Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)
1979-06-19 / 141. szám
Művelődés, szórakozás HVDSZ kulturális és sportnap Szécsényben Festőt környezet, hatalmas transzparensek, udvarias rendezőik fogadták vasárnap reggel Szécsényben, a várkertben, a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete II. megyei kulturális és sporttalálkozójára érkezőket. Megyénk húsz üzemének dolgozói, családtagjai adtak „randevút” egymásnak, hogy közösen együtt töltsenek el egy hét végét, megismerjék Szécsény nevezetességeit. A különjárati autóbuszokon, személygépkocsikon érkezőket; a környező falvakból a találkozó eseményeire látogatókat. a nagyközség lakosságát reggel 9 órakor a helyi fúvószenekar térzenével szórakoztatta. Tíz órára több mint kétezren gyűltek össze a várkerti tó partján. Kiss Sándor, a HVDSZ megyei bizottságának titkára köszöntötte a résztvevőket, majd Kálovits Géza, az SZMT osztályvezetője méltatta a nap jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy a sport- és kulturális napok felidézésével a szakszervezeti mozgalom régi hagyományokat áool. Ezek a napok a vidámság, a szórakozás, a jókedv jegyében zajlanak. Majd arról beszélt, hogy a társadalmi előrehaladásunk, gazdasági fejlődésünk, életszínvonal-politikánk csak akkor valósulhat meg, ha a kitűzött célokat teljesítjük. Ehhez . az egyének jobb munkájára, a kollektívák összefogására, a beosztottak és vezetők jó együttműködésére van szükség. Szeretnénk, ha szakszervezeti tagságunk tovább növelné általános és politikai műveltségét. Legyen ösztönző a mai nap, hogy továbbra is helyi erőből, az alapszervezetek irányításával, gazdag, a tagság érdeklődésével találkozó rendezvényeket szervezzünk. Az ünnepi köszöntő után a művészeti csoportok vették birtokukba a színpadot. Elsőként a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ táncosai szórakoztatták a közönséget. A kultúrműsor második részében megyénk egyik legjobb amatőr tánccsoportja, a mihálygergei fiatalok együttese adott műsoros „ízelítőt”. A sportot kedvelők is megtalálták a maguk szórakozását. Az aktívabbak a labdarúgópályán mérték össze tudásukat. A szerényebb sport*' igényűek a pálya széléről biztatták társaikat. Természetesen nem maradt el a juniá- lisokon hagyományos játékos vetélkedő sem. A- rendezők gondoltak a legifjabb nemzedékre: kötélhúzás, lpggömbf úvás, célba dobás és sok tréfás feladat között válogathattak a gyermekek. , A nap egyik kiemelkedő rendezvénye volt a világszerte ismert Bihari János táncegyüttes délutáni bemutatkozása. melyet a Vízöntő együttes kísért. A színpadot körülálló sok száz nézőnek felejthetetlen élményt nyújtott a csoport előadása. A várkertben ideális lehetőség nyílott a programok lebonyolítására. A mihálygergei táncegyüttes hozzájárult a jó hangulathoz. RT i Ik Ok HB»eS9 «a w se»> mm 1 BrVftgSE m í * »PB ¥ ■ 1 RTKI tíi ■m n __ _ . ü l? w tr - *r lelőtt I Mit csinál a normális ? A kispályás labdarúgók sok nézőt vonzottak. — képek: kulcsár — A kérdésre az is tudja a választ, aki nem látta Gáspár Margit szellemesen ironikus szerzői estjét, a Történetek Thébából-t: azt csinálja, amit a többiek. Vagyis: ha a többiek lázas igyekezetnek tűntetik fel a semmittevést, az ész nélküli lótást-futást fontos, nélkülözhetetlen produktumnak, akkor a normális ember a maga naplopását ugyanígy tálalja. A lényeg: ne lógjunk is a sorból. Mert azt nem szeretik, mert a többségtől különböző ember mindig gyanús. • . „Normális ember nem teljesít többet, mint amennyit, elvárnak tőle” — fogalmazza meg a Zanza című történet egyik szereplője a végső tanulságot. Így ugyanis, nem gyűlik meg a bája senkivel, sem a feletteseivel, sem a munkatársaival, a családjával. Ezt az elvet nem értette meg a „kisember” (Tímár Béla), akit addig zsugorítottak, amíg környzetete számára elfogadhatóvá vált. Kitűnő, ötlet, az elektronika segítségével, trükkösen, látványosan, megformálva, ám a kelleténél egysíkúbban, kevesebb szellemességgel, ötlettel, iróniával. Megítélésem szerint a rendező, Dobai Vilmos • a nyugdíjas és általános emberi magányról, közlésvágyról szóló történetében „jobb formában” volt. Ez a húszperces mese tanítható egyszerűséggel és tisztasággal mondta el korunk súlyos, átfogó, emberi, társadalmi gondját, s mi, több: igazul. Gáspár Margit remek ízlésű, okos szerző; akár kesereghetne is egyszeresek egyedül maradó nyugdíjasán, akár nevethetne, de egyiket sem teszi — hitelesen, őszintén, illúziótlanul ábrázolja. Megmutatja, hogy erről az egy edül-maradásról némiképpen a hős is tehet, aki aktív életében' — mint adott pillanatban a ’ többiek; de ezt akár a néző is vonatkoztathatja magára — nem törődött mások bújával-bajával, nem ért rá meghallgatni senkit. lefoglalta a munkája. S a bumeráng a nyugdíjazás pillanatában visszacsap. A könnyű műfajban feledhetetlen sikert aratott Feleki Kamill maradandó élményt nyújtott a „nehézben” is. A szerzőnek valóságos társalkotója, olyannyira bensőségesen hiteles. és meggyőző erővel formálja a figurát, járja végig jellemfejlődesének stációit. Gáspár Margit szerzői estje méltó volt az íróhoz, aki a megérdemeltnél — bizonyíték rá e műsor közéleti tartalma, gondolatainak aktualitása, írói megformáltsága — szerényebb helyet foglal el az irodalmi köztudatban. A televízió ezzel a produkcióval jó szolgálatot tett, egy csapásra, mérföldekkel szélesítette ki a több évtizedes ‘ művészi múlttal rendelkező író ismeretségi körét. Senki sem próféta saját hazájában — tartja a közmondás, a Kovács József operaénekesi karrierjéről szóló portré pedig mai érvényességét igazolja. Kovács Jóska, a csepeli „fenegyerek” megkomolyodott, s céltudatos igyekezettel a táncdalfesztiváltól eljutott a grazi operaházig. Igaz, idehaza most sincs rá szükség, noha operatársulataink vészes tenorhiányban dar- vadoznak. Persze Kovács József ma már. algiha bánja, hogy hazájában egyetlen szín- igazgatónak, karmesternek sem jut az eszébe. Szeretne, ugyan itthon bizonyítani, de ha erre nem kap lehetőséget „megelégszik” akkor Európával is. Tóth Erika szerkesztő- riporter és Seregi László rendező filmje objektívan szemléli a botrányosan kibontakozó művészkarriert. Egyrészt nem hatódik meg a munkásfiúból lett kitűnő tenoristán, másrészt nincsenek illúziói az énekművészetünk háza táján uralkodó állapotokról. Kovács József karrierje nem az ismert, háború utáni munkásművész karrier, talán azért nem az, mert azóta egy negyedszázad telt el, az új hierarchia kialakult és sündisznóállásba húzódott. Következésképpen a tehetség még csak egy feltétel — és nem biztos, hogy a legfontosabb — az énekessé váláshoz. A Küszöbök után újabb hatrészes magyar tévés filmprodukció fejeződött be az elmúlt' héten. Jókai Mór több. mint 110 éve írott erőteljesen — de nem eléggé mély, meggyőző művészi invencióval kimunkált — romantikus regényét, a Mire megvénülünket, Liszkay Tamás adaptálta, Horváth Ádám rendezte. Tapasztalatom szerint szerették a nézők. szívesen ültek le péntek esténként a készülékek elé. Lassan sikerült televíziónknak megtalálni a formákat, amelyek eleget tesznek egyfelől a szórakoztatás, másfelől a művelődés követelményeinek. A Mire megvénülünk ennek példá ja, bár még számos kívánnivalóval. Sorozatrendezőink azt már megtanulták, hogy kell befejezni egy részt,, azt viszont még nem: hogyan kell felépíteni. Ez a Jókai- adaptáció bizony nem mentes az üresjáratoktól. Nagy jóindulat szükségeltetik ahhoz, hogy élhiggyük a főhős megtartja tíz évvel előbbi fogadalmát. Gyáli Pepin és sok máson keresztül éppen az ellenkezője motivált. Ez azonban a regény problémája is, éppúgy mint a befejezés ha- lottdömpingje. A rendezésnek ez utóbbit sem sikerül hitelesíteni. Sárvári Győző első főszerepében főként külsejével nyer meg. A fiatalabb színészeknek általában kevésbé sikerült megoldaniuk a feladatokat, mint a rutinosabbaknak: Zen- the Ferencnek, Almási Évának, Márkus Lászlónak, Tábori Nóra szolgálója, Hámori II-' dikó cigánylánya pedig eleve félreértés. Petrovics Emil kitűnő zenéje erőssége a filmnek, amely mindent egybevetve a jobb produkciók közé sorolható. • (sulyok) I Mai téi*éaján latunk 21.30: Filmsze'm „A hónap filmjeiről szóló beszámolónkat a cannes-i filmfesztiválról küldött tudósításokkal kezdjük —, mondja a műsor rendezője, Kovács László. Dósai István, a HUN- GAROF.ILM vezérigazgatója nem annyira élményeiről, mint inkább arról számol be, milyen filmeket veszünk át. Egy teljes blokkot szentelünk * a gyermekfiimeknek. Arról beszélünk, hogy milyen lehetőségeket kapnak a gyerekek a moziban és, hogy a szülők mennyire élvezhetik ugyanezeket a filmeket. Szót ejtünk a Fővárosi Művelődési Ház kezdeményezéséről, a gyermekmegőrzőről a mozielőadások ideje alatt. Ifjúsági filmbeszámolót is tartunk. Majd részletesebben foglalkozunk néhány amerikai filmmel, a Brúnó vándorlásaival, a Bonny és Clyddal és a Sugarlan- di hajtóvadászattal. Ismertetjük a Maugli történetéből készített i filmet, a Dzsungel könyvét is. Ajánlani szeretnénk egy szovjet filmet: Vigyázat, rozmárok címmel, amelyben egyedülálló felvételeket láthatnak egy rozmár- farmról. Végezetül pedig beszámolunk friss forgatásról is. A Koportost, Gyarmati Lívia rendezi nyugatnémet cég megbízatása alapján”. A résztvevők közül nagyon sokan tekintették meg a múzeum kiállításait, ismerkedtek Szécsény nevezetességeivel. Azok, akik úgv döntöttek, hogy a művelődési központban levő tárlatot tekintik meg, nem csalódtak. Sokan, különösen 'a gyermekek közül a körhintát választották, vagy egy rögtönzött labdarúgó-mérkőzést, „lábte- nisz-„csatát” vívták. A jól sikerült kulturális és sportnap rendezvénysorozat a szécsényi művelődési központ Dinamit együttesének koncertjével zárult. Sz. F. Gyurkó László Elektrájával, s Leninről szóló, nagyon népszerű és sok kiadást megért könyveivel, s nem utolsósorban színházi rendezéseivel nem ismeretlen a magyar ol- vedély nélkül, ítéletmondás, vasók előtt. Most figyelemre vagy elítélés nélkül beszél méltó új könyvvel jelentke- az ötvenes évek elejéről, zett: Faustus doktor boldog- csupán leírja hőseink és hoz- ságos pokoljárása. Pokoljárás zátartozóik sorsát. Küzdelmes, — talán néha valóban az — nehéz, buktatókkal teli élet- az életünk. A regény két fő- út mindkettőjüké —, és élethőse, Szabados György és útjukban benne- van az utób- Petrik Sándor annak a kor- bi harminc esztendő magyar osztálynak a képviselője, társadalmának története; amely a felszabadulás előtt a nemcsak tévedéseivel, de örö- bürtönök lakója, csendőri meivel együtt is. Gyurkó ütlegek elviselője volt. Ha könyve azon kevesek- Itözé Szabados nem is a legharco- tartozik, amelyek a háború sabb típusa ennek, mégis azok végét megelőző évektől napja- közá tartozik, akiket a felsza- inkig próbálnak tablót adni a badulás után becsülni, s kö- magyar történelem — histó- vetni kellett volna. Az ötve- riai mértékkel nézve — rö- nes években börtönbe kerül- vid, de minket közvetlenül nek mindketten. Gyurkó szén- érintő szakaszáról. ' Cseres Tibor eddigi műveif vei is bizonyította történel- NOGRAD - 1979. június .19., kedd mi érdeklődését. Ez az érdeklődés természetesen nem merült ki csupán a historikum- ban, hanem a történelmi felelősségérzet jellemezte minden írását. A Hideg napok korszakos mű volt, legutóbb ismét egy korszakos mű ke- ,rült ki keze alól. A Parázna szobrok nemcsak a magyar történelmi felelősségtudat körképét rajzolja meg, hanem az egész Közép-Európában élő népekét. Azokét, akik egymás mellett élve, szenvedve és kijátszva; sokszor az „egymás mellett” helyett az „egy-' más ellent” választották, vagy választatták velük. * Dobozy Imre új regénye, a Hatalom nélkül 1945-ben a felszabadulás izgalmas napjaiban, illetve az azt közvetlenül követő időszakban játszódik. A Tizedes és a többiek hasonló témájú, humoros hangvételű, prózai írás volt. Üj „.művében a humor most kevesebb szerepet kapott, sokkal inkább azok a konfliktusok, melyek az új rend megtalálásának nehéz útjával együttjártak. A regény főhőse a háború végén a kommunista ' párt járási titkára. Végh Antal új regénye is az Akkor májusban esett a hó a háború után játszódik egy vidéki tiszántúli kollégiumban, amikor a £ iskolában még oktat a volt jobboldali meggvő- ződésű, de alapos elméleti felkészültségű hittantanár, és az új eszmét hirdető,. demokratikus szellemű pedagógus." Ez a mű különösen azok számára érdekes, akik hasonló idő-- szakban koptatták' az iskolapadot, az ideológiai tisztázatlanság zűrzavarában, a születő, új demokratikus nevelés születése idején. Vér- cs szövetbankok A varsói központi szövet-' bank 15 év óta áll a lengyel klinikák és kórházak szolgálatában. Hasonló intézmény működik a katona orvosi egyetemen és a katowicei vajdasági véradóállomáson. Nemrég adták át azt a kriobiolő- giai központot (vér- és szövetbank), amely az 1985-ig elkészülő 22 területi Intézet első tagjaként a kielcei véradóállomás mellett, morawici székhellyel működik. A morawici intézet biostatikus, szövetátültetéshez szükséges embéri és állati szövetek előkészítésével és tárolásával foglalkozik. Innen kapják a sebészek az égett sebek gyógyításához nélkülöz- , hetetlen tartósított hámszövetet, az ortopédklinikák pedig a csont-, porc-, és ínszöveteket. Plasztikai műtétekhez az állkapocs, a szemüreg, a szájpadlás, az orr tartósított szövetét, az idegsebészet számára pedig agyhártyát tárolnak. A gégecső, a középfül, á szemgolyó konzervált részeit is itt raktározzák. A tartósított szövetek nagy előnye, hogy a szervezet nerí» taszítja ki őket,' mivel a beilleszkedést akadályozó antigéneket a tartósítási eljárás elpusztítja. A morawici intézetet szinte teljes egészében legyei berendezésekkel szerelték fel. A cseppfolyós nitrogént előállító készüléket, valamint az előre meghatározott program szerinti hűtést irányító berendezést a központi orvosi műszergyártó vállalat készítette.
