Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)
1979-05-15 / 111. szám
I m NAP — TÍZEZER KILOMÉTER Öriosok Szibéria kapuidban (S.) % ’ Nemegyszer beszélgettünk Kemerovóban arról, hogy miként születnek a városok. A Szovjetunióban a lakosságnak már csaknem negyven százaléka nagy: új bői összeállt, egybeépült városokban él. Vegyük például Novokuz.- nvecket. Hogyan is roit 1919-ben? Egy újságból idéztek számomra: „Kuz- nyeck, amelyik 500 versztányi- ra fekszik Tomszktól, a Tom folyó felső folyásánál, a Tomszki Gubernia (tartomány) egyik legszegényebb városkája. Sárból épített házacskák, lukas háztetők, ez jelenti Kuznyeck „gazdagságát”. De azért dohányban gazdagok az itteniek. Itt mindenki dohányt termel, mert az iránt igen nagy a kereslet”. Aztán — szinte egyidőben a kohóval' — elkezdték az új lakótelep építését. Majd 1932- ben egyesítették a régi és új települést. Így . lett a neve No- vokuznyeck. Tulajdonképpen ettől az időtől lehet beszélni városiasodásról, fejlődésről. Mégpedig igen rohamos fejlődésről. Hiszen alig négy esztendő alatt ennek az iparvárosnak a lakossága megtízszereződött. Iskolákat építettek, éttermeket, üzleteket nyitottak, hogy utolérjék a növekvő igényeket. Majd 1933 derekán a városba látogatott Grigorij Konsz- tantyinovics Ordzsonikidze. Nemcsak a vaskombinátot kereste fel, hanem megtekintette a várost is. Felkereste a munkásokat lakásaikban. Mint feljegyezték, a vaskombináttal, az építkezéssel, bővítéssel és nem utolsósorban a termeléssel elégedett volt. A házakkal viszont nem. Német tervek alapján építették, a tűzfalak az utcára néztek, a lakások bizony szűkek voltak minden szempontból. A nemzeti bizottság utasítására négyemeletes házakat, kényelmes lakásokat kezdtek építeni a harmincas évek második felében. Ezek a társasházak ma is állnak a Kirov utcában. Arról is döntés született, hogy a vas városában villamos közlekedést kell meghonosítani. A lakosság társadalmi munkában fektette le a síneket, építette — természetesen szakemberek irányításával — a felsővezetéket és 1933-ban, Szibériában elsőnek felcsilingelt Novokuznyeckben a villamos. Ezekben az években írta No- vokuznyeckről a moszkvai, Pravda: „Ez a város a legfiatalabb forradalmi település, ahol a lakosság hazafisága és város- szeretete egyenesen csodákat művelt. Ilyen csodák csakis a mi társadalmi viszonyaink között lehetségesek”. Nem tudom, megfigyelték-e olvasóink az évszámok változását oda és vissza. Nehéz betartani az időrendet, hiszen a beszélgetések során, a látogatások alkalmával és természetesen a testvérlapnál kapott riport és dokumentumkötetek alapján mindig előbukkan egy egy érdekes epizód, amely fontos volt Novo- kuznyeck életében. Nem is törekedtem sorrendbe válogatni őket. Hiszen nem az évek, évszámok a fontosak, hanem a fejlődés sajátos eseményei, És ott, ahol valamikor füvet kaszáltak, később búzát termeltek, azután vashámort építettek, ma 580 ezer lakosú nagyváros áll. Bár nem vagyok biztos benne, hogy a látogatás óta eltelt hónapok óta nem lépte-e át Novokuznyeck a 600 ezret lakosságszámban. Bizony ilyen fejlődési ütem mellett Novokuznyeckben minden lehetséges. Na, de ne csak az eredményekről ejtsünk szót, hanem a gondokról is. Hasonlóak, akárcsak nálunk. Lakásgondok. Az utóbbi időszakban volt olyan esztendő, hogy a városépítők hatezer lakást is átadtak a családoknak, mégis, még ma is csaknem negyvenezren várják, hogy a jelenleginél jobb körülmények közé kerüljenek, új lakást kaphassanak. Novokuznyeckben a városi pártbizottság titkárával beszélgettünk, aki — többek között — elmondta, hogy a városban 180 rubel az átlagkereset. Forintban meghaladja* a háromezer forintot. Az építők is az átlag körül keresnek. A kohászok viszont havonta átlagosan 240 rubelt visznek haza, az öntők három százalékkal többet. A városban 35 ezer kohász él. A bányászok átlagkeresete viszont havonta 350 rubel. Hiába gazdag olajban a Szovjetunió, szükség van a szénre. Nem is engednek a termelésből, sőt évről évre növelik a jövesztést, új vágatokat hajtanak ki, újabb aknákat nyitnak a szénmedencében. A környéken tíz működő bánya található, közülük kettő külszíni. Ezt többször is hangsúlyozták. Büszkeséggel említettem, hogy nálunk a tarjáni szénmedencében is van külszíni fejtésünk. Testvérmegyénk kuznyecki medencéjében 20 millió tonna szenet termelnek egy év alatt. Nagyon sok ez és igen jó minőségű szénről van szó... G. Gy. (Folytatjuk) A televízióból jelentjük Forgatják az Ezer év-et Zsurzs Éva tv-rendező előszeretettel nyúl régebbi, de emlékezetünkből még korántsem kiesett művekhez, olyanokhoz, amelyek szüntelen hozzánk szólnak, s így felszínre bányássza jelenünk nyugtalanító momentumait, amelyet még a múlt hagyott ránk örökül. Az Ezer év, mint ahogy azt Karinthy Ferenc drámája, illetve ezúttal tv-játéka is igazolja, ma is kísért. Az a szegényes szoba-kony- hás lakás, amely ezúttal itt szorong magányosan, elesetten a terjengős stúdió olykor bérpalotákat is elnyelő szegletében — Szabóék otthona. Ki tudja hol, merre, az ország melyik „fehér foltján”. Tudott dolog, hogy az író témáját rrjegtörtént eset, a valóság alapján dolgozta fel. A műtermi lakást most kábelek fonják körbe és nagyerejű 4 NÓGRÁD - 1979. i ■ i lámpák derítenek fényt ebben a kietlen emberi sötétségben. A tv-kamerák pedig intimen az ajtón és az ablakokon leskelődnek be, hogy lefilmezzék a szegényes berendezést, a konyha és a szp- ba döbbenetes kopárságát, a fakó limlomot, a rossz bútorokat, a nyomorúságos ágyat, vagy éppen az éjjeliszekrényre odavetett limonádcregényt. A szobában bírósági tárgyalásnak is beillő helyszíni szemle, rekonstrukció, a bűn rekonstruálása folyik. A bíró és az ügyész, meg a népülnök a vádlottakat, a két Szabó lányt, a fiatalabbik Annát és bűntársát Júliát faggatja a nekik segédkező Bencsikné jelenlétében. A negyedik vádlott, a bábaasszony nincs jelen. Letartóztatásakor ön- gyilkosságot követett el. — Hiszen én is rákiáltottam: mit csinál ezzel a kis ójus 15., kedd j emberrel! — védekezik a szülésznő, Bencsikné (Pásztor Erzsi). — Mondta, én is hallottam, — erősíti meg szavait az idősebbik Szabó lány (Csomós Mari). — Így mondta, ez a kis ember, mit csinál ezzel a kis emberkével! Hiszen meg is esküszöm rá. Hiszen erre felelte a bábá: fogd be a szád Jolán, mi együtt sírunk, együtt nevetünk. A bűn, amit a Szabó lánytestvérek elkövettek a bábaasszony és a szülésznő közreműködésével: csecsemőgyilkosság ! — Falusi lányok vagyunk, kis buták... A helyszíni szemlét vezető Ludányi bíró a bűntett kulcsát keresi, de nem érti a vádlottak tettének motiváltságát. — Megértem a bábát, az ő hideg, szenvtelen logikáját. De, hogy magában nem tiltakozott semmi. Itt a szeme Művészetek vonzásában Tóparti tábor tüze ALIGHOGY MEGNYITOTTA kapuit a banki Tó-motel, egy héttel később fiatalok csoportja „ütött tanyát” falai között. Mint ismeretes a Ba* lassi Bálint Nógrád megyei Könyvtár és a TESZÖV — más társszervekkel közösen — itt rendezte meg — április végén a mezőgazdasági dolgozók II. megyei olvasótáborát. Először még. csak heten dideregtek a hallban, de néhány nap múlva már tizennégyen sem fáztak a téli hónapok emlékét őrző hűvös épületben. Látogatásunkkor pe-^. dig igazi forró „táborhangulat” fogadott minket, s ez nem csak a hősugárzókkal megoldott fűtési gondoknak volt köszönhető, hanem a tartalmas programok pezsdítő erejének és annak, hogy idő- közberi a táborlakók is ösz- szemelegedtek. Végh Miklós táborvezető, a Palócföld folyóirat főszerkesztője, a foglalkozások színhelyén, a Bárka kisvendéglő különtermének asztalánál tájékoztatott a táboréletről. — A programok előzetes összeállítása után, bevallom, attól tartottunk, hogy problémát okoz majd a túlságosan szűkre szabott szabad idő, a felnőttek terhesnek érzik a kötött programok arányát. Tévedtünk. Azt hiszem mind- ■ ennél jobban jellemzi a táboréletet az a tény, hogy a csoport tagjai a „kötelező” programokon túl is igényelték a velük való foglalkozást. Nemegyszer késő éjszakába nyúló beszélgetéseken, építővitákon gondoltuk tovább az aznap tanultakat. Egy szokatlanul izgalmas, vitáról számolt be Pál József kiscsoportvezető, a Palócföld munkatársa. Érdekessége, hogy ebben a vitában a vitázó felek nem a saját véleményüket mondták el, hanem... — Moldován Domokos filmrendező — rendkívüli elfoglaltsága miatt — táviratban mondta le tervezett an- kétját. ' Nagy vihart kavart filmjét, „A halottlátó”-t azonban az olvasótábor résztvevői is látták, ezért úgy gondoltuk mindenképp érdemes a filmet megbeszélni. A hagyományos elemző beszélgetés helyett ez esetben hatásosabb módszernek bizonyult az úgynevezett „szerepjáték”, vagyis a jelenlevők a tanácstag, a párttitkár, a pap stb. szemével mondták el véleményüket, mit tennének akkor. ha a „halottlátó” az ő területükön fejtené ki kétes tevékenységét. A csoport tagjai szívesen vállalták és igyekeztek beleélni magukat kiosztott szerepükbe. Érdekességként említem. hogy a párttitkár szerepét egy valódi párttitkár vállalta magára. A VITÁRÓL „JEGYZŐKÖNYV” is készült, és a csoport „határozatot” fogadott el a probléma megoldására. Igazán sajnáltuk, hogy Moldován Domokos nem lehetett jelen ezen a „művitán”. A tanácstag felelősségteljes szerepét a Ludányhalásziban lakó Mester Erzsébet, a KLIMAVILL Szövetkezeti Közös Vállalat bérelszámolója „alakította”. Mester Erzsé- ben az első, 1977-ben — Salgótarjánban megrendezett — olvasótábor munkájában is részt vett. — Örömmel jöttem Bánkra, s ha lehetőségem lesz rá jövőre ismét jelentkezem. Munkahelyemen kulturos vagyok, s bár a bejáró dolgozók nagy száma miatt „kulturosi” tevékenységemet leginkább kirándulások alkalmával tudom kifejteni, rendkívül hasznosnak érzem a táborban tanultakat. — Közösségi típus vagyok, vonzódom a művészetekhez, szabad időmben sokat olvasok. Idén — úgy vélem — jobban összerázódott a társaság, ami pedig a programokat illeti, igazán színes, tartalmas foglalkozásokban volt részünk. — Nekem személy szerint az első nap vetített „Két elhatározás” című film, és az ezt követő ankét tetszett legjobban, de érdekes volt dr. Schneider Miklós, a Nógrád megyei Levéltár igazgatójának előadása is. — Legtöbbet kétségtel önül a Képzőművészeti előadásokon, tárlatvezetéseken tanultunk. P'l József és Földi Péter eddig figyelmen kívül hagyott momentumokra világított rá, „lefordították” számunkra a festmények, szobrok mondanivalóját. Egészen biztos, hogy ezentúl más szemmel Iá-* togatjuk a kiállításokat... Földi Péter festőművész, a tábor másik csoportvezetője dekorációskartonokat mutat. Az egyiken alkalmi plakáttervek, a másikon a közösen feldolgozott Galgóczi-novella szereplőinek portréi, ugyancsak színes enyvezett hátú papírosokból kivágva, pontosabban, kitépve, hiszen a csoport tagjai nem használhattak ollót. — Néhány 1 egészen izgalmas munka is készült a játékos feladat során. Az alkalmi plakátterveknél érződik a látott sémák hatása, de a portrék esetében — ahol nem volt minta — szabadon érvényesült a fantázia. Nem véletlen, hogy ezek sikerültek jobban. ELMÉLETI FOGLALKOZÁSOK, gyakorlati feladatok, ankétok, kirándulások, viták, játékok, az olvasótábor programjából csak a tábortűz hiányzott. Ám, hogy stílszerűek legyünk, a tábor lakói ezúttal az irodalom, a művészetek világánál „melegedtek”. S a tóparti tábor akkor volt igazán eredményes, ha „tüzét” az elkövetkezendő hónapok hétköznapi zivatarai sem oltják el! p. k. Anya és gyermeke — kutatóintézet A lengyel egészségügyi szakemberek egyre gyakrabban emlegetnek egy új fogalmat, az úgynevezett fejlődő kort. Ezen a születéstől a 18. életév betöltéséig terjedő időt értik. Azt tartják, hogy a születéstől, de lehetőleg már előbb is figyelemmel kell kísérni azokat a genetikai tényezőket és környezeti hatásokat, amelyek a gyermek fejlődését a továbbiakban befolyásolhatják. A kutatásoknak az egyeztetésére újszerű kutatóintézetet hívtak életre Lengyelországban, amely az „Anya és gyermeke” nevet viseli. Az intézet munkatársai szelektív teszt elvégzését javasolták a szüléelőtt az a kis gyerek, aki él, mozog, szőke vagy barna, sovány vagy erős. Meg se kísérelte kimenteni Ökrösné kezéből! szeti osztályokon, azzal a céllal, hogy a genetikailag előidézett anyagcserezavarokat korán felismerjék és kezeljék. Ha a gyógyíthatatlan anyagcserebetegséget a terhesség idején felfedik, az anya választhat, megtartja-e magzatát, vagy kéri a terhesség megszakítását. Az intézet kezdeményezésére létesítették. Lengyelországban az első gyermekonkológiai klinikát és dolgoztak ki komplex eljárást a fejlődő korban fellépő daganatos megbetegedések kezelésére. A gyógyítás egészen korai felismerés esetén igen jó eredményeket hozott. Például olyan veserákot, amid az első életévben ismertek fel, a kicsinyek Jö százalékánál sikerült meggyógyítani. Világjelenség a szexuális korgérettség, amely megelőzi a pszichikai-érzelmi érettséget. Ezért kutatók hatékony együttműködést alakítottak ki gyermekorvosok, gyermekpszichológiai és pszichiátriai rendelőintézetek között. Nemrég anonim ifjúsági ' tanácsadószolgálatot hoztak létre a kamaszok számára. Üjabban családegészségügyi osztállyal is gyarapodott az intézet. Lengyel hiódszer az úgynevezett mérlegszisztéma. Ez abban áll, hogy valamennyi gyermeket mindenre kiterjedően, alaposan megvizsgálnak rögtön a születés után, és ezt megismétlik a 2., a 4., a 6., a 10., a 14. és a 18. életévben. Így a normálistól való eltéréseket korán felismerhetik, és segítséget nyújthatnak az adott életkorban a szükséges módon. Mai tévéajánlalunk A nyomorúságos szobában egyre keserűbb, egyre fájóbb, érzelmi kitörésekre, szenvedélyes hangi* vallomásokra, egy sötét értelmetlen emberi drámára világlik fény. Az író a bíró szájába adván az ügy megoldásának, és egyúttal megválaszolhatatlan indítóokának kulcsát így fogalmazza meg: — Fehér foltok Magyarország térképén, ma is úgy élnek, úgy gondolkodnak, szeretnek, ahogy azelőtt... Ennek az ügynek minden nyila visszafelé mutat a múltba. A felvételnek hamarosan vége. A színészek nyomott hangulatban indulnak kifelé a stúdióból. Ök sem képesek a dráma hatása alól szabadulni — Szörnyű történet, — mondja Csomós Mari, aki képtelen beszélgetni szerepéről ezekben a percekben. A rendezőnő még a monitor előtt ül, hang- és inzertfelvételeket készít a szereplőkről. A stúdióban most már csak egy metronóm monoton kattogása hallatszik. 18.40: Katonák háború és béke között. „A szocialista országok katonai filmstúdiójától kaptuk ezt az érdekes Vietnamból küldött filmanyagot, amelynek a magját felhasználtuk műsorunkhoz. — Mondja a szerkesztő Király György. — Azt a helyzetet szeretnénk megeleveníteni, szemléletessé tenni, amely Vietnamban, a hosszú háborús évek miatt kialakult: a. fél béke és a fél háború állapotát! Amerikai háborús, archív filmekkel kezdjük a műsort, majd Fiatalok Vietnam lakosságának mintegy fele 14 éven aluli gyermek. Ilyen körülmények között a gyermekekről való gondoskodás már eleve az állami és pártvezetés figyelmének középpontjában áll. s nemcsak most, á nemzetközi gyermekév kapcsán, hanem általában. Amikor 1945-ben a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakult, az országban folytatjuk azzal, hogy a hadseregnek, a vietnami katonáknak dolga a háború és a béke között: a mezőgazdaság művelése, a csatornák és az utak karbantartása, építése. Foglalkozunk a kínai—vietnami háború kialakulásával és azt is bemutatjuk miként rendezkedtek be az északi tartományok lakói a kínai betörés után. A film végűi a vietnamiak Holdújév ünnepével ismertet; meg a nézőket. Ünnepelnek Vietnamban, de nem feledkeznek meg arról: a háború veszélye még kísért. .. országa óriási volt a gyermekhalandóság: az újszülöttek 36 százaléka nem érte meg az egyéves kort. Hála az állandó orvosi megfigyelés bevezetésének, valamint a járványok megfékezésére indított sikeres harcnak és az életkörülmények általános javulásának, a gyermekhalandóság azóta jelentősen csökkent as országban. sz. b.
