Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-26 / 147. szám

! Elégedettek új munkahelyükkel, a nemrégen üzembehelyezett csőgyártó gyáregységgel Kisterenyén az SKÜ szakemberei, Tarnóczi Ferenc és Molnár Miklós, akik hengerészek­ként látják el feladataikat. A francia gépek irányítását eredménnyel sajátították el a külföldi szakemberektől. — kj — A hor színvonalán 1949. JANUAR 5—8 kö­zött Moszkvában összeült hat szocialista ország magas szin­tű delegációja. Elemezve az akkori hidegháborús nemzet­közi helyzetet, s felmérve a fiatal népi demokratikus or­szágokat övező gazdasági em­bargó nyomását, úgy határoz­tak, hogy létrehozzák a érin­tett országok gazdasági kö­zösségét, illetve e közösség ki­bontakozását segítő nemzet­közi szervezetet, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát. A tanács néhány hónappal később, április végén tartotta alakuló ülését, amelyen ki­dolgozták a KGST alapelveit és fő céljait. Az alapelvek és a célok a történelemben ad­dig példa nélkül álló, új, sa­játos nemzetek közötti gaz­dasági kapcsolatok alapjait rakták le: a kölcsönös segít­ség nyújtásának, a kölcsönös érdekeken nyugvó kapcsola­toknak, az önkéntes részvétel­nek és a kollektív fejlődésre való közös törekvés gondola­tait. Mindennek 30 esztendeje. Az idei moszkvai tanácskozás -jubileumi ülésszakként kerül a jegyzőkönyvekbe. A szocia­lista gazdasági közösség az elmúlt három évtizedben a világ legdinamikusabban fej­lődő régiójának bizonyult. Harminc évvel ezelőtt a KGST- országok a világ ipari terme­lésének még az egyötödét sem adták, ma jóval több mint az egyharmadát állítják elő. A búza több mint harminc szá­zalékát, a rozs több mint két­harmadát, az árpa egyharma­dát a KGST tagországaiban termesztik. A burgonya, a ku- korica-világtermés 50 száza­léka. E termelési eredmények arányában növekedett a KGST-tagországok népeinek életszínvonala is. A nagymértékű mennyiségi növekedéssel párhuzamosan, különösen az utóbbi 15—20 évben számottevő minőségi át­alakulás is kibontakozott. Az ipari termelés nemcsak je­lentős mértékben növekedett, hanem korszerűbbé is vált, s a termelés egyre nagyobb há­nyada a magasabb készültségi fokon álló, értékesebb, kor­szerűbb gyártmányokat kibo­csátó ágazatokból — a gép­iparból, a számítástechnikai iparból, a vegyiparból került ki. Az utóbbi időszakban a KGST-tagállamok egészét te­kintve, az ipari össztermelés megközelítően 100 százaléka a munkatermelékenység javí­tásából származott. Ez az eredményekben gaz­dag három évtized, és nem utolsósorban az, hogy az utóbbi 4—5 esztendőben a . föld országainak többsége számára kedvezőtlen világgaz­dasági változások ellenére a KGST-tagországok fejlődése, társadalmi-gazdasági élete sta­bil maradt — mindez jelentő­sen megnövelte a KGST te­kintélyét az egész világon. Nem véletlen, hogy a leg­utóbbi ülésszakon már négy kontinens országai képvisel­tették magukat A közösség tíz tagországa három konti­nensen — Európa, Ázsia, La- tin-Amerika — helyezkedik el, s megfigyelőként megér­keztek a negyedik kontinens képviseletében: Angola és Eti­ópia. Az idei jubileumi ülés­szakon különböző minőségben — tagországként, megfigyelő­ként, együttműködési szerző­dés birtokosaként — résztvevő országok száma tovább emel­kedik. A MOSTANI ülésszakon a megtett útra való visszatekin­tés, az elért közös eredmé­nyek méltó megünneplése mellett a további fejlődéssel is részletesen foglalkoznak majd: az ünneplés mellett a munka a fő napirendi pont. A tárgyalásra kerülő témák között a legjelentősebb a két újabb, hosszú távú célprog­ram — az ipari fogyasztási cikkek egyeztetett fejlesztésé­nek és megosztott gyártásá­nak, valamint a közúti, vasú­ti, vízi és a légi közlekedés korszerűsítését és fejlesztését célzó program. Ezekhez csat­lakozik egy gépipari együtt-, működési tervezet, amely a fogyasztási cikkek gyártásához és a közlekedés fejlesztéséhez szükséges berendezések előte­remtéséről intézkedik. A hosszú távú célprogra­mok kidolgozását a KGST XXX. ülésszaka határozta el. Három célprogramot — az energetika-, fűtő- és nyers­anyagipar; a mezőgazdaság és élelmiszeripar, valamint az ezekhez kapcsolódó gépipari programot — 1978. nyarán fo­gadta el a KGST legfelső sier- ve. Ezzel, a jubileumi ülés­szakra elkészült két újabbal, a célprogramok száma tehát ötre emelkedik. Ezek a programok a kulcs­ágazatok fejlesztési menet­rendjét tartalmazzák. Végre­hajtásuk maga után vonja a gazdaságok egészének jelen­tős gyarapodását: előreviszik a szakosítást, a kooperációt, a specializációt. Nemzetközileg egyeztetett program keretében valósulhat meg a szelektív fejlesztés, s mindennek ré­vén koncentrálódnak a nem-, zeti erőforrások, megszűnik a szellemi, anyagi kapacitás szétforgácsolódása, csökken a még létező párhuzamossá­gok aránya a fejlesztésben, kutatásban, gyártásban egya­ránt. Mindez megnöveli a be­ruházás és a kutatás bizton­ságát, a termelés mérétei pe­dig eleve gazdaságosak lehet­nek, mivel nemcsak egy or­szág piacára kell szállítani. Emellett számunkra a köz­lekedés és szállítás fejleszté­sét szolgáló célprogramban való részvétel különösen elő­nyös, lévén, hogy hazánk szá­mottevő tranzitforgalmat bo­nyolít le a KGST-n belül. A hazai erőforrások a szükséges kapacitások létrehozására nem lettek volna elégségesek, a gyors ütemű ipari, mezőgazda- sági fejlődés például egyre hatalmasabb árutömegek el­szállítását teszi szükségessé. Az összehangolt fejlesztési program módot nyújt szá­munkra, egy igen korszerű és nagy teljesítőképességű szállítási hálózat kiépítésére — úton, vasúton, vízen, levegő­ben egyaránt. A hazai gép­ipar számára pedig a kon- ténerizációs program nyújt — a teljes célprogram egyik fe­jezeteként — jövedelmező termékcsaládot. A JUBILEUMI ülésszakon megtárgyalásra kerülő cél­programok mindennél jobban mutatják azt a hatalmas fej­lődést, amelyet a KGST-tag­országok elértek. E célprog­ramok — miként a tanács 30 évvel ezelőtti, első programja is — egyszerre szolgálják va­lamennyi tagország, s az egész közösség egyeztetett érdekeit a jelenkor színvonalán. A végrehajtás készsége Egyértelmű igent, vagy nemet mondani könnyelműség volna, mert ahány termelő­gazdálkodó egység van megyénkben, annyi­féle formában nyilvánul meg a vezetés szín­vonala, s ennek megfelelően az eredményt jelző végrehajtási készség foka. Aztán attól is függ, hogy mihez mérjük a végrehajtás készségét: az elért eredményekhez, a bekö­vetkezett előnyös változásokhoz, a lehetősé­gekhez, vagy pedig a változó, egyre magasabb követelményekhez. Mivel minden gazdálkodó- egységben az utóbbira szól az igény, ennek teljesítéséhez van meg minden rendű és ran­gú vezetőnek a jogosítványa, így hát csak a magasabb követelmény lehet a megítélés ki­zárólagos alapja, mércéje. A végrehajtás készségét nem az udvarias, mindenki számára elfogadható szép nyilat­kozatokon mérik le, hapem a gazdálkodás hatékonyságán, a termékek minőségének ja­vulásán, a jövedelmezőség, a nyereség ked­vező alakulásán. Ezt az elbírálási módszert erősítette meg az országgyűlés legutóbbi ülés­szaka is. Érthető, mert a jelenlegi gazdálkodási kö­vetelmények kizárólag a hasznos, a célra­vezető, a tartós, megbízható eredményeket hozó tettek sokaságát kívánják meg. Ez a fajta követelményrendszer pedig gátat szab a siránkozásnak, a valóban fennálló nehéz­ségek mögé való mindenároni búvásnak. a zavaró körülmények túllihegésének stb. El­lenkezőleg: állandóan felfrissülő, megújuló kezdeményezőkészséget kíván, olyat, amely gondolkodó végrehajtói készséget tételez fel, követel meg. Ennek mértéke azonban az érintett gyá­rakban, üzemekben a felhalmozott szellemi érték nagyságától, összetételétől, annak okos felhasználásától, a dolgozók öntudatának fo­kától nagyban függ — de mindenütt nélkü­lözhetetlen. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben sem volt meg minden feltétel a zavartalan, üte­mes termeléshez, de a végrehajtási készség növelésének előtérbe állítása sokszor az első pillanatban megoldhatatlannak látszó fel­adatok elvégzéséhez teremtett kedvező felté­teleket. A Salgótarjáni Bányagépgyárat sem kényeztették el az anyag- és alkatrészellátás­sal, ennek ellenére sikeres fél óv elé néznek. Az állami és tanácsi építőipari vállalatok a hosszan tartó, kemény tél ellenére sikerrel zárták az első negyedévet, s remélhetőleg hasonlóan végzik a másodikat. A Romhányi Építési Kerámiagyár vezetői és dolgozói nagy felelősséggel oldják meg kettős, igen szerteágazó feladatukat: a folyó termelés gaz­daságos megvalósítását, a Romhány III. si­keres beüzemelését, a hátralevő építési és egyéb feladatok sikeres befejezését. Segíts magadon, ha más lehetőséged nincs alapon a FIM Gránit-, Kőedény- és Csiszoló­koronggyár romhányi Videnta telepén tevé­kenykedő műszaki kollektíva olyan kisgépe­ket szerkesztett és állított elő, amelyek ter­melékenyebbé teszik a gyártást, ugyanakkor az exporttermékeknél biztosítják az előírt’ mé­retarányok betartását. A salgótarjáni öblös- üveggyárban a műszaki igazgatóhelyettes hetenként beszámoltatja a különböző üzem­részek vezetőit a kiadott feladatok elvégzé­séről, az érdekelt osztályvezetők jelenlétében. Az előbbiek jól érzékeltetik azokat az elő­nyös változásokat, amelyek a végrehajtási készség, és tegyük hozzá, a képesség területén bekövetkeztek. Megnyugvásra egyáltalán nincs semmiféle ok. Ugyanis a végzett munka eredménye ese­tenként csak megközelíti, máskor valami­vel elmarad a' követelményektől, jó néhány területen pedig egyik-másik üzemünkben az alapvető kérdésekkel sem tudtak megbirkóz­ni. Ide sorolhatjuk az exoort gazdaságosságá­nak kérdéseit, ami sokféle módon kapcsoló­dik a termékszerkezet-váltás lassúságához, a piaci munka hiányosságaihoz. Országosan ugyan sikerült mennyiségileg elérni az ex­portnál előirányzott célt, ugyanakkor a gaz­daságosságban továbbra is igen alacsony szin­ten vagyunk. Változtatni csak akkor lehetsé­ges. ha mindenütt az exportpolitikának ren­delik alá üzemeink az importigényeket és a termelést. Előbbre lehetnénk, ha a döntést hozó szer­vek bátrabban támogatnák a népgazdaság cél­kitűzéseit jpl segítő, gazdaságosan termelő kollektívákat és megálljt kiáltanának azok­nak, akik még mindig különböző taktikázás­sal, időhúzással, kivárással próbálják elodáz­ni a múlhatatlanul szükséges intézkedéseket. Igen kevés változás történt az energiával, az alap- és segédanyagokkal, az importanya­gokkal. alkatrészekkel való takarékoskodás­ban. Nem lehet minősíteni azt az állapotot sem. ami a kooperációs kapcsolatokban. a pénzügyi fegyelemben még mind a mai napig fennáll. A készletgazdálkodás új követelmé­nyeinek betartása sem tartozik minden gaz­dálkodóegység erős odalai közé. Ki meri állítani, hogy megyénkben minden dolgozó csak olyan terméket állít elő. amiért a kül- és belföldi megrendelők, fogyasztók vereked­nek, hadakoznak. A gazdálkodást alapvetően jó irányba be­folyásoló területeken csak akkor képesek megyénk üzemei tartós, jó eredményt elérni, ha az általánosságok hangoztatása helyett, a sokat emlegetett, idézett egyetértés azokban a múlhatatlanul szükséges intézkedésekben és azt követő eredményekben ölt testet, ame­lyek jelzik a döntési készség és képesség szín. vonalának növekedését, a kockázatvállalás mikéntjét, a problémaérzékenységet, a hatá­rozott előrelépést igénylő végrehajtási kész­séget. Mindenütt és minden szinten. V. R. Folyó csőntederben Csaknem másfél méteres átmérőjű csöveik érkeztek Nebitdagba. A csöveket a Kaandasikból Nebitdagon és Cselekonen át Krasznovodszk- ba vezető csőfolyó építéséhez használják. A több mint 300 kilométeres, ceőmederben áramló folyó a karakumi Lenin-csatornát és a Türk- mén SZSZK nyugati részét látja majd el vízzel. Köszöntő Száznak — heben felett Néhánnyal több mint száz, hetven éven felüli nyugdí­jast köszöntöttek a napokban Mátranovákon, a Vasas Mű­velődési Központban. A Ha­zafias Népfront, a bányász­szakszervezet, a közös közsé­gi tanács, valamint a Ganz- MÁVAG szervezte találkozón kisiskolások, úttörők ked­veskedtek műsorral, a mun­kában elfáradtaknak — főleg hajdani bányászoknak. A meghívottakkal múltat visz- szaidéző beszélgetést folytat­tak a terület vezetői, akik vendégül látták a régi idők tanúit ötvenéves vagyok, negyven­kilenctől a vasútnál dolgo­zom. Fél évig krampácsoltam — tudja, mi az? Ha nem, megmondom: munkaeszkö­zünk a nagy csákány és a villa, ami a sínek karbantar­tása, a pálya hibáinak meg­szüntetésére volt hivatott, a mi nagy testi erőnkkel — utá­na bekerültem a forgalom­hoz, egy esztendeig vonatkí­sérő voltam Nagybátonyból Hatvanig meg vissza, s ennek leteltével vezényeltek Tarján- külsőre, kocsirendezőnek. Az­óta itt vagyok, második esz­tendeje, sarus. így, egyszuszra mondja né­hány sorban megfogalmazott, ám vastag kötetet is kitehető életének jelentős államásait Tóth Ferenc. Tóth Ferenc, a sarus. Áruval megrakott vagon szalad el mellettünk, lassan csattogva a síneken a gurító- ról az „elegyre”, az összeállí­tandó célszerelvény utolsó ko­csija felé. Felgyorsul a kere­kek mozgása, várná az em­ber az ütközők hangos csat- tanását, a teherszerelvény kínos-keserves összerándulá- sát, ám ez... elmarad. Né­hány méternyit maga előtt tolva a sarut, a mozgást las­sító, megszüntető, sínre tapadó eszközt, szelídül le a kocsi lendülete, s már nincs más hátra, mint az összekapcsolás. No, meg a homlokról legör­dülő verejtékcseppek letörlé­A kikről keveset beszélnek A sarus — Mi szépség akad a ma­guk munkájában? — Szépség... az talán nincs. De ha belegondolok, mi len­ne, ha elengednék három olyan szállítóvagont, amelye­ken összesen tizennyolc sze­mélykocsi van, s ha közülük nehány tönkremenne, több millió forint értékű kárt is se. Ez azonban már a meg- ben-fagyban-hóban kell csi­könnyebbülés jele. Mondhat- nálni. Volt már olyan tél is ........................... ........................... n i: egyfajta sikerélmény. hogy. majd’ derékig ért a hó, csinálhatnék. És annak örü­— Nem látványos, de nél- s ol-van hideg, hogy szinte Jök, hogy semmiféle „karam- külözhetetlen és — veszélyes vacogott az acél is. Meg olyan, bojt” nem okoztam még. Tud- munka a miénk. Hisz’ leakasz- hetekig tartó eso^ amikor a ja> érzés az, mégha miró- tani a kocsit — bárki meg- nedves sínen úgy tolta tovább jjun^ nagyon kevésszer esik is teszi. De megfogni... Ezt már a sarut a kocsi, mintha ott sz5 hogy fontos dolgot mű­nem mindenki vállalja. Em- sem 1®? volna- Higgye el, velünk. Jól. Mióta itt vagyok, lékszem, huszonkilenc éves szenvedos munka. ei nem szaladt a fővonalra, ittlétem alatt nem egy ember — Mégis csinálja... össze nem tört egyetlen kocsi fordított már hátat a vasút- _ Hát persze. Ez az én éle- sem­nak, félelemből. S ez érthető tem. Megszoktam, bele is sze- Ráncos az öreg sarus arca, is. Itt csak egyetlenegy elhi- rettem. S már nem sok idő naptól barnára égetett. Mond- bázott mozdulat, pillanatnyi van hátra a nyugdíjig. ja. az otthoni kerti munka is- Eszerint, unja. figyelmetlenség kell, s máris kész a baj. A lehető legna gyobb. „színesíti”, amit szintén kell , végezni, hogy könnyebb le­Dehogyis. Csaa megfa- gyen kicsivel életük sora. Mert — Magának haja szála sem rac* az ember. Vágyik a pihe nem oly rettentően megfize­görbült eddig? — ...Lát itt közöttünk fia­talokat? Ugye, nem! Erre a nésre, a kikapcsolódásra. tett munka az övék; igaz, — A semmittevésre? túlórával, s a pihenőidő — Arra nem! El sem tud- alatt is ledolgozott műszakok - helyremind a legtapasztaltabb nám az életet valamiféle kai megkeresnek négy-ötezer „vén rókákat”, a roppant munka nélkül képzelni. Tán’ forintot. De hát az alap... az nagy helyismerettel, tapasata- bele is pusztulnék. Tudja, én bizony kevés. lattal rendelkezőket teszi a ezt vallom: a mások által Cseperegni kezd az eső. Be- főnökség. Itt szeleburdiskodni, legrohadtabb, legkeményebb, húzódunk sínek melletti kis- nem észen lenni, nem lehet, legnehezebb dologban is örö- házukba. Tóth Ferenc nem A minden percnyi figyelem, mét leli az ember. Már mond- ü} , 1®- Nekidül félvállal az az elővigyázatosság éppoly el- juk az, akinek vérében van ajtófélfának, s — vélem — a engedhetetlen „munkaeszköz”, a semmittevéstől való irtózás, zaPor dobolását nézi a síne- mint a jó saru. A vagonfogó. s a kezdeti megszokás után ken... — Akkor hát, egyfajta ideg- meg is szereti, amit csinál. Karácsony György munka is. — Az is. És bele kell számol- f * ~ ] " | . * ni, hogy ezt éjjel-nappal, eső- ! NÜGRAD — 1979. június 26., kedd «5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents