Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)
1979-05-13 / 110. szám
Ebben az esztendőben kétszázezer darab sporttáska elkészítésére kapott megrendelést a francia ADIDAS cégtől a Fővárosi Kézműipari Vállalat pásztói telepének bőrdíszműrészlege. A bérmunkában készülő termékből havonta tizenötezer darabot készítenek az ügyes kezű lányok, asszonyok. A képen Pusztai Ferencné meós az elkészült, szemre is igen tetszetős táskák végellenőrzését végzi. — bábéi felv. — Fejlődő energetika T Tíz Óve létesítették az első energetikai rendszert Mongóliában. Az energetika azóta az ország dinamikusan fejlődő iparága. Jelenleg egy- milliárd kilowattóra villamos áramot termelnek. Szovjet és mongol tudósok tervei alapján bővül tovább a hálózat. A cél a kétmilliárd kilowattóra termelés elérése. Ha ez sikerül, akkor az egy főre jutó villamosenergia-terme- lés a korábbinak ötszörösére nő. Főz is, füstöl is ' Két főző-füstölőt vásárolt idén a Karancs Húsipari Kö- ' zös Vállalat. A speciális, automata gépek értéke egybeszámolva majdnem kétmillió iprint. Az ÉPGÉP által gyártott főző-füstölő több tucat féle termék készítésére alkalmas. Gyártható vele többek közt: füstölt és főtt oldalas, tarja, comb, sonka, karaj, stb. A két masinát jelenleg alapozzák a helyi tmk és a luc- falvai tsz szakemberei. Alkalmasint ebben a hónapban helyükre kerülnek, s termelni kezdenek a főző-füstölők. Korszerű technika - kedvezőbb és gazdaságosabb gyártmányszerkeze! Dinamikusan fejlődik a megyeszékhely két üveggyára Interjú a salgótarjáni városi pártbizottság első titkárával Salgótarján gazüasági-társadalmi-politikai-kuUurális fejlődése szempontjából mindig meghatározó szerepe volt a nagy és gazdag niunkásmúltra visszatekintő két üveggyárnak. Fejlődésük az utóbbi két tervciklusban jelentősen felgyorsult. A régi épületek helyén újak emelkedtek, új technika, technológia vonult be a különböző üzemekbe. A jelentős összegű beruházások eredményeként ugrásszerűen kulturáltabbá váltak a dolgozók munka- és életkörülményei, megjavultak az egészségügyi ellátás feltételei. Mivel nemcsak a város, hanem a megye gazdaságában, iparfejlesztésében is fontos helyet foglal el mind a két gyár, a megyei pártbizottság legutóbbi ülésén Ozsvárt Józsefnek, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagjának, a salgótarjáni városi pártbizottság első titkárának szóbeli előterjesztése alapján értékelte a két termelő-gazdálkodó egység eddigi munkáját és meghatározta a további tennivalókat. Ebből az alkalomból kerestük fel Ozsvárt József elvtársat, s megkértük, hogy válaszoljon a két gyárral kapcsolatos kérdéseinkre. — Miként látja a városi pártbizottság a két gyár szerepét a város gazdasági életében, milyen tények bizo- nyítják dinamikus, sokoldalú fejlődését? — A Központi Bizottság gazdaságpolitikai bizottsága 1974-ben megvizsgálta a megye iparszerkezetét és megszabta a további feladatokat, köztük a szilikátipar erőteljes fejlesztését. Ennek megfelelően került sor a két üveggyár fejlesztésére, ami a korábbi időszakhoz képest egyedülálló, ákár előbbi önmagához, akár más gyárakhoz viszonyítjuk, kivéve a Salgótarjáni Kohászati Üzemeket. A fejlesztések jól beilleszkednek a népgazdaság és a megye iparfejlesztési elképzeléseibe. Szerepe, jelentősége pedig tovább nőtt. A város ipara által előállított termékek 16,8 százaléka innen kerül ki. A termelési érték növekedési üteme a síküveggyárban 1977-től kezdve meghaladja, az öblösüveggyárban pedig eléri a megyei átlagot. Jelentőségüket, szerepüket, fejlődőképességüket bizonyítja, hogy a város ipari beruházásainak 50 százaléka ebben a két gyárban valósul meg. Ebből az összegből létesül a Zagyva III. továbbfeldolgozó üzeme, valamint a Salgó I. beruházása. — Ab előnyös változások tükröződnek-e s piád igényekhez gyorsan Igazodó gyártmányszerkezet alakulásában, az exportnövekedésben, valamint a termelés gazdaságosságában. — A jelentős beruházások olyan műszaki, technikai, technológiai fejlesztést eredményeztek, amelyek jelentősen hozzájárultak a korszerűbb gyártmányszerkezet kialakításához. Ebben szerepe volt a felgyorsult kül- és belföldi igényeknek is. Az öblös- üveggyárban új gyártási eljárásokat vezettek be, amelyek új, tetszetősebb fazonú és delcorú termékek előállítását tették lehetővé. Ebben az évben a programba vett termékek harminc százalékát korszerűsítik. A fejlesztés eredményeként jelentősen nőtt az automata gépeken előállított áruk mennyisége. A síküveggyárban bevezetett ASAHI- technológia pedig lehetővé tette, hogy a termelés 40 százaléka A és B minőségű termék legyen. A céltudatos, előrelátó fejlesztések előnyei jól tükröződnek az exporttermelés növekedésében is. A város nyolc exportáló vállalata álta elért exportbevételből 16 százalékot képvisel a két gyár termékeivel. , Tőkésexportjuk a városi üzemek ez irányú tevékenységének 22 százalékát teszik ki. Az ötödik ötéves terv eddig eltelt idejében az öblösüveggyár évenként 6—19 százalékkal növelte exportját. Ez azért következett be, mert javult a termékek minősége, nőtt a piacképességük. Ami pedig az export gazdaságosságát illeti, az kedvezőbb képet mutat az öblösüveggyárban, mint a síküveggyárban. — Az elért sikerek menynyiben függenek össze a vezetés színvonalának alakulásával, mi jellemzi a gazdasági vezetők irányító, szervező, ellenőrző munkáját? — Az előbb felsorolt eredmények elérésében döntő szerepe volt a vállalati kollektíváknak, köztük a vezetőknek. Kezdeményezéseik, vállalásaik, hosszabb és rövidebb távú célokat szolgáló Intézkedéseik jól képviselik a népgazdasági érdekeket. Ügy látjuk, hogy mindkét helyen az elhatározott célok megvalósítása felé haladnak. Ez jórészt azért következett be, mert mindkét helyen fiatal műszaki szakemberekkel erősítették meg a vezetést. E tekintetben, különösen a síküveggyárban bekövetkezett előnyös változások dicsérhe- tők. Elismerésre méltó az a tevékenység is, amelyet a beruházások sikeres fejlesztésénél megvalósítottak. — A városi pártbizottság megítélése szerint melyek a termelés, gazdálkodás, beruházás gyenge pontjai? — Még nagyobb elismeréssel szólhatnék az eddigi tevékenységről, ha a termelés mennyiségi növekedése még nagyobb minőségi és exportgazdaságossági eredményekkel párosult. volna, ha több olyan intézkedés születik, amelyek jelentősen mérsékelik a gyártási, a feldolgozási és szállítási területeken fellelhető selejt mennyiségét, ha nagyobb gondot fordítottak volna a készletgazdálkodás alakulására. Még mindig sok tennivalót és főleg lehetőséget látok az üzem- és munkaszervezés, az üzemi rend és _ munkafegyelem további javításában. Jóleső érzéssel mondhatom,, hogy a beruházások a korábbi évekhez képest jobb ütemberi haladnak. Ugyanakkor felhívom a figyelmet arra, hogy az új termelőegységek zökkenőmentes beindítása, a folyamatos termelés feltételeinek megteremtése sem jelent kisebb feladatot. — A hiányosságok mérsékléséhez, illetve megszüntetéséhez megvannak-e a szükséges feltételek? — Igen. Két garanciát látok erre. Az egyik az, hogy a gyárak olyan hozzáértő, jó szakmai felkészültségű, kezdeményező, az újat is vállaló munkásgárdával rendelkeznek, amelyek a jelenleginél nagyobb feladatok jó elvégzésére is képesek. Külön erőssége a két gyárnak, hogy sok fiatal dolgozik mindkét helyen. A másik: olyan korszerű műszaki, technikai, technológiai fejlődés következett be, amelyek a megnövekedett, magasabb igényű feladatok jó elvégzéséhez biztos alapot adnak. — Kérem, mondja el, hogy a gyárak pártbizottságai mit tettek a dinamikus fejlődés, a termelés gazdaságossága, a beruházások határidőre történő befejezése érdekében? — Mindkét pártbizottság helyesen és előrelátóan Ismerte fel, hogy a helyi politika megvalósítása tólük a gazdaságpolitikai feladatok jó elvégzését követeli meg. Ennek megfelelően munkájuk középpontjába a gyár előtt álló legfontosabb tennivalókat — beruházás, gyártmányszerke- zet-korszerűsítés, exportnövelés és gazdaságosság, minőség javítása stb. — állították. Ügy ítéljük meg, hogy a célok elérése érdekében növekedett felelősségvállalásuk, kezdeményezőkészségük, határozottabba vált termelést segítő, szervező, ellenőrző munkájuk. Tevékenységük hatására jelentősen nőtt a gazdasági munkával összefüggő pártmegbízatások száma. De sokat segített az alapszervezeteknek az a munkamódszere, amely céltudatosabbá tette tér vékenységüket. — Mondana néhány szót a további tennivalókról? — A pártbizottságok gazdaságirányító, szervező, ellenőrző és politikai munkájának középpontjába továbbra is a népgazdasági egyensúl, i helyzetet javító feltételek :ialakí- tását kell állítani. Enne k kapcsán először arról s :ólnék, ami mindkét gyárban izonos tennivalót jelent. Lezárult a mennyiségi növekedés korszaka, minden területen előtérbe került — vezetés, irányítás, szervezettség, hatékonyság, munkafegyelem stb. — a termelés minőségi követelményeinek teljesítése. Ez egyet jelent a hatékonyság és a minőség jelentős javításával. Amiben eltérőek a feladatok, az a következő: a síküveggyár stabilizálja a Zagyva III. termelési eredményeit, növelje a minőségi üveggyártás arányát, határidőre oldja meg a tovóbbfel- dolgozó üzem sikeres indítását. Az előbbiek feltételei az eredményes gazdálkodásnak és a nyereséges exporttevékenység kialakításának. Az öblösüveggyár vezetői a még kedvezőbb gyártmányszerkezet kialakítására törekedjenek, erősítsék tovább a tőkéspiacokon elért pozíciójukat és javítsák termékeik exportgazdaságosságát. — Miben és milyen módszerekkel kívánja segíteni a városi pártbizottság az üveggyárakban tevékenykedő pártszervek, szervezetek éa kommunisták termelést, gazdálkodást előrelendítő tevékenységét? — Eddig is megkülönböztetett figyelemmel kísértük a két gyár pártbizottságának termelést, gazdálkodást, beruházást és vezetést támogató tevékenységét. Mind a megyei,' mind pedig a városi bizottság testületi ülésein többször szerepelt az üveggyárak tevékenységének elemzése,' munkájuk további segítése.' Az elkövetkezendő időkben' a városi pártbizottság jelentőségüknek megfelelően kiemelt figyelmet fordít az üzemi pártszervek megerősítésére. a kádermunka, a vezetés színvonalának javítására, a hatékonyabb, szervezettebb, fegyelmezettebb munkavégzés feltételeinek megteremtésére, a Központi Bizottság 1978. október 12-1, a megyei pártbizottság 1979. áprilisi, „Az építő- és építőanvag-iPar helyzete és továbbfejlesztésének feladatairól” szóló határozat szellemében — fejezte be nyilatkozatát Ozsvárt József. Venesz Károly Azt mondják, olyan szép, bensőséges ünnepséget rendeztek Kiss László búcsúztatására, hogy még napok múltán sem feledték. Pedig semmi különösebb külsőségre nem adtak, hanem inkább a munkájának méltatása volt az igazi. A szó őszinte szeretettől csengett a nyugállományba vonuló iránt. Maga a párt járási első titkára méltatta az ünnepeltet. Igaz, ez kijárt Kiss Lászlónak, hiszen hosz- szú éveken keresztül, mint párttitkár állt Buják élén, aminek az eredménye látható mindenütt a községben. Híre volt annak, mit talpaltak vezetésével a községi kultúrház építése érdekében. Aztán az utcák, a volt régi sárosak, városinak is beülök lettek. De, ha az iskoláról, óvodáról volt szó, nem maradhatott ki belőle. Ahogyan nem a földművelés nagy változásaiból sem. Olyan következetesen taposott, ha a közösség érdekeiről volt szó, hogy már szólásmondássá vált a faluban: „Kiss László, a vaskalapos...” Válóczi Tibor az egyik pártember fogalmazta meg találóan Kiss Lászlóról: — Vaskalapos volt . . .? A község érdekében, mert csak úgy, ahogyan ő csinálta, úgy lehetett ezt csinálni . . . Hát nyilván a vaskalapos- ságot sem a rosszabbik értelemben gondolják róla Bujákon, hanem inkább az elismerést érdemlő érzéssel, mert nála, ha munkáról volt szó, a visszalépést nemigen ismerte, de mások sem ismerhették, akik körülötte éltek. Egyébként a búcsúztatáson az első titkár ezt olyan szépen, szívhez szólóan elmondta, hogy átmelegedtek tőle az emberek. Lacinak elhomályosodott a szeme, pedig még mindig olyan kemény természetű, mint volt. A napokban azt mondta erre a búcsúztatásra utalva: — Tulajdonképpen még így, a nyugdíjban is, szolgálatára állok a pártnak. Mert az ilyen szolgálat csak a halállal járhat le . . . Az biztos, Bujákon nélküle elképzelhetetlen a pártmunka még ma is. Maradt is a pártvezetőségben, mert igényt tartanak a tapasztalatára. Csak már, mint régen, nem kell örökké talpon állnia. Nem is volna szabad, mert hiába, az évek vonulnak, fogy az ember egészsége is. Ö is a szívével bajlódik, az idegei a leghíresebb időjóst is túlszárnyalják. Még a bujáki hegyek fölött híre-hamva sincs a rossz Időnek, de ő már megérzi. Most aztán lesz ideje megrenováltatnia magát. Egyébként már így is jókat alszik, aztán csak úgy, pizsamakabátban rendezkedik az udvaron, ahol mindig van tennivaló. Gyönyörködik szép, serdülő unokájában, jóízűen megfrüstököl, egy kicsi kis étvágycsinálóval előtte, aztán az újságok, a könyvek, és múlik a nap. Jókedvűen, mint akinek igazán kedvére való dolgok történnek körülötte — mondta a napokban. — Igazán nagyon élvezem ezt a személyes szabadságot... Máris látszik az arcán a nyugalom, mert szépen kisimult a bőre, amit ruggbarní- tott a nap. Hófehér haja pedig direkt illik az arcához. A beszédje is könnyed, vidám, egyszóval Kiss Lacinak jót tett a pihenés. Akkor komorodik el, amikor átfutnak gondolatában az elmúlt évek. A cigaretta füstje mögé rejtett arca megrándul, a hangja is halkabbra fordul. — Nem volt könnyű, nem. De a megérzések . . . Azt mondta, hogy egy cselédsorban felnőtt ember csak lassan, ahogyan, az érzelmei vezetik, juthat el a mozgalomig. Elejében az értelem érésével érzi, hogy ami van, nem jó, de az utat nem rögtön találja, keresni kell. Végigélte gyerekéveit a summásszülők- kel lent az alföldi emberőrlőben, aztán majd a saját gondjaira bízva kint, a legelőn, hetekén át a jószág mellett, azon élve, ami akkor jutott a cselédnek. Ott hallotta először azt a nevet, hogy Abbázia. Oda ment reggelizni a báró, majd visszatelefonozott, hogy a kalapját vigyék utána. A jószág mellett pedig kiszáradt a kenyér, mélyhidegre hűlt az éjszaka. Kérdezte egyszer az apját: — Hogyan van ez így, apám? — így van, mert így kell lennie . . ! Aztán egyszer, amikor már a katonaruhát viselte, és dü- börgött a világ, a parancsnoka pofon ütötte, mert megkésett egy válasszal. Egyszer, kétszer, majd harmadszor is ütött. Akkor érzett egy különös, feszítőerőt a testében és felkiáltott. — Na, jöjjön a következő... — ropogott az álla. Meghökkentő volt a tekintete, visszahőkölt a verekedő parancsnok és Kiss László érezte, hogy az erő visszatartja az igazságtalanságot. Abba a nemzedékbe tartozik, amelyik végigküzdötte azokat a legkeservesebb időket. De Kiss László küzdött, keményen, munkásösztönnel. Már itthon voltak, kint a Selyemréten építették az erdei utat, amikor a munkabért nem tisztességgel számolták el nekik. Kiérezték az emberek, hogy méltó képviselőjük Kiss László. Rendbe tette nekik a dolgokat okos tárgyalással, és azóta, ha valamiről szó esett az emberek dolgában, mindig úgy mondták: — Eredj, László, intézkedj... Hát így került lépésről lépésre, mindig a nép javát szolgálva a község élére. Nem a népszerűséget hajtva, hanem a közösségi érdekeket képviselve. Amikor Pásztor Miska bácsi, a volt direktóriumi ember, mint községi vezető maga mellé szólította á tanácsházára, a termelési ügyek intézésére, nem engedte meg senkinek sem, hogy a törvénytől eltérően dolgozzon! Molnár János szőke volna a tanúja, hogy a büntetést is kiszabta rá, mert nem akarta tudomásul venni, hogy változott a világ. Azt mondta a nehéz időkre utalva: — Végül is belátták az emberek, hogy áz érdekeikben történik itt minden . . . Persze, hogy belátták, hiszen őt választották a legnehezebb időben is a közös gazdaság élére, innen került aztán évekre a párt szolgálatába, amikor már nem csak egy községet, hanem a környezőeket is irányította. Aztán mikor újból visszatért Bujákra, akkor választották meg párttitkárnak. Már felkészült, tanult ember lett, és maradt nagyon következetes, ha a nép dolgáról volt szó. — Az emberek szeretik a következetességet, nekem ez a tapasztalatom ... — mondta, miközben egy cigarettára gyújtott, hogy a múlt idézte aggodalmakat felengedje. Nyugállományba került Kiss László, a pártmunkás. Buják hűséges fia. Megérdemelt pihenőre vonult. Számára most egy új élet kezdődött, sokat ígérő, mint voltak az elmúlt gazdag évek . .. Bobál Gyula NÓGRÁD - 1979. május 13., vasárnap