermékeknek is. Már tavaly is jelentős mennyiségű süllyesztékes, kovácsdarabokat szállítottak Jugoszláviába. Ez évben a Nova Gradiska cég 320 ezer darab különböző méretű villáskulcsot, franciakulcs-al- katrészeket, csípőfogó- és svédfogó-alkatrészeket rendeltek Salgótarjánból. Az erősödő kapcsolatra jellemző, hogy- a jugoszláv szakemberek személyesen is ellátogatnak salgótarjáni partnervállalatukhoz, ' hogy helyben beszéljék meg a minőségi igényeket és a szigorú méretelőírásokat. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek tartja magát a megállapodásokhoz, szívesen tesz eleget azoknak, hiszen a ffeladatok jó megoldása 'növeli a gyúr dollárbevételét. A közeli napokban újabb két cami- onra való jó minőségű kovácsolt termék indult útra Jugoszláviába. Pozsonyi városfejlesztés Néhány évvel ezelőtt fogadta el Pozsony nemzeti bizottsága a szlovák főváros nagyszabású rekonstrukciós tervét. Ennek értelmében újjáépítik -a város legnagyobb terét, amely Klement Gott- wald nevét viseli. A tervek szerint ezen a téren kap majd helyet a-Csehszlovák Köztársaság első munkás elnökének szobra, amelyet az ismert cseh szobrász, Bártfay Tibor tervei alapján készítenek el. Ugyancsak átépítésre kerül a város szívében fekvő Béke tér, valamint számos főútvonal. A központból száműzik a villamosjáratokat, helyettük új buszjáratokat létesítenek. Új otthont kap a Szlovák Nemzeti Színház is — a tervek szerint a színház az itt felépülő kulturális centrum egyik fő létesítménye lesz. Az új épület két színháztermet kap, az egyik nézőtere 1000, a másik 600 személyes lesz. A szlovák fővárosban ezen kívül hangversenyterem, valamint szakszervezeti kultúrotthon is épül. NÓGRAD - 1979. július 26. csütörtök 3 w f
