Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-07 / 131. szám

Tanulmányok az iskolatörténet fejezeteiből Iskolatörténet-írásunk szá­mos tanáregyéniség életének és munkásságának feltárásával adós még. A most ünnepelt pedagógusnap és az ünnepi könyvhét teszi aktuálissá Tóth Béla — a debreceni iskolakul­túra kiváló ismerőjének és szakavatott kutatójának — két nemzetközi hírű tanáregyéni­ség, Hatvani István (1718— 1786) és Maróthi György (1715—1744) életéről és mun­kásságáról közelmúltban meg­jelentetett kis monográfiájá­nak bemutatását. A XVIII. századi iskolakul­túra kiemelkedő központja volt Debrecen, melynek kollé­giuma évszázadokon át a leg­modernebb tudományos szintet képviselte és adta tovább az ország népének, a partikulák­ban tanító volt kollégiumi diákok révén. Ebben az intéz­ményben fejtette ki — mun­kásságával ma is ható tevé­kenységét a tizennyolcadik század két kiváló polihisztora; Hatvani István és Maróthi György. AZ „ÖRDÖNGÖS” PRO­FESSZOR A rimaszombati születésű Hatvani Istvánról már életé­ben is számtalan anekdota ke­ringett. Hírét és nevét a leg­utóbbi időkig ismertté tették a szárnyrakelt legendák, mer lyek nem egy költőt és írót is megihlettek. (Arany János: „Hatvani”, Jókai Mór: „A magyar Faust”). Hatvani István rimaszom­bati, losonci, kecskeméti ta­nulóévei után, 1741-ben került a debreceni kollégiumba. Szor­galma rövid időn belül a leg­kiválóbb diákok közé emelte, s így — a kor szokásának megfelelően — 1746-ban kül­földi tanulmányútra indult. Bázelben először teológiát tanul, megszerzi a teológiai doktori címet, majd mintegy 20.40: Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatá­sa. „Tragikus végű komédia, — írja darabjáról a híres sváj­ci szerző. — Az öreg hölgy­ről szóló történet napjaink­ban játszódik és szereplői em­berek, mint mi valamennyi­en.” Az utált öreg hölgy pén­zével befonja őket, rabjává válnak és eszközévé. hogy bosszúját végrehajthassa. Va­lamennyien adósai lesznek és csak egy módon törleszthet­nek: gyilkossággal. „A kí­sértés túl nagy, a nyomorú­ság túlságosan keserves” — tizenöt hónap alatt elvégzi az orvosi fakultást is. Felkeresi az utrechti és a leydeni egye­temeket is, ahol tovább mé­lyíti ismereteit. A debreceni városi tanács és a kollégium vezetősége 1741-ben hívta meg a kollé­giumba, matematika, filozófia és kísérleti fizika tárgyak ta­nárának. Hatvani 1749 január 17-én tartotta meg székfogla­lóját, s ezzel kezdetét vette harminchét évig tartó sokol­dalú oktató-nevelő munkája. Tóth Béla részletesen fog­lalkozik Hatvani tanári és tu­dományos tevékenységével. Elemzi műveit, melyek tudo­mánykörének akkori legfris­sebb eredményeit is figyelem­be véve vezették be a kollégi­um tógátus (főiskolai hallga­tó) diákjait a tudományok rej­telmeibe. „Erre a legjobb pél­dát éppen fizikai előadásai szolgáltatják. Itt ugyanis meg­vannak a jelei annak, hogyan követte nyomon az elektro­mosság fejlődését.” (59. i.). Hatvani István Debrecen­ben kiterjedt orvosi gyakorla­tot is folytatott, Debrecen és Bihar vármegye gyógyszertá­rainak felügyelőjévé neve izék ki. Hatvani egyházi jellegű te­vékenységéről szólva Tóth Bé­la megállapítja: „a kor viszo­nyaiból következik, hogy az úgynevezett »kettős igazság«, a tudományos és vallási meg­győződés híve volt, akárcsak példaképe, Newton”. (132. 1.). Ezért tudta összeegyeztetni a lelkészi szolgálatot a termé­szettudományos tevékenység­gel. A tanulmány zárófejezete a Hatvani-mondákra hívja fel a figyelmet. A KANTUS MEGALAPÍ­TÓJA Maróthi György Debrecen­ben született. Édesapja a vá­ros szenátora, országgyűlési mondja róluk Dürrenmatt. A komédia találó színpadi raj­za annak a tragikus víziónak, hogy a nyugati civilizáció, vagy éppen az egész emberi­ség pusztulásra van ítélve, a fokozódó .jólét következmé­nyeként, amely megrohasztja az emberi erkölcsöt, s kivet- kőzteti az embert önmagából, s ígv halálát okozza a fő­szereplőnek. A darab ame­lyet ezúttal a szolnoki szín­ház művészeinek játékában láthatnak, azt summázza, hogy a polgári világ embe­re teljesen kiszolgáltatott egy embertelen hatalmasság­nak. Áldozat is és bűnös is. képviselője és 1731-től főbírá­ja volt. Atyja sokoldalú tevé­kenysége ösztönzően hatott a gyermek Maróthira. Tanulmá­nyait a debreceni kollégiumban kezdte, majd 1731-től Züricn- ben, Bázelben, Bernben és Gro- ningenben folytatta. Az egye­temeken teológiai tanulmá­nyok mellett jogtudományok­kal is foglalkozott. Bázelben részt vett a Musicum Collegi­um munkájában. Hazatérve, 1738. április 14- én foglalta el tanári állását a debreceni kollégiumban, ahol az ékesszólás és a történelem tanára lett. Maróthi oktató-nevelő mun­kája a kollégiumi tanítás színvonalát hosszú időre meg­határozta. A történelmet, föld­rajzot és csillagászatot össze­kapcsolta. Munkáját — Hol­landiából beszerzett — térké­pekkel és földgömbbel is segítette. A latin nyelv okta­tási színvonalának emelése érdekében auktor kiadásokra szánta el magát, ezzel Debre­cenben elsőként nyitotta meg a klasszika filológia kapuit. Külföldről „modern” szak­könyveket és taneszközöket hozat (ilyeneket maga is ké­szít), és 1740-től bevezeti a kísérleti fizikaoktatást. A fiatal professzor az „ének­és zeneoktatásban találta a legnagyobb sivárságot”. Diák­jai közül négyet megismertet a zene alapjaival és megtanítja őket néhány nehezebb dal­lamra is. Ezzel a tettével ve­tette meg alapját az első deb­receni négyszólamú énekkar­nak, mely Kollégiumi Kántus néven azóta is folyamatosan működik. Zeneelméleti mun­kája ,,A’ harmóniás éneklésről való rövid tanítás”. Az első hazai főiskolai óra­rend megalkotásával új ala­pokra helyezte a kollégiumi oktatást. Pedagógiai tevékeny­ségének eredményei az 1770. évi Methodusban és annak 1791-ben megjelent új kiadá­sában lettek kézzelfoghatóvá. Pedagógiai munkássága mel­lett fordítói tevékenységet is folytatott és részt vállalt a kollégiumi könyvtár és a váro­si nyomda fejlesztésében. Maróthi György minden te­vékenységét az emberközpon­túság jellemzi. Nevelési tö­rekvései és módszerei a felvi­lágosult gondolkodó eszme- rendszerét mutatják. Mindkét tanulmányt gazdag jegyzetanyag, német és orosz nyelvű összefoglalás egészíti ki. A tanulmányokat a Köz- gazdasági és Jogi Könyvkiadó jelentette meg. [Tóth Béla: Hatvani Ist­ván (1718—1786). Bp., 1977; Tóth Béla: Maróthi György (1715—1744). Bp. 1978.] Lenkey István Mai tévéajáitlaiunk Turgenyev a kamerák mögül Ruttkai Éva a Turgenyevda- rabban. — A forgatókönyv alapján ismerkedtem meg először Turgenyev klasszikus művé­vel, az Egy hónap falun cí­mű darabbal — mondja Sza­bados Tamás a produkció ve­zető operatőre. Gyorsan ki­derült, hogy kitűnő tv-játék kínálkozik forgatásra) Ren­dezőnek, operatőrnek egy­aránt remek lehetőség! — Milyen örömei és gond­jai adódtak forgatás közben? — Turgenyev darabjai a fülledt orosz nyárban játszó­dik, egy falusi nyaralóhelyen, s a szereplők drámai össze­csapásokban, érzelmi kitöré­sekben töltik napjaikat. Öröm boldogság, és fájdalmakkal telített szomorúság viaskod­nak egymással. Az operatőri munkában is ezt a fojtott, fülledt nyarat kellett meg­jelenítenünk, visszaadnunk, a fények és árnyékok össz­hatásában. Egy háromhelyi­séges orosz paratszházban dolgoztunk, illetve nappal, többnyire egy hatalmas nyá­ri verendán játszottak a szí­nészek. Eljött az este és ne­héz feladat elé kerültünk. Kezdetben néhány petróle­umlámpával világítottunk, de amikor a főszerepet játszó Ruttkai Éva is megjelent a színen, már lágyítanunk kel­lett a fényt és ezért még néhány lámpát munkába kel­lett állítanunk. — Mégis, hogyan látta a turgenyevi világot a vezérlő­teremből ? Egy szép, okos, már jó negyvenes éveiben járó asz- szony tragédiája ez a darab. Gazdag, de jelentéktelen pa­rasztember mellett él, akinek becsületességéhez nem fér­het kétség, (Koltai János.) Ebben a nyári fülledtségben összetalálkozik egy nála jó­val fiatalabb fiúval, egy jó baráttal, aki újat, felüdítőt szépet és kedveset hoz ebbe a poros levegőjű, faluba. Az asszonynak bele kell kapaszkodnia valamibe, nem mulaszthatja el az utol­só lehetőséget. Ruttkai Éva remekel ebben a szerep bee. A fellángoló, kölcsönös ér­zelmi kapcsolat, azonban mégis megszakad, a fiú el­megy. — És a színészi munka? — A házaspár mellett van egy fontos mellékfigura, egy öregedő férfi: (Mensáros László); \aki ugyancsak sze­relmes az asszonyba, de ér­zelmeit nem viszonozzák. Ez a rendkívül kevés szöveggel járó szerep, állandó jelenlétet és nagy alakítási lehetőséget kínált. Vagy ott van például NÓGRÁD — 1979. június 7,, csütörtök Indul a gimnáziumi reform,» 3. Fakultáció E lérkeztünk a gimnáziu-. mi reform harmadik, talán legújszerűbb ele­méhez: a fakultációhoz. Ma­ga az elnevezés rokon az is­kolai használatban már meg­honosodott fakultatív szóval, amely kb. „szabadon választ­hatót” jelent. A fakultáció azt az oktatási rendszert jelenti, amelyben a tanuló szabadon választhatja meg az általa alaposabban tanulmányozni kívánt ismeretanyagot, tan­tárgyakat. Az új gimnáziumi reform azt a megoldást választotta — a párthatározat szellemében —, hogy eleinte egységes tan­anyagot ír elő az első és má­sodik évfolyam számára. Az­után a felsőbb évfolyamokon egy mindenki számára köte­lező törzsanyag mellett bizo­nyos szakosítást tesz lehetővé a tanulók választása alapján. Ennek gyakorlati megvaló­sulása úgy történik, hogy a má­sodik évfolyamon lezajló orien­táció alapján a tanuló pálya­irányt választ. A választott pályairány alapján válogatja azután össze az úgynevezett fakultatív tárgyakat, amelye­ket hasznosnak, illetve szük­ségesnek ítél választott célja elérése érdekében. Nagyon lé­nyegesnek tartjuk itt a sor­rendet : először legyen tehát a tanulónak kiaiakult pálya­elképzelése és azután válasz- szón hozzá megfelelő tárgya' kát, nem pedig fordítva, mint ez addig gyakran történt. Nyilván olyan tárgyakról van szó, amelyekhez adottságai, képességei és érdeklődése alapján vonzódik, amelyeket tehát kedvvel, lelkesedéssel és a személyes választás alapján megnövekedett belső motivá­cióval tanul. A harmadik évfolyamon he­ti hét órában három tárgyat választhat szabadon: 2+2-+-3 óramegosztásban. A negyedik évfolyamon 9 órában folytat­ja ezeket a tárgyakat 3+3+3 órában. Ez a helyzet akkor, ha a tanuló felsőoktatásban szeretne szakképzettséget sze­rezni. Ilyenkor gyakorlatban kézenfekvő, hogy az egyetemi felvételi tárgyaknak megfele­lően választja harmadikban a 2+2, negyedikben a 3+3 órát. Például mérnök akar lenni, a műszaki egyetemek felvételi tárgyai általában matematika és fizika, tehát ezeket a tár­gyakat tanulja a fakultáció keretében. A két elméleti tárgy mellé harmadikként kö­telezően egy idegen nyelvet kell választania. Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy ma már egy felsőfokú képesí­téshez feltétlenül hozzátarto­zik egy idegen nyelv alapfo­kú nyelvvizsga szintjén tör­ténő ismerete. Ez a szakmai fejlődésnek, de a munkában Hegedűs D. Géza, Papp Vera és Levichky Klára jelenete. az orvos alakja. Haumann Péter játéka egészen elbűvölt. Mindenkit szüntelenül lehen­gerelt történetkéivel, s eze­ken ő mulatott a legjobban, mivel a társaság tagjai a his­tóriákban kénytelen kelletlen magukra ismertek. A rendezővel, Szirtes Ta­mással jól megértettük egy­mást, hiszen többször dol­goztunk már közös vállalko­záson. Turgenyevvel vi­szont ez volt az első találko­zásom és megszerettem ezt a kamerák előtt feltárulko­zó világot. való felsőbb pályaszinten tör­ténő helytállásnak is elenged­hetetlen feltétele. A gyakorlati munkábaállás elősegítése is a gimnázium funkciója. Ezt a funkciót is a fakultáció tudja legelőnyöseb­ben megoldani. Ezért a fakul­tative választható tárgyak kö­zött olyan gyakorlati jellegű tárgyak is bőven szerepelnek, amelyek az érettségi utáni közvetlen munkábaállást hi­vatottak elősegíteni. Ezek kö­zül sorolok fel csak néhányat, amelyek megyénk gimnáziu­maiban előreláthatólag beve­zetésre kerülnek: nevelési alapismeretek, népművelés gépírás, gépjárművezetés, ter­mészettudományi laborgya­korlatok, testnevelési és sport- szervezési ismeretek stb. Ezek részben egy, részben két el­méleti tárgy helyett választ­hatók, tehát harmadik és ne­gyedik évfolyamban 3+3, il­letve 4+5 vagy 5+6 órában. Könnyebb áttekintés végett álljon itt a következő két pél­da. Ha valaki a pályaorientá­ció során úgy dönt, hogy ta­nítói pályára készül, akkor célszerűnek látszik a követke­ző megoldás. Mivel a tanító­képzőben a felvételi tárgyak magyar és történelem, tehát ezeket választja elméleti tárgyként és pályára való fel­készülés szempontjából hasz­nos számára, ha a nevelési alapismereteket választja heti 3 órában. Vagy ha valaki olyan adminisztratív pályán szeretne elhelyezkedni, amely­hez a gépírás szükséges, az választhatja a gépírást 5+6 órában és mellé a magyar 2+3 órában. Ezek persze csak példák, és ezen kívül is szám­talan más választási lehetőség nyílik még azonos pályán be­lül is a fakultatív választá­sokra. A fakultáció lehetőségeit még tovább gazdagítja az úgynevezett „szabadsáv”. Az egyes évfolyamok kötelező óraszáma átlag heti 33 óra. Ezen kívül minden tanuló szabadon választhat még he­ti két órát már második év­folyamtól kezdve. E zeknek a szabadon vá­lasztható óráknak ket­tős jelentősége lehet, szaknyelven ezt úgy mond­juk, hogy kiegészítő vagy el­mélyítő funkciója. Kiegészítő a funkció akkor, ha a köte­lezően választott fakultatív tárgyak mellé elmélyítési szándékkal választja a kérdé­ses 2 órás tárgyat. Ha példá­ul a mérnöknek készülő fiatal a matematika-fizika-idegen nyelv mellé az ábrázoló geo­metriát választja, vagy a fent említettt tanítójelölt a ma- gyar-történelem-nevelés mellé az ének-zene tárgyat is vá­lasztja, amelynek a tanítói pályán különös jelentősége le­het. Ellensúlyozásról pedig akkor beszélünk, ha a válasz­tott tárgyak mellé olyan más tudomány, művészet vagy gya­korlatot vesz fel a tanuló, amely az általános műveltsé­gét hivatott gazdagítani. Ha például a fent idézett mér­nökjelölt a szabadsávban filo­zófiatörténetet, vagy a gépíró szociológiát tanul. Természetesen az itt meg­jelölt óraszámok a mindenki­re egyaránt kötelező óraszá­mon kívül értendők. így ala­kulnak ki olyan óraszámok, hogy harmadik és negyedik osztályban a magyar óraszám 6+7, történelem 5+7, mate­matika-fizika 5+6 (de a sza­badsáv bevonásával 7+8) lesz, és a fakultációval bőví­tett többi alaptárgyak óra­számai is hasonlóan alakul­nak. Tudatában vagyok an­nak, hogy ilyen rövid tájé­koztató ismertetés nem nyújt­hat mindenkinek kielégítő fel­világosítást. De nem is az a célom, hanem a figyelemfel­hívás és az általános tájékoz­tatás. Részletes felvilágosítást minden érdekeltnek az iskola tud majd adni. A reform életbelépésekor az úgynevezett tagozatos osztá­lyok megszűnnek. Ezt egye­sek meglehetősen indokolat­lanul rossznéven veszik a re­formtól és visszasírják a ta­gozatos osztályokat. Ezzel kapcsolatban az a helyzet, hogy a tagozat nem szűnik meg, hanem a fakultációs bő­vítés alapján minden gimná­ziumi tárgyra kiterjed, tehát jelentékenyen bővül. Meglesz az az előny is, hogy a koráb­bi tagozatba meglehetősen ön­kényesen, gyakran indokolat­lan szülői aspirációk révén verbuválódtak a tanulók, köz­vetlenül az általános iskola után. Most viszont alapos fel­zárkóztatás, gondos orientáció után, a gimnáziumi eredmé­nyek és igényszintek ismere­tében történik a fakultáció nyújtotta „tagozatokba” való becsatlakozás. Előzetes kísér­letek bizonyították, hogy az új rendszerben dolgozó isko­lák korábbi tagozatos ered­ményeiket 20—50 százalékkal felülmúlták. Ez csak matema­tika tagozatra nem érvényes, ezért született az a határozat, hogy matematikából 7+8 órás fakultatív csoport is képezhe­tő harmadik-negyedik osztály­ban. Csak rövid utalás keretében jelzem, hogy bizonyos speciá­lis tagozatok, kis számban megmaradtak. így megyénk­ben a Bolyai és Balassi Gim­náziumokban speciális nyelvi tagozatot engedélyezett a mi­nisztérium: orosz—angol, iH letve orosz—francia nyelvek­ből, a Madách Gimnáziumban pedig testnevelés tagozat fog továbbra is működni. A nyel­vi tagozatok igen magas óra­számban és első osztálytól ta­nítják a kijelölt nyelvet. Az óraszám évfolyamonként 8+7+7+8. Ilyen óraszámmal és megfelelő ambícióval igen magas szintű nyelvtudás érhe-J tő el a képzés négy éve alatti amely feltétlenül felsőfokú nyelvvizsgára is képessé teszi Ezek választásakor azonban figyelembe kell venni, hogy csak azok számára biztosíli előnyt, akik eljövendő pályá­jukhoz valamilyen nyelvtudás megszerzését állítják a közép-j pontba (például külkereskedő,’ tanár, tolmács). A magas nyelvóraszám ugyanis igénybe veszi a teljes fakultációs le-j hetőséget, tehát a többi tárJ gyat harmadik, negyedik év-J folyamban is csak alapéra-] számban tanulhatják a tanú- lók. Egyébként a nyelvi óra-] szám növelésének más leheJ tőségei is vannak a fakulták ción belül, de erre most nerrt térhetek ki. Rövid ismertetésemben a gimnáziumi reform pedagógiai logikáját szerettem volna fel-* vázolni. A felzárkóztatás az eddiginél következetesebben és szervezettebben törekszik a hiányok felszámolására és az indulási esélyegyenlőség biz­tosítására. Az orientáció az önismeret és pályaismeret se­gítségével tudatosan készíti fel a tanulókat a pályaválasz­tási érettségre, amelynek bir-; tokában kiválaszthatják a sze­mélyiségüknek legmegfelelőbb pályairányt. A fakultáció pe­dig a választott pályairányon belül lehetővé teszi a tanuló képességeinek az adott irá­nyon belül gyorsabb és ered-- erényesebb kibontakozását. írásomban szándékosan csak a reform oktatás területén je-j lentkező újdonságaival fog­lalkoztam. A megújuló gim-* názium egész nevelési rend­szere is gazdag újdonságokkal bővül, amelynek az oktatás csak egyik részelemét, de mindenesetre döntő elemét al­kotja. B efejezésül engedtessék meg egy személyes val-* lomás. Az utóbbi évek­ben alkalmam nyílt néhány külföldi ország nevelési-okta­tási rendszerével közelebbről is mégismerkedni, tehát elég jó összehasonlítási alappal rendelkezem. Személyes meg­győződésem, hogy ha a fent vázolt reformtörekvéseket megfelelő szinten sikerül a gyakorlatba átültetni, az eh-, hez szükséges tárgyi és sze-* mélyi feltételeket kellő ütem-] ben biztosítani tudjuk, akkor a magyar gimnáziumi oktatás lesz Európa egyik legmoder­nebb, legkorszerűbb és leg-] eredményesebb középfokú ne-* velési rendszere. j Versényí György 1 a Balassi Bálint Gimnázium igazgatója

Next

/
Thumbnails
Contents