Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-07 / 131. szám

A Minisztertanács Megtárgyalta

Termékek és műszerek

4 mai ismeretek alapján

Mi dönti el...?

' A MINISZTERTANÁCS legutóbbi ülésének napirendjén szerepelt a mezőgazdasági termékek minőség szerinti átvétele.

Egykor a kereskedő — a molnár, a hentes, a zöldséges — „szemre” vásárolt. Szakmai rutinjára támaszkodva, az éppen adott piaci helyzettel mindig számolva egyszerűen megmondta, hogy mennyit kínál a búzáért, a kövér disznóért, a káposztáért. Ezt az eladó persze keveselte,' jött az alkudozás, a fel- dicsérés és lepocskondiázás, majd végül nagy tenyércsapkodás közepette megkötötték az üzletet.

Később már szabott árak voltak és ezek minőséghez igazodtak. A felvásárló azonban továbbra is szakmai gyakorlatára támaszkodva, szemrevételezéssel döntötte el, hogy a beszállított áru milyen minőségi kategóriába tartozik. És jött az áldatlan vitatkozás, amíg a minőségi kategóriában meg tudtak egyezni. Ezt kellett, ahol lehetett a műszerek segitségével kiküszöbölni. Már ma is mérőeszközökkel döntik el, hogy milyen a búza hektolitersúlya, a must cukorfoka vagy a tej zsírszázaléka, vágás után állapítják meg, hogy milyen vastag a sertés szalonnája.

Ezt a módszert nagyon ajánlatos a jövőben továbbfejleszteni. Műszerekkel állapítják meg, milyen a tej mikrobiológiai tisztasága (mennyi csíra van benne) milyen a zöldbab „zsengesége” (valóban zöld-e még), hány százalék cukrot tartalmaz a répa, van-e mérgező anyag a kukoricában, mekkora a búza sütőipari értéke, mennyi vizet tartalmaz a fűszerpaprika, illetve vágás után döntik el a hízott marha és a vágóbaromfi valódi értékét- Az átvételi árak pedig természetesen a minőséghez igazodnak.

A cél világos és csak üdvözölhető. A műszeres átvétel fő funkciója ugyanis, hogy minél jobb minőségű áru előállítására sarkallja a termelőt. A műszeres értékelést a technika fejlődése egyre több területen teszi lehetővé. A minőség javításának kényszerét pedig reális céllá teszi az a tény, hogy korszerű mezőgazdaságunk ma már nagyon kevés kivétellel elegendő mennyiségben állítja elő a szükséges termékeket. A y belföldi fogyasztó és a dollárokat csörgető külföldi vevő pedig nem ritkán csak a csábító minőségű árukat vásárolja meg, a mennyiség varázsa bizony múlóban van.

Ezért tűzte napirendjére a Minisztertanács éppen most ezt a témát. Mégpedig úgy, hogy egyszerre két előterjesztés feküdt az asztalon. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium jelentése és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának tájékoztatója. A kétféle elnevezés mögött nemcsak jogászfinomság, de tiszteletreméltó demokratizmus is meghúzódik.

A két anyag egyetértett abban, hogy az intézkedések szükségesek, a minőség szerinti átvételt fejleszteni kell. De lehetőleg kiküszöbölve a korábbi hibákat is.

Az eddigi tapasztalatok megítélése ugyanis nem egyértelmű. A minőség szerinti átvételhez meglehetősen drága műszerek és csak gyakorlattal megszerezhető szakértelem szükséges. Az pedig nem megnyugtató, hogy ha mondjuk egy falka sertés felét egyik vágóhídra küldik, a másik felét másik vágóhídra és a visszaérkező jelzések szerint ugyanazon tételt a két helyen homlokegyenest eltérően minősítik. Ez megingatja a módszerbe vetett bizalmat. Valamint az is, hogy ha egy termékből kevesebb van, mint amennyit az átvevő szeretne, akkor a minőség kitűnő- Ha viszont túlkínálat mutatkozik egy-egy termékből, akkor a műszerek egyszeriben meglepően nagy arányban mutatnak gyenge minőséget.

ILYEN ESETBEN a termelőben az az érzés alakul ki, hogy az átvevő bizonyos — monopolhelyzetéből eredő — szempontokat is érvényesít és újra kezdődik a vég nélküli vita az üzlet megkötése körül. De az is tény, hogy az áru útja nem sima, nincs meg minden szállítóeszköz, raktár, kezelési lehetőség, ami a minőség megóvásához szükséges. Szabványaink se követték a változásokat. Gyakori, hogy egy-egy tétel túlnyomó része még az I. osztályúnál is jobb, mert a szabvány nem követte a fajták fejlődését. Végül pedig, arra sincs mindig lehetőség, hogy a műszerek tanúbizonysága szerint kiváló árut külön kezeljék és a fogyasztónak drágábban adják el. (De ne tagadjuk; a jobb minőségre törekvés se jellemző még minden gazdaságra.) A kérdés tehát összetett, a minőség szerinti átvétel fejlesztése anyagi és szellemi erők befektetését, a felek jobb együttműködési készségét igényli.

/

Adok

Válogatott tizenkettő

r Rossznyelvek szerint az építőknél lehetetlen olyan brigádot találni, amelyik valóban kifogástalanul dolgozik es csak minőségi munka kerül ki a kezeik közül. Mondják, azok az emberek agyonadminisztrálják magukat, szép és valótlan történeteket írnak be a naplóba, miközben isznak, elkésnek a műszakkezdésről, esetleg egyáltalán nem is fognak hozzá teendőikhez... s ha megsértődnek egy-kettőre kilépnek.

— Azért akad nálunk másmilyen kollektíva is. — jelenti ki határozottan Deák Béla üzemvezető, akivel Salgótarjánban, a beszterce-la- kótelepi építkezésen beszélgetünk. A NÁÉV-nál nemcsak vándormadarak, felelőtlen asszonyok, férfiak dolgoznak. Itt van péládul a Saját Nándor vezette ácsbrigád — tavaly ezüstkoszorús minősítést szereztek, —, ők aztán valóban szorgalmas igyekvő, lelkiismeretes, becsületes

munkások. Igaz. írásos dicséretet még nem kaptak a NOMBER-től, de minálunk az is elismerésnek számít, ha nincs papírra vetve semmi... De jöjjön ismerkedjen meg velük közelebbről; most kint vannak a H/4—5—6-os jeljj és az F/5-ös épületnél, azoknak az alapozását végzik.

— Nehéz munka ez, szív kell hozzá — mondja Saját Nándor, miközben megmutatja a 150 kilogrammos BUFA- lemezeket, melyek Szovjetunióból importált fakeretre vannak rádolgozva.

— Ezekkel kezdjük el a ház alapozását, és amikor elkészültünk vele, máris visz- szüte a következőhöz. Nagyon pontosan kell ezt végezni — az anyaggal is úgy takarékoskodunk, mintha a sajátunk volna, — mert ha mi elrontunk valamit akkor a PEVA- lemezeket már nem lehet rárakni a lábazatra. Ezért vagyok ott minden kimérésnél, és többször ellenőrzőm a rajzon is, hogy rendben van-e, minden. Szeretek tisztában lenni a dolgokkal, mert ha, én nem végzem el becsületesen azt, amit rámbíztak, akkor nem követelhetek semmit az embereimtől!

— Hányán dolgoznak a brigádjában?

— Tíz ács, és két tanulógyerek tartozik a kezem alá, és úgy vagyunk egymással, mintha egy nagy családban élnénk együtt. Megbeszéljük a közös élményeinket, az otthon történteteket, egyszóval, jól megvagyunk egymással. Igyekszünk kiváló szakembereket nevelni a két tanulóból, mert tőlünk függ: meg- maradnak-e a szakmában, vagy sem. Fáin srác mind a kettő, és szeretném, ha képesítésük megszerzése után visz- szajönnónek hozzánk. Példát mutatunk nekik, mert nálunk nincs lógás, italozás, itt rendnek muszáj lenni! —

mondja a munkaközösség vezetője, aki 1950. óta Szécsény- felfaluból jár be a vállalathoz és még egyetlen egyszer, sem késett el! Idén a számviteli főiskola átadásakor pe- dik kormánykitüntetést kapott.

— Kérem néhány szóval mutassa be a legjobban dolgozó brigádtagokat.

— A helyettesem Farkas András, nagyon jó szakember. Mindent rá lehet bízni, de szólni serrj kell neki, mert egyedül is tudja, mikor mit kell tenni. Alig nyeli le a reggelit vagy az ebédet, máris, sürget minket: induljunk már! Kiinka István nagydarab, erős gyerek, jól meg tudja fogni a munka végét, valamennyien számíthatunk a segítségére. De Szoták Pál, Kovács Gyurka, Dobránszki Tibor, Kecskés Ferenc, Vankó István, és Somoskői Mátyás is jól dolgozik, felesleges lenne felsorolni, valamennyiük erényeit, hiszen mindegyikük másvalamihez ért jobban.

— Nekem természetesen az, hogy becsületesen végzem el a munkámat. Valahogy belülről érzem, mi a jó... nem tudnám megfogalmazni. miért szeretem... hiszen nehéz is néha, mégis csinálom —, gondolkodik hangosan Csemer János, aki itt tanulta ki a szakma csínját-bínját, és immár harmadik éve tartozik a megszokott vidám társasághoz.

Farkas András még tömörebben válaszol, hogy miért érdemes becsületesen dolgozni?

— A sikerélmény miatt!

— Igen, ez a szemlélet jellemző valamennyiükre. — közli mosolyogva Adorján Imre művezető, majd így folytatja: — Válogatott társaság az övék, késés, hiányzás, nem fordul elő náluk. A néha-néha „beugró” határidő-elcsúszás pedig nem írható az ő számlájukra... Az építkezésen kevés olyan brigád van, mint a Saját Nándoré, nem dicsérik túl önmagukat, szerényen, csendesen tesznek- vesznek. Szeretnék még ütőképesebbé tenni a kollektívájukat. vagyis 12—13 főre, fejlesztenék fel a gárdájukat, mert a mostani létszámuk kevés. Nagyon, elégedettek vagyunk velük, még sok ilyen becsületes munkacsapatra lenne szükségünk!

Tőcser Julianna

Kész: határidőre

’ Két évvel ezelőtt kezdték meg a Nógrádi Szénbányák ménkesi aknaüzemében azt a nagyszabású rekonstrukciós munkát, melynek célja a frontokról történő szénkiszállítás útjának megrövidítése, valamint a dolgozók ki-beszállási idejének csökkentése volt. A több mint kilencvenmilliós munkálatok lassacskán a befejezésükhöz közelednek. A szakemberek szerint a tervezett határidőre — e hónap végére —, tartva az eredeti ha- tái'időt, befejezik a rekonstrukciós tevékenységet. A vállalat üzemeinek, valamint a VERTESÉ, az aknamélyítő vállalat, és a Várpalotai Szénbányák dolgozói jó munkát végeztek.

egy-egy termék jövőbeni sorsát, azt, hogy gyártják-e, s meddig, megszüntetik, s mikor, vagy fokozatosan visszafejlesztik? A divat?

— Nem, mert az nem jelent termékváltást, csupán a formale és a díszítések változásának nyomon követését. Fontos, de csak az elérhető árak szempontjából — érvel Kanyó Ferenc, a salgótarjáni öblösüveggyár gazdasági igazgatóhelyettese.

— Hát akkor a jövedelmezőség?

. — Nálunk ez sem kizárólagos meghatározó, úgy is fogalmazhatnánk, hogy nem a leglényegesebb követelmény...

Kicsit furcsállom a gondolatot, mert a népgazdaság jelenlegi nehézségeiből való kilábalás alapvető útjaként egyik követelménynek a jövedelmezőség növelését jelölik meg. Ez pedig magába foglalja a hatékonyság növelését és a minőség javítását. Az előbbieket figyelembe véve a gyár vezetői valamilyen sajátos utat járnának?

— Kazinczi Gyula műszaki igazgatóhelyettes irányításával egy team (tim) csoport az

1977. évi tények alapján 19 obi ösü végtermék-csoportnál — amely a gyár értékbeni eredményeinek 97,5 százalékát, mennyiségi tevékenységének pedig 95 százalékát foglalja magába — elkészítette a termelési szerkezet korszerűsítésével kapcsolatos tanulmányát — folytatja a gazdasági igazgatóhelyettes.

— Minek a figyelembevételével?

— A termelés méretei, a gyártmány és technológia korszerűsége, a piaci pozíciók, a jövedelmezőség, a fejlesztési és értékesítési lehetőségek, valamint a termelési háttér függvényében alakítottuk ki. Ennek figyelembevételével négy kategóriába soroltuk termékeinket. Az elsőbe tartoznak a stratégiai, úgynevezett hosszú távon gyártható áruk. A másodikba soroltuk a xon- junkturális termékeinket, a harmadikban kapnak helyet azok, amiket nem tudunk helyettesíteni, s ezért továbbra is gyártani kell, bár nem gazdaságosak, a negyedikben szerepelnek a leállításra kerülők. Az elmondottak azt is jelzik, hogy jelenlegi termékszerkezetünk nyolcvan százalékban hosszabb távon is fenntartható, amennyiben képesek vagyunk gyorsan igazodni a mindenkori divatigényekhez — vélekedik Kanyó Ferenc.

Hosszú időbe telne felsorolni, részletezni a különböző kategóriákon belül a nyereséges termékek arányát, azokét, amelyeket azzá lehet tenni, vagy amiktől mielőbb meg kell szabadulni. Minket elsősorban az érdekel, hogy a pillanatnyi ismeretek alapján, a várható, új körülmények között mennyiben tudják továbbra is biztosítani az eddig elért nyereséget, illetve a különbőzé fejlesztésekhez szükséges összeget.

— A mai szabályozókat, devizaszorzókat ismerve a szocialista export a jövőben is gazdaságos lehet. A tökéspia- cokra szánt termékeinknél —, ami termelésünk 45 százalékát teszi ki —, a lehetősegek igen változóak. A szubvenció teljes elvonása után is átlagban

2,5 százalékos nyereséget biztosítanak. De csak a mai számítások álapján, mai ismereteink birtokában — magyarázza a gazdasági igazgatóhelyettes.

Mivel az előbbiekből nem derül ki, hogy több. vagy kevesebb lesz a nyereség, ezért ezt a témát tovább boncolgatjuk.

— A várható termelői árváltozás alapján, jövőre, eszköz- és bérarányos nyereségként 6+6 százalékos nyereséggel számolhatunk, szemben az 1979. évi 18—20 százalékos nyereségünkkel. Amennyiben az előbbi számítások megmaradnak, akkor a szubvencióval növelt nyereségünk 1980- ban ' csaknem egynegyedére csökken, a termelési érték ennek megfelelő mérséklésével együtt — állítja Kanyó Ferenc.

De biztos, hogy így lesz? A határozott igen elmarad, mert az elképzelések nem tükrözik az Üvegipari Művek összes lehetőségeit, csupán a gyár vezetőinek gondolatait összesítik. Kanyó Ferenc mondja is: mostani terveinket felülbírálja vállalatunk központja is”

Prófétának kellene lenniük ahhoz, hogy már most meg tudják mondani, 1980-ban, s azt követő években miként, illetve mennyiben tudják termékeikben érvényesíteni a külföldi piacok inflációs rátáját, az itthoni áremelkedéseket, valamint az importanyagok árának növekedését.

önként adódik a kérdés: jelenlegi elképzeléseik érdekében mit tesznek?

— Rövid távon, saját erőből célirányosabb politikát folytatunk, bővítjük a vevőkört, kisgépesítéssel kiváltjuk a drága kézi munkaerőt, a meglevő munkásgárda képzésével, továbbképzésével alkalmassá tesszük őket a nagyobb feladatok elvégzésére. Lehetőségeink vannak még a selejt- és költségcsökkentésben, a veszteséges termékek gyártásának folyamatos mérséklésében. Hosszabb távon egyes termékeinknél — a nagy szériában gyártottaknái — komplex feldolgozásra törekszünk. Mindkét esetben a jelenleginél gyorsabban kívánunk igazodni a változó divatigényekhez. Ennek jegyében készítettük elő őszi divatos árukollekciónkat. amely gazdag választékával reméljük, segít céljaink eléréséhez.

A dolgok természetéből, a most zajló folyamatok jellegéből adódik, hogy nem tudnak arra válaszolni, mely szerint a tanulmányban foglaltak találkoznak-e a régi és az új piacok, illetve vevőkör igényével, hogy a nyolcvan százaiéban megjelölt, hosszabb távon gyártható termékek részaránya megmarad-e, vagy csökken, esetleg bővül. Ezekie a kérdésekre megbízható választ a jövő ad. Mindenesetre, hogy ne érje felkészületlenül a gyár vezetését a jövő kívánsága, hogy ne legyen a spontán folyamatok kiszolgáltatottja, ehhez ad ma és távlatokban segítséget a termelési szerkezet korszerűsítésével kapcsolatos gyári feladatokat tartalmazó tanulmány, amely alapos számításokat, következtetéseket foglal magába, jó iránytű a tartalmas cselekvéshez.

V. K.

Visszatekintés Gödöllőre

Pécsi Istvánné, a Karancs hús termelési főmörnéke átveszi a Nógrád megyei Tanács különdíját Csonka Tibortól, a Pest megyei Tanács elnökhelyettesétől.

(Fotó: Sturmen Béla)

Ä háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének fejlesztéséért, a jó módszerek elterjesztéséért hoztuk létre a mezőgazdasági tájkiállítások rendszerét — hangsúlyozta megnyitójában dr. Kovács Imre miniszterhelyettes Gödöllőn, az agrártudományi egyetemen rendezett minapi kiállításon. A rendezvénybe öt megye — Pest, Heves, Borsod, Szabolcs és Nógrád — nagyüzemei és kisgazdaságai kapcsolódtak be. De láthattuk a mezőgazdasági termelés nélkülözhetetlen bázisainak számító műtrágya- és növényvé- dőszer-gyártó vállalatok anyagát, a kutató- és tervezőintézetek ismertetését, és az előállított élelmiszerek bő választékát is. A kiállítást színesítette gép- és állatbemutató.

Mit láttunk a jelentős számban megjelent nógrádi kiállítóktól ? Állattenyésztésünket jól reprezentálták a bemutatott szakosított telepek. A romhányiak méltán lehetnek büszkék a négyszázas tehenészeti telepükre, ahol már 4300 literes tejtermelési átlagot értek el. Az egyszerű és gazdaságos megoldásokra való törekvést láthattuk az endre- falviak juhtelepén. A Pásztói Állami Gazdaság országosan is figyelemre méltó eredményeket elért szakosított sertéstelepével, a háztáji integrálásával és vetőmagtermesztésével hívta fel magára a figyelmet. A természet erőivel folytatott eredményes küzdelmet ismertette a szécsényi termelőszövetkezet.

Növénytermesztésünket a Palóctáj burgonyatermesztési társulás képviselte és bemutatta az 1300 hektáron termelő gazdaságok céljait, eredményeit, feladatait. Jó volt hallani a miniszterhelyettes elismerő szavait, konstatálni sokirányú érdeklődését. A cereái közös gazdaság évek óta jól

integrálja a kisgazdaságokat. Természetes, hogy az e területen elért eredményeket és az egyre fejlődő fafeldolgozó üzemük tevékenységét mutatták be.

A mezőgazdasági szakcsoportok munkáját az ÁFÉSZ- ek ismertették. A pásztóiak a fóliás zöldségtermesztésben, a salgótarjániak a nyúltenyész- tésben, a szécsényiek a baromfi nevelésben és a tojás- termelésberi értek el figyelemre méltó eredményeket. Sikert aratott a látogatók között a Karancshús 38 bemutatott terméke. A szövetkezeti vállalat ebben az évben elnyerte a Nógrád megyei Tanács külön- díját. Látványos kiállítási anyagot vonultatott fel a mo- horai Drogunion. A bemutatott hatvanféle termék, a tőkéspiacokon való kedvező értékesítési lehetőség jó munkájukat dicséri. Az AGROFA s az Ipolyvidéki Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság faipari tevékenységének ismertetésével, illetve a késztermékek bemutatásával a megyei természeti adottságok jó kihasználását igazolta. Jóleső érzés volt találkozni a vetőmagtermesztő vállalat kiállítási anyagával is, mert a búza, a kétféle mustár, a lucerna, a vöröshere, a zöldborsó, a burgonya Nógrád terméke.

A kiállítás nemcsak a jelen mezőgazdaságát és élelmiszer- iparát ismertette, hanem egy kicsit előre is mutatott. Jövőre ismét országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás lesz, ahol megyénk hírnevét tovább öregbíthetjük.

m. k j