Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)
1979-06-03 / 128. szám
A tolmácsi óvodában Nagy udvarban, színes játék Apja íia... A gyerekek nevetve futnak elénk. — Vendégek, , vendégek.. .1 \ Atán rohanás vissza a játékokhoz. Szerencsések a tolmácsi óvodások. Hatalmas kertjükben homokozó, zöld fű, árnyékot adó nagy fák. Az udvaron rengeteg játék. Csúszda, mászókák, hinta, na meg rengeteg színesre festett kisebb-nagyobb gumikerék. Azokon aztán lehet lovagolni, autózni, csúszkálni. Van persze „autójuk” is a gyerekeknek. A hajdani szebb napokat látott járgány igaz, hogy kerekek nélkül árválkodik. De azt is sokszínűre festették. A tolmácsi óvodások meg nagy-nagy utakat , tesznek vele... Kovács Jánosné vezető Óvónő vigyázza a kicsiket, ötvenötén vannak a két csoportban. Egyiket kisközépnek, a másikat nagycsoportnak nevezik. Marika óvó néni elégedetten tekint szét birodalmukon. — Sok segítséget kapunk a Gránit-üzemtől, az Erdőkémiától, meg a termelőszövetkezettől. Az udvaron látható játékokat mind ők hozták, csinálták, szerelték fel. Valamikor a kastélyépületben volt az óvoda. Jó három esztendeje átköltöztek az általános iskolába. Most békés társbérletben élnek az alsó tagozatosokkal. A ház egyik felében az iskola, másik felében az óvoda. A helyből még tornateremre is „futotta”. Igaz, a kastély nagyon rossz állapotban van, málladozik, Körbe-karlkába az óvoda udvarán... (Bábel László felvétele) az ablakok kitörve. Már csak a gólyafészek mutat valamit a tetején. Azt mondja Kovács Jánosné; a tanács árulja, hátha kedvet kap valamilyen üzem a vásárlásra. A tolmácsi óvodásoknak közösen főznek az iskolásokkal. Szabályozzák az Ipolyi Nem romlott a Dana közös szakasza vizének minősége — állapították meg megelégedéssel a Győrött szombaton befejeződött magyar—csehszlovák vízügyi tárgyalásokon. Az egész hetes megbeszélések utolsó részében értékelték a legfrissebb vizsgálatok eredményeit. Miközben a Dunáról viszonylag pozitív a kép, elszomorító, hogy tovább romlott a Sajó, a Hemád, valamint a Bódva-patak vizének minősége, ráadásul rendkívüli szennyezések is előfordultak. Ezekkel külön Is foglalkoztak a győri tárgyalásokon. Ä jövőben mindkét ország határmenti vízügyi szervei fokozott ellenőrzésekkel kívánják elejét venni a rendkívüli szennyeződéseknek. Megállapodtak abban is, hogy ilyen esetekben a területileg illetékes vízügyi szervek minden információt és segítséget megadnak egymásnak a veszély gyom elhárításához. Szó esett a tárgyalásokon az Ipoly-völgyben folyó szabályozási és vízrendezési munkákról is. Ezek zömét csehszlovák területen végzik jelenleg. Nagyon jó a konyhájuk, a szakácsnénik gondoskodnak a változatosságról. Ma például reggelire kakaót és zsömlét, ebédre rántott húst, krumplit és káposztasalátát, uzsonnára vajas kenyeret kaptak. Az udvari játékok mellett a két csoportszobában is bőven vannak autók, babák, edények, építőkockák. A vezető óvónő mosolyog: — Az idén nyolcezer forintunk van vásárlásra. Igyekszünk okosan elkölteni. Kovácsné második otthonának tartja az óvodát. Gyakran előfordul, hogy elsővé lép elő. Neki, magának is két gyereke van. A nagyobb lánya tavaly érettségizett, már dolgozik. A kisebbik nyolcadikos. Sokat vannak az udvaron a tolmácsi óvodások. Lassan elérkezik a délutáni alvás ideje. A nagycsoportosok színházba indulnak Rétságra. Odafelé busszal, visszafelé gyalog. A kisebbeknek az óvó néni a mesekönyvet készíti elő, mert a délutáni pihenés előtt a mese mindig kijár... Csata! Erzsébet Könnyed beletörődéssel veszi tudomásul a Könnyű család, hogy hét határt bejártam miattuk. A címüket nagyon jól tudtam. Beszterce-lakóte- lep, Kilián körút 20. Igen ám, de már az odafelé vivő buszon sem tudott senki. útbaigazítani. Egy bácsika jóindulattal megjegyezte: Tessék inkább a rendelőintézetnél leszállni, azt tudom hol van. Egy megállóval tovább mentem. Igaz, még mindig rosszul. De legalább módom adódott, hogy végigmenjek az épülő Beszterce-lakótelep „kapuján”. Kanyarodtam felfelé. Mindenütt szép családi házak, kertek. Saláták, zöldhagymák, zöldségek, itt-ott fóliák. Odébb a norvég háznak nevezett épületek. Mentem-mentem csak előre. Kocsit toló kis. mamák jöttek velem szembe, míg végül elérkeztem az úgynevezett négyemeletesekig. Közben egy készséges postás útbaigazított. 0 nagyon jól ismeri a telepet. Mivel rá hallgattam, célhoz értem... Á' csöngetésre fiatalasszony nyit ajtót. — Ifjú Könnyű Józseféket keresem. — Jó helyen jár, mi vagyunk azok. Betessékel a szobába. A piros heverőn arasznyi emberke. A háromhetes Gábor, a család legifjabbja. A négyéves kislány, Edina óvodában van, vele nem találkozhattam. A másik szobában az édes. apa. Előtte az asztalon jegyzetek, könyvek sokasága. A marxizmus—leninizmus esti egyetem filozófia-államvizsgájára készül. Sóhajtva mondja, azt se tudja, hol áü a feje. Vele nem is lehet most tárgyalni. Csöpp kapacitálás. ra azért vállalkozik néhány perces beszélgetésre. Behúzzuk az ajtót, hogy Gábort ne zavarjuk. Ifjú Könnyű József elmondja, hogy a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kereskedelmi főosztályán dolgozik, program«* a hideg- hengerműben. — Az mit jelent?-^ Legalább százötven különféle Ipari özemmel, vállalattal vagyunk kapcsolatban! Felvesszük a rendeléseket, az. tán rendszerezzük, hogy mindenki azt kapja súlyban, minőségben, mennyiségben és időben, amit kért. Nem mondom, van mit aprítani a tejbe. amíg mindezt megnyugtatóan elrendezzük. Tanácstagokról — Vadkerten „Fáradt induló nem jut A fővárostól, meg a közeli Váctól, erre lendül az út Balassagyarmat felé. Valóságos közlekedési tengelyre fűzött település a nagy múltú Érsek- vadkert. „Nyugalmas, békés táj, szorgos-szorgalmas emberekkel, akik. mindig is a maguk erejére számítottak” — vélekedik a sötét árnyat vető, szikrázó napfénytől védő átszeli fa alatt az egyik helybéli idős ember. A termelőszövetkezeti autóbuszra vár. Arra, amelyik a női brigádot viszi az egyik munkahelyre. Azon ül a menye. Jön a t>usz Szátok felől, színe piros, járása csendes, rugózása meg egyenesen felséges, önbeállós. Nincs ezen mit csodálni, időt, erőt másra megtakarító üzemi járat ez Vadkerten. Az asszonyok virágos fehér fejkendője, fehér blúza az ülések között — mosolygós mezei csokor. Hagyományt idéző, újat megmutató így egy- gyütt az egész. „Az elnököt keresi?” — néz fel egy lepedőnyi kimutatásból a községi tanács egyik dolgozója. „Hát ő bizony ma nem jön be... Otthon megtalálja, ha sürgős az ügy.” Mondom, nem szeretném otthon zavarni, különösen, ha szabadságon van. „Nincs az kérem szabadságon, otthon dolgozik, társadalmi munkát végez a községnek”. Na, már ezt csak meg kell nézni. A májusi kánikulában cap- latás alatt aztán vah miről gondolkodnia az embernek. Olyan község ez, hogy ide is, csakúgy, mint teszem azt Kapuvárra, „négy úton kell bemenni”. De büszkék is rá a — kapuváriak. Hogy a vadkertiek büszkék vagy sem, erre a közlekedési tényre, nem derül ki azonnal. Jöhet ide az ember Vác felől, meg Gyarmat felöl, na és Szátok, vagy a közeli Patak felől egyként. Az össze, sen négy. De nem is azért számolja az ember az utakat, hogy bebizonyítsa, tud ösz- szeadni. Hanem mert régi igazság, bebizonyosodott sok helyen, hogy az úttal-nyitott- sággal együttjár sok minden. Sok minden jó is, nem csak a gond. Ez a tájék valamikor az esztergomi érsekség vadaskertje volt az ezzel együttjáró. kiváltságokkal, na meg kiváltságosokkal. Építeni itt majd mindenki szakma szerint is tudhat. Meg is látszik a sok új, szép formájú, meg éppen átalakítás alatt levő régi házon. Ez a vidék adta régen, adja nagyrészt ma is, a legjobb ácsokat, állványozókat, kőműveseket a fővárosnak. Ez itt, erős hagyomány. Amíg idáig jut az ember az egészségesen piros arcú, kék szemű építőmester palócok őstörténetében, elő is bukkan a vadkerti diófákkal szegett Széchenyi utcában Molnár lm. re községi tanácselnök háza. Az udvaron itt is hatalmas koronájú, majd harmincesztendős diófa vet árnyékot. Azért itt is, merf községszerte mindenütt feltűnően szépek, gondozottak, koronásak a fák. Mintha azt mondanák az utasnak; bizony, jó vidék ez, szépen élhet itt ember és természet. A verandán aztán ar. ról folyik a szó az elnökkel (a pedagóguslakás terveit dől. gozza át a helyi igények, lehetőségek szerint, társadalmi vállalkozásban), hogy miként dolgoznak errefelé az életet szervező vadkerti tanácstagok? „Sokat változtunk az iparral. A célgépgyári egység fej. lődését megérezzük, erősödik az építőszövetkezetünk, s itt az ÁFÉSZ is. Valamikor amikor még a Börzsönyhöz tartozott ez a táj, elsősorban és szinte kizárólagosan mező- gazdasági település volt Ér- sekvadkert. De hát abból « is volt alsó, felső és középső, csak valamikor 1870 körül egyesültek. A termelőszövetkezet is — jő néhány ottani tanácstagunk dolgozik a községért — három szövetkezetből egyesült »-Magyar—Csehszlovák Barátság« néven. Szép hagyomány van itt számos, például a szövetkezetlek kapcsolata szakmai, kulturális, népművészeti ágon a csehszlovákiai Ipolyszakállas- sal, vagy a lévai állami birtokkal. Égy a lényeg, hogy mindenben a jobbra törekvés érvényesüljön. A tanácstagi körzetekből nagyon sok aki. messzire” járó, főként — ugyancsak a hagyományoknak megfelelve — az építőiparban dolgoznak a vadkertiek. De ma már nemcsak ácsot, állványozót, kőművest, hanem vasbetonszerelőt, sőt, a legújabbat, a pa- nelházszerelőt is szép számban megtalálja közöttük”. Na, ha erre büszke az elnök, teheti. Maga is építőmunkásként tanult tovább, a fia a nyomában jár, felesége az építőanyag-iparban dolgozik, lánya az ÁFÉSZ-nél. Érsek- vadkerten a termelési érték negyvenöt százalékát ma már ipari jellegű munkából teremtik meg. A több mint négyezer lakosból mintegy ki- lencszáz az eljáró dolgozó. De se az elköltözés, sem a beköltözés nem jellemző erre a környékre. Építős vadkerti a fővárostól Paksig úgyszólván minden munkahelyre jut erről a tájról. Pakson, az ottani kiemelt építkezéseken negyvenöt(l) érsekvadkerti építőmester dolgozik. Társadalmi munkában sem voltak soha utolsók, s ebben ugyancsak nagy része volt mindig is a tanácstagoknak, akik most szám szerint éppen any- nyian vannak, mint a vadkerti—paksi építőmesterek. „Hogy fáradtak-e a tanácstagjaink?” — kérdezi vissza Molnár Imre, de, már ki is mondja, amit gondol: „Három, ha van ilyen közöttünk. Apa és fia a ház előtt. Érettségi után került a ko. hászati üzemekbe. Nem véletlen ez. ö a harmadik generáció, amelynek képviselője a gyár kapu járt lépi át nap mint nap. Halványan utalt arra is, hogy tulajdonképpen ez már a negyedik, mert a nagymamának valamelyik rokona is acélgyári volt valamikor, de azt már nem lehet pontosan ellenőrizni. — Szóval maradjunk a háromnál. — Igen, ez biztos. Nagyapám -turbinagépész volt, édesapám a mai napig vállalati diszpécser. Az a bizonyos kósza rokon meg valahonnan Ausztriából érkezett Magyarországra. * A Könnyű család ott élt a gyár mellett sokáig. A legfiatalabb családtag, Józsi, tizenhat éves koráig volt acélgyári. Nagyon jól megismerte a gyárat. Nemcsak azért, mert az'édesapja az ebédnél, vacsoránál beszámolt arról, mi is történt az üzemben. Bevitte a fiát is, amikor erre lehetőség adódott. Hajdanában az édesapa nyakába ült. Akkoriban még működött a salgói fogaskerekű kisvasút. Szívesen kirándultak a többi acélgyári családdal. Amikor növekedett, az iskolai szünidőket töltötte egymás után a gyárban. Jött-ment, járkált, megismerte alaposan a hatalAzok már fáradtan indultak. Vagyis, nem találkozott az ember meg a feladat, de már az elején is érzékelhető az ilyen. Na, aki fáradtan, fásultan indul, nemigen jut messzire...” Tavalyelőtt, azelőtt elsők voltak a megyében a községek közötti társadalmi munkaversenyben. Négy tanteremmel bővítették az iskolát (a tervet akkor is az elnök készítette), sok járda, park megépült, volt fásítás is, vízelvezetők