Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-03 / 128. szám

Mostanában nincsenek hnríótumok Fegyelmik, tüskék, tanulságok Miért emelkedik a munkabér? Á Szovjetunióban 1979-ben a nem termelői szférában 18 millió dolgpzó kap átlagosan 18 százalékos béremelést Mi tette szükségessé, s kiket érint a béremelés? Logikusnak tűnik a feltételezés, hogy a munkabér eme­Kapcsolat A közelmúltban kötött szón ialista együttműködési megál­lapodás alapján a ZIM salgó­tarjáni gyárában készült gáz­tűzhelyeket Budapest egész te­rületén a JAVSZER Vállalat Évekkel ezelőtt volt egy fiatalember a Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat sal­gótarjáni gyáregységénél, aki — nemtetszését kifejezve — egyszerűen leütötte a műve­zetőjét. Ami a művezetőkhöz való viszonyát illeti, korábbi munkahelyein is könnyen el­járt a keze, ezért küldték el mindenhonnan. Útilaput kö­töttek a talpára a VEGYÉP- SZER-nél is. Ilyen kuriózumok mostaná­ban nem történnek. Jobb is. Mert így sem üres az a dosz. szié, ahol a fegyelmi tárgya­lások jegyzőkönyveit őrzik. * — Milyennek látja a gyár­egység fegyelmi helyzetét most? — a kérdés Mohai Lászlónak, a munkaügyi osz­tály vezetőjének szól. — Egészen jónak. —' Határozott kijelentés. Mire alapozza? — Sok összetevő alakulásá­ra. Például csökkentek a mérhető veszteségidők, főleg az egész napos igazolatlan hi­ányzások. Negyedére esett a fluktuáció, kialakult egy meg­bízható kollektíva. Szabályoz­tuk a gyári kilépéseket. Ha­vonta elemezzük, honnan, hányszor, milyen indokkal mentek el. Ahol a kilépések száma emelkedik, megkérdez­zük felőle az illető vezetőt. Ilyen egyébként ritkán fordul elő, állandóan csökken a kilé­pések száma. — Mernek fegyelmezni a vezetők? Nem féltik a létszá­mukat? — Nekünk nem létszám kell, hanem becsületes, meg­bízható munkás. Amikor eny- nyire rákényszerülünk a ha­tékonyságra, nem engedhetjük meg magunknak, hogy min­denféle renitenskedőkkel ve­sződjünk. Úgy gondolom, az igazolatlan hiányzásra nincs mentség. Aki pedig mitőlünk fegyelmi úton távozik, azt többé nem vesszük vissza. I — Mióta ilyen szigorúak? — Négy éve kezdtük szo­rosabbra fogni a kantárszárat, s azóta minden évben hú­zunk egyet rajta. Előrejutni csak fegyelmezett munkásgár­dával tudunk. * Az idei év eddigi „termése” 10 fegyelmi ügy. Nem túlsá­gosan sok. Különösen, ha fi­gyelembe vesszük, hogy apró­*<iiiiiitiiiuanmniifiiit'miHiitiiti!iintuinaiiMK cseprő ügyecskék is vannak köztük. Egyiket-másikat ta­lán el is lehetett volna simí­tani. Nem tették. * N. S. villanyszerelő 30 perc­cel előbb indult fürödni, mint a szabályok előírják, írásbeli figyelmeztetést ka­pott, levonták egyórai bérét. — Na, meg kizártak a pré­miumból is — emeli fel hang­ját a fiatalember. — Ez ugyan nem szerepel a jegyzőkönyv­ben, ám amikor kérdeztem, hogy miért maradtam ki, er­re hivatkoztak. — Túl szigorúnak tartja a büntetést azért a harminc percért? A fiatalember gondolkodik, kicsit rándít a vállán: — Nézze, ahogy vesszük — mondja végül. — Nem is ma­gát a büntetést érzem túl erősnek, inkább azt nehezmé­nyezem, hogy rögtön büntet­tek, ahelyett, hogy előbb fi­gyelmeztettek yolna. — De hiszen nem kezdő a gyárban...! — Ez igaz. Csakhogy én három évet az NSZK-ban dol­goztam, az eset előtt néhány nappal jöttem haza. Ott az volt a szokás, hogy ha . az ember tisztességgel megcsi­nálta a napi penzumot, sőt, rátett még vagy húsz száza­lékot, akkor mehetett ebé­delni, fürödni, ahová akart. Senki nem kereste. Ebben í a légkörben éltem még benne, meg sem fordult a fejemben, hogy rosszat teszek. — És most haragszik a mű­vezetőjére? — Nem. Semmi baj nincs köztünk. Utólag bevallotta, hogy ő is ideges volt aznap. * H. E. hegesztő egy napig igazolatlanul hiányzott. Há­rom hónapra kizárták a tel­jesítménytöbblet szétosztásá­ból. — Ez április 12-én volt — emlékszik vissza a 21 éves szakember. — Bejöttem a délutános műszakba azzal, hogy aznapra és a két követ­kezőre szabadságot kérjek. Az üzemvezető azt mondta, hogy holnapra és azutánra ad, de aznap maradjak benn, mert sürgős a munka. Én erre: nem tehetem, mert elintézni­valóm van. ö meg: akkor munkamegtagadás címén fe­gyelmit indít ellenem. Hát így volt. nmmiimiiiiimiimiiimiiiiiiwiiiiiiiiiiiiiiiwmii nőm asszonyt fortély­lyal tették próbára a pesti kiküldötteket a borsosberényi felsőrészké szí­tok. Ott van a nagyoroszi ci­pőgyárnak egy takaros kis műhelye a termelőszövetkezet valamikori irodájában. Zöld- pázsitos az udvara, fáktól hűs a környéke. Csak a szél meg a finom zúgású gépek hang­ja verseng egymással. Jó kis munkahely, érthető, ha szíve­sen látogatják őket. Még nem is veszik rossz néven a ven­dégjárást. A múltkoriban ép­pen ebédkor jártak ott a hi­vatalos személyek és valaki­nek eszébe jutott, hogy meg­kínálják őket egy igazi pa­lóc módra készített savanyú babbal, amiben füstölt sonka főtt. A vendégek nyeldes- tek a kívánságtól, de csak kóstolgatták, mert nem mer­tek nógrádi módra nekidűl­ni. Akkor jutott eszébe a te­lep vezetőjének, Kazi József- nénak, hogy ha nem, akkor főzzenek teát nekik és te­gyenek melléje néhány kek­szet. Na, aztán ment a tréfál­kozás, ezért nincs erejük a városiaknak, miközben az asszonyok a babot kanalaz­ták jóízűen, a véndégek pe­dig a teát szürcsölve ropog­tatták a kekszet. Kaziné még most is derül a dolgokon. — A munka jókedvvel vé­gezve szép... — mondja. Ez a fiatalasszony, Kazi József né, született Lénárd Éva, alig egynéhány hete ke­rült a borsosberényi üzem élére, tulajdonképpen átme­netileg helyettesíteni a saj­nos gyengélkedő Mátis Ká­rolynál. Elődjéről távollété­ben olyan tisztelettel beszél, hogy így csak az igazán jól nevelt emberek tudnak. De a műhelyben dolgozó asszo­nyokról is amikor szól, felde­rül az arca, tekintetében a szeretet és a nevüket sorol­va, mondja, milyen szorga­lommal dolgoznak. Vitéz Jó- zsefné, a brigádvezető bekuk­kantott abba az alkalmi kis- irodának nevezett fülkébe, ahol: láthatóan a legritkábban tartózkodnak. Finom mosoly- lyal ajánlotta: — Hűvös van itt, talán egy jó meleg fekete elkelne... Az üzem vezetője, Kazi Józsefnéra nézett, akinek a tekintetéből olvasott. Kaziné csak néhány évvel lehet fia­talabb nála. Jól megvannak tehát Borsosberényben a fel­sőrészkészítők. Ott aztán iga­zán bizonyított, hogy mire ké­pesek a fiatalok. Kivált, ha jó kezekben nevelkednek. Szó esett erről Arnóczki Mihály­ival, a nagyoroszi körzeti pártvezetőség titkárával, aki régi tapasztalt pártmunkás. Nem is szólt különösebbet, csak mosolygott titokzatosan, hogy találja ki, akit érdekel. Aztán mégis meggondolta ma­gát és kimérten, ahogyan szokta sunnyogta: — Bátran kell feladatokat adni a fiataloknak... Abban aztán nincs hiba. Kazi Józsefnénak bőven van munkája. Ezek közül most az érettségi befejezését szorgal­mazza. Biztatóak a kilátásai, mert négyes-ötös osztályvizs­ga mögötte. Az írásbeli is jól sikerült, A szóbelitől sem kell — De ha valóban sürgős volt az a munka... — Szerintem nem volt az. Rá két hétre végezték csak el. — Nem ért egyet a fegyel­mivel? Nem volt igazságos? — A sürgős munkára való hivatkozással nem értek egyet. Meg azzal, ahogy a papírt egyszerűen a kezembe nyomták. Úgy tudom, más formája van epnek. Egyéb­ként ez az első ilyen ügyem, remélem, az utolsó is. Különös eset H. J. lakatosé. Jó szakembernek, megbízható munkásnak ismerik, szakszer­vezeti bizalmi is. A bajok akkor kezdődtek, amikor cso­portja új vezetőt kapott. Nem tudtak kijönni egymással. — Azt mondják, gyakran elcsatangojt a munkahelyéről, s ilyenkor senki nem tudta, hol van. Meg azt is, hogy munkaidő alatt maszekolt, fel­adatát hiányosan végezte él. — Eltúlozták ezt a dolgot — mondja rá H. J. — Azt én is látom, hogy valami miatt nem tetszem itt. Kértem C menetlevélre fuvart, azt sem adtak. — Azt csak érvényes épí­tési engedélyre adhatnak. — Ja?! Én csak két év múlva akarok építkezni... — És most mi lesz magá­val? Elbocsátják? Hosszas hallgatás után vá­laszol H. J. — Nincs még lezárva az ügy. Azt hallottam újabban, hogy talán egy évre felfüg­gesztik a fegyelmit, s ha ad­dig semmi baj nem lesz ve­lem, maradhatok. — És szeretne maradni? — Hát hogyne! Nincs én­nekem ezzel a gyárral semmi bajom, a pénzemmel is elé­gedett vagyok. Végigkérdezhettffic volna mind a tíz fegyelmi ügy fő­szereplőjét, olyanra aligha leltünk volna, akiben kis tüskét ne hagyott volna a fe­lelősségre vonás és a bünte­tés. Ki szégyellj, kiben a büsz­keség berzenkedik, ki meg­bántva érzi magát. De idézzük csak még egy­szer, mit mondott a munka­ügyi osztályvezető: „Előrejutni csak fegyelme­zett munkásgárdával tudunk.” Megfellebbezhetetlen -igaz­ság! Szened Márta lése az infláció következménye: emelkednek az árak, in­dokolt tehát a munkabérek emelése is. A Szovjetunióban azonban a fogyasztási cikkek árindexe már hosszú évek óta változatlan, infláció nincs, nem emelik az adókat, a lakbé­rek, a szolgáltatások díjtételei stabilak. És a bérek mégis emelkednek... A munkabér tervszerű emelése a szovjet állam 1976— 1980. évi szociális programjának szerves része. Tavaly a Szovjetunió nemzeti jövedelme 417 milliárd rubelt tett ki (a hivatalos árfolyam szerint 1 rubel = 1,5 amerikai dol­lár). Figyelembe véve a lakóházépítkezésre és a szociális- kulturális létesítmények építésére fordított állami kiadáso­kat, a nemzeti jövedelemnek csaknem négyötöd része a nép jólétének növelését szolgálja. A 18 millió szovjet munkás és alkalmazott idei fizetés- emelésével befejeződik a tizedik ötéves terv egyik leg­jelentősebb szociális intézkedése, amely 1976-ban kezdő­dött és összesen 31 millió embert érintett. Ezt megelőzően, a kilencedik ötéves tervidőszakban (1971—1975) a termelői szférában 55 millió munkás fizetését emelték fel,1 továbbá több mint 5 millió tanár, orvos és bölcsődei-óvodai ne­velő kapott emelést. , Fekete és fehér, a szén és a tej találkozását örökítettük meg Nagybátonyban, ahol a kötélpálya csilléiben a kör­nyék bányáiból érkezik az értékes fűtőanyag, a dombolda­lakon pedig a termelőszövetkezet gulyája legel. A termé­keknek azonban csak a színük más, mindkettőre életfon­tosságú szükségünk van. -kulcsár-fotó — IfltlItlflilllliUlIllllIIIlHIIIIlIflI iiiiiitttiinniniHiw félnie', mert az Igazán sze­rény külseje mögött villám­gyors észjárású ember van. Derűs a szava. Pedig a gim­názium mellett ott a nyaká­ban egy hosszabb lélegzetű tanfolyam a munkájához. Az­tán a társadalmi kötelezettsé­ge a Vöröskeresztben, a gyá­ri munkaügyi döntőbizottság­ban, miközben folyik a min­dennapi munka. Korai kelés, mert indul a busz és későn haza, mert nincs előbb járat Nagyoroszi felé. Na és mind­ennél legfontosabb a család, a dúlt családi életűk, az élet keménységre tanította. Meg- kellett mindenért dolgoz­nia. Büszke is a hangja, ami­kor mondja: — A szakmában nincs olyan munkafolyamat, amit nem ér­tenék, a gépek legtöbbjét is ismerem... Nem hivalkodás ez nála, hi­szen éppen a szorgalma hívta fel rá a vezetők figyelmét. Arnóczki Miska nagyon dicsé­ri Lődi Jánost, a gyárvezetőt, Azt mondta róla, hogy érti a szakmát és nagyon vigyáz az Éva Nagyorosziból.,. gyerek. Kazi József, a. férj naponta Budapestre ingázik, el kell öt is látni. Mindezek ellenére Kazinénak az arcán semmi jele a napi erőpróbá­nak. Ellenkezőleg, úgy tűnik, felfrissült a sok elfoglaltság gondolatától, mert azt mond­ta: — Mikor hajtsunk, ha nem, most, amikor fiatalok va­gyunk. Szóval megállapítható, hogy a nagyoroszi vezetők igen jól taktikáznak. Ez a fiatalasz- szony már a bölcsődében ma­gába szívta a mozgalmi mun­ka ízét. Apja mint párttitkár, igen ismert ember a rétsági járásban! A sors hozta, hogy anyja Nagyorosziba került, kü­lön élve férjétől. Évának szin­te hitvallása, hogy az így for­emberekre. Es ott van a jó öreg nélkülözhetetlen vete­rán, Micsik Imre, az alap­szervezeti párttitkár. Bevitte Kazi Józsefnét a pártba. Nyi­tott lett a fiatal előtt az út, mert vitték a tarjáni pro­pagandaképzőbe, miközben már gyúrta a középiskolát. Van ennek a fiatalasz- szonynak egy igen jó szoká­sa. A sok beszéd helyett sze­ret bizonyítani. Még ma is mondja, neki a gép mellett, az igazi világa, és ahogyan mondani is szokta. — És a jó pénz is ott te­rem. .. Így került sor a borsosberé­nyi kiküldetésre. őszintén szólva ráfizet jó néhány száz forinttal a megbízatásra, bősz- szankodik is miatta, de mit MiuumiianMiniitniitniHa'mintiiiiiiiiiiinim tegyen? ’Arnóczki azt mondta, neki: ez a pártmegbízatásod, egyelőre. A pénzről pedig majd az igazgató gondosko­dik. Reméljük, gondoskodik, mert azért a borsosberényi dolgok sem mentek olyan egyszerűen. Mondja is őszin­tén:. — Nem is ismertek, azt sem tudták, ki vagyok... Éva kiment Berénybe, még akkor is, ha a férje nem szí­vesen vette, már csak a gye­rek miatt is. Tudta, mindig későn jut haza, de kiment. Azt mondják, mindig maga■ biztos volt, ne akkor szemé­ben ott égétt 'az izgalom. Lát­ta, hogy kezelő nélkül áll néhány gép, fogta magát és odaült mellé dolgozni. Nem a szöveggel, hanem a munká­val szerettette meg magát. Be rényben. Amikor jókedvről van szó, akkor is együtt van az asszonyokkal, amikor munká­ról, akkof is. Arnóczki büsz­ke erre a kitűnő fiatal erőre, de világért sem mondana neki többet ennél: — Ez most a pártmegbí­zatásod. .. jfis mondjuk meg, jól lát jr ja el. Pedig olyan egy­szerű ember, tud lelke■ sedni, a sikernek őszintén örülni. Hát még amikor jön a vasárnap. Bele a család a kis trabcsiba, és neki az or­szágnak, látni, gyönyörködni, fiatalnak lenni. Mert Éva még nagyon, de nagyon fiatal... Bobál Gynla javítja, tartja karban. A fő­ként a. minőség javítására,' egymás észrevételeinek ka­matoztatására — a vásárlók közmegelégedését célzó kap­csolat tovább bővült. A tarjá­ni gyárba látogatott a pesti cég Március 21. nevét viselő szocialista brigádja, s munka- kapcsolatot létesített a mű­szaki ellenőrzési főosztály Au-: gusztus 20. brigádjával­Kevesebb műszakkiesés Az év első négy hónapjá­ban a tervezettnél 8758-al kevesebb műszak esett ki a termelésből a Nógrádi Szén­bányák üzemeinél. A beteg­napok száma hatezerrel csök­kent, s a várhatónál több mint ötezer-háromszázzal ke­vesebb volt a fizetett szabad­ságnapok száma. E jelentős eredmények ellenére továbbra sem megnyugtató a fegyelme­zetlenségből adódó igazolat­lan mulasztások helyzetei Ezen időszak alatt csaknem ezer ilyen hiányzót kellett a megjelenési naplókba beve- zetni. , Tanácsi dolgosók vetélkedője A Nógrád megyei Tanács oktatási bizottsága és a köz- alkalmazottak szakszerveze­te Nógrád megyei bizottsága a közelmúltban izgalmas ve­télkedőt szervezett Salgótar­jánban a megyei tanács szék­házában. A résztvevő tanácsi dolgozók háromfős csapatai a KMP megalakulásának és a Magyar Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 60. évfordulója tiszteletére vettek részt az iz­galmas versenyen. Az első helyezést a pásztói járási hi­vatal dolgozói — Tassi Borbá­la, Miczky Györgyné és Tóth István érték el; őket egyhetes moszkvai IBUSZ-úttal jutal­mazták. Másodikok asalgótar^ jáni hivatal alkalmazottai let­tek, akik kéthetes, kétszemé­lyes, balatonföldvári üdülésre jogosító beutalót kaptak. Har­madik helyre került a Salgó­tarjáni városi Tanács csapata, s személyenként 1000—1000 forint pénzjutalomban része­sültek. A többi négy versenyző­gárda tagjai 150—150 forint 'jutalmat kaptak. Kettőt fizet, hármat kap Nagy sikert aratott az a bemutató és vásár, amelyet á Nógrád megyei Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat ai napokban rendezett a Páva Női Fehérneműgyár jánosak-* nai gyáregységében. A virsli-- és lecsókonzervekből rende-j zett bemutatót műszakváltás-* kor mintegy 400-an tekintet-- ték meg. Akik elfogadták st meghívást, azok meg is kós­tolhatták a konzerveket. Le-- csókonzervekből vásárt is rendeztek: két konzerv árá­ért hármat vihettek haza a jánosaknai gyáregység dolgod zói. | NÓGRÁD — 1979. június 3., vasárnap 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents