Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-16 / 112. szám

TU MP — TÍZEZER KILOMETER Orlfisok Szibéria kapuiéban (6.) A Szovjet­unió Legfel^ só Tanácsá­nak Elnöksége 1967-ben hatá­rozatot hozott: ,Kemerovo me­gyét Lenin- renddel tűnte, ti ki a gazda­sági és kultu­rális életben elért sikerek­ért”. Milyen si­kerekért ? Álljanak itt a számok, a legmakacsabb bizonyítékok. A kuznyecki medencében — népszerű ne­vén a KUZ- BASSZ-ban — több mint nyolcszázezer dolgozót fog­lalkoztatnak az iparban, az építkezéseken és a szállításban. A több mint 550 iparvállalat, gyár, üzem, évente nyolcmilliárd rubelnél is több értéket állít elő kü­lönböző termékek formájá­ban. Naponta húszezer va­gon különféle árut továbbí­tanak Kemerovo megyében a nagy szovjet haza négy sarkába késztermék formá­jában, vagy további feldolgo­zásra más gyáraknak. Évente 144 millió tonna sze­net, ebből 57 millió tonna kokszolható szenet irányíta­nak a hazai megrendelőkhöz. Nyersvasból és acélból 21 millió tonna hagyja el a ko­hókat. A termelt villamos ener­gia mennyisége pedig évente harmincmilliárd kilowatt­óra, amit az egységes szibériai távvezeték-hálózatba bocsá­tanak további felhasználás­ra. A vasérctermelés kilencmil­lió tonna, csak a kuznyecki medencében. A vegyipari termékek mennyisége csak százezer tonnákban mérhető és több, mint kétszázféle vegy­szer hagyja el a megyét. Köz­tük megtalálhatók a műtrá­gyák, a növényvédő szerek énpúgy, mint a kapron, a köz­ismert műszál, de a gyógyszer- alapanyag Is. Es nem hiányzik testvér­megyénkben a könnyűipar sem. Hiszen ezek a gyárak, üzemek évente 1,3 milliárd ru­bel értékű terméket állítanak elő és szállítanak a kereske­delemnek a magazinokba. Emlékszem L. A. Gorskov- nak, a kemerovói területi pártbizottság első titkárának, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága tag­jának a szavaira: — Napjaink hősei szület­nek a kemerovói földön. Ott, ahol az utóbbi években, kü­lönösen a kilencedik ötéves tervidőszakban az új gyárak egész sora épült Kemerovó- ban, Leninszk-Kuznyeckben, Kiszeljovszkban és Belovóban. Az új épületek gombamódra emelkedtek ki a földből. Az építők tízezrei több mint 600 jelentős vállalatot, 19 várost és 43 városi típusú települést hoz­tak létre. Lefektettek ezer ki­lométer hosszú vasutat, meg­építettek ugyanennyi közutat. Gyönyörű iskolák, kórházak, könyvtárak, színházak, műve­lődési házak, főiskolák jel­zik fejlődésünk útját. Kik valósították meg mind­ezt? A kuznyecki emberek. És kinek az irányításával. Ter­mészetesen a Szovjetunió Kom­munista Pártja vezetődével. „Megyénkben ma 196 ezer kommunista tevékenykedik 3 ezer 700 alapszervezetben — mondotta az első titkár. De az eredményeket magunk mögött hagytuk. A jövő ígé­retét Is megfogalmazta L. A. Gorskov: En;é»*/iésüígyielinek — höaműve1ődé»rol A megye orvosegészségügyi dolgozóinak művelődési bi­zottsága a minap az SZMT- ben tartotta összejövetelét. Délelőtt dr. Csiszár Károly főorvos, oktatási felelős szá­molt be a megyei szakszerve­zeti oktatás helyzetéről. Az elmúlt oktatási évben több mint félezer egészségügyi dolgozó kapcsolódott be a szakszervezeti oktatás vala­mely formájába. Több szá­zan vettek részt egyéb moz­galmi képzésben. Délután p bizottság a Madzsar Józse megyei Kórházban és Rendelő- intézetben az intézmény művelődési bizottságának munkáját értékelte. Kiemel­te a betegek körében végzett sikeres művelődési tevékeny­séget. — KUZBASSZ, amely te­rület szénbányászattal, ko­hászattal, vegyiparral rendel­kezik, a tizedik ötéves terv­időszakban újabb feladatokat kapott a népgazdaságtól a természeti kincsek kiaknázá­sára. Első helyen említem a szenet. Ügy tervezzük, hogy 1980-ban már 162 millió tonna szenet adunk a szovjet gazda­ságnak. A külszíni fejtések­ből jövőre 47 millió tonna sze­net továbbítunk a felhaszná­lókhoz. A föld alatti bányásza­tot elsősorban a kokszolható szén kitermelésére szervezzük és fejlesztjük. Az iparról, a természeti kin­csek kiaknázásáról, a termelés fejlesztéséről már sokat szól­tunk. Igaz, ez az egyik leg­fontosabb feladat ma Nyugat- Szibériában és különösen Ke­merovo megyében. De leg­alább ennyire fontos — a te­rületi pártbizottság első tit­kára is aláhúzta — a vízi- utak kihasználása. Testvérme­gyénkben az egyik legfonto­sabb ilyen víziút a Tom folyó. Szabályozása már nem halo­gatható. Szerepel is a megye tervében. Nemcsak víziút, de víznyerőlehetőség, hiszen Ke­merovo megyében is nagy- mennyiségű vízre van szük­ség naponta és ez évről évre növekszik. Aztán fontos a megye lakói­nak pihenése, a folyóparti üdülőkörzetek fejlesztése, amire szintén nagy gondot 'ordít a megye vezetése. Mindent egybevetve ma a Szovjetunióban öt olyan terü­let van, olyan megye talál­ható, amelyik fejlesztése a e^gyorsabb, ahol a beruházá­sok mértéke a legnagyobb. És ezek között található ‘ostvérmegvénk is. Ez az egyetlen tény bizonyítja fon­tosságát, jelentőségét a szov­jet népgazdaságban. (Folytatjuk) G. Gy. Nosztalgia nélkül, Szécsényben Ez év január elsejével meg­szűnt a szécsényi járás. A közigazgatási változás a járási szintű intézmények megszű­nését is jelentette. Ennek ér­telmében megváltozott a szé­csényi művelődési központ járási szintű tevékenysége. Balogh Ferenccel, a művelő­dési házi igazgatójával a vál­tozásokról beszélgettünk. — A múlt év végéig kettős feladatot láttunk el. A szak­körök művészeti csoportok, klubok, TIT-előadások révén biztosítottuk a lakosság önte­vékeny közművelődési tevé­kenységét; a lehetőségeinkhez mérten megoldottuk a község­ben élő emberek szórakozási feltételeit. A helyi közművelő­dési tevékenységünk mellett járási szintű feladatokat is el­láttunk. Szervezés, továbbkép­zés, szakmai tanácsadás, ki­emelt szintű járási rendezvé­nyek megtartása volt a fel­adatunk. A járás megszűnésé­vel ezek ellátása alól mente­sültünk. — Az új intézkedés milyen személyi változásokat hozott a művelődési házon belül? — Csökkent a hatáskörünk, amely a sokrétű és több irá­nyú munkavégzésünket is re­dukálta. Ennek értelmében az apparátus létszáma kettő­vel csökkent. — Ez a létszámváltozás nem eredményezi a lakosság köré­ben végzett közművelődési munka minőségcsökkentését? — Ügy érzem, hogy nem. Az élet nem állhat meg. A munkát tovább kell vinni. Ha a ránkbízott feladatokat lelki- ismeretesen elvégezzük; érez­zük, hogy a közönség közmű­velődési életében sikerült előbbre lépni, akkor nosztalgia nélkül gondolhatunk vissza a múltra. Az új körülmények között jobban oda tudunk fi­gyelni a különböző csoportja­ink munkájára, a helyi ren­dezvényekre. Nagyobb energi­át tudunk a szervező munká­ba fektetni. Tevékenységünket árnyaltabbá, többszínűbbé le­het tenni. Többet tudunk a lakossággal foglalkozni: széle­síteni a közművelődés tevé­kenységi formáit, meglevőket tartalmában mélyíteni. — Ha egy ilyen konkrét el­képzelésről szólna . . . — Szívesen. Galériánkban eddig sok rangos képzőművé­szeti kiállítást rendeztünk. A jövőben szeretnénk a lakosság részére nagyobb esztétikai él­ményt nyújtó tárlatokat ren­dezni. Növelni a hatásfokot, amelyet ezek a kiállítások ad­nak. Ezt, a kiállítás anyagá­hoz kapcsolódó több irányú tevékenységi formán keresztül biztosítják. Tervezzük, hogy bemutatjuk a lakosságnak ifj. Fazekas Ferenc nádudvari fa­zekasművész alkotásait. A ki­állítás előtt szórólapokon megismertetjük a művész éle­tét, munkásságát. Az üzemek­ben, intézményekben diavetí­téssel egybekötött előadásokat tartunk a fazekasművészetről. Ezeknek az „előzeteseknek” a ráhangolás, ismeretnyújtáson túl célja, hogy ráirányítsuk az emberek figyelmét a tárlatok, múzeumlátogatások előtti in- formálódásokra. Mindenki előtt ismeretes, ha valaki „ké­szülten” megy a múzeumba, a látottak többet nyújtanak ne­ki. Az eddigiekhez hasonlóan katalógust állítunk össze és biztosítjuk a szakmai tárlat- vezetést. Az alkotó szakmai bemutatót tart az érdeklődők­nek. Előbbrelépést jelentett, hogy megalakult a szocialista brigádok klubja, az irodalmi színpad Kovács Árpád irányí­tásával. — A járási székhely meg­szűnése mennyiben változtat­ta meg a művelődési ház mű­sorpolitikáját? — Gyakorlatilag semmiben. A nagytermi rendezvényein­ket eddig is, ezután is a köz­ség lakosságának szerveztük. A hagyományos megyei kó­rustalálkozót az idén is meg­tartottuk és a jövőben sem mondunk le a rendezés jogá­ról. Szécsényben kevés volt a kiemelt járási szintű rendez­vény. Ügy érzem, hogy a vál­tozás után nem kerülünk hát­rányos helyzetbe, hiszen a balassagyarmati járási KISZ- bizottság ápr. 4-én Szécsény­ben rendezte meg az ifjú­munkások művészeti feszti­válját. Reméljük, hogy ha­sonló jellegű rendezvényeknek a jövőben is otthont adhatunk. — X járásban voltak ha­gyományos kulturális rendez­vények, melyet többek kö­zött a művelődési központ irányításával szerveztek. Mi lesz a helyzet ezután? — Ezek a rendezvények megmaradnak. Gondolok a Palóc-szőttes kulturális na­pokra és a többi hasonló kul­turális megmozdulásra. A változás csak annyi, hogy a főrendezői, szervezői nem mi leszünk. Mint minden terüle­ten, így a közművelődésben is megmaradnak a régi járásban kialakult jó szokások, hagyo­mányok. — A tárgyi feltételek biz­tosítását mennyiben érintette a változás? Kisebb feltételekben úgy­szólván semmit. Szécsényben az igények rég -kinőtték a kultúrház falait. Bizonyos mértékig a meglevő körülmé­nyek: kevés helyiség, pici szín­padtér és sorolhatnám to­vább a nehézségeket, melyek gátolják a közművelődési élet kiteljesedését. Gondot jelent a mozival való műsoregyezte­tés. Egy új, korszerű művelő­dési házra a nagyközségnek van igénye és nem a volt járási székhelynek. Ez a ké­sőbbi várossá fejlődés egyik igen fontos alapfeltétele. Re­méljük, hogy a következő öt­éves tervben elkészül Szé­csényben az új művelődési ház — fejezte be nyilatkoza­tát Balogh Ferenc, a szécsé­nyi művelődési ház igazgatója. sz. f. Somogyi József tárlata Balassagyarmaton A köztéri szobrászati fel­adatok ellátása során a fel- szabadulást követően Magyar- országon erőteljesen realizá­lódott egy drámai expresszi- vitást hordozó realista irány, amely az utóbbi évtizedekben különösen Kerényi Jenő és Somogyi József köztéri mű­veiben jelent meg a hazai vá­rosokban. Nógrád megye ab­ban a helyzetben van, hogy mindkét szobrásztól magáé­nak mondhat műveket, ha a művészek munkásságán be­lül nem is a legmeghatáro­zóbbakat. Bár Somogyi Jó­zsef salgótarjáni Felszabadu­lási emlékműve e műfajban ismertté vált, az ötvenes évek­ben készült Martinásza, majd a későbbi Szántó-Kovács Já- nos-emlékmű, a Dózsa stb. másutt található?' Mégis, So­mogyi József azok közé a művészek közé tartozik, akik nógrádi kapcsolatokat is ápol- ns/k s például rendszeresen, jelen vannak egy-két művel, a salgótarjáni tavaszi tárlato­kon és a nyár végi szabadtéri szoborkiállításokon. Most a balassagyarmati kö­zönség találkozhat Somogyi József kisplasztikáival, és egy plakettsorozatával, összesen mintegy huszonöt művel. Ki­állítását, amely május 26-ig tart nyitva, a hónap elején nyitották meg a balassagyar­mati Horváth Endre Galériá­ban. Miután a volt megyehá­za felújítási munkái folya­matban vannak, a belső tér, puritán, ez azonban nem je­lent hátrányt, inkább kieme­li a plasztikai értékeket. Üze­mi munkásoknak, fiataloknak többször tartanak tárlatveze­tést is, így tehát az építkezés nem szigeteli el a kiállítást a közönségtől. A tárlat értéke elsősorban, nem újdonságában van, ha­nem abban, hogy néhány jel­legzetes mű bemutatásával, megbízhatóan nyújt ízelítőt Somogyi József törekvéseiből, akinek kisplasztikái munkás­NÓGRÁD — 1979. május 16., szerda sága is jelentős. A Martinász­tól a Korpuszig, a Szántó- Kovács Jánostól az Egy prés emlékéig és a Dianáig széles a skála, amelyen belül a mű­vész témát talál gondolatai kifejezésére. Vívódásoktól sem mentes érzékenysége, expresz- szív realizmusa kisplasztikái munkásságában különösen szemléletesen nyilatkozik meg. Él a műfajnak azon le­hetőségével, hogy szubjekti­vebb gondolatait is megfogal­mazza, szóljon az emberi lét, általánosabb kérdéseiről, mindenekelőtt a szépség, a szerelem, az elmúlás örök gondjárój. Ezen gondolatai kifejezéséhez bátran nyúl az emberi kultúra nagy alkotása­ihoz. Utalásainak, szimbólu­mainak egy része a Bibliáig, a görög—római mitológiáig nyúl vissza (Énekek éneke, Korpusz, Diana). Az elmúlás gondolata több változatban bukkan fel kis­plasztikáiban, csakúgy, mint az emberi szenvedés. Így ir gondjáról, szubjektív hang­vételű mondatokban a kiállí­tás katalógusában: „Gyötör, hogy a „házon” még nincs te­tő. Nem tudok elszámolni az időmmel, nagyon keserves... Pedig ha szobrot csinálok megfogalmazhatatlanul bol­dog de jóval többször szoron- gón kétségbeesett vagyok”. Talán ez ellen nyúlt szívesen a szépség felmutatásának le­hetőségéhez. Mindenekelőtt a gyönyörű nőkhöz, kezeik, csí­pőik vonalához, táncos moz­dulataik harmóniájához, ön­feledt nyújtózkodó mocca­násuk megformálásához (Lány gyönggyel, Táncosnő, Nyúj­tózkodó nő, Napozó stb.) Ezek a plasztikák az örömöt mutat­ják fel, hogy élvezze, aki él. A balassagyarmati kamara­tárlat Somogyi József kis­plasztikái munkásságának bemutatásával szolgálja egy művészeti irány, többoldalú megismertetését. A köztéri szobrok mondandóival és ez­zel az intimebb beszéddel együtt árnyaltabb képet kaphatunk Somogyi József szobrászművész munkássá­gáról. T. E. Mai iévéajánlaiunk Május 16. szerda: 2. műsor: 20.00: olasz—francia film. Vagányok éjszakája, 17.35: Látókör. — Politikai vitaműsorunk a nemzetközi gazdasági, keres­kedelmi kapcsolatokkal fog­lalkozik, — mondja a mű­sor szerkesztője Varga Zsuzsa. — A vitára meghívtunk né­hány kitűnő gazdasági szak­embert is. A megvitandó té­mák: Magyarország gond­jai a nyugati tőkéskapcsola­tokban és a szocialista orszá­gok egymással folytatott ke­reskedelmi kapcsolatainak eredményei. Mindezek el­sősorban a mezőgazdasági ágazatok tükrében. Azt hi­szem nyugodtan állíthatom, hogy a műsort igen magas színvonalon sikerült elkészí­tenünk. A vitában résztve­vők súlyos igazságokat mon­danak ki. A jövő szakmunkásai Évente negyedmillió fia­tal választ szakmát az NDK- ban a 10. osztály elvégzése után. A jövendő életpálya kérdése azonban már a 6. osztályban szóba került. A diá­kok politechnikai oktatáson, közelebbről megismerked­nek az ipari vagy mezőgazda- sági üzemek munkájával, életével, az iskolákban pedig tanácsadószolgálat működik. Az üzemek szintén rendszere­sen tartanak tanácsadónapo­kat, vitadélutánokat, és a gya­korlatban bemutatják a ná­luk folyó munkát és a külön­féle szakmákat. A televízió, havonta jelentkező műsorában segít a pályaválasztásban, és minden évben kiadják a szak­mák jegyzékét is. A 10. osztályosok minden év októberében küldik el pályá­zati lapjukat az általuk vá­lasztott gyárba. Az üzem két héten belül köteles válaszol­ni. Ha elutasítja a jelentke­zőt, az másik üzemhez for­dul. A gondos előkészítés, a jó tanácsadás eredménye, hogy erre ritkán kerül sor, a fiatalok 80 százaléka abban az üzemben kezdi tanulóéve­it, ahová jelentkezett. Az általános iskolát végzet­tek 290 szakma között vá­laszthatnak. A képzési idő át­lagosan két év. A 8. osztály elvégzése után jelentkezőknek — ami viszonylag ritka — három év. Az elméleti és gya­korlati képzés ingyenes. Aki szakmunkástanuló-bizonyít­ványát megszerzi, az az adott üzemben megfelelő munkahelyhez jut.

Next

/
Thumbnails
Contents