Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-06 / 130. szám

\ A karbantartásokon, javításokon túl sokrétű munkát végez a megyei kórház műszaki osztályának téemkás Béke Szocialista Brigádja. A 19 tagú kollektíva az elmúlt évben teljesített eredményes fáradozása elismeréseképp megkapta az aranykoszorús szocia­lista brigád címet. A képen Bóna Vilmos brigádvezető, Hajdara László és Péter Jenő la­katosok a melegvizes bojler karbantartását végzi. , Itt az ideje, készülnek az aratásra Tervszerűen megindult a munka az idei gabonabetaka­rításra és felvásárlásra. A mezőgazdasági üzemekben befejezéshez közeledik a nyá­ri munkát végző gépek javí­tása. A felvásárló vállalatnál pedig megkezdték az embe­rek kioktatását, a raktárak előkészítését, a gépek karban­tartását. Mint arról egy leg­utóbbi tanácskozáson nyilat­kozott a megyei gabonafelvá­sárló- és malomipari vállalat kereskedelmi igazgatója, eb­ben az évben különböző be­ruházásokra ötvenhárommil­lió forintot fordítanak. Ter­mészetesen ebben új létesít­mények is szerepelnek, pél­dául Balassagyarmaton gabo­naraktár építése és ehhez ha­sonló, nagyobb jelentőségű munkák. Az aratásra való korai fel­készülésnek oka van az idén. A közelmúltban Pelle János, a nagyoroszi tsz elnöke egy határjárás után kijelentette, hogy a korábbi évektől elté­rően ebben az esztendőben lé­nyegesen előbb kell elkezdeni az aratást, mert a száraz idő­járásban korábban érik be a termés. Boross Béla, a varsá­nyi tsz elnöke pedig, amikor éppen a gabonabetakarításra való felkészülésről tárgyaltak kereskedelmi szervek és ter­mesztők, azt mondta, hogy a tsz-eknek is és a felvásárlók­nak is minden eddiginél na­gyobb gonddal kell készülni az aratásra. Ezt azzal indo­kolta, hogy a szárazság miatt gyors munkára lesz szükség a szemveszteség elkerülése mi­att, de ha addig megjön az eső, akkor a munkát is an­nak megfelelően kell előké­szíteni. Mindenképpen nehéz megpróbáltatás előtt állnak a termesztők, felvásárlók egya­ránt. Nagyon komolyan ösz- szehangolt munkára van te­hát szükség a betakarítás ide­jére. Az előzetes számítások sze­rint a felvásárló vállalat ét­kezési búzából közel hatvan­öt tonna termés felvásárlásá­ra készült fel. A mezőgazda- sági üzemek ezt a mennyisé­get néhány tonnával már megemelték, a megkötött ter­mékértékesítési szerződés kö­zel hetven tonna étkezési bú­za felvásárlását igazolja. Ét­kezési rozsból is 320 tonna el­adását tervezték a termelők. Felvetődött a kérdés a szak­emberek körében: ha az idő­járás nem változik, számítha­tunk-e ilyen mennyiségű ter­mésre. Az volt az egyértelmű válasz, hogy ez majd a beta­karításkor tűnik ki, de hoz­zátették: a búza az a növény­féleség, amely sok minden megpróbáltatást kibír. Érthető hát, hogy időjárás ide, időjárás oda, az illetéke­seknek most mindennél leg­fontosabb a betakarításra a termény tárolására gondosan felkészülni. Régi visszatérő gond például a tárolás meg­oldása. Nincs elegendő raktá­ra a felvásárlónak. Ezért szük­séges, hogy a termelők, a megfelelő raktárbér ellenében a saját raktáraikat is bocsás­sák a kereskedelem rendelke­zésére. Gondosan ki kell mun­kálni a munka gyors elvég zé­se érdekében a termelők és átvevők közötti kooperációt, hogy az átvevőhelyeken ne torlódjanak a szállítójármű­vek. És ez azon múlik, a két Tenger a sivatagok alatt A tudósoknak az a feltevé­se, hogy a kazahsztáni föld mélyén 1,8 millió négyzetkilo­méter területű édesvizű tenger rejlik,' nemcsak igazolódik, ha­nem már gyakorlati hatással is jár. Minbulakban nemrég üzembe helyeztek egy árfézi kutat és a rizil-ordai terü­leten levő „Zsalagasszkij” ka- raküljuh-tenyésztő szovhoz ál­latgondozóinak rendelkezésére bocsátották, A létesítményt a Kazah Tudományos Akadémia hidrológiai és hidrofizikai in­tézetének tudósai valósították meg. Elektromos folyó A Szovjetunió első hidroakku- mulációs állomása, amely Moszk­vának az eddiginél zavartala­nabb áramellátását oldja majd meg, Zagorszk környékén, a Hunyja folyón épül. A főváros a legtöbb áramot a reggeli és az esti órákban fo­gyasztja. Éjszaka a fogyasztás szintje jelentősen csökken. A fe­lesleges áramot kénytelenek más­hová irányítani, ami meglehető­sen gazdaságtalan, hiszen útköz­ben a villamosenergia tekintélyes része kárba vész. Az épülő állomáson nagytelje­sítményű szivattyúkat állítanak majd üzembe, amelyek az éjsza­kai órákban az áramfelesleg fel- használásával 22 millió köbméter vizet emelnek át a telep alsó medencéjéből a felsőbe. Azokban az órákban pedig, amikor Moszk­va áramfogyasztása tetőzik, meg­nyílnak a rendszer zsilipjei és a víz fentről hat hatalmas csőveze­téken át az alsó tárolóba zuhan vissza, mozgásba hozva a turbi­nákat, amelyek így pluszként 1,2 millió kilowatt villamos energiát termelnek a moszkvai áramháló­zat számára. Ez a mennyiség megfelel annak, amit például a szaratovi erőmű állít elő. érdekelt fél hogyan tudja oko­san megszervezni a munkát. Az elmúlt évi tapasztalatok is igazolják; ahol egyeztették a feladatokat, gyorsan fordultak a járművek, ahol viszont nem, ott torlódás volt, de csak a napnak egy bizonyos szaka­szában. Később már üres volt az átvevőhely. Sokoldalú munkát igényel a gabonabetakarítás és tárolás, ha annak zavartalanságát biz­tosítani kívánják az érdekel­tek. És zavartalannak kell lennie, mert az esztendő egyik legfontosabb munkájá­ról van szó. Erre kell most felkészülni termelőknek, fel­vásárlóknak nagyon körül te- kintőn. Legutóbb a termelők, felvásárlók egy megyei szin­tű tanácskozáson is teljesen egyetértettek ebben. Követ­kezzék tehát a cselekvés. — B. — Szabó Lajost, a FÜTÖBER nagybátonyi gyáregységének főművezetőjét az üzemben és a nagyközségben csaknem mindenki ismeri. És ami en­nél is több: becsüli és tiszteli. A róla szóló írás egy dolgos szorgalmas ember életútjának csupán néhány villanása. Ám beszéljen valamit magáról Szabó Lajos is. — Életem és munkám sem­miben sem különbözik máso­kétól. Jóllehet, vannak izgal­mas és emlékezetes epizódok. Legalábbis számomra. Egy biz­tos: nem volt könnyű az út az esztergapadtól a főműveze­tői beosztásig. Az élet dolgai közül a kellemetlenek is idő­vel megszépülnek. Így vagyok én is ezzel. A jóból nekem is j-utott, de az én életem sem volt egyértelműen diadalme­net . . . Rövid szünetet tart, arcán látni, hogy rendezi gondolata­it, az emlékezések nagy csok­rából a leglényegesebbeket kívánja kiválasztani. Kisvár­tatva így szól: — Tízéves voltam, amikor édesapámat az egyik nagybá­tonyi aknához helyezték át. Öt követte a család is. Ké­sőbbi sorom úgy alakult, ahogy sok más munkásfiatalé. Az általános iskola után kita­nultam az esztergályosszak­mát a zagyvapálfalvai bánya­gépgyárban. Onnan vonultam be katonának és oda jöttem vissza dolgozni, a megszokott gépemhez. Mi jelentette a for­dulópontot életemben? — kér­di, majd így folytatja: — Azt hiszem, a gépipari technikum elvégzése. Ekkor már nem a bányagépgyárban, hanem a FÜTÖBER nagybátonyi gyá­rában dolgoztam. Előbb, mint esztergályos, később oedig, mint művezető a forgácsoló- és Segíts magadon ha. Exportképesség-növelés saját erőből Mivel sem a FIM-nek, sem a romhányi WIDENTA-tele- pet irányító Gránit-, Csiszo­lókorong- és Kőedénygyámak nincs fejlesztési alapja, így hát a segíts magadon, ha más lehetőséged nincs alapon igyekeznek olyan feladato­kat elvégezni, jórészt saját erőből, amelyek segítik a romhányi kollektívát abban, hogy az itt előállítható 7500 csiszolókorogból — amely 12 cikkcsoportot jelent — a lehetőségekhez képest a leg­jobb minőséget adják, és a leggazdaságosabban termel­jék. Nincs könnyű dolguk, mert a munkaigényes termékek száma a jövőben sem csök­ken, sőt inkább nő, ugyanak­kor a növekvő exportkövetel­ményeknek olyan gépparkkal kell eleget tenni, amelyiknek döntő többsége nulla értéket képvisel. Mindezt azonban csak át­meneti állapotnak tekintik, mert hosszú távú stratégiai céljaik között új piacok meg­hódítása és a jövő fejlődését jól szolgáló 30 millió forint­nyi bankhitel megszerzése szerepel. De addig is tenni keli valamit! Nem várhatják, hogy majd az égből az ölük­be hull a siker. Erre figyel- mezette őket, a múlt évi ex­portnál bekövetkezett kelle­metlenség, aminek káros ha­tását még most is érzik. Hogy ne ismétlődjön meg a tava­lyi rossz példa s együtt ha­ladjanak a kor követelménye­ivel, ezért házilagos műsza­ki fejlesztést hajtanak vég­re. TERMELÉKENYSÉGET, MINŐSÉGET, \ •— Más lehetőségünk nincs, mint az, hogy kisgépesítéssel segítsünk magunkon, mivel a korszerű gyártógépek meg­vásárlására szóló hiteligényün­ket a bank elutasította. — vélekedik Gyökér István, a romhányi telep vezetője. A munkaigényesebb ter­mékek iránt jelentkező ex­portkívánságok teljesítése ér­dekében alkotta meg a mű­szaki kollektíva a tmk szak­embereivel együtt a csapos, megmunkálógépet, amelynek segítségével az exportra szánt kisméretű művészkoron­goknál javítani tudják a mi­nőséget. A nyersgyártásnál alkalmazott tablettázógé­pet pedig félautomatává ala­kították át. Ezzel kettős célt értek el: Növelték a terme­lés hatékonyságát, ugyanak­kor javították a minőséget. Az exportképesség további növelését szolgálja a nyers­gyártásnál alkalmazott vib­rációsgép. valamint a tolmá- csi testvérüzemmel közösen elkészített nyéltörő gépek be­állítása. A termelékenységet növeli, a szaporátlan kézi munkát, kiküszöböli, ugyanakkor ga­rantálja a méretarányok be­tartását, a fejlesztési alapból vásárolt, sűrített levegővel működő pneumatikus gép, amelyet a Bakony Művek készít v el a romhányialcnak. Nem kerül nagy á összegbe, de minden tekintetben hasz­nos és gazdaságos, elsősorban a kisméretű műszerészko­rongoknál „a géppel történő zsugorfóliás csomagolás. Az elmondottakon kívül változtatnak még a szerszám­konstrukciókon, hogy a ki­sebb méretű termékeket is termelékenyebben tudják előállítani. Főleg energia­megtakarítást jelent a bake­litkötésű ragasztóanyag mű­anyaggal történő helyettesíté­se. Alkalmazása révén feles­legessé válik a másodszori, égetés, ami munkaidőt és munkaerőt takarít meg, ugyanakkor a termék minősé­ge sem csökken. VAGY Jó, VAGY ROSSZ, — Tavaly, sőt még az idén az első negyedévben is a mi­nőségi ellenőrök a műveze­tők és az üzemvezetők hatás­körébe tartoztak. A tavalyi exportnál bekövetkezett mi­nőségi kifogások arra kénv- szerítettek, hogv felülvizsaál- jam a meó-szervezet eddigi tevékenvségét. Ennek során kiderült, hogv a rosszul értel­mezett és alkalmazott érde­kek miatt a meósok a mű­vezetők és az üzemvezetők tudomásával gyengébb mi­nőségű termékek kerültek ki az üzemből, jutottak el tő­késpiacokra. mondván: hát­ha nem veszi észre a meg­rendelő. A külföldi észrevet­te, vissza is küldte. Április 1-től ezért a meó-szervezet irányítása hozzám tartozik. A függetlenített meó-vezetőn keresztül ott vannak a gyár­tás minden fázisában, ellen­őrzik a kiadóit technológiai utasítások betartását. Az el­telt rövid időszak eredményei azt mutatják, hogy a szerve­zeti változtatás meghozza a kívánt eredményt. Ugyanis, a gyártás kezdő fázisában, csaknem minden rossz ter­mék kibukik, nem megy vé­gig az egész gyártási folyama­ton, — állítja határozottan a telep vezetője. A minőség javítását szol­gálja a jelenlegi anyagi ösz­tönzés is. — Nálunk nincs osztályos­termék. csak jó. vagv rossz. Az utóbbiakért nem fizetünk. Igen, a dolgozók megértették ennek szükségességét. A mos­tani anyagi elismerés arra kényszeríti őket, hogv jobban odafigyeljenek munkájukra, szigorúbb mércével mérjék önmagukat, mert a leganróbb mulasztás káros következ­ménye jelentkezik a fizetési­borítékukban — mondja Gyö­kér István. NEHÉZ MEGMARADNI Szükség van a nagyobb kö­vetelményeket előíró intézke­désekre, mert a nyugatné­met, osztrák, és az egyesült államokbeli versenytársak korszerűbb technikai felsze­reltséggel ugyan, de jobb minőségű termékeket gyár­tanak. mint a romhányiak. Ezért a piacokon csak jó­áruk sokaságával, pontos ha­táridővel lehet, de még ekkor is nehezen, megmaradni. A minőségi követelmények emelését indokolja, továbbá az is, hogy hazánkban a mű­szaki feilesztés eredménye­ként újabb, korszerűbb gé­pek érkeznek be. amelyekhez a csiszolókorongokat ugyan­csak a romhányiaknak kell jó minőségben biztosítani. Így hát kétszeresen indokolt a piaci igényekhez való gyors, rugalmas, igazodás, még ak­kor is, ha a saját erőből tel­lő műszaki fejlesztések csu­pán segítenek a gondok meg­oldásában. V. K. Az elismerés nem jön magától lángvágóegységben. Ezt a megbízatást eddigi munkám megbecsülésének fogtam fel. Eleinte szokatlan volt a mun­kaköpeny és a művezetői fel­adatkör. Később, ahogy megis­mertem ennek lényegét, bele­jöttem, biztonságot és jártas­ságot szereztem, úgy kezdtem megszeretni új beosztásomat. Azért is vállalkoztam erre, mert úgy éreztem, itt még töb­bet tehetek munkástársaimért, akik jóban-rosszban ott álltak mellettem. Segítettek, biztat­tak, akiknek- köszönhetem hogy a holtpontokon mindig átjutottam. Ezt nem tudom sohasem elfelejteni! A köszö­nőszó pedig nem fejezi ki azt, amit érzek Máté László, Nagy László és a többiek iránt. Tá­mogatásuk nélkül nem tud­tam volna megbirkózni a fel­adatokkal, amelyek egyre gya­rapodtak és jelentősebbek let­tek. Élete tanúsítja, hogy a fel- jebbjutás lépcsőfokán nem le­het megállni. A művezetői be­osztás után egymást követik a meghatározó események. Az öthónapos pártiskola elvégzé­se után főművezető lett és az előkészítő üzem irányítását bízták rá. Ekkor már száz dolgozó munkájáról gondosko­dott, vállalt érte felelősséget. — Mit csinált jól, és mit kevésbé? — Nehéz erre válaszolni. Úgy gondolom, hogy alapjai­ban elláttam feladataimat. Csak én tudom, hogy ez meny­nyi törődéssel, vívódással járt együtt. Talán nem túlzók, ha azt állítom: most már sínen vagyok. Nemcsak a gyároan, hanem otthon, a családban és a közéletben is. Négy év telt el a főműve­zetői beosztásban, mikor meg­nősült. Gyorsan gyarapodott a család is. A kislányt követte a kisfiú. Mivel felesége is dolgozik, hazamenve tovább folytatja a munkát, csak más jellegűt, mint a gyárban. Mindezt úgy kellett megol­dania, hogy közben a gyara­podó társadalmi megbízatá­soknak is eleget tegyen. Fel­vették párttagnak, maguk kö­zé fogadták a munkásőrök. A szakszervezetben pártmegbíza­tásként a szakszervezeti bi­zottság titkárhelyettese lett. Ott találni őt a KISZ-ben. Né­hány éve pedig a járási párt- bizottság információs bizott­ságában is dolgozik. A sokirányú, eredményes, sokszor áldozatkész munxát a Kiváló dolgozó, a Kiváló művezető, valamint több mun­kásőri kitüntetés és a Kiváló propagandamunkáért érem fémjelzi. Bár az előbbiek önmagukért beszélnek, de idekívánkozik még közvetlen munkatársa, Sándor János, a szakszerveze­ti bizottság titkára, és felette­se, Homoki László üzemvezető véleménye is. — Olyan ember, akire min­denkor és mindenben lehet számítani. Azt keresi, miként lehet a feladatot végrehajtani, Egyaránt tisztelik a vezetők és dolgozók. Szívesen keresik fel családi problémákkal is. Agi­lis, sok ötlettel és javaslattal rendelkező műszaki, aki mély embersége és közvetlensége mellett közismerten igényes, a követelményeket szigorúan számon kérő vezetők közé tar­tozik. — Mi foglalkoztatja jelen­leg? — Elsősorban termelési, szakmai kérdések, a tervtelje- sítés feltételeinek biztosítása, az újítások bevezetésének gyorsítása . . ; — És mint magánembert? — Egyre jobban érlelődik bennem a gondolat, hogy régi vágyamat megvalósítsam. Ez pedig a műszaki egyetem, vagy a főiskola elvégzése. De ezt sem elég akarni. — mond­ja határozottan Szabó Lajos. Szavainak igazságát eddigi életútja bizonyítja. Tóth István NÓGRÁD — 1979. június 6., szerda á l i

Next

/
Thumbnails
Contents