Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-13 / 110. szám

A lein am - Kína Negyedik tárgyalási forduló A hét 3 kérdése Csupán a hadifogolycsere ügyében holott előrelépést a vietnami—kínai kormánykö­zi tárgyalások szombati ne­gyedik fordulója. Hanoiban szombaton reggel ült tárgyalóasztalhoz a Phan Hien vietnami, illetve a Han Nien-lung kínai külügymi­niszter-helyettes vezette két küldöttség. Az ülésen elsőként a kínai delegátus szólalt fel: csaknem kétórás beszédének tartalma megegyezett a ko­rábbi ultimátum jellegű kí­nai állásfoglalásokéval, a kí­nai küldött ezúttal a két or­szág közötti határviták pe­kingi interpretációjával szol­gált, azt állítva, hogy ebben a kérdésben Vietnam változ­tatta meg álláspontját, míg Kína a két párt 1957—58-as levélváltásában megfogalma­zottakhoz tartja magát. Sze­rinte Vietnam „nem hajlan­dó elfogadni a határvonal 6 tatus quo-ját és annak meg­változtatására törekszik”. Ezt a kínai álláspontot ele­mezve Hanoiban már koráb­ban rámutattak, hogy Kína a jelenlegi határok status quo- ját akarja. Ez viszont nem azonos az úgynevezett törté­nelmi határvonallal, amely­nek tiszteletben tartásában a két párt éppen az említett le­vélváltás során állapodott meg. A történelmi határvo­nalat ugyanis Kína saját elő­nyére változtatta meg. Hosszú fejtegetései során Han Nien-lung azzal vádolta Vietnamot, hogy „szovjet tá­mogatással idézte elő a terü­leti vitákat Kínával,, Kam­bodzsával és Laosszal”, majd Hanoira próbálta hárítani a felelősséget a határkérdések­ről korábban tartott kínai— vietnami tárgyalások kudar­cáért. Ezt követően újra azt bizonygatta, hogy a 8 pontos kínai indítvány alapján nor- malizálni lehetne a viszonyt. Han Nien-lung befejezésül megismételte azt a pénteki bejelentést, miszerint Kína egyoldalúan szabadon bocsát száz vietnami hadifoglyot és kész bármikor szabadon en­gedni minden vietnami hadi­foglyot, egyben pedig kéri a kínai hadifoglyok szabadon • bocsátását Phan Hien vietnami kül­ügyminiszter-helyettes vála­szában elsőként a hadifogoly­csere ügyével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy Kína egy­oldalú döntésének bejelenté­sével „komolytalan cseleke­detet követett el, amely két­séget támaszt jószándékáról szóló nyilatkozatai iránt”. A vietnami külügyminiszter­helyettes hozzátette: Kína rá akarja kényszeríteni állás­pontját Vietnamra. Ugyanakkor Phan Hien be­jelentette: Vietnam jóakara­tának jeleként, és attól a cél­tól vezérelve hogy elhárítsák a tárgyalások útjában álló akadályokat és a tárgyalások zsákutcába jutását megelő­zendő elfogadja a kínai fél javaslatát. Elküldi képviselőit, hogy azok találkozzanak a kí­nai fél megbízottjaival, a be­teg, vagy sebesült kínai hadi­foglyok egy csoportjának át­adásával kapcsolatban. Fela­datuk lesz az is, hogy fogad­ják azt a vietnami csoportot, amelyet a kínai fél küld vissza és megvitassák a há­ború idején fogságba esett összes személy hazatéréséhez szükséges intézkedéseket. A vietnami fél azt javasolja, hogy a találkozót május 21- én tartsák az úgynevezett ba­rátság határátkelőhelynél. A vietnami külügyminisz­ter-helyettes a továbbiakban a kínai küldött beszédére vá­laszolva emlékeztetett rá, hogy Peking változatlanul 12 hadosztályt összpontosít a ha­táron, megszállva tart tíznél több Vietnamhoz tartozó pon­tot, fegyveres provokációkai hajt végre szárazföldön, Viet­nam légterében és a tenge­ren. Phan Hien megemlítette, hogy a két hét közepén is volt ilyen jellegű provokáció, és hogy április vége óta kí­nai gépek naponta többször is felderítő és fenyegető jel­legű repüléseket hajtanak végre a határtérségben. Emel­lett — mutatott rá — Kína újabb támadással fenyege- tődzik. „Mindez arról tanús­kodik, hogy Kína a tárgyalá­sokkal csupán leplezni akar­ja igazi szándékát, a feszült­ség állandósítását a határtér­ségben” — mondotta, majd hosátette — Vietnam célja a tárgyalások meggyorsítása, Phan Hien megújította Viet­nam legutóbbi kiegésatő ja­vaslatát, amely szerint a két fél eredeti indítványainak el­Iszlám konferencia Az Izraellel — az Egyesült Államok égisze alatt — már­ciusban aláírt különbéke óta fokozódik Egyiptom nemzet­közi elszigeteltsége. Arabközi síkon bojkottintézkedéseket fo­ganatosítottak ellene: Egyip­tom küldötteit rendre „kigo-' lyóztnk” a közös szervezetek­ből. Kezdve az Arab Ligával, amelynek székhelyét Kairóból áthelyezték Tuniszba, egé­szen az arab jogászok szövet­ségéig, vagy a szakszervezetek egyesüléséig. Nem sok jót ígért Kairó számára a marokkói szent vá­rosban, Fezben kedden meg­nyílt 10. iszlám konferencia sem, amelyre Egyiptom kül­dötteit — bár az alapító tagok egyike — meg sem hívták. Maga az Iszlám konferencia, amely külügyminiszteri szin­ten folyik, 1969-ben annak kapcsán jött létre, hogy az izraeli megszállás alatt álló Jeruzsálem keleti részében felgyújtották az Al-Aksza me­csetet. Jeruzsálem ugyanis nemcsak a zsidók és keresz­tények szent városa, hanem Mekka és Medina után har­madikként — a sok százmil- liónyi mohamedán hívóé is. Az iszlám- országok tehát ezen az alapon is szolidárisak az izraeli agresszió következ­ményeinek megszüntetéséért küzdő arab hitsorsosaik har­cával. A mostani konferencián 44 ország képviselteti magát. (Távol maradt Egyiptom, Uganda és — egyáltalán nem elvi okokból — Irán). Az elsó fontosabb döntés egyike volt. hogy a résztvevők — Líbia javaslatára — egyhangúlag felfüggesztették Egyiptom tag­ságát a szervezetben. Kairó már előzetesen érzékenyen reagált arra, hogy nem hív­ták meg a fezi értekezletre. Az egyiptomi külügyminiszté­rium a lépést „törvénytelen­nek és a konferencia alapok­mányával ellentétesnek” mi­nősítette. A reneszánszát élő iszlám — Irán, Pakisztán, Líbia és több más ország példája tá­masztja ezt alá — az utóbbi években egyre inkább kezd- jelentős nemzetközi politikai tényezővé válni. Ráadásul, ezen országok laza csoporto­sulásában erősödik az anti- imperialista álláspont. Ezzel minden érdekeltnek — nem utolsósorban Egyiptomnak, amely eddig a testvérországok tetemes pénzügyi támogatásá­ban részesült — számolnia kell. A mostani értekezlet má­sik jellemzője: az Iszlám világ hajlik arra, hogy a palesztin probléma megoldását illetően egységes álláspontra helyez­kedjék. Ezzel összefüggésben érde­mes felfigyelni az Egyesült Arab Emírségek olajipari mi­niszterének — egyben az OPEC soros elnökének — Sza- id A] Oteibának minapi nyi­latkozatára. Szerinte az olaj­termelő arab országok és a Közös Piac államai közötti párbeszéd felvételének feltéte­le az, hogy az utóbbiak is­merjék el a Palesztinái Felsza­badítás! Szervezetet. Keserű pirulát kínált ezzel az olaj­gondokkal küzdő Nyugat-Eu- rópának. só pontjait felváltva tárgyal­nák meg újabb gesztust té­ve, kifejezte Vietnam készsé­gét, hogy előbb, vagyis a kö­vetkező, ötödik ülésen tűzzék napirendre a kínai javaslat első pontját „a baráti és jó­szomszédi kapcsolatok helyre- állításáról, a békés egymás mellett élés elvei alapján”. Ezt követően a hatodik ülé­sen lenne szó a vietnami ja­vaslat első pontjáról. A csaknem ötórás ülés után Phan Hien nyomban sajtóértekezletet tartott és ezen közölte, hogy a vietna­mi küldöttség már a szom­bati ülésen meg akarta tár­gyalni a kínai javaslat első pontját, de a kínai küldött­ség ezt visszautasította, mond­ván, hogy a vietnami javas­lat ésszerűtlen, alkalmatlan, veszélyes, és hogy a kínai ja­vaslat első pontját illetően „nem alapvető kérdésről van szó”. Akkor miért vette be a kínai fél nyolcpontos javas­latába ezt a pontot — tette fel a kérdést Phan Hien. Ez­után elmondotta, hogy míg a vietnami küldöttség nagy tü­relmet tanúsít, addig a kínai delegáció vezetője a tárgya­lást is sértegetésekre használ­ja fel. — Közölte egyben, hogy a két fél megegyezett a tárgyalások folytatásában és minthogy senki sem említette Pekinget ebből logikus a kö­vetkeztetés, hogy a helyszín változatlanul Hanoi marad. Szovjet—Jordániái tárgyalás A közel-keleti helyzet kér­déseiről, valamint a Szovjet­unió és Jordánia együttműkö­désének fejlődéséről cserélt véleményt Andrej Gnmiko és Hasszán Ibrahim pénteken Moszkvában. Az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminiszte­re fogadta a jordán hasemita királyság külügyi államminisz­terét, Husszein király külön- megbízottját, és baráti légkör­ben átfogó megbeszélést foly­tatott vele. Mint a megbeszélésről ki­adott közlemény rámutat, mindkét fél hangsúlyozta, hogy az egyiptomi—izraeli kü- lönalku megkötése tovább bo­nyolította a közel-keleti hely­zetet, és komoly akadályokat emelt a térség békéje és biz­tonsága megteremtéséhez ve­zető úton. A Szovjetunió és Jordánia határozottan elveti a külön megállapodásokat és úgy vélik, hogy azok csak Iz­rael és cinkosai expanzionista terveit szolgálják. A felek megelégedésüket fe­jezték ki a szovjet—jordániai kapcsolatok fejlődését illető­en. Andrej Gromiko pénteken ebédet adott Hasszán Ibrahim tiszteletére. Áz ebéden a két politikus baráti pohárköszön­tőt mondott. Jelképes jelentőséget is le­het tulajdonítani a ténynek, hogy épp a győzelem napján jelentették be: megszületett az elvi megállapodás a szovjet— amerikai tárgyalásokon, ame­lyek a hadászati fegyverek korlátozását célozzák. Hogyan tovább? — kérdi a világ. Nagy-Britanniában csak lassan tisztázódik az új kon­zervatív kormányzat vonala. Míg a királynői trónbeszéd, azaz valójában az új kor­mány programját körvonala­zó uralkodói nyilatkozat az alsóházban el nem hangzik, addig inkább csak az új ka­binet összetételéből próbálnak következtetni a politikai meg­figyelők. Kik is hát Thatcher asszony munkatársai? Nyugat-Európa másik nagy fontosságú eseménye a Fran­cia Kommunista Párt kong­resszusa. A tőkésvilágon be­lül a második legnagyobb kommunista párt határozza meg feladatait az elkövetkező évekre. Milyen utat mutat a franciáknak az FKP kong­resszusa? Hogyan tovább a SALT után? Hadd idézzük Carter ameri­kai elnököt; „A SALT-megál- lapodás csökkenteni fogja ar nukleáris pusztulás veszélyét... a világ szilárdabb, kiszámítha­tóbb, békésebb lesz.” To­vábbá: „a megállapodás mind mennyiségi, mint minőségi tekintetben korlátosa a fegy­verkezési versenyt”. Amikor hazánkban épp a béke- és barátsági hónap ren­dezvényei mozgósítják a tö­megeket, jókor jön a bizonyí­ték, hogy a békeharc eredmé­nyeket tud felmutatni, hogy nem pusztába kiáltott szó a Béke-világtanács jelszava „meg kell állítani a fegyver­kezési versenyt!” minden bi­zonnyal további előrelépés várható a SALT aláírása után az európai kelet—nyugati tárgyalásokon, így például a bécsi haderőcsőkkentési tár­gyaláson is. Emlékezetes, hogy a Szovjetunió (Leonyid Brezs- nyev március 3-i beszédében) számos új kezdeményezéssel élt — ezek a közeljövőben el­mozdíthatják a 'holtpontról a bécsi tárgyalásokat, amelyeket eddig is a NATO-országok merev magatartása nehezítette meg. A szocialista országok min­denkor azt vallották, hogy a politikai enyhülést követnie kell a katonai enyhülésnek is. Többször is javasolták már: fokozni kellene az úgyneve­zett „bizalomépítő intézkedé­sek” számát és hatását, úgy, ahogyan azt a helsinki záró­okmány ajánlotta. Ne feled­jük: jövőre Madridban Ismét összeül az európai biztonsági és együttműködési értekezlet — jó lenne, ha eddig már az előkészítő szakasz is konkrét eredményeket hozna. A magyar diplomácia ter­mészetesen különös erővel szorgalmazza az európai kér­dések megoldását. Meg lehe­tett számolni: az utóbbi évek­ben a magyar Külügyminiszté­rium 19 tőkésországnak tett konkrét javaslatokat arra, hogyan lehetne előbbre vinni a kétoldalú kapcsolatok fej­lesztésével az európai bizton­ság és együttműködés ügyét. A magyar társadalom május­ban, a béke és barátság hó­napján belül a Béke-világ- tanács által meghirdetett „eu­rópai biztonsági hét” kereté­ben is kifejezésre juttathatja, hogy helyesli és támogatja a magyar külpolitika európai kezdeményezéseit, igényli a földrész békés, nyugodt jövő­jét. Kik is Thatcher asz- szony közvetlen munkatár­sai, miniszterei? Az angol választási kam­pány idején az 53 éves poli­tikusnő, Thatcher asszony állt az érdeklődés reflektorfényé­ben. Mint kormányfőnek és mint pártvezérrtek nyilván ez­után is döntő szerepe lesz az új londoni kabinet tevékeny­ségének meghatározásában, de nyilván szóhoz jutnak itt köz­vetlen munkatársai, miniszte­rei is. Abból pedig, hogy ki­ket választott maga mellé, vagy, hogy épp kiket ha­gyott ki, következtetni lehet az új kormány irányvonalá­ra. A legfontosabb személyisé­gek közé lord Carrington külügyminiszter, Peter Wal­ker földművelésügyi minisz­ter, Francis Pym hadügymi­niszter, sir Geoffroy Howe pénzügyminiszter tartozik. Lord Carrington 1951-ben lett először kabinettag Churchill kormányában. A tőkéskörök egyik reprezentánsa, aki a Barclays Bank igeizgatótaná­csában éppúgy tag, mint a Rio Tinto vagy a Schweppes- cégek vezető szerveiben. Volt már hadügyminiszter is, így aztán jól ismeri a Nato ügye­it. Híve volt a Közös Piachoz történt angol csatlakozásnak, így joggal remélik Nagy-Bri- tannia nyugat-európai partne­rei, hogy szorosabbra fonja a szigetországot az európai kö­zösséghez fűző szálakat. A szocialista országokkal való együttműködés lehetőségét lord Carrington kevésbé uta­sítja el, mint Thatcher asz- szony, aki választási beszédei­ben sokszor szinte hideghá­borús hangot ütött meg. Peter Walker földművelés- ügyi minisztersége azt hiva­tott ellensúlyozni, hogy Ed­ward Heath, korábbi konzer­vatív miniszterelnök r»e-ií ke­rült be a kormányba. Waiter ugyanis az ő jobbkezesnek szá­mít. Így a Heath-vonalnak mégiscsak van képviselője az új kabinetben. Pym hadügy­miniszter amolyan „gentle­man-farmer”, nagybirtokos. igazi konzervatív politikusi ősei a XVII. század óta min­dig ott ültek a parlamentben; sokan számítottak külügymi­niszterré történő kinevezésére is. Sir Geoffroy Howe ügyvéd a szélsőjobboldalról indult el, sokáig Powell hírhedt nézete­it osztotta. A Heath-kormány- ban a Közös Piachoz való an­gol csatlakozás jogi előkészí­tését kapta feladatul, mostani pénzügyminiszteri megbízatá­sa annak jele lehet, hogy Nagy-Britannia előbb-utóbb csatlakozik a Közös Piac kö­zös pénzrendszeréhez is. Milyen utat mutat a franciáknak az FKP kong­resszusa? A francia főváros körüli „vörös övezetben” a kommu­nisták egyik fellegvára Saint- Ouen. A Szajna szigetén épült óriási sportcsarnok fo­gadta be a héten az FKP 23. kongresszusán részt vevő kül­dötteket és a külföldi vende­geket. (Az SZKP delegációját Borisz Ponomarjov, az MSZMP küldöttségét Óvári Miklós vezette. A már kiala­kult gyakorlat szerint a test­vérpártok üdvözletét vidéki városokban rendezett nagy­gyűléseken tolmácsolták. Óvá­ri Miklós Saint-Etienne-ben, a kerékpárgyátásáról híres iparvárosban tolmácsolta a magyar kommunisták rokon- szenvét, szolidaritását.) A kongresszus elé . Georges Marchais, a párt főtitkára ter­jesztette a Központi Bizottság beszámolóját, és azt a hatá­rozati javaslatot, amelynél! már a címe is sokatmondói „A jövő most kezdődik”... Ä francia kommunisták a jövő“ ért harcolnak, amelyet a tár­sadalmi haladás, a demokrá­cia, az önigazgatás, a nemze­ti függetlenség és a szocializ­mus jegyében képzelnek eV Küzdenek a mai tőkéspoliti- ka ellen, amelynek következ­ménye többek közt egymillió 800 ezer ember munkanélkü­liségre kárhoztatása. Georges Marchais elítélte a francia burzsoáziának azt a kísérletét,' hogy a Mltterrand-féle szocia­lista párttal próbálja kiszéle­síteni a maga hatalmi bázisát; Figyelmet érdemelt Marchais beszámolójának nemzetközi kérdésekkel foglal­kozó része, amelyben állást foglalt a kínai agresszió el­len, s összességében méltatta a szocialista országok törté­nelmi szerepét S itt kanyarodhatunk visz- sza heti összefoglalónk kezde­tére, a béke problematikájára. Marchais joggal állapíthatta meg, hogy a szocialista orszá­gok iélezése és megannyi ha­tározott akciója tette lehető­vé az emberiségnek, hogy vi­lágháború nélkül érjen meg immár több mint három év­tizedet Pálfy József Cserélje ki használt televízióját színestele vízióra! 1979. május 14—június 2-ig feláros tv- és hűtőgép­csereakció Hétfőn nyílik Salgótarjánban a 360. sz. korszerűsített háztartási bolt a Nógrád megvei Iparcikk-kískcrcskedcl&ii Vállalatnál. Salgótarján, Lakbrendezcsi Áruházban, Balassagyarmaton az cl •Utronszaküzletckbcn. (Helyijárati autóbusz-megáll ónál) Gazdag áruválasztékkal, udvarias kiszolgálással állunk a la­kosság cs közületek részére egyaránt 2 NÓGRÁD-1979.május 13., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents