Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)
1979-06-03 / 128. szám
Filmbarátok — felebarátok Mikor lesz {-Untklub Múzeum a padláson a salgótarjáni ,,filmklub” ? „A film, minden más művészetnél szorosabban függ össze a társadalommal. Bizonyos szempontból a közönség teremti a filmet. Minden más művészi alkotást a művész tehetsége, Ízlése határoz meg. A filmnél a közönség tehetsége és ízlése a döntő.” (Balázs Béla) A közelmúltban egyik ismert filmrendezőnk eképpen számolt be mozi élményeiről: „Csodálatos volt. Amint megjelent a vásznon a vége felirat, zúgott a taps vagy a fütty. Azok akik a véletlen folytán egymás mellé váltottak jegyet, régi ismerősként tárgyalták meg a filmet. A kijáratnál, a ruhatár előtt is folytatódott a rögtönzött véleménycsere. Akik nem érték be ennyivel — s ilyenek is tucatszám akadtak —, azok a szemközti söröző asztalainál vitatták meg tüzetesebben a látottakat, kisebb-nagyobb csoportokba verődve. Számukra a film — függetlenül attól, hogy jó volt-e, vagy sem — mindenképp közügy volt...” A tévedések elkerülése végett eláruljuk, hogy az említett mozi, a filmklubmozgalom bölcsőjének, a francia főváros egyik egyetemének filmszínháza Akik tehát az előzőekből a salgótarjáni filmklub „lelkes” közönségére véltek ráismerni, azok kivételesen melléfogtak... No nem mintha a József Attila megyei Művelődési Központ színháztermének közelében nem lenne olyan helyiség, ahol a vetítések után összejöhetnének a filmbarátok. Csakhát mifelénk idestova már a színházi előadások színvonaláról sem lehet következtetéseket levonni a közönség reagálásából. Füttykoncert vagy lelkes vastaps? Nem, nem. A hazai közönség — ki tudja milyen hamis illemkódex szabályainak engedelmeskedve — egyformán langyos, „udvarias” fogadtatásban részesít minden művészi és álművészi produkciót. A szélsőséges tetszésnyilvánítás úgy látszik nem méltó egy jól nevelt közönséghez. Hát nem szomorú? $tert természetesen nem maga a fütty és a taps a lényeg, hanem az, amit a tetszésnyilvánításnak e hagyományos módjai jeleznék. Mindenekelőtt azt, hogy a közönség figyelemmel kísérte az előadást, értette, legfeljebb nem értett egyet az alkotók szándékával, egyszóval, hogy a közönségnek véleménye van a látottakról! Elképzelhető, hogy nálunk csupa azonos színvonalú műalkotást mutatnak be? Aligha. Márpedig, ha ezekre mégis egyformán reagálunk, akkor bennünk van a hiba .. A Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat és a József Attila megyei Művelődési Központ közösen szervezett, és látszólag évek óta sikeresen működő filmklubjának idei —első félévi — programjában is találunk .jó, közepes és kifejezetten gyenge alkotásokat. Hogy az eddig látott hat film közül melyek nyerték meg a közönség tetszését és melyek keltettek felháborodást, —azt nehéz lenne megmondani. Jó-jó, nem a tapsot vagy a füttyöt hiányoljuk (bár miért ne?!), mindössze a i^kozot- tabb érdeklődést. Ezt viszont annál is inkább, hiszen a bérlettulajdonosok nem egy salgótarjáni moziba, hanem a salgótarjáni filmklubba váltottak „tagsági igazolványt”, amely feltételezi, hogy az előadások közönségét az átlagnézőtől jobban, közelebbről is érdekli a filmművészet, vagyis, hogy a filmklubba a megyeszékhely igazi filmbarátai járnak. Nos, ez a barátság — úgy tűnik —, csak fele barátság. Sőt az is kétséges, hogy a salgótarjáni filmklub egyáltalán jogot formálhat-e a filmklub elnevezésre?! Milyen filmklubot nevezhetünk valójában filmklubnak? Az olvan bérletes rendezvény- sorozatot, ahol csak „mozizás” folyik, semmiképp! Sok „filmklubban” — így Salgótarjánban is — úgynevezett bevezető előadást tartanak a vetítések előtt. Véleményünk szerint a bevezető előadás is csak a filmvetítést követő beszélgetések, viták függvényében lehet Igazán eredményes. Ez utóbbi híján a bevezető élőadás csupán az ismeretterjesztő előadás funkcióját töltheti be, s mint ilyen, természetesen lehet nagyon jó és hasznos, csakhogy a filmklub ettől még nem lesz filmklub. A filmklubot nem a filmek és az egyes előadók, hanem közönsége teszi azzá. Ügy, ahogyan azt jeles filmesztétánk, Balázs Béla megfogalmazta, ahogy idézett rendezőnk Párizsban tapasztalta. Az a közönség, amely szükségét érzi, hogy a filmek elemzésével, megvitatásával, fejlessze ízlését, bővítse valő- ságismeretét, hogy a művészi alkotások tükrében megvizsgálja társadalomban betöltött helyét, újra értelmezze, ha kell átértékelje önmaga szerepét. Akik tehát a művészetekkel szemben közömbösek, azok félő, hogy önmagukkal, világunkkal .szemben is közömbösek. Jó lenne hinni, hogy a salgótarjáni filmbarátok felemás érdeklődésének nem ez az oka. S, Ha nem is élnek a művelődési központ által felkínált lehetőséggel, kisebb- nagyobb közösségekbe® — talán épp egy / közeli söröző asztalánál —, azért megvitatják a látott filmeket Ameny- nyiben így áll a dolog, a rendezvénysorozat megszervezése már nem volt hiábavaló. A filmklub kérdése ezzel persze koránt sincs megoldva. Ha egyébként van rá igény, akkor még mindig felettébb különös — majdnem érthetetlen —, hogy a „filmklub” tagjai, miért a klubon kívül keresnek alkalmat a látottak megbeszélésére, holott erre az intézmény helyben is biztosít lehetőséget? Netán mégis az igények körül van valami hiba? Erre a kérdésre aligha adható határozott válasz. Arra viszont igen, hogy mikor lesz filmklub a salgótarjáni „filmklub”? Például akkor, ha majd e sorok írójának a vetítést követően — néhány „megszállott” társával az intézmény klubhelyiségében várakozva —, nem lesz ideje ezeken a kérdéseken meditálnia! Pintér Károly írónak készülnek Fiatal tehetségek iskolája Hans Weber író, az Irodalmár fiatalok körében r ;,írók iskolája” — különösen hangzik. „No, nem elsősorban erről van szó” — mondja Hans Weber, az ismert regény- és filmíró, az FDJ nyári irodalmi táborában, az Odera, menti Frankfurt közelében fekvő, festői Büchowban. „Igaz, több fiatal tehetség első számvpróbálga- tásai sikerrel jártak, de célunk az is, hogy értő olvasókat neveljünk. A vakációjukat itt töltő diákokban az a közös, hogy szeretik az irodalmat és ebben kívánjuk őket segíteni.” Az ifjú reménységek '"egyike a 16 éves Gerlind Mittelstadt, aki három évvel ezelőtt, a Wilhelm Pieck útötrőtábor záróünnepélyére írta első költeményét. Azóta rendszeresen ír. És amióta megalakult az író diákok köre, rendszeresen részt vesz annak rendezvényein, így jutott el most is a fiatal írótehetségek büchowi kéthetes nyári táborába. Gerlind vágyai az érettségi után germanisztikát tanul és — írónő lesz! A tábor a Schermützel-tó partján fekszik, közel ahhoz a házhoz, ahol Bertold Brecht éveken át lakott és alkotott. A fiatalok felolvassák egymásnak verseiket, elbeszéléseiket — megvitatják azokat, neves írók tanácsaikkal és bírálataikkal segítik munkájukat, fejlődésüket. Látogatásunk napján Helmut Preössler nemzeti díjas író vezette a foglalkozást. Megbízta a fiatalokat: írjanak történetet, amely így végződik : . a fák másképp zúgtak felettem, mint korábban...” A történetet, alakjait mindenki saját fantáziája alapján alkothatta meg. Volt, aki humorosan, mások komolyan, vagy melankolikusan írták meg, volt szó szerelemről, barátságról és sok más emberi érzésről, kapcsolatról. Máskor grúz közmondásokat kellett nyersfordítás alapján megfogalmazni. Az írók is felolvassák új kézirataikat hallgatóiknak. Figyelmesen meghallgatják! véleményüket és nemegyszer változtatnak is a szövegen — különösen, ha az ifjúságnak szánt írásokról van szó. Áz írószövetség büchowi szervezete és a népművelés szervei között öt éve jött létre a szerződés az írást kedvelő fiatalok támogatásáról. Az úttörőszövetség és az FDJ irodalmi diákversenyeket, üzemi irodalmi napokat és költőszemináriumokat is rendez. Az irodalom fiatal barátainak nem egy írása jelent meg antológiákban, szép sikerük volt az országos irodalmi pályázatokon. Gáti István 4> NÓGRÁD - 1979. június 3., vasárnap Néhány év elfutott azóta, hogy frissiben a fülembe jutott: kis múzeumot, a helyi népélet régi tárgyaiból kiállítást rendeztek be a decsi művelődési ház padlásán. El* mentünk, megnéztük, le is fényképeztük a padlásmúzeumot, s örültünk az ötletnek. Hiszen nem akármilyen helyen, nem akármilyen múltról vall, hanem egy sajátos néprajzi sziget életéről. A réqi Sárköz Ez a néprajzi sziget a régi Sárköz volt. A fogalom ma is eleven még, a Szekszárdtól délre, a domboktól a Dunáig futó síkot és a rajta települt falvakat értjük rajta. Hajdan' — s néprajzi értelemben — Sárköz volt a Duna mindkét partján a hasonlóan vizek járta, rokon szokású és venású (és sok esetben valóban is rokon) népű terület. Ilyen víz járta vidék volt a folyamszabályozásokig a dunántúli Sárköz is. Akkor még a mocsaras Sió Simontomya után a Sár vizébe torkollt. Ez utóbbi e veszprémi Séd folytatásaként a Sárréttől harántolva a Mezőföld hatalmas lösztábláját, s hol ágakra szakadva, lápokat táplálva, hol egyesülve, egészen Bétáig húzódott, ott tért a Dunába. S ahol a dél-mező- földi széles völgybe kiért' a Duna síkjához, más szóval ahol' a lösztábla eltávolodik a Dunától és a szekszárdi dombsor alatt széles és vastag (általában jó tízmétemyi) üledékű síkra ért a Sár vize, ott ennek és a Dunának az ágai, lápjai közötti hátakon: göröndökön keletkeztek a falvak, települések, de a régi peres iratokból kikövetkeztetve úgy, hogy egy-egy sárközi falunak volt része a partos, nem vízjárta területen, a dombok oldalán vagy között is, illetve a lenti s fenti települések legalábbis párokat alkottak. Nagy vízkor ki-, illetve fölhajtották a jószágot, nyárra, őszre leterelték az ártérre. Ez utóbbin termett a széna, a nád, a gyékény, a fő táplálék, a töméntelen különféle hal, míg a partos részeken a kevés kenyérnekvaló, a szemes termények, a szőlő... Elétől Oecsiq Erről az érdekes mültű, sok titkú és gyönyörű vidékről kutatók nemzedékei gyűjtötték az adatokat, s kitűnő ösz- szefoglalást néhány éve kaptunk a fő gazdaságtörténeti — népéleti — sajátosságokat felfedő Andrásfalvy Bertalantól. Csak azt sajnálhatjuk, hogy testes monográfiája (a Duna menti népeknek ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig), bár nagy igényű és hasznos, de szélesebb körben nem terjesztett sorozatban, a Tolna megyei levéltár tízkötetes megyetörténeti tanulmányai sorában jelent meg. Halászszerszámok a padláskiállításon A dombok alján szüleik is voltak a de- csieknek — erről regél a régi prés Bégi edények vés sok előnnyel is járt — mindenekelőtt azzal, hogy megmentette az ott élőket, főként a török harcok, s a hosszú hódoltság idején. Erre több mint másfél évszázadig jártak a török hadak, s éppen ez okozta sok település vesztét, hogy nemcsak török uralom alatt voltak, hanem az észak—déli főútvonalon, a hadak útjában. Andrásfalvy egyenként sorra veszi a sárközi községeket. Decset is, amely főképpen két középkori település foly- £ rttCtZÖrzÖlf MŰ If tatása: az oklevelekből a w XI—XIV. század között is ismert Ete mezővárosé és Decs községé. Ekkor Ete volt a legnagyobb sárközi település. Ez a mezőváros azonban nem a vízjárta, hanem a partos részen feküdt, tehát mintegy párt alkotott a mélyebben, illetve a vizek közt fekvő Deccsel. De ez az ártéri fekDe éppen ez az ártéri, vizek közötti fekvés őrizte meg itt a leginkább a múlt sok elemét. Igaz, hogy szántóföld nemigen jutott, de annál több vízi haszonvétel, s annál1 több ellenőrizhetetlen haszon a régi sárközieknek. Erről tanúskodnak a török idők utáni Mai tévcajánlatuhk 20.05: Ingyenélők. Csiky Gergely, a múlt század végének jelentős magyar színműírója részben Párizsban írta az eredetileg Proletárok címmel bemutatott darabját, amely akkor 1880- ban, kirobbanó sikert aratott. A sajtó is az egyház is ellenérzésekkel és felháborodással fogadta a bemutatót. A „Proletárok” valójában a már kialakuló polgáro. sodó társadalom ingyenélőit, szél- hámoskodóit, házasságszédelgőit, a lezüllött dzsentriket és nemesurakat állítja pellengérre. A dráma cselekménye ugyan egy fiatal pár egymásra találását kíséri végig, de ez mit sem von le annak a társadalmi képnek az értékéből, amelyet az író a saját koráról felrajzol. Az eredeti címet később félreérthetősége miatt „Ingyenélőkre” változtatták. peres Iratok a földesurak és a falvak vitáiról. A sárköziek sok nemzedék során megtanulták kihasználni a növénytermesztő gazdálkodás szemszögéből kedvezőtlen adottságaikat — ezért tiltakoztak a kezdődő folyamszabályozások ellen. De aztán az új helyzethez is igen gyorsan alkalmazkodtak a múlt században, és az ármentesített folyóköz (ami nem is maradt köz, miután a Sárvizet csatornázták, majd a Sió ásott csatornájába bekötve, azzal Gemencnél a Dunába vezették) a legjobb gabonatermő föld lett. Sárköz gazdagsága főként a viseletben mutatkozott ezután, meg a rangos portákban. Aki ma elmegy Decsre, mindene múlt emlékét láthatja. A padlásmúzeumba gyűjtött régi munkaeszközök tanúskodnak a vízi életről. A vízi és az ártéri haszonvételek — halászat, csikászat, Rákászat, szénagyűjtés, legeltetés, — mellett a falunak a dombok alji szőlők is jövedelmeztek. A módos sárközi gazdák házait még szép számban őrzi a falu. S háziipari szövetkezete mellett a táj házban megcsodálhatjuk a régi viselet darabjait, s a sárközi szövés és hímzés régi és háziiparként ma is. folytatott hagyományait is. Németh Ferenc I
