Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)
1979-06-02 / 127. szám
Mi újság a szolgáltatásban? «- Épül a barkácsbolt, fejlődik a felvevőhálózat — Illatosított öblítés a garzonszalonban — 910 különjárat belföldi utakra Szombat esti riportuton Bátyusbáltól a diszkóig Jól sikerült a Nógrád megyei Vegyesipari Javító Vállalat első negyedéve. Árbevételi tervét az előző évi hasonló időszakhoz képest 124 százalékra, a tervezetthez képest 105,7 százalékra teljesítette. Ez annyit jelent, hogy az idei első negyedévre tervezett 6 millió 440 ezer forintos árbevétel helyett 6 millió 806 ezer forintot hozott a vállalat. Különösen erőteljesen növekedett a lakossági szolgáltatás árbevétele: a bázishoz viszonyítva 123,9 százalékkal. Az esztendő elejétől fogva fokozatosan bevezette a vállalat az építőipari szolgáltatásokat. Mostanra már minden szükséges szakembert biztosított a vízvezeték-szereléshez, a kőművesmunkákhoz, a csempézéshez, a tapétázáshoz, a festéshez és a mázoláshoz. Eredményeket mutathat fel a Vegyesipari Javító Vállalat a hálózatfejlesztésben is. Üj felvevőhelyet létesített Bercelen és Drégelypalánkon, a korábban fehér foltnak minősülő helyeken. Jó ütemben építi az AG- ROFIL az Arany János utcai barkácsboltot, a tervek szerint év végére megnyílik. Az elmúlt év első öt hónapjának árbevételét 12 százalékkal túlhaladta a Patyolat, az idei első öt hónapra tervezettől azonban 10 , százalékkal elmaradt. Egyik oka ennek, hogy még mindig nem sikerült indítani a balassagyarmati mosó- és vegytisztító szalont, "melynek munkájára a tervben már számítottak. Másrészt a tervezett árbevétel alatt maradt a vegytisztít ás is. A Patyolat Vállalat az idei első fél évben 12 új felvevőhelyet létesített a megyében, ezzel a korábbi 30 helyett már 42 felvevőhely működik. A tervek szerint év végére 46 felvevőhelyen fogadják a megyében az ügyfeleket. A szállítás biztonsága és a határidők tartása érdekében Ma már ismert tény — nemrégiben lapunkban is hírt adtunk róla —, hogy a megyében, a nagyközségek közötti társadalmi munkaversenyben több mint hétmilliós (!) eredményével Pásztó végzett tavalyi eredményei alapján az első helyen. S ha meggondoljuk, ez különösen azért örvendetes, mert a korábbi évekhez mérten jelentős előrelépést mutat a közösségért végzett közhasznú munkában. Lényeges abból a szempontból is, hogy a nagyarányú társadalmi—üzemi segítség közelebb viszi Pásztót településfejlesztési terveinek eléréséhez. * A nagyközségben az évek során sok mindenben sikerült előrelépni, bár bizonyos bátortalanság is tapasztalható volt például a községközpont korábbi kialakításának megvalósításában (egyik legnagyobb gond ma is ennek a területnek a szanálása, újraépítése), azután pénzügyi okokból az utóbbi tervciklusokban az utolsó két évre kellett a beruházásokat ütemezni. Vállalva a veszélyt, hogy például a kétségtelenül Pász- tón is tapasztalható építőipari kapacitáselégtelenség miatt, esetleg „csúsznak” a határidők — a község fejlődése ha nem is mindenben ütemesnek, mindenesetre biztatónak mondható. Sokat tesznek, s tettek akárcsak tavaly is a településfejlesztési koncepció megvalósításáért maguk a pásztóiak. Gyakorta nem is az anyagi érték, hanem a hiányzó, másként csak nagyon nehezen előteremthető „kapacitás” és felvállalás az, ami a társadalmi munkásokat jellemzi. Ilyen idén két új gépkocsit szerzett be a vállalat, így gépkocsiparkja már elfogadható szállítási feltételeket nyújt. A szolgáltatást igénybe vevők kérésének helyt adva. bevezette az illatosított öblítést — egyelőre csak a garzonszalonban. Profiljába tartozik a lakossági szolgáltatás a Volán 2. számú Vállalatnak is, amennyiben személyszállítást bonyolít le, áruszállítást vállal. A Volán Utazási Iroda által szervezett belföldi utak száma jelentősen növekedett az idén. Az év első négy hónapjában 910 különjárat indult az ország legkülönfélébb tájaira, nagyobb részt iskolai tanulmányi kirándulás alkalmával. Igen népszerűek a színházbuszok, elsősorban középiskolások veszik igénybe. Érezhető mértékben javult a Volán taxiszolgálata, amióta — két kocsi kivételével — valamennyi járművet kétszemélyes kiszolgálásra állították át. Annyit jelent ez, hogy éjjel-nappal járnak a taxik, és ritka az alkalom, hogy a standon ne találna várakozó járművet az, kinek útja sietős. Salgótarjánban jelenleg 9 taxi dolgozik ilyen formában, de van taxiszolgálat Balassagyarmaton és Szé- csényben is. A megyeszékhelyen, a helyijáratú autóbusz-végállomáson fuvarvállalóiroda veszi fel a lakossági áruszállítási igényeket. Ezen kívül vállal a Volán fuvarozási feladatot Kisterenyén, Pásztón, Nagy- bátonyban, Szécsényben, Balassagyarmaton, Nógrádkö- vesden és Keszegen is. A balassagyarmati és a rétsági járásban három helyen, a pásztói és a salgótarjáni járásban pedig egy-egy helyen képviseleti szolgálatot működtet. Áruszállításban tehát gyakorlatilag nincs már ellátatlan hely a megyében. Népszerűek a Volán-saam- batakciófc, melyek során szabad szombatokon is vállalnak fuvart a lakásépítőknek, illetve a hétvégi házukon dolgozóknak. közösség az ÉLGÉP gyára Pásztón, ahol a tavaly végzett községi segítségről beszélgetünk Gyürki János versenyfelelőssel. A gyárban többszöri „gazda- és profilcsere” történt az utóbbi években. Jelenleg egy takarmánygranuláló berendezéshez szükséges alkatrészek gyártására szakosodnak. Hogyan látják a nagyközség fejlődését, s miben vállalnak a településfejlesztésben társadalmi feladatot a pásztói gyár dolgozói? — Az ilyesfajta vállalkozást elősegítheti, vagy részben gátolhatja, ha egy-egy üzem, munkahely túlságosan gyakran változtat munkáján. Az sok személyi változást is magával hozhat, volt példa erre nálunk is. Azt gondolom, hogy a hosszú időn át együtt végzett munka a kollektíva erősödését, vállalkozóerejét is segíti. Nálunk hagyomány a fiatalokkal történő kiemelt jellegű foglalkozás. Sokáig itt folyt a szakmunkásképzés egy része, volt amikor száznál is több tanulónk volt. Ez a képzés most máshol történik, de azért megmaradt egy kis csoport; a gyárunk patronálta Kun Béla Általános Iskolából jelenleg is idejárnak „barkácsolni” a gyerekek. Közülük jó néhány azután már az itteni játéko6-komoly tapasztalat Amikor úgy éjféltájt, a megyeszékhely határához értünk, tagadhatatlan csalódás érződött mindannyiunkon. Ugyanis, néhány hónapja a városi fiatalok szórakozási, szabadidő-töltési lehetőségeit ku- tatva-keresve többen biztattak: vidéken, a falukban kell megnézni, hogyan élnek ott hét végén a fiatalok, és ott egész biztosan nagyszerű dolgokat fogunk látni! Hát, őszintén szólva a csodálatos naplementén és a cserháti hegyvidék szürkületfoltos farengetegein kívül oly „Magányosak az emberek, segítenünk kell rajtuk.” sok szépet, ötletet, „jó dolgot” nem érzékeltünk, egyetlen este leforgása alatt. Igaz, láttunk, sok-sok bandukoló, lófráló ifjút, beszélgettünk öreg nénikkel a régi szép időkről, fiatalokkal a mai lehetőségekről, láttunk verekedésben kifáradt „hősöket” és sikerült besurrannunk egy „diszkóra” is. De mindezek még túlzással sem sorolhatók a „jó” kategóriájába. Mégis elgondolkodtatok. GARDEDÁMOK ÉS MIEGYMÁS Űtravalóul — előre megfontolt szándékkal — két idős néni tanácsát, véleményét kértük ki, hogyan emlékeznek fiatal éveikre, s mit gondolnak a mai tinédzserekről, huszonévesekről? Letelepedtünk hát, után választ szakmát, hivatást éppen nálunk! Fontos, értékes dolog ez? Aligha vitatható. Folyamatos munkáról, törődésről lévén szó, társadalmi, közvetlen haszna is kimutatható lenne — csak éppen forintokkal nehéz az ilyesmit „elkönyvelni”,. Szerencsére azért nem olyan „szegény” ez a gyár, hogy ilyesmire rászoruljon. Ha a versenyfelelős szerény, amikor a társadalmi munkáról kell beszélnie, van mire szerénynek lennie! Tizenöt brigádban 186 dolgozó munkahelye a pásztói ÉLGÉP, amelyet még hivatalos iratokban is gyakorta jelölnek a MEZŐGÉP névvel. A gyár dolgozóinak mintegy harminc százaléka a környező községekből (Jobbágyi, Felsőtold, Tar) jár be dolgozni. Mégis, nemrégiben a községfejlesztésért végzett társadalmi segítség elismeréseként a gyáriak megkapták a község emlékplakettjét. „Ez régebben volt, nem kell felemlegetni” — mondja Gyürki János. Szívesebben beszél arról, mi van most, mire készülnek, hogyan épül itt az új csarnok, mit jelent számukra a nagyközség jövőve? A jövő a gyerekekben testesül meg. Ezért áldoznak a gyáriak különösen nagy fi- gyélmet a Kun Béla iskolára. egy kispadon tereferélő pároshoz, akik szívesen szóltak a múltról, és a máról, fotó is készülhetett róluk, de a helyszín és a név kiírását, kérték, hagyjuk el... — Mi nem parasztok, hanem iparosok voltunk — mondták, mintegy mentegetőzve — így a fonóba nem mehettünk, csak a szüreti, szilveszteri, farsangi mulatságokon meg az ehhez hasonlókon lehettünk ott. Dehát, az bál volt! Nem ilyen, mit lehet , tudni, hogy micsoda. .. mert össze-vissza ugrál mindenki a mai bálokon. Házibuli? Hogyne lett volna, kedveském! Reggelig is eltartott, s utána a parasztok mentek dolgozni, mi pedig a műhelybe. Oszt még ott is azt beszéltük, mi történt a házibulin. — Tetszettek-e már diszkón lenni... — Min? — Mondjuk úgy: táncos összejövetelen, ahol gépzene vagy valamilyen együttes „húzza” a talpalávalót? — Tévében láttunk ilyet, dehát... — elmosolyítjók a mondat végét, s egy kicsit ismét tréfálkoznak a mai „bulikon”. — Minket mindig elkísértek a gardedámok, vigyáztak ránk, még a bátyus- bálokon is. Ilyenekre mindenki hozott süteményt, sült húst, italt, s kirakosgatta, aztán jöttek a legények, kínál- gattuk őket, meg táncol :ur.k egyet. Hajnalig! talán, jö ütőn.:: Érsekvadkert: impozáns és büszkén széles utcák, nénány szép és hatalmas klasszicista, stüusú udvarház, ímitt- amott népviselet, idillikus szombat esti hangulat. A KISZ- esek gyűlésre készülődnek, a kopottas, felújításra váró művelődési házból zeneszó csatangol szét a főtéren, a presszó nem túl zajos, és benne a hosszúlépés sem túl hosz- szú. Egyszóval: kellemes benyomások. Kovacsevics János, a KISZ-titkár mégsem elégedett. — Ezer fiatal van körülbelül a faluban — mondja. — Közülük 37-en tagjai a községi alapszervezetnek, igaz, még másik négy munkahelyi szervezet is van, de tény, kevesen vagyunk. Erős a vallásos befolyás, ezt onnan tudom, hogy magam is ellátok ’„őket már régebben patronáljuk, és nem is titkoljuk, hogy a munkásutánpótlást látjuk bennük. Ezért a felelősségvállalás is sokat jelent ebben a folyamatos kapcsolatban. Nagyon sok jó tapasztalatunk van a gyerekekről. Sokan kerültek ide közénk, megállják a helyüket. Az iskolai munkát mi innen szakipari, karbantartási munkával segítjük, ők meg rendre részt vesznek kulturális csoportjaikkal a vállalati ünnepségeken. De az elsődleges cél mégis a pálya- választás hatékony segítése.” Az „élgépesek” tavaly túlteljesítették azt, amit társadalmi munkában vállaltak, ugyanakkor két kommunista műszakot is tartottak. A munkabért felajánlották a közösségi célok elérésének segítésére. Az idén, éppen a gyermekév jegyében, játszótéri eszközöket készítettek hulladékanyagokból, azokat már el is szállították, rövidesen a Béke úti gyereksereg veszi birtokba valameny- nyit. * Kanyó Istvánná a nagyközségi tanács pénzügyi főelőadója azért hozzátesz néhány adatot az ÉLGÉP helyi gyára társadalmi munkában elért eredményeihez. A kimutatások bizonyítják: az iskolai munkához szemléltetőeszközöket készítettek, a gyerekek felszerelését táborba szállították, amikor vakációzni mentek. Felújították az óvodai játékokat, festettek, tataroztak, s az úttörőcsapatnak is utaltak pénzt tavaly. „A nagyközségi életet sokféleképpen lehet segíteni” — tartják az „élgépes” pásztói munkások. Akik soha nem feledkeznek meg a legfontosabbakról. A gyerekekről. T. Pataki László házasságkötéskor anyakönyvi teendőket, s a szülők gyakran a templomi esküvőtől teszik függővé az anyagi támogatás mértékét. — Ennek ellenére jó ez az alapszervezet — jegyzi meg Mayer Tibor, a járási KISZ- bizottság munkatársa, aki éppen munkalátogatáson jár itt. — Nemrégen vették birtokukba a falu központjában levő helyiséget, s a közelmúltban kapott támogatással rövidesen sikerül is vonzóvá tenni. Ezenkívül a sportprogramok, rendezvények is említésre méltóak. Az az igazság, ha minden falusi alapszervezet így ténykedne, nem lenne ennyi gondunk. Gidrányi Erika, Szabó Márta és Katalin, valamint Nógrádi József kissé elégedetlenek, joggal, hiszen mint mondják az igazán említésre méltó programok, a sok-sok fiatalt aktivizáló rendezvények száma csekély. Többen is említették a művelődési ház léte csak az igazgatócsere óta ..érződik. Az előző vezető le- köszönt a művelődési intézmény éléről, s mondják, elment kántornak.. — Magáról csak jót mondtak a falu fiataljai — jegyzem meg Molnár Lászlónénak, aki december óta vezeti a művelődési ház munkáját. — Magányosak az emberek, segítenünk kell rajtuk, s azt hiszem, ez országos gond — válaszolja. — Ebbe egyetlen művelődési intézmény sem nyugodhat bele! Márcsak azért sem, mert például a fiatalokban rengeteg vágy és akarat van arra, hogy szabad idejüket együtt és tartalmasán töltsék el. De ha nem kínáljuk őket lehetőségekkel, nem tesz- szük vonzóvá a programokat, akkor ezek a belső igények elsorvadnak. Ezt szeretném messzire elkerülni. Figyelem őket, kérdezem vágyaikról, és ennek megfelelő műsorokat, foglalkozásokat tartunk. Az eltelt idő még kevés arra, hogy látványos eredményt mutassunk fel, de talán, jó úton vagyunk. DE A KOCSMA BEZZEG CSÖNDES! Lám, ilyen is van. Alig múlt nyolc óra, s Vanyarcon az italbolt (elnézést, a kocsmai titulusért) belülről már csöndes. Kívülről korántsem: Nehezen tudom kiverni írógépemen azokat a jelzőket amelyek ottani fogadtatásunkat élethűbbé tehetnék. Lé-' nyeg az, hogy mikor rövid információszerzés végett az ital-; bolt környékén kiszálltunk, nyolc-tíz verekedésre váró ifjú lépett elő, valahonnan a kapualjakból. Szerencsére, sikerült igazat adnunk nekik abban, hogy a kocsmazárást előidéző pofonokért elsősorban nein ők a felelősök! (S ezt meg is írjuk). Így aztán még útitársunk is akadt, a vanyarci ifjúsági klub felke-; resésében. Természetesen zárva volt. Átalakítás (vagy felújítás?) alatt állt, áll és talán még egy darabig állni fog — mondták. Majd a fiatalok — távozásunk után — tovább üldözték egymást. Valahol és valakitől megtudtuk: Erdőkürtön diszkó van! Besomfordáltunk hát a klubhelyiségbe, ahol talán ti- zenöten-húszan lehettek, s hárman-négyen a talpcsikorgató ritmusokra táncoltak, a többiek szemlélődtek. Persze, ez nem igazi diszkó volt, csupán egy zenés, meglehetősen szerény hangulatú összejövetel. De legalább nem az utcán ténferegtek a fiatalok, nem is a kocsmákban ücsörögtek bódulatig, s nem fűtötte őket a pofozkodás vágya.’ Fölösleges lenne fölsorolni — helyszűke miatt is — azokat a községeket, ahová csak bekukkantottunk, látva, oogy a mozin és az italbolton kívül csönd és lakat őriz mindent, továbbmentünk. Egészen Salgótarjánig. Tanka László .NÓGRÁD = 1979. június 2., szombat _ 5 A településfejlesztés segítői 99 Élgépesek Pásztóért
