Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-02 / 127. szám

Embert ío hivatás Pedagógusnap. óvó nőnek, tanítónak, tanárnak Ami korántsem az utolsó helv­Virágerdőt varázsol ilyen- lenni ma sem tartozik a leg- re kívánkoznék: a most zára­kor a diákok hálája és a szü- irigyeltebb foglalkozások kö- ló tanévben jelentkezett el­lök figyelme a kátéd- zé- S aki távolról pillant csu- ső, már komolyobban figyel­rákra. A pedagógusok _ a pán-e pályára, kévésé tudja, meztető hatásaival az alakuló s zülői és a gyermeki köszönet még kevésbé érti, mi kölcsön- demográfiai hullámhegy is — apró figyelmességeit kapják zi mégis az új nemzedékei az iskolai diáklétszám gya- sűrítve, együvé vonva. S ez számára a táborozó vará- rapodásával, a váltás, az isko- a szerető figyelem, bármi zí»át, katedrának, a nevelés- Iák „népességi” gondjaival, megszokott is egy-egy dolgos, nek. Utóbbi mindjárt jelzés ar­nevelői élet ritmusában — az Talán — az emberformálás ra hogy szeptembertől sem egyik legszebb jutalom évi öröme. Amit megsejt mar a várható könnyebbség ' közös fáradságukért, áldozatos műn- főiskolás, a képzős s amit iskolai dolgaink végzésében, kéjükért. sejtjeiben hordoz élete utol- Nem lesz kevesebb a pedagó­A nevelők türelmes és so- s° órájáig az igazi nevelő gusok tennivalója, és nem kát dolgozó tagjai a társada- Tanévet zár nemsokára, iesznek érezhetően jobbak — lomnak. Sokszor szinte ere- két hét múlva valameny- legalább is a nagyobb telepü- jüket meghaladó munkát vé- nyi iskolánk. Nem könnyű léseken — a tanítás körülmé- geznek, hiába szabályozta tanévet. S ha felidézzük a ko- nyej sem. Tanteremépítési munkaköri kötelességüket fi- rabbi esztendők köszöntői- erőfeszítéseink csak lassan gyelemre méltó szakszerveze- ne*5 sorát, ez a „nem köny- enyhíthetnek a — szeren- ti-minisztériumi ajánlás. És n>m” kifejezés vissza-vissza- csénkre és örömünkre — nő­nem egy hétig, egy hónapig Az okok Vekvő gyermeklétszám te­vállalják az élet feszítettebb tobbrétuek. Feltétlenül ko- rejtette gondokon. Az új tempóját, hanem esztendőkön, sorolandó az az isme- tantervek életbe lépése és be­évtizedeken át. Ezrével dől- retanyag-modosulas es meny- gyakorlása is sok-sok újabb goznak az iskolákban s más nyifegi gyarapodás, amely mar teendő forrása. Kísérletező­intézményekben. Legtöbbjük esztendőkkel korábban a tan- kedvet és feszítettebb munka­mentes a közönytől, vállalko- t®™1« tananyag-korszerű- tempót, több önállóságot, zik az újra, idejét és energi- sites folyamatának gyorsita- ugyanakkor a tananyag elvé- áját méretlenül adja. ®ara késztette az oktataspoli- geztetésével összefüggően még Nincs felnőtt, aki valahol, í“43, irányító szakembereit, több felelősséget is igényel a az emlékezet mélyén ne őriz- T)e változásokat sürgetett a pedagógusoktól, ne legalább egy maradandó, módszerek korszerűbbe tete- Lassan beköszönt a vakáció, kedves és kicsit nosztalgikus ,nek szuksegessege, az okta- megint csak több ezer nevelő emlékképet tanulmányainak, tas gyakorlatibba tetele a segíti majd a szülők mun- iskolájának egyik vagy má- korhoz történő igazodás meg- káját. A napközis táborokban, sik pedagógusegyéniségé- annyl parancsa. a nyari gyermeknyaraltatá­‘ről. Lehet az emlékkép az el- Mindez gondokkal, újabb és soknál, sok-sok kellemes és ső tanítóhoz fűződő, lehet újabb pedagógiai feladatok hasznos szünidei foglalatos- későbbi esztendők nagytudá- megoldásával jár és járt ság szervezésénél változatla- sú, európai hírű profesz- együtt. nul nélkülözhetetlen a jelen­szorának szavaihoz igazodó. Részben máris alkalmazzák létük. S ők — a több, mint Egy bizonyos. A felnőtté, a iskoláinkban az újabb és százezer nevelő — szívesen tisztességes emberré válás, a korszerűbb tanterveket. Eb- adják pihenőidejük egy részét nevelés útján — nevelőink ben a tanévben kezdték meg is a gyermekeknek. Nemcsak egyénisége áll. Jóké és még a bevezetését folyamatosan kötelességből, hanem a hiva- jobbaké; másutt középszerű- az általános iskolákban, tástudat nemes indításából, éké vagy éppen kicsiny ké- szeptemberben már a gimná- Hiszen az életük a diákkö- pességűeké és emberségűeké, ziumok kerülnek sorra. Meg- zösségeké is. A gyermekeké. — kinek mit adott a szeren- kezdték működésüket, — akik az igazi pedagógus- cséje vagy kevésbé jó sorsa, ugyancsak ebben a tanévben nak mindig és mindenkor az Nevelnek és alakítanak — a szakmunkásképzési célú élet igazi értelmét, a hivatás bennünket, sokszor egészen szakközépiskolák, mely nagy kiteljesedését, a pálya szün- az ifjúkor múltáig. Aki ava- lépést jelent a középfokú ok- télén örömét jelentik, tott ismerője, felkent tudója tatás korszerűsítésében. Ez a Amit értük tesznek: meg- a nevelésnek, érti legjobban: tanév volt a „vizsgája” a 11 hálálni és megköszönni soha- örök adósságokat, visszakap- napos munkarend bevezetésé- sem tudjuk teljesen, hatatlan kamatokat gyűjt ez nek az általános iskolákban s a munka. Pedagógusnak — a további út kijelölésének. Várkonyi Margit A könyvek mögött Idén Balassagyarmat vá­rosa adott otthont az ünnepi könyvhét megyei megnyitójá­nak. Az ünnep főszereplői ter­mészetesen maguk a könyv­újdonságok voltak, melyek­ből bőséges számban és vá­lasztékban jutott a balassa­gyarmati pavilonok kirakatá­ba is. A könyvbarátok, akik él­vezettel forgatják a kiadvá­nyokat, aligha gondolnak ar­ra, milyen mértékű szerve­zést, aprólékos előkészítést igényel egy ilyen ünnepi ren­dezvénysorozat. Épp ezért ta­lán nem ünneprontás, ha ez­úttal az ünnep „melléksze­replőiről”, ezen belül is a könyvterjesztők munkájáról ejtünk néhány szót. Hetekkel a könyvhét kez­dete előtt kerestük fel a ba­lassagyarmati könyvhét egyik előkészítőjét, Barta Miklós- nét, az ÁFÉSZ 19. számú Könyvesboltjának vezetőjét. Ottjártunkkor már minden­ki a közelgő esemény lázában égett, szüntelenül csörgött a telefon, s az iroda asztalánál irathalmazok vártak feldolgo­zásra. — Az ünnepi könyvhetet a könyvkiadók, a könyvterjesz­tők, a könyvtárak és más szervek közösen rendezik. Az «Íjkészítés időszakában mi­lyen feladatok hárulnak a könyvesboltra? — Alapvető feladatunk a könyvheti újdonságok be­szerzése és terjesztése. Ez így elmondva roppant egy­szerűnek tűnik, valójában meglehetősen összetett fela­dat. Egyes a — könyvhétre megjelenő — kis példányszá­mú kiadványok megszerzésé­ért néhanapján valóságos „közelharcot” kell vívni. A 109 ünnepi kiadványból 84-et sikerült megszereznünk, s ezek kaphatók lesznek a pavi­lonokban. — A könyvhét során Ba­lassagyarmaton és a járás több községében tartanak író-olvasó találkozókat. Kü­lön gondot jelent ezeknek a szerzőknek a korábbi műve­it beszerezni, márpedig úgy illik, hogy a résztvevők ne csak az íróval, hanem minél több munkájával is találkoz­zanak a találkozón. — A könyvhéten maga a terjesztés sem könnyű feladat. Dekora­tőreink már készítik azokat a „megállító táblákat”, melye­ket a város különböző pont­jain helyezünk el. A fémipari vállalat ren­delkezésünkre bocsátotta mozgatható fémpay Honjait, melyeket a megnyitó napján a főtéren állítunk fel az úgy­nevezett gombákkal, könyv­sátrakkal együtt. Ez utóbbi­akban középiskolás diákok árusítanak. Felkérésükről is nekünk kell gondoskodnunk, akárcsak a pavilonok kiszol­gálószemélyzetéről. — A „könyvteret” egyéb­ként a megnyitót követően megbontjuk, mert annak nincs sok értelme, hogy az azonos kínálattal rendelkező egységeket egymás mellett, ráadásul a könyvesbolt kö­zelében helyezzük el. A vá­ros más pontjait is szeret­nénk ellátni az újdonságok­kal. — A könyvheti kiadványok-- ból természetesen a járás te­rületén tevékenykedő bizo­mányos könyvterjesztőink is kapnak. — Az ünnepi könyvhét si­kerének vagy sikertelenségé­nek egyik mérhető bizonyíté­ka a forgalom, az eladott könyvek száma. Mire számít a balassagyarmati könyves­bolt az idei könyvhét forgal­mát illetően? — Eddig még minden év­ben emelkedett a könyvhetek forgalma. Reméljük ez a fo­lyamat idén is tovább javul. Szavait a fészekből hozza Műhely ’78 címmel figye­lemre méltó antológiát nyúj­tott át a pozsonyi Madách Könyvkiadó szlovákiai és itt­honi olvasóinak. „Kedvcsináló olvasmányként” az elmúlt év színesnek, változatosnak, gaz­dagnak minősülő irodalmi ter­méséből ad válogatást. Minket talán — az Ipoly innenső partján — még fokozottabban érdekel az a szlovákiai ma­gyar irodalom, amelyből most kóstolót kapunk. Ha mottót keresnék a kö­tethez — a kötetből Ozsvald Árpád Hettita ballada című szép versére gondolnék: .. .Amikor a hettiták elfelejtették őseik nyelvét, az istenek szeméből kiesett a lazúrkő, . . .nem akarták többé látni a fiák és unokák hűtlenségét. Amikor a hettiták már nem emlékeztek az útra, amelyen idáig jöttek, az útjelző bálványok kifordultak helyükből.. . mert szégyellték az utat felejtő vándorok hűtlenségét. Amikor a hettiták nem emlékeztek arra a dalra, melynél, nagy tüzek mellett, őseik vigadoztak, .. .elpattantak a húrok — nem kísérte hárfa az apák, fiúk és unokák hűtlenségét. A szlovákiai magyar iroda­lom alapvető vonása az emlé­kezés és a vele járó vallomá­sosság. Az önvizsgálat korát éljük. A múltidézésnek tehát mindenütt nagy keletje van, Közép—Kelet-Európábán külö­nösen. Itt azonban másról is szó van. A szlovákiai magyar irodalom nemcsak a történel­mi önvizsgálat feladatát, ha­nem a megtartó szerepét is vállalja. S a megtartás alapfel­tétele: a gyökerek ápolása. Persze, a történelmi önis­meret s az önmegtartás sem választhatók el egymástól. Az egyik feltételezi a másikat. A félmilliós szlovákiai magyar­ság jövője csak a közösen megélt történelem tanulságai­nak közös megszívlelése alap­ján képzelhető el. Éppen ezért a szlovákiai magyar írók a „történelemben” szinte állandó­sult önigazolás-elmélet he­lyett a differenciált történe­lemlátás és a marxista önvizs­gálat igényét vallják magu­kénak. S mi a legfőbb törté­nelmi tanulság? Az, hogy csak egyetlen nemzetiségi magatar­tás létezhet: a vox humana magatartása. Ebben a magatartásban a kisebbségi magyarságtudat egyben emberségtudat is. Mert — ahogy Fábry Zoltán megfogalmazta — „Aki nyel­vet bánt, embert sért... A nyelvkorlátozás az emberség körét kissebbíti”. A népeket közelítő emberi hang szüksé­gességét olvassák ki a törté­nelemből — s ezt olvassák ki Ady, Fábry Zoltán, Fucsik, Illyés Gyula írásaiból is. Példaképeik tehát a közele­désre serkentők, az interna­cionalista hazafiak. Minde­nekelőtt Ady Endre, aki a nemzeti-nemzetiségi egymás­rautaltság hangoztatásával is „büszkesége a magyar szel­lemnek”. S az élők közül Illyés Gyula. Az ő tisztelete a szlovákiai magyarság köré­ben ugyancsak a nemzetiségi lét kérdéseire adott válaszok­ban keresendő. Egy kisebbségben levő kö­zösséget vállalni nem mindig magától értetődő. Sokszor el­szánás és választás kérdése. Itt a magyarázata talán, hogy ■ez az irodalom annyira ked­veli a döntéshelyzeteket. S a vallomásosság is valószínűleg idemegy vissza. Előideinknek és nekünk sem volt könnyű — vallják a harmadvirágzás írói regényben, novellában, önéletrajzi visszatekintésben egyaránt. „Hűnek maradni magyarságunkhoz, és fenntar­tás nélkül hozzájárulni a szo­cializmus építéséhez Csehszlo­vákiában — így fogalmazhat­nánk meg a közelmúlt nem­zetiségi konfliktusait felidéző írások végső tanulságát.” .. .mert amint Duba Gyula ír­ja — „az emberi sors néha ért­hetetlen. Hozzánk farkasként viselkedett a sorsunk, belénk mart. De az eltört csont és a feltépett bőr összeforr, a lé­lek sebei is behegednek. Élni kell tovább. Nem lehet nem élni és... majd jön a fele­dés.” Ebben a megtartó célzatú irodalomban nagy szerepet játszik a táj, ahonnét írói, költői vétettek, amelyhez a személyes és kollektív múlt eseményei tapadnak. A táj és a történelem teljesen egybe­olvad a kötet írásaiban. A Bodrogköz és Gömör térsé­gein és másutt a személyes él­mények egy népközösség múlt­jának tanúságtevőivé válnak; e vidék nem egy helye Pető­fi, Ady, Móricz Zsigmond lá- banyomát vagy éppen a 48-as szabadságharc véres csatáinak emlékét őrzi; a Szklabonyán — ha megváltozott is a falu képe — még mindig felidéződ­nek Mikszáth alakjai. Az antológián elömlő lírai- ság szintén az emlékidézésből fakad. S ebből nemcsak az következik, hogy a szlovákiai magyar irodalom legkiemelke­dőbb vonulata a líra - olyan megragadó, közösségi gondok­kal átitatott versekkel, mint az említett Hettita ballada, Rácz Olivér Szülőföldem, Cselényi László Anyamadár- sirató c. műve de azt is, hogy a prózai munkák is erő­sen lírai területűek. S ez nem mindig erény. Feltétlenül nem az, ha a múlt és jelen értelmi megragadását, a szép szavak vagy a hatáskodó poentírozás helyettesíti. A vállalt feladatból követ­kező, emlékidéző jelleg másik hátránya — ahogy erre Zala- bai Zsigmond is rámutat a kötetben —, hogy gátolja a jelen beáramlását az írásokba. A mai tematikát szinte csak egyetlen novella képviseli. A szülőföld tájain való baran­golásokból is többet tudunk meg a múltról, mint a ma­gyar népcsoport mai minden­napjairól. Ügy tetszik, a ri­portok írói szívesebben járnak a múltban, mint a jelenben, s ahogy a mához érnek, szemér­mesen hallgatni kezdenek ar­ról, hogy magyar. A mához érve már csak jókódú embe­rek vannak, akiket a „járni tanuló igazság” vesz körül. Mindent összevetve: a Mű­hely ’78 valóban kedvcsináló olvasmány. S az az irodalom, amelyből ízelítőt ad, egy erő­teljes és gazdag televény: s írói „fészekből hozott szavaik­kal” arra törekszenek, hogy egy apró népközösség, félmil­liónyi Csehszlovákiában élő magyar létélményét és humá­numát magas művészi szinten mutassák fel a világnak. Dr. Szabó Károly ’ Tavaly, 279 000 forint értékű könyvet forgalmazott boltunk. Idén 20—30 ezerrel többre számítunk, de ezt az időjárás is befolyásolhatja. — Sokan úgy vélik a könyvhét a könyvterjesztők számára kizárólag üzlet. Fi­gyelembe vesznek-e az egyes boltok közművelődési szem­pontokat az árusítás során? — Balassagyarmat kis vá­ros. Nálunk nem lehet a ke­reskedelmi és a közművelő­dési szempontokat szétválasz­tani. Mindenki mindenkit is­mer, nekünk is közvetlen kap­csolatunk van vevőinkkel. Vajon amikor felhívjuk vá­sárlóink figyelmét egy-egy új­donságra, amikor segítünk nekik a választásban, vajon nem közművelődési munkát végzünk-e? — De mondhatok más pél­dát is! Gyakran fordulnak hozzánk, hogy egy-egy szak­előadó est — például egy kertbarátkor rendezvényére — válogassunk össze a té­mához kapcsolódó kiadványo­kat. Ezeknek a kéréseknek is örömmel teszünk eleget, s ha már a közművelődésnél tartunk, valójában az állami­lag súlyos összegekkel do­tált, a műveltség gyarapítá­sát, a tartalmas időtöltést szolgáló könyvek árusítása, — eleve közművelődési tevékeny­ségi p. k. A telefon egy évszázada A' XIX. század egyik leg­nagyobb találmánya a tele­fon. Megjelenése révén való­ra vált az emberiségnek az az ősi ábrándja, hogy a beszéd nagyobb távolságra is továb­bítható legyen. Az első oroszországi városi telefonközpontok 1882-ben épültek, mégpedig Pétervá- rott, Moszkvában, Odesszá­ban és Rigában. A városok közötti telefonkapcsolat is majdnem ezzel egyidőben in­dult fejlődésnek. Az első in- terurbán telefonvonal 1882- ben, Pétervár és Gatcsina között létesült, és 45 kilomé­ter hosszú volt. A Pétervár és Moszkva kö­zötti telefonvonal létrehozá­sáról 1898. márciusában hoz­tak döntést. A vezetékek felfüggesztésének munkáját jól megszervezték, s ez meg­lehetősen gyorsan folyt. Az 1898. októberének egyik napján támadt erős szélvihar azonban igen súlyos károkat okozott a vonalban. A Péter- vártól Moszkváig terjedő — körülbelül 660 kilométer hosszú — vezeték 1898. ok­tóberében készült el teljesen, és a két város közti telefon­összeköttetést hivatalosan 1899. januárjában, Pétervá- rott nyitották meg. A szovjethatalom évei alatt valamennyi hírközlési eszköz viharos gyorsasággal fejlő­dött, a városközi telefonháló­zat is. 1939-ben lépett üzem­be a világ leghosszabb inter- urbán telefonvezetéke — Moszkva és Habarovszk kö­zött; ezt később Vlagyivosz­tokig meghosszabították. A nyolcadik ötéves terv idősza­kában helyezték üzembe a Japán—Szovjetunió— Nyugat-Európa transzkonti­nentális, többcsatornás ká­bel-telefon-fővonalat. En­nek megnyitása révén bezá­rult a telefonvonalak gyűrűje a földgömb körül. Gyors ütemben fejlődik a Szovjetunióban az interurbán automata telefonközpontok építése. Manapság például a leningrádi előfizetők a Szov­jetunió 101, és a leningrádi terület 16 városával létesít­hetnek közvetlen tárcsázással automata telefonkapcsola­tot. A szovjet mérnökök ál­tal kidolgozott modern hír­közlési rendszerek 3600 tele­fonbeszélgetés létesítését te­szik lehetővé két érpáron. Sikeresen működik a hírköz­lési műhold által létesített, igen nagy távolságú telefon- kapcsolat. A Szovjetuniónak a világ 55 országával van közvetlen telefonösszekötte­tése, ezek közül kilenccel rá­dió útján, tizennéggyel pedig kozmikus hírközlési eszközök segítségével. Mai iévéajánlaiunk 22.10: Holtszezon. Alan Bridges rendező film­je egy elhagyatott tengerparti üdülőhelyen játszódik. Fősze­replői: az anya és a lánya, akik mindketten szerelmi kapcsolatba kerülnek az asz- szony múltjából váratlanul felbukkant férfival. A két nő magányát felkavaró esemény végzetesen kihat további éle­tükre is mivel, mint ez a film végén kiderül, a két nő­nek sokkal több köze van á férfihoz mintsem sejtenék. A film cselekménye nem hor­doz különösebb társadalmi mondanivalót, inkább felka­varó szélsőséges emberi drá­ma. S ami a befejezését illeti nyitott kérdésként marad: ki is megy el kettőjük közül a férfival. A kitűnő női fősze­repeket Vanessa Redgrave és Susan George játszák. A Holtszezont tizennyolc éven felülieknek ajánljuk. {

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents