Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)
1979-05-26 / 121. szám
Exportra gyártanak Az esztendő második negyedévében több mint 10 ezer darab női pulóvert és kardigánt készítenek szovjet exportra a Budapest Hűtőipari Szövetkezet salgótarjáni üzemében. De az exporton kívül a hazai igényeket is igyekeznek kielégíteni, mintegy kilencféle termékkel. A képen Kovács Anna, aki ketlizőgépen a Szovjetunióba kerülő terméket készíti. — bábéi felv. — Figyelmességen múlik... Az egyik vállalatnál fiók mélyén rekedt jó néhány szak- szervezeti beutaló. Az üdülési felelős egy ideig kínálgatta a jegyeket a dolgozóknak, de — tél lévén — nem akadt jelentkező. Mikor a vállalat nyugdíjasai tudomást szereztek a lehetőségről, már késő volt. A beutalók régen lejártak. Érthető volt az egykori törzsgárdatagok felháborodása. Ennél valóban többet érdemeltek volna sok évtizedes gyári hűség után. Ha a történethez — ami sajnos nem egyedülálló — hozzászámítjuk, hogy száz szervezett dolgozóra átlagosan hét beutaló jut az országban, és a vállalati üdülőkben is a túljelentkezés okozza a legtöbb fejtörést, azt hiszem, általánosan elítélhető az eset. Kétségtelen, hogy mi, magyarok, ha huzamosabb pihenésről beszélünk, azt egyértelműen a nyárhoz kapcsoljuk. Anyanyelvűnk is ezt igazolja, hiszen a „nyaralni” ige illik leginkább ide. Azok számára, akik egész évben dolgoznak, jobbára a meleg hónapokban nyílik lehetőség arra, hogy együtt legyen a család, hiszen az iskolai vakáció is erre az időre esik. A nyugdíjasok ugyanúgy vágynak a környezetváltozásra, a kikapcsolódásra, mint az aktív dolgozók. Ugyanakkor igényeik általában nem kötődnek a dinnyeérlelő meleghez. Többségük kifejezetten idegenkedik attól, hogy hőségben utazzon. Önmagát kínálja a lehetőség: a nyugdíjasok üdültetését elsősorban az elő- és utószezonban kell megoldani. Persze a vállalatok üdülési felelősei — Nógrádban is — azzal érvelnek, hogy miért nem zörgetnek rájuk az igényeikkel? De vajon minden esetben ismertetik-e, hogy milyen lehetőségekkel élhetnének a nyugállományban levők? ' Űj újság Miről a Heti világgazdaság? A Heti világgazdaság a nemzetközi gazdasági élet eseményeivel, a magyar külkereskedelem aktuális kérdéseivel foglalkozó hetilap, amely egyben feladatául tűzi ki, hogy az említett aktualitások hátterét is megvilágítsa, a főbb összefüggéseket és tendenciákat közérthetően megmagyarázza, s mindezt jól kiválasztott fényképanyaggal, a megértést segítő grafikonokkal, táblázatokkal szemléltesse. Ahogy a Magyarország című. lap megteremtette a magyar politikai magazint, úgy a He- . ti világgazdaság célul tűzte ki, hogy életre hívja ennek gazdaságpolitikai . megfelelőjét. A hetilap alapvetően két olvasói réteget szeretne megnyerni magának. Egyrészt a gazdasági életben és a társadalmi szerveknél dolgozó közép- és felsőszintű vezetőket. Másrészt a hetilap s'zeretné megnyerni a világgazdaság témái és kulisszatitkai iránt magánemberként érdeklődőket, elsősorban az értelmiségieket, azokat akik szélesebb tájékozottságra törekszenek és igénylik a lap által feldolgozandó témákat. Az utóbbiakra részben mint előfizetőkre, részben mint példányonkénti vásárlókra számít a hetilap. A Heti világgazdaság címoldalán riportfotó, fotómontázs, vagy grafika szerepel, kapcsolódva a lapszám egyik vezető anyagához. A lap belső szerkezetét tekintve öt részből áll. Az első részben az érdeklődés középpontjában álló nemzetközi, illetve magyar gazdasági eseményekkel kom- mentárszerűen foglalkozik. A második részben, amejy a Nemzetközi gazdaság címet viseli, aktuális világgazdasági eseményösszefoglalókat közöl, s a cikkekben előforduló idegen kifejezéseket, nem közismert fogalmakat igvekszik rendszeresen — kislexikonsze- rüen — magyarázni. A harmadik részben kap helyet a nemzetközi sajtószemle, amely a világ vezető lapjaiból közöl kivonatokat, s helyt ad külföldi karikaturisták sikerült alkotásainak is. A negyedik rész a magyar gazdaság és külkereskedelem témáját fogja át: export-import üzletekkel, beruházásokkal foglalkozik. Az ötödik rész a színes, érdekes információk gyűjtőhelye. A Heti világgazdaság felvállalja a július elejével megszűnő Magyar import című lap egyes funkcióit is: évente körülbelül tíz szakosított mellékletet tervez. E mellékletek egyes országokról, termelési ágazatokról adnak majd komplex feldolgozást az olvasónak. A meggyőzésben hathatós érvül szolgálhat, hogy az első kategóriába sorolt — sok esetben szállodai kényelmet nyújtó — üdülőkben negyven, a második kategóriába tartozókban pedig huszonnyolc forintot kell fizetni egy napért, amiben' a teljes ellátás is benne van. Örvendetes, hogy a gyógyüdülőkben egyre több a nyugdíjas, az év minden szakaszában. Azonban az őszi Mátra, vagy a téli Balaton is élményt adó, nyugalmas pihenést nyújthatna számukra. Ahhoz, hogy valóbah eljussanak az országnak ezekre a kivételes szépségű tájaira, nem elég ölbe tett kézzel várni a jelentkezésüket. A vállalatok keressék meg őket! Ez a legkevesebb, amit dolgos életútjukért megérdemelnek. g. t. Szász József rekordja A hogy visszagondol gyér-' mekkorára, mindig is villamosmérnöknek készült. Mégis, amikor ösztöndíjjal kikerült Harkovba és elvégezte az egyetemet, egészeh váratlanul felötlött benne a gondolat; talán az orosz nyelvnek maga is, mások is nagyobb hasznát vennék. Végül szakmai becsvágya kerekedett felül, és Szász József Balassagyarmaton, a kábelgyárban mérnöki diplomájával kopogtatott. Technológusnak vették fel és az igazgató egy éven belül lakást is ígért, örült a hírnek, olyannyira, hogy hirtelenében azt sem kérdezte, mennyi lesz a fizetése. A család — feleség, ki. csíny gyermek — Harkovban maradt. A kábelgyártás gyakorlatával Szegeden ismerkedett. Néhány hónapja volt csupán a Tisza.parti városban, amikor Balassagyarmatról telexüzenet érkezett: megvan a lakás! A kétszobás OTP-örök- lakás, amelyhez Szász József tetemes gyári segítséget is kapott, azóta benépesült. Fe^ lesége, aki ugyancsak- Harkovban végzett a villamosszigetelési és kábeltechnikai szakon, a gyár műszaki-fejleszté. si osztályán dolgozik. ■ Nemrég jött vissza gyesről. — Ezek a szegedi hónapok kettős haszonnal is jártak — pergeti vissza az esztendőket Szász József. — „Erősebb” lettem a szakmában, és azt is éreztem, hogy a gyár vezetői bíznak bennem... Egyik nap letettem az asztalra a munkakönyvemet. Másnap már Sze. gedre utaztam... Fel sem merült a gondolat, hogy esetleg nem állom meg a helyem. Mindez nagy önbizalmat adott... Szüksége volt rá. A féléves „tanulóidő” után egyszerűen bedobták a mélyvízbe, a termelésbe. Megtették művezetőnek. — Én a kinevezést kifejezetten előrelépésnek tekintettem — magyarázza őszinte hévvel. — Igaz, az első időkben valósággal beleizzadtam a munkába. Gondolja csak el, ez volt az első lehetőségem arra. hogy embereket vezessek, irányítsak... Gyakorlott gépmunkásokat bíztak rám. és nekem alig volt gyakorlati tapasztalatom... Becsülni akkor kezdték igazán , a fiatal mérnököt, ami. kor látták, hogy az elíhéleti ismereteket mind több gyaTulipán az ablak alatt... HA VÉRBE mártották volna, akkor sem piroslana szebben az a korai tulipán, amelyik az ablakok alatt díszük ott fenn a hényeli dombon, az öreg dohányos, László István ablaka alatt. Cipőtalpnyi a megásott föld, de van abban mindenféle szép virág. Ezek között is a tulipán a legszebb. És mennyire örülnek neki az öregek! Pista bátya nyugodtan, a természetéhez illően, csak a szemében mély érzelme, de Erzsi néni. ő már jobban kinyilvánítva szívének nagy melegét, arcának megkapó derűjével mondta: — Olyan szép, nagyon szeretem . . . Csendes Hényelpuszta, a valamikori zajos központ. Üresek a lakóházak.. Pedig alig három évtizedesek. Ha gondját viselik, akkor látszik, milyen meleg családi otthont nyújthatnak. A soron, a középső épületben élnek László Istvánék, a régi nagy idők élő tanúi. Azt mondta István bácsi, hogy bizony élénk volt ott valaha az élet. A kultúr- nak oszlopos csarnoka is sejteti István bácsi igazát. Pestről is jártak oda színészek vidítani a földművelő dolgos népet. István bátyánk kihúzta magát, szemében a büszkeség, amikor illő hangsúllyal mondta: —• Itt tanult a mostani mezőgazdasági miniszter . . . Aztán hozzáteszi, hogy ő pedig ott, az állami gazdaság szolgálatában volt dohányos kertész. Bizony, már közülük, a hozzáértők közül kevesen vannak a földön. Megy az idő, múlik a nyár. Fogynak az emberek is. De Pista bátyánk igen jól tartja magát. Igaz, olykor rosszalkodik a vérkeringése, de akkor irány az orvos, megfogadja annak intelmeit és rendbe jön a vérkeringés. És olyan asszony mellett, mint Erzsébet néni, csak gyógyulni lehet. Ö aztán ha kell teszi a borogatást, főzi a gyógyító teát, készíti a kímélőételt, mindet az öregért. Legutóbb olyan ízes kocsonyát készített, számítva a gyerekekre is, hogy akármelyik kaszinó megirigyelhette volna. Hát még a tócsnija! Az aztán a magakínáló. Le nem tehet; az ember, ha megkóstolja. Hát így él a két öreg békésen, megnyugodva a világgal Hényelpusztán. Hanem István bátyánknak hirtelen eszébe villant egy gondolat. Felpillantott és mondta kicsit emeltebb hangon is, szokásától eltérően: — A NAPOKBAN jártak itt emberek és nézték a házakat. Alighanem jönnek ide mások is lakni . . . Volt a- hangjában egy halvány remény, hogy a régi lesz újból a puszta. Népes a dolgos emberektől, hangos jókedvüktől, meg egyáltalán szerette,1 ha volt élet körülötte. Elhallgatott, gondolatait rendezte, aztán megnyugodott hangon folytatta: — Velem is beszéltek. Azt mondták, maradjak csak nyugodtan . . . Mert azért csak megfordult a gondolatában az öreg kertésznek, hogy ha jönnek oda mások, dologra képesebbek, akkor velük mi lesz. Hát mi lenne, jussuk már a tanyai ház. Ott voltak fiatalok és ott lettek öregek is. Felesége, született Berente Erzsébet, ő volt az igazi dohányos, általa lett István bátya is az. Dolgoztak, csak dolgoztak tisztességgel. Felnevelték a gyerekeket, útjukra bocsátva őket. és kettejük maradt a pusztán. Feldolgozva A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben az utóbbi esztendők során egyre inkább tért hódít az a törekvés, hogy anyagaikat feldolgozott állapotban értékesíthessék, Mindezt a célt szolgálja az új kis- terenyei gyáregység üzembehelyezése is —, ahol az elVan a ház előtt egy kicsiny kis kertecske. Már kidugta fejét a krumpli, a borsó is zöldell, meg már a zöldségféle is. Hát ezzel szórakoznak örömükre. Erzsi néni ráadásul az ablak alatt a virágokkal. Kinyílnak keze simogatá- sára, díszlenek, aztán befejezik a parádét, mert a ház díszét szolgálni, neveli a virágot. Na és azért, hogy László István, a volt híres dohányos, ha kiáll a kiskapuba messze nézni a Cserhát felé, onnan meg le a Szuha völgyén a síkságra, akkor érezze a viráail- latot is. ÍGY ÉLNEK ők ketten a pusztán, akkor igazán ünnepelve, amikor jóbarát köszönt be a takaros házba és unokáktól lesz hangos a pusztai udvar. Sokáig éljenek . még boldogságban, hiszen igazán megérdemlik . . . kifizetődőbb képzelések szerint az éves termelési érték a közeli jövőben eléri az egymilliárd forintot. Itt egy tonna nyolctízezer forintot érő acélszalagból huszonötezer forintot „kasszíroznak be” — ennek vékony csővé történő alakításával. A régi elavult gépek működéséhez ma még nélkülözhetetlen a különböző méretű meghajtószíjak készítése. Emellett számos munkája akad Antal Árpád szíjgyártónak a Salgo- | tar jani Kohászati Üzemekben. Bobál Gyula korlati tapasztalat támogatja. Később elvitték technológusnak, majd a termelési osztály helyettes vezetőjének. Szerette ezt a munkát. Fantáziája nagy utakat járt be. Sokféle lehetőség közül választották ki a gyár számára a legalkalmasabbat. A döntések megfontoltabbá tették. Erősebbé növelték benne a felelősséget, minden kimondott szóért, a cselekedetekért, önmagáért, az emberekért, a gyárért. Mindennap azzai az érzéssel csukta be maga mögött a gyárkaput, valamit megint alkotott. Nem is köny- nyen szánta rá magát, a szabadvezeték-üzem irányítására. Pedig az sem utolsó dolog, ha az ember azon munkálkodik, hogy a tervek pontosan, szépen valóra váljanak. Éppen csak megmelegedett az új helyen, amikor a gyári vezetők kérdezték tőle, mit tart a legnehezebbnek ‘munkájában? — Azt, hogy mi a legkisebb zavart is azonnal észrevesz- szük — mondta minden kertelés nélkül. — Ha nincs elegendő anyag, ha gyengébb a minőség, ha nem tudjuk eladni folyamatosan, amit tér. meltünk, azonnal akadozni kezd a munkánk... Ennél már csak egyetlen nehezebb dolog van: megértetni az emberekkel, hogy milyen feladatok várnak ránk és megvalósításukért kinek, mit kell tennie! Szerencsére ebben a munkában nincs egyedül. Mindenekelőtt a pártszervezetre, a kommunistákra számíthat, ök segítették annak idején a nagy értékű gépek folyamatos üzemeltetését is. S most, hogy a megrendeléseknek eleget tudjanak tenni, el kell rendelniük a túlórát. Mi tagadás, nem mindenki marad benn szívesen. Még akkor sem, ha a túlmunkáért több pénzt kap. Megint csak a párttagoktól, a szocialista brigádoktól kérnek megértést, ■ türelmet, figyelmet. ' Amikor Harkovban, az egyetemi évek alatt szóba hozták, hogy lépjen be a pártba, Szász József nem sietett a válasszal. —• Vitatkozó ember voltam, az vagyok ma is. Csak akkor kértem a belépési nyilatkozatot, amikor megértettem, hogy a vita soha nem öncélú dolog. Tétje van. Nem is kevés. .. Az igényesebb, a felelősségteljesebb munka! Én annak idején meggyőződésből vállaltam a fegyelmet, a párttagsággal járó kötelezettségeket. a munkát... Mert én is úgy gondoltam, ahogy a körülöttem a párttagok tették. Ma is úgy érzem, hogy csak okosan, pontosan szabad tenni a dolgunkat... Hiszen a fiatal értelmiség soha ilyen lehetőséget nem kapott, mint most. Május végén Leningrádba utazik. Az út annak a társadalmi munkának a jutalmazása, amelyek évek óta pártmegbízatásként, az MSZBT- tagcsoport vezetőjeként végez. — Tudja, sokszor elgondolom, hogy az emberek többsége itt a gyárban sem azért dolgozik becsülettel nap, mint nap, mert jutalmat, elismerést vár érte... Valahogyan vérünkben van. Azért az elismerés csak jólesik — magyarázza. — Hirtelenében számolni sem tudnám, hogy hány kiváló cím odaítélésénél mondtam el a véleményemet. Én magam nem kaptam ilyen di-’ csérelet... Más kitüntetést sem! Várom-e? Nem is tudom. A megbecsülésnek sok más formája van. Az új gépekért engem küldtek Dániába. .. S végtére harmincévesen egy nagy gyáregység vezetője vagyok.. S ráadásul olyan gyáregységé, ahol az elmúlt kilenc év alatt kilenc üzemvezető váltotta egymást. Másfél esztendőnél egyik sem húzta tovább. Ügy tűnik, Szász József rekordot dönt. V. G. NÓGRÁD — 1979. május 26., szombat 3
