Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)
1979-05-12 / 109. szám
Bizalomkellő megállapodás A nemzetközi közvélemény számára már aligha okozott meglepetést, amikor szerdán Cyrus Vance amerikai külügyminiszter bejelentette: a szovjet és az amerikai fél megbízottai lényegében befejezték tárgyalásaikat a SALT—II- ről. Utasították a genfi delegációkat, hogy készítsék el a szerződés közös tervezetének szövegét és jussanak megegyezésre abban a néhány másodrendű kérdésben, amely még nem nyert megoldást. Megállapodtak abban, hogy a szerződést a legmagasabb szinten írják alá. Moszkvában bejelentették, hogy Brezsnyev és Carter csúcstalálkozójára jú- pius 15-e és 18-a között Bécsben kerül sor. I Június Íj. és 18. közölt Szovjet-amerikai csúcstalálkozó Bécsben ßrezsm/ev és Carter aláírja a SÁL T-megállapodásokat Hatévi munka után létrejött tehát az elvi megállapodás a SALT—II. egyezményről. Ez még akkor is biztató fejlemény, ha figyelembe vesszük, hogy a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról szóló dokumentum aláírásáig további diplomáciai aprómunkára van szükség. Ez a tény önmagában is érzékelteti a készülő egyezmény jelentőségét, egyszersmind azokat a nehézségeket, amelyeket le kellett győzni, továbbá azokat az akadályokat, amelyeket az amerikai félnek el kell hárítania. Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy a két fél között létrejött megállapodás alapján Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és James Carter, az Egyesült Államok elnöke találkozóját előreláthatólag június 15. és 18. között tartják meg Bécsben, az Osztrák Köztársaság fővárosában. Brezsnyev és Carter találkozóján jóváhagyja és aláírja a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról szóló szovjet —amerikai szerződést, amelynek kidolgozását most fejezik be, és megvitat más olyan kérdéseket is, amelyek egyaránt számot tartanak a Szovjetunió és az Egyesült Államök kölcsönös érdeklődésére. (MTI) Arról van ugyanis szó, hogy az Egyesült Államokban — noha a lakosság többsége a különböző közvélemény-kutatások adatai szerint helyesli a szovjet—amerikai kapcsolatok , fejlesztését és azon belül a SALT—II. mielőbbi aláírását — befolyásos erők még a jelenlegi szakaszban is megkísérelnek befolyást gyakorolni a törvényhozásra. (Mint ismeretes, ahhoz, hogy az új megállapodás életbe léphessen, a szenátus kétharmadának kell jóváhagynia.) Az enyhülés amerikai ellenfelei, a hadiipar-komplexumhoz kötődő körök elsősorban azért lépnek fel a SALT ellen, mert jelentős profitveszteségtől tartanak, s ettől elválaszthatatlanok politikai érdekeik. Ezek a körök az „Egyesüt Államok biztonságára” való hivatkozással eddig is nyomást gyakoroltak a törvény- hozásra és a Fehér Házra. Ugyanakkor vitát provokáltak az egyezmény végrehajtásának ellenőrzéséről. Harold Brown hadügyminiszter a szerdai hivatalos bejelentést követő nyilatkozatában ismételten hangsúlyozta, hogy a kormány rendelkezik a megbízható ellenőrzés eszközeivel. Howard Baker, a republikánus kisebbség vezetője még ezek után is úgy vélekedett, hogy a szenátus vagy elutasítja, vagy további tárgyalás céljából visszaküldi az elnöknek az egyezményt. S, mivel az eljárási procedúra belenyúlik az őszbe, politikai megfigyelők szerint ez annyit jelent, hogy a vita idején már javában iolyik majd a pártokban az elnökjelölési harc — ergo a SALT—II. a soron következő amerikai választások témája lesz. Ez pedig nem könnyíti meg Carter dolgát. Az említett tények ismeretében igazat kell adnunk az ÁPN kommentátorának, aki a washingtoni bejelentésre reagálva, egyebek között megállapította: — az aláírásra váró szerződés értékelésénél abból kell kiindulnunk, hogy mint minden olyan megállapbdás, amely kompromisszumok árán születik, és kölcsönös engedmények révén kielégíti mindkét fél érdekeit, nem lehet minden részletében tökéletes. Az új SALT-egyezményben azonban kifejeződik a feleknek az a kölcsönös törekvése, hogy az egyenlő biztonság alapján határt szabjanak a legveszedelmesebb és a legköltségesebb fegyverfajták további felhalmozásának. Ebből indulnak ki Moszkvában, amikor a SALT—n. aláírását és majdani életbeléptetését önmagában is rendkívül fontos gyakorlati lépésnek tekintik a nukleáris leszerelés útján. Hiszen a szerződés lehetőséget, teremtene a SALT—III. tárgyalások megkezdésére, a leszerelés más területein, így a haderőcsökkentésben való előrelépésre, kedvezően befolyásolná a szovjet—amerikai viszonyt és az általános nemzetközi légkört. Erre utalt az amerikai néphez intézett üzenetében Leonyid Brezsnyev is, amikor megállapította, hogy a két nép közötti bizalom és a megértés nagymértékben függ azoktól a sikerektől, amelyeket a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya együttes erőfeszítésekkel érhet el korunk olyan létfontosságú kérdéseinek megoldásában, mint a fegyverkezési verseny megszüntetése. Fontos lépésnek minősítették és üdvözölték a SALT—II- ről létrejött elvi megállapodást Washington szövetségeseinek fővárosaiban is. Az első reagálások arról tanúskodnak, hogy napjainkban a tőkésvilágban is túlsúlyban vannak azok az erők, amelyek az egyezményben bizalomkeltő lépést látnak, s a nemzetközi kapcsolatok további javulását várják tőle. Kanyó András I • ,. , : n ' .-. Folytatta munkáját az FKP kongresszusa Baracs Dénes és Kovács Ferenc, az MTI tudósítói jelentik: Pénteken reggel a Saint Ouen-i sportcsarnokban folytatta tanácskozását a Francia Kommunista Párt szerdán megnyílt XXIII. kongresszusa. A L’Humanité, a Francia KP napilapja pénteki számában botrányos beavatkozásnak minősíti az amerikai külügyminisztérium szóvivőjének, Tom Restonnak a kongresszusról szóló nyilatkozatát. A szóvivő, mint a lap megírja, a következő szavakkal „méltatta” a XXIII. kongresz- szust: „az FKP szakítása a szocialistákkal és közeledése Moszkvához megerősíteni látszik a kétkedéseinket azokkal az állításokkal kapcsolatban, hogy a nyugat-európai kommunista pártok elfogadják a nyugati értékrendet és a demokratikus gyakorlatot”. A lap megjegyzi, hogy az említett nyugati értékrendet és demokratikus gyakorlatot a legutóbb jól illusztrálta az amerikai külügyminisztérium beavatkozása az olasz belpolitikába. A lap vitatkozik azokkal a nézetekkel, hogy a XXIII. kongresszus a „várakozás”, vagy a visszahúzódás tanácskozása lenne. A beszámolóból kitűnik — írja Laurent Sali- ni —, hogy nincs ellentét az alapokon és a csúcsokon megvalósuló baloldali egység között. Pierre Beregovoy, a szocialista párt képviselője az FKP kongresszusán viszont kijelentette, hogy véleménye szerint Marchais beszámolója bezárja a jövőre a kaput a baloldal egysége előtt. A tömegek körében megvalósuló egységnek — fejtette ki — a szocialista és a kommunista dolgozók között kell létrejönnie, és hogyan születhet meg, ha a szocialisták olyanok, amilyeneknek Marchais jellemezte őket? Ugyanakkor Beregovoy elismerte, hogy az FKP főtitkárának beszámolója nem zárja ki teljesen a szocialista párttal való szövetség távlatát, azt továbbra is elengedhetetlennek tekinti, beleértve a csúcsszintű szövetséget is. Vietnami nyilatkozat Vendégek látogatása A vietnami ifjúsági küldöttség, mely Dang Quoc Bao- nak, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága tagjának, a Ho Si Minh Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottsága első titkárának vezetésével hazánkban tartózkodik, pénteken látogatást tett a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség székházában. A vendégeket Ernesto Ottone Fernandez a világszervezet elnöke, Barabás Miklós főtitkár és Pham Van Chong, a DÍVSZ vietnami képviselője fogadta. Dang Quoc Bao megbeszélést folytatott a világszervezet vezetőivel. Szovjet hadihajók vietnami kikötőkben tett látogatásaival kapcsolatos külföldi híresztelésekre válaszolt a vietnami külügyminisztérium szóvivője. A szóvivő pénteken Hanoiban közzétett nyilatkozatában a többi között kijelentette: „a szovjet hadihajók látogatásai vietnami kikötőkben természetes dolog két baráti kapcsolatokat fenntartó ország között, s teljes összhangban van a nemzetközi közösségben széles körben elfogadott gyakorlattal és elvekkel”. A hanoi külügyi szóvivő hozzátette azt is, hogy „Vietnam külpolitikájának lényege a függetlenség, szuverenitás, béke, barátság és nemzetközi együttműködés. Vietnam nem ad otthont idegen katonai bázisnak és egyetlen országnak sem engedi meg, hogy területét harmadik ország függetlensége, szuverenitása és területi integritása elleni fenyegetésre használja fel”. A vietnami külügyi szóvivő nyilatkozata válasznak tekinthető azokra az elsősorban amerikai és kínai állításokra, amelyek szovjet hadihajók vietnami kikötőkben, köztük Cam Ranhban tett látogatásait úgy próbálták beállítani, mintha a Szovjetuniónak tengerészeti bázisai lennének Vietnam területén. (MTI) Uganda Afrika gyöngyszeme— „Jól tudjuk: ez az utolsó lehetőség az egységes Uganda megteremtésére. Meggyőződésem, hogy ezt az alkalmat nem szalasztjuk el — hacsak nem esünk mi is a személyes hatalmi ambíciók, a törzsi ellenségeskedések csapdájába” — mondta az Ugandái Nemzeti Felszabadítási Front (UNLF) végrehajtó tanácsának egy tagja, röviddel azután, hogy a front csapatai tanzániai támogatással elfoglalták Kampalát. ők ellenőrzik ma már az ország területének döntő részét. Ahová csak megérkeztek, felszabadítókként üdvözölték őket az emberek — az ugandai nép fellélegzett. Áldatlan örökség Ez a hazánknál két és félszer nagyobb, mintegy 13 millió lakosú ország brit gyarmat volt: 1962-ben nyerte el függetlenségét. Akkor — Churchill szavaival — Afrika gyöngyszemének számított, jól termő kávé-, tea-, gyapot- ültetvényekkel, gazdag nyersanyaglelőhelyekkel, s nem utolsósorban merész álmokat szövögető lakossággal. A gyöngyszem fényét azonban hamarosan elhomályosították a törzsi összecsapások, a szeparatista törekvések, a hatalmi harcok, amelyeken Milton Obote akkori elnök máz nem tudott felülkerekedni. 1971. január 25-én katonai puccs távolította el az ország éléről. Uganda új elnöke Idi Amin Dada lett. Akik hatalomra segítették, a belső viszály megszüntetését várták a — magát, pártatlan politikusnak, Uganda atyjának” nevező — marsalltól. Valószínűleg még legrosszabb álmukban sem gondolták volna, hogy Idi Amin egyszer majd kihívóan önző, diktatórikus országlásával válik hírhedtté, s Ugandában olyan kárt tesz, amit aligha lehet rövid idő alatt helyrehozni. A kelet-afrikai ország vezetői tisztában vannak azzal, hogy Ugandának mindenekelőtt egységre van szüksége. A hétköznapok gyakorlatában először a lakosság ellátását kell megoldaniuk. Az államkassza azonban üres, az alapvető élelmiszerekből és fogyasztási cikkekből általános a hiány, az infláció egyre nő, a feketepiac, a csempészet virágzik. Ugandai források kétmilliárd dollárra becsülik azt az összeget, amely a gazdaság talpraállá- sához elengedhetetlen lenne. Az ország, amely gazdaságilag mindig jobb helyzetben volt, mint szomszédai, most romokban hever: az üzemek többsége a harcok során megrongálódott, a munkanélküliség soha nem látott méreteket öltött, a lakosság 90 százalékának munkát adó mező- gazdasági termelés számottevően visszaesett, a kávé-, tea-, gyapotültetvények tönkrementek. Jóllehet, Uganda a Brit Nemzetközösség legnagyobb kávétermelője és -exportőre volt, az ország devizatartalékai a nyolc esztendős Amin-korszak alatt gyakorlatilag elfogytak. (Az adósságállomány csupán a külföldi olajcégekkel szemben eléri a 14 millió dollárt.) Legalább ilyen szomorú az ország helyzete politikai, pszichológiai értelemben. Yusuf Lule, az ideiglenes kormány vezetője első nyilatkozatában óvta a lakosságot a bosszútól: kijelentette, hogy Amint és embereit, mihelyt kézre kerülnek, bíróság előtt kell felelősségre vonni. Ez azért volt bölcs lépés Lulétól, mert személyes kiállásával is a nemzeti megbékélést segítette. Idi Amin az elmúlt nyolc év alatt több tízezer embert gyilkoltatott meg, s most bukása után fennáll az I romokban 4 metlen irtóhadjáratot, főleg a marsall eddig kiváltságokat élvező törzse, a kakvák és a núbiai zsoldosok ellen. Az új kormány a rend helyreállítása érdekében megkezdte a fegyveres erők és a rendőrség újjászervezését is, s kilátásba helyezte, hogy amint a háború befejeződik, és a helyzet normalizálódik, a tanzániaiak távoznak az országból. HETEROGÉN VEZETÉS Hatalmas feladatok súlya nehezedik Uganda új vezetőire külpolitikai téren is. Az ideiglenes kormány feje első sajtóértekezletén hangsúlyozta, hogy országa jó kapcsolatokra törekszik a szomszédos államokkal, s az egész afrikai közösséggel. Tiszteletben kívánja tartani az el nem kötelezettség elveit, az ENSZ és az Afrikai Egységszervezet alapokmányát. A kontinensen Tanzánia az elsők között ismerte el az új kabinetet Botswanával, Etiópiával, Mo- zambikkal és Zambiával együtt. Afrikában általában megkönnyebbüléssel fogadták az Amin-rendszer bukását, amely néhány esztendeje Tanzánia-ellenes akcióival Az már az új vezetés sokszínű összetételét jelzi, hogy fokozott az érdeklődés az új Uganda iránt a fejlett tőkésországok, elsősorban a volt gyarmattartó, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok részéről. London egy percig sem késlekedett Lule elismerésével, Washington pedig első lépésként az Amin-rendszer ellen elrendelt amerikai segély- és kereskedelmj embargót oldotta fel „jóindulata” jeléül. Megfigyelők szerint nagyon is valószínű, hogy ez a két tőkésország Amin bukásával az Ugandában korábban elvesztett pozícióit kívánja visszaszerezni. Ezt a nyugati törekvést segíti, hogy Yusuf Lule kabinetjének még nincs határozott politikai irányvonala. Ennek elsődleges oka, hogy a kormányban a marxistáktól a monarchistákig az ugandai emigránsok valamennyi számottevő politikai csoportosulása helyet kapott. A törzsi összetételt tekintve a bagan- dák és az akolik, az ország két legnagyobb törzsének képviselői vannak többségben a vezetésben. A 67 éves Yusuf Lule — baganda, személyében kétéves átmeneti időszakra kompromisszumot kötöttek az Ugandai Nemzeti Felszabadítási Front különböző csoportjai. Azután szabad választásokat ígérnek, s ha hinni lehet nyilatkozataiknak, Uganda népére bízzák a döntést: NÓGRÁD - 1979. május 12., szombat a veszély, hogy a felbőszült csak ártott az egység ügyé- merre kíván haladni? tömegek folytatják az értei- nek a földrészen. Kocsi Margit üia u'cfnaml—hínai tárgyalás Zalai István, az MTI tudósítója írja: A hanoi nemzetközi klubban szombaton reggel 9 órakor tárgyalóasztalhoz ül a vietnami és a kínai tárgyaló • küldöttség. Ez lesz a kormányközi megbeszélések negyedik fordulója. A korábban kialakított sorrend szerint szombaton elsőként Han Nien- lung kínai külügyminiszterhelyettes beszél, ezt követi ms;i Phan Hien vietnámi külügyminiszter-helyettes válasza. Valószínű, hogy az eddigi szokásoknak megfelelően a vietnami küldöttség vezetője közvetlenül a találkozó után sajtóértekezletet tart. Salvaifori fpüeménvek Temetés — tüntetés Tizenotezres tömeg kísérte utolsó útjára csütörtökön azt a tizenhét embert, akinek az életét kedden oltották ki a salvadori rendőrség lövedékei. A temetési menet a San Sal- vador-i katedrális előtti térről a véres események színhelyéről indult el. A tömegből rend- szerellenes jelszavakat kiáltoztak, és a menet — hírügynökségi jelentések szerint —végül is hatalmas kormányellenes demonstrációvá vált. Egyházi források közölték, hogy a kórházban újabb három személy halt bele keddi sérüléseibe, s ezzel 23-ra emelkedett a rendőrség brutális fellépése halálos áldozatainak a száma. A helyszíni beszámolók szerint a Népi Forradalmi Tömb túszszedési akciója a rendszerrel szembeni ellenállás fokozódásához vezetett. Hírek érkeztek arról, hogy a közép-amerikai ország több körzetében baloldali gerillák elbarikádozták az utakat. Sok városban bezártak a boltok, hivatalok, s a kormány rendeletére hétfőig szünetel az oktatás is. A helyzet súlyosságát jelzi —, a Reuter angol hírszolgálati iroda értesülése szerint — Carlos Humberto Romero a rendkívüli állapot bevezetését fontolgatja. Ami a Népi Forradalmi Tömb öt tagjának szabadén bocsátására vonatkozó követelését és a megszállt francia nagykövetség helyzetét illeti, két fejlemény is történt. A rendőrség csütörtök este bejelentette, hogy kiengedték a tömb megnevezte öt személy egyikét: Jose Ricardo Mena diákot két héttel ezelőtt tartóztatták le azzal a váddal, hogy felforgató propaganda- anyagokat terjeszt. Közölte azt is, hogy hamarosan kikerül a börtönből a tömb vezetője, Facundo Guardado, mivel a bíróság alaptalannak találta az ellene felhozott vádakat! A többi három személy hollétéről, vagy sorsáról azonban a rendőrség nem mondott semmit. (MTI) Amin a hóhér Uganda volt rendőrparancsnoka a kampalai rádiónak Londonban vett adása szerint megadta magát a kormánycsapatoknak. A kampalai katonai rendőrségen újságíróknak adott nyilatkozatában azzal vádolta meg Idi Amint, a megdöntött államfőt, hogy az egykori elnök ölte meg két évvel ezelőtt Uganda anglikán érsekét és az akkori kabinet két miniszterét. Az egyházi személyiséget és a két minisztert 1977. februárjában tartóztatták le, azzal a váddal, hogy állítólag közük volt egy Amin megdöntésére szőtt összeesküvéshez, őrizetbe vételük után nem sokkal Kampalában bejelentették, hogy egy baleset következtében valamennyien meg-. haltak. Kassim Obura, a volt rendőrfőnök csütörtökön azt mond-i ta, hogy valójában a három embert maga Idi Amin ölte meg, a titkosszolgálat naka- serói központjában. Szerinte a baleset híre csak félrevezetésül szolgált. (MTI)
