Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-19 / 115. szám

Aki a pikkelyesedéet vizsgálja „Hazajöttem dolgozni. V Durányik Bélánét akkor Öntvényeket, a pácoló- és sa- még Kiss Rékának hívták, vazófürdőket, a szennyvizet amikor eldöntötte: kohómér- elemeztük, ellenőriztük. Ha­nök lesz. Miskolcon diplomá­zott 1967-ben, majd férjével együtt — akivel egyszerre végzett —, Budapesten az ellátnia ÉVIG 1-es számú gyárában he. ben? lyezkedett el. Hat hónapig gyakorló majd kutató mér­nökként dolgozott. Albérlet­ben éltek, ami, kisfia megszü­letése után szűknek, kényel­metlennek bizonyult. Lakáshoz jutottak Hatvan­ban. Így hát oda költözött a kis család. A fiatalasszony először az apci Qualitál Fém­műben vállalt munkát, majd két évig tanított a hatvani szakmunkásképző intézetben. — Végül, hazajöttem dol­gozni. .. szüleim, testvéreim mind itt élnek Salgótarjánban és ezért örömmel költöztem a marosan az idegenanyag-átvé- teli osztály vezetője lettem. — Milyen feladatokat kell ebben a munkakör­— Hozzánk különböző cé­gektől jönnek be az alapanya­gok, különféle alkatrészek. Ezeket minőségileg ellenőriz­zük. Megvizsgáljuk, hogy az előírt szabványnak, előírások­nak megfelel-e? Ha esetleg kifogásolható, akkor rekla­málunk a gyártónál, esetleg „árleszállítást” kérünk. — Halottam: a pikkelyese- dést vizsgálja. • 09 mutatkoznak bizonyos ered­mények, de a végleges megol­dástól, sajnos, még messze vagyunk. — És mi a nehezebbik ré­sze a munkájának? — Az idegenanyag-átvétel. De van egy ragyogó képessé­gekkel rendelkező csoportve­zetőm, aki nagyon megköny- nyíti a tevékenységemet. Ti­zenhatan dolgoznak az irányí­tásom alatt — hat férfi, a többi nő —, és úgy érzem: elfogadtak vezetőjüknek. — Ha a megvalósításra vá­ró céljairól faggatnám, mit válaszolna? — Nagyon szeretnék jól — Igen. ez a szebbik része megtanulni németül városba. Férjem 1972-ben ke­rült a Lampart Zománc­ipari Művek salgótarjáni gyá­rába, s egy év múlva lakást is kaptunk a Beszterce-lakóte- iepen. Itt a laborban meta- lográfusként tevékenykedtem, az anyagok szövetszerkezetét vizsgáltam. Kislányom meg­születése után két évvel ne­veztek ki a labor vezetőjévé. a teendőimnek. A pikkelyese- dés főleg a tűzhelyek díszte­tőin jelentkezik, itt-ott úgy lepattogzik róla a zománc mint a „halpénz”. Ennek oká­ra szeretnénk rájönni. A Du­nai Vasműtől kapott lemeze­két éve járok a TIT-be nyelvtan- folyamra, aminek költségeit a vállalat fizeti —. mert az NSZK-ba exportált terméke­ink részaránya eléggé magas, ami azt jelenti: többször kell szót érteni német tárgyaló­két hidrogén-átlépési időre partnereinkkel. S ez azért vizsgáljuk és pikkelytesztet könnyebb tolmács nélkül. is készítünk róluk. A gyártó­val jó kapcsolatban vagyunk, időről időre egyeztetjük a vizsgálati eredményeinket. Ezt a közös kísérleti kutatást más­fél éve folytatjuk. Idén már Van még egy dédelgetett vá­gyam. Jó lenne végre teljesen kiküszöbölni a pikkelyese- dést... látni a munkánk újabb eredményét! Tőcsér Julianna Uj vasúti hid r Jugoszláviában az elmúlt évben — a korábbi időszak­hoz képest — erősen megnö­vekedett az építkezésekre for­dított összeg. A lakás- és üzemépítés mellett új utak és hidak is készülnek. Ezek