Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-24 / 171. szám

Á béke zászlója alatt Szófiában rendezik a gyermek- ál kötő művészek világfámmát A harangok a nyáron Szó­fiába mennek: a bolgár fő­városban rendezendő nemzet­közi gyermektalálkozón csen­dül nek-kondalnak-csi!in- gelnek köszöntvén az öt vi­lágrészből összesereglett gyermekhadat. A harangok a gyermekdelegátusokat útnak indító országok ajándékai — a magyarországi küldemény mázsás súlyú, kristályhangú, szépen cizellált s alkotóele­mei lesznek an'nak a hatal­mas emlékműnek, amely az augusztus 15-től 30-ig tartó eseménysorozat zárultával is hirdeti majd a népek béke- óhaját, a felcseperedő nemze­dékért érzett felelősséget. A nemzetközi gyermekév szófiai eseményéről, a gyer­mekalkotók béke zászlaja címmel rendezendő találko­zójáról hétfőn a Bolgár Kul­turális Központban számolt be az újságíróknak Sztojan Radev, az intézmény igazga­tója. Elmondta, eddig nyolc­vannál több országból jelez­ték a szervező bizottságnak, hogy a meghívást elfogadták, st kiválasztották a küldötte­ket. t A nyílt tenger felé vontatják Aegean Captain nevű libé­riái tankhajót, hogy megakadályozzák a súlyos olajszeny- nyezödést Trinidad és Tobago partjainál. A hajó csütörtö­kön ütközött össze az ugyancsak libériái Atlantic f Em­press nevű óriás tartályhajóval. Nulla pontról indulnak Merényié tkísér let Managuában Negyvenezer áldozatot kö­vetelt a Somoza-diktatúra ma­kacs ellenállása — közölte Violeta Chamorro, az új kor­mány egyik tagja szombaton Managuában. A Reuter hírügynökségnek adott nyilatkozatában Chamor­ro asszony, a La Prensa cí­mű ellenzéki lap meggyilkolt főszerkesztőjének özvegye el­mondta, hogy Nicaragua 2,7 milliós lakosságából egymil­liónak okozott szenvedést a háború. Csak Managuában 70 ezer ember kényszerült mene­külttáborokba. Az új kormány feladata Chamorro asszony szerint rendkívül .nehéz, de nem meg­oldhatatlan. „Üjjá kell építe­nünk az országot, táplálnunk és , tanítanunk kell népünket. Gyakorlatilag a nulla pontról kell indulnunk” — mondta. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mikor kerülhet sor a választásokra, Violeta Cha­morro hangoztatta, hogy az előkészítéshez legalább egy-két évre van szükség. „Éppen csak hogy befejeződött a ször­nyűséges háború, s egyelőre senki sem gondol a választá­sokra. Legnagyobb gondunk most Nicaragua újjáépítése.” Nicaragua gazdasági helyze­te most, a háború után na­gyon súlyos. Kormányforrások szerint Somoza szökése előtt kiürítette az állami bankot. A háborús áldozatok élelmiszer­ellátásához szükséges napi 150 tonna élelemnek csak mintegy a felét tudják bizto­sítani. Mivel a mezőgazdasági munkák nagy részét nem vé­gezték el, az év végéig továb­bi nehézségekkel kell számol­ni. * Ismeretlen személyek — va­lószínűleg Somoza volt had­seregének, a nemzeti gárdának a tagjai — vasárnap tűzet nyitottak a managuai Camino Szállóra, ahol a nemzeti újjá­építés kormányának tagjai, és a sandinista vezetők laknak. A támadók mintegy 15 perces lövöldözése után gépkocsijai­kon elmenekültek. Két őr megsebesült, a kormány tag­jai a támadás alatt a szobáik­ban tartózkodtak. Alig néhány perccel a tá­madás után nyilatkozott a saj­tónak Daniel Ortega az ötfő­nyi szűkebb kabinet egyik tag­ja. Elmondta: a sandinisták új hadsereget hoznak létre, hogy megvédjék az országot az ellenforradalomtól. Az új hadsereg megszervezésével egyidőben összegyűjtik a fel­kelők fegyvereit. Az ellenfor­radalom állandóan fenyegető veszélye miatt van szüksé­günk hadseregre —, mutatott rá Ortega. NÓGRAD = 1979. július 24. kec!d; GBA\A A kibontakozás útján? Napi külpolitikai kommentár OLAJHADTEST J* Nagyigényű energiaprog­ramot ismertetett a múlt hé­ten Carter elnök, az Egyesült Államok polgáraival. A prog­ram, amelynek célja, hogy az évszázad végéig függetlenné tegye , a tőkésvilág legerő­sebb hatalmát a külföldi olajbehozataltól, jelentős erő­feszítéseket követel. A tudó­sítók szerint az USA közvé­leményét „megrázta” az a határozottság, amellyel az elnök bejelentette, s amelv- lyel hozzálátott kormánya át­alakításához. Az energiakérdés megol­dásának azonban más mód­szereit is latolgatják Washing­tonban. Harold Brown had­ügyminiszter interjút adott az U. S. News and World Report című hetilapnak, amelyben kijelentette: ha „létérdekeit” veszélyeztetve érzi. az Egyesült Államok a jövőben nem riad vissza a katonai intervenció eszközé­nek alkalmazásától sem. A minapi nyilatkozatban közzé­tett kijelentés voltaképpen nem hordoz új elemeket. Az Egyesült Államok vezetői az elmúlt évszázadban nem­egyszer küldték már külföld­re katonáikat, ha veszélyez­tetve látták az amerikai ér­dekeltségeket. Az interven­ciók felsorolása is oldalakat venne igénybe. Elég azonban emlékeztetni a legutóbbira: a vietnami agresszióra. Ez a háború érthető módon sok­kot váltott ki Amerikában. „Soha több Vietnamot!” ez a jelszó olyan követeléssé vált, amelyet magukévá tettek az amerikaiak tízmilliói. Az elmúlt két-három év­ben azonban mind többen ír­tak és beszéltek arról, hogv a „létérdekeket” ismét veszély fenyegeti. Jellemző módon ma már nem a „szabadság védelméről” van szó. Nyíltan arról beszélnek, hogy az ame­rikai katonai erőknek az ol­csó kőolaj bő áramlását kell biztosítaniuk a világ legpa- zarlóbb gazdasága számára. Az Intervenció lehetősége ma már nem kizárt do­log az amerikai vezetés szá­mára. A takarékosság, az új energiaforrások kifejlesztése mellett Ismét szerepel a régi alternatíva, a katonai be­avatkozás. Ennek eszköze a 110 ezer fős hadtest, amely­nek gerincét két légiszállítá­sú hadosztály képezi, s ame­lyet igen jelentős repülőerők­kel és hadihajókkal egészíte­nek ki. Ezt a hadtestet — mint azt Brown hadügymi­niszter korábbi nyilatkozatai­ban is elmondta — az olaj­termelő országokban való be­vetésre szánják, de nem ki­zárt alkalmazásuk a föld más tájain sem... Az energiakérdés megoldá­sa valóban világméretű fel­adat. hatalmas erőfeszítéseket követel. Riasztó azonban a tény: az Egyesült Államok­ban jelentős politikai erők úgy vélik, hogy az amerikai ..világcsendőr” bevetésével, háború provokálásával old­ható meg ez a globális probléma. Aczéi Endre, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: \ Kína a szövetkezeti szektor erősítésében látja a példátlan arányú munkanélküliség le­küzdésének egyik, ha nem ép­pen a legfontosabb eszközét. Evégből a kínai propaganda nagy erővel népszerűsíti az eddig „alacsonyabbrendűnek” minősített és diszkriminatív módon kezelt szövetkezeti tu­lajdonformát, s arra ösztökéli az elhelyezkedésre váró fiata­lok millióit, hogy alakítsanak igazi illetve szolgáltató szövet­kezeteket. Az állami tulajdon­ban levő gyárak, üzemek, vál­lalatok és intézmények ugyan­is — mint a sanghaji Csiefang Zsipao megírta — csak „korlá­tozott” számban képesek fel­szívni a munkanélkülieket, A GHANA A FEJLŐDÉS DE­MOKRATIKUS ÚTJÁRA LÉ­PETT — mondotta legutóbb Jerry Rawlings százados, a nyugat-afrikai ország új ve­zetője. Rádióbeszédét Ghana csaknem 10 millió polgárához intézte — egységre, alkotó együttműködésre szólította fel őket. Mióta hatalomra került, a légierő 32 éves tisztje min­den alkalmat megragadott ar­ra, hogy a lakosságot meggyőz­ze: ő és társai valóban Ghana talpraállítása érdekében buktatták meg június elején Frederick Akuffo ezredes kor­mányát. Rawlings bizonyítá­sára nagy szükség van, hiszen az emberek már bizalmatla­nok a katonákkal szemben: az elmúlt 13 esztendő során a hadsereg vezetőinek jelentős része volt abban, hogy politi­kai, gazdasági és pszichológiai értelemben egyaránt a szaka­dék legszélére jutott az ország. o Az egykori Aranypartnak 1957 óta két polgári és négy katonai kormányzata volt: az elsőt kivéve lényegében mind­egyiknek abból állt politikai ténykedése, hogy csak tovább rontott az ország helyzetén. Pe­dig a volt brit gyarmat, amely Afrikában elsőként, 22 éve nyerte el függetlenségét, a kontinens viszonylag fejlett te­rületei közé tartozott. A füg­getlen Ghana első miniszterel­nöke, majd államfője, Kwame Nkrumah erre építve nagyra- törő tervek megvalósításába kezdett: az Aranypartot min­den tekintetben kincsesbányá­vá, az önálló lét útján elindult földrész példaképévé kívánta fejleszteni. Állami és szövet­kezeti gazdaságokat hozott létre, amelyek rövid idő alatt 250 ezer tonnáról évi 570 ezer tonnára növelték a csokoládé­ipar- fontos alapanyagának — Ghana legfőbb exportcikkének — termelését. A hatvanas években már mint „kakaóköz­társaságot” emlegették az or­szágot. Nkrumah más terüle­teken is jó eredményeket tu­dott felmutatni: az ország gyé­mántbányászatát a világrang­lista második, aranykitermelé­sét pedig a hetedik helyére küzdötte fel. Vezetési hibáival és még inkább haladó poli­tikájával azonban hamarosan mind több ellenséget szerzett magának odahaza és másutt. 1966. február 24-én külföldön Jimmy Carternak, az Egye­sült Államok elnökének az a döntése, hogy elhalasztják az amerikai csapatok Dél- Koreából történő kivonását, a katonai konfrontáció kiélező­déséhez és a feszültség to­vábbi fokozódásához vezet a térségben — állapítja meg a KCNA, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság hír- ügynöksége — Phenjanban nyilvánosságra hozott közle­ményében. lap szerint az államnak nehéz­séget okoz, hogy felszámolja az előző, rossz politikának ezt az örökségét — amit egyéb­ként politikai-ideológiai felvi­lágosítás révén kíván a fiata­lokkal megértetni. A sajtó a szövetkezeti szek­tor fejlesztését a távlati cél­kitűzés, a „négy modernizá­lás” keretében is beilleszti. A korszerű Kínában ugyanis — mint Hszue professzor utalt rá — az emberek már nem lehetnek olyan „óriási szűké­ben” a szolgáltatásoknak, mi/t most: „nem képzelhető el, hogy alig akadjon valaki, aki egy bútort megjavítson, egy ruhát megfoltozzon, hogy az emberek pihenőnapjaikon órákat töltsenek mosással” mert nincs mosoda. A dolog másik, ez idő szerint hallat­tartózkodott, amikor a hadse­reg és a rendőrség vezetői megbuktatták, híveit legyilkol­ták vagy bebörtönözték. (Ma már bizonyított tény, hogy Nkrumah eltávolításában an­nak idején az Amerikai Köz­ponti Hírszerző Ügynökség, a CIA is közreműködött.) © Ettől kezdve az ígéretes fej­lődésnek indult Ghana egyre inkább a katonák és politiku­sok 'marakodásának martalé­ka lett. A Nkrumah elnököt megbuktató Ankrah tábornok tehetetlenségében 1969-ben to­vábbadta a kormányrudat Af- rifa dandártábornoknak. Még ugyanebben az évben általá­nos választásokat tartottak az országban, de a megalakult polgári kormány sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket: Busia miniszterelnöksége ide­jén az államadósság két és félszeresére nőtt, a munkanél­küliség soha nem látott mé­reteket öltött, s Afrika más államainak általános megdöb­benésére Ghana párbeszédet kezdett a fajüldöző Dél-afrikai Köztársasággal. A katonák rö­videsen megelégelték mindezt: 1972. január 13-án sikeres ál­lamcsínyt hajtottak végre. Egy ideig úgy tűnt, a dolgok visz- szatérnek rendes kerékvágá­sukba. Acheampong alezredes Nkrumah követőjének vallot­ta magát. Valójában azonban ő is_ megrészegült hatalma nagyságától: visszaélések egész sorát hajtotta végre, öt követte — hibáiban is — 1978 nvarán Akuffo tábornok, akit 1979. júniusában ismét más katonák váltottak fel. Ami még Ghana történetében nem fordult elő: ezúttal nem ezre­desek és tábornokok, hanem sokkal alacsonyabb rangú tisz­tek váűalkoztak a „kihopi-nVr,. zás útjának megkeresésére”. © Vezetőjük Rawlings száza­dos. A hatalomátvétel szük­ségességének gondolata a lé­gierő fiatal tisztjei körében már az év elején megfogalma­zódott. Május közepén úgy vélték, hogy eljött az alkal­mas pillanat, kísérletük azon­ban kudarcba fulladt: Raw­A döntés — hangsúlyozza a hírügynökség — Korea és az egész világ békéjét veszé­lyezteti. Azok az állítások, hogy a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság növeli katonai erejét, teljesen alap­talanok. A KNDK békés épí­tőmunkát folytat és nem fo­kozza katonai erejét. Egyben következetesen küzd a béké­ért, Korea békés egyesítésé­ért — hangoztatja a doku­mentum. lanul_ praktikus, nem a moder­nizálás, hanem a pillanatnyi szükség enyhítését szolgáló oldala, hogy a remélt szolgál­tatóközpontok, házi és kéz­műipari vállalatok munkale­hetőséghez juttatják a dolgoz­ni vágyó fiatalokat. Végül a kézműipari szövetkezetek je­lentős mértékig részesednek az exportbevételekből, tehát fejlesztésüket elemi érdek diktálja. Arra vonatkozóan a sok cikk nem ad közelebbi felvilágosí­tást, hogy mindazt, amire a munkaerőn kívül, ennek szak­képzetté tételét is ideértve, az egész szolgáltató és kézműipa­ri szféra fellendítéséhez szük­ség van, milyen feltételekkel biztosítja az állam ha egyál­talán képes rá. lings századost és néhány tár-' sát bebörtönözték. Akik szaba­don maradtak, június első nap­jaiban ismét megpróbálkoztak a hatalomátvétellel, de csak kemény harc és sok áldozat árán diadalmaskodtak. Rövi­desen megalakult a tíztagú forradalmi tanács. Fő felada­tának létrejötte pillanatától azt vallja, hogy meg kell tisz­títani a korrupciótól a hadse­reg vezetését, s meg kell bün­tetni azokat, akik felelősek az ország lezüllesztéséért. A for­radalmi bíróság ilyen vádak alapján mondott ki halálos íté­letet Acheampong, Akuffo és Afrifa volt államfők, vala­mint néhány vezető katona­tiszt fölött. Az ítéleteket —- több tőkés kormány tiltako­zása ellenére — azóta végre­hajtották. Ghana új vezetése másik fő ígéretét is valóra váltotta: még júniusban' megtartotta a par­lamenti és elnökválasztásokat az országban. A legtöbb szava­zatot a nemzeti néppárt kajr ta: 71 képviselőjével a parla­mentben szerény többséget szerzett. Az elnökválasztás második fordulójában ugyan­ez a párt győzött: vezetője, a 45 éves dr. Hilla Limann ve­heti át az ország irányítását október 1-én Rawlings és tár­sai kezéből. (Limannról és pártjáról egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy Nkrumah* örökösének tartja magát. Lát­ni kell azonban, hogy Gháná­ban ma igen jó ajánlólevél a? első elnök nevének emle­getése: a választásokon indult mintegy tucat párt fele min­den konkrétum nélkül hasonló1 nézeteket hirdetett, mint Lí- mannék.) A polgári kormányzás kü­szöbére érkezett ország másik nagy kérdőjele: miért maradt távol a szavazatgyűjtő urnák­tól a választópolgárok fele? Megelégelték volna a katoná­kat, a politikusokat? Ügy tű­nik, igen. Ilyen körülmények között nagy felelősség hárul a Rawlings vezette forradalmi1 tanácsra: ha csak egy kicsit is beleesik a múlt csapdáiba, Ghana még mélyebbre süllyed.’ Rawlings megnyilatkozásai alapján elképzelhető tehát,1 hogy a polgári kormányzás újbóli bevezetésével addig várnak, amíg nem lesz az or­szágnak politikailag valóban nagv tömegbefolyással rendel­kező irányító ereje. Marad­nak a fiatal katonák. Tömegmegmozdulás Teheránban Naszer Farbod tábornok, aa iráni hadsereg szombaton le­mondott vezérkari főnöke sajtókonferencián kijelen­tette. azért mondott le. mert „a hadsereg ügyeibe több ha­talmi központ is beavatkozik.’ Ezek a központok ismét szembe akarják állítani a hadsereget a néppel, s újabb vérfürdőre készülnék”.' Farbod nem nevezte meg kö­zelebbről e hatalmi közpon­tokat, .de jelezte, hogy be­avatkozásuk megbénítja a hadsereg irányítását, s ilyen körülmények között képtelen tovább ellátni feladatát. Szombat este mintegy 400 ezer ember vett részt azon a teheráni tömegmegmozdulá­son, amellyel a 27 évvel ez­előtti véres zavargásokra em­lékezett a -lakosság. 1952. jú­liusában a tömegek kénysze- rítték rá a sahot, hogy ismét miniszterelnökké nevezze ki Mohamed Moszadikot. A szombati demonstráción meg­jelent Taleghani ajatollah,’ Teherán vallási vezetője is, és rövid beszédében felszólí­totta a hallgatóságot, sora­kozzon fel Khomeini ajat«É>j lah mögött. Miklós Gábor Szövetkezetek a munkanélküliség ellen Kínában Kocsi Margit Koreai közlemény \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents