Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)
1979-06-13 / 136. szám
Több mint tízezer kötetet és mintegy százhatvanféie folyóiratot foglal magába az orvostudományi könyvtári hálózat megyei alközpontja Salgótarjánban, a megyei kórházban. A könyvtár fő feladata az orvostudományi szakirodalom gyűjtése, a gyűjtött anyag tartalmi föltárása cs az információadás. „ — B — Kiadók és sorozatok MODERN KÖNVVTÁR A VILÁGIRODALOM legnagyobbjait .szinte mindig jelentős késéssel ismerhette csak meg a magyar olvasóközönség. Ma már a szinkroni- tás igénye belső szükségletté vált, hiszen a mai magyar irodalom értéséhez nemcsak a magyar s világirodalmi múlt, hanem a kortársi külföldi li- teratúra ismerete is hozzátartozik. Dicséretesen korán, 1957- ben felismerte mindazt az Európa Könyvkiadó, s azonnal hozzá is látott a hiányok pótlásához. Vállalta, s azóta is vállalja a kockázatot is: a kortársi világirodalom szoros követésében nem lehet „biztosra menni”, nem lehet kivárni, amíg az idő végérvényesen dönt egy-egy mű minőségéről, hiszen akkor épp a legnagyobb érték vész el: a szinkronitás, az, hogy a világirodalom a maga kísérletező alakjaival, induló s félig befutott alkotóinak műveivel folyamatjellegében kerülhessen az olvasók kezébe. A sorozat dinamikus szerkesztési alapelve a frissesség és az igényesség — együtt. Négy műfajból válogat: próza-, vers-, dráma-, és tanulmánykötetek jelennek meg zsebkönyvtárszerű kivitelben, kényelmes, megszokott formátumban és a kötet jellegének megfelelő példányszámban. Kizárólag elsőközlő sorozat lévén, egy-egy sikerkötetét a későbbiekben más sorozatban, esetleg gyűjteményes kötetekben is megjelenteti a kiadó, bár utánnyomásra e sorozat keretében belül is lehetőség van. Legutóbb a 369. kötete jelent meg, a Regény és tapasztalat. A modern amerikai irodalmi tanulmányokat tartar- mazó kötet elsősorban a szű- kebb szakma érdeklődésére tarthat számot. Világirodalmi idősebességet tekintve a kötet igazán friss, ugyanakkor klasszikus időállóságot ígérő áttekintést ad. Valószínűleg a nagyközönség előtt sem ismeretlen Norman Mai-, ler, Lionel Trilling, Malcolm Cowley neve. akiknek a kötetben megjelent írásai nemcsak a mai irodalmi, kritikai nézetekkel kapcsolatban szolgálnak újdonsággal, hanem magát a műfajt, az irodalmi esszét tekintve is. A sorozat egyik legnagyobb találata a 117-ként megjelent Üvöltés című antológia volt. Sükösd Mihály bevezető.- tanulmánya ez esetben nélkülözhetetlen „útikalauz” — éppúgy a kötet része, mint a versek, prózák. A kötetben szereplő alkotók megítélésében ma már az idő is segít; amit a megjelenéskor még elsősorban dokumentumértékűnek és -érvényességűnek gondolunk, ma már jó részt egy irodalmi irányzat klasz- szikus példái. Gregory Corso, Lawrence Ferlinghetti és Allen Ginsberg vers« új irodalmi szakasz nyitányát is jelentették, ugyanúgy, mint Jack Kerouac itthon* is jólismert regénye, az Ütőn. A fiatalok a hatvanas évek végén szinte biblikus áhítattal forgatott könyvének nagy sikerében alapvető szerepük van a fordítóknak: többek között, Nagy Lászlónak, Eörsi Istvánnak, Orbán Ottónak, Geher Istvánnak. A fordítók gyors, alapos és színvonalas munkája az egész sorozat jelentős értéke. Az angol—amerikai irodalom köréből kiadott kötetek között minden bizonnyal az egyik legismertebb Ken Ke- sey: Száll a kakukk fészkére című regénye. Itt is a kiadó minőségérzéke igazolódik, hiszen jóval a könyv megjelenése után az öt Oscar-di- jat nyert film és a magyar színpadi bemutató hívta fel a közönség figyelmét az eredeti műre. Salinger és Arthur Miller esetében már joggal számíthattak a szerkesztők az írók ismertségére; több alkotásukat is megjelentették. Updike és Peter Marshall is ebben a sorozatban jelent meg először magyarul. A SZOVJETUNIÓ irodalmát csak részben képviselik, önálló kötetek. Megjelenik persze erről a területről is egy- egy ismertebb író újabb munkája, mint péládul Joszif Ge- raszimov A repülőtér nem fogad című alkotása. Emellett a kísérletezők, az ismeretlenek, az újak is helyet kapnak, így Amlinszkij Hazatérés, Muhammadijev Utazás a másik világba című műve. Jelentősebbek azonban azok a kötetek, amelyek egy-egy nép irodalmának legújabb periódusáról tudósítanak antológia formájában. Kiemelkedik itt Rab Zsuzsa szerkesztői, fordítói munkája. Szinte kulturális missziónak tekinthető az a törekvés, amelynek a kis népek irodalmát bemutató gyűjtemények az eredményei. Ha a- hasonló típusú magyar antológiákra gondolunk, tudjuk, milyen nagy a melléfogás lehetősége. A Modern Könyvtár mégis makacsul hozza ezeket az antológiákat, amelyeknek sokszor nemcsak egy generációt, hanem egy teljes nemzetet is be kell mutatniuk. A kötetek színvonala persze itt a legszórtabb. A Csillagok és szívek — Mai szlovén költők antológiájában be kell érnünk a versek információs erejével, hiányzik egy — a közölt kétoldalas utószónál valamivel alaposabb — elemző tanulmány, annál is inkább, rhert ezeknél a kis nemzeteknél a versantológia nemcsak mai, hanem esetleg száz éve született alkotásokat is közöl, s az alkotók is ismeretlenek számunkra. A Hallomás — harminchat új francia költő esetében könnyebb dolgunk van. Nemcsak azért, mert támaszkodni tudunk régebbi, s újabb információinkra hanem azért is, mert a kötet teljes egészében Somlyó György munkája, aki a fordítások mellett bevezető tanulmánnyal, s alapos jegyzetekkel valóban bemutat, a válogatás szempontjait tekintve világos, egységes képet tár elénk. Felsorolni is nehéz lenne az egyes nemzeti válogatásokat — amelyek között, természetesen más műfajokat is találunk —, csak a hozzáférhetők közül említsünk néhányat: Korszerűség és hagyomány — mai szovjet esz- szék; A boldogtalan konzervatív — mai finn elbeszélők; Margarétás zápor — mai bolgár költők; Az esti futár — mai román egyfelvonásosok. A tanulmánykötetek — mint a bevezetőben említettük — elsősorban szakmai érdeklődésre számíthatnak. De nemcsak arra. Egészen bizonyos, a nagyközönséget is érdekli az a tanulmányalaposságú interjúkból összeállított két kötet, amely 25 ezer példányban jelent meg Nagy írók műhelyében alcímmel, s az interjúalanyok között szerepel többek között Lenz, Ajtmatov, Hans Magnus Enzensberger, Saul Bellow, Merle, Weiss, s a magyarok közül Déry és Illyés. Szintén két kötetben jelent meg régebben A francia „új regény” és a Strukturalizmus, ez az also- rozat azonban — nem tudni miért — abbamaradt. A SOROZAT JELLEGÉBŐL következik, hogy a róla írott recenzió is befejezhetet- len. Itt ugyanis nincsenek fordulópontok, csak folyamatok, amelyek különböző szakaszait az irodalomtörténet különíti majd el. A kötetek egymásutánja addig ugyanúgy sorjázik, mint maga a világirodalom. Az Európa Könyvkiadónak „csak” továbbra is .tartania, s ha lehet fokoznia kell azt a nyitottságot és gyorsaságot, amellyel eddig is megbízható, pontos képét adták a kortársi világ- irodalom néhány törekvésének a Modern Könyvtár köteteiben. 4L NÓGRAD - 1979. június .13., szerda Tarján Tamás Zenei krónika Itt a nyár, ezekben a he- tekben-napokban lassan a hangversenyévad záróakkord jai is elhalkulnak A május azonban sok szép zenei élményt szerzett a hangversenylátogatóknak, gazdag zenei programra tekinthetünk vissza. Irrie néhány esemény: A salgótarjáni zeneiskola hangversenyterme újabb és újabb lehetőségekkel járul hozzá városunk zenei életéhez. Most már a külföldi világjáró művészek sem tartoznak a ritkaságok közé városunk zenei életében. Legutóbb az „Űj Prágai Trio” látogatott el az ifjú zenebarátok salgótarjáni szervezetének meghívására és adtak sikeres koncertet. Műsorukat Beethoven: D-dúr triójának előadásával kezdték, majd egy modern hangvételű művet. Milan Szlavicki: Kiviiá- gosodás című kompozícióját adták elő — igen nagy közönségsikerrel. Szünet után Smetana: g-moll triója — mely hazánkban alig hallható — aratott osztatlan sikert a szépszámú közönség körében. A három kitűnő művész, Ernszt Sztizsek (zongora) Jiri Klika (hegedű) és Jan Vola- nek (cselló) évente mintegy százötven koncertet ad. ezek közül több mint felét külföldön. Élményt jelentett a három művész salgótarjáni bfe- mutatkozása. A hangverseny után beszélgetés keretében megtekintették az új zeneiskolai épületet, melyről elragadtatva nyilatkoztak. * « 1979. a gyermekek nemzetközi éve. A salgótarjáni állami zeneiskola hangversennyel emlékezett meg a gyermekévről. Ezúttal a zeneiskola tanárai léptek pódiumra, mégpedig kifejezetten olyan darabok. zeneművek előadásával, melyeket a tanulók saját tananyagukból ismertek, tanultak. Igen nagy sikere volt a tanárokból alakult kamarazenekarnak. Ez az alkalmi együttes azokból a darabokból állította össze műsorát, melyet a zeneiskola növendékzenekara ebben az évben is játszott. A hangversenyt vendégegyüttes. a kohász művelődési otthon fúvószenekara zárta Ravel: Lúdanyó meséi című néhány tételével, Torják Vilmos vezényletével. A zeneiskola szülői munkaközössége a hangverseny bevételét a gyer- mekszolidarltási alap javára ajánlotta fel. * A koncertező pályára készülő fiatalok egyre gyakrabban keresnek lehetőséget a vidéki zeneiskolákban vájó fellépésekre. Ez az igyekezet találkozik a zeneiskolák igényeivel is, hisz így a zenét tanuló fiatalok gyakrabban hallgathatnak magasabb felkészültségű muzsikusokat. így jutott el a salgótarjáni zeneiskola egyik növendék-hangversenyére Szüts Katalin, a budapesti Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola zongoraművészi tagozatának növendéke, aki a zeneiskola egyik növendék-hangversenyét „toldotta meg” játékával. Műsorán Bach: gisz-moll preludium és fúgája, Haydn: C-dúr szonátája és Schumann: Kreis- leriana című műve szerepelt. A jelenlevők egy fiatal, tehetséges, szárnyait bontogató leendő zongoraművész nagyszerű muzsikálásának lehettek tanúi. Külön öröm és büszkeség, hogy Szüts Katalin megyénk szülötte, a nagybá- tonyi állami zeneiskolának volt a tanulója, kinek édesapja hosszú évekig a salgótarjáni zeneiskolában is tanított. * Jól sikerült budapesti szerepléssel zárta évadját a salgótarjáni pedagóguskórus.. A múzeumi hangversenyek keretében ezúttal a budai várban levő Történeti Múzeumban léptek fel a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola leánykarával közösen, melyet Ugrin Gábor vezényelt. A két együttes előbb a múzeum aulájában romantikus és mai szerzők műveit énekelte, majd a várkápolnában reneszánsz és barokk kórusművek hangzottak el. A Virág László vezette salgótarjáni kórus különösen a Ma- dách-versre írt, Rezessy László által megzenésített Tobör- zóval és Gastoldi Három madrigáljával ért el szép közönségsikert. * A salgótarjáni városi szimfonikus zenekar a VI. szimfonikus zenekari fesztiválon szerepelt Szolnokon. Az ország tíz zenekara között a salgótarjáni együttes igen szépen megállta a helyét, a neves szakemberekből álló zsűri különösen Haydn: Oxford szimfóniájának előadását emelte ki. Jól sikerült Welner Lep zongorára és zenekarra írt Concertójának előadása is, melynek magánszólamát Sze- lecsényi Norbert, a salgótarjáni hangversenylátogató közönség számára is ismerős fiatal zongoraművész játszotta. Sajnos a rendelkezésre álló zongora minősége rányomta bélyegét a produkcióra, de a közönségsiker így sem maradt el. A zenekar a fesztivál gálaműsorában is szerepelt, ahol Haydn-szimfónia két tételét játszották. j A televízióból jelentjük Az Olympiade keresztmetszete Hogyan születik meg a televízióban egy operai kereszt- metszet? Az opera, amely a kamerák előtt terítékre kerül ritka csemege, a velencei operavilág egyik jellegzetes műve. De vessünk egy pillantást a televízió stúdiójába, ahol egy stilizált, tizennyolcadik századot idéző színház díszletei között táncolnak és énekelnek az opera szereplői. Ami pedig az opera kezdetét illeti; hallgassák meg a narrátort: — Velence a XVIII. század eleje. Álom és káprázat. Fellobogózott, ezer színben pompázó gondolák siklanak az est homályában, fellobbannak a farsangi tűzijátékok vakító fényei. Vidám hölgyek és urak közelednek a színházhoz. hogy tanúi legyenek a varázslatnak. A helyszín itt a stúdiófalak között tehát „Velence”, pontosabban a korabeli legendás hírű színház a Sant Angeló úszik ragyogó fényárban, ahol ezen a napon a híres hegedűművész, a világszerte ünnepelt nagyzenész, Antonio Vivaldi operájának bemutatójára készülődnek. Ennyit árul el az opera keresztmetszete az első percekben. Közben táncoskedvű és -lábú szépségek, oldalán a korabeli ruhákba öltözött ifjakf kai hatalmas virághírlandok- kal kezükben táncolnak, hajladoznak a kamerák előtt. A felvételt biztonsággal kezében tartó Barkóczy Sándor koreográfus (törött, gipszelt lábbal dolgozik) újra és újra elindítja a táncosokat, hogy végre minden tökéletes pontossággal a helyére kerüljön. Verejték, jó Idegek és nem kevés fáradság. Mindnek pontosan ' együtt és illeszkedve kell a képernyőre kerülnie: a zenének, a lépéseknek, a fordulásoknak, a ritmusnak, még a táncosok alkalmi, színházi ízű mosolyának is. — Most... kettő! — vezényel, hangját cseppet sem kímélve, — ki tudja már hányadszor, — a koreográfus, amint a zehe akkordjai újra felhangzanak. Vivaldi operájának sajátos cselekménye van. A helyszín az időszámítás előtti hatodik században létezett görög városállam, a Peloponnézosz félszigetén. A drámai librettó megírásához, amely a maga korában rendkívül népszerű volt. a görög olimpiai játékok kínálták a témát Pietro Ma- tastaslonak. Mindez persze csak keresztmetszetet nyújt majd a tv- nézőknek, a két szerelmespár furcsa, bonyodalmakban nem szűkölködő históriájáról. íme a prózai mag főszereplői: Klüszthamis a dór városállam királya: „Kemény szótar-’ tó ember.” Leánya Ariszteia: Olthatat- lan szerelemben ég egy ifjú iránt, aki nem más mint; Megaklész: Lüszidasz baH rátja. És maga Lüszidasz „a kréé tai királyfi!”- Az opera bonyolultnak látJ szó cselekménye narrátor segítségével. — és persze az énekesekkel is, — tudatja, hogy két görög ifjú, a két barát miként cserél nevet és ruhát az olimpiai játékokon és versenyez a király lányának kezéért. A győztes jutalma ugyanis ezúttal nemcsak a szokásos olimpiai babérkoszorú, de a királylány keze is. (Akárcsak a népmesékben.) Csakhogy a krétai királyfi nem jeleskedik a sportban, viszont barátja, akinek életét mentette meg egyízben, majd csak hozzásegíti a győzelemhez... Napok óta folynak már a stúdióban Vivaldi Olympiade című operájának felvételei. Az énekesek: Gáti István; Horváth József, Miller Lajos, Takács Klára, Kovács Kolozs és Zempléni Mária. Valamint a Madrigálkórus és az Állami ’'Hangversenyzenekar. A vezérlő teremben pedig a monitorok előtt Mérti Anna rendező és Benczédi Ágnes szerkesztő ülnek. sz. b. , Jelenet BARÁTOM MAIGRET című francia filmből. (JÚNIUS 13 — SZERDA — 81.15. hj /
