Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-26 / 121. szám

Czeizfng Lajos fotóművész alkotásaiból nyílt kiállítás a Műcsarnokban. Képűn­kön: Salgótarján. __________________________________________________~ ' _____________________________________________________________________________________ „ Tükröm tükröm mond meg nékem...” ŰJ KÖNYVEK Amióta a magyar koronázá­si ékszerek visszakerültek Magyarországra, könyvkiadá­sunk is nagy figyelmet fordít e régi történelmi ereklye művészeti, művelődéstörté­neti, történelmi bemutatásá­ra. A korona kilenc évszáza- da című reprezentatív kiad­vány történelmi forrósok gyűj. teménye, Katona Tamás ki­tűnő összeállítósóban. Szö­vegkritikai igénnyel, tudomá­nyos alapossággá! válogatott okmányok, levelek, emlék­iratok és egyéb dokumentu­mok olvashatók a kötetben. III. Ince pápa levelétől IV. Károly kéziratáig, nem vagy alig Ismert szövegközlések. A magyar állam alapítója István király II. Szilveszter pápától kapta a koronát 1000-ben. A korona kalandos sorsa az Ár­pád-házi királyok kihalásó. val kezdődik 1301-ben, ami­kor egymás után három trón- követelő lép fel. Nemcsak szimbólum a korona, hiszen a hatalom birtokosának csak azt Ismerték el, aki a koro­nát tárgyi mivoltában, tény­legesen is birtokolta, s az­zal koronáztatta meg magát. A szent korona nem volt más­sal helyettesíthető felségjel- vény, sőt már a XII. század­tól a haza jelképének is te. kintették, s több esetben még a király személyétől is elvált. Például Zsigmond király 1401. évi elzáratása, vagy Hunyadi János kormányzósága idején. Okmányok, iratok alapján kísérhetjük végig a korona viharos történetét Kottaner Jánosné, Kemény János, For- gách Ferenc, Révay Péter emlékiratai, vagy Bethlen Gábor, Thurzó Imre, Kos. suth levelei nyomón. Sok olyan közlemény olvasható a kötetben, mely először lót napvilágot itthon. Sok az új közlés a korai latin nyelvű iratokból, melyeket a kötet válogatója Katona Tamás for­dított. Noha a Magyarország című hetilapunk jó néhány évvel ezelőtt cikksorozatban foglalkozott a korona máso­dik világháborús töiténetével — ez a legkevésbé ismert. Tudjuk, hogy Szálasi vitette a koronát Nyugatra. Pajtás Er­nő ezredes és Csontos István, az utolsó koronaőrség vezető­je, illetve tagja részletesen elmondta vallomásait egy emigráns újságnak, és ez kö­tetben itt jelenik meg elő­ször. Hasonlóképpen Gömbös Ernő cikksorozatának részle­te is. A Függelék a koroná­ra vonatkozó törvények gyűj. teménye. Az Illusztrációk szerves részei a kötetnek, a tipográfia pedig Igényes. A Magyar Helikon Ribllotheca Hlstorlca sorozatának a leg­utóbbi kötete, nemcsak műve. lődéstörténetünk- egyik lé­nyeges elemét mutatja be, hanem mint bibliofilkiadvány is jelentős. Kronológiailag korábbi a Képes Történelem legújabb kötete, László Gyula munká­ja: „Emlékezzünk régiekről”. A Képes Történelem gyere­keknek írt ismeretterjesztő so­rozat, de szerepe több ennél. ■Kiválóan alkalmas arra, hogy a történelemben kevésbé jártas olvasók felfrissíthes­sék, megújíthassák ismeretei­ket. A sorozat köteteit a téma legkiválóbb szakértői írják, melynek ékes példája a leg­újabb kötet is. László Gyula nemcsak legkiválóbb régé­szünk, a magyar honfoglalás legjobb ismerője, hanem olyan írói vénával rendelkező tu. dós is. akinek írásait élmény olvasni. A Kárpát-medence egykori népeinek történetét és a magyar honfoglalást mu­tatja be most az ifjú, s a kevésbé ifjú olvasóknak. Meg. tudhatjuk, hogy régmúltunk tárgyi emlékeinek csak igen kis töredéke maradt fenn, ho­gyan dolgozik a régész, mik tárgyi és szellemi segédesz­közei? Kik voltak a vandálok? Kik voltak a hunok, mi igaz a székely—hun azonosságban, honnan ered a turul monda, milyen volt Lehel kürtje? László Gyula rendkívül ér­zékletesen, élvezetesen, rövi­den, világosan tárgyalja eze­ket a kérdéseket; úgy, hogy kedvet kapunk még bővebben is megismerni népünk múltját. Ehhez is segítséget ad a szer­ző, közli a témával foglalko­zó legfontosabb irodalmat. Á logikus áttekintést a kötél: végén található időrendi táblázat segíti elő. A képek, térképek, vázlatok szinte azonos terjedelműek a szö­veggel, így nemcsak érdeke­sek, hanem vizuális élményt is adnak — különösen a szép számban található színes fel. vételek. Őstörténetünk, s a honfoglalás előtti, s utáni kor legkitűnőbb összefoglalása e kötet, sok csalód házikönyv­tárában lesz helye. Könyvhéten o gyerekeknek A gyár kapuja előtt sárga Ikarus busz áll meg, Endre- falváról érkezett a szokásos időben, valamivel két óra előtt. A délutáni műszakba siető emberek tarka tömegével egy pillanatra megtelik a porta előtti kis tér, majd újra vis­szatér megszokott ritmusába a gyári élet. Vajon hogy lehet ezeket a menetrendszerű pontossággal munkába érkező, a műszak le­telte utón hazafelé siető mun­kásokat bevonni a salgótarjá­ni síküveggyár kulturális vér­keringésébe? ifj. Csemer Gyuláné, Ság­éi jfalu:— „Amikor hazaérek, a bevásárlás, mosás, takarítás es főzés vár rám. Mire mind­ezzel végzek, jóformán mór a tv, a film is a végéhez köze­ledik. Ügy érzem, mintha ki lennék rekesztve a különbőz* kulturális rendezvényekből. Nem tudom összeegyeztetni a három műszakot és a rend­szeres művelődést. Bár min­den negyedik nap szabad, ■ ez azonban nem esik egybe min­den bejárónál, ötven-hatvar. embernek pedig nem fogna1, külön műsort .szervezni. Ma­rad a tv.” Szőrös Júlia, Endrefalva: — „Számunkra az lenne a leg­jobb. ha a gyár a községi mű­velődési házzal közösen szer­vezne kulturális műsort. Ott­hon mindenki jobban tudna időt szakítani, hiszen nem megy minden órában busz. így munka után kénytelenek vagyunk a munkásjárattal ha­zamenni.”. A feladat adott, s a helyes megoldás nemcsak a síküveg­gyár gondjait enyhítené, ha­nem a többi ipari vállalat szá­mára is hasznos tapasztalatot jelentene, hiszen hasonló prob­lémákkal kei! közművelődési munkájuk során megbirkóz­niuk. — Vállalatunk közművelő­dési tevékenységét az átme­netiség jellemzi — szögezi le Solymosi Imre, a művelődési bizottság elnöke. — A régi kultúrotthont szanálták, az. ér pe'iig várhatóan lBR!-ben ke rü! átadásra. A tervszerűi'’' tudatosabb közművelődés; munka kialakítása érdekében igen sok a tennivalónk. A má­ban élve, a mai igényeket ki­elégítve — formálva kell a Jövő kulturális közegét kiala­kítanunk, a jövő alapjait kell megteremtenünk, Az alapok kialakításában igen fontos a bejáró dolgozók művelődésé­nek szervezett, rendszeres se­gítése. A gyár összlétszémának kö­rülbelül egyharmada bejáró dolgozó. 64 községből, legtöb­ben Karancsságról és Endre- falváról érkeznek. Tudomásul keli venni, hogy a munkaidő leteltével, az autóbusz-menet­rendhez Igazodva, mindenki igyekszik hazafelé. Ebből a tényből kiindulva keil a meg­oldást keresni. Első lépés, hogy' megfelelő kapcsolatot A József Attila Színház is­mert és kedvelt színésznőjé­vel, Szemes Marival a színé­szi hitvallásról, hivatásról be­szélgettünk. — Az orvosok, tanárok, mérnökök, az ő pályájukat tartják a legszebbnek. Mi, szí­nészek természetesen a mién­ket. És így van ez rendjén. Mert valamit csak akkor le­het igazán teljes emberi lé­nyünkkel, minden idegszá- iunkkal csinálni, ha hisszük és tudjuk, hogy az, amit ml est­iünk. az a legjobb, a leg­szebb: az emberiségnek nél­külözhetetlen szüksége van rá. igazi alkotói munkát csak ilyeh meggyőződéssel lehet vé­gezni. A mi foglalkozásunk­ban nagyon sok emberi tulaj­donság ötvöződik eggyé; ren­geteg hatás integrálódik a pályán. A színháznak na­gyon sok feladata van. Az emberek azért ülnek be, mert szórakozni akarnak; kapni va­lamit, ami az értelmükhöz, ér­zelmükhöz szól; ami többé te­szi őket; a mindennapi gond­juk, problémájuk, lelki or­voslását várják a színháztól. Ezeknek a követelményeknek csak magas hőfokon égve, iga­zi színészi hitvallással, jó szakmai felkészültséggel, szín­alakítson ki a gyár a bázis1 községek közművelődési intéz­ményeivel. Az együttműködés egyik irá­nya ez. Hogy a mesebeli tü­körben végre megláthassuk a teljes választ, Összefogásra lenne szükség. A salgótarjáni síküveggyár két kiemelt béziskösségéból ■— Endrefalváról és Karancsság- ról — más vállalatokhoz is munkások százai járnak be naponta dolgozhl, de így van ez a többi község esetében is. A feladat tehát közös, s ha az érdekelt váll,•'latok feltér­képezek az „átfedett” községe­ket, anyagi és szellemi erejük egyesítésével megttrkózhf. ínak e feladattal. Nem könnyű, de ésszerű és érdemes. ház- és közönségszeretetével lehet nap mint nap megfelel­ni. Színpadra lépni, mosolyt, könnyet fakasztani, gondolato­kat ébreszteni, emberi lelke­ket formálni, ez a mi felada­tunk, hivatásunk, küldetésünk. Ezt nem szabad közepesen csinálni. Csak jól, vagy se­hogy ! — Ml a legnehezebb a szí­nészi pályán? — Mindig égni, amikor benn valami fáj, az embereket megnevettetni. Ami ennél is nehezebb, az a kiszolgáltatott­ság. íjoha sem tudjuk, hogy kellühk-e holnap. A közönség széretete mellett egy kicsit mások is döntenek a mi mun­kánkról, sorsunkról. S ebből adódik a kiszolgáltatottság ér­zése. — Hosszú évek óta, a Jó­zsef Attila Színházban lát­szik; az állandó társulat, meg­szokott rendező, nem vezet bi­zonyos idő után egyfajta sab­lonos szereposztáshoz; a szí­nész részéről’ rutinmunkához? — Nemrégen megkérdezte tőlem a Népszabadság munka­Mai tevődj árt latunk 16.40: TÁJAK, VÁROSOK, EMBEREK. Ma este rendkívül érdekes friss híradásokat tartalmazó szovjet dokumentumfilmet láthatnak Kambodzsáról. A felvételek nem sokkal azu­tán készültek, hogy a vörös khmerek majd négpmsztendős rémuralma után felszabadult az ország. A hozzánk érke­zett korábbi beszámolók és rövid filmdokumentum-anya- gok már tudósítottak a kam­bodzsai nép súlyos megpróbál­tatásairól, szenvedéseiről a városok elnéptelenedéséről, a kultúra, a civilizáció felszá­molására tett kísérletekről és az egyéni szabadságjogok gyakorlatának teljes kiikta­tásáról. Az élet mintha tel­jesen megszűnt volna a kam­bodzsai földön. Hogy mi tör­tént, vagy pontosabban mi történik ma Kambodzsában, erről számolnak be a film­kockák. Miként lehetséges újra visszatérni a régi élet­hez és egyáltalán lehetséges-e? Hová jutott el Kambodzsa négy év alatt. Vissza lehet-e állítani az emberek hitét, bizalmát, életkei Ivét ily ször­nyű megpróbáltatások után. Tárótorta, gyömöJcskrém Nyolc indulóval . cukrász­versenyt bonyolítottak le a minap Salgótarjánban, a Kővár étterem és eszpresszó­ban. A salgótarjáni, kistere- nyei és balassagyarmati cuk­rászüzem, valamint a Kővár cukrásza mérte össze szak­mai tudását. A versenyfelté. telek nem a hagyományos mutatós és különleges mű­remekek elkészítésére ösztö­kélték az édes ízek mestere­it, ugyanis — a nemzetközi gyermekév jegyében — a modem táplálkozástudomá­nyi irányelvek figyelembevé­telével olyan készítményeket kellett bemutatni, melyek viszonylag kis munkával, gyor­san, nagy mennyiségben elő- állíthatók, így számíthatnak arra, hogy gyakran találkoz­hatunk velük a cukrászdák hűtőpultjaiban. A cukrászfan­tázia sokoldalúságát bizo­nyítják a bemutatott „pálya­művek”, melyek között vi- tamintorta, gyümölcstöltelé. kés, túrós készítmények, desz- szeríek és csemegék, ananász­zselés, csoki torta, marcipán- torta és fré, mignonok sora szelepeit. Az első dijat egy kisterenyei, a második díjat balassagyarmati cukrász nyerte, a harmadikat pedig a Kővár dolgozója. Az Igazi nyertes valősjnflle? a sok vásárió lesz. aki ezekkel az új készítményekkel — remél­hetőleg mielőbb — találkozik az üzletekben. társa: nem akarok elmenni a József Attilától? Akkor azt mondtam: engem egyetlen színház sem keresett meg. hogy hozzájuk menjek. Egy színész pályáján vannak jobb és nehezebb évek. A jobb alatt azt értem, hogy sokat játszik. Közönségsikere van. A színházban mindig újabb és újabb feladatokat kell megoldani; és ezt nem szabad és nem is lehet rutinból vé­gezni. A „beskatulyázás’-’-t a rendező védheti ki. Ennél rosszabb, amikor az ember­ben nem bíznak, félreteszik. — ön érezte a mellőzést? — Nem szívesen beszélek róla. De, ha megkérdezte, vá­laszolok. Igen! Évekkel ez­előtt, az akkori rendezőm ke­vés szerepet bízott rém. Ta­lonba kerültem. Elképzelheti, hogy milyen lelki válságon mentem keresztül. Színész szerep és közönség nélkül? Sok minden megfordult a fe­jemben, végül úgy döntöttem, hogy önálló műsort állítok össze. Akkor jött létre ez a műsor, amit most ön is lá­Az ünnepi könyvhét ese­ményei között a rétsági járás­ban a gyerekek is Válogathat­nak. A nemzetközi gyermek­év jegyében az általános is­kolás tanulóknak a járási könyvtárban rendhagyó lro. dalomórát tartanak. A felső tagozatosok „Keresd a köny­vet” címmel könyvtári ve- I télkedőn ismerkednek a sok tott: a Ki hogyan szeret? Ez­zel Nógrád megyében is jár­tam. — Es a József Attilánál? — Hátam mögött van az a borzalmas két és fél *év, amikor tehetségtelennek, öregnek tartottak. Amikór nem Volt rám szükség. Ezeket az éveket nem lehet kitörölni az életemből, kimosni a lel­temből. Most más szelek fúj­nak színházunk táján. — És, ha most hívná egy új színház? —- Azt u szörnyű két és fél évet itt vészeltem át. Itt áll­tam talpra; itt születtem újjá a város peremén. Csak abban az esetben mennék el egy új színházhoz, ha egy magas pe­dagógiai felkészültségű ren­dező hívna, akiben bízhatom. — Egy színész játszik szín­házban, fellép a tv-ben, fil­met forgat, önálló estet ad. Ezek ledéül melyik az ön Iga­zi műfaja? — A színház. Ott lehet az igazi kapcsolatot megteremte­ni a közönséggel. Az önálló estek nagy próbatételei egy történetet tartalmazó, színes könyvek sokaságával, A legkisebbek, az óvodá­sok sérti maradnak ki Rétsé- gon a könyvhét eseményei­ből, mert számukra először nyitják meg a könyvtár ka­puját és az óvó nénik vezeté­sével mesekönyveket lapoz­nak, lemezt hallgatnak és vidám rajzfilmek vetítésé­vel zárják a látogatást. színésznek. Én ezeket a saját igazam és saját magam előtti tisztánlátás végett cstnéHam. Meg akartam mérni, hogy mi­re vagyok képes, amikor egye­dül vagyok a közönség előtt. Szívesen lépek fel önálló es­teken, de egyre kevesebb időm van rá. Szeretem a tv-t is, különösen a dokumentum- játékot. Nagyon a szí­vemhez nőtt az első doku­mentumjáték, a Gyilkosok, amelynek, azt hiszem, jó visszhangja volt. Szívesen dol­gozom együtt Zsurzs Évával. — Milyen színpadi szere­pekre emlékezik vissza szíve­sen? — Vannak, akik azt vallják, hogy a tragika az ami az én egyéniségemnek megfelel. Mi, színészek nem örülünk annak, ha „testre” szabott szerepeket kapunk. Elértem a pályámon, amit egy színész elérhet: ját­szottam tragédiát, vidám sze­repet; voltam huncut me­nyecske, munkásnő, királynő, legutóbb őrült Gréta. Pályá­mon a legtöbbre tartom: hogy a közönség tud velem sírni, nevetni. — Milyen szerepekre vá­gyik? — Nagyon szeretem Cseho­vot. Eddig valahogy mindig elkerült. Színészi álmom, a Medea. Sz. r. NÓGRÁD — 1979. május 26., szombat Bernáth István A színészi hitvallásról Beszélgetés Szemes Marival

Next

/
Thumbnails
Contents