Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-24 / 119. szám

Bogyósok holnapfa AMIKOR A MEGYE me­zőgazdasági üzemeiben szóba kerül az adottságokhoz iga­zodó termelési szerkezet ki­alakítása a gabonák, olajos növények, takarmányfélék és a burgonya mellett gyakran emlegetjük a bogyós gyümöl­csűeket is. Szakemberek szí­vét melengeti a tény, hogy Nógrádban található az or­szág ültetvényeinek tíz száza­léka, s a termés tizenkét szá­zaléka megyebeli gazdaságok­ból kerül ki. A korábbi esz­tendők sjkerei a málna-, ri­bizli-, szamócatermesztésben mintha elterelték volna a fi­gyelmet a bogyósok holnap­járól. S amíg hat-hét eszten­deje az ültetvényeket minta­ként emlegették, manapság e területen közös gazdaságaink mintha lépéshátrányba kerül­tek volna az ország más táj­egységein bogyós gyümölcsűek termesztésével foglalkozó ter­melőszövetkezetekkel szem­ben. Pedig az ágazat irányítói a bogyóstermesztés fejlesztésé­re ösztönöznek. Ez derült ki a közelmúltban Balassagyar­maton megrendezett szakmai tanácskozáson is. A népgaz­daság, a szövetkezetek érde­ke is ezt kívánná, hiszen pél­dául a gurulós málna kilójá­nak ára a tőkéspiacon meg­közelíti a három dollárt. A jó minőségű bogyósok ke­lendőek, s a termelőknek is tisztes jövedelmet biztosíta­nak. A megyében a hagyo­mányok, a lehetőségek indo­kolják, hogy hosszabb távon is érdemes foglalkozni a bo­gyósokkal. E felismerés azon­ban nem mindenütt tapasz­talható. Mert jelenleg a ter­mőterület 251 hektárral keve­sebb, mint 1970-ben volt. En­nek oka zömmel az ültetvé­nyek elöregedése, s d másik: a közös gazdaságokban a nö­vénytermesztésben apadt je­lentősen a munkaerő, márpe­dig köztudott: a bogyósok termesztése, ha a cél az ex­port fokozása, jelentős kézi munkaerőt igényel. Főként a szamóca termesztését érintet­te érzékenyen. A folyamatot megfordítani aligha lehet. De bizonyára az anyagi érdekelt­ség fokozásával elérhető, hogy jussanak münkáskezek a bo­gyósültetvényekre. A részes művelés sem kristályosodott gyakorlattá és sok a tisztáz­nivaló a munkanap-jóváírá­sokkal, a nem tsz-tagokkal kötött szerződésekkel kapcso­latban is. AMÍG A NÖVÉNYTER­MESZTÉS más ágazataiban egyre inkább — sőt némely kultúránál kizárólag — a nagy teljesítményű gépeknek jut a főszerep, addig a mál­nások, szamócások művelésé­nek, betakarításának eszközei korántsem felelnek meg a kö­vetelményeknek. Nemcsak a biológiai háttér fejlődése hagy kívánnivalót maga után,' ha­nem a gépesítésben is csupán a kezdeti, kísérleti eredmé­nyekről lehet beszélni. A termesztés jelene vegyes képet mutat. A hozamokban meglevő különbségek „kísér­tenek”. Az 1977-es málnater­més bizonyítja: akadt gazda­ság, ahol hektáronként mind­össze két és fél mázsa ter­mett, míg a másik szélső érték a 90 mázsa volt. A helyzeten való változtatás e vonatko­zásban nem a közgazdasági szabályozókon, még csak a szemléleten sem múlik. Alap­vető problémák mutatkoztak. Egyebek között a telepítések kellő ..körültekintés nélküli előkészítése, az ápolási mun­kák elhanyagolása, technoló­giai fegyelmezetlenségek. Bekötő út Márkhásán A nagybárkányi tanács köz- márkházi bekötő út, valamint a igazgatási területéhez tartozik buszforduló. Így jóval kényel- Márkháza. A lakosságnak, az mesebbé vált az iskolások utazó gyermekeknek a koráb- utaztatása is a körzeti iskolá- bi években sok gondot oko- ba. A fagykátyúzást is gyor- zott, hogy a márkházi bekö- san, és jó minőségben végez- tő út szinte járhatatlan volt, s ték el. A lakosság érdekében busz sem közlekedett errefe- végzett serény munkáért kő­ié. A KPM Nógrád megyei szönetet mondunk. Közúti Igazgatóság a közel- Mucsina János múltban gyorsan intézkedett, tanácselnök és jó minőségben elkészült a Nagybárkány Az elkövetkező ötéves terv­ben minden bizonnyal a nóg­rádi termelőszövetkezetektől a népgazdaság az eddiginél is több bogyós gyümölcsöt vár. A tőkéspiacokon megnyilvá­nuló kereslet indokolja, hogy a közös gazdaságok ne ha­nyagolják el a bogyósokat^ Az .elhatározás azonban ön­magában vévé kevés. Lépé­sekre van szükség! A szom­szédos Pest megyében, a ber- necebaráti tsz jó példát mu­tatott, amikor a bogyósok termesztésének együttműkö­dését kezdeményezte. A ter­melési rendszer keretében le­hetőség kínálkozik a szaporí­tóanyagtól és gépek közös be­szerzésétől kezdve a különbö­ző láboratóriumi vizsgálatok elvégzéséig, fajtakísérletekig. Mind ez ideig csak a karancs- lapujtői tsz csatlakozott a bernecebarátiakhoz, ahol szí­vesen fogadnák a többi bo­gyóstermelő nógrádi mező- gazdasági üzem jelentkezését is. Nem lebecsülendő tényező a termelés anyagi ösztönzése sem. A kialakult árak nem mindig késztették a termelő­ket telepítésre, a termelés fo­kozására. Az exportképes áruknál az eddiginél nagyobb differenciáltságra van szük­ség, hogy a hűtőházakba to­vábbra is kiváló minőségű málna, szamóca kerüljön. A forgalmazó, kereskedelmi vál­lalatoknak is jobban szívügy­nek kellene tekinteni a ter­melés támogatását, szervezé­sét. AKAD BŐVEN TARTA­LÉK más területen is. Ki­használatlanok az öntözési le­hetőségek, amelyek bő ter­méshez segíthetik a tsz-eket. A kampánymunkák, főként a betakarítás ideje alatt cél­szerű lenne közösen tábort létesíteni a diákoknak, akik­nek segítsége enyhítené a munkaerőgondokat. A háztáji gazdaságokban található ül­tetvények is nagyobb figyel­met érdemelnek. A felvásár­lás mellett kívánatos, - hogy jó fajtákhoz jussanak, s nem elvetendő javaslat, hogy a tsz telepítsen háztáji terüle­ten, amit később a tagok mű­velnének. A bogyósok holnapja fon­tos. Az elmúlt évek megtor­panása után üdvös lenne a felpezsdülés. M. Szabó Gyula | Élen a melegnzem és a kandósok A ZIM salgótarjáni gyárá­ban erre az évre .ötven szo­cialista brigád tizenhat híján ezer tagja tett felajánlásokat a minőség javítására, a ter­melés hatékonyságának növe­lésére, az ésszerű takarékos­ság megvalósítására és a munkafegyelem javítására. Negyedéves tevékenységüket a közelmúltban összegezték. Az értékelések alapján meg­állapítható: a brigádok vala­mennyi területen sikerrel vet­ték az első évnegyed „akadá­lyait”, sőt egyes vállalásaikat túl is teljesítették. Különösen sok hasznot — majdnem 375 ezer forintot — hozott az anyaggal való jó gazdálkodás. A melegüzemi brigádok sok rezsianyagot, a csiszoló-galvanizálósok és a megmunkálók egyéb matériá­kat takarítottak meg. a saj­tolóüzembeliek pedig a húzás után kiszakadt alkatrészekből célszerszámokkal védőlemezt készítettek, ami annyit ért, mintha 72 ezer forint értékű új táblalemezt használtak vol­na fel. Eszközzel és energiá­val, természetesen az ésszerű­ség határain belül, jól spó­roltak: kevesebb szerszámot, tüzelőolajat és kokszot vettek igénybe, ami 448 ezer forint megtakarítást jelent. S bár nem valósultak meg azon célkitűzések, miszerint lényegesen csökkennie kellett volna a selejtnek, de a gyár­tás közbeni ellénőrzések meg­szigorításával, a technológiai fegyelem jobb betartásával el­érték, hogy a múlt év hason­ló időszakához viszonyítva majdnem ?60 ezer forinttal si­került csökkenteni a garan­ciális javítások költségét. A negyedévben a brigádok na­gyobb gondot fordítottak a készletek csökkentésére, a va­gonok túltartózkodásáért ki­róható büntetésekre, s imi­gyen több mint hatvanezer forint értékben végeztek gaz­dasági megtakarítást. t A ZIM szocialista brigádjai három hónap alatt csaknem egymillió 250 ezer forinttal járultak hozzá ezek révén a gyár eredményeinek javításá­hoz. A „babérból” bőven ju­tott újításokért a Kandó Kál­mán brigád tagjainak és a melegüzembelieknek, akik létszámcsökkentéssel teljesí­tették túl első negyedéves ter- vüket, s így 800 ezer forintot takarítottak meg. ' — ÉN IS DOLGOZTAM normában, tudom, mit jelent versenyezni — állítja Revicz- ki Istvánné, a Béke I. 18 tagú kétszeres aranyjelvénnyel ki­tüntetett szocialista brigád ve­zetője, a Salgótarjáni Ruha­gyár jobbágyi telepén. Pár pillanattal később hozzáfűzi: — Az első negyedévben 3000 darabbal gyártottunk többet az előírtnál. Igen, olyan a mi munkánk, hogy tőlünk csak jó minőségű áru mehet ki . . . — Bármilyen bonyolult fel­adatot el tudnak végezni az itt dolgozó asszonyok, lányok — folytatja az előbbi gondo­latot Robotka Jánosné, a te­lep vezetője, majd minden különösebb kommentár nélkül megjegyzi: 9 szakmunkás és 5 érettségizett dolgozó találha­tó a kollektívában. Egyikük most végzi a ruhaipari szak­középet ... — Én is leérettségiztem, pe­dig akkor magam mögött tud­tam már négy évtizedet — szól ismét nem kis büszke­séggel a hangjában a brigád­vezető. Hogy a tudás miként ka­matozik a termelőmunkában, azt jól tanúsítják az idei eredmények. Ez év januárjá­ban 147,1, februárban pedig 138,8 százalékot értek el. — Az utána következő hó­napok eredményeit még nem írtuk be a brigádnaplóba — felel kérdő tekintetemre Re- viczkiné, majd így folytatja: — Mivel mindennap ki van írva a táblára, hogy a ver­senytársak hol tartanak, min­dig tudjuk, mi, vagy ők vaji- a brigádvezető öt gyerme- nak előbb. Amikor megelőz- két nevelt fel, akik már ki­nek bennünket, így biztatjuk szakadtak a szülői házból, egymást: csak nem maradunk Közülük hárman Pásztón iak­Ildikónak ez az első mun­kahelye. Azt mondja: — Ked­ves mindenki, s engem jó munkára ösztönöz. Senki sem hívott, magamtól jöttem ide. Tőle Pintér Jánosné veszi át a szót, aki korábban ter­melőszövetkezetben dolgozott; — Nem hittem volna, hogy ilyen jó helyre kerülök, ilyen jó közösségben dolgozni . . . Az' előbbieket Galcsó Gáborné, a következőkkel egészíti ki: — Kicsit nagy szája van, de — Büszke is'vagyok rájuk azért jó. Ha más lenne, talán — folytatja az előbbi gondo- hiányozna is. Én más brigád­latot. ból jöttem ide. És most hallgassuk meg a Egyébként Reviczkinének brigádtagokat. arany szíve van. Ez az arany Bodnár Jánosné ezt mond- szív, eddig is, és a jövőben is ja: — Azért szeretőm, mert a közösségért dobog. Irányítá- nagy szája van. Közvetlen, sával eddig kétszer nyerték el igazságos. Felfelé is megmond- a szocialista brigádnak járó ja a véleményét. Tizenegy éve aranyjelvényt. Az idei prog­dolgozunk együtt. Megszok- ramban a kiváló brigád cím tűk, megszerettük egymást, elnyerése szerepel. Ismerjük egymás gondolatait. — Az első negyedévi r.iun- Igen, ha igazunk van, akkor kájuk minden tekintetben na­elfogadja. gyón jól sikerült. Ha tovább.­— összezördülés nincs, vi- ra is így haladnak, akkor ta azonban igen, de ez nem nem lesz különösebb gond — megy a munka rovására. Ha szól elismeréssel a hangjában valami nem tetszik, rögtön ,a telepvezetőnő. mondják: Reviczkiné ezt nem — Ha az anyagellátás folya- jól csináltad. Igazatok van, matos lesz — nyomja meg elnéztem — válaszolok nekik, jelentőségteljesen a szót Re- máskor meg nekem kell a viczkiné. következőket mondani: — Robotka Jánosné ért belőle. Gyerekek, ez hiba, ki kell ______.... .______ j avítani — mondja a brigád- EDDIG V ALÓBAN gon­vezetö. dók jelentkeztek az anyagel­A kollektíva legfiatalabb látásban. Ennek ellenére sike- tagja Gajdán Ildikó, aki há- fűlt jó eredményt elerni. Igere- rom éve tagja a brigádnak, tét kaptunk, hogy ezután folya- Nemrég a Könnyűipari Szer- matos lesz. vező-. Kutató Intézettől itt Ha az ígéret megvalósul, járt szakemberek is megeső- akkor a brigád egyenesen a dálták ügyes kezét: mondván, megtisztelő kiváló cím felé szemmel is alig lehet követ- tör. ni . . . ■ V. K. A kiváló címért Nagyszájú, de arany szíve van... le mögöttük, nem vagyunknak. Mindegyikük olyan, mind gyengébbek, mint ők, csinál­juk jobban. Pedig ők előnyben vannak velünk szemben, mert a brigád tagjai helybeliek és fiatalabbak is mint mi. Az biztos, hogy mi nem akarjuk, hogy a vetélytársak elhagyja­nak bennünket — vélekedik a brigádvezető. — Könnyű, vagy nehéz a brigád vezetőjének lenni? — Jó. A diplomatikus válasz után a következőket mondja: — Egyszemélyben vagyok bri­gádvezető és szalagvezető. Ez így együtt azért jó, mert egy­szerre látom, hol van szükség beavatkozásra, esetleg átcso­portosításra. Amíg brigál ve­zető voltam csak, a saját kol­lektívám tennivalóit láttam, ismertem. — Hogy vannak megeléged­ve a brigádvezetővel? — Ezt tőlük szíveskedjen megkérdezni — hangzik a tö­mör válasz. — Minden év elején a bri­gádvezető munkáját is értéke­li a kollektíva. Így volt az idén is. Ügy döntöttek, hogy maradjon meg vezetőjüknek Reviczkiné — mondja a te­lepvezető. édesanyjuk: fegyelmezettek, szorgalmasak, munkaszere­tők. Csoporlof rezeinek Málranorákon Tíz esztendővel ezelőtt kezdődött. Mátranovákon, a Ganz- MÄVAG gyáregységében az üzemszerű termelés. Az eltelt években kialakult a törzsgárda, becsületes munkájukra azóta iS méltán számítanak. Akiknek szorgalmas, odaadó tevé­kenysége meghatározó az eredményeik elérésében. Az ala­pítók közül mutatunk be hármat olvasóinknak Tajti Zoltán előrajzoló csoportvezetőként látja el feladatát Szőke Pál, a paksi atomerőműhöz kerülő berendezések ké­szítésében vesz részt munkatársaival, akiknek csoportveze­tője. Április 4-én a Kohó- és Gépipari Minisztériumtól kap­ta meg a Kiváló dolgozó kitüntetést. Kajtor Vilmos korábban bányászként is elismert munkás volt. Üj munkahelyén szintén elnyerte társai bizalmát, így irányító szerepet kapott. A darupályák szerelésében minő­ségi munkát végeznek. Kulcsár József képösszeállítása J NÓGRÁD - 1979. május 24., csütörtök 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents