Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)
1979-05-30 / 124. szám
Haívcm éve torié ni Losonczi Fát riazaérkezett Becsből Erőszakos cselekmények Iránban r Az iráni jogászok konferen- ciáján a hírügynökségek jelentése seerint döntő többséggel olyan határozatot fogadtak el a részvevők, amely sürgeti a bírósági tevékenység függetlenségét és a perek nvilvánosságát. Ezen kívül követeli az alkotmányozó nemzetgyűlés szabad megválasztását, valamint azt, hogy a jelenleg kidolgozás alatt álló alkotmányt bocsássák alapos megvitatásra, mielőtt döntenének róla. A Pars iráni hírügynökség jelentése szerint erőszakos cselekmények történtek kedden Korramsharh városában: ismeretlen fegyveresek forradalmi gárdistákat támadtak meg és kettőt megöltek közülük.. A lövöldözésben hét ember megsérült. Szintén a Pars számolt be arról, hogy Bazargan, kormányfő rezidenciájának őrsége összecsapott két fegyveressel, akik gépkocsiból rájuk támadtak. A támadókat elfogták. Kedden hajnalban a forradalmi bíróságok ítélete alapján hét embert végeztek ki a közép-keleti országban: a sah öt katonáját és két rendőrét. Bazargan kormányfő kedden váratlanul Qumba utazott, s ott találkozott Khomeini ajatollah-val. Arról nincs értesülés, hogy miről tárgyaltak, de a hírügynökségek emlékeztetnek rá: a miniszterelnök a közelmúltban kiío- gásolta a hatalom jelenlegi megosztottságát. (MTI) Losonczi Pál. a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, aki dr. Rudolf Kirchschlägemek, az Osztrák Köztársaság szövetségi elnökének meghívására — félesége társaságában — hivatalos látogatást tett az Osztrák Köztársaságban, kedd este visszaérkezett Budapestre. Az elnöki tanács elnökével együtt visszaérkeztek kíséretének tagjai. Az Elnöki Tanács elnökét, feleségét és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Trautmann Rezső, az elnöki tanács helyettes elnöke, és mások fogadták. Az Elnöki Tanács elnöke ked den Rudolf Kirchschläger os ztrák szövetségi elnök (jobbra) kíséretében a bécsi ENSZ-várost is felkereste. Közös közlemény , A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ELNÖKI TANÁCSA ELNÖKÉNEK HIVATALOS AUSZTRIAI LÁTOGATÁSÁRÓL Közel-keleti jelentés r Mose Dajan izraeli külügyminiszter kedden a knesszet- ben (parlament) mondott beszédében sajnálkozását fejezte ki, hogy az arab országok „ellenséges magatartást” tanúsítanak az egyiptomi—izraeli békekötéssel szemben. Reményének adott hangot, hogy az arab ellenállás átmenetinek bizonyul csak s háláját fejezte ki Carter amerikai elnöknek, illetve külügyminiszterének, Vance- nek azért a szerepért, amelyet az Egyiptommal való megállapodás érdekében játszottak. Az izraeli diplomácia vezetője a palesztinokról szólva kijelentette: „Izrael nem tagadja annak szükségességét, hogy valamilyen megoldást találjanak a libanoni palesztin menekültek problémájára”. Nyomban hozzátette azonban, hogy országa számára elképzelhetetlen a menekültek visszatérése Izraelbe, azaz eredeti otthonaikba. Az egyiptomi—izraeli kétoldalú kapcsolatok normalizálásának újabb jeléül kedden — most először — három izraeli hadihajó haladt át a Szuezi-csatomán. A csapat- szállító hajók az egyelőre izraeli megszállás alatt levő egyiptomi Sarm El-Seikhből az izraeli Asdod felé tartottak. (Sarm El-Seikhet a Sinai kivonulás második szakaszában ürítik ki a megszállók. • Algéria és Líbia élesen elítéli az egyiptomi—izraeli különbékét. amelynek célja az, hogy egyiptomót leválassza az arab országoktól alávesse az imperializmus és Izrael érdekeinek — állapítja meg az algériai—líbiai közös közleményben, amelyet Moamer Kadhafi a líbiai forradalom vezetője és Bendzsedid Sadli algériai államfő megbeszéléseinek befejeztével hoztak nyilvánosságra algírban. A felek hangsúlyozták annak a harcnak a jelentőségét, amelyet a szilárdság frontjának országai vívnak a gyarmatosítás, az imperializmus és a cionizmus ellen, és síkra szálltak a bagdadi konferencián született határozatok megvalósításáért. (MTI) 2 NÖGRÁD - 1979. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke dr. Rudolf Kirchschlägemek, az Osztrák Köztársaság szövetségi elnökének a meghívására 1979. május 28-án és 29-én hivatalos látogatást tett az Osztrák Köztársaságban. Az Elnöki Tanács elnöke megtekintett egy mezőgazda- sági üzemet és felkereste a bécsi nemzetközi konferenciaközpontot. A szívélyes, baráti légkörű megbeszéléseken a két államelnök beható véleménycserét folytatott a magyar—osztrák kapcsolatok fejlődéséről, valamint a közös érdeklődésre számottartó nemzetközi kérdésekről. A látogatás idején Marjai József, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese dr Hannes Androsch szövetségi alkancel- lárral és dr. Josef Staribacher szövetségi kereskedelem- és ipari miniszterrel a magyar— osztrák gazdasági együttműködés főbb kérdéseiről folytatott megbeszélést. Az Elnöki Tanács elnöke és az osztrák szövetségi elnök, megelégedéssel ájlapította meg, hogy a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság sokoldalú együttműködése továbbra is gyümölcsözően fejlődik, jól szolgálja a két szomszédos nép érdekeit, valamint a nemzetközi béke és biztonság ügyét. Egyetértettek, hogy a két ország viszonya a különböző társadalmi rendszerű államok Dékés egymás mellett élésének jó példája. Hangsúlyozták a helsinki záróokmány ajánlásai maradéktalan megvalósításának jelentőségét, s. azt, hogy ezek az ajánlások képezik minden területen magyar—osztrák kapcsolatok továbbfejlesztésének alapját. Síkraszálltak a két ország és a két nép barátságának és együttműködésének további elmélyítéséért. , A magyar—osztrák együttműködés fejlesztésében nagy jelentőséget tulajdonítanak a két ország vezető államíérfi- ai találkozóinak és fontos feladatnak tekintik azoknak az elhatározásoknak a maradéktalan megvalósítását, amelyekre Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, az Elnöki Tanács tagjának 1976. évi ausztriai, valamint dr. Rudolf Kirchschläger szövetségi elnök 1977. 30., szerda évi magyarországi látogatása alkalmával továbbá a két ország kormányfőinek találkozóin jutottak. A felek különös figyelmet szenteltek a két ország gazdasági együttműködése kérdéseinek és fejlesztésének. Megelégedéssel vették tudomásul a már elért eredményeket. Egyetértettek, hogy állandó figyelmet kell fordítani a .két nemzetgazdaság és fő ágazatai közötti együttműködés újabb és kiegészítő lehetőségeinek fejlesztésére, mind a kétoldalú, mind a harmadik piád kooperációk területén. , A felek azt a véleményt képviselték, hogy a két ország intézményeinek! szervezeteinek, lakosainak kapcsolatai és találkozói fontos szerepet töltenek be egymás jobb megismerésében, megértésében. A határmenti magyar megyék és a határos osztrák tartományok kapcsolatainak fejlődése szintén hozzájárul a két ország jószomszédi viszonyához. Megelégedéssel állapították meg, hogy az 1976. évi kulturális megállapodás és az 1969. évi tudományos-műszaki együttműködési megállapodás végrehajtása eredményesen folyik. Méltatták a két ország között az utóbbi években kötött egyezményeket és megállapodásokat. Kiemelték a vízum- kényszer megszüntetéséről ez év elején életbe lépett egyezmény jelentőségét. A hivatalos látogatás alkalmából kicserélték a vasúti határátkelés-egyezmény ratifikációs okmányait és sor került az egészségügyi együttműködési egyezmény hatályba léptetésére vonatkozó levélváltásra. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecsere középpontjában az enyhüléssel, a leszereléssel, -az európai biztonsággal és együttműködéssel, valamint a madridi találkozóval összefüggő kérdések állottak. A felek ismételten megerősítették a Magyar Nép- köztársaság és az Osztrák Köztársaság a jövőben is azon fáradozik, hogy az enyhülés tartós, erőteljes és átfogó legyen, s elháruljanak az útjában álló akadályok. Mindkét' fél kiemelte az Osztrák Köztársaság örökös semlegességének és ‘ az ezen nyugvó, semlegességi politikájának jelentőségét az európai béke és biztonság szempontjából. Az osztrák fél méltatta a Magyar Népköztársaság politikájának hozzájárulását az európai biztonság és együttműködés erősítéséhez, az enyhülés elmélyítéséhez. A két elnök véleményt cserélt a leszerelés időszerű kérdéseiről. Kifejezték! meggyőződésüket, hogy a politikai enyhülés tartóssá tételéhez katonai enyhülésre van szükség. Nagy megelégedésüket fejezték ki, hogy eredményesen befejeződtek a hadászati támadó fegyverzetek korlátozásáról szóld új szovjet—amerikai szerződésről folytatott tárgyalások és üdvözölték, bogy a szerződést Bécsben hamarosan aláírják. Kifejezték reményüket, hogy a többi leszerelési fórumon, például a genfi leszerelési bizottságban, s elsősorban a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről, valamint az ezzel összefüggő intézkedésekről Bécsbe folyó tárgyalásokon minél előbb konkrét eredményeket érnek el — annak az elvnek a betartásával, hogy a felek egyikének biztonságát sem érheti károsodás. ■A magyar fél hangsúlyozta a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának 1979. május 15-1 budapesti közleményében foglalt javaslatok fontosságát, amelyet az osztrák fél érdeklődéssel tudomásul vett. Az elnökök aggodalmukat fejezték ki a világ különböző térségeiben meglevő feszültséggócok miatt és sürgették azok felszámolását. Hangsúlyozták az ENSZ szerepének fontosságát a nemzetköz^ feszültség csökkentésében, a béke és a biztonság megszilárdításában. Aláhúzták Bécsnek, mint az ENSZ-szervezetek és más nemzetközi szervezetek székhelyének, valamint nemzetközi konferenciaközpontnak a jelentőségét. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és az Osztrák Köztársaság szövetségi elnöke teljes megelégedését fejezte ki megbeszéléseik szívélyes légköre és eredményessége felett, amely újabb hozzájárulást jelent országaik baráti kapcsolatainak elmélyítéséhez, az európai együttműködéshez. Ez alkalommal is megállapították, hogy számos, mindkét felet érdeklő kérdésben nézeteik azonosak .vagy hasonlóak. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke magyarországi látogatásra hívta meg dr. Rudolf Kirchschläger szövetségi elnököt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. (MTI) Az északi hadjárat 1919. május 30-án a Magyar Vörös Hadsereg 73 zászló-' alja 46 üteg és több páncélvonat támogatásával offenzívába lendült az'északról fenyegető csehszlovák intervenciós csapatok ellen. Maga az ellentámadás tulajdonképpen már május 20-án megindult, amikor heves harcokban felmentették Miskolcot. Erre különben azért volt szükség hadászatilag, hogy a Vörös Hadsereg a Salgótarján—Ózd—Miskolc iparvidékre támaszkodva kezdhesse meg hadműveleteit, teljesíthesse forradalmi és felszabadító küldetését. A május utolsó előtti napján megindított akció már az első napon fényes sikereket eredményezett. Felszabadult Szikszó, Putnok, Losonc, Rimaszombat. Június 1-én Párkányra, Lévára vonultak be a Vörös Hadsereg alakulatai. S miután Zólyom és Korpona elfoglalásával biztosították a nyugati szárnyat és délkeleten a románok kiürítették Tokaj környékét, elhárult az akadály a június 5-én meginduló kassai csata űtjából. A 6-án felszabadult város vörös zászlóerdővel fogadta a bevonuló csapatokat. A francia tisztek vezette csehszlovákok már Pozsony védelmére készülődtek. Az örömmámorban ünneplő felszabadított területek és Budapest lakossága pedig érthetően elfeledkezett egy fontos tényről: a jelentős eredmények ellenére sem sikerült a visszavonuló ellenséget döntő ütközetre kényszeríteni. Eperjes felszabadítása után (ahogy másutt, itt is döntő volt a helyi munkásság szerepe, segítsége) Bártfa június 10-i elfoglalása és a lengyel határ elérése tette fel a koronát a sikerekre. „A lakosság öröme határtalan volt. Vöröskatonáinkat virágesővel halmozták el és első járőreinket végigcsókolták” — írja egy hadosztályjelentés. Ma már látjuk az imponáló, alig két hét alatt kivívott sikerek tényleges jelentőségét. Egyik oldalon a nagyvonalú vezérlés teljesítményét, a katonák és munkások önfeláldozó lelkesedését, a helybeli önkéntesek forradalmi hazaszeretetét, a magyar proletár hadseregnek a csehszlovák burzsoá csapatok elleni harca internacionalista lényegét. Ám a másik oldalon a nem elhanyagolható problémákat, vészfelhőket is. A körkörös fenyegetettség miatt a Vörös Hadsereg nem támadhatott teljes erejével, nem használhatta ki az egyik köríven aratott győzelmet: „A katonai döntés helyett meg kellett elégednie a területi és a morál5<? sikerekkel.”, Ugyanakkor a hadjárat idején Ukrajnában történt kedvezőtlen fejlemények következtében megszűnt a Szovjet- Oroszországgal létesítendő közvetlen kapcsolat lehetősége, így a hadjárat ebből a szempontból sem töltötte be végül stratégiai funkcióját. S még két negatív fejlemény járult mindezekhez: a nagy vérveszteség és kimerültség — a leg- öntudatosabb munkások sorai ritkultak meg — ugyanakkor a régi tisztikar megnövekedett tekintélye, ami majd később, a tiszai offenzíva idején járt tragikum következményekkel. Ezt a helyzetet és ezeket a megfontolásokat persze a kortársak, nem mindegyike-érzékelte. A június 12-én összeülő pártkongresszus végül is a sikerek jegyében kezdhette meg munkáját. Készülődés 1980-ra Nemcsak a Német Szövetségi Köztársaságban, hanem Európa-, sőt világszerte nagy érdeklődéssel figyelik a bonni belpolitikai fejleményeket. Az ugyanis, ami most történik, már közvetlen előkészületnek tekinthető a következő esztendőre, amikor az NSZK lakossága az urnák elé járul, hogy döntsön a Bundestag, a parlament összetételéről. A mostani szeníélyi-politikal sakkhúzások afféle előmérkő- zéseknek tekinthetők a nagy játszma, az országos választás jegyében. Régi törvény, hogy nyugat-európai körülmények között az emberek nemcsak pártokra, hanem személyekre is szavadnak (jó illusztrációja volt ennek Kreisky nagy győ. zelme Ausztriában) — bár néha e szabály visszájára fordul (például Angliában). Nos, az NSZK kormánypártjának, az SPD-nek a jelenlegi kancellár személyében rendelkezésére áll az a politikus, aki a siker óriási reményével veheti fel a küzdelmet. A jobboldali ellenzék viszont ezt enyhén szólva nem mondhatja el magáról. A CDU—CSÚ pártszövetségből az összehasonlíthatatlanul nagyobb kereszténydemokrata uniónak (CDU) olyan vezetője van, akiről már bebizonyosodott, hogy inkább taszítja, mint vonzza a választó, kát Helmut Kohl politikailag már régen bukott embernek számít — 1980-ban aligha vehetné fel a versenyt a siker reményében Helmut Schmidt- tel. Ennek az alapvető ténynek az ismeretében szánta el magát néhány nappal ezelőtt a bajor keresztény-szociális unió (CSU) vezére, FranzrJo- sef Strauss arra, hogy ismét megpróbáljon kitörni pártja és Bajorország keretei közül: a CSU hivatalosan az egész ellenzék kancellárjelöltjének őt javasolta. Erre a lépésre vá. laszul Bonnban összeült a CSU vezetősége és Ernst Albrecht alsó-szászországi miniszterelnök személyében saját jelöltet állított Strausszal szemben. Figyelemre méltó, hogy e nagy fontosságú indítványok egyik párt vezérkarában sem találtak osztatlan tetszésre — megeshet, hogy a frontok a szokásosnál is jobban összekuszálódnak. „Ki. egyenesítésükre” még tizenhat hosszú hónap áll rendelkezésre és ennél sokkal hamarabb (valószínűleg még ez év kora őszén) kiderül: ki lesz Schmidt kancellár igazi ellenfele 1980-ban. Harmat Endre ] Négy év elegendő Vance 1980-ban visszavonul Cyrus Vance külügyminiszter 1980-ban mindenképpen, megválik tisztétől, akármiként alakul az elnökválasztás eredménye — jelentette kedden a The New York Times. A tér-, vek szerint már az idén lekö-. szönő Griffin Bell igazságügyminiszter és az ugyancsak jövőre. visszavonuló Michael Blumenthal, pénzügyminiszter mellett Vance a Carter-kor- mány harmadik kulcsembere, aki máris jelezte kiválását. A jelenleg Európában tartóz. kodó külügyminiszter személyes okokkal indokolta elhatározását : - véleménye szerint négy év elegendő ezen a poszton. Carter elnök, akivel egyébként nincsenek politikai nézeteltérései, tudomásul vette'indokait — közölte Vance. A 62 éves amerikai' külügy-' miniszter arra készül,' hogy visszatér a közszolgálatnál jóval magasabb jövedelmet biztosító ügyvédi gyakorlatán hoz. / (MTI)!
