Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-26 / 121. szám

Képeslapok ürügyén „Üdvözlete egy gyermeket segít, ha UNICEF-képesla- pot vásárol”. Egy áruházi oldalkirakatban szerényen meghú' zudó telirat, s körötte a színes lapok. Készben középkori mesterek alkotásainak reprodukciói, zömével gyermekraj­zok. Bumfordi elefánt, tarka állatok, gyerekkocsit toló kis­lány, tornyok fehér harangokkal, szinte hallani véli a szem­lelő a hangjukat. Körhintából szökött fehér lovacskára ne­vet a nap. Csupa derű, csupa vidámság, ahogy a japán, lengyel, hindu, amerikai, vagy afrikai kis alkotók az éle. tét látják. Vagy látni szeretnék! Az UNICEF, az ENSZ gyermeksegélyezési alapja bocsá­totta ki ezeket a gyönyörű lapokat, a nemzetközi gyermek­év alkalmából. Az így szerzett bevételt olyan országok gyer­mekeinek támogatására fordítja, amelyek erre rászorulnak. Nem kevés helye van a földön minden fillérnek. Messze vagyunk még attól, amit egy tíz év körüli, amerikai kisfiú rajzolt. Ű úgy képzelte el —, vagy inkább úgy szeretné látni —, hogy a földön körben egymás kezét fogják feke­ték, fehérek és sárgák. Rajzán a planéta, mint egy virág. Szirmai az egymást kézen fogó emberek, gyerekek. Vajon milyen gyermekrajzok születhetnek egy palesztin menekülttáborban, a hadüzenet nélküli háború valamelyik bombázása után7 Kéknek rajzolják-e az eget és mosolygós­nak-e a napot' a vietnami kisgyerekek, az ország északi határának térségében, amíg szüleik megpróbálnak fedelet teremteni lerombolt házaik helyett? Rajzol-e egymásra mo­solygó fehér és fekete arcokat a gyűrűshajú néger kislány Dél-Afrika valamelyik koncentrációs tábornak is beillő stra­tégiai falujában? S vajon mikor jutunk el oda, hogy a gyér. mekkor a világon mindenki számára játékot, örömet és bé­két jelenthessen? Hogy a világon egyetlen gyermeknek se kelljen — leggyakrabban szüleivel együtt — segélyezésre szorulnia? Nálunk ma nincs ilyen gondja a felnövekvő nemzedék­nek. Nem éhezéstől, háborútól, legfeljebb egy-egy rossz jegy­től félnek a gyerekek. A felnőttek némi vágyódással mond­ják: „de jó lenne ma gyereknek lenni!” Persze gyermekeink élete sem gondtalan. De ezek a gondok nem a létbizonyta­lanságból, sokkal inkább az önmegvalósítás lehetőségei kö­zül való választás nehézségeiből fakadnak. Államunk jelentős támogatást fordít arra, hogy gyer­mekeink így élhessenek. Hogy lehetőleg mindent megkap, hassanak, amire szükségük van ahhoz, hogy mire felnőnek, elégedett emberként vehessék át a stafétabotot. Ez azon­ban nem elég! Egy gyermek felnövekedésében az alapvető támaszt, a példát a szülő életmódja adja meg. S bizony ezen a téren nemcsak dicséretes emberi értékekkel telített példákat lehet találni. Sok szülő úgy vélik, hogy ha meg­adja gyermekeinek azokat az anyagiakat, amelyeket ő nél. külözött, már mindent megtett. Mások valami félreértel­mezett —, s inkább önzésen alapuló — pedagógiai módszer szerint az „életre”, „önállóságra” nevelés címén nem tö­rődnek gyermekeikkel. Holnap gyermeknapot ünnepelünk, jóllehet az idei egész esztendő a gyerekeké! De csak akkor van értelme a nemzetközi gyermekév nagy eszméjének, ha nem ér véget december utolsó napján, hanem jövőre, s azután is minden évben minden erőnkkel, képességeinkkel igyekszünk min­den szükségest megadni, megteremteni a világ gyermekei számára. , , U . . ~ I­Marad a RockVRoll FIATALOK ROL i\AK Tornából felmentve Négyen a nyárról Szerényen húzódik meg a kirakatokban egy borító, ha jól megfigyelhettem, a leg. több helyen félreesőén, lehe­tőleg az oldalsó falak valame­lyikére felízúrva, legyezőfor­mában kiterített más tasa- kok társaságából éppen csak klkandlkál valamelyik csücs­ke, vagy a vitrin hátulján ár­válkodik, annak mennyeze­téről lóg rövid zsinegen alá, de azt a pontot nehezen éri el, ameddig a tekintet leg­többször még felemelkedik. Nincs rajta híres sztár, neves együttes hivalkodó fényképe, csak átlósan keresztben visel egy fehér, nagybetűs felira­tot a sötétbarna alapon: Rock’n’Roll. Tizennégy remek felvételt hallhatunk ezen u lengyel n- censzalbumon, hét előadótól ket-két számot. Nem óriás, egyéniségek, akiknek csak neve is önteledt rajongással tölti el a közönségét, de amit csinálnak, es uhogy játsszák es ahogy éneklik ezeket a számokat, az hiteles, teljesen átélt, átérzelt és megértett, a jóindulatú naiigaló számára, ha nem i3 kimondottan ..vájt* fülű”, ebben az örökifjú, s mindig jelenlevő stílusban, élményt ad, vidám, örömte­li perceket szerez. (Sok rock and roll-nagymesternek „si. került" számos, ezeknél jó­val gyengébb felvételt kiad­nia!) Nem ügy szól ez a muzsika, mint ahogy a rock and rollt napjainkban — mostani Ifjú zenésztitánok — elképzelik, vagy nehézkes, szögletes, ro­bajon rockzenét játszó, gi- tárbőgető csillagok ránkeről­tetik, még a hazai együttesek közül is. (Mert rock and roll és rock korántsem egy és ugyanaz 1) Ennek a válogatásnak szin­te teljes egészében a rock and roll „fehér” alkotóeleme a country, vugy más néven hill­billy („muesai”) szól. Freddy „Fingers” Lee zongorajátéka, vitalitása, énekstílusa két­ségtelenül Jerry Lee (!) Le- wist asszociálja a „Lenn a ta- nván” című felvételben, s a „Kilvukadt a vödröm”-ben is. A jók közül kitűnik még ezen a lemezen a Matchbox két dala, a „Mintha rock and roll lenne” és a „Mosógép Boogie”, Chas and Dave „Jól van, anyu” és „Nagydarab szőke csaj” című pillanata. Ha pe­dig figyelmesen meghallgat­juk a Flying Saucers „Dél új­ra felkel”, vagy a Pirates le­mezzáró „Édes szerelemre gondolok” című számait, a twistes alapritmus csábít ben­nünket arra, hogy igazat ad­junk a néhai Gene Vlncent- nek, aki azt mondta, hogy a twist tulajdonképpen rock and roll, csak a neve más. Vass Imre Néhány hét múlva hivata­losan is beköszönt a nyár, s egy időre a diákok elbúcsúz­nak az iskolapadoktól, ki erre, ki arra tölti szabadságát, ki így, ki úgy. Érthető tehát, hogy e napokban a tervezge­tő« lázában ég a diákhad. őszintén szólva, magam is e gondolattal küszködöm . . . Dé vajon hogyan csinálják mások? Útrakerekedtem, hogy megkérdezzek néhány fiatalt nyári programjáról. /. Molnár Attila 19 éves, most érettségizett a salgótarjáni Madách Imre Építőipari Szak­középiskolában. — Sokat várok ettől a nyár­tól. Felvettek a főiskolára, Így ez az utolsó nyaram, amit „rendesen” ki tudok használ­ni. Előbb három hetet dol­gozok egy maszek kőműves­nél, mint segédmunkás. Jól fizet, kell a pénz és fizikai munkát akarok végezni. A pénzből egyhetes lengyelor­szági túrára megyünk egy barátommal. Nemzetközi di­ákautóstoppal, így többet lá­tunk. Ez nem csak nyaralás lesz, tanulni is akarunk. Meg­nézzük Csehszlovákiában az útbaeső várakat, építészeti szempontból, aztán Krakkó építészeti csodáit és Varsó modernségét. Ezután pár nap Zsórlban a szüleimmel, a tel­ken. Majd kempingezni me­gyünk a Balatonra osztálytár­saimmal. Szeretnék nagyokat úszni, evezni. Tarjánban nincs lehetőség az úszásra. Itt van ez a strandnak nevezett baci- lusnevelde, a lábáztató, na­gyon kellene már egy uszoda. Aztán elmegyek Bánkra, az osztálytársamhoz, majd Verő­cére. Szeretnék megtanulni lo­vagolni. 2. Hajezinger Marianna, a sal­gótarjáni Bolyai Gimnázium másodikosa. — Ami júniusból marad, a tanítás után, azt Sóshartyin­ban töltöm. Gyerekekre vi­gyázok, segítek a nagyma­mámnak. Utána dolgozom, vagy az AGROBER-nél, vagy valamelyik környékbeli tsz- ben gyümölcsöt szedek. Az utóbbinak jobban örülnék. Ez­után Balatonszemesre uta­zom. Express-táborba. Ez ju­talomüdülés az alapszervezet­től. Később egy hét az NDK- ban. Az Express szervezi, né­hány barátommal megyek. Au­gusztus utolsó hetét Salgón töltöm, a KISZ-iskolán. Gaz­dasági felelős , vagyok az IKB-ban, az éves felkészítés zajlik. Közben lesznek szüne­tek, amiket Itthon töltök, sze­retném őket tartalmasán ki­használni. Nem szeretem a ló­gós nyarakat. 3. Urbán Gábor a salgótarjáni 211, sz. Ipari Szakmunkás­képző Intézetbe jár. Most ké­szül szakmunkásvizsgájára, de azért javában tervezi a nya­rat is. — Egy hónap szabim lesz a szakmunkásvizsga uátn. Sűrű program van erre, csak a megfelelő „alap” egy része hi­ányzik. Nem számít, kocsival megyünk, csak benzinre kell pénz, ha megérkezünk, ké­rünk zsíros kenyeret valahol. A barátaimmal szeretnénk be­járni az országot. Visegrád, Komárom, Győr, Balaton­part, Pécs, Szeged, Debrecen, Nyíregyháza, Tokaj — ezek a főbb állomások. Aztán sze­retnénk kimenni Bécsbe, Csehszlovákiába, Lengyelor­szágba, talán Romániába és Bulgáriába is. Amikor itthon leszek? Sok program a have­rokkal. Eger, Zsóri, Hajdúszo­boszló, esetleg Bükkszék. A tarjáni strandra nem tárok. Minek? „Elvből”, békák kö­zött -nem fürdők. Aztán olva­sás, tv. > 4. Szőllős Hona a salgótarjáni vendéglátóipari szakmunkás­képző második osztályába jár. — Csak egy hónap szüne­tem lesz. Két hónapig nyári gyakorlaton dolgozok a Taj- gában. Először Hajdúszobosz­lóra megyek a szüleimmel a vállalattól, aztán meg Bala- tonboglárra. Ez jutalomüdülés a sulitól a jó tanulásért. Ügy volt, hogy lemegyek a Bala­tonra, egy szállodába dolgoz­ni. De két hétre nem érde­mes. Ha itthon vagyok? Sze­retek kézimunkázni, olvasni, hét végén diszkóba járni. Ki­rándulunk, meg strandra já­runk. Pásztora, mert a tarjá­ni nem ér semmit. E dús szándékok, nyári programok, azt hiszem, bősé­ges lehetőséget kínálnak a felfrissülésre, hogy majdan, úgy szeptember tájt ... no, de az még szerencsére odébb van. Előbb a szünidő kelle­mes hetei következnek! Veszprémi Erzsébet Erkölcsök, nemi erkölcsök Előítéletek és tabletták Az „Erkölcsök, nemi erköl­csök” című cikksorozatot vi­taindítónak szántuk. A NÖG- RÁD legközelebbi „ifjúsági oldalán” (június 9*i számunk­ban), ígéretünkhöz híven kö­zöljük a témával kapcsolat, ban írt legérdekesebb levele­ket, hozzászólásokat. Addig is várjuk az újabb véleménye­ket, akár névvel, akár jeligé­vel ellátott leveleiteket! Címünk: NÖGRÁD szerkesz. tőség, 8100 Salgótarján, Pa­lóca Imre tér 4. (A borítékra írjátok rá: „Fiatalokról — fia­taloknak 1”) Ml lehet az oka, hogy a nők —, s különösen a kisebb városokban élők —, nem szí­r* Figyelem! Felvétel készül! vesen választják a fogamzás- gátlás korszerű formáit? A fogamzásgátló tabletták mellékhatásaitól való léle­lem nyilván csak az egyik ok. Aki az egészségét félti, miért választaná szívesebben a műtétet, amlról az orvosok is állítják, hogy nem veszélyte­len, sót későbbi meddőséghez vezethet? A tabletták alkalmazásá­nak két igen egyszerű felté­tele van: az első, hogy el kell menni az orvosi vizsgálatra és a receptet fel kell íratni, majd kiváltani a gyógyszertár­ban. A második, hogy a gyógy­szert rendszeresen be kell venni. Orvoshoz mindenki jár — eddig nem is lenne baj. Csak­hogy az orvos rendszerint nincs egyedül; védőnő, vagy nővér, adminisztrátor Is ül a szobában. S, ha az orvosban bízik is az ember, ki tudja mit gondol róla a másik asz- szony, nem fogja.e kibeszélni, hogy miért jött? Ott, ahol mindenki mindenkit ismer, a nők — főként a hajadon nők — nem mernek ilyen kérés­sel bekopogtatni a rendelőbe. Nőgyógyászatra meg kivált­képp csak altkor mennek el, amikor nagyon muszáj, s ak­kor rendszerint már későn. Mások elmennek ugyan, de arra nem tudják rászánni ma­gukat, hogy a receptet ki is váltsák... Akik félnek a közösség íté­letétől, bizonyára el sem hinnék, hogy valaha — nem is olyan régen — még azt is megszólták, aki fürdőszobát építtetett házába, később, aki géppel mosott, és még ma sem lehet száraztésztát ven­ni itt-ott anélkül, hogy egy- egy Idős asszony rosszallóan meg ne csóválná a fejét. Mi­ért rázzuk le ezeket a mara­di megjegyzéseket olyan köny. nyen és miért szégyenkezünk a tabletták miatt? Tudomásul kell vennünk, hogy nemcsak a háztartásban következett be az utóbbi em­beröltő alatt gyökeres válto­zás. Szexuális szükséglete­ink nem szégyellnivalóak, s ha ezeket kulturáltan, éret­ten, s nem a mások — akár születendő gyermekünk — rováséra elégítjük lei, ebben nincs semmi kivetnivaló! K. J. — Ügy látom Kovács, me­gint nem akarsz tornászni! Csúz Gábor rajza Stf szeri se száma napjainkban a testnevelésből leimenteiteknek. Jóllehet a torna eppen olyan íó- tantárgy — heti három órában —> mint bármi más, csak éppen­séggel az utolsó helyen szerepel a bizonyítványokban. S ez a helv bizony minősít: próbálja meg a rendkívüli összeköttetésekkel ren­delkező apuka az egyszem flát felmentetni mondjuk matemati­kából, vagy fizikából 1 Ami ter­mészetesen elképzelhetetlen — ahogy az is bizonyos, hogy a tornaórát lyukas óraként tudomá­sul vevők közül számosán egész­ségi okokból nem lehetnek ott társaik között. Számosán, ám tá­volról sem mindenki, aki végül is nem kap félévről félévre ér­demjegyet testnevelésből általá­nos iskolában vagy középiskolá­ban. így aztán kettészakad a me- zőny. A spiccen azok vannak, akik _ megcsinálják a Krisztusi gyűrűn, tíz személyiből tizet ér­tékesítenek, s persze a „torinó- ban” is mindenki nekik passzol­ja a labdát. A gyengébbek, az ügyetlenebbek mind jobban elbi­zonytalankodnak, s a jóságos testnevelő tanár — ha éppen van — egyetértve az Iskolaorvossal — „hadd hulljon a férgese” alapon — kimondja a felmentésre a bol­dogító igent. Látszólag Jótett, ám a látszat torzít. Mert miről van szó? Mamematlkában adottak az erőviszonyok, senki nem csodál­kozik azon, hogy a jó tanuló le­körözi a kullogókat, akik azért mégis csak ,, beemelnek" annyit, hogy átmenjenek az érettségin, s ahogy mondám szokás: ne lehes­sen ök^t eladni. A tornából gyen­ge tanuló azonban, ha Ismételt kudarc éri, lévén a menők min­dig az ő kárára brillíroznak, szép lassan még azt sem prödukália, amire egyébként képes lenne, úgyhogy a felmentés számára — legalább is eleinte — kifejezetten sikernek számit. Hogyne lenne az, hiszen nem cukkolják, mikor nekUUulva mászik fel a kötélen.’ s nem buzdítják röhögve. teli torokkal, mikor messze leszakad­va, lekörözve utolsónak halad át a célvonalon. Pedig a lényeg mégis csak az, hogv áthalad! Hogy erejét megfeszítve leküzd egy akadályt, s ezáltal önmagát is üjra és újra. Akárhogy Is né­zem: a felmentés bukás. Annak Is, akire vonatkozik, s annak Is. aki nagykegyesen hozzásegíti. K. P. Kérdőjelek Salgótarján egyik középiskolá­jában történt, nem is olyan rég. A KlSZ-tltkár negyedikes volt, közeigett a küldöttgyűlés, új tit­kárról kellett gondoskodni, a bi­zottság keresett és talált is egy másodikost, aki alkalmasnak lát­szott. „Fiú; lelkes, de azért a földön éj, aktív és dolgozik is, ha olyan a hangulata. A modora ki­csit csiszolásra szorul, mert időn­ként lekezelő és nagyképű, de azért megfelelő” — valahogy így gondolhatták az IKB-tagok. Gyorsan bevezettek a titkári teendők tudományába. Elment Pécsre, a KISZ Vörös Vándor- zászlóval kitüntetett iskolák ta­nácskozására, elvitték Sárospa­takra a diáknapokra, hadd gyűjt­se az élményeket a leendő titkár. Talán még a KISZ-bizottságon is bemutatták, csoda-e, ha a fiú — aki egyébként tényleg dolgozott, és egy kiseb közösség vezetésére alkalmas is lett volna — ilyen emelkedéstől megszédült. Nagy­képűsége, lekezelő modora még a közömbösöket is gondolkodás­ra kényszerítene. Nőtt az elége­detlenség, de csak maguk között, kcttesévcl-hármasával mertek Őszintén véleményt nyilvánítani. Ez volt a küldöttgyűlés előzmé­nye. A küldöttgyűlés a szokásos mó­don zajlott, érdekesen, változató-* san, egész addig, míg az új IKB megválasztására került a sor. Amikor a jelölőlista felkerült a táblára, és mindenki látta, hogy a KISZ-titkár személyére mind­össze egy Javaslat van, Ideges csend feküdt a teremben Ülőkre. Ekkor valaki engedélyt kért, hogy javaslatot tegyen: egy másodikos lányt jelölt titkárnak, amit a küldöttgyűlés el Is fogadott, fel­került a jelölőlistára. Ezután jöt­tek a legidegesebb percek. Lát­hatatlanul a küldöttgyűlés két részre szakadt. Végül is a javas­lattevő jelöltje nyerte meg a sza­vazást, az a ,.másik” pedig ép- pen-éppen csak bekerült aa IKB-ba. Hát eddig a törtértet. De cny- nyivei nem lehet lezárni az ügyet. Az iskola • mozgalmi életének élé­re egy talpraesett, aktív és na­gyon lelkes kislány került, de ha csupa jószándék veszi körül, ak­kor is nehéz dolga lesz i'i.i sze­repkörében. Ez az egyik kérdés. A másik az: vajon a ,.csend” és az ,.egy javaslat” életképes bi­zottságot jelent-e? — mi — j NÓGRAD — 1979. május 26., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents