Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)
1979-05-19 / 115. szám
ÍV/ MP — TÍZEZER KILOMETER Óriások Ssibéria kapujában (9.) Prokopjevszk. Híres város, bányászváros. Bemutatása nem könnyű, hiszen könyvet írtak róla. Hogyan férhet bele egy könyv tartalma, néhány oldalas beszámolóba? Sehogyan, de azért megpróbálom érzékeltetni ennek a városnak az életét, múltját, jelenét és jövőjét. Arra büszkék a városban, hogy együtt születtek a Nagy Októberi Szocialista Forrada* lommal. Ugyanis a prokopjev- szki bányát 1917-ben nyitották meg. Mi volt előtte? A századfordulón kis falu, alig 114 házzal és 6'28 lakossal. Kézműipar, szatócsbolt, templom és mellette egyházi elemi iskola. Ez minden. Ma pedig Prokopjevszknek több mint 270 ezer lakosa van. Nagy város, bányászváros, szép város. Megin csak a számokhoz kell folyamodnom, hogy bemutassam a város bányászatát, Ma már megközelíti a 20 millió tonnát a felszínre hozott szén évente. A 14 bánya szolgáltatja ezt és egy külszíni fejtés. Testvérmegyénkben is arra törekednek, hogy a külszíni fejtést bővítsék. Ezt szorgalmazzák, ez olcsó és ők azt tartják, hogy a legjobb bánya, amelyikbe besüt a nap. Nem kell szellőztetni, vizet biztosítani metánbetöréstől tartani. Egyetlen nehézség — mondják — a meddő letakarítása. De ma már olyan hatalmas gépek végzik, hogy szinte napok alatt előbukkan a vastag szénréteg. Így, ahogyan említettem, a vastag szénréteg. Helyenként eléri a 13 méter vastagságot is, de a 2,5 méter a gyakori, általános. Talán nem is ez a lényeges, sokkal inkább fontos, hogy a szén minősége világmárka. Már. a fiatal szovjethatalom első éveiben úgy fogalmaiztak a gazdaságot irányító szakemberek, hogy a pro- kopjevszki szén az Urál és Szibéria legnagyobb energiabázisa. Amikor a város bányászai üdvözlő táviratot küldtek Leninnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyedik évfordulója alkalmából, így fogalmaztak: „A Szovjet Oroszország szíve számára, új, friss vért adunk.” És a prokopjevszki szénre gondoltak. Na, de kalandozzunk el egy kicsit a széntől, még akkor is, ha ez a fő természeti kincse KUZBASSZ-nak, testvérmegyénknek. Prokopjevszk lehetőséget nyújt erre a kis kalandozásra A nehézipar — bányagépek mellett — jelentkezik a városban a könnyűipar is. Ilyen termékek hagyják el a prokopjevszki gyárakat, mint a porcelán, a porszívók egész sora (hozzánk is elkerül a közkedvelt termék), más elemtromos háztartási gép. A város könnyűiparának termékeit ismerik az egész szovjet hazában és a határokon túl is. Eddig 72 prokopjevszki termék nyerte el a Kiváló áruk fórumá jelzést jó minőségével. Mert a Szovjetunióban is divat a KÁF, de csakúgy, mint nálunk visszavonják, ha romlik a termék minősége. Nos, a prokopjey szki gyárak egyetlen termékétől sem kellett visszavenni a kitüntető jelzést. Miről nevezetes még Prokopjevszk? Például arról, hogy a város díszpolgára B. V. Voli- nov űrhajós ezredes, aki többször is megfordult az iparvárosban. Ismerik, szeretik. Más. A bányászváros — sport város. Sportolói szovjet rekordokat döntenek, a válogatottban szerepelnek. Az alapokat biztosítják ehhez a város vezetői. Négy nagy sportkombinát mellett hatvan tornaterem szolgálja az aktív, egész éven át való sportolást, testedzést, a fiatalok felkészítését. A DOSZAAF (az MHSZ testvérszervezete) több lövészklubbal és lőtérre! rendelkezik a városban. Edzi a fiatalokat és egyben felkészíti a szovjet haza aktív védelmére. A városban 24 sportággal foglalkoznak aktívan és a tömegek bevonásával. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az a tény, hogy több mint hatvan sportmestert tartanak nyilván Prokopjevszkben. Több labdarúgó- és jéghoki- csapat versenyez a városban. Az ifjúsági jéghokicsapat többször is elnyerte a Szovjetunió bajnoka címet. És még egy bajnoki címről kell szólni, ha Prokopjevszk- ről beszélünk. A város 31 lakója viseli a Szocialista Munka Hőse kitüntető címet. Prokopj evszkről mondta egyik beszédében Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP főtitkára, hogy sok ilyen hős városa van a szovjet hazának. Hős város, amelyik a munka frontján érdemelte ki a címet... Mikor alkalom nyílt rá, a két megye kapcsolatairól beszélgettünk Banyikovval, a kiadóvállalat igazgatójával Egymás szavába vágva soroltuk, hogy kik és milyen mértékben tartják a baráti kapcsolatot. Kiderült, hogy szinte nincs életünknek olyan területe, ahol ne jelentkezne a két nép, a két megye testvéri együttműködése. Már túlvagyunk a delegációcseréken, már nemcsak megyei, városi párt- és tanácsi vezetők keresik fel kölcsönösen egymást és adnak tájékoztatást a fejlődésről, a változásokról. Úttörők, KISZ-esek, bányászok, pedagógusok és még sorolhatnám azokat, akik jártak Kemerovo megyében. Szeretettel búcsúztak tőlünk szovjet barátaink. Mindenütt azt mondták, hogy a viszontlátásra — daszvidányi- ja! — és mi mindig hozzátettük, hogy a viszontlátásra Salgótarjánban, Nógrád megyében. Mert ugyanolyan szeretettel fogadjuk szovjet barátainkat, mint amilyen szívből- jövő barátsággal kalauzoltak végig bennünket gyönyörű megyéjükön. (Vége) Goíyár Gyula Újszerű = korszerű — célszerű? Egy nonstop műsor kérdőjétől „ILYEN MÉG NEM VOLT!” Jöjjetek, nézzétek, hallgassátok az Orange alkotóközösség félnapos műsorát. Mindenki megtalálja azt, ami érdekli: a gyerekek a bábot, játékot, zenés, verses műsort, vetítést; a felnőttek a kama- rakiállítást zenekísérettel, a régi filmek moziját, Boney M bemutatót, a fiatalok vetítettképes diszkót, lesz Mini— Srr.okie-koncert, Orange koncert. Minden egy helyen, egy napon ...” — harsoghatta volna a kikiáltó a minap Pásztón közönségcsalogató- ul. Persze, ma már fehér holló a kikiáltó — pedig gyakran bizony, nem ártana a látogatottságnak, ha akár egy-egy színházi előadás, előadóest, táncművészeti műsor, kulturális szemle előtt hangos reklám előzné meg a programot. Vannak ugyan plakátok és szórólapok, sok helyen közönségszervezők az üzemekben, intézményekben — így Pásztón is „mindent bedobtak” a közönségszervezésbe — fél sikerrel. De ne vágjunk a dolgok elé! Vasárnap délután kettő előtt pár perccel — rögtön kezdődik a műsor, a közönség még sehol — a művelődési ház kis klubszobájában ülünk. Behallatszik a zene, a színpadi zajok jelzik a készülődést a zenés kiállításhoz. Nagylaki József, az Orange együttes, az alkotóközösség, az újszerű vállalkozás vezetője készséggel nyilatkozik elképzeléseikről — most már beindul a program, egyelőre nincs dolga. — Sokkal fontosabb céllal működik ez a közösség, mint egy sima rockegyüttes. Több művészeti ág összefogásáról van szó — és minél szélesebb rétegeknek. Ügy érezzük, vidéken különösen fontos — nincs annyi kiállítóterem, az egy délután, este megtekinthető műsorok több időpontra eloszlanak — mi sűrítve adjuk. Ehhez irgalmatlanul nagy hatású fegyverünk a zene — kevesen használják ki a rock-, popzenét komolyabb műfajok népszerűsítéséhez. (Hogy az ötlet nem rossz, az biztos — csak a megvalósításba még döccenők csúsznak. Egy fiatal ötvösművész kamarakiállítása — néhány darabból áll, egy kiállítási tablón helyezték el — látható az egész program alatt. A gyer- rrtekprogramig zenei aláfestéssel —, de ekkor még se felnőtt, se gyerek nincs komolyabb számban jelen . . .) — A gyerekeknek önálló blokkot adnak? — TÖBB MINT EGY tucat „mesezsák” közül választhatnak, több műsorra való számunk van. Az első rész „zenés irodalomóra”: megzenésített ifjúsági verseket adunk elő. A bábprogramban magyar népmeséket dolgozunk fel. Beleszövünk a mesedélutánba játékos foglalkozásokat, kisfilmeket láthatnak. (A műsor fogadásáért felelős előadóval együtt beültünk a nézőtérre. Lehetnek 80— 100-an, néhány felnőttkisérő- vel. elsősorban óvodások. Miután oldódik a hangulat. a kicsik jól szórakoznak — számos ötletnek, amely a „mesezsákból” előkerül, dicsérhető a pedagógiai hatása is — foglalkoztatja, megmozgatja a gyerekeket a szereplési lehetőség). Beszélgetésünkkor már. sejteni lehet: kevesen jönnek a műsorokra. Vajon, máshol is hasonló a fogadtatás? És megéri-e a művelődési házaknak ilyen újszerű műsort fogadni? Nagylaki József szerint: igen. — Nagy igény van erre! Igaz. változó a siker — sok midik azon, hogyan szervezték meg. milyen a oronagan-' da. Általában két részre osztják a programot: a gvernWc- és a felnőttműsorblokkra kü- lön-külön jegyet adnak ki. Mi a nyolc óráért hét-hét és fél ezer forintot kérünk. Ha mindezeket a programokat külön-külön, más gárdákkal hívják meg, többe kerülne. A ml alkotóközösségünkben nagyon sokoldalú emberek vannak: a zene, a vers, a bábozás, a tárlatvezetés, a játék, a multimedea (vetítéses, au- dióvizuálisműsor-rész) gyakran közös produkcióból születik. Több helyre visszahívtak már az elmúlt másfél évben — december végéig előre tudjuk, hová megyünk, Becsó Károly, a művelődési központ igazgatójának másnap reggeli válasza: nemigen , , . — NEM MONDOM. hogy rossz színvonalú, hogy nincs benne sok korszerű elem, újszerű ötlet. De azt hiszem, nagy létszámú, összeszokot- tabb közösségnek célszerű előadni ilyesmit. Ha például nekünk lenne két népes láto- gatottságú családi klubunk, nem lett volna ilyen hatástalan a propaganda. Érdekesnek tartom a kezdeményezést — szerkezetében hasonló ahhoz, amit a művelődési napokon próbálunk megvalósítani. Hogv mi visszahívjuk-e őket? Talán a gyermekprogramot külön. Ha sikerül reálisan megegyezni. Nagy a felelősség — nem csak anyagilag. a ráfizetés miatt, hanem a közönség csalódottsága komoly kárt okozhat. Ezt szeretnénk elkerülni! G. Kiss Magdolna Mai tévőajánlaiunk Képünkön: Jelenet a filmből 20.05: Veri az ördög a feleségét. András Ferenc első filmje kitűnő szatira. A közönség és Fi lm jegyzet Kinek a törvénye? Folytatódnak a magyar irodalom és a magyar film találkozásai. Ezúttal ráadásul hármas randevúról beszélhetünk, mert a Kinek a törvénye? című Galgóczi Erzsébet- kisregény a MAFILM Dialóg Stúdiója és a Magyar Televízió közös vállalkozásában elevenedett meg a mozivásznon (s rövidesen látható lesz a képernyőn is). Galgóczi Erzsébet művei valósággal „kiáltanak” a filmszalag után, mert a magyar valóság legizgalmasabb konfliktusairól szólnak, közéletünk disszonanciáit tárják fel és ugyanakkor egészséges türelmetlenséggel sürgetik a szocialista demokratizmus normáinak érvényesítését. A falusi krónikák hősei hús-vér emberek, a személyes útjuk a társadalmi mozgás irányait is tükrözi. Azt csak mellékesen említem — pedig lényeges körülmény —, hogy az írónő érdekesen és fordulatosán ábrázolja a hazai hétköznapok látványos eseményekben gazdag változásait. Bizonyos okok miatt eddig mégsem születtek az eredetivel egyenrangú I Galgóczi-adaptációk. Talán NÓGRÁD -1979. május 19., szombat Mihályfi Imre jutott legtovább a realista próza tolmácsolásában — a Pókháló és A közös bűn egyaránt figyelemre méltó részerényeKet csillogtatott, s művi fogásoktól mentes atmoszférát teremtett. A Kinek a törvénye? film- változatának elkészítésével Szőnyi G. Sándor is „beállt” a Galgóczi-interpretátorok sorába. (A jeles tévérendező már néhányszor sikerrel merített az irodalomból: elég, ha a Jó estét nyár, jó estét szerelem vagy a Mocorgó sikerére emlékeztetünk.) Az ihlető írás korábban született, korábbi állapotokat rögzít, a mondanivaló érvényessége azonban nem kopott meg. A vállalkozás időszerűségéhez ilyenformán nem fér kétség — arról nem Is beszélve, hogy sajnálatos módon egyre kevesebb a magyar film palettáján a falu életének legújabb eseményeit megörökítő helyzet- jelentés. Ideje törlesztenünk az adósságból.,. Az új magyar film cselekményének középpontjában eléggé kényes emberi összecsapás áll. Nagy a tét, de voltaképpen nem azonosak a „játékszabályok” a küzdők számára. Miért is lennének egyformák? Hiszen az egyik harcos — XY kisrendőr, a másik pedig babérokkal koszorúzott politikai potentát, Kossuth-díjas tsz-elnök. Amikor Böröcki András megérkezik a faluba, új állomáshelyére, voltaképpen világos és egyértelmű a szituáció. Hogy a világot megváltani akaró, hivatását szent hevülettel ellátni szándékozó tizedes ösz- szefog ütközni a törvényre és előírásokra fittyet hányó falusi hatalmassággal. Hogy mindketten hajthatatlanul kardoskodnak elveik mellett. Hogy nem babra megy a játék — s nem is játék az, melyet folytatnak, hanem felfogások, sőt világszemléletek csatája. Csak azt nem tudjuk előre: ki fog győzni? Bármennyire furcsa, ez a válasz a záróképek után is várat magára. Szerencsére. A regényben a rendőr húzza a rövidebbet, s alulmarad a befolyásos vezető elleni küzdelemben. A filmben bonyolultabb a képlet. Böröcki András nem esik el. Vagyis nem veszít, de győzelméről sem beszélhetünk. A befejezés nyitott. Szőnyi G. Sándor életben hagyja hősét, mert úgy találta, hogy esélyt kell adnia neki a jövőben — tehát a cselekmény lezárása után — folytatandó harc során. Ez a változtatás indokolt, hiszen a Galgóczi-mű megjelenése után eltelt évtizedben úgy alakult a légkör, hogy egyáltalán nem tekinthető meddő fáradozásnak a vidéki kiskirályok ellen viselt csatározás. A Kinek a törvénye? megítélésében persze a szóban forgó változtatás nem perdöntő. Az a fontos: mi történik a konok fiatalember érkezése és a patthelyzet kialakulása között. Szőnyi G. Sándor jól (helyenként kissé terjengősen) jellemzi hőseit, a cselekménybonyolítás korrekt, talán csak az érzelmi motívumok háttere vázlatos. Néhány drámai szituáció megjelenítése különösen sikerült (ilyen a finálé „előjátéka”) feltűnő hiányosság viszont, hogy a falu véleményének, reagálásának, helyeslő vagy rosszalló „kórusainak” érzékeltetése a jelzések szintjén maradt. A szereplők közül kiemelkedik Sinkovits Imre (Máté Ferenc tsz-elnök szerepében) Jó lenne többször látni a vásznon! Balkay Géza — a kisrendőr megszemélyesítője — ígéretes tehetség. Ráday Mihály jellegzetesen mai falusi hangulatokat örökített meg kamerájával. A Kinek a törvénye? nem megrázó élmény, de a tisztességes szándékkal és megfelelő Invencióval elkészített filmek közül való. Megérdemli a figyelmet! g. I, = a kritika egyaránt tetszéssel fogadta. A film témája nem több és nem kevesebb mint az: Kajtárék Balaton-mentl .villájukban vendégeket fogadnak, s az „előkelő” augusztus 20-i ebéd közben kiadós magyar étvágyról tesznek tanú- bizonyságot. Mindezen az étvágyukon csak nevetnénk, ha evés közben nem fordulna komolyra a dolog, összecsap két világnézet, két emberi magatartás véglete. Mindaz, ami jtt történik, halálosan komolyan megy végbe és éppen ezért lesz ez a film rendkívüli mulatságos. Apró naturális részletek teszik életvidámmá és reálissá a nagy ebédet. S a kitűnő szereplők részletező. életörömöt és őszinteséget sugárzó naturalizmusa mindannyiunkat jókedvre derít, de úgy. hóav közben és utána is sokáig tűnődünk a hallottakon, látottakon. Könyvhételőkészületek Zajlanak az ünnepi könyvhét előkészületei a rétsági járásban. A tervek szerint konyvsátrat ütnek föl Rét- ságon. A sátorban az ÁFÉSZ KISZ-esei lesznek a könyvárusok. Számos író-olvasó találkozó is sorra kerül. Bihari, Ber- kesi, Csák, Csörsz, Rónaszegi és Szakonyi válaszol az érdeklődők kérdéseire. A könyvhét érdekessége lesz a Palócföld munkatársainak találkozása az olvasókkal. Erre az eseményre több brigád bejelentette részvételi szándékát.
