Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-06 / 130. szám

Az óvodai foglalkozások során a matematikával, a környezettel, ének-zenével, iroda­lommal, testneveléssel és az anyanyelvvel ismerkednek Salgótarjánban, a Mali- novszkij úti óvoda nagycsoportosai, akik szeptembertől már az iskola padjaiban foglal­nak majd helyet. '— BL — Salgótarjánban történt Besztercei „pillanatok »9 Emberek a buszmegállóban Salgótarján felé. Tízen-tizen- öten a keskeny sávon, a Tar­ján vendéglőtől számítva egy megállóval feljebb. A busz­megálló táblája idetűzve. Et­től vagy harminc-negyven méternyire egy zöld bódé. Az lenne a buszvárakozó, igen­em, csak éppen nem esik egy­be a buszmegállóval. Hogy ez senkit se zavar? Majd talán, ha esik az eső ... * A besztercei lakótelepen élő ismerősöm mondja, borzasztó balesetveszélyesek a csator­nák. Nagyot nézek. — A csatornák?.".’. — Igen. Nézze csak a pa­takmedret. Itt az első torony­Környezetünk— veszélyben ' Földünkön, ezen a gigászi méretű űrhajón az ember tevékenysége már jóval túlhaladta azt a mértéket, hogy a környezet szennyeződését a természet a saját erejéből ki­védje. A Rajnában például hosszú szakaszon gyakorlatilag kipusztultak a halak, de horgászt nemcsak, hogy a koblenzi, wormsi Rajna-parton nem látni, eme nemes sport hódolói hiányoznak a Sajó-partról is. Pedig az ember fennmara­dásához létfontosságúak azok a biológiai körfolyamatok, amelyeket megtör, vagy éppen teljesen megszüntet a mo­dern élet, a gyors iparosodás. A víznél maradva a halak kipusztulása, ritkulása jel­zi: a természetes vizek élővilága — a planktonoktól a csi­gákig — veszélyben van. Am a plantonok, ezek a parányi élőlények létfontosságúak a vizek öntisztulásához. Kismér­vű szennyeződést szűrőként felfognak, feldolgoznak, ám a vegyi anyagok tömeges hatásának már képtelenek ellenáll­ni — elpusztulnak. Nélkülük az emberi lét egyik alapfelté­tele, a tiszta víz kerülhet veszélybe. Ugyanezt mondhatjuk el a városok „tüdőiről”, a friss levegőt adó, a port, pisz­kot megkötő — ámde egyre ritkuló — fákról, növényekről. Sokhelyütt már idejekorán ráébredtek a világméretek­ben jelentkező probléma megoldásának fontosságára. A Szovjetunióban például különleges szűrő-tisztító berendezé­seket szereltek fel az egyik nagy papír-cellulóz ipari kombi­nátban, hogy megóvják a Bajkál-tó egyedülálló vizét, élő­világát. Ezek a védőberendezések azonban sok pénzbe ke­rülnek. A nagy tőkésmonopóliumok, — a piacokért, ve­vőkért folyó verseny íratlan szabályai szerint — ezért igye­keznek áthágni a környezetvédelem írott szabályait, ame­lyeket sok országban már a törvény szigora tarthat meg. Ezeknek a vállalatoknak a leleplezésére a környezet meg­óvására Nyugaton széles körű mozgalom van kibontakozó­ban. Részvevői közül sokan eljutnak a felismerésig; azok­ban az országokban, ahol a magántőke szempontjai alakít­ják a hivatalos politikát, csak széles társadalmi összefogás­sal léphetnek fel eredményesen a környezetet profitérdekből szennyező mammutvállalatok ellen. Hazánkban, a szocialista országokban szigorú törvények szabályozzák a környezetvédelem kérdéseit. Mégsem ritka, hogy a vállalatok szűk, egyéni érdekük szemellenzőjétől nem látják, vagy nem akarják látni: a környezet védelme első­rendű népgazdasági érdek. Vizeink, levegőnk, környezetünk tisztaságával összefügg jövőnk is. A Duna sok országban folyik át. Ha Ulmnál, vagy Po­zsonyban szennyezik a vizét, annak Budapest lakói is ká­rát látják. Ennek szellemében javasolta Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára: a helsinki megállapodásoknak meg­felelően az európai államok tárgyaljanak a környezetvé­delem valamennyiőnket érintő kérdéseiről is. Indítványára kontinensünk nyugati részének országai máig is adósak a válasszal. Pedig ez is — mint a környezetvédelmi vi­lágnap elnevezése is tükrözi —közösen megoldandó probléma. Valamennyiünk érdeke — politikai, társadalmi hovatarto­zástól függetlenül — megőrizni a föld véges kincseit, hogy a tiszta víz, levegő, föld, fák virágok bolygónk lakóinak épülésére, örömére hasznára szolgáljanak. D. P. A föld újjászületése A Lengyel Népköztársaság­ban, amelynek bányászata közismerten fejlett, rendkívül nagy figyelmet fordítanak a kimerült bányák és külfejté­sek területének másodlagos hasznosítására. A szakértők becslése szerint ezek a terü­letek körülbelül 50 000 hek­tárt tesznek ki, Mintegy két évtizede fogad­ták el Lengyelországban azt a törvényt, amely előírja az ilyen területek rendezését. A volt bányák, külfejtések és kőbányák területén mestersé­ges tavakat, sportlétesítmé­nyeket és üdülőtelepeket léte­sítenek. Egyes ilyen helyeken jelentős lakásépítkezés is fo­lyik. házzal egyirányban van egy hatalmas lyuk. Befedetlenül. A nyolc-tízéves gyerekek könnyűszerrel bújnak be és mennek, amíg a csatorna- rendszer engedi. Időnként fel­kiabálnak, aztán játszanak to­vább. Van még másik kettő... Nem az ő hibájuk, hogy odamehetnek. Arra a hatal­mas vízelvezető nyílásra rács kellene. Tudják ezt bizonyara az illetékesek is. Nem jutott eszébe senkinek? Addig tessék intézkedni, amíg baleset nem történik!... Ismételtein a busz. Szedi fel az utasokat a városközpont felé. Valahol a kórház tájé­kán felszállnak az ellenőrök. Ez a dolguk, megvizsgálják a bérleteket, jegyeket, ki ho­gyan utazik. Egyszer csak szóváltás. Jú­nius 1-én délelőtt fél tizen­kettőkor a Volán 2. számú Vállalat GF 16—11-es rend­számot viselő autóbuszán har­sog az ellenőrnő hangja. — Magának ehhez semmi köze, maga ne szóljon be­le!... Hogy az utas mit mondott, nem lehet hallani, csak az el­lenőrnőt. Egyetlen megjegyzés. Ellen­őrizni is harsogásmentesen, kulturáltan kellene ... — cse — Határidőre elkészül Finisben az óvoda Rétságon Ki ne ismerné azt a kelle­metlen érzést, amikor bosz- szantó fájdalommal szorít a ci­pő? Rétság nagyközség veze­tői ilyen helyzetbe kerültek három évvel ezelőtt az óvo­dai férőhelyek hiányával. A község az utóbbi évek­ben, a megfelelő munkahe­lyeik létesítésének hatására, mint a Glóbusz Nyomda és más ipari üzemek, olyan len­dületet vett a fejlődésben, hogy a szakemberek is meg­lepődtek Az erre vetődő ide­gen, pedig csodálkozással szemléli a változásokat. Az új helyzet új elhatáro­zásra késztette a felelős tiszt­ségviselőket: óvodát kell épí­teni, a régi zsúfolt és éven­te tízesével, húszasával kell elutasítani az óvodás korú, gyerekeket. Eredetileg egy ötvenszemélyes gyermekin­tézmény megépítésével szá­moltak, de aztán eszükbe ju­tott a szűk cipő esete és szer­vezéssel, agitációval a terüle­ten tevékenykedő üzemek anyagi támogatásával száz gyermek befogadására alkal­mas négye söpört os óvoda megépítése mellett döntöttek. A kivitelezés másfél éves tarka történetét hosszan le­hetne növelni. Kivitelező hiá­nyában a tanács a saját költ­ségvetési üzemét kérte meg erre a munkára. — Erőn felül vállaltuk — mondja Tömösvári Sándor üzemvezető. — Ezt jól tud­ta mindenki. Sokan megfed­tek bennünket, mondván: ez nem a ti dolgotok. Csak egyről feledkeztek meg, hogy akkor ki csinálja? Meg ar­ról a fontos tényről — óvo­da kell a gyerekeknek, még­pedig a legrövidebb időn be­lül. Valóban így volt. A jó dön­tést az élet, a minőségi és a határidőre elkészülő beruhá­zást pedig a nagyközségi ta­nács költségvetési üzeme bi­zonyította. MUNKA HELVETT — VERJÜK A BLATTOT A Mikszáth utcának új színfoltja Rétságon az új óvo­da. Ottjártunkkor még min­dig szorgos munka folyt, a műszaki átadásig két hónap, szorít a határidő. Az udvaron Freistág Já­nos művezető fogad. Végig­vezet az épületen és magya­ráz: — Elkészült a négy cso­portszoba, az utolsóban most ragasztják a szalagparkettát. Kész a festés, a külső má­zolások, hiányoznak. Végigjárva az épületet, meg kell állapítani, hogy tetsze­tős itt minden. A foglalkoz­tatószobák déli tájolással mindegyikhez öltöző és kis- mosdók tartoznak, gyerekfel­szerelésekkel. Színes falak, orvosi szoba, a beteg gyere­kek részére elkülönítő. Matusz Béla és Pincze Ti­bor festékkel az egyik iroda- helyiségben találkozunk. Az ajtókat mázolták éppen, tűz­piros festékkel. — Iparkodunk, ahogy le­het — mondja Matusz Béla: — Szeretnénk a jövő « héten kívülre kerülni. A művezető szerint alapos és derekas munkát végeztek, kettőjüknek kellett megcsi­nálni minden festést és má­zolási munkát. Zokszó nélkül tették, amit rájuk osztottak. Az alvállalkozókkal már nem ennyire elégedettek. A beépített bútorok elkészítését az érsekvadkerti építőipari szövetkezet asztalosrészle­ge vállalta. A határidőt több­ször is módosítani kellett: hol az anyag-, hol meg a szak- emberhiányra hivatkoztak. Tömösvári Sándor üzemve­zetőnek még álmatlan éjsza­kát is okoztak, az utolsó per­cig bizonytalan volt a szállí­tás. A nagyján múr túl van­nak, állnak a szekrények, de még mindig nincs minden tel­jesen befejezve. A központi fűtést készítő balassagyarmati kéménysep­rő-vállalat négy szerelője, akik az olajtüzelésű kazánok csőhálózatán dolgoznak, ép­pen szünetet tartanak. Elmé­lyült figyelemmel verik a blattot, nem zavarja őket jelenlétünk, csak a lapok já­rásával törődnek. A konyha tágas, a hozzá­tartozó mosogató részek már készen várják az indulást. Egy na"—méretű hűtőszek­rényt is leszállítottak. hete­ken belül várják a többi fel­szerelést. HIÁNYPÓTLÁS nélkül Az udvaron hangos csöröm­pöléssel forog a betonkeverő. A Május 1. kőműves szocia­lista brigád a külső zsibon­gók térbetonozását végzi. Szi­kéra Imre brigádvezető és kilenctagú brigádja, az el­ső kapavágástól itt dolgoz­nak. — Voltak nehéz napok, ezt nem panaszképpen mondom, azért a jó közérzetünk. A ha­táridő miatt egy-két szomba­ton is dolgoztunk. A gyere­kekért tettük, mások is segí­tettek. A kivitelezők ezzel a mun­kával nem akartak bizonyí­tani, de amit kértek tőlük, azt becsülettel teljesítették. Még a költségeken is belül marad­tak. Előzetes számítások sze­rint hétmillió forintból kifut­ja, pár százezerrel kevesebb, lesz, mint azt eredetileg, ter­vezték. — Külön vállalásunk, hogy a nemzetközi gyermekév tisz­teletére — mondja Tömösvá- Sándor — hiánypótlás nélkül átadjuk az intézményt. Szeo- temberben pedig birtokukba is vehetik a kicsik. Rompos Dezső tanácselnök,’ még az ősz folyamán gond­terhelten ráncolta a homlo­kát, amikor meghallotta az óvoda kivitelezési gondjait.' De az első perctől bízott ab­ban. hogy határidőre elkészül s még a hitetleneket is nyug­tatni próbálta. Nem volt könnyű feladat megbirkózni ezzel a munkával a tanács? nak sem. — Több alkalommal szer-' veztünk társadalmi munka- akciót. Az üzemek szocialis­ta brigádjai, a November 7.' lakótélén lakói, MHSZ-fiata- lok. a hivatalok dolgozói is szerszámot ragadtak novem­berben. A tereprendezés, a kerítés betonozása az ő mun-' kájukat dicséri. Az így elvégzett munka ér­téke jóval felette van a há­romszázezer forintnak. Hozzáteszi még: — A régi1 háromcsoportos óvoda is megmarad. Együtt a kettővel biztosan megoldjuk a gondo­kat. Ősztől minden óvodás korú gyereket elhelyezünk. Kő-Szabó Imre — Félve mon­dom ki: boldog embernek tartom magamat,.. — Miért „fél­ve”? — Mert, hátha korlátoltnak tar­tanak. A boldog­ság valahogy a véglegességet, a lezártságot jut­tatja az ember eszébe. Azt, hogy nincs tovább, min­dent elértünk... Pedig dehogyis er­ről van szó! Ta­lán más szót kel­lene használni a boldogság he­lyett. Mondjam azt, hogy én „há­roméletű” em­ber vagyok, és ez jelenti nekem a boldogságot?... 1. — Sokan, itt Tarjánban ze­nésznek tartanak, zenészként ismer­nek. Joggal, mert a környéken szin­te mindegyik szórakozóhelyen doboltam már. Harminchét évesen is ugyanolyan jókedv­vel próbálom szolgálni a kö­zönséget, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt, amikor komo­lyan gondoltam arra, hogy hi­vatásos legyek. Nem lettem az, csak amolyan „szombat- vasárnapi haknis”, alkalmi ze­nész, ám a „régi tűz”, azt hi­szem, még mindig érződik a játékomon. Számomra öröm, ha látom, hogy a vendégek visszamosolyognak rám, jól érzik magukat. Ha nem ze? Beszélgetés a dob mellett A „hároméletű” ember nélhetnék, nem érezném ma­gamat teljes embernek. Nem tagadom: néha-néha fájlalom, hogy nem lettem „profi”, ilyenkor előkeresek egy-egy cikket, amelyet rólam, vagv a zenekaromról írtak egykor, és megnyugszom. Ugye, nem ha­ragszik, ha pár sort felolva­sok? Íme, ezt írták rólunk tíz évvel .ezelőtt: „A zsűri elis­meréssel illette a Sinus zene­kar szereplését. Színpadra léphettek a legjobbak bemu­tatóján is, ahol a Magyar Rá­dió felvette műsorukat”. 2. — Szereti a hétfői napot? Természetesen egy olyan hét­fői napra gondolok, amikor előtte muzsikált valahol haj­nalig . . . — Tudják a munkahelye­men, hogy dobos vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy do­bosként is kezelnének, tehát elnéznének bármiféle lazasá­got. Nem szoktam hétfőnként hiányozni. Megint félve fogal­mazok: szeretem a munká­mat ... Az Egri Közműéoítő Vállalat salgótarjáni főépítés­vezetőségén dolgozom. Test­hezálló munkát végzek: tár­gyalnom kell különféle cégek képviselőivel. Közismert ró­lam, hogy nem vagyok éppen hallgatag típus, szeretek be­szélgetni, ismeretségeket köt­ni. Az a fajta ember vagyok, aki abból indul ki, hogy az emberek jók, hogy mindenki jót akar. Lehet, hogy naivnak tart emiatt, mindenesetre még nem fizettem rá. Számomra minden nap egy új élmény forrása, ezzel a várakozással megyek be a munkahelyemre is. Így volt ez már az előző munkahelyemen is, a bank­ban. Akadtak persze, akik fur- csálották, hogy tisztviselő lé­temre olykor a dob mellé ülök, énekelek, „bohóckodom”, végül azonban belátták, hogy nincs mit szégyenkezni ezen. Mostani helyemen, azt hiJ szem, nem számít .^csodának”,1 hogy néha a dob mellől kö­szönök rá kollégáimra, fonö-j keimre. 3. — Két csodálatos lányorrí van, 9 éves és 12 éves, és per­sze, csodálatos feleségem . . : Minden apa szereti a gyermek keit, ez természetes, ám nem mindig és mindenkinél jelenti azt, hogy foglalkozik velük, játszik, tanítja őket stb. Na­gyon sok apa a dolognak ezt a részét a feleségére bízza. Nálunk nem így van. Szabad időmet, amikor a munkám és a zene engedi, a lányaimmal töltöm. A mi családi „négye­sünk” olyan, mint egy igazi barátokból álló csapat. Tisztel­jük egymás személyiségét, al­kalmazkodunk egymáshoz, ná­lunk nincs „úr” a családban. Nagyobbik lányom zongorázni tanul, igen ügyes . . . — Azt pedig ne higgye; hogy a zene a legfontosabb az életemben; csak most többet beszéltem róla, hiszen itt ülünk a dob mellett. Nincs rangsor: Balogh Béla egysze- mélyben zenész, tisztviselő és boldog családapa . . . hd- roméletű. Sárközi Gábor NóGRÁD — 1979. június 6., szerda i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents