Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)
1979-07-20 / 168. szám
Pines és görbebot Egy aranydiplomás pedagógus visszaemlékezése Jászberényben, a Jász Múzeumban őrzik Lehel kürtjét. A kürt X—XI. századi bizánci eredetű elefántcsontfarag- ványból készült. A feljegyzések szerint Káldy Gyula 1893- ban hatalmas riadót fújt el .rajta. A Zagyva-patak is megtiszteli megjelenésével a várost és parti füzeseivel kellemes árnyékot ád a horgászoknak. A város képe a parasztvárosból az iparosodás felé mutat. Itt diákoskodtam én is, immár 50 éve, a fiatal preparandi ában, amely akkor még igen mostoha körülmények között működött. De annál szigorúbb volt a rend, a fegyelem, amit az iskolavezetés Balázs Béla igazgatóval az élen, következetesen megkívánt. Parancsolni, vezetni, tanítani csak az tud — sugallták a tanárok — akiket erre megtanítanak. Akkortájt ezt a kérdést nem teljesen így értelmeztük, de később az élet tanárainkat igazolta. A diákság a szegényparasztság, iparos és nincstelen családok gyermekeiből regru- tálódott. Ez biztosíték volt arra, hogy a diplomát szerzett fiatal, aki adott körülményeiből feltétleli feljebb emelkedett, a pályaválasztásához hű maradt, és mint tanítóember, hűségesen ä népének szolgálatába állt; néptanító lett! A négy középiskolára épülő öt évfolyamú tanítóképző, sokoldalú nevelést biztosított a tanítójelölteknek. A képzés homlokterében a tantárgyi oktatások keretében a tárgyi tudás megszerzése, illetve az általános műveltség alapjainak a lerakása volt. De ezen túlmenőleg az irodalom, a sport, a zene, a kórusvezetés, a kézimunka, a könyvkötészet, a könyvtárszolgálat, a gyakorlati kerti munka, az elsősegély- nyújtás az ifjúsági szervezeti élet mind-mind helyet kapott a képzési tematikában. Testet öltött a a klasszikus mondás; „Non scholáé séd vitáé discimus” '(Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk). Áz internátus kerete lehetőséget adott a kisebbeken való felügyelet, gondoskodás gyakorlására is. amely egyben a tanítói véna kialakításához vezetett. Frissen él az emlékezetemben az a jó közösségi élet, a barátságra, szeretetne épülő őszinte kapcsolat, amely a tanulásban, a sportban és egyéb ügyes-bajos dolgainkban egymást segítette és a tanári kar összefogásával igen egészséges közszellemet alakított ki. Ezeknek az eredménye lett például, hogy az október 6-i, hagyományos városi stafétát mindig a képzősök nyerték (a gimnázium, szakiskola és honvédséggel szemben), amely sportversenyek mögött Pazár Zoltán tanár úr lelkes buzdítása és szaktudása nem hiányzott. A budai és a kiskunfélegyházi állami tanítóképzők matematikai és egyéb tanulmányi versenyein is rangos helyezéseket értünk el. Intézeti énekkarunk nemcsak a városban, hanem a megyében is komoly kultúr- tényezőnek számított, mert Berzátczy tanár úr zenei igényességével sokat követelt, de sokat is adott a kórusnak. Növendékei közül több országos hírű karnagy is kikerült. Mai tévéaiáHiafuak Hazai faiakon Szabolcsi haranglábak 2149: ANGLIAI II. EDWARD ÉLETE. „Edward nagyon gyenge kezű, rossz király — mondja a címszereplő Jordán Tamás.— Sorsában és cselekedeteiben fontos szerepet kap kegyence, Gaveston, akit korábban száműztek, de az új király apja halála után rögtön visz- szahívja udvarába. Uralkodásának legelső napján történik mindez, amikor a holt királyt még el sem temették. II. Edward nem törődik sem írott. sem íratlan törvényekkel! Kizárólag a saját akaratát ismeri. Mindennek természetes következménye lesz a belvi- szály és végül a véres polgár- háború. II. Edward sorsa hasonlít a véres kezű II. Ri- chardéhoz. Nagy utat kell bejárnia, amíg hatalmát elveszítve emberileg megtisztul. Büntetése arányban áll tetteivel. A tv-játékot Marlowe — Brecht — Feuchtwanger drámájának alapján rendezte Horváth Z. Gergely. A fiatalságot abban az időben is a tanulás mellett a jókedv, a vidámság jellemezte. Ki előbb, ki később vakar- gatta az arcát, függvén ez attól, hogy van-e már az illetőnek lányismerőse? A borotvált archoz borotvaélű vasalt nadrág is hozzátartozott. Ezt házilag, diákosan úgy oldottuk meg, hogy a szépen eligazított, kisimított nadrágszárat letakartuk törülközővel, majd a lepedő alá tettük és ráfeküdtünk. Igen ám, de a tréfa ördöge nem alszik! Míg kiment az említett „vasalótársunk”, a szómszédja fordított egyet a nadrágszáron! Mondanom sem kell, reggelre sok éle lett a nadrágnak! A kontrát a rekontra követi. Másnap este a „tettes” cipőjét, a sok élű nadrágos kiakasztotta a folyosón levp vízcsapok alá. Teleengedte vízzel, kinyitotta rá az ablakot és mivel januárban jártunk, reggelre a cipőbe befagyott a víz! Senki se gondolja, hogy harag lett belőle, sőt kacagás, hisz „köl- csönkenyér visszajár’” Katonának, diáknak mindig jólesik a hazai. Jöttek is a csomagok, hol ennek, hol a másik diáktársnak. Minden csomag közös volt! Az ötéves internátusi élet alatt már előre tudtuk, hogy Wágner Lacinak Tiszafüredről kitűnő mákosbeiglit küld a mamája. A Szűcs Jóska csomagjából, Jászalsószentgyörgyről pedig nem hiányozhat az alföldi szalonna-kolbász és a hófehér gyürkés cipó. Mondanom sem kell, hogy egy-egy 8—10 kilogrammos csomag perceken belül „eltűnt”, hisz az egész osztályközösség körülülte. Tanulmányaink utolsó szakasza, az ötödik évfolyam végén a képesítővizsga letétele volt. A jászsági júniusi nap bár nagyon sütött, de a sikeres vizsga után a keménykalapot (a pincset) büszkén tettük a fejünkre, hisz ez adta a felhatalmazást, illetve ez jelképezte az oklevél megszerzését a gumivégű görbebottal együtt. Felléptünk tehát az élet színpadára, hol első jelmezünk a pines és a görbebot volt — mert akkor az volt a módi —, majd elindultunk Nógrád és Heves megye falvaiba, hogy Gárdonyi ..mécsesei” legyünk. Hivatásból! Ügy érzem, nem bántuk meg. Korsós Nándor Vannak vidékek amelyeket sűrűn látogatnak az országjárók, s vannak, amelyeket elhanyagolnak. Ez utóbbiak közé tartozik Szabolcs megye is. Most olyan útra csábítjuk a nógrádi utast, amely a legszebb tájakon vezet, változatos faluképeket tár föl miközben e végvidék sajátos építményeit keressük föl — a fa harangtornyokat. NYÍR, SZATMÁR, ERDÖHÁT Szabolcs megye — a név sok mindent magába zárt. Különböző tájegységeket és más megyék töredékeit is. Aki Szabolcsban jár, egyúttal Be- regben és Szatmárban is járhat. S járhat a Nyírségen, az Erdőháton, a Tiszaháton... Ezeknek a részeknek részben eltérő múltja s táji és néprajzi sajátosságai voltak, vannak. Mások a talajok, kül- lönböznek a gazdálkodás feltételei is. A homokon — amelyet ma már almafák népesítenek be sűrűn és sejtelmes erdők borítanak — másként élt meg az ember, mint mondjuk az Ecsedi-lápon, amelynek ma nyoma se igen van s termő fekete föld lett belőle. De ahol a tájat át- s átszelő folyók árterei vannak, amerre holtágak maradtak, ott el tudjuk képzelni, hogyan élt a halász-pákász ember. S a Tiszát többször is keresztezhetjük kompon, hídon, pontonon, északnyugatról délkeletre haladva. FIATORONY, PATICSFAL Ezeken a keleti vidékeken még több sajátos hagyománya tűnik föl a régi népéletnek s az építészetnek, jóllehet a gyarapodás és a vele versengmutatására errefelé is egyre- másra alakítja át vagy cseréli fel a régi házakat az általánosabb csafádiház-típusok egyedeire. Nem újkeletű a törekvés, hiszen — ha a lakóházat ennyire nem is — a középületeket, s főként a régi fő középületet: a templomot ,már az elmúlt századokban is érintette. Ezért van az, hogy nemegyszer a műemlék- védelem szakemberei bontják ki s állítják vissza kései barokkos külsőből a gótikus vonásokat, a pusztán falfelületek alól a későközépkori festménytöredékeket. E táj egyik feltűnő vonása a fa mint építőanyag a templomok tetején, tornyán és az önálló harangtornyokon. Néhány szép példája maradt fenn, s a legszebb talán a csarodai templomon. Az egyik legpompásabb Árpád-kori emlékünk ez a XIII—XIV. századi falfestményrészeket is őrző, ma református templom fazsindelyes tetejével és fator- nácos, fazsindelyes toronysisakjával. A szomszédos kis falucska, Tákos, református temploma kevésbé ősi és pompázatos, de annál sajátosabb. Ez a XVIII. századi templom paticsfalú: gerendák között vesszőből font, falait sárral tapasztották be, aztán lemeszelték. A kis vessző-sárfalú egyház mennyezete is fa és kazettákra oszlik, amelyekbe díszül növényi mintákat festettek. A magas zsindelytetős épület mellett egyszerűbb fa harangtorony áll. Csarodától északra egy mel- lékúton a második falu Vámosatya, amelynek a XIII. századból eredő, ugyancsak szépen zsindelyezett fedelű temploma mellett áll még impozánsabb fa harangtornya. Ez a XVI. század vége felé készült és sisakját a fő toronycsúcs mellett a négy szegleten négy kis „fiatorony” is díszíti. A fiatorony egyébként másutt is elő-előtűnik, s leghatásosabban a nyírbátori késő gótikus református templom melletti hatalmas fa harangtornyon, amelyik 1640-ben épült. Ha Vámosatyáról tovább megyünk a Tisza jobb partján északnyugat felé. Má- tyuson szép festett famennyezetet s Lónyán egy XVIII. századi harangtornyot látunk. Onnan kompon átkelhetünk a Tiszán (a ráhajtó nem éppen személyautónak készült, s eljutunk Mándokra, amelynek görögkeleti fatemplomát a szentendrei skanzenbe szállították, majd Zsurkra, ahol ugyancsak szép fiatornyos, XVIII századi harangláb áll. Ha viszont Csarodától r délkeletre fordulunk, Esze Tamás szülőfaluján, Tarpán át Tivadarra, onnan a Tiszán ót Kisarra jutunk — Beregből Szatmárba, illetve az Erdő- hátra. Erdőhát ugyancsak a fa haranglábak hazája. Központján,' Fehérgyarmaton át érünk Mándra, ahol szintén harangláb épült a templom mellé, akár a szomszédos Nemesbor- zován, az azzal szomszédos Nagyszekeresen, aztán Kisszekeresen, onnan a harmadik faluban: Kölesén, újabb három faluval odébb a határszéli Kispoládon és a szinte szomszédos, de csak kerülővel megközelíthető Nagyhódoson. A KÁRPÁTOKBÓL JÖTT A’ FA E haranglábak építői jórészt erdőháti ácsok, faragók voltak. Gyönyörű szerkezeteket ácsoltak össze e 20—30 méteres (sőt még magasabb) tornyokban. Toronysisakjaik alakja a gótikus építkezés emlékét őrzi, míg a sisak alatti tornácok faragott oszlopai és nyílásai a reneszánszét. » Vajon miért éppen ezen a vidéken épültek ilyen fatornyok (és részben fatemplomok)? Erre nézve a válasz nem egyértelmű. Annyi bizonyos, hogy e vidék egykor fában gazdag volt. Másrészt Be- regföldje a Kárpátokig terjedt; az ottani faépítészet is bizonyosan hatott. N. F. Számítógéppel készül a Magyar nemzeti bibliográfia A magyar írók műveinek első összefoglaló ismertetése a XVIII. század elején jelent meg. A nagy nyugati kultúrnemzetek művelődés- története ■ majdnem kivétel nélkül szinte évszázadokkal korábban jegyez ’ fel olyan próbálkozásokat, amelyek célja számba venni, lajstromozni nemzeti kultúrkincsének részét képező irodalom teljességét. Hazánkat a XVI. és XVII. században a török nódítás és a Habsburgok - gyarmatosító politikája miatt kulturális elmaradottság jellemezte. A hazai egyetemi élet fejletlensége arra késztette az értelmiségi pályára készülő f’a- talokat, hogy külföldi egyetemeken végezzék tanulmányaikat. A fejlettebb kultúrájú országokkal létrejött ilyen kapcsolat járult hozzá ahhoz, hogy a XVIII. század legelején megszülessen a magyar irodalom alkotásainak első számbavétele. Czvittinger Dávid biobibliográfiája. Ezen első retrospektív próbálkozás után —, ha lassan is — fejlődésnek indult a magvar bibliográfiai számbavétel. Az indíték pedig az volt. hogy külföld előtt is bébi zonvítsuk a^ magyar irodalmi élet pezsgését, azt. hoev Magyarország me-mvi kiváló embert adott a világnak. ELSŐRENDŰ FELADAT Amint a XVIII. század végén hazánkban is virágzásnak indult a könyvkultusz, a nemzeti bibliográfia létrejöttében nagy szerepet játszó könyv- kereskedői igény is jelentkezett: a kereskedők tudomást kívántak szerezni az újonnan kiadott könyvekről, hogy azokat vevőközönségük igénye szerint beszerezhessék. Schei- dius Lajos, pfesti egyetemi tanár 1798-tól kezdve, a Kilián testvérek könyvkereskedő céggel együttipűködve, fo- iyóiratszerű kiadványában. A belföldi könyvek általános jegyzékében rendszeresen ismertette az irodalmi újdonságokat. Innen azonban hosszú még az út a rendszeresen megjelenő kurrens nemzeti bibliográfia megvalósításáig. A Széchényi Könyvtár csak 1936 körül ismerte fel. hogy e bibliográfia szerkesztése elsőrendű feladatai közé tartozik, hiszen a könyvkereskedők nem gondoskodtak kellőképpen e kiadványtípusról. A második világháború esemé- nvei 42-től megakadályozták a Magvar könvvészet további megjelenését Hazánk felszabadulása a nem”'i bibliográfia szempontjából is fordulatot jelentett, 1946. január 1-től megindult a magyar nyomtatványok korszerű, teljességre törekvő, rendszerező nyilvántartása. A kiadvány hiányossága — írja Szentmihályi János —, hogy nem tartalmazza a Szovjetunió és a szomszédos népi demokratikus államok magyar nyelvű nyomtatványait; nagyobb ciklust tiű—15 év) magában foglaló komulá- ciója nem történt még meg, sőt egy év, vagy akár fél év anyagának összesítése sem jelent meg. A füzetek pedig meglehetős késéssel kerülnek forgalomba, megakadályozva ezzel, hogy könyvtáraink szerzeményezési útmutatóként használják a Magyar nemzeti bibliográfiát (MNB) mert mire eljut hozzájuk, addigra az ismertetett könyvek nagy része már elfogyott. SEGÍT-E A SZÁMÍTÓGÉP? A kiadványnak 1977 nyarán megváltozott a címe. s egyúttal annak a törekvésnek is utat nyitottak a szerkesztők, hogy dokumentumtípusok szerint differenciált füzeteket állítsanak elő. Az MNB-könyvek bibliográfiája a köteles példányok alaoján készül: a könyveket, a külön- lenyomatokat, a térképeket és az atlaszokat regisztrálja. Az MNB időszaki kiadványok repertóriuma pedig a tudományos, az irodalmi és a szaklapok, ■ valamint a vezető napilapok cikkeit — a szép- irodalom,. a recenziók, a riportok és a nekrológok kivételével — dolgozza'fel. A 3. országos könyvtárügyi konferencia egyik fontos megállapítása volt, hogy a központi szolgáltatások területén hasznosítani kell a számítógépes technika előnyeit. A fejlesztési irányelvekben a nemzeti bibliográfia automatizálásának jutott az elsőbbség. Az első próbafiizetek és komulációk 1977 júniusára elkészültek. s így az 1978. évi 8. számtól számítógép dolgozza fel a Magyarországon megjelenő könyveket és füzetes kiadványokat. Az automatizálás a kiadvány összes tartalmi, feldolgozási és szerkezeti kérdésének felülvizsgálatát követelte. meg. De nézzük, sikerült-e maradéktalanul felszámolni az előbb említett hiányosságokat? A kiadvány továbbra sem regisztrálja a külföldön megjelenő magyar nyelvű könyveket, s előállítási ideje sem rövidült meg. A gépi adatfeldolgozás első szakaszában viszont éppen azért esett a választás a Könyvek bibliográfiájára, hogy az éves és többéves komulációk automatikusan előállíthatok legyenek. A kísérleti üzemeltetés alatt az 1976-ban megjelent könyvek adatait táplálták be. Eijjpk alápján pedig lehetőség nyílott a Magyar könyvészet 1976. évi kötetének automatizált előállítására, s az első komuláció megjelenése 1979ben várható. (A távlati tervek 10 éves mutató összeállítását is tartalmazzák.) NEHEZEN OLVASHATÓ Az új technika másik varázsa, hogy a bibliográfia teljesebbé vált. Míg az MNB 1972-ben A könyvesbolti forgalomba nem kerülő könyvekről című jegyzék 885 tételből csak 302-őt közölt, most a számítógép jóvoltából e téren is lényeges javulás következett be. (Azt, hogy a kihagyott dokumentumok nem az aprónyomtatványok kategóriájába tartoznak, tehát szükséges lett volna a bibliográfiában regisztrálni ezeket, egy egvszerű számadat is érzékeltetheti: a mellőzött 583 tételben leírt kiadványok együttes terjedelme 78 ezer oldal.) Az új előállítási mód következtében megvalósult a műszaki irodalom teljesebb feltárása, s a könyveken kívül az új indulású, illetve új címmel megjelenő időszaki kiadványok leírásait is közli a Könyvek bibliográfiája. Tartalmi gazdagodásról is számot adhatunk: ezentúl a szépirodalmi gvűiteményekről is készül analízis. Sokat levon viszont a kiadvány értékéből, hogy nyomdai kivitele szinte olvashatatlan. Ennek oka nem csak a pénzügyi keretek szűkösségében keresendő! Ha fényszedéssel készülnének a füzetek, a munkaerőhiány miatt a jelenlegi két-három hét helyett több hónapot venne igénybe a technikai előállítás. A másik szembeötlő hiányosság — nincs szóelválasztás és ezért ugrálnak a sorok —, abból fakad, hogy az intézménynek nincs saját szá* mítógépe, minden bérmunkában, a számítástechnikai koordinációs intézetben készül. Pedig az első pillanatra luxusnak tűnő beruházás két- három év alatt megtérülne. Ebben az esetben ugyanis az időszaki kiadványok repertóriumán és egyéb — pl. helyismereti, történeti — országos jelentőségű bibliográfiákon kívül a Széchényi Könyvtár munkafolyamatait is elvégeztethetnék a géppel, s ez egyértelműen könyvtárügyünk fellendülését eredményezné. * A realitások talaján maradva azonban csak két, a közeljövőben megvalósuló fejlesztési tervről beszélhetünk. A nemzetközi cserére alkalmas szalag —, .arriely.re már eddig is több nemzeti könyvtár jelezte igényét — előállítása jövő év derekára várható. A gépi úton készített, mind a nagykönyvtárak, mind a kis-, illetve közművelődési könyvtárak számára megfelelő katalóguscédulák forgalomba kerülését még sok minden, legfőképpen a szabványosítás hiánya késlelteti. De amint a katalogizálás egyes részmunkálataira — testületi és földrajzi nevek leírása. cirill és görög ábécé átírása stb. — vonatkozó szabványok életbe lépnek, a katalóguscédulák számítógépes előállításának sem lesz akadálya. Mátraházi Zsuzsa NÓGRÁD - 1979. július 20. péntek
