Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-20 / 168. szám

Ötjegyű idpfoHGráttiok

Készül az új telefonkönyy

A távbeszélő-előfizetők Salgótarjánban többször és több fórumon felvetették már, hogy nem kapható a telefon- könyv. Gondjuk, ha nem is maradéktalanul, de hamarosan megoldódik. Mint a salgótarjáni 1-es számú postahivatal távbeszélőosztály-veze- tőjétől. Gaál Lenkétől megtudtuk új telefonkönyvet szerkesztenek a Budapest—Vidéki Postaigazgatóságnál, mivel az 1972-ben kiadott névsor már elavult. Nem használható. Az új telefonkönyvben az igazgatóság területén levő Fejér. Komárom, Pest és Nógrád megye telefonszámait találja meg az érdeklődő. Mivel az új telefonkönyv kiadása egybeesik Salgótarján új központjának létesítésével, az új könyvben már az ehhez a központhoz rendszeresített új telefonszámok szerepelnek.

— Miért van szükség az új telefonszámokra? — kérdeztük Bácskai Károlyt, a hivatal vezetőjét.

— Mint köztudott, az új telefonközpont révén mód nyílik a távhívásra. Az ebben a rendszerben üzemelő vidéki telefonközpontok mind ötjegyű számmmal működnek. Ehhez kell a salgótarjáninak és a salgótarjáni telefonszámoknak is alkalmazkodniuk. Az ötjegyű számok különben — félreértések elkerülése végett — nem a jelenlegi hívószámokhoz alkalmazkodnak. Teljesen új számokat osztunk

ki, hogy a központ terhelése egyenletes legyen. .

— Hogyan készül az új te- leionkönyv?

— A Budapesten székelő távbeszélő-tudakozó és névsorszerkesztő hivatal havonként bekéri tőlünk a változásokat, s ezek alapján egy mindig aktuális névsort tart nyilván mikrofilmen. Erről kértünk másolatot, s az így kialakuló névsorhoz rendeljük hozzá az új telefonszámokat, feltüntetve az előfizető kéréseit, azokra az adatokra vonatkozóan, melyeket a távbeszélő-névsorban szerepeltetni kívánnak. Hónapokkal ezelőtt értesítéseket küldtünk szét a telefontulajdonosoknak, kérve, küldjék vissza feltüntetve a szerkesztendő telefonkönyvben felsorolandó adatokat. Sajnos ezeknek egy része mind a mai napig nem érkezett visz- sza. Ez hátráltatja a kézirat létrejöttét. Még július végéig áll módunkban várni a késlekedő ügyfelek reagálására. Akik addig sem küldik visz- sza az adatlapot, azok ugyanúgy szerepelnek az új telefonkönyvben, mint ahogy a régiben szerepeltek. Reklamációnak nem adunk helyet. A visszaküldött adatlapokkal is van némi gond, név-, vagy címváltozásoknál a távközlési üzem segítségével tisztázni kell a jogviszonyokat.

— Mikorra várható az új

névsor?

Medvesi madárgyurűző-iábor

Kakukktojás

a vörösbeg yfészekben

Festői környezetben vertek tanyát az ország minden tájáról összesereglett madarászok. Diákok, kutatók, erdészek, vadászok, sőt még egy földrajztanár is a távoli Hollandiából.

— Egy közös vonásunk van

— mondja Albert András, aki Szögedről jött és fiatal kora ellenére ő irányítja a madár- gyűrűzést — mindnyájan szeretjük a természetet és imádjuk a madarakat. Már másodszor vagyok itt és egy héten keresztül figyeljük a csaknem száz itt fészkelő madárfaj mozgását, viselkedését. A há, lóval befogott madarakat meggyűrűzzük. Megállapítjuk korát, nemét, kondícióját, esetleg lefényképezzük, majd szabadon engedjük...

Az. elfogott kis vörösbegy ugyancsak riadtan forgolódik a kézben. Pedig nem először járt így. Ezt gyűrűje bizonyítja, melyet tavaly kapott. A füzetben bekeretezik a számát

— ez jelzi, hogy visszafogott madár, még két gyors képfelvétel és a madárka már el is tűnik a bokrok sűrűjében.

— — A befogás japánzsebes hálóval történik, mely 6—12 méter hosszú és 2—2,5 méter magas. Az apró lyukakon még a 20—25 grammos cinkék sem férnek át. A hálókat óránként ellenőrzik, nehogy baja essen a beleakadt madárnak, szélben és esőben nem hálózunk, nehogy megsérüljenek a törékeny énekesek — magyarázza.

— Bizonyára érdekes események is történnek, itt, ahol valóban csak a madár jár.

— Talán a legfeltűnőbb, hogy a kakukkok előszeretettel rakják tojásaikat a vörösbegyek fészkébe. Varga Feri bácsi — aki régi tagja a madártani egyesületnek — sok ilyen fészket talált. Pedig nehéz a kakukktojást felismerni.

— Gondolom, meglepődtek

a madárszülök a kis fióka láttán. ■ ,MI1f...... ,

— Valószínűleg, inert a kis jövevény előbb kihajigálja „testvéreit” a fészekből, majd hamarosan a szülők sokszorosára dagad mérhetetlen falánksága folytán. De mindezt el kell nézni, mert igen hasznos és ritka madárfajunk. Igen érdekes, hogy a vízirigó például a vízesés alá rakja fészkét. Itt költi ki fiókáit és a víz alatt is vadászik zsákmányra.

— Az idei év a gyurgyalag éve. De kevesen tudják, hogy milyen madár is.

— A gyurgyalag igen ritka, kiveszőben levő madárfajunk, rovarokkal táplálkozik és elhagyott homokbányákban, löszfalakban fészkel. Másfél méter mély. csőszerű lyukat fúr a homokfalba, ennek végén van a .fészke. Csak pillanatokra bukkan fel káprázatos színével, hogy azután eltűnjön fészkében.

— Sok a fiatal a táborban?

— Igen, nagyon örvendetes dolog, hogy a fiatalok nem légpuskával ismerkednek a madarakkal, hanem figyelik, fényképezik azokat, sőt még hansfelvételeket is készítünk, majd ezeket lejátszva figyeljük viselkedésüket. Mondanom sem kell, nagyon izgalmas — jegyzi meg Albert András.

Lassan sötétedik az erdőben. A kis énekesek is egyre halkabban hallatják hangjukat. A sátrakban azonban még élénk szakmai viták zajlanak. A tábortűz is egyre vidámabban pattog. A távolból a vízesés hangja hallatszik. Altatódalától biztosan elszen- derültek már alatta a kis vízirigók.

Z. T.

— Tudomásunk szerint — mondja az osztályvezető — ez év végére forgalomba kerül. Különösen azok számára lesz hasznos, akik igénybe kívánják venni a távhívást. Ök ugyanis csak a megfelelő körzetszám, illetve helyi hívószám ismeretében tárcsázhatják lakásukból a más településeken levő állomásokat. Ezt azért jó tudni, mert a távhívás bevezetése után, ha valaki az így elérhető állomásokat a hagyományos módon a helyközi központon keresztül hívatja meg, az pótdíjat fizet.

— Készltenek-e külön városi telefonkönyvet?

— Tudomásom szerint a Budapest—Vidéki Postaigazgatóság nem szándékozik salgótarjáni névsort közzétenni. Legfeljebb néhány év múlva, ha a város hívószámainak száma oly mértékben növekedik, hogy ez indokolt.

— Hogyan zajlik le az átállás?

— Az átkapcsolás előtt minden . salgótarjáni előfizetőt értesítünk a számváltozásáról, megkapja az új számot. Ebben az értesítésben helyet kap egy kis ismertető, a távhívás alkalmazásáról. Célszerű lenne, ha 'ezt követően előfizetőink ismeretségi körükön belül, valamint munkahelyükön közölnék új telefonszámukat, hogy elérhetők legyenek. — fejezte be az osztályvezető.

A salgótarjániak régi vágya teljesül az új telefonkönyvvel, az örömbe azonban egy kis üröm is vegyül: a

négy-nyolc oldalt elfoglaló telefonszámok egyújjnyi vastag kötetben lesznek, s azok is —, s valószínűleg ők vannak többen —, akik általában helyi beszélgetésekhez vennék igénybe a névsort, kénytelenek egy nehezebben kezelhető nagy könyvvel bajlódni.

— g. —

Titkárok egymás között

Július közepén, a szabadságolások, a kirándulások, a strandolások idején a megye- székhely százharminc alapszervezeti KISZ-titkára töltött egy hetet a salgóbányai táborban, mint mondják, kemény munkával. Ez idő alatt készültek fel az új mozgalmi évre, kaptak instrukciókat, módszereket teendőikhez. És nem utolsósorban, egyhetes együttlétük a közös gondok, élmények megbeszélését, tapasztalatcseréjét is lehetővé tették.

TÖBBEN, DE

Érkezésünkkor éppen egy előadás ért véget, viharos tapssal, s rövid szünet után pedig a csoportfoglalkozásokon, szűkebb körökben vitatják meg az elhangzottakat, helyi sajátosságokkal tűzdelve. A táborparancsnoki, vagy inkább -vezetőségi helyiségben lázas készülődés zajlott egy sportvetélkedőre, közben szólt a zene, imitt-amott néhány pár sietett a faházakba, s ott vitatkoztak.

— Nemigen túlzók, ha azt mondom, az itt töltött egy hét milyensége meghatározó lehet az egész évi mozgalmi munkára. Kérdésem az, mit tettek ezért a tábor vezetői?

— Hónapokkal előbb már a programon munkálkodtunk — válaszolt Márton József táborvezető, a KISZ Salgótarján városi bizottságának titkára. — Szervezésünk is sokkal jobb volt, mint korábban, így a 160, dolgozói területen ténykedő titkárból 130 eljött. A távolmaradók majd mindegyike munkahelyi elfoglaltsága miatt nincs itt. Gondolok az öblösüveggyári „kemencé- sekre”, vagy a szalagon dolgozó fiatalokra. Programunk a központi terv szerint készült. Egyebek között tartalmazza a szocialista demokrácia, az érdekvédelem, a honvédelmi nevelés, a szervezeti élet kérdéseit, valamint igyekeztünk a szabadidős foglalatosságokat úgy

Történelmi leletek

A Német Demokratikus Köztársaság területén évente 3—4 ezer régészeti lelőhe- ;jfSt tárnak fel a kutatók. A lilétek legtöbbjére az építkezések, talajjavítás, vagy felszíni bányaüzemek nyitása közben bukkannak rá.

Az NDK régészeinek jelentős külföldi felfedezései közé tartozik a bronzkorból származó gazdag vietnami kultúra bebizonyítása. Ez ellentmond annak a korábbi hitnek.'hogy a délkelet-ázsiai kis népek saját alkotó tevékenység híján fejlődésüket kizárólag Indiának és Kínának köszönhetik.

Majdnem kétezer kötet közül válogathatnak a dolgozók a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyárának könyvtárában. A kölcsönzésen túl lehetőség van újságok, folyóiratok olvasására, valamint lemezhallgatásra is. A heti három alkalommal nyitva tartó könyvtárnak 225 beiratkozott tagja van.

(—,báb —)

szervezni, hogy a felfrissítés mellett a közösségi kapcsolatok kialakítását is szorgalmazza.

HONNAN . . .

Három alapszervezeti titkárt kértem meg egy rövid beszélgetésre, a tábori tapasztalatok elmondására.

Előbb gyors bemutatkozás, tájékoztatás arról, honna'n jöttek és milyen a mozgalmi életük?

Turóczy János, a Nógrád megyei Tanács munkaügyi osztályának főelőadója:

— Huszonhat fős alapszervezetünk van, s nem éppen a legfiatalabbak vagyunk. Átlagéletkorunk harmincegy év. Ebből adódik, s nem mentegetőzésnek szánom, hogy a sport- és a kulturális munkánk, valószínű elmarad a „fiatalabbak” teljesítményei mellett, de a gazdaságpolitikai tevékenységünk, pontosabban a munkahelyi feladatainkkal kapcsolatos mennyiségi, minőségi teendőinket, úgy érzem sikerrel végezezük. Jelentős hangsúlyt kap nálunk a párttaggá nevelés is.

Deák Kornélia a Salgótarjáni Járási Bíróságról jött és a helyi, 14 tagú kollektíva titkára.

Alacsony-létszámunk, hiszen közülük még néhányan gyesen is vannak, meghatározza, hogy nagy és látványos eredményekről nemigen beszélhetek. De meg kell mondanom, egyébként sem dicsekvésreméltóan dolgoztunk ... ez különösen az itteni beszélgetések során derült ki. Ugyanis jóval több lehetőségünk van arra, hogy áz igazságügyi képzettségeknek megfelelően például vitaköröket vezetve, előadásokat tartva segítsünk más alapszervezeteket.

Kilvády Péter, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vasöntödéje KISZ-eseinek „képviselője”.

— Mindannyian fizikai területen dolgozunk, egy fura érzéssel. Ugyanis, várhatóan megszüntetik részlegünket, s így a szakmunkásokból, betanított munkásokból álló csoportunk egyelőre „létbizony- tála'nságban” van. Ezen kívül évek óta nem jönnek új emberek, s így egy kicsit „megkorosodtunk”.

ÉS HOVÁ?

Második kérdésünk az volt, milyen élményeket szereztek e néhány nap alatt, s a felkészítés hová, milyen útra tereli a mozgalmi munkát?

*— Nagyon tetszett a legutóbbi előadás, amely az alapszervezeti vezetés gyakorlati kérdéseiről szólt, sok-sok ötletet adott, s kialakult bennem egy kép a mi, sajátos helyzeteink között lehetséges munkáról — mondta Deák Kornélia. — Változatos, színvonalas programok voltak, mód nyílott a barátkozásra, az ismeretségre, a tapasztalatcserékre.

— Kicsit vigasztalódtam —

veti közbe Kilvády Péter — ugyanis rosszabbnak hittem alapszervezetünk munkáját. Itt azonban kiderült, nem volt okom rá. Vagy netán a színvonal romlott? A programok'' valóban sok módszert kínáltak. De tévedés lenne

azt hinni, hogy ezeket egy az egyben kell, lehet alkalmazni. Csak a saját érdeklődési,

képzettségi szinten átszűrve

lehetséges.

— Két dolgot csináltam

volna másképpen — jegyezte meg Turóczy János —, nem a tilalmak felolvasásával kellett volna indítani, és a moszkvai olimpiával kapcsolatos vetélkedő kérdéseit kevésbé „apróbetűsre” készítettem volna, ugyanis a lexikonkérdések nem nyújthatnak

sikerélményt a résztvevőknek. Ez kicsit félresikerült ötlet volt. Ezen kívül elégedett vagyok a felkészítéssel. Különösen az ifjúságpolitikai határozatokról és a törvényekről szóló témafeldolgozás volt igen hasznos.

Ám, hogy mennyire használható és valójában mit ér a felkészítő tábor, az záráskor még nem derülhet ki, bármenyire is biztatóak lesznek a tapasztalatok. Véleményem szerint, minden évben azzal a kötetlen, egyszerű beszélgetéssel kellene kezdeni a táborozást, hogy az előzőből mit sikerült kamatoztatni, és mit nem? Volt-e hasznavehetetlen ötlet, kudarcra ítélt próbálkozás?

Jövő ilyenkor, nem ártana erre néhány órát szánni.

Tanka László

NEGYVENKETTEN

A mezőgazdasági termelőszövetkezetek mellett, velük együttműködve — nagy feladat hárul az ÁFÉSZ-ekre is. Számottevő szerepük van abban, hogy Nógrád megyében is elterjedt és meghonosodott a fólia alatti zöldségtermesztés, megindult a gyümölcsösök felújítása, és sok helyen új gyümölcsösök telepítése.

A lakosság körében évről évre növekszik a friss zöldségfélék és gyümölcsök iránti szükséglet, melyet a régi telepítésű gyümölcsösök —, melyeknek területe amúgy is kevés — már nem képesek ellátni.

Ezeknek az egyre növekvő igényeknek igyekszik eleget tenni — ellátási körzetében — a Pásztó és Vidéke ÁFÉSZ több szakcsoportja, köztük a munkás-kertszövet* kezetek. A kertszövetkezetet —, vagy ahogy a pásztóiak nevezik — a „munkás”-t, három évvel ezelőtt hozta létre a helyi ÁFÉSZ, többféle igénynek is eleget téve.

Régi vágya a pásztói tömblakásokban élő embereknek az, hogy a friss levegőn, hasznossá téve magukat szabad Idejüket értelmesen tölthessék el.

A Pásztó és Vidéke ÁFÉSZ a helyi Béke Termelő- szövetkezettől ötven évre bérli a kertszövetkezet számára a másként parlagon maradó területet.

A munkás-kertszövetkezet negyvenkét tagja, nyolc hektáron, személyenként 500 négyszögöl gyümölcsösben gazdálkodik.

Az ÁFÉSZ az induláskor minden segítséget megadott tagjainak ahhoz, hogy majdan eredményesen tudjanak dolgozni. Talajvizsgáló szakembereket hívtak segítségül, majd elkészítették a telepítési . tervet, melynek alapján cseresznye-, meggy-, kajszi- és szilvafacsemetéket ültettek el.

Anyagi támogatást is kaptak az ÁFÉSZ-től, olyan kölcsön formájában, amelyet akkor kell visszafizetniük, ha fáik már termőre fordulnak. Akiknek szükségük volt rá, kaphattak mezőgazdasági hitelt is, amit olyan eszközök vásárlására használhattak fel, melyek a termeléshez szükségesek.

Míg a „munkás” fái termőre nem fordulnak — még két év —, addig gazdáik köztes növényekkel hasznosítják a termőterületet, melyet az ÁFÉSZ-en keresztül értékesítenek.

Hogy a tagság szakismerete megfeleljen, sőt ne maradjon el a termelés adta követelményektől, az ÁFÉSZ — a TIT-re támaszkodva — a téli hónapokban ismeret- terjesztő előadásokat szervez, melyeknek mindig nagy a látogatottsága.

Mi, fogyasztók, reméljük, hogy egy-két év múlva már találkozunk a pásztói munkás-kertszövetkezet termékeivel az üzletekben, a piacokon.

NÓGRÁD - 1979. július 20. péntek