építése, felújítás nem kevés. Élen jártak az építőmünkások, éppen azok, akik messzi vidékeken adják szakértelmüket, erejüket az építéshez. Sokat tett maga a szövetkezet és az ÁFÉSZ, nem is lehetett másként elérni, hogy minden különösebb megyei segitség nélkül minden évben jelentősét fejlődjön Érsekvadkert. „Évente harmincon jóval felül kérnek engedélyt a vadkertiek lakásépítéshez. Menjen csak el a Fürst Sándor utca felé. Ott láthatja a kétszintes, korszerű vadkerti házakat. Szeretnénk sok hasonlót építeni.” S ugyan, ki tudhatna ennek jobban megfelelni, mint éppen a vadkertiek? Azt tartják mások, hogy a „vérükben van az építés”. Az idén tető alá húzzák az új pedagóguslakást és a fogorvosi rendelőt-lakást Is. Ezért most mégl az elnökön a társadalmi munka sora. Néha már megállítják az utcán a községbeliek. „Mikor kezroas gyér kisebb-nagyobb öze; meit. Barátságot kötött emberekkel. öregekkel és fiatalokkal egyaránt. Érettségi után azt mondta az édesapjának, sehol máshol, csak a kohászati üzemekben szeretne dolgozni. Felvették persze. Már az apjára való tekintettel is. Azután neki kellett bizonyítania, hogy megállja a helyét. A szerkesztési osztályon rajzoló-szerkesztő volt, aztán a kereskedelmi főosztályra került. — Véleménye? — Felelősségteljesebb munka, de jobb. Az ember megmutathatja, mit tud, mennyit lehet rábízni, hogyan teljesíti a kötelességét. * Az édesapától nemcsak a munka és az acélgyár szere- tetét kapta örökül. A közéletben való helytállást is. Idős Könnyű József hosszú évekig tanácstag volt, a mai j napig is a salgótarjáni béketelepi * városkörzeti népfrontbizottság titkára. A fia elmeséli, hogy érettségije évében a Móricz Zsigmond utat közösen, társadalmi munkában — természetesen szakember felügyeletével — hozták rendbe. — A terveket, a számításokat én csináltam. Elkészült, és örülök, hogy a mai napig bírja. * Ifjú Könnyű József a Béketelepen a népfront alelnöke.' Sajátos gondokkal, lehetőségekkel küszködik ez a városrész. Nagyon szép a környéke, épülnek a házak, mindenki tudja, hogy erre terjeszkedik a város, és nagyon szép lesz valaha. Addig azonban sok türelemre, belátásra, közös ösz- szefogásra van szükség. Van környezetvédelmi és műszaki bizottságuk. Küszködnek óvodagondokkal, mert legalább ezer gyerek van most a lakótelepen, a „vállaltakról? nem is beszélve. A negyvenhat férőhelyes óvodában jelenleg több mint kilencven gyerekre vigyáznak, az iskolásokat összevissza viszik a város területére. Nem megnyugtató az ellátás sem. Van ugyan két bolt, de a sok gyerek, a növekvő családok miatt elég sokáig kell sorbaáll- ni. Van, hogy nem lehet ezt, azt kapni. A salgótarjáni ÁFÉSZ boltját, amely egy tízemeletes földszintjén van, szeretik. Csakhogy nincsen hűtőpultja. Erről viszont nem az eladók tehetnek... * 11 1 A" család tavaly a Tátrában üdült. Idén Gábor „keresztülhúzta” a számításokat. Maradnak Salgótarjánban. De ez mind nem baj, ha a papának sikerül az államvizsgája, a Beszterce-lakótelepen ugyanúgy megünneplik a kétszobás lakásban, mintha valamelyik üdülőhelyen lennének. es. e. ) Sok a baleset Sok a baleset, növekszik á kórházak baleseti sebészetének forgalma. A nagyobb feladatok új, korszerű módszereket,' gyógyászati eljárásokat kívánnak. Ezzel foglalkozott Kecskeméten a Magyar Tra- umatológus Társaság szombaton véget ért vándorgyűlése. A háromnapos tudományos tanácskozáson, ahol több száz hazai és külföldi sebész vett részt, 109 előadás hangzott el.' A tudományos tapasztalat- csere tanúsága szerint hazánk a traumatológia több területén más európai országok előtt jár. Szakembereink a többi között eredményesen alkalmazzák a legkorszerűbb gyógyászati eszközöket, a lézert és sikeresek a csontreperálási kísérletek. Filmen is bemutatták például a törött combnyak szegezésének új módját, s a Osontok támasztásához, illetve pótlásához alkalmazott titán inplantátumokat. dünk? T. Pataki László NÓGRÁD - 1979. június 3h vasárnap • -^ 5
