Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-19 / 115. szám

Barlangkutatók a templomtornyon A Borsodi Szénbányák barlangkutatói tisztítják meg a bu­dapesti Thököly út több épületének, és a templomtorony falait a rárakódott szennyeződéstől. Az állványozás fölös­leges; így ez a módszer olcsóbb és gyorsabb a szokásosnál. Csengettyűs vízióra, teknőccel... Gondolkodásmód Az értekezlet olyan volt, mint általában az értekezletek. Volt vitaindító, a hozzászólók se hiányoztak — ment minden a maga útján. A zárszó, az összefoglalás adta az újat. Az előadó, természetesen miután hasznosnak mi­nősítette a vitát, vázolta a feladatokat. A leg­főbb tennivaló — érvelt —, hogy változtas­sunk a szemléleten. Meg kell győznünk az embereket, hogy ők, megszívlelve a jó szót, másképpen cselekedjenek, mint eddig. Ma­gyarán: a gondolkodásmódnak kell megváltoz. nia, hogy rendben menjenek a dolgok. Tulajdonképpen igaza volt. Jócskán akad olyan szférája életünknek, ahol elkelne a szemlélet hozzáigazítása a feladatokhoz. Le­gyen elegendő itt a munkafegyelemre, a min­dennapi szorgoskodás intenzitására vagy ép­pen a többiekkel való együttélésre utalni. A gondolkodásmód tehát megváltoztatandó, csakhát a váltás korántsem azon múlik, hogy deklaráljuk-e szükségességét. Mostanság ugyanis megszámolhatatlanul sok nyilatkozat, interjú zárul a gondolkodás- mód megváltoztatásáról szóló szép szavak­kal. A megkérdezett kimondja a kulcsszót — szemléletformálás — és úgy érzi nem érheti szó a ház elejét. Rajta nem múlt semmi se, tudja és elmondta mi a teendő, a többi már korántsem az ő dolga. A dologban csak az a bökkenő, hogy ese­tünkben a szép szavakon múlik a legkeve­sebb. Vegyünk egy példát, mondjuk a mun­kafegyelemét. Adott egy műhely, ahol az ott dolgozók csak tessék-lássék végzik el felada­tukat, jelen vannak, a kezükben ott a szer­szám, csak éppen a teljesítmény nem akarja elérni a kívánt szintet. A vezetők megbízzák a művezetőt, hogy győzze meg beosztottjait az intenzív munka hasznosságáról, A megbí­zott, mit tehet mást, összehívja az embereit. Es beszél. A gyárról, az érdekekről, a becsü­letről. Szavai lehetnek a legszebbek, nem va­lószínű, hogy célt érnek önmagukban. Kell hozzá még valami, a tulajdonképpeni lényeg, ami nélkül csupán hiú ábránd a szemlélet formálódása. És ez a valami az érdekeltség. A dolgozóknak érdekeltnek kell lenniük ben­ne, hogy a gondolkodásmód megváltoztatásá­val elérni szándékozott vágy valóság legyen. Ha mondjuk a zsebük bánja a langyos mun­katempót, feltehetően inkább tüsténtkednek naponta nyolc órán át, mint érdekeltség nél­kül. Példa természetesen akad erre is. Több nógrádi üzemben jó néhányan nem kaptak nyereségrészesedést vagy kevesebb jutott ne­kik az idén, mint máskor, mert rendre el­késtek Feltehetően a munkahelyeken is sok szó esett előzőleg a pontosság fontosságáról, á késés hátrányairól, csakhát a szép monda­tok nem vezettek eredményre. Ezért határoz­ták hát el a döntésre illetékesek, hogy a nye­reségrészesedés megvonásával jelzik: a pon­tosságnak jelentősége van! Az említett eset végletes, hiszen nem min­den, a gondolkodásmód megváltozására érett területen lehetséges anyagi eszközökkel kivív­ni a változást. Végletes, de alighanem szem­léletes a minta. És követésre méltó. Még ak­kor is, ha ellene vethető: nem a gondolkodás­mód változott, változik meg a nyereség el­vonásával, hanem legfeljebb a munka fe­gyelme. És ez így igaz. Ez az állapot azon­ban korántsem káros a lényeg szempontjából. Előzőleg ugyanis azért vélték szükségesnek a szemlélet formálását, hogy a dolgozók időben beérkezzenek a munkahelyükre. A szavak nem használtak, a pénz elvonása feltehetően in­kább. A cél szentesíti az eszközt. A lényeg tehát megvalósult. És az ügyben ez a legfontosabb. A példaként említett mun­kahelyeken dolgozók feltehetően a jövőben valamennyien megérkeznek a kezdésre. És az idő múltával a pontosság természetes lesz ne­kik. Megszokják. A megszokás pedig nagy úr. A többi között utalhat a megváltozott gon­dolkodásmódra is. Mert pontosan definiálni az egyes ember szemléletét, gondolatait szin­te lehetetlen. Ám a megkövetelt, s elvárt gya­korlat léte utalhat ró: a fejekben is megmoz­dult valami. Példánk a munkafegyelemről szólt. Ám he­lyette szerepelhetett volna más is. Minden olyan cél megvalósításához a szemlélet át­alakulására van szükség. m. p. Ka fi ka a kistestvérem Hétközi ügyelet * A salgótarjáni járás egész­ségügyi osztálya vezető főor­vosának, dr. Tavaszi Ferenc­nek tájékoztatása szerint elő­reláthatóan 1970-ben beindul Naavbátonvban a hétközi köz­pont; ügyeleti szolgálat, ami a betegek jobb. színvonala­sabb. folyamatos ellátását oldja meg. A távlati tervek­ben szerepel a két nagyköz­ségben. Nagybátonyban és Kisterenyén a nyújtott rende­lés bevezetése, melynek kez­dete után a páciensek délelőtt és délután is felkereshetik or­vosukat, s ígv kevesebb időt kell munkahelyüktől távol tölteniük. Vetélkedő játékos módszerekkel Egyetlen hivatalos program­ban sem jegyezték előre azt az eseményt, amelynek a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek üzemfenntartási gyárrészle­gének három szocialista bri­gádja volt a szervezője, rész­vevője a napokban. Az Álla­mi-díjas MHSZ Szocialista Brigád kezdeményezésére há­rom kollektíva — ők, a Béke és az MSZBT brigád — elha­tározta, hogy sajátos módon tesz hitet béketörekvései mel­lett: játékos, de komoly tar­talmú vetélkedőn mérik ösz- sze tudásukat honvédelmi és munkavédelmi ismeretekből, s megmérkőznek a sportban is. Mivel a brigádoknak igen baráti a kapcsolata a somos; sportkörrel — hiszen közü­lük laknak is ott, s a brigá­dok kiemelkedő társadalmi munkát végeztek a sportob­jektum építésénél — termé­szetes, hogy ott rendezték meg a vetélkedőt. A népes brigá­dok nagy lelkesedéssel verse­nyeztek, s az eredményekből az derült ki, hogy mind a katonapolitikai, mind pedig a munkavédelmi kérdésekből jól felkészültek. A vetélkedésben részt vettek azok a „szabaduló” szakmun­kástanulók is, akik a brigá­dokban dolgoznak. Számukra ez az esemény is jó alkalom volt tudásuk bizonyítására, a brigádba történő jobb beil­leszkedésre. A versenyből aktívan ki­vette a részét az MHSZ vál­lalati tartalékosklubjának ve­zetése is a zsürizési feladatok elvégzésével. S a gyárrészleg vezetői is részt vettek a jól sikerült összejövetelen, amely­nek már nagy visszhangja tá­madt a gyárban. Azt mond­ják a dolgozók: „Szívesen veszünk részt ilyen és hason­ló összejöveteleken, ahol játé­kosan mérhetjük meg tudá­sunkat és felkészültségünket mert mi most a jól felkészült­séggel, a rendben elvégzett feladatokkal tehetjük a leg­többet a békéért.” Az ősi Koreában víziórák­kal mérték az idő múlását. Sok fajtája létezett ezeknek az ötletes, nagy technikai fantáziára valló szerkezetek­nek, de közülük is kiemelke­dik a phenjani központi tör­téneti múzeumban őrzött kü­lönleges kivitelű csengettyűs vízióra. Az óra 1438-ban készült. Szerkezete víztartályokból, golyókból és csengő hangot adó lemezekből áll. Működési elve a következő: a felső tar­tályból lecsepegő víz lassan feltölti az alsót, amelyben kü­lönös formájú vékony réz­lemezből vésett teknőc úszik. Az állat hátából finom rudacska áll ki. Amikor a tartály egy bizonyos szintig megtelik, a teknőc ru­dacskája kicsiny fémgolyót mozdít ki nyugalmi helyzeté­ből, amely hajlékony vasle­mezen guru] végig. Így a le­mez egyik vége a magas­ba lendül, s meglöki a fölötte levő szacsom- figura kezét. Az pedig egy gongnak ütődve jelzi, hogy eltelt 1 csőm, azaz 24 perc. Hasonló mechanizmus alapján kongat a szaszi figu­ra, aki 1 gén, vagyis 3 csőm, tehát 2 óra elteltére figyel­meztet. Éjszakára pedig fel­váltja őket a kecses szagén alak, dobbal, gonggal, hallat­va a perceket, órákat. Egy óra leforgása alatt mindig pontosan 14,8 liter víz folyik le a tartályból. Az órá­ban mintegy 200 különböző nagyságú és rendeltetésű emelőszerkezetet helyeztek el, s 37 golyócska gördül benne. A lila ásvány: a fluorit Fluorit nélkül ma elképzel­hetetlen a kohászat, ahol az olvadáspont csökkentésére használják, és a vegyipar, ahol a fluor vegyületeinek előállítására használják. Át­látszó, sárga, zöld, kék, lila színben tündöklő ásvány, né­ha színtelen üvegfényű. A mongolok valamikor „hi­deg kő”-nek nevezték a náluk főként lila árnyalatban, nagy mennyiségben előforduló fluo­rt tot, s a tejet tartósították vele. Tartalékok tekintetében Mongólia megelőzi a világ f luorit-nagyhatalmait: Mexi­kót, Spanyolországot és Olasz­országot. A geológusok a kö­zelmúltban is lelőhelyek szá­zait térképezték fel, köztük a legjelentősebbet, a harajrati bányát. A KGST-országok sorában a fluoritbányászatbar Mongó­lia jelenleg a második helyet foglalja el. A következő öt­éves terv idején több hatal­mas érc termelő komplexumot építenek, s így az ország a világ egyik legnagyobb fluo- ritszállitója lesz. Most Berh a bányászat köz­pontja. A bánya mongol— szovjet közös üzemben dolgo­zik. Tavaly a berhi bányá­szok 27 000 tonna ércet hoz­tak felszínre, terven felül. Idén vállalták, hogy már au­gusztusra teljesítik az éves tervet, s több mint 2 millió tugrik terven felüli nyereség­gel zárják 1979-et. Harminc gyerek volt rá­bízva. Naponta hat és fél órát dolgozott, mint a töb­bi óvónő, majd megcsinálta a másnapi foglalkozás ter­vét. A három lepkét meséli holnap a gyerekeknek, és mivel a főiskolán úgy tanul­ta. hogy szemléletessé kell tenni a mesét, készített „eszközöket” is. Egy rózsát, egy tulipánt és egy szeglűt, meg három lepkét. Nem volt soha kézügyessége, de az el­telt két év alatt megtanulta, hogyan színesítse kis figu­rákkal a foglalkozásokat. Volt olyan év. hogy egy-egy „órára" hatszáz almát vá­gott ki. Az első év nagyon nehéz volt, meg kellett te­remtenie minden foglalko­záshoz a kisegítő eszközöket. Most már szép készlete van a második év végére. A gyerekek különösen sze­rették, ahogy mesélt. Az új módszer szerint kötetlenül kellett mesélnie, vagyis nem volt kötelező odajönni a gyerekeknek. Közben rajzol­hattak, vagy építhettek. Az első Időben bizony kevesen nézték, hogyan dolgozik, ké­sőbb csoportjának nyolcvan százaléka mindig körülötte volt, ha valamit elkezdett. Ilyenkor figyelte a gyere­keket. Most. a holnapi me­sére készülve, látni akarta, hogyan viselkedik Gyuri, amikor arról lesz szó, hogy a három pillangó egyike sem akar az eső elől a virá­gok kelyhébe húzódni, ha testvérei nem jöhetnek ve­lük. Ugyanis a gyerek már egy hete búskomor. Kivá­lasz magának egy-egv sar­kot, ott üldögél, és nyoma sincs a régen barátságos, kö­zösségi kisgyereknek. Ér­deklődött az édesapiától. mi lehet Gyuri változásának oka. — Talán az, hogy a fele­ségemet eay hete hoztuk haza a kórházból. Gvurl kistestvérével. Nagyon szerettünk volna r. ég eev gyereket, és most nésv év­vel őutána meg.születe“ Ka­tika. Gyuri nem örül neki. pedig már Jó előre beszélget­tünk róla, hogy lesz kis­testvére. akivel később együtt játszhat. Nem értem, mi van vele . . . A fiatal óvónő tudja. A gyerek úgy érzi, hogy őt már nem szyeretik a szülei. hiszen a kicsivel sok dolog van. Rá kevesebb Idő jut. Másnap Gyuri csak úgy a közeleső szék széléről hall­gatta fél füllel a mesét. A mese után ebédeltek, majd az óvónő megkérdezte a gyerekeket, hogy igazuk volt-e a lepkéknek, hogy testvéreik mellé álltak. A gyerekek mindegyike azt mondta: igen. A testvéreket szeretni kell. Gyuri hallga­tott. Délután játszás alatt keringeni kezdett az óvónő körül. — Gyurikám, akarsz vala­mit mondani? — Gyere, ülj mellém és mond. — Azt tetszett mondani a mese után, hogy a testvére­ket szeretni kell. — Igen. Ügy is van. Ügy tudom, hogy neked is van már egy kishúgod. Biztosan szereted is. — Nem tudom. Az anyu­kám mindig vele foglalko­zik. rám már nem Is néz. Engem nem Is szeret. Pedig ugye, neki engem Is kell szeretnie, nemcsak a leis­test véremet? — Szeret Is téged, csak tudod, a húgod még nagyon pici. Vele még sokat kell foglalkozni. Nem tud enni magától, nem tudja meg­mondani, hogy fáj valamije. Ezért kell vele többet fog­lalkozni. Te már napv fiú vagy. még segíthetsz Is az anyunak otthon a hugi kö­rüli munkában. Gyuri félreült a kis szék­re. Papírt kért, meg színe, ceruzákat. Egészen elmé­lyedt a rajzolásban, nem is hallotía amikor érte jöttek. — Gyere Gyurikám, vár otthon anyu és a Katika! — Mindjárt apu. rögtön készen leszek. Addig, amíg a fiú befe­jezte a rajzot, az óvónő be­szélt az édesapával. Elmond­ta, hogy törődjenek most többet a gverekkel. ne érez­ze úgy. mint akit kizártak a családból. Segítsen a pici körül, dicsének meg, — Na, Gyurikám, készen vagv? — szólt a gyereknek. — Igen. Tessék szives lenni ide írni a lap szélére, hosv ezt én rajzoltam a Katiká­nak. Ugye széu? Ralta van a három virág és a három pil­langó. Ugye örül neki? A gépkocsik karbantartását, javítását hivatott szolgálni Pásztó«, az AITT szervizállomása. A korszerűen felszerelt műhelycsarnokokban jól képzett szakemberek végzik feladataikat. — kj — Bóűi Ágnes NÚGRAD-- 1979. május 19., szombat 5

Next

/
Thumbnails
Contents