Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)
1979-07-22 / 170. szám
fóti floh cn-dáli (Hohen Színpadon a főszereplők Nyárra huszonkét kisgyerek maradt a becskei napközis óv ódában. A többiek másutt töltik a melegebb hónapokat. A 22 apróság Hóvári Istvánné vezető óvónővel — Petőfivel szólva — „űzi pillangóit a bol dog jelennek.” Igazodni a változó igényekhez A hatékonyságról, a minőségről a salgótarjáni öblösüveggyárban A nyugalom és a türelmetlenség mondatai feleselnek egymással. Idegesítő a szeszélyes időjárás, a borulásve- szély, az órás várakozások, nyugtató a tudat, hogy gépen és emberen semmi nem múlhat. Előzmények: az aratás a nőtincsi termelőszövetkezet vezetői által írt forgatókönyv szerint zajlik. A kombájnokra a legjobb szerelők kerültek, akik maguk reperálták a kék-fehér E—512-es berendezéseket, a rajtig babusgatták, javítgatták a gépeket, mint a szemük fényére vigyáztak rá. S felgördült a függöny, a nagy nyári előadás elkezdődött. # Első szín: Kacskaringós, keskeny földúton bukdácsol a személygépkocsi, mint bátortalan hullámlovas a Balaton vizén. A gumik récéi tiszavirág-életű nyomot hagynak, könnyű nyári szellő kapja fel a port, játszik vele, pajkosan megkavarja. Szemből piros ARO terepjáró érkezik zötykölődve. Egymás mellett állunk meg. — Nincs jármű! — szól át Cservenák Zoltán üzemeltető az aratási útikalauznak felcsapott Tányéros János műszaki' főmérnöknek, félbeharap egy cifra mondatot. — Megáll az ember esze! Még reggel fél nyolckor elmentek Érsekvadkertre a kocsik a búzával — háborog Tányéros, s órájára pillant. — Fél tizenkettő! Araszolunk tovább. Kétoldalt a tarlóról már letakarítva a szalma, egyik-másik táblát fel is tárcsázták. — A kombájnokat egy nappal később követik az aratás után esedékes egyéb munkákat végzők — mondja kísérőm, mintha menetrendet ismertetne. Keze fehér pólyában. A betegség, sérülés Ilyenkor aligha kapja meg a megillető bánásmódot. Nagy a tét: a jövő évi kenyér! * S Második szín. ha felforgatják az árnya« üget mellett fekvő földcsíkot, Szász Sándor, a FÜTÖBER nagybátonyi gyárának művezetője a közelmúltban „Kiváló munkáért” miniszteri kitüntetést kapott. — .. .Mit jelentett számomra? Tulajdonképpen ez nemcsak az enyém; elismerést jelent közvetlen munkatársaimnak, a régi gyár kollektívájának. A vezető tevékenységét csak a dolgozók munkája, az üzemrész eredményei alapján lehet minősíteni. Ez rám is vonatkozik... ÜT — AZ ELISMERÉSIG — 1961-ben kaptam kézhez n lakatosszakmunkás-bizo- nyítványt, s első munkahelyem a kisterenyei bányaüzem lett. Csillésként dolgoztam, majd átkerültem a nagybátonyi gépüzemhez lakatosnak. * Egy évtizeden át voltam tagja egy ifjúsági szocialista brigádnak, mely több ízben elnyerte az arany brigádérmet is. 1973-ban — az új gyár beindítását megelőzően — kerültem a FÜTÖBER-hez. Az első komoly feladatok az új üzem technológiai szerelése jelentette. Két évet a tmk- ban töltöttem, majd az egyedi csoport lakatosa lettem. Ekkor került „terítékre” az új gyártmány, az olajhűtőegy- ség, amit az orenburgi gázvezetékhez készítettünk. És gyártattunk később más fontos termékeket is. Rövid szünetet tart, rágyújt. — 1976 decemberének végén hivattak az üzem titkárságára. A főmérnök több vezető jelenlétében megkérdezte: mi a véleményem arról, hogy a régi gyár művezetőjének kí- ytáunak kinevezni? Váratlanul vörösük majd az, mint a levelét hullató pipacs. A dombok ölében koros gémeskút árválkodik. E két dologról kapta nevét a környék, Vöröskútként emlegetik. öt kombájn ácsorog, úgy gubbaszkodnak a fasor mentén. mint testes, repülni lusta madarak. — Szokatlan júüusi csendélet, hallgatnak a motorok... — Minek bőgessük? Dugig minden tartály, a szállítókra várunk — kászálódik lefelé Bogár Tibor, ö a brigád vezetője, de a szó hallatán szabadkozik, nem kell ide parancsnok, mindenki tudja a dolgát, régi kombájnolók ülnek a fülkékben. — Hányadik nyara a gépen? — Huszonnegyedik. — Jövőre jubilál . . . Mosolyog. — Ha megérem. Körénk seregiének a többiek is. — Két teljes napot mehettünk mindössze kilencediké óta. Máskor csak csipkodtuk— — Az éjjel is esett! Szakállas fiatalember lép közelebb. Tábori László, nagy- tarcsai illetőségű, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépészkarán az első esztendőn jutott túl. — Mi kértünk segítséget az egyetemről. Három, traktor- vezetői engedéllyel rendelkező srácot — magyarázza Tányéros János. — Hogy ízlik a mezőgazda- sági „kóstoló?” — Jól — feleli lakönikus tömörséggel. „Csak” segédvezető. — A felügyeletem alatt már ment vele — szól közbe Ja- necskó János kom báj nos. — Még nem az igazi. A szemét le nem vette volna a vágóasztal széléről. Nagyon figyelt, de meg kell tanulnia látni is — tréfálkozik. Végre feltűnik egy teherautó, pótkocsit is akasztottak végére. Bri'nyiczki Pál óvatosan két kombájn közé áll be, a harmadik is megközelíti. Morgásba kezdenek a motorok, három helyről zuhog a búza. — A felBŐpetényi műhelyben javítottam. Folyt az olaj. így nem szabad közlekedni, ért a kérdés, de azonnali választ kellett adnom. Igent mondtam. És nem bántam meg. Ma mór elmondhatom: elfogadnak dolgozók és vezetők egyaránt. Pedig sokan azt mondák, hogy „az emberi hangvétel és a termelés más és más kategória, egymást kizáró fogalmak.” Én és munkatársaim többsége erről másképp vélekedett. — De beszéljenek eredményeink. .. A tervet időről időre teljesítjük, annak ellenére, hogy viszonyaink rossz- szabbak, mint az új üzemi körülmények. Ma már — a melegvíz-termelő egységekből, az olajtartályokból és a bordáscsőből álló „termékreperto- árból” — 4,5—5 millió forint érteket állítunk elő. Nem lényegtelen, hogy a jelenlegi termelési értéket harmincán hozzuk létre, a korábbi időszak harminchat fős létszámával szemben És közben sikerült megállítani az elvándorlási folyamatot, s a régi gyárban dolgozók FÜTÖBER- hez történő ragaszkodása nap mint nap tapasztalható. De én, mint művezető, még sokat tehetek az eredményesebb munkáért. .. KÖZÉLETI EMBER LETT — KISZ-tag voltam, 1966- ban felvettek a munkásőrségbe, majd egy év múlva a pártba. Lehetőséget kaptam a marxista középfokú iskola elvégzésére. Több alkalomnnl bíztak meg a különböző pártfeladatokkal. 1975-ben megválasztottak az újonnan alakf.11 tartálygyártó üzem pártalap- szervezete titkárának és az üzemi pártbizottság tagjának. — Azelőtt nem voltam vezető, így teljesen új alapoktűzveszélyes — oktat a szabályok egyikére. Gyakran fordul ő is Nőtincs és Érsek- vadkert között. — Tegnap kikerültem az esőt. Rétságnál láttam a felhőket, erre Bánknak mentem, ne kelljen fóliával bajmolód- nom a platón — újságolja, hogy járt túl az égiek eszén. A gépek újra nekilódulnak a táblának. — A kiskunhalasi termelő- szövetkezetből három kombájn érkezett. Ha végzünk, s szükség lesz rá, Nógrádra, Diósje'nőre, Nézsára indulunk segíteni — jegyzi meg a főmérnök. Tekintete a távolba igyekvő bálázógépekre téved. Az aratásban nincsenek statiszták, epizódszerepek. Mindenki egyformán főszereplő. * Harmadik szín. A termelőszövetkezet új irodája, a tapéták családi ház nappaliját is ékesíthetnék. — Vasárnapra levágjuk a búzát! — fogadkozik Varga Mihály üzemgazdász. Ö méri a gépek után a szemveszteséget. ötszáz négyzetcentiméteres sablonja alatt számolja a szemeket, előfordult már, hogy nagyítóval sem talált volna. Eddig a legmagasabb szám a két és fél százalék volt. Nem kell tehát figyelmeztetni a kombájnvezetőket a sebesség csökkentésére, a rosta, a vágóasztal igazítására. — Nagyorosziban két bálázót eladnak. Meg kellene venni azonnal — toppan be Máté János, á gazdaság íöagro- nómusa. — De legalábbis kölcsönbe hozzátok el! — adja az utasítást. Benn, a hűvös szobában mérséklődött az aratási láz. A „félidő” megnyugtató. Molnár Miklós a főállattenyésztő kukkant be: — Azt írd meg, hogy az egyik tehén hármas ikerbor- jat ellett! Egyelőre mind életben van. Ritkaság ... Mert aratás ide, vagy oda, az élet & mezőgazdaság más területein sem áll meg. M. Szabó Gyala rój indultam. Űj alapszervezetben, új emberekkel kellett a munkát megkezdeni. A tapasztalat hiányát lelkesedéssel pótoltuk. A befektetett energia megtérült, egy idő után eredmények mutatkoztak. Egyre bátrabban tűzünk testületi ülések napirendjére fontos kérdéseket, foglalkoztunk a gazdaság, a politikai élet és a párt belső helyzetének problematikájával. Üléseink, rendezvényeink színvonala jobb lett, fejlődött a pártépítő tevékenység. Az eredménye jelentős: az alapszervezet létszáma négy év alatt tizenkilencről harminckettőre növekedett. Megerősödtek a pártcsoportok, egyre hatékonyabban segítettük a tömeg- és a mozgalmi szerveket. Megértettük és „megéreztük” a pártmunka lényegét és fontosságát. — .. .Ha sokszor kevesebb időm van is a családra — megértésre és biztatásra találok otthon. A feleségem és tizenegy éves fiam valóban megértőek, segítenek egyeztetni a programokat. Mert vannak néha gondjaink. Viszont hétvégeken és nyáron, a szabadság ideje alatt, többnyire nincs munka, csak apa vagyok. * Amikor befejeztük a beszélgetést, még ezt írtam fel magamnak: a miniszteri kitüntetés — a kétszeri kiváló dolgozói és a kiváló munkásőr parancsnoki elismerések után — méltó helyre került. Olyan ember kapta, aki közel két évtizede becsülettel helyfái 1 a termelőmunkában és a közéletben. T. I. A közelmúltban testületi ülésen vitatta meg a termelés hatékonyságának, minőségének további javítását a salgótarjáni öblösüveggyárban a nagyüzemi pártbizottság. A vizsgálódás legfontosabb politikai, gazdasági, szervezési tapasztalatairól, a tennivalókról beszélgettünk Krátsohmer Lajossal, a nagyüzemi pártbizottság titkárával. — Mi tette szükségessé, hogy az utóbbi évek részvizsgálatai után a pártbizottság most átfogóan is elemezze a termelés hatékonyságát,- a végzett munka minőségét, gazdaságosságát? — Mindenekelőtt a népgazdaság egyensúlyi helyzete, az egyensúlyi helyzet javítása, indokolja, hogy mindenütt, így a salgótarjáni öblösüveggyárban is folyamatos intézkedéseket tegyünk a hatékonyság, a minőség javítása, a jövedelmezőbb gazdálkodás érdekében —, kezdte a beszélgetést Krätschmer Lajos. — Ha egy kicsit visszatekintünk, nem nehéz megállapítani, hogy a gyár jó éveket hagyott maga mögött. A folyamatos beruházás eredménye, hogy korszerűsödött a gyártmányszerkezet. A termékek majd felét korszerű technológiával, termelékeny automata gépeken állítjuk elő. A termelés értéke megkétszereződött az elmúlt nyolc esztendő alatt és egyenletesen nőtt az export, mindenekelőtt a tőkésexport. Az elmúlt évben meghaladta a 3 millió 400 ezer dollárt. Termékeink jelentős részét az idén és a következő években is exportálni szeretnénk. Tőkésexportunk az idei tervek szerint megközelíti a 4 millió dollárt. Ám 1978-ban több jel is figyelmeztetett arra, hogy a műszaki fejlesztés, a termékek minősége, a gyári munka termelékenysége nem követi eléggé gyorsan a változó piaci igényeket. Igaz ugyan, hogy tavaly már lényegesen kevesebb volt a minőségi ' kifogás termékeinkre, mint a korábbi években. Ugyanakkor üvegtermékeink egy részére időnként sem itthon, sem a külföldi piacokon nem találtunk vevőt. Természetesen azt sem hallgattuk el a gyári dolgozók előtt, hogy 1979-ben a korábbinál nehezebb feltételek között kell termelnünk, gazdálkodnunk. Legutóbb a műszaki konferencián is szóvá- tették, miért beszélünk erről ennyit? Miért festjük szándékosan sötétebbre helyzetünket. mint amilyen az a valóságban? Azt szeretnénk, ha a gyárban mindenki jól értené, hogy az igyekezet, ami a kemencéknél, a csiszolóban, az irányításban, a gazdálkodásban eddig elegendőnek bizonyult, az idén és a következő években kevés lesz az eredményes munkához. Változtatnunk kell tehát eddigi szemléletünkön és munkánk gyakorlatán. — Milyen- tapasztalatokat gyűjtöttek a gazdálkodás elemzése során? — Mi a gazdálkodást szélesebb értelemben vizsgáltuk. Nem csak a termelés anyagi összetevőire figyeltünk, hanem a szellemi erőforrásokra, az emberekre is. A vezetést, az irányító munkát, az utánpótlás nevelését, a munka- szervezést, a készletgazdálkodást, a munka minőségi követelményeit egyformán mérlegeltük. Az a tapasztalatunk, hogy a fejlődés, mely az utóbbi években a termelésben, a gazdálkodásban bekövetkezett, egy sor ellentmondást is a felszíni« hozott a gyárban, amelyek megoldása a következő hónapok, Óvek feladata. Itt van mindjárt a vezetés, az irányítás, a vezetői utánpótlás nevelése. Számításaink szerint a középvezetők jelentős része a közeli években nyugdíjba vonul. Ügy látjuk, hogy az utánpótlás, a munkájukat értő, a változó követelményekhez gyorsan, jól alkalmazkodó vezetők növelésében, felkészítésében még sok a tennivalónk. A gyárban 23 felsőfokú végzettségű, fiatal szakember dolgozik. A szakmai ismeretek mélyítése mellett nagyobb lehetőséget kell adni számukra, hogy megismerjék a vezetéssel, az irányítással járó munkát, s közülük a legtehetségesebbek, a leginkább rátermettek szívesen vállaljanak vezetői beosztást. Szélesítenünk kell a jövőben azoknak a fiataloknak a körét is, akik gyári ösztöndíjjal szereznek egyetemi, vagy főiskolai diplomát. Részben a vezetéssel, az irányítással függnek össze üzem- és munkaszervezési gondjaink is. Mi azt tapasztaltuk, hogy az üzem- és munkaszervezés jelentőségének megítélésében előnyös változás következett be a gyárban. A szemlélet változását egy sor konkrét, gyakorlati intézkedés követte. A francia pattantóautomata üzembe helyezése, a kehelygyártó automata gépnél a technológia fejlesztése, a finomcsiszolóban a kiscsoportos gyártási rendszer meghonosítása, az ügyvitelszervezés programozása jelentős létszám-, anyag- és energiameg- takarítással járt. Ugyanakkor még mindig vannak olyan üzemrészek, munkahelyek, ahol a tervszerű, a folyamatos munkát csak nagy erőfeszítések árán sikerül biztosítani. Vagy szakmunkás nincs elegendő, vagy géphiba miatt állnak az üvegesek, vagy pedig a termékek értékesítése, • szállítása akadozik. Jobb, -hatékonyabb együttműködés szükséges az üzemek, az üzemvezetők között is. Közismert, hogy mi itt a gyárban jelentős mennyiségű importanyaggal dolgozunk.1 Ez nem olcsó mulatság. De különösen drága, ha az egyik üzemben anyaghiány zavarja a folyamatos munkát, s á szomszédban viszont raktáron van a hiányzó importanyag. Nem véletlen tehát,1 hogy a pártbizottság ülésén igen sok szó esett a készlet- gazdálkodásról. Arról is,1 hogy megfelelő intézkedéseket kell tennünk a készáruraktározás megszervezése, a termékek védelme, folyamatos elszállítása érdekében. A piaci igények gyors, pontos kielégítése Indokolja, hogy változtassunk azon az évek óta megszokott, de ma már sok gondot okosó gyakorlaton, hogy az üvegárut csak vagonban szállítjuk. Jobban ki kell használnunk a közúti szállítás előnyeit. — Milyen feladatokat határozott meg a nagyüzemi párt- bizottság az üzemben tevékenykedő pártalapszerveze- teknek, a gyárban dolgozó kommunista vezetőknek, munkásoknak? — A népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, a termelés hatékonysága, a jó minőségű munka, az exporttervek teljesítése adja változatlanul a legfontosabb tennivalókat. Olyan feltételek megteremtésén munkálkodunk valamennyi üzemben; hogy jó minőségű, a szocialista országokban, a tőkéspiacon! egyformán gazdaságosan értékesíthető termékek hagyják el a gyárat Az elmúlt év végén kezdtük, az idén és a következő években tovább folytatjuk az export gazdaságosságának vizsgálatát. A1 kezdeti tapasztalatok is arra* figyelmeztetnek bennünket, hogy még gondosabban kell ügyelnünk a minőségre, a szállítási határidő " pontos megtartására.. Mindez természetesen feltételezi a gyár korszerűsítési munkálatainak továbbfolytatását a gyártmányszerkezet korszerűsítését, az ésszerű munkaerő- gazdálkodást, a nagy értékű termelőberendezések folyamatos használatát, a termelékenység növelését, a jó mi-’ k nőségű munka nagyobb becsületét, a teljesítmény és a jövedelem jobb összhangját.1 A szemlélet, a gazdaságpolitikai gyakorlat módosításában az új, magasabb követelmények elfogadtatásában, megvalósításában elsősorban az alapszervezetektől a párttagoktól várjuk a jó példát —, fejezte be a beszélgetést a nagyüzemi pártbizottság titkára. Vinczc Istvánnc NÓGRÁD - 1979. július 22. vasárnap 3 LAKATOS VOLT KITÜNTETETT MŰVEZETŐ
