Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)
1979-05-16 / 112. szám
Gondokról, élesen Cscudes éjszaka után VISZONYLAG csendesen telt el az éjszaka, bár igaz — bevallották — Nováki József brigádjának harmada igencsak nagyokat káromkodott. Mert alig-alig ment az F—6- os vágathajtó-rakodó gép; elmerült a sűrű sárban, képtelen azt a teljesítményt „hozni”, amire teremtődött. De, reggel fél nyolcra, mire megkezdődött Szorospatakon az elővájási körlet termelési tanácskozása, lecsillapodtak a kedélyek. Álmos szemekkel, ám frissre mosakodottan hallgatták vagy harmincán, Fazekas Lajos főaknász beszámolóját, amelynek tartalma főképp az első negyedéves eredmények taglalására szorítkozott. De kijutott a mondandóból az előretekintésre is. A most, s a közeljövőben előttük álló feladatok ismertetésére. Melyek igen fontosak, mert hiába sikerült a negyedéves terv teljesítése, ha már áprilisban és májusban is számottevőek a lemaradások. Április végéig az aknaüzem 825 tonnával kevesebb szenet hozott felszínre az előirányzottnál. S nem úgy ment, mint kellene az elővájás, a vágathajtás sem. Gond van a szén minőségével is, s az objektív tényezőként „elkönyvelhető” geológiai viszonyokkal. Ezek igencsak befolyásolták az elővájó brigádok teljesítményalakulását. Nem is sikerült a negyedéves munkaverseny- vállalások teljesítése, csak a Vincze Zoltán vezette brigádnak. (Igaz, ők kitettek magukért: az eredményük végösz- szegeként 120,1 százalékot írtak ki a ferozoló nagy fekete táblájára.) Nováki Józsefék 80,4, Fülöp Pálék 99,3, Illés Andrásék pedig 92,1 százalékot értek el. Persze, nem saját „jószántukból !” — MI NAGYON szeretünk dolgozni — mondta a hírneves Nováki József brigádveze- tő —, s úgy szállunk le, hogy mindig, mindennap túlteljesítsük a tervet. De ehhez a feltételeket is biztosítani kell. Mi a felajánlásunkat jó gépre tettük. Nem olyanra, amelyik hol megy, hol nem. S nem tudhattuk, hogy ilyen viszonyok közé kerülünk. Hisz’ nagy a víz, a sár, elakad a masina, mi meg csak szenvedünk, s mindezek ellenére visszük haza a kevesebb fizetést. Jó, jó: a vezetők azzal vigasztalnak, kaptatok erre is, arra is pénzt. Mi viszont nem akarunk kapni; megkeressük mi magunknak, ha biztosítják a feltételeket! Igen: erre kellene koncentrálni. Hogy — miként Ivádi István harmadvezető is ingerülten szólt róla — legyenek jók a gépek. Ennek híján megkérdőjelezhető a júniusban bevezetendő folyamatos munkarend eredményessége is... Csak erőlködés legyen, haszon meg semmi? S ha már szeretnék teljesíteni az erre az esztendőre előirányzott háromszázezer tonna szén kitermelését akkor bizony más dolgokon is javítani kell. Olyan egyszerűkön is, mint a lenti ivóvízellátás... Hisz’ meleg a bánya. Kevés egy műszakra a kulacsnyi víz és rossz a levegő is némely helyeken. Novákiéknál, az ereszkében is, ahonnan — gondolják emiatt — mindenEgy hét múlva nyit a tavaszi B\V Forró víz a sarkvidéken Lchetséges-e sarkvidéki viszonyok közepette forró vízhez jutni az év minden napján úgy, hogy közben kíméljék a meglevő energiaforrásokat is? A kérdésre nemrégiben még feltétlenül tagadólag válaszoltak volna Murmanszkban és környékén, hiszen ott nincsenek forró gejzírek, és a napelemek is gyengén működnek. Egyetlen kiút kínálkozott: valamiképp a cél szolgálatába állítani a vidék kohászati üzemeinek kárba vesző forró salakját. Első ízben ezt a feladatot a „Pecsenganikkel” vállalat oldotta meg. Az üzem olyan berendezést fejlesztett ki, amelynek segítségével sikeresen vonták el az olvasztók salakjának melegét. A berendezés egész évben meleg vízzel látta cl az üzem, valamint a közelben működő bánya étkezdéit és pihenőit. Azt követően, hogy megismerkedtek az új berendezéssel, a „Szveronikkel” vállalat dolgozói felállították és üzembe helyezték a saját házuk táján a sarkvidék első hulladékanyag-felhasználó kazánját. A Budapesti Nemzetközi Vásár területén tetőpontjára érkezett a május 23-i nyitás előtti készülődés. A május 23-i ünnepi megnyitó után délután 2 órától a nagyközönségé a vásár, amely egyébként naponta délelőtt 10 órától délután 6 óráig tartja nyitva kapuit. A szakmai programok zavartalan lebonyolítása érdekében május 24-én, 25- én, 28-án, 29-én és 30-án szakmai napot tartanak, amikor a délelőtti nyitástól délután 1 óráig kizárólag a szakmai jegyekkel érkező látogatókat fogadja a vásár. Ezeken a napokon a nagyközönség délután 2 órától tekintheti meg a nem. zetközi seregszemle látnivalóit: 27 ország és Nyugat-Berlin összesen 1852 kiállítójának korszerű termékeit. A 9 napig, május 31-ig nyitvatartó vásár derekán, szombaton és vasárnap egész napon át a nagyki fejfájásra panaszkodva támolyog kifelé sichta végeztével. Persze, tudják, az üzem vezetősége nemigen képes változtatni azon, hogy a Fülöp Pálék a nagyfokú porképződés miatt ne szájuk elé kötött kendővel dolgozzanak. De valamit azért lehetne tenni... Még a szén minőségének javításában is! Ezt viszont Po- szuk József aknaüzem-vezető hangsúlyozta, meglehetős élességgel, hiszen hiába a néhai többlettermelés, ha ezt az eredményt „agyonvágja” — legalábbis árbevételben — a sok pala, meddőtartalom. És a gépek. Két F—6-os, három EHOR és egy szem 2—PMB—2 típusú gép van lent a föld alatt. Igencsak nagy értékűek, s amelyeknek nem lenne szabad, hogy eny- nyi bajuk támadjon. Hiszen a „lovat” nemcsak ütni: is- tápolni, gondozni is kell, s illenék a holnapra is gondolni. No, nem visszavágott a felvetett gondokra az üzemvezető, mert azok szinte valamennyiére megadta a biztató választ, csak azért, érzékeltette az eredményesség ’ iránti kollektív felelősség gondolatát is. Ami szükséges, nélkülözhetetlen ekkora feladatok megoldása közepette. NEM TÜLZÄS: megnyu- godtan távoztak a tanácskozásról az éjszakási műszakból hazafelé igyekvők. Bár igaz, az őket szállító buszokon még folytatódott az eszmecsere. S ez a „plusszérdek- lődés” jelezte-jelzi a tenni- akarást. Szorospatak élüzem akar lenni... Karácsony György közönség rendelkezésére áll a vásár. / A tavaszi BNV vidéki látogatói ezúttal is igénybe vehetik a MÁV 33 százalékos menettérti utazási kedvezményét. A vásár látogatóinak ellátására jól felkészült a vendéglátóipar. Ezúttal is sok ízes falattal várja vendégeit a karcagi birkacsárda, a kömlődi halászcsárda, az Expo étterem, a 43-as számú pavilonban az észak-budai ÁFÉSZ étterme, a Halértékesítő Vállalat több halsütödéje, s a pavilonokban vagy a csarnokok mellett berendezett gyorsbüfék, bisztrók, eszpresszók sora. A vásár útjain a ZÖLDÉRT öt elárusító pavilont rendez be, s ha meleg lesz, jó szolgálatot tesz az a 20 kis elárusítókocsi, amelyből jégkrérnmel látják el a vásárlókat. A vásár különböző vendéglátóhelyein együttvéve csaknem 3000 ülőhely várja a vendégeket. (MTI) Vonzó a jó légkör llhol mindenki tag Azt mondja Lotharidesz Ferenc, a szügyi termelőszövetkezet elnökhelyettese, hogy náluk, a közös gazdaságban mindenki — kivétel nélkül — tsz-tag. Nem rendelkezik statisztikákkal e területről, de halkan hozzá teszi: talán az országban is egyedülálló, hogy a főkönyvelőtől a műhelyvezetőig, szerelőktől a mezőőrökig mindenki egyenrangú résztvevője a közgyűléseknek. — Szépen hangzik, hogy mindenki tag... — Nem valamiféle különös rekordra pályázunk, önként lépett be mindenki. Egyszerű a magyarázata: jól érzik magukat nálunk, bíznak a termelőszövetkezet jövőjében — teszi hozzá. A gazdaság elnöke — Cserháti Zoltán — a tulajdonosi érzés erősödését hangsúlyozza. mert egyre többen érzik magukénak a közöst, s ezt tükrözik az eredmények is. A kedvezőtlen termőhelyi adottságok ellenére dinamikusan fejlődik a termelőszövetkezet. Gyarapszik a közös vagyon, s a nyereséggel is elégedettek. Ilyen körülmények között a szövetkezeti demokrácia fejlesztése, fórumainak erősítése megkülönböztetett tennivalóként van számon tartva. A közös tagjai nem csupán az évenként egyszer-kétszer szokásos közgyűléseken fejtik ki véleményüket. Adódik alkalom bőven rá, hogy beleszóljanak a mindannyiukat érintő kérdésekbe. A vezetőségi ülések rendszeresek. — Főként a kampánymunkák előtt izgalmasak ezek a tanácskozások — jegyzi meg Markó Antal, a vezetőség tagja, aki mellesleg a háztáji bizottság elnöke. Az ágazat árbevétele az idén várhatóan meghaladja a 12 millió forintot, egyre növekvő terhek nyomasztják vállukat. Mert a tsz-tagokat talán a legérzékenyebben a háztáji érinti. Az erre a célra szánt földek kijelölése, a támogatás mértéke, a szerződéskötések sorsa. S a különböző fórumokon el is mondják, ami a szívükön. — Kérték, hogy jó minőségű szaporítóanyaggal lássuk el a kisgazdaságokat — említi Markó Antal. — Jogos volt a kívánság államilag ellenőrzött, fémzárolt vetőmagot bocsáj- tottunk rendelkezésükre. A termelőszövetkezet elnök- helyettese előhoz egy másik esetet. Ugyancsak közgyűlésen vetődött fel a tejfelvásárlás feltételeinek hiánya. Azóta csarnokban gyűjtik a tejet.., A szövetkezeti demokrácia érvényesítése fontos tényezőjeként tartják számon a szügyi közös gazdaság vezetői, hogy a felvetett ötletek, javaslatok — még ha időnként nélkülözik is a realitást — ne maradjanak válasz nélkül. Ha pedig előbbre veszik a termelőszövetkezetet, a kívánt intézkedés hamarosan megszületik. A javaslatok elsősorban az ágazati tanácskozásokon peregnek. Ez a fórum az, ahol a szerepléssel együtt járó lámpaláz is alábbhagy, s mindenki értően tud hozzászólni a szűkebb környezet problémáihoz. Az ehhez szükséges információ rendelkezésre áll. Az ágazatok, a szövetkezet vezetői sűrűn látogatják a munkahelyi tanácskozásokat s tájékoztatásuk táplálja a gondolatokat. — Gyümölcsöző mindany- nyiunkra nézve, ha adunk egymás véleményére —mondja Bácsa Gyula növényvédő mérnök, aki egy autóbuszt szeretne kérni a Kállai Éva nevét viselő szocialista brigád tagjai számára budapesti kiránduláshoz. De Lotharidesz Ferenc ravaszul tanácsolja; ÉRTEKEZÜNK A különböző célú és tartalmú ' tanácskozások, értekezletek nagy gyakorisággal alkalmazott munkaformái a vezetésnek. Mint az irányítómunka egyik módszerét a feladatok végrehajtásának jobb előkészítését, gyakran a demokratizmus fejlődésével szokták összefüggésbe hozni. Kétségtelen, hogy egy jól megszervezett, céltudatosan megtartott tanácskozásnak van ilyen szerepe. Nem lehet a munkastílus valamiféle „vadhajtásának” tartani például az olyan értekezleteket, amelyek a dolgozókat, az aktívákat gyorsan tájékoztatják valamilyen időszerű kérdésről. Ugyancsak fontos és közéletünk demokratizmusából fakad, hogy párt, állami, társadalmi és gazdasági irányító szerveink, illetve azok vezetői itt kapnak lehetőséget, hogy beszámoljanak végzett munkájukról. Nem véletlen, hogy az ilyen típusú értekezletek megtartását fontos dokumentumok is előírják. (Megjegyzendő, hogy valamely szervezet tagságának, vagy éppen a munkáskollektíváknak vannak olyan jogaik, amelyeket majdhogynem kizárólag a közös tanácskozások fórumán tudnak érvényesíteni). Amikor tehát szót emelünk az e téren tapasztalt fonákságokról, akkor nem a párt-, társadalmi szervek tagságának, a dolgozók kollektívájának írott jogait akarjuk megnyirbálni, hanem a formaságok, a rutinszerűség, a felesleges túlszervezettség ellen szólni. Vajon mitől és mikor jó egy értekezlet? A legfontosabb, hogy a cél pontosan legyen meghatározva. Hasznosságát az is jelzi, ha akkor hívjuk össze, amikor a téma időszerű és nem akkor, amikor azt más csatornákból már mindenki ismeri. Fontos körülmény lehet a mondanivaló világos, a jelenlevőknek szóló kifejtése, mely természetesen ott kezdődik, hogy egy meghatározott célú tanácskozáson csak az érdekeltek ne vegyenek részt és ne töltsük ki a sorokat második, harmadik számú helyettesekkel. Minden bizonnyal sokan voltunk már jelen olyan tanácskozásokon is ahol az előadó rossz időbeosztásával, jól ismert általánosságok hangoztatásával tulajdonképpen visszaélt a hallgatóság türelmével. De olyan értekezés sem ritka, amelyet éppencsak azért tartanak meg, mert „elő van írva”, vagy az olyan, amelyen korlátozták a dolgozók véleménnyilvánítását. Vagy ellenkezőleg: az értekezlet — munkájának rossz — Később! Az elnök most tárgyal... — s a fiatal szakember már érti is, hogy minden rendben. Ö mesélte, a műhelyben dolgozók példája a legjobb arra: ki mennyire érzi magáénak a szövetkezetét. Az egyik növényvédő gépet újonnan kapták a gyártól. A gyakori dugulás miatt alig-alig haladtak előre. Említette a műhelyben, mire Kovács Pál és Tóth Imre szerelők addig törték a fejüket, míg a hibát sikerült orvosolniuk. S, milyen jó az, ha a tsz vezetői fontos dolgokat nem őriznek hétpecsétes titokként. Híre ment, hogy hiába is várnak talajmaróra, nem igazolták vissza a megrendelést. A málna sorközmű velésével pedig nem késlekedhetnek. Adamek Pál, aki egyébként szakközépiskolába jár, nekiállt és egy kultivátort alakított át erre a célra. Középkorú férfi lép az irodába. Nemrégiben kérte a munkakönyvét. De meggondolta magát. — Aki innen elment, többkevesebb idő múlva visszákérte magát — jegyzi meg Lotharidesz Ferenc. Mert a jó légkör legalább olyan vonzó lehet a maga módján ség. , mint a tisztes tizetM. Sz. Gy. irányítása miatt — a vég nélküli viták fórumává vált. * Az értelmetlen, cél nélküli és hasznot nem hozó értekezlet a vezető és irányító munka gyengeségének egyik tünete. Az értekezletek számának az év eleji megszaporodása önmagában még nem marasztalható el. De az már igen, hogy a különböző szervek egymást követő tanácskozásain ugyanaz ismétlődik. Vagyis, hogy egyazon kérdésről a társadalmi szerv rendezvényein is ugyanazt halljuk vissza, ami és ahogy az a pártfórumokon elhangzott. Ennek rendszerint az a következménye, hogy a tanácskozás jellegnélkülivé válik; és csupán a tájékoztatás igényét elégíti ki még akkor is, ha eredetileg konkrét tennivalókat akartunk qtt kialakítani. Nem ritkán ez vált ki a hallgatóságban érdektelenséget, unalmat, bosszankodást, mert az egyébként is drága időt, amit vagy a munkaidőből, vagy a magánidőből szakítanak el, feleslegesen elfe- csérlik! * Nyilvánvalóan a vezetői munka hiányossága az is, hogy időnként nem jól választjuk ki a tanácskozás résztvevőit. Ennek következtében a különböző fórumokon nemcsak a témák ismétlődnek kellő változtatás nélkül, hanem a hallgatóság is. Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy ez egyrészt nem segíti a konkrét kollektívák fel- készítését-tájékoztatását, másrészt, időpazarlás, figyelmetlenség és csak arra való, hogy magunkat megnyugtassuk: „megtettük amit kellett”. Meggondolásra intő következményeket eredményez az egyes tanácskozások hozzászólásainak „túlbiztosítása” is. Arról van szó, hogy helyenként a vezetés — nem bízvá a ' hallgatóság hozzáértésében, A bolgár ipari üzemekben foglalkoztatott, felsőfokú végzettségű dolgozóknak körülbelül a fele fiatal. Az egyik ifjúsági kérdésekkel foglalkozó kutatóintézet adatai szerint a főiskolát, egyetemet végzettek több mint egyötöde közvetlenül a termelésben vállal munkát. Az összes végzettek 45 százaléka az iparban helyezkedik el. Az inari üzemek szakemberei főleg a 35 éven aluliakból kerülnek ki. A műszaki értelmiI szít néhány hozzászólót. gosan merül fel ilyenkor a kérdés, hogy ez vajon azért történik-e, hogy azt halljuk vissza, amit szeretnénk, vagy éppenséggel eleve nem bízunk abban, hogy érdeklődést, aktivitást kelthetünk. „ * Többször előfordul, hogy a napirenden levő témával ösz- szefüggésben számtalan hasznos észrevétel, javaslat hangzik el, amelyeket azonban „elfúj a szél”. Ennek pedig az a következménye, hogy az aktivitás csökken; „minek szóljak, minek tegyek észrevételt, vagy javaslatot, úgysem történik semmi” hangulat uralkodik el. A vezetés fontos kötelességei közé tartozik tehát, hogy ha már összehívott egy tanácskozást, vegye azt komolyan, történjék meg az ott elhangzott megjegyzések, javaslatok, észrevételek hasznosítása. Az pedig csak tovább növeli az aktivitást, hogy ha a tett intézkedésekről a legközelebbi alkalommal be is számol. Az utóbbi időben többször halljuk, hogy túl sok az értekezlet. Azt is hozzáteszik, hogy ebben addig nem tudnak változtatni, míg a központi szervek nem intézkednek. Az észrevétel első részében sok igazság van, második részével azonban már vitatkoznunk kell. Mert, ha azt nézzük, hogy az értekezletek jelentős részét nem „felülről” írják elő, hanem mi magunk szervezzük magunknak, akkor a feleslegesek megszüntetése is csak úgy lehetséges, ha saját munkánkat vesszük kritika alá. ★ Végeredményben tehát: az értekezletekből is csak annyit, amennyi céljaink jobb megértéséhez, a konkrét feladatok kialakításához, a jogok érvé- riyesítéséhez, a közélet demokratizmusának megtartásához elengedhetetlenül szükséges 1 Dr. Latos István ségiek száma az országban az utóbbi évtizedekben megnégyszereződött. A munkát vállaló nők csaknem 50 százaléka is az iparban dolgozik, őket főleg a könnyű- és élelmiszeripar foglalkoztatja, ahol számarányuk is nagyobb: 66 és fél százalék. Érdeke^ jelenség, hogy a fiatal értelmiségiek kétharmada nem tér vissza tanulmányai befejeztével a szülőhelyére, hanem a városokban marad. NÓGRÁD — 1979. május 16., szerda 3 aktivitásában — külön fplkéA férfias helytállásra nemcsak nyáron, hanem télen is szükség van a Salgótarjáni Kohászati Üzemek mclegüzemei- ben. A kovácsoló gyárrészlegben sok férfi példaképe lehetne Rácz Ernőné sorjázó, aki mit sem törődve a nehézségekkel, derekasan végzi munkáját a sorjázógépen. Fiatalok az iparban r
