Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-12 / 109. szám

Bizalomkellő megállapodás A nemzetközi közvélemény számára már aligha okozott meglepetést, amikor szerdán Cyrus Vance amerikai külügy­miniszter bejelentette: a szovjet és az amerikai fél meg­bízottai lényegében befejezték tárgyalásaikat a SALT—II- ről. Utasították a genfi delegációkat, hogy készítsék el a szerződés közös tervezetének szövegét és jussanak megegye­zésre abban a néhány másodrendű kérdésben, amely még nem nyert megoldást. Megállapodtak abban, hogy a szer­ződést a legmagasabb szinten írják alá. Moszkvában beje­lentették, hogy Brezsnyev és Carter csúcstalálkozójára jú- pius 15-e és 18-a között Bécsben kerül sor. I Június Íj. és 18. közölt Szovjet-amerikai csúcstalálkozó Bécsben ßrezsm/ev és Carter aláírja a SÁL T-megállapodásokat Hatévi munka után létrejött tehát az elvi megállapo­dás a SALT—II. egyezményről. Ez még akkor is biztató fejlemény, ha figyelembe vesszük, hogy a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról szóló dokumentum aláírá­sáig további diplomáciai aprómunkára van szükség. Ez a tény önmagában is érzékelteti a készülő egyezmény jelen­tőségét, egyszersmind azokat a nehézségeket, amelyeket le kellett győzni, továbbá azokat az akadályokat, amelyeket az amerikai félnek el kell hárítania. Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy a két fél között létrejött megállapodás alapján Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke és James Carter, az Egyesült Államok elnöke találkozóját előreláthatólag június 15. és 18. között tartják meg Bécs­ben, az Osztrák Köztársaság fővárosában. Brezsnyev és Carter talál­kozóján jóváhagyja és aláírja a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról szóló szovjet —amerikai szerződést, amely­nek kidolgozását most feje­zik be, és megvitat más olyan kérdéseket is, amelyek egy­aránt számot tartanak a Szovjetunió és az Egyesült Államök kölcsönös érdeklő­désére. (MTI) Arról van ugyanis szó, hogy az Egyesült Államokban — noha a lakosság többsége a különböző közvélemény-kutatá­sok adatai szerint helyesli a szovjet—amerikai kapcsolatok , fejlesztését és azon belül a SALT—II. mielőbbi aláírását — befolyásos erők még a jelenlegi szakaszban is megkísérel­nek befolyást gyakorolni a törvényhozásra. (Mint ismeretes, ahhoz, hogy az új megállapodás életbe léphessen, a szenátus kétharmadának kell jóváhagynia.) Az enyhülés amerikai ellenfelei, a hadiipar-komplexumhoz kötődő körök elsősor­ban azért lépnek fel a SALT ellen, mert jelentős profitvesz­teségtől tartanak, s ettől elválaszthatatlanok politikai érde­keik. Ezek a körök az „Egyesüt Államok biztonságára” való hivatkozással eddig is nyomást gyakoroltak a törvény- hozásra és a Fehér Házra. Ugyanakkor vitát provokáltak az egyezmény végrehajtásának ellenőrzéséről. Harold Brown hadügyminiszter a szerdai hivatalos bejelentést követő nyi­latkozatában ismételten hangsúlyozta, hogy a kormány ren­delkezik a megbízható ellenőrzés eszközeivel. Howard Ba­ker, a republikánus kisebbség vezetője még ezek után is úgy vélekedett, hogy a szenátus vagy elutasítja, vagy továb­bi tárgyalás céljából visszaküldi az elnöknek az egyezményt. S, mivel az eljárási procedúra belenyúlik az őszbe, politi­kai megfigyelők szerint ez annyit jelent, hogy a vita idején már javában iolyik majd a pártokban az elnökjelölési harc — ergo a SALT—II. a soron következő amerikai választá­sok témája lesz. Ez pedig nem könnyíti meg Carter dolgát. Az említett tények ismeretében igazat kell adnunk az ÁPN kommentátorának, aki a washingtoni bejelentésre rea­gálva, egyebek között megállapította: — az aláírásra váró szerződés értékelésénél abból kell kiindulnunk, hogy mint minden olyan megállapbdás, amely kompromisszumok árán születik, és kölcsönös engedmények révén kielégíti mind­két fél érdekeit, nem lehet minden részletében tökéletes. Az új SALT-egyezményben azonban kifejeződik a felek­nek az a kölcsönös törekvése, hogy az egyenlő biztonság alapján határt szabjanak a legveszedelmesebb és a legkölt­ségesebb fegyverfajták további felhalmozásának. Ebből indulnak ki Moszkvában, amikor a SALT—n. aláírását és majdani életbeléptetését önmagában is rendkí­vül fontos gyakorlati lépésnek tekintik a nukleáris leszere­lés útján. Hiszen a szerződés lehetőséget, teremtene a SALT—III. tárgyalások megkezdésére, a leszerelés más te­rületein, így a haderőcsökkentésben való előrelépésre, ked­vezően befolyásolná a szovjet—amerikai viszonyt és az álta­lános nemzetközi légkört. Erre utalt az amerikai néphez intézett üzenetében Leonyid Brezsnyev is, amikor megálla­pította, hogy a két nép közötti bizalom és a megértés nagy­mértékben függ azoktól a sikerektől, amelyeket a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kormánya együttes erőfeszí­tésekkel érhet el korunk olyan létfontosságú kérdéseinek megoldásában, mint a fegyverkezési verseny megszüntetése. Fontos lépésnek minősítették és üdvözölték a SALT—II- ről létrejött elvi megállapodást Washington szövetségeseinek fővárosaiban is. Az első reagálások arról tanúskodnak, hogy napjainkban a tőkésvilágban is túlsúlyban vannak azok az erők, amelyek az egyezményben bizalomkeltő lépést látnak, s a nemzetközi kapcsolatok további javulását várják tőle. Kanyó András I • ,. , : n ' .-. Folytatta munkáját az FKP kongresszusa Baracs Dénes és Kovács Ferenc, az MTI tudósítói je­lentik: Pénteken reggel a Saint Ouen-i sportcsarnokban foly­tatta tanácskozását a Francia Kommunista Párt szerdán megnyílt XXIII. kongresszusa. A L’Humanité, a Francia KP napilapja pénteki számá­ban botrányos beavatkozás­nak minősíti az amerikai kül­ügyminisztérium szóvivőjé­nek, Tom Restonnak a kong­resszusról szóló nyilatkozatát. A szóvivő, mint a lap megír­ja, a következő szavakkal „méltatta” a XXIII. kongresz- szust: „az FKP szakítása a szocialistákkal és közeledése Moszkvához megerősíteni lát­szik a kétkedéseinket azok­kal az állításokkal kapcsolat­ban, hogy a nyugat-európai kommunista pártok elfogadják a nyugati értékrendet és a demokratikus gyakorlatot”. A lap megjegyzi, hogy az emlí­tett nyugati értékrendet és demokratikus gyakorlatot a legutóbb jól illusztrálta az amerikai külügyminisztérium beavatkozása az olasz belpo­litikába. A lap vitatkozik azokkal a nézetekkel, hogy a XXIII. kongresszus a „várakozás”, vagy a visszahúzódás tanács­kozása lenne. A beszámolóból kitűnik — írja Laurent Sali- ni —, hogy nincs ellentét az alapokon és a csúcsokon meg­valósuló baloldali egység kö­zött. Pierre Beregovoy, a szocia­lista párt képviselője az FKP kongresszusán viszont kije­lentette, hogy véleménye sze­rint Marchais beszámolója be­zárja a jövőre a kaput a bal­oldal egysége előtt. A töme­gek körében megvalósuló egy­ségnek — fejtette ki — a szo­cialista és a kommunista dol­gozók között kell létrejönnie, és hogyan születhet meg, ha a szocialisták olyanok, ami­lyeneknek Marchais jellemez­te őket? Ugyanakkor Bere­govoy elismerte, hogy az FKP főtitkárának beszámolója nem zárja ki teljesen a szocialista párttal való szövetség távla­tát, azt továbbra is elenged­hetetlennek tekinti, beleértve a csúcsszintű szövetséget is. Vietnami nyilatkozat Vendégek látogatása A vietnami ifjúsági kül­döttség, mely Dang Quoc Bao- nak, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága tag­jának, a Ho Si Minh Kom­munista Ifjúsági Szövetség központi bizottsága első tit­kárának vezetésével hazánk­ban tartózkodik, pénteken látogatást tett a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség szék­házában. A vendégeket Ernes­to Ottone Fernandez a vi­lágszervezet elnöke, Barabás Miklós főtitkár és Pham Van Chong, a DÍVSZ vietnami képviselője fogadta. Dang Quoc Bao megbeszélést foly­tatott a világszervezet veze­tőivel. Szovjet hadihajók vietna­mi kikötőkben tett látogatá­saival kapcsolatos külföldi híresztelésekre válaszolt a vietnami külügyminisztéri­um szóvivője. A szóvivő pén­teken Hanoiban közzétett nyi­latkozatában a többi között kijelentette: „a szovjet ha­dihajók látogatásai vietnami kikötőkben természetes do­log két baráti kapcsolatokat fenntartó ország között, s teljes összhangban van a nemzetközi közösségben szé­les körben elfogadott gyakor­lattal és elvekkel”. A hanoi külügyi szóvivő hozzátette azt is, hogy „Vi­etnam külpolitikájának lé­nyege a függetlenség, szuvere­nitás, béke, barátság és nem­zetközi együttműködés. Viet­nam nem ad otthont idegen katonai bázisnak és egyetlen országnak sem engedi meg, hogy területét harmadik or­szág függetlensége, szuvere­nitása és területi integritá­sa elleni fenyegetésre hasz­nálja fel”. A vietnami külügyi szóvi­vő nyilatkozata válasznak tekinthető azokra az elsősor­ban amerikai és kínai állítá­sokra, amelyek szovjet hadi­hajók vietnami kikötőkben, köztük Cam Ranhban tett lá­togatásait úgy próbálták be­állítani, mintha a Szovjetunió­nak tengerészeti bázisai len­nének Vietnam területén. (MTI) Uganda Afrika gyöngyszeme— „Jól tudjuk: ez az utolsó lehetőség az egységes Ugan­da megteremtésére. Meggyő­ződésem, hogy ezt az alkal­mat nem szalasztjuk el — ha­csak nem esünk mi is a sze­mélyes hatalmi ambíciók, a törzsi ellenségeskedések csap­dájába” — mondta az Ugan­dái Nemzeti Felszabadítási Front (UNLF) végrehajtó ta­nácsának egy tagja, röviddel azután, hogy a front csapatai tanzániai támogatással elfog­lalták Kampalát. ők ellenőr­zik ma már az ország terüle­tének döntő részét. Ahová csak megérkeztek, felszabadí­tókként üdvözölték őket az emberek — az ugandai nép fellélegzett. Áldatlan örökség Ez a hazánknál két és fél­szer nagyobb, mintegy 13 mil­lió lakosú ország brit gyar­mat volt: 1962-ben nyerte el függetlenségét. Akkor — Churchill szavaival — Afrika gyöngyszemének számított, jól termő kávé-, tea-, gyapot- ültetvényekkel, gazdag nyers­anyaglelőhelyekkel, s nem utolsósorban merész álmo­kat szövögető lakossággal. A gyöngyszem fényét azonban hamarosan elhomályosították a törzsi összecsapások, a sze­paratista törekvések, a hatal­mi harcok, amelyeken Mil­ton Obote akkori elnök máz nem tudott felülkerekedni. 1971. január 25-én katonai puccs távolította el az ország éléről. Uganda új elnöke Idi Amin Dada lett. Akik hata­lomra segítették, a belső vi­szály megszüntetését várták a — magát, pártatlan politikus­nak, Uganda atyjának” ne­vező — marsalltól. Valószínű­leg még legrosszabb álmuk­ban sem gondolták volna, hogy Idi Amin egyszer majd kihívóan önző, diktatórikus országlásával válik hírhedtté, s Ugandában olyan kárt tesz, amit aligha lehet rövid idő alatt helyrehozni. A kelet-afrikai ország ve­zetői tisztában vannak azzal, hogy Ugandának mindenek­előtt egységre van szüksége. A hétköznapok gyakorlatá­ban először a lakosság ellátá­sát kell megoldaniuk. Az ál­lamkassza azonban üres, az alapvető élelmiszerekből és fogyasztási cikkekből általá­nos a hiány, az infláció egy­re nő, a feketepiac, a csem­pészet virágzik. Ugandai for­rások kétmilliárd dollárra becsülik azt az összeget, amely a gazdaság talpraállá- sához elengedhetetlen lenne. Az ország, amely gazdasági­lag mindig jobb helyzetben volt, mint szomszédai, most romokban hever: az üzemek többsége a harcok során meg­rongálódott, a munkanélküli­ség soha nem látott mérete­ket öltött, a lakosság 90 szá­zalékának munkát adó mező- gazdasági termelés számotte­vően visszaesett, a kávé-, tea-, gyapotültetvények tönkre­mentek. Jóllehet, Uganda a Brit Nemzetközösség legna­gyobb kávétermelője és -ex­portőre volt, az ország devi­zatartalékai a nyolc eszten­dős Amin-korszak alatt gya­korlatilag elfogytak. (Az adós­ságállomány csupán a külföl­di olajcégekkel szemben el­éri a 14 millió dollárt.) Legalább ilyen szomorú az ország helyzete politikai, pszichológiai értelemben. Yusuf Lule, az ideiglenes kormány vezetője első nyilat­kozatában óvta a lakosságot a bosszútól: kijelentette, hogy Amint és embereit, mihelyt kézre kerülnek, bíróság előtt kell felelősségre vonni. Ez azért volt bölcs lépés Lulétól, mert személyes kiállásával is a nemzeti megbékélést segí­tette. Idi Amin az elmúlt nyolc év alatt több tízezer embert gyilkoltatott meg, s most bukása után fennáll az I romokban 4 metlen irtóhadjáratot, főleg a marsall eddig kiváltságokat élvező törzse, a kakvák és a núbiai zsoldosok ellen. Az új kormány a rend helyreállítá­sa érdekében megkezdte a fegyveres erők és a rendőr­ség újjászervezését is, s kilá­tásba helyezte, hogy amint a háború befejeződik, és a hely­zet normalizálódik, a tanzá­niaiak távoznak az országból. HETEROGÉN VEZETÉS Hatalmas feladatok súlya nehezedik Uganda új veze­tőire külpolitikai téren is. Az ideiglenes kormány feje első sajtóértekezletén hangsúlyoz­ta, hogy országa jó kapcsola­tokra törekszik a szomszédos államokkal, s az egész afrikai közösséggel. Tiszteletben kí­vánja tartani az el nem köte­lezettség elveit, az ENSZ és az Afrikai Egységszervezet alapokmányát. A kontinensen Tanzánia az elsők között is­merte el az új kabinetet Botswanával, Etiópiával, Mo- zambikkal és Zambiával együtt. Afrikában általában megkönnyebbüléssel fogad­ták az Amin-rendszer buká­sát, amely néhány esztendeje Tanzánia-ellenes akcióival Az már az új vezetés sok­színű összetételét jelzi, hogy fokozott az érdeklődés az új Uganda iránt a fejlett tőkés­országok, elsősorban a volt gyarmattartó, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok ré­széről. London egy percig sem késlekedett Lule elisme­résével, Washington pedig el­ső lépésként az Amin-rend­szer ellen elrendelt amerikai segély- és kereskedelmj em­bargót oldotta fel „jóindula­ta” jeléül. Megfigyelők sze­rint nagyon is valószínű, hogy ez a két tőkésország Amin bukásával az Ugandában ko­rábban elvesztett pozícióit kí­vánja visszaszerezni. Ezt a nyugati törekvést se­gíti, hogy Yusuf Lule kabi­netjének még nincs határo­zott politikai irányvonala. En­nek elsődleges oka, hogy a kormányban a marxistáktól a monarchistákig az ugandai emigránsok valamennyi szá­mottevő politikai csoportosu­lása helyet kapott. A törzsi összetételt tekintve a bagan- dák és az akolik, az ország két legnagyobb törzsének kép­viselői vannak többségben a vezetésben. A 67 éves Yusuf Lule — baganda, személyében kétéves átmeneti időszakra kompromisszumot kötöttek az Ugandai Nemzeti Felszabadí­tási Front különböző csoport­jai. Azután szabad választá­sokat ígérnek, s ha hinni le­het nyilatkozataiknak, Ugan­da népére bízzák a döntést: NÓGRÁD - 1979. május 12., szombat a veszély, hogy a felbőszült csak ártott az egység ügyé- merre kíván haladni? tömegek folytatják az értei- nek a földrészen. Kocsi Margit üia u'cfnaml—hínai tárgyalás Zalai István, az MTI tudósí­tója írja: A hanoi nemzetközi klub­ban szombaton reggel 9 óra­kor tárgyalóasztalhoz ül a vietnami és a kínai tárgyaló • küldöttség. Ez lesz a kormány­közi megbeszélések negyedik fordulója. A korábban kiala­kított sorrend szerint szom­baton elsőként Han Nien- lung kínai külügyminiszter­helyettes beszél, ezt követi ms;i Phan Hien vietnámi külügyminiszter-helyettes vá­lasza. Valószínű, hogy az ed­digi szokásoknak megfelelő­en a vietnami küldöttség ve­zetője közvetlenül a találkozó után sajtóértekezletet tart. Salvaifori fpüeménvek Temetés — tüntetés Tizenotezres tömeg kísérte utolsó útjára csütörtökön azt a tizenhét embert, akinek az életét kedden oltották ki a salvadori rendőrség lövedékei. A temetési menet a San Sal- vador-i katedrális előtti térről a véres események színhelyé­ről indult el. A tömegből rend- szerellenes jelszavakat kiáltoz­tak, és a menet — hírügynöksé­gi jelentések szerint —végül is hatalmas kormányellenes de­monstrációvá vált. Egyházi források közölték, hogy a kór­házban újabb három személy halt bele keddi sérüléseibe, s ezzel 23-ra emelkedett a rendőrség brutális fellépése halálos áldozatainak a száma. A helyszíni beszámolók szerint a Népi Forradalmi Tömb túszszedési akciója a rendszerrel szembeni ellenál­lás fokozódásához vezetett. Hírek érkeztek arról, hogy a közép-amerikai ország több körzetében baloldali gerillák elbarikádozták az utakat. Sok városban bezártak a boltok, hivatalok, s a kormány ren­deletére hétfőig szünetel az oktatás is. A helyzet súlyos­ságát jelzi —, a Reuter angol hírszolgálati iroda értesülése szerint — Carlos Humberto Romero a rendkívüli állapot bevezetését fontolgatja. Ami a Népi Forradalmi Tömb öt tagjának szabadén bocsátására vonatkozó köve­telését és a megszállt francia nagykövetség helyzetét illeti, két fejlemény is történt. A rendőrség csütörtök este be­jelentette, hogy kiengedték a tömb megnevezte öt személy egyikét: Jose Ricardo Mena diákot két héttel ezelőtt tar­tóztatták le azzal a váddal, hogy felforgató propaganda- anyagokat terjeszt. Közölte azt is, hogy hamarosan kikerül a börtönből a tömb vezetője, Facundo Guardado, mivel a bíróság alaptalannak találta az ellene felhozott vádakat! A többi három személy hollété­ről, vagy sorsáról azonban a rendőrség nem mondott sem­mit. (MTI) Amin a hóhér Uganda volt rendőrpa­rancsnoka a kampalai rádió­nak Londonban vett adása szerint megadta magát a kor­mánycsapatoknak. A kampalai katonai rendőrségen újság­íróknak adott nyilatkozatá­ban azzal vádolta meg Idi Amint, a megdöntött állam­főt, hogy az egykori elnök öl­te meg két évvel ezelőtt Ugan­da anglikán érsekét és az ak­kori kabinet két miniszterét. Az egyházi személyiséget és a két minisztert 1977. február­jában tartóztatták le, azzal a váddal, hogy állítólag közük volt egy Amin megdöntésére szőtt összeesküvéshez, őri­zetbe vételük után nem sok­kal Kampalában bejelentet­ték, hogy egy baleset követ­keztében valamennyien meg-. haltak. Kassim Obura, a volt rend­őrfőnök csütörtökön azt mond-i ta, hogy valójában a három embert maga Idi Amin ölte meg, a titkosszolgálat naka- serói központjában. Szerinte a baleset híre csak félreveze­tésül szolgált. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents