Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-08 / 105. szám

r Az SKÜ egyik legzajosabb üzemrészében, a szegkészítő gépek mellett végzi munkáját Vilcsek József. Három évtizede látja el a gyárban feladatait, a szegverők irányítója­ként tizennégy esztendeje „áll szolgálatban”. ' — kj. — Kisteienyei háztájik Idén lesz három esztendeje, hogy a Minisztertanács hatá­rozatot hozott a háztáji és kisegítő gazdaságok termelé­sének fejlesztésére, mert a kisgazdaságok, amelyek az élelmiszer-termelésben je­lentős szerepet töltenek be, jó néhány területen zavarokkal küszködtek. Elsősorban a termelés és értékesítés biz­tonságának szilárdítása, a tá­mogatás formáinak szélesítése került napirendre. Az azóta eltelt időszak alatt kedvező változások következtek be megyénkben is. A jó és mos­toha adottságokkal rendelkező termelőszövetkezetek egy­aránt felismerték a háztáji termelésben rejlő lehetősége­ket, külön ágazatokat hoztak létre a kistermelés koordiná­lására, segítésére, s az ÁFÉSZ-ek sem maradtak el a mezőgazdasági üzemek kö­zött. E két szövetkezeti ágazat együttműködése pezsdítően hatott a háztáji fejlődésére Kisterenyén és környékén is, ahol a helyi ÁFÉSZ és a nagybátonvi közös gazdaság gyámkodása mellett évről év­re tetemes a ház körüli gaz­daságokból felvásárolt termék. Tavaly például a tsz: a kör­nyékről 40 ezer csirkét, több mint tizenkétezer liter tejet vett át, a fogyasztási szövet­kezetek egyebek között 27 va­gon nyulat, 19 vagon uborkát. Az ÁFÉSZ működési terüle­tén főként a szakcsoportok je­leskednek. Amellett, hogy fel nem ösztható vagyonuk to­vább gyarapodott, a tagok száma is nőtt. Közrejátszik ebben a sokoldalú gondosko­dás. A szerződéses kapcsolat szélesítése érdekében a szö­vetkezet felmérte az igénye­ket és idejében beszerezte a szükséges növényvédő szere­ket, műtrágyát, fóliát, vető­magvakat, tenyésznyulakat, s kedvezményes áron adta át a kistermelőknek. Bár az ÁFÉSZ a községek ellátásá­ban főként a ZÖLDÉRT-re számít, a fóliasátrakból 600 mázsa zöldséget — többnyire primőrt — vettek át a boltok­ban. (Nem is olyan régen Kis­terenyén amiatt bosszankod­tak, hogy tízezerszámra ma­radt a fóliasátrakkal rendel­kezők nyakán a zöldhagyma, fejes saláta a bőség miatt). A szerződéseken nyugvó terme­lés egyre inkább népszerűvé válik, az ÁFÉSZ a szakcso­port mellett 200—250 család­dal kötött például megállapo­dást főként uborka termeszté­sére. A két szövetkezet között sincs vita a háztáji körül. A termelőszövetkezet gondos­kodik a háztáji szántók közös műveléséről. Akik igénylik, kaphatnak jó minőségű, fém­zárolt vetőmagot, szerves- és műtrágyát, igénybe vehetik a tsz. háztájit segítő szolgálta­tásait, amelynek értéke éven­te eléri a 850 ezer forintot. Bárihennyire is szépet mu­tatnak a számok, Kisterenye környékén továbbra sem gond nélküli a háztáji és kisegítő gazdaságok termelése, mint erről szó esett legutóbb a nagyközségi közös tanács vég­rehajtó bizottságának ülésén. A kertek művelését akadá­lyozza, hogy a nagygépek kép­telenek felszántani. A terme­lőszövetkezet tárgyalt az AG- ROKER-rel, hogy a kisebb szállításokat is elvégző olcsó gépet szerezzen be e célra, de eredménytelen, maradt a próbálkozás, mert az AGRO- KER ilyenből keveset forgal­maz, így nagyon kevés helyre jut. Az ÁFÉSZ a táp- és sze- mestakarmány-féiék szállí­tásának nehézségei miatt töri a fejét más megoldáson. Je­lenleg tehergépkocsijai a fo­lyamatos ellátást nem tudják biztosítani, ezért tervbe vet­ték, hogy a szakcsoportok szá­mára külön szállítójárművet szereznek be. Ezt indokolják az idei esztendőre szóló szer­ződések is: a kistermelőkkel 43 vagon burgonyára, zöldség- és gyümölcsféle és 47 vagon vegyescikk átvételére kötöttek szerződést. A környéken a termelési kedv tehát fokozódik, mert a háztáji és kisegítő gazdasá­gokat sikerült jól beilleszteni a termelőszövetkezet és az ÁFÉSZ kereteibe. M. Sz. Gy. Az anyagigényes újítások­kal meggyűlik a bajunk — mondta egy szorgalmas újító a nagybátonyi gépüzemben. — Amihez mi magunk, hulla­dékból szerzünk lemezt, idomvasat, abból lesz valami. De amihez már igényelni kell, azt az újítást csak sokára ve­zetik be. Alkalmasint másutt is bék­lyózzák hasonló gondok az újítómozgalom kibontakozá­sát. Az alapanyagok a gyár­táshoz kellenek. Egy-egy öt­let — bizonytalan eredményű — megvalósítására nehezen áldoznak értéket. Az óvatos­ság érthető — egy ésszerű határig. Jogos az ódzkodás, ha fennáll a veszély, hogy több tízezer forint repül ki az ab­lakon. Jogos, mégis le kell küzdeni bizonyos esetekben, mert ha kedvét veszti — lehe­tőség híján — az újítógárda: több kárunk lesz a réven, mint amennyit nyerünk a vá­mon. Némelyüti —. mint pél­dául a VEGYÉPSZER salgó­tarjáni gyárában — mód nyí­lik a hulladékokon kívüli anyag felhasználására. Mert az újítások kivitelezésére kü­lön keretet hoztak létre. Alig­hanem ez volna a megoldás másutt is. Nem valószínű, Segíts magadon hogy ráfizetéses lenne a be- ezért elkészítették, s a javas­fektetés. Az anyagigény említésekor felmerül a kérdés: mért bi-’ zonytalan a ráfordítás haszna. Hiszen az újítás megvan raj­zon, megvan írásban. Döntöt­tek felőle a szakemberek. A belőle származó megtakarí­tást — sokszor — már elő­kalkulálták. Hol itten a koc- ’ kázat? Itt már sehol. De ebben a stádiumban már nem is gond az anyag előteremtése. Ko­rábban van rá szükség, ami­kor az ötlet még nem elfo­gadott. Az ügyintézés — vi­szonylag — gyors lebonyolí­tásához ugyanis — a gyakor­lat ezt mutatja — kevés a rajz meg az írás. Sokkal meggyőzőbb az ötletember ér­velése, ha már a gyakorlat­ban is igazolja a javaslat életképességét. Nemrég a salgótarjáni öb­lösüveggyárban emelőszerke­zetet konstruált az egyik újí­tó. A szerkezettel tartályt lehet feljuttatni — különösebb kézi erő nélkül — a kéziko­csikra. Használata fontos volt, lat benyújtásával egyidőben már alkalmazták is. Érthető, hogy a szakembereknek nem akaródzott kivárni a felsőbb jóváhagyást. Az újításokra áment kimondó illetékes ugyanis gyakorta külföldön tartózkodik, így a döntések nem minden esetben szület­nek meg a lehető legrövidebb idő alatt. Az újításokkal kapcsolatos re >delkezesek hatvan napot jelölnek meg az elbírálás ide­jeként. Nem mondhatjuk, hogy kapkodni kell a döntés meghozatalakor. Mégis, akad­nak esetek, amikor túllépi az öt tucat napot az ítélet kije- gecesedése. Az öblösüveggyár­ban például van olyan be­adott újítási javaslat, ame­lyet favaly november óta nem bíráltak el. (Az előkalkuláció­val támadtak bonyodalmak.) Más kérdés, hogy bizonyos esetekben a hatvan nap is „végzetesen” hosszú. A VE­GYÉPSZER tarjáni gyárában például ettől gyorsabb ügy­intézés kellene. Ott ugyanis —, mint ismeretes — többnyi­re egyedi gyártás zajlik. Egy­A pártbizottság tárgyalta Napirenden és a a hatékonyság minőség A ZIM pártbizottsága kibő­vített ülésén tárgyalta a ter­melés hatékonyságának és minőségének helyzetét. A vizsgálat 8 éves Időszakot elemzett. A kiadott írásos anyaghoz a gyár főmérnöke fűzött szóbeli kiegészítést, melyben részletesen elemezte az elmúlt 8 év eredményeit, gondjait. *■ Az írásos anyag megállapí­totta: A termetes volumene es szerkezete az 1971-ben be­fejezett rekonstrukció ered­ményeként jelentősen korsze­rűsödött. A széntüzelésű tűzhelyet, kályhát, a belföldi gáztűzhe­lyet felváltotta az olajkályha, az elektromos tűzhely és két új gáztűzhelycsalád. Újszerű­ségként jelentkezett az export- tevékenység. A IV. ötéves terv termelési dinamizmusa, a gyakorlatilag változatlan lét­szám, a kedvező eredményes­ség elvonta a figyelmet a gyárfejlesztési tevékenységről. Az alacsony bérszínvonal, a több műszakos munkarend, a nehéz fizikai munka, a he­lyenként nem megfelelő mun­kakörülmények együttesen az V. ötéves tervidőszak első évében a termelési volumen stagnálását, az elmúlt évek­ben pedig jelentős csökkené­sét eredményezték. A gyár a vizsgált időszak­ban dinamikus exporttevé­kenységről adhat számot. 1976-ig volumenében változó szocialista exportunkkal, ál­lamközi szerződésben rögzí­tett kötelezettségünknek tet­tünk eleget. A tőkésexport a vizsgált időszakban négysze­resére növekedett, gazdasá­gossága egyértelműen javuló. A korábbi időszak értékesíté­si gondjai után napjainkban lehetőségeinket meghaladó' igénnyel számolhatunk. A termelékenység 63 száza­lékos növekedése a gyárt­mányszerkezet korszerűsíté­sének, belső tartalékaink fel­tárásainak eredménye. A gyár nyeresége a belépő többlet- kapacitások, a termékszerke­Űj energetikai létesítmények A Mongol Népköztársaság­ban 1980-ban a villamosener­gia-termelés eléri az 1,4 mil­liárd kilowattórát. Bővítik az ulánbátori hőerőművet, a csojbalszani energetikai komplexumot, a fővárosban újabb nagy hőerőmű építése kezdődik. Nagyfeszültségű távvezetékeket létesítenek Ulánbátor—Baga-Nur,—Erde- net—Bulgan—Karakorum kö­zött, új Diesel-generátor be­rendezéseket építenek a falusi lakosság szükségleteinek ki­elégítésére. Szajnsandában, Ulgijban, Dzsavhlantéban táv­fűtési hálózat építéséhez fog­nak hozzá. ■ egy művelet két-három hét alatt „kifut”, a vele kapcsola­tos újítás tehát hamar fölös­legessé válik. Az lenne ideá­lis, ha egy-két nap alatt el­döntetnék: életképes-e az öt­let, vagy sem. Ilyen döntést természetesen csak az hozhat, aki alaposan ismeri a konk­rét munkát, s megfelelő mű­szaki képzettséggel bír. Leg­inkább az üzemvezető sze­mélye látszik megfelelőnek. Ö „kéznél van”, s az admi­nisztrációs stációk „végig­játszásakor” amúgy is jobbá­ra az ő javaslata érvényesül. Csupán a jelentős befektetést igénylő újításokkal kapcsolat­ban volna érdemes a „vezér­kar” döntését kivárni. Ügy tetszik: akadnak még tennivalók szűkebb pátriánk üzemeiben avégett, hogy még szélesebb körben bontakoz­zék ki az újítómozgalom. Megesik, hogy az újító csu­pán a „segíts magadon...” lehetőségére számíthat. En­nek tudatában már eleve bék­lyó kerül a fantáziájára. A kissé hosszadalmas elbírálás pedig a jobbító kedvet lo­hasztja le. S ilyképp egy — pontosan nem kiszámítható — veszteség éri az üzemeket. Molnár Pál zet korszerűsítésének hatá­sára 1973-ig ugrásszerűen nö­vekedett, de a népgazdasagi szabályozórendszer módosítá­sának hatására, az alap- anyagárak növekedése miatt 1977. évre nyereségtöme­günk mintegy 72 millió fo­rinttal csökkent, az 1978. évet 49,5 millió forintos veszteség­gel zártuk. A helytelen válla­lati árpolitika et edményeként a veszteséges termékek rész­aránya 1978-ban 88,3 száza­lékos. Az értékelés időszakában gyártóeszközeink technoló­giai színvonala és termék- szerkezetünk közölt nehezen feloldható ellentétpárról kell beszámolni. A vállalat szűkös pénzügyi lehetőségei — ese­tenként az ellentétes elképze­lések — a fejlesztési célok meghatározását is késleltetik. A folyamatban levő beruhá­zások a készárukibocsátó ka­pacitásokat csak kis mérték­ben korszerűsítik, a felszaba­dító létszámgondjainkat csak rövid távon oldja meg. Az ellentmondások felszín­re hozták az üzem- és mun­kaszervezési tevékenységünk­ben rejlő hiányosságainkat, a munkahelyi légkör fokozato­san romlott. Gazdálkodási te­vékenységünk, termelési fo­lyamataink szervezése nem biztosított. Gond az előkészí­tés és végrehajtás összhang­jának megteremtése. Intézke­déseink ellenére sem sikerült a termelési folyamat minősé­gi színvonalában lényeges ja­vulást elérni. Exportterméke­ink egyenletesen jó minőségi színvonalát csak jelentős többletmunkával tudjuk biz­tosítani. Technológiai hiányos­ságaink, az esetenkénti rossz alapanyag-minőség nem von­hatja el a figyelmet a szer­számok rossz állapotáról, a technológiák megsértéséről, munkafegyelmi hiányosságak- ról. Munkaerő-gazdálkodásunkat vizsgálva megállapítható, hogy az értékelt időszakban 466 fizikai dolgozó távozott gyárunkból. A munkaerőmoz­gás elsősorban a produktív, területet érintette, melynek hatására jelen időszakban ál­lományi létszámunk mintegy 50 százaléka dolgozik teljesít­ménybéres területen. Gondot jelent továbbá a létszám ösz- szetételének romlása, a szak­munkások hiánya. Bérgazdál­kodásunk színvonalát minősí­ti — a kedvezőtlen feltételek mellett —, hogy ösztönzési rendszerünk nem orientál kellőképpen a minőségi mun­kavégzésre, a gazdaságosabb termelésre, nem tudja bizto­sítani a létszám stabilizálódá­sát. Gond továbbá a gyáron belüli helyes bérarányok ki­alakítása. A vitában heten vettek részt. amelyben felszólalt Győrfi Dezső, a városi párt- bizottság gazdaságpolitikai csoportvezetője is. A pártbi­zottság anyagában és a hoz­zászólásokban is megfogalma­zódtak azok a feladatok, me­lyek elősegítik gazdálkodá­sunk hatékonyságának emelé­sét, a termelés minőségének javítását. A megindult re­konstrukciók kedvezően hat­nak majd gazdálkodásunk fej­lesztésében. A pártbizottság ilyen mélyrbhatóan és ilyen időszakra nem elemezte még a gyár gazdasági tevékenysé­gét. Ez nagy segítséget ad a továbbiakban a gyár gazda­sági vezetésének.* Molnár István 1 Zöld út és sorompó GAZDASÁGI berkekben széles anyagválaszték tartásá- gyakorta téma manapság a ra kényszerülnek, viselniük gyártmányszerkezet korszerű- kell a magas felszerszámozási sítése, gazdaságosabb termék- költségeket, azon felül gya- szerkezet kialakítása. Vannak korta változtatják a technoló- gyárak, ahol egyelőre még giát a rendelő igénye szerint, csak beszélnek róla, óvatos- ,— Már-már tarthatatlanná kodnak, számolgatnak, másutt vált a helyzet, több mint 40- viszont máris kézzelfogható féle híradástechnikai transz­eredményeket mutatnak fel. formátor szerepelt listánkon. Ez utóbbiak közé tartozik a Ideje volt hát végre leengedni Váci Híradástechnikai Anya- a sorompót — mondja Barti gok Gyárának romhányi tele-/Károly telepvezető. — 1976- pe. ban 43 típust gyártottunk, ta­— Nem csupán a mi érdé- .valy már csak 26-félét, idén műnk — szabadkozik Barti megcsappant, 15—20-féle tí- Károly telepvezető. — A sze- pusra. lektív gyártmányfejlesztés Két hónapja, hogy „meg- programját gyári szinten dől- szállták” a telepet a KGM gozták ki, ennek egy részét szervezőintézetének szakem- hajtjuk mi végre. béréi. Az a feladatuk, hogy A gazdaságossági minősítés kidolgozzák napjaink legkor- három kategóriába sorolta a szerűbb munkaszervezési tor­telepen készített termékeket: máját, a 3 M-et, a higanygőz- intenzíven fejlesztendő, mér- fojtókra és a mérsékelten fej- sékelten fejlesztendő és csők- lesztendő nagy sorozatú kentendő, illetve megszűnte- transzformátorokra. Eszerint tendő osztályokba. kell átrendezni az üzemesar­Zöld utat, korlátlan fejlesz- nokot. A jövőre induló, s lé- tési lehetőségeket kapott a nyegében az egész telepet tőkéspiac igényei szerint át- érintő új szervezéstől 20 szá- konstruált higanygőzfojtó, va- zalékos termelésnövekedést lamint a világítástechnikai várnak. Együtt a szelektív transzformátor. Elkészültek a gyártmányfejlesztési prog- 0-szériák, most már semmi rammal sokat várnak tőle. akadálya a gyártás folyamatos — Ne vegye provokációnak, felfuttatásának. de akkor is kidolgozzák e — Mit tudnak az új higany- szelektív gyártmányfejlesztési gőzfojtók? programot, ha nem vált volna — Elsősorban hőállóságuk országos programmá a gyárt­lett magasabb, de általában mányszerkezet korszerűsítése? is javulták műszaki paraméte- Nálunk a kis sorozatok le- rei — mondja a telepvezető, építése három éve tudatos tö- — így már remélhetjük, hogy rekvés — tekint vissza a te- a nyugati minősítő intézetek lepvezető. — A gyártmány- is igent mondanak rá. szerkezet átalakításával azel­Eddig is dinamikusan, évi múlt év elejétől foglalkozunk. 50—70 ezer darabbal növeke- Nem csupán határozatot való­déit gyártásuk. Ezután évi sítunk hát meg vele, hanem 80—100 ezerrel toldják meg a ide vezetett saját gazdasági mennyiséget, s a jelenlegi 500 fejlődésünk útja is. ezerrel szemben 1981. után — Mit várnak megvalósulá- egymilliót dobnak piacra be- sától? lőle. Ennek a terméknek — MINDENEKELŐTT azt, nyolcféle típusával vesznek hogy egf gazdaságos, nagy részt a Komplex fényrendsze- sorozatú gyártást alapozzon rek tőkésexportja címmel ki- meg. Az csak tovább növeli dolgozott országos program- értékét, hogy exportlehetősé- ban is. geinket is gyarapítja. Ezek A higanygőzfojtó tehát ez- mostani kilátásaink persze. De zel versenyképessé vált tőkés- ha a program teljesül —, s piacon is. Most már a keres- ehhez két esztendőre szükség kedőkön a sor, hogy jó elhe- van még —, az újabb távlato- lyezési lehetőséget találjanak kát nyit meg előttünk. Mond- számára ... jam, ne mondjam? Lehetnek Nem kifizetődők viszont a még a mainál jóval vérme- telepnek a kis sorozatokban sebb reményeink a tőkéspia- gyártott híradástechnikai cokon . . . transzformátorok. Miattuk — szendi — J NÓGRÁD— 1979. május 8., kedd 3

Next

/
Thumbnails
Contents