Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-28 / 149. szám

I

Park, facsemeték, játszótér

üli újság a Pipishegyen?

A város képéhez olyan szorosan kapcsolódik a központban emelkedő Pipishegy, mint patakhoz a part. Az ember jön, megy az utcákon, időnként felpillant a hegyoldalra, melyet szépen koronáz a Partizán-emlékmű.

Szeretjük ezt a még közelmúltban is vadnak, elhanyagoltnak, rendezetlennek ható Pipishegyet. örülünk annak, hogy most a megiíjodás, a változás képét mutatja. Mi újság hát a Pipishegyen? Sok minden.

Nézzük csak sorjában. A

városrendezési tervekben is szerepel a rendbe hozása. Annál is inkább, mert tövében terül el néhány év múlva majd az úgynevezett nyugati városrész. Toronyházakkal, köz- intézményekkel, megyei

könyvtárral, úttörőházzal, üzletházzal. Nem mindegy, hogy az ablakból kitekintve mit látnak a lakók, és természetesen az sem, hogy az öreg Pi- pis milyen háttérül szolgál.

i. / •

Mindenekelőtt megszépül, összefogott ennek érdekében a városi tanács, a hazafias népfront, szocialista brigádok. Mert mindez szükséges és fontos.

A Pipishegy meredeken emelkedik a magasba. A földrajzi, domborzati adottságai nem kedveznek a rendezésnek. A város felé eső oldal rendbe hozására a salgótarjáni erdészet szakemberei vállalkoztak. Az értéktelen, csúnya látványt nyújtó, össze-vissza ültetett akácfákat, bokrokat kivágták. Helyette értékes, majdan árnyékot nyújtó csemetéket ültettek. Teraszos módszert alkalmaztak, ez szép is, jó is. Ősszel pedig elültetnek már nagyobbacska fákat is, amelyek hamarabb megnőnek. A gyalogosutakat — az önkéntes munkát felajánlók segítségével — rendbe hozták. Hogy esőben sem legyen sár, felszórják bazaítzúzalékkal.

A népfront kezdeményezésére összefogással, egyben mementóként épül még a Pipi- sen a magyar—szovjet barátság parkja. Sokezer forint annak a munkának az értéke, amit a város dolgozói, a szocialista brigádok már elvégeztek. A körvonalai alakulnak, a városgazdálkodási üzem szakemberei vállalták a társadalmi munka irányítását.

Ha a Pipishegyről beszélünk, még egy dolgot okvetlenül fontos megemlítenünk. Ne feledkezzünk meg a gyerekekről, akikre szintén gondoltak a városrendezési terv készítői. Az emlékpark szomszédságában szép játszóteret alakítanak. A terveket most készítik. Kaland játszótér lesz, tele ötletes, fából készült játékokkal, amelyek valóban megmozgatják a gyerekek fantáziáját, kielégítik kalandvágyukat. Ha minden jól megy, jövő nyáron elkészül.

Ennyit a Pipishegyről, amely mindannyiunk örömére és szeme láttára „fésülködik” meg.

— cse —

Kapcsolat a

Ezer

Harmadik esztendeje, hogy Somoskőújfalu Salgótarján egyik városrésze lett. Túlságosan nagy megrázkódtatást nem okozott, az ott lakó családok életében lényeges változás nem történt.

Varga Zoltán tizenöt esztendei, tanácstagi tapasztalatokkal a háta mögött helyesel:

— A kezdeti bizonytalanság hetek alatt eltűnt. Tulajdonképpen meg kellett tanulnunk, mit jelent városrésznek lenni, milyenek e jogaink, a kötelességeink. Meg természetesen azt is, hogy az ügyek intézésében kihez kell fordulni, hol lehet megkapni a szükséges fevilágosítá- sokat. Mivel a tanácsi ki- rendeltség megmaradt, ez is megkönnyítette a dolgunkat. Ha valaki lejön Somoskőből, nem kell bemennie a Salgótarjáni városi Tanácshoz.- Hozzáértő emberek tudnak segítséget adni, -vagy ott helyben megoldják az ap- róbb-cseprőbb ügyeket.

Ennyit a kezdeti lépésekről. ^ Az azóta eltelt évek a jó, eleire való kezdeményezést igazolják. Valamikor a város pereme afféle mostohagyereknek számított. Oda mindig szűkén futotta a forintokból, elmaradt ez is, az is, mondván első a város- központ. Tudják azt jól az itt lakó emberek, nem lehet mindenhova toron^házakat, bevásárló központokat, szolgáltatóházakat építeni. Ilyen igényeik nincsenek. De ahhoz joggal * ragaszkodnak, hogy az alapvető, kényelmet biztosító ellátás itt is napi gyakorlat legyen.

Ismét Varga Zoltáné aszó.

— Nem az önelégültség vagy a mindent rózsaszínbeh látó hangulat mondatja ve- lém, de úgy is mint iskola- igazgató, úgy is mint régi tanácstag állítorp, hogy az ötéves tervre meghatározott tenpivalóinkat megoldjuk. Gondolok a villanyhálózatbővítésre, az utak javítására, rendezésére, járdákra.

Említi a gázcseretelepet. Sokan, főznek palackos gázzal. Tehergépkocsi hordta, vitte eddig az üres illetve teli palackokat heti két alkalommal. Rövid volt az idő a cserére, ha a kocsi valami miatt elakadt, már baj volt. A gázcseretelepet megépítették, a Fecske-villa kertjében. Társadalmi munkával kezdték, aztán a városi tanács magára vállalta a befejezés munkáját. Pillanatnyilag a villanyszereléssel akadtak problémák. A szak„központtal”

szál köt

ember azt mondja, egy héten belül rendbe hozzák. A salgótarjáni ÁFÉSZ vállalta az üzemeltetését, kényelmesebbé, egyszerűbbé válik a csere.

Arról sem feledkezik meg Varga Zoltán, amikor a városközponttal való kapcsolatokról beszélgetünk, hogy az emberek zöme a megyeszékhely üzemeiben, hivatalaiban dolgozik. A kohászati üzemek, a tűzhelygyár, az öblösüveggyár reggel hatkor, vagy délután kettőkor „elnyeli” az embereket, akik nyolc óra elmúltával vonatra ■vagy buszra ülnek, és mennek haza Somoskőújfaluba.

De a szocialista brigádokkal nagyon szoros kapcsolatot építettek ki.

— Nagy szerencsénk van. Az említett brigádoknak csak a fele idevaló. Mivel a kis kollektíva nem akar kettészakadni, jönnek hát valamennyien. Gyermeknap előtt az öblösüveggyárból egy brigád — közülük 'csak kettő

össze

'' A finn-*-magyar barátságihetet június 14—22 között rendezték meg hazánkban és ezzel egyidejűleg Finnországban. Az immár ötödik alkalommal lebonyolított barátsági* hét jól példázta, hogy kapcsolataink a helsinki konferencia elveit juttatják érvényre. A rokoni-baráti kapcsolatok a két nép között a történelmi múltban gyökereznek. Ami mindkét félre jellemző: a további közeledés őszinte vágya, a kölcsönös megértés és bizalom, a segítőkészség, a kapcsolatok fejlesztésének óhaja. A finn— magyar barátsági héten lényegében egyfajta népi diplomácia bontakozott ki: háromszáz finn járt Magyarországon, ismerkedett hazánk életével és háromszáz magyar utazott Finnországba Rónai Rudolfnak, á Kulturális Kapcsolatok Intézete vezetőjének irányításával. A háromszáz hazánkfia között volt húsz sa'gótarjáni: munkások, értelmiségiek, fiatalok, nők kép- viselték a nógrádi megye- í'ékhel.v osztályait, rétegeit. Hozzájuk csatlakozott Budapestről tíz dolgozó.

— Felejthetetlen nyolc napot töltöttünk északi rokonainknál. az ezer tó országában — mondotta tegnno Szabó Fe- reoz a Hazafiás Néofront városi bizottságának titkára, aki

Barátsági két

Salgótarjániak jártak Finnországban

dr. Hegedűs Károllyal, a városi tanács vb-titkárával együtt a salgótarjáni csoportot vezette.

Repülőgéppel utaztak és két óra húsz perc alatt érkeztek a finn főváros Vantaa nevű repülőterére. Helsinkitől

északra fekszik. Salgótarján testvérvárosáról, Vantaaról kapta nevét a légikikötő. Sok száz évvel ezelőtt egy Helsinki nevű kis falu állt a mai Vantaa helyén. Vantaa 1974- ben kapott önálló városi rangot. A finn főváros tőszomszédságában elterülő, nagy kiterjedésű Vantaa ipari jellegű város és 128 ezer lakosa van. A foglalkoztatottak az ipar mellett az országos köz- igazgatásban, minisztériumokban, főhatóságoknál dolgoznak. Vantaa szép város. Több modern lakótelepből áll, de lényegében kertváros. Kertek mellett, fenyvesek között, tavak mentén terül el. Sok a fa. a zöldövezet, a park, a virág.

A salgótarjániakat meleg, baráti szeretettel fogadták és a nyolc napból ötöt töltöttek

Vantaaban, hármat Helsinkiben. A vendéglátók gazdag ^programot állítottak össze. Megtekintettek gyermek- és szociális intézményeket, üzemeket, bevásárló központokat. Jártak egy szövetkezetek által alapított szőrmefeldolgozóban, egy csokoládégyárban, az ASCO bútoráruházban.

— A vendéglátás figyelmes, nagyon udvarias, baráti, mondhatni rokoni volt — emlékezett a városi népfronttitkár. A küldöttségnek módja volt megismerkedni a város közigazgatásának valamennyi jelentős képviselőjével: tanácstagokkal és vb-ta- gokkal egyaránt. A városi közigazgatásban .a pártok tömegbefolyásuk arányában vesznek részt. Vantaaban manapság legerősebb a szociáldemokrata párt. de utána a kommunista párt következik. A kommunisták jelentős szerepet játszanak a város köz- igazgatásának irányításában.

Az ellátás nemcsak figyelmes, de különleges is volt. A vendéglátást a svéd asztal;

rendszer jellemzi, Ennek lényege, hogy mindenki mindenből annyit, eszik, ameny- nyit akar, de nem illik semmit a tányéron hagyni. Az önkiszolgáló jelleget a vendéglátásban meglevő munkaerőhiány is gyorsította, nemcsak a szokások.

A finn—magyar barátsági hét középpontjában a kultúra állt. A salgótarjáni vendégek több kulturális létesítményt is megtekintettek. Jártak egy általános iskolában, ahol 7—17 éves korig tart a tanulmányi idő. Szabó Ferencnek — az egykori pedagógusnak — például feltűnt, hogy a padok, berendezések olyan újszerűnek hatottak, mintha nem is • használták volna őket. Talán a finn nebulók nem olyan v pajkosak, mint a magyar diákok? Lehet. Az is feltűnt a vendégeknek, hogy milyen gondosan, alaposan tanítják, tanulják az idegen nyelveket, A finn iskolákban a svéd nyelv kötelező. Emellett választhatnak az orosz, német és angol között.

Helsinkiben sem unatkoztak a nógrádiak. Ellátogattak a szakszervezeti akadémiára és jártak egy porcelángyárban. Találkoztak a Finn— Magyar Baráti Társaság képviselőivel, akikkel baráti eszmecserét folytattak.

Ami a kikapcsolódást illeti: több alkalommal módjuk nyílt a világhírű finn szaunák használatára. Szükség is volt a szellemi-fizikai felüdülésre, mert olyan mozgalmas programot állítottak össze a vendéglátók számukra.

A Nógrádi Szénbányákat hárman képviselték Finnországban. Köztük Vincze István, a kisterenyei építési üzem dolgozója, ö mondotta a minap:

— Tegnap műszak után összehívtam a brigádot, Félórán át beszéltem arról, hogy mit láttunk, tapasztaltunk Finnországban. Mindenki szívesen, figyelmesen hallgatta.

Az élményeket tehát követik az élménybeszámolók. Tizenhárom magyar város képviselőt keresték fel Finnországban testvérvárosukat. Ezek között voltak Salgótarján képviselői, akik méltóképpen reprezentálták a fejlett szocializmust építő Magyarországot.

i. r.

lakik itt — két egész napi* dolgozott a játszótéren, festettek, javítottak a gyerekeinknek.

A szorosan kötődő szálak erősítették a közművelődés, a szórakozás, a tanulás lehetőségét is.

— Mióta Salgótarján része lettünk, a József Attila művelődési központ igazán sokat segít nekünk. Tárlatokat hoznak az itteni művelődési házba, vagy mi megyünk be megnézni egy-egy szép, érdekes kiállítást. A számok magukért beszélnek, ha azt mondom, hogy az ifjúsági előadásokra kétszázötven színházbérletet, és háromszáz mozibérletet váltottak a diákjaink.

Elgondolkodva tesz hozzá:

— Ha nem is földrajzilag, de mindenképpen „városközpontinak” érezzük magunkat. Ezer szál köt össze bennünket, csoda-e, hogy ezt mondjuk?...

— esc —