Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-06 / 130. szám

Tanévnyitó: 1979 szeptember 3.

Az új iskolai ér menetrendje

Bár még nem fejeződött be diákok; egy részét érintő (mi 2-án kezdődnek. Ä közős frása tanév, a sok éves hagyomá- közhasznú munka. beli érettségi-felvételi vizsgányokhoz híven már megjelent Az általános iskolákban és a kát 1980. május 26—27-én tart- az oktatási miniszter utasitá- gyógypedagógiai intézmények- ják. sa az új iskolai év feladatai- ben az utolsó tanítási nap . , ,

ról és munkarendjéről. Esze- 1980. június 13-a lesz. Váltó- A ■’ö, tanev'Den a teli szil- rint az 1979—80-as tanév zatlanul lehetővé teszi azon- „ valamennyi intézményben

szeptember 3-án a tanévnyitó- ban a miniszteri utasítás, hogy az .?z? tanévinél es az átlaval kezdődik, az első tanítási azokban az iskolákban, ahol ^ tavaszi szlJnap pedig szeptember 4-én a kötelező tanítási napokat és j 'esz; ^

lesz az általános és középfo- a tantárgyak éves óraszámát L,Vfn,fn10. 197< december 22- kú iskolákban. előbb teljesítik, június 10-től ,tő‘ 1980' Janu,a^9/lg ttart’,„„„a

A további menetrend némi- kötetlen sportfoglalkozásokat, 5s™gnet ldopontja 1930‘

képp eltér a rendtartások kirándulásokat, más hasonló v J

egyes rendelkezéseitől. A leg- programokat szervezzenek. Az új tanévben az Oktatási lényegesebb változás: az első Azokban az iskolákban, ahol Minisztérium nem tervez olyan félév 1980. január 31-ig tart. az, előírt napokat, illetve óra- változtatásokat, amelyek a A diákok eddig a félévi érte- számokat június 13-ig nem nyugodt, kiegyensúlyozott ne- sítőt a téli szünetet követőéi- tudják teljesíteni, legfeljebb velő-oktató munkát befolyásé tanítási napon kapták kéz- június 20-ig tanítanak. solnák. Folytatódik az új nehéz, jövőre ez egy hónappal A jövőre érettségizők, illet- velési-oktatási tervek fokoza- későbbre, a tényleges iskolai ve tanulmányaikat befejezők tos életbe léptetése. Megkez- félév végére tolódik. A mi- 19f}0- május 10-én ballagnák, dődik az új dokumentumok nisztérium a pedagógusok régi A középiskolák alsóbb évesei szerinti munka a nemzetiségi kívánságának tett eleget ezzel, számára 1980. június 7-e, illet- tanítási nyelvű általános ísko- s különösképpen indokolta ezt ve a 11 napos munkarend sze- Iákban, a siketek, a vakok és az intézkedést az általános is- rint dolgozó iskolákban június a nagyothallók iskoláiban, a kólában a mostani tanévben 13‘a lesz 82 utolsó tenitásl mozgásjavító általános isko- , , nap. Az írásbeli érettségik Iákban, valamint a gimnáziu- altalánossá vált kéthetenkénti iggo. május 19-én, a dolgozók mokban és a középfokú képszabad szombat, valamint a középiskoláiban 1980. június zési célú szakközépiskolákban.

Egy vagon herendi

Művészeti export Magyarországról

' KOLUMBUSZ hajdanában beérte fából készült, tengeri viharokat jól bíró vitorlással, nem voltak különleges kívánságai, amikor megépítették nyugat-indiai útjához a Santa Mariát. Valamelyik, késői utódja — nem biztos, hogy honfitársa s nem valószínű, hogy hajóskapitány lenne az illető — ezüstből készült kicsinyített mását vette meg Amerika felfedezői hajójának, színarany díszítéssel, féldrágakövekkel. Méghozzá, Magyarországon.

Ilyen és hasonló különlegességekkel kereskedik az ARTEX. Művészeti export a feladata — s a megrendelőkön múlik, hogy a határokon túlra kerülő árucikk, valóban a magyar művészet reprezentánsa-e, vagy egyéni ízlésre készült holmi, amelynek művészi értékéhez férhet némi kétség. Például: nemesfém dobozból kiröppenő énekesmadarat kért az egyik vevő. Az AETEX szállította, nem kezdve vitát arról, hogy mifelénk az ilyesmi inkább a giccsek kategóriájába tartoznék.

Ahhoz viszont nem fér kétség, hogy a vállalat művészeti főosztályának .sztárja” .gazi művészi érték: a herendi porcelán. Vagontételben szállítják külföldre — főleg az NSZK-ba — a dunántúli gyár termékeit. Egy vagon herendi ára 75 000 és 100 000 dollár között mozog. Itt már a művészi érték határozza meg az árat.

— Bár annyit termelne He- rend, amennyit el tudnánk adni — mondja Csányi György, az ARTEX művészeti főosztályának vezetője. — Évente 5 millió dollár körül jár az az összeg, amit a patinás gyár porcelánjaiért kap az ország. Gazdag nyugati családok számára, nagy büszkeség, ha egy-egy herendi vázát, vagy egész étkészletet, mondhatnak magukénak.

Szeretnénk, ha a gyár növelné a termelést, de egyre csak azt a választ kapjuk, érdeklődésünkre, hogy kevés a kézifestő és nincs elegendő utánpótlás sem.

Visszanyerte második helyét a pécsi Zsolnay-gyár (amely ugyancsak Európa- hírű volt, amíg az 50-es években át nem kellett térnie ipari porcelánok gyártására), újabban pedig mind többen keresik a hollóházi és az alföldi (hódmezővásárhelyi) porcelánt is. Budapest sem akar kimaradni a nemes versenyből, a kézműipari vállalat Aquincum porcelánjait most kezdik megismerni és, megkedvelni a külföldi vásárlók.

Keresett exportcikk a kerámia is, a karcagi, a bodrogkeresztúri és a mezőtúri egyaránt. Ezeknél kisebb a gond, mint a nagy ügyességet, sőt, képzőművészi adottságokat kívánó, kézi munkával készülő porcelánoknál: növelik és korszerűsítik a gépi berendezéseket, hogy — természetesen minőségi engedmények nélkül. — minél több kerámia jusson a külföldi (no meg a belföldi) piacokra.

MŰVÉSZETI export aligha létezhet festmények, képző- művészeti alkotások nélkül. Van azonban egy áthághatatlan aranyszabály. Mi több: rendelkezés, amelynek végrehajtását állandóan ellenőrzik. Ez pedig úgy szól, hogy száz évnél régebbi alkotást, nem szabad külföldre vinni. Ez ugyanúgy vonatkozik magánszemélyekre, mint a művészeti alkotások kereskedelmével foglalkozó vállalatra. De az ennél újabbak kiviteléhez is külön engedély kell. Előbb be kell mutatni a festményeket, rézkarcokat, grafikákat, a Magyar Nemzeti Galériának, egyéb alkotásokat a szakmúzeumnak. Exportálni csak azt lehet, amire ezek engedélyt adnak.

Ám — legalábbis részben — az ARTEX feladata a kor- társ magyar képzőművészet propagálása, műveinek külföldi értékesítése. Külön iroda működik az Artbüro, szeti Alappal és a lektorátussal együttműködve viszi ki a művészi munkákat, rendez mai magyar képzőművészeknek kiállításokat szinte a földkerekség minden táján.

Tavaly Párizsban nyilvános aukcióra vitt ki az Artbüro, 141 művet, s ezek közül 14 talált gazdára. Többet is megvettek volna a francia művészetpártolók, ha — tudtak volna az aukcióról. Most, olyan tervjekkel foglalkoznak itthon és más KGST-orszá- gokban, hogy inkább közösen kellene ilyen kiállításokat, képárveréseket megszervezni. Annál is inkább, mert ezeknek a képzőművészetieseményeknek legkevésbé sem titkolt célja: a szocialista országok művészetét megismertetni más országok közönségével. Ügy, ahogyan a helsinki egyezmény betűje és szelleme megkívánja...

Egyéni és kollektív kiállítások előtt a bemutatni kívánt alkotások igényes és hozzáértő művészekből álló zsűri elé kerülnék. Zsűriz az ARTEX is — de ennek a bíráló bizottságnak hatásköre kizárólag az árakra terjed ki. Kezdetnek szépek az eddigi eredmények: a külföldön ren- dezett kiállításokon mintegy százezer dollár értékben adtak el művészi alkotásokat, s ugyanennyi körül jár az egyéni és csoportos, meghívásos kiállítások anyagiakban mérhető hatása is.

NEGYVEN országba jutnak el a magyar képző- és iparművészeti alkotások az ARTEX-en, illetve az Artbü- ron keresztül. Az NSZK-tól Japánig, Svájctól a Baharna- ezzel a céllal: szigetekig terjed a lista, sok A Képzőművé- volna felsorolni mindet.

Mint, ahogyan az exportra kerülő művészi alkotásokét is, amelyek között éppúgy vannak festmények, mint műasz- talosremek sakk-készletek, gobelinek és kovácsoltvas szobadíszek. Mindmegannyi a magyar kultúra jó hírét öregbíti öt földrészen.

Várkonyi Endre

Indul a gimnázium! reform.«

2. Orientáció

E

lőző cikkemben a gimnáziumi reform alapmozzanatát: a felzárkóztatást igyekeztem körvonalazni. Jelen írásomban a második új mozzanattal, az orientációval szeretnék foglalkozni. Mint már jeleztem, az említett fogalmak a gimnáziumi reform keretében új értelmet vagy legalábbis új hangsúlyt kapnak, amely részben eltér a közhasználattól és a korábbi pedagógiai gyakorlattól is. Így van ez az orientáció esetében is. A szó alap- jelentése valamilyen irányban való tájékozódást, valami felé fordulást fejez ki. Az alkalmazott pszichológiában rendszerint a pályaorientáció ösz- szetételben fordul elő, és valamilyen pálya (szakma) irányra való felkészítést, illetve felkészülést jelent. Mint látni fogjuk, a gimnáziumi reform ezt az értelmet fejlesztette tovább és szervezte konkrét pedagógiai feladattá és nevelő jellegű tantárggyá.

Mielőtt azonban ennek konkrét tartalmát megvilágítanám, a pályaválasztás és a gimnáziumi nevelő-oktató munka egy-két összefüggéséről szeretnénk egy kis kitérőt tenni. Általános vélemény, hogy a gimnáziumnak az az előnye a többi középfokú oktatási intézménnyel szemben, hogy kitolja a tanuló pálya- választási döntésének határidejét. A szakközépiskolába, vagy szakmunkásképzésbe iratkozó tanuló 14 éves korán ban dönt jövendő életpályájáról. A gimnáziumi tanuló négyéves halasztást kap, és csak 18 éves korában, és lényegesen érettebb fejjel kell döntenie erről az alapvető fontosságú kérdésről. Ez kétségtelen előny, de csak akkor, ha az iskola tervszerűen fejleszti és kialakítja a tanuló pályaválosztás-érettségét. Vagyis azt a képességet, hogy saját képességei és lehetőségei, valamint a népgazdaság igényeinek az ismeretében önállóan és felelősséggel dönteni tud eljövendő életpályájá- járól. A gimnáziumi reform ezt tűzi ki feladatául és ennek érdekében tervez és szervez konkrét fejlesztő tevékenységeket.

A másik kérdés, amelyre úgy érzem, ha röviden is, de válaszolnunk kell: a gimnázium hasznosságának a kérdése. Kimondva, vagy kimondatlanul, de él közvéleményünkben a gimnáziummal kapcsolatban bizonyos fenntartás vagy előítélet. Sokan szemére hányják a gimnáziumnak, hogy haszontalan iskolatípus. Négyéves képzési idő alatt semmi szakmát nem ad tanulóinak, csak felsőfokú szakmaszerzésre jogosít. Ilyen értelemben tehát csak közvetve és részben vesz részt a munkaerő-kiképzésben.

Ez a kifogás, hogy ti. szakmát nem ad, hanem tanulóinak egy részét, jószerével a felét, minden szakmai képzettség nélkül bocsátja ki az életbe, első pillantásra megalapozottnak látszik. Valóban igaz: a gimnázium általánosan művelő középiskola, s mint ilyen, egyetlen a magyar iskolastruktúrában. Fő funkciója a felsőfokú továbbtanulásra, felsőfokú szakmaszerzésre való felkészítés. Ezt a funkcióját — nyugodtan elmondhatjuk — eddig is eredményesen teljesítette. Statisztikák bizonyítják, hogy az ■érettségit követő egy évtizeden belül a gimnáziumot végzett tanulók 53 százaléka felsőfokú szakmai képesítést szerzett. Ilyen értelemben tehát elmondható, hogy a gimnázium termeli elsősorban a magyar szocialista értelmiséget. De ez is a fő funkciója.

A tanulók másik feléről, akik nem kerülnek be a felsőoktatásba, a gimnáziumi alapdokumentum csak ennyit mond: segítse elő a gimnázium ezek muqkábaállását. Vajon megfelelően teljesítl-e a gimnázium ezt a funkcióját? Erre a kérdésre egy elméleti és egy gyakorlati érvvel szeretnék válaszolni.

Gazdaságpolitikánk egyik alapvető tézise ma a népgazdaság struktúrájának rugalmas átalakítása, a mindenkor aktuális és folyamatosan megújuló világgazdasági helyzethez való igazodás. Ennek a gazdasági téren megkövetelt rugalmasságnak egyik — talán legfontosabb — meghatározó feltétele: a kor színvonalán mért magas általános képzettség és kulturális színvonal, ami megalapozza a szakmai szerkezet változásainak lehetőségeit. Ez pedig annyit jelent oktatáspolitikai szempontból, hogy a korábbi évtizedek erősen szakmai orientációjú képzésformáival szemben megnövekszik az általános képzés jelentősége. Hiszen ez képezi alapját a korszerű és rugalmasan alakítható, folyamatosan megújítható szakmai képzésnek is. A túl korán megszerzett és általános képzettséggel kellően meg nem alapozott szakmai képzés bizonyos mértékig megmerevíti az ember szellemi rugalmasságát, és ezen keresztül konzerválja a meglevő szakmai struktúrát, amelynek rugalmas alakítása gazdasági életünk egyik alap- követelménye. Ezt a gondolatmenetet ma az ország legrangosabb gazdaságtörténészei képviselik és bizonyítják. Ez pedig a gimnázium vonatkozásában azt jelenti, hogy jelentősége megnő. Hiszen a gimnázium nyújt elsősorban olyan magasabb szintű általános műveltséget, amely minden irányú szakmai továbbfejlesztést tesz lehetővé, mert szellemileg kellő rugalmasságot biztosít az egyén számára.

G

yakorlatilag viszont ma már hazai példák is bizonyítják, hogy a gimnáziumi érettségivel rendelkező szakmunkások akár az iparban, akár a szolgáltatásban az átlagon felül megállják a helyüket. Nemcsak rövidebb idő alatt képezhetők és szakmailag magasabb szintet érnek el, hanem lényegesen rugalmasabban tovább- képezhetők és átképezhetők. Márpedig a XX. század utolsó negyedének ez egyik fő követelménye a munkaerővel szemben. A felsőfokú szakmaszerzés mellett a gimnázium a középszintű szakmai műveltségnek is kiváló, korszerű bázisát képezi. Nem is szólva arról, hogy a szocialista életmód, az emberileg tartalmas és társadalmilag hasznos életvitelnek is legjobb alapiskolája.

Az első könyvem...

Az első könyvem tele volt képekkel. Félve, vigyázva forgattam, és vártam az estét, mert akkor anyám mellém ült és mesélt. Irigyen néztem, alapot teremt a következő lé- filmek művészi értékét aka- hiszen ő tudott olvasni. Szín- pés megtételéhez. Sokszor nem rom ezzel bírálni, hiszen köte a szájából loptam el min- gondolunk erre, amikor a kék- zülük nem egy kiváló alkotás

den betűt. A könyvek szerete- be csomagolt, többszörösen volt. Egy regény olvasása közte azóta is kísér. aláhúzott jegyzeteket bon- ben hatalmas az a tér, amegésszük. lyet betölthetek az elképzeléseimmel, tovább szőhetem a

Minden ember mellett ott áll a láthatatlan könyvesig , ? A tanulásba, munkába bele- történetet; ha úgy érzem, perpolc, de egyedül dönti el, m.- fáradva szeretnénk elutazni cekig elidőzhetek egy-egy jeminél messzebbre- bejárni a féktelennek tűnő, mégis so- mnnirri n Prospektusokból ismert gyö- kat jelentő részletnél. Lapoban reUik a tudált egé^n az £?öru Jtájakat- Aláznék a zom a könyvet. Emberek, sor- ba" a eSn“ könyvek oda is, ahova költ- sok, tragédiák kelnek életre

abc-tol az egyetemi szintű tu- ségvetésünk hatarai máskép- úgv hogv néha elcsodálko- domanyos munkákig. Legtoob- pen nem engednének eljutni. zom’: ezt rólam is írhatták szór hosszú hónapok, evek ke- Néhány álom azért valóra vá- volna mény munkája, kísérletei kel- jjkj és milyen jó dolog felfelenek egy-egy új munkamód- ^ezni a2 útikönyvekben már Es még nem szóltam a ver- szer, tudományos eredmény el- íátntt városokat énületeket seskötetekről, a gyönyörű kön- éréséhez. Néhány gépelt oldal- műemlékeket. ' tösbe öltöztetett művészeti

ban mindez leírható és millió- könyvekről, a mindenre maók munkáját könnyíti meg, A mozik számtalan megfil- gyarázatot adó lexikonokról,

mesített regényt tűztek és tűz- a sokrétű szakirodalmi köny- nek műsorukra. A legtöbb ne- vekről. Szinte felsorolni sem kém csalódást okozott. Nem a lehet, hogy életünk melyik

időszakában milyen olvasnivalóra van szükségünk. Nagyon találónak érzem az olvasópályázat jelmondatát: „Kell a jó könyv!” Érdemes rá időt és energiát áldozni, hogy valóban megtaláljuk és elolvassuk ezeket a jó könyveket.

A könyvtárak látogatottsága, a könyvesboltok forgalma, az író-olvasó találkozók hangulata igazolja, hogy egyre többen tekintik tudásuk, műveltségük forrásának, segítőnek, szórakoztatónak a könyvet.

Sátrak jelentek meg a városok utcáin, a könyvesboltokban egymást váltják az emberek. Keresik a frissen megjelenő kiadványokat, böngésznek a roskadásig telt polcokon. Ünnep ez, a könyv ünnepe. Egy hét csupán, de rajtunk múlik, hogy kezünkben a mindennapok cselekvő részesévé váljanak a könyvek.

Zs. K.

Ezen kitérő után kanyarodjunk vissza az orientációhoz, mint a gimnáziumi reform második alapmozzanatához. Ezzel kapcsolatban is hangsúlyoznunk kell, hogy nem alapvetően új jelenségről és új pedagógiai feladatról van szó, de a reformban új tartalmat nyer. Az eddigi gimnáziumi gyakorlatban a pályairányításként értelmezett) tevékenység osztályfőnöki feladat volt, az osztályfőnöki óra keretében zajlott és meglehetősen az általánosságok szintjén mozgott. Időben, főleg a negyedik, esetleg a harmadik évfolyam körül kapott helyet. A reform szemléleti változását jelzi már az a puszta tény, hogy az orientáció súlypontja átkerült a harmadik évfolyamra. Az eddigi előírt osztályfőnöki foglalkozásokon kívül heti egyórás önálló tárgykörré szerveződött... Közvetlenül a felzárkóztatás után kerül rá sor, amely a hátrányok kiküszöbölésére főleg az indulási esélyegyenlőséget hivatott biztosítani.1 Nemcsak a tanuló gimnáziumi tanulmányai szempontjából,' hanem további sorsa, pálya- választási lehetőségei számára is. Különös jelentősége van ennek a fizikai dolgozók gyermekei számára. Ezek orientációja megfelelő felzárkóztatás nélkül esetenként erősen szűkre szabná a választási és továbbtanulási lehetőségeiket, és ezáltal gátolná az egészséges társadalmi mobilitást.

Az orientáció célja, hogy tanulónként megtaláljuk (a tanuló, a nevelő közreműködő támogatásával) azt az irányt, amely a legeredményesebb és legharmonikusabb fejlődési lehetőséget nyújt az adott egyén számára. Ennek megfelelően a tantárggyá szervezett ismeretanyag részben önismereti (képesség és személyiségstruktúra), részben pályaismereti (pályacsoportok,' szakmastruktúra, szakképzés) elemekből áll. Ehhez kapcsolódnak bizonyos gyakorlati jellegű tevékenységek és foglalkozások (üzemek és intézmények látogatása, találkozás felnőtt dolgozókkal stb.).

A pályaválasztásra való felkészülést szolgálja és egyben az eddigi orientációs tevékenység nagy erőpróbája,' hogy a második évfolyam végén, bizonyos pályaválasztási érettség birtokában a tanulónak pályairányt kell választania. A III—IV. évfolyamán ui. már a választott pályairánynak megfelelő tárgyakat fogja részben tanulni a fakultatív oktatás keretében. Ez olyan jelentőségű, mint egy előzetes pályaválasztás, amelyen azonban még van korri- gálási lehetőség.

Befejezésül még két fogalmat kell tisztáznunk, amelyek a közvéleményben gyakran keverednek. Az egyik a pályairány, a másik a pályaszint. Elméleti fejtegetés helyett a példa talán sokkal célszerűbb lesz. Pályairányok: műszaki, kereskedelmi, egészségügyi, pedagógiai stb. Ezeket a tanulók az orientáció során részletesen megismerik és ezek ismeretében választják meg a pályairányukat, valamint az ezeket szolgáló fakultatív tárgyakat. A pályaszintek azonos pályairányokon belül jelentkező képzettségi, felkészültségi fokozatok, így például műszaki pályán belül: szakmunkás, technikus, üzemmérnök, mérnök, szakmérnök ... Aki tehát a műszaki pályairányt választja, az a szakmunkástól a szakmérnökig terjedő szintskálán választhatja meg eljövendő életpályáját. A gimnázium második évfolyamán csak pá- lyaszintről beszélünk, és ennek helyes megválasztásáról. Azt majd a tanuló további fejlődése dönti el a fakultáció során, hogy számára melyik szint reális a pályairányon belül.

V

égül az orientáció szerteágazó feladatainak a megoldásához is a szélesebb nevelői környezet: a szülők, az üzemek és intézmények segítségét kéri az iskola, amely teljes nyíltsággal és nyitottsággal igényli a társadalom segítségét, javaslatait és teljesíthető igényeit.

Versényi György a Balassi Bálint Gimnázium igazgatója

1