Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-24 / 119. szám

Művésztelep — alkotóotthon — szimpozion Az olvasó a napilapokban elég gyakran találkozik a címbeli fogalmak, kifejezések valamelyikével. Miután a szö­vegösszefüggésekből gyakran nem derül ki, hogy mit tar­talmaz fogalmilag az éppen alkalmazott kifejezés, úgy gondolom nem érdektelen né­hány mondat erejéig foglal­kozni velük a jobb eligazo­dás érdekében. A feladat nem is olyan könnyű, mert évtize­dek történetisége és a jelen, a hivatalos megjelölés és a köznapi szóhasználat kevere­dése, együtt és egymás mel­lett élése teszi nehézzé az eligazodást. Mindenekelőtt a; művészte­leppel, mint művészettörténeti fogalom, jelenséggel kell meg­ismerkednünk. Ilyenként Nagybánya, Szolnok, Kecske­mét, Szentendre neve jut leg­inkább eszünkbe. Nagybányán eredetileg alkalmi jelleggel e célra rendelt épület nélkül jött létre a múlt század végén művésztelep. Hollósy, Feren- czy, Réti, Thorma voltak a vezető mesterei ennek a mű­vészeti közösségnek, mely kor­szaknyitó, korszakalkotó sze­repet töltött be a magyar képzőművészet történetében. A szolnoki művésztelep létre­jöttét már hivatalos bábásko­dás is segítette. Külön e célra tervezett épületekben nyílt meg 1904-ben és mind a mai napig működik is. Legismer­tebb alkotóként első, klasszi­kus korszakához Fényes Adolf, Aba Novák Vilmos ne­ve kapcsolódik ide. Kecskemét sem akart le­maradni a szomszédság mel­lett és 1912-ben Kada Elek polgármester kezdeményezésé­re 8 műtermes villát, továbbá két emeletes központi épületet emelt művésztelepi célra. Ré­vész Imre és Iványi Grün- wald Béla festőművészek it­teni munkásságát márvány­tábla hirdeti. Részben már az első, részben pedig a második világháború után a műtermes villák polgári otthonokká vál­tak, és csak a központi épü­let maradt meg a művészet szolgálatában akként, hogy a Művészeti Alap vette át és tartja fent napjainkban is. A szecesszió újraértékelése kapcsán többször esik szó mostanában a századelőn mű­ködött gödöllői művésztelep­ről, ahol e törekvés magyar zászlóvivői — köztük Nagy Sándor, Kőrösfői, Krésch éá Remsey Jenő festőművészek — dolgoznak. A két világháború között Szentendrén társadalmi fenn­tartásban működött művészte­lep, amelynek Vajda Lajoson, Korniss Dezsőn kívül Barcsay Jenő és az idős alföldi mes­ter, Tornyai János is tagjai Zsenyei alkotóotthon — az egykori Bezerédi-kastélyban voltak. Ezzel indult el a szentendrei művészet mai, gazdag virágtára. A múlt viszonylagos átte­kinthetősége után a felszaba­dulás utáni és főként a mai helyzet eléggé bonyolult, mert ma vannak alkotóotthonok, művésztelepek és szimpózio- nok. Az ötvenes évektől tart fenn a Magyar Népköztársa­ság Művészeti Alapja olyan objektumokat, ahol tagjait — hosszabb-rövidebb ideig — beutalás alapján, jövedelmi viszonyaiknak megfelelő ösz- szegű térítés ellenében teljes ellátásban részesíti. Ezeket régebben művésztelepeknek, ma alkotóotthonoknak neve­zik, utalva az utóbbi névvel az ott folyó munkára és a kö­zösségi együttlétre, nemegy­szer meleg, családias hangu­latra is. A Művészeti Alap al­kotóotthonaiban képzőművé­szek mellett írók és zenemű­vészek is dolgoznak. Bizonyos profil azonban a korábbi tra­díció miatt is kialakult. Így az írók Szigligetre, a zene­művészek Galyatetőre, a kép­zőművészek pedig Zsenyére, Kecskemétre, Nagymarosra, Hódmezővásárhelyre szeretnek járni. A nyári hónapokban mindig „telt ház” van a már- télyi (Hódmezővásárhelytől 10 km-re a Holt-Tisza partján) alkotóotthonokban. Az utóbbi másfél évtizetíoen megyei, vá­rosi, sőt községi tanácsok is tartanak fenn időszakos mű­vész- illetőleg alkotótelepeket, legtöbbször központi költség- hozzájárulással. Ezek közül a nemzetközi „benépesítésűek” szimpozion névvel működnek (A szó a klasszikus görögség idején italozással egybekötött beszélgetést jelentett. Ma tu­dományos tanácskozást, esz­mecserével kialakult közössé­geket jelölünk vele). Ezeknek az időszakos tele­peknek —, akár ilyen, akár olyan a nevük — lényege az, hogy a fenntartók bizonyos időre meghívnak művészeket alkotó munkára. Ingyenes el­látás, nemegyszer anyagot, munkaeszközt, sőt zsebpénzt is biztosítanak a meghívottak részére. Viszonzásként az ilyen telepek működési szabályzata általában kiköti egy-egy alko­tás, illetve ott létrehozott mű ingyenes átengedését. Ezen kívül közművelődési vetületként egy-egy kiállítá­son is bemutatják a művész­telepi munka eredményét. Vannak helyek, ahol a létre­jött művek „állandó kiállítá­son” láthatók. így a már év­tizedes hagyománnyal rendel­kező villányi szobrásztelepen, ahol a Szársomlyó-hegy olda­lából kirobbantott kőtömböket faragják a szobrászok. Az ott maradt művek és gyakran a munkálkodó művészek megte­kintése idegenforgalmi prog­ramot is képez. Ugyanígy sza­badtéren láthatók a nagyatádi faszobrásztelepen faragott, fűrészelt művek is. Itt a kö­zeli erdő kínálja az anyagot. A festők Hajdúböszörmény­ben, Salgótarjánban, Csongrá- don találnak otthonra a nyár folyamán. Egyre inkább ki­alakul a telepek sajátos, mű­faji profilja: Kecskemét — zománc, Makó — grafika, Nyíregyháza — érem, Dunaúj­város — vasszobrászat, Velem — textil, Zalaegerszeg — belsőépítész. Ezen kívül ter­mészetesen még sok helyen működik időszaki művészte­lep. Nemegyszer igen ered­ményesen (Békéscsabán pl. a Kner Nyomdához kapcsolód­va sokszorosító grafikai mű­hely), máskor szinte státus- szimbólumként. Ezért nem könnyű a rendteremtés, ezek­nek a telepeknek a magyar művészeti életbe történő be­illesztése. " A helyi kezdeményezés, tá­mogatás erőteljes megélénkü­lése a képzőművészet fokozott megbecsülését jelenti. Ez tár­sadalmilag- nagyon hasznos és elismerésre méltó. Jó lenne, ha mindez megfelelő színvo­nal biztosításával az egész magyar képzőművészet gyara­podását, gazdagodását szol­gálná. Ez esetben a mostani művészteiapek, ' szimpózionok néhány unak jelentőségét, sze­repét Nagybányával, Szent­endrével azonosan értékeli majd a jövő művészettörténe­te. D. J. Hangszóró melleit A Levendel-jelensécp Alighanem mindent el­mondtak már a rádió Kettes­ben című műsora riporteré­nek, Szilágyi Jánosnak mun­kamódszerbeli jellegzetessé­geiről, mindent, amit erről egyáltalán elmondani érde­mes. A módszer vitatható (helyenként), a cél azonban többnyire csak ezzel összefüg­gésben közelíthető meg — sokszor bebizonyosodott már. Hogy most mégis szólni érde­mes, vagy szükséges Szilágyi módszeréről, arról, ami hall­ható, érzékelhető ebből, an­nak különös nyomatékot ad a legutóbbi Kettesben adás egynéhány mondata. Ponto­sabban a riporter kérdéseivel elért, s talán nem is kívánt hatás a beszélgetőpartner pil. lanatnyi lelkiállapotában. A módszer — természetesen önkényes hasonlattal — a páncélszekrény robbantás út­ján történő kinyitására (nem a klasszikus, és éppen ezért még a rendőri szervek által is méltányolt szakértelmet kívánó megfúrására!) emlé­keztet. A riporter kiválasztott alanyát körüljárva, mások­tól érdeklődve kialakítja a gyutacsokat, (kényes kérdé­seket, pontokat, gyengéket) és azt a beszélgetőn egyszerűen „felrobbantja”. A nyílásokon át azután már kényelmesen szemlélhető az illető legrej­tettebb belső titka; az egész ember szerkezete, mindaz, amit őriz, mindaz, ami érté­kes, s mindaz, ami egy em­bert egyáltalán mozgatni, előrelendíteni képes. Látha­tóvá válik az ember — hite. ízlése válogatja, ki szereti a „robbantásos technikát” és ki vonzódik inkább a téma (az ember) tapintatos körül­járásához, ahhoz a módszer­hez, amellyel nagy fáradság, gal meglelhető az a bizonyos tarka hajszál. A cél mindkét esetben ugyanaz: láthatóvá tenni az embert, aki valami miatt érdekes. Az Országos TBC és Pulmo- lógiai Intézet osztályvezető főorvosa, dr. Levendel László ilyen ember. 'Szilágyi János igazán jól választott ezúttal is. Alanya harminc éve bün­tetésből került mai munkahe­lyére. Kizárták a pártból (1951), s bár azóta sem vál­lalt semmilyen jelentősebb vezetői i beosztást, megma­radt a szó legnemesebb ér. leimében társadalmi7köz. életi embernek. Feleségével együtt jelentős eredménye­ket ért el a tudományos és a gyakorlati gyógyászati kuta­tásban és elsősorban abban a hatalmas munkában, amely hazánkban leküzdötte a nép­betegségnek ismert tuberku­lózist. Levendel László — az értelmiségi örök alapállásá­val — ezután belevetette ma­gát az alkoholizáló tüdőbe­tegek gyógyászatának fej­lesztésébe; egyoldalú küzdel­met folytatott ezen a terüle­ten (alkoholizmus elleni küz­delem), ugyanakkor már újabb feladatokra összponto­sította erejét, energiáját. Feleségével közösen kidol­gozták a légzéskárosultak (hetvenezren vannak hazánk­ban!) rehabilitációját. Az eh­hez szükséges gyógyászati háttér azonban soha nem jött létre. Volt azonban a beszélgetés elején egyetlen olyan megál­lapítása (kérdése) a riporter­nek, amelyet az egyórás tár­salgás sem tudott feloldani a partnerben. Annak ellenére sem, hogy Szilágyi János lát­va a túlságosan erős hatást, igyekezett szépíteni a meg­fogalmazáson : Levendelt nem szeretik. Nem elég dip­lomatikus, gyakorta elragad­tatja magát stb. Ez a töltet, úgy tűnik, túlságosan nagy sebet ejtett a harminc éve egy helyen dolgozó, a kuta­tásban és a gyakorlati mun­kában egyaránt jelentős ered­ményeket elért orvos kiérde­melt, de soha igazán el nem ért lelkinyugalmán. A mód­szer helyessége tehát nagyon is vitatható. Mennyivel, mi. vei tudtunk meg többet erről az emberről egy ilyen túlon­túl keményen megfogalmazott kérdés után? Küzdelmeiről, arról az igazán figyelemre­méltó véleményéről, hogy a sokat és sokféleképpen vita­tott, de nem kellő szinten tárgyalt hálapénz megszün­tethető lenne, ha a betegek (mert erre igényük van) az orvosi ellátásért, bizonyos kisebb összegeket hivatalo­san fizethetnének, ugyanak. kor meg kellene valósítani az orvos-egészségügy területén is a több és jobb munkáért járó differenciált bérezést, Nos, minderről amúgyis be­szélt volna, hiszen az életét jelenti mindaz, amiben, ed­dig eredményt sikerült elér­nie, de az is, amiben kudar­cot vallott. Talán nem a sa. ját hibájából. Ez a kérdés azonban — sportnyelven szól. va — sokat kivett Levendel Lászlóból. Szilágyi János egyik kérdése arra vonatko­zott, hogy nem lenne-e cél­szerű nagyobb hatáskörrel együttjáró beosztást vállal­nia, s hogy Levendel László szenvedélyessége nem for. dítja-e visszájára a szándékot — biblikusán fogalmazva, visszahullt a riporter fejére. Az ominózus „robbantásos kérdés” ugyanis érmen abban gátolta meg, s fordította visz- szájárá a beszélgetőtársat, amelyet pedig elérni szeretett volna a kérdező. Egyben rávilágított a „LeJ vendel-jelenségre”. Arra; ahogy az igazán igényes értel­miségi önmagában kutatva, állandóan vissza-visszatérve, elsősorban saját hibáit ke­resve foglalkozik permanen­sen akárcsak egy provokatív; töltetű kérdés tartalmávalj S bármilyen keményen hang­zik is, tulajdonképpen örül­nünk kell a riporter kérdésé­nek. Általa mutatkozott meg teljességgel egyetlen ember, ben mindaz, ami a pillanat, nyi helyzettel soha nem elé­gedett, feladatot kereső, szen­vedélyesen cselekvő örökJ ké közösséget néző értelmi­ségit jellemzi. (T. Pataki) ' Politikai könyvek a diákok között A megyei tanács művelő­dési osztálya, a KISZ me­gyei bizottsága és a Kos­suth Könyvkiadó megyei ki- rendeltsége immár második éve hirdette meg a szakmun­kástanulók, a közép- és főis­kolai diákok között az „Egy diák, egy könyv” politikai ol­vasómozgalmat, melynek cél­ja az volt, hogy a diákokkal megszerettesse a politikai könyveket. E mozgalom ez évben is a politikai könyv­terjesztés sikeres akciója volt, kilenc oktatási intézmény ve­zetése és KTSZ-bizottsága szervezte a pártkiadó könyve­inek terjesztését a tanév öt hónapjában, s a diákok bi­zonyságát adták a politikai UNIÓ és TEMPRESS cserelátogatás Manapság már az amatőr Mozgalom « holt idényben színjátszó mozgalom sem mentes a „konkurrenciaharc- tól”, a szakmai féltékenyke­déstől. A különböző fesztivá­lokon tapasztalható verseny- szellem legnagyobb veszélye Budák elvtárs — Hudák elvtárs székhelyén azonban az, hogy távol tart­ja egymástól a csoportokat, társat?” című kisregényének makat, azt bizonyította a mű- be a gyermekévre készített „Ha noha többen elmondták már; Színpadi feldolgozásáért.) velődési ház zsúfolásig telt én felnőtt volnék” című iro­a mozgalom épp a sokoldalú A salgtarjániak örömmel nagyterme. dalmi összeállításukat a sal­kapc’solatok révén erősödhet- fogadták a kezdeményezést, a programban elsőként a gótarjániak, külön a kis- és ne meg. mint elmondták, maguk is vendéglátók színpada, az nagycsoportos óvodásoknak. Különösen fontosak lenné- érezték a kapcsolatteremtés UNIÓ mutatta be műsorát, A gyermekközönség — mint nek ezek a kapcsolatok olvan szl»ksegessegét. Azóta eltelt ezt követte a TEMPRESS mindenütt máshol — halas inséees” időszakban’ mintáz e®r óv, a két csoport időköz- előadása. Molnár Ernőt, a sál- lelkesedéssel fogadta az elő- idei esztendő mikor* a tava- ^en Tatabányán Balassa- gótarjáni amatőrök vezetőjét, adást, az óvónők pedig lvi fesztiváldömoinaeel ellen- ßyarmat°n *s találkozott, míg- a darab rendezőjét kértük, mjnt mindenütt ^ máshol tétben csupán eevetlen ie- nem a közeknúltban sor ke- értékelje néhány szóban a szintén elmondták; bizony lentős’seregszemle a balassa- rüItas ClSŐKVendéSSZerePléS' balkányi szereplést több ilyen műsorra lenne gyarmati ISZN ad lehetőséget r\ V^arjáni színjátszók ~ A hosszú utazástól ki- S“ „turné” utolsó állomása az „erőviszonyok felmérése- május 13.án kerekedtek fel> s csit elfáradtunk, de szeren- hétfőn este, a Hajdú-Bihar re, a csoportok találkozására. még aznap este Balkány köz_ cséré a közönség nem érezte megyei AÉV ezerszemélyes A jövőre is gondolt a Haj- ség művelődési házában mu- indiszponáltságot. Értették debreceni munkásszállójában dú-Bihar megyei Állami Épí- tatták be a „Hudák elvtár- élvezték az előadást, és az tartott fellépés volt. tőipari Vállalat UNIÓ szín- sat”. apróbb technikai problémák a helyszín — a szálló ebéd­pada, mikor tavaly október- A Hajdú-Bihar megyei Ál- ®JÍ®nére úgy érzem, jól sike- lője — némi fejtörést okozott, ben az ÉFÉDOSZ színjátszó lami Építőipari Vállalat szak- fűlt a ^ fellépés. A „Hudák mivel színpad híján a díszle- csoportjainak fesztiválján szervezeti bizottsága a válla- e’vtar-s” sikerében közreját- tezésről le kellett mondani, megkeresték a salgótarjáni lat művelődési bizottságával szot} egy számunkra is meg- a kényszerhelyzetet azonban öblösüveggyár TEMPRESS karöltve rendszeresen szervez körülmény. Mint kidé- egy frappáns ötlettel oldották színjátszó csoportjának veze- kulturális rendezvényeket rúlt, a község korábbi la- meg a tarjániak. A kialakí­tóit. (Az UNIÓ színpad „Pa- minden olyan községben, ahol nácselnökét szintén Hudák tott játéktéren két dobogót noptikum” című előadásáért a bejáró dolgozók létszáma elvtársnak hívták, mi több, helyeztek el, s míg az egyi- elnyerte a fesztivál fődíját, a meghaladja a nyolcvan főt. nemcsak nevében, de valame- ken folyt^a játék, a másikon TEMPRESS ugyanitt második Balkány egyike ezeknek a lyest tevékenységében is ha- zavartalanul dolgozhattak a díjat kapott. Mocsár Gábor községeknek, s hogy a dolgo- sopbtátt Mocsár Gábor anti- díszletezek. S miközben a „Ki vágta fejbe Hudák elv- zók igénylik ezeket az alkai- hősére... „fejbe vágott” Hudák elvtárs­Másnap délelőtt egy — a nak egyre-másra derültek ki |' vállalat által patronált — sötét ügyei, érdemes volt né­“1 NóGRÁD — 1979. május 24., csütörtök ] debreceni óvodában mutatták hány pillantást vetni a száz­ötven-kétszáz főre gyarapodó közönség soraira is.. Fiatalok, idősek, egyszóval a legkülön­bözőbb korosztály képvisel­tette magát... E cikknek nem feladata magát az előadást értékelni, de mindenképp szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy si­kerét nem kis mértékben a szereplők játékának köszön­hette. És annak, hogy a mun­kásszínjátszás legjobb hagyo­mányainak megfelelően a TEMPRESS tagjai között is szép számmal akadtak idő­sebb dolgozók, akik egyrészt hitelesen keltették életre a figurákat, egyúttal példát mu­tattak az öntevékeny művé­szeti mozgalom közművelődé­si jelentőségére. Erről egyébként az előadás után — fehérasztal mellett is — több elismerő szó el­hangzott. S ha már a búcsú- es fehérasztalánál tartunk, nem árt megismételni a cik­künk elején leírt gondolato­kat; gyengélkedő amatőr színjátszó mozgalmunk lét­kérdése a rendszeres tapasz­talatcsere, a , csoportok és fenntartóik közötti „kulturá­lis kooperáció”. Az UNIÓ és a TEMPRESS színpad kézde- ményezése reméljük a jövő­ben követőkre talál, s addig is, június közepén várjuk a debreceni amatőröket!-tér könyvek iránti érdeklődésük-! nek. Az értékelésben első hárorrt iskolának a közelmúltban ad­ták át a szervezők által díj­ként felajánlott könyvutalvá­nyokat. E tanévben a KISZ-í bizottság vándorzászlaját éli ső helyezettként Ismét a nagy- bátonyi szakmunkásképző in-- tézet őrizheti, ahol Pécsi Sán­dor tanár irányításával egy tanuló és pedagógus átlagban 128 forint/fő értékben válasz­tott és vásárolt politikai könyvet. Az értékelés alapján másoi dlk helyen végzett a balas­sagyarmati Szántó Kovács János Szakközépiskola, 59 fo­rint/fő értékű vásárlással. Itt két alkalommal jól sikerült •ó-olvasó találkozót is ren­deztek Holecz Imréné tanár­nő vezetésével. Harmadik helyezést a salgótarjáni egész­ségügyi szakiskola érte el Persik Magdolna tanárnő irá­nyításával, 58 forint/fő vá­sárlási értékkel. E mozgalomban elismerésre méltó eredményességgel dol­gozott a gépipari szakközép- iskola, ahol a korábbi évek­hez viszonyítva számottevő volt a fejlődés a könyvter­jesztésben, valamint a köz- gazdasági szakközépiskola, a Madách Gimnázium. Jó ered­ményt értek el a számviteli főiskola KISZ-aktívái is, <■ de náluk a tanév végével zárul a mozgalom. t. z. Vákuum­masszazs A potsdami klinikán húsz különböző korú — 19 és 76 év közötti — mozgásszervi, térdizületi bántalmakban, lumbágóban szenvedő bete, get kezeltek eredményesen új eljárással, a vákuummasz- százzsal. A vákuumos műszer­rel végzett masszázs átlago­san kilenc kezelés után szün­teti meg a panaszokat, de már a negyedik alkalommal rendszerint' beáll a javulás. Egy-egy kezelés időtartama legieljebb hat perc. •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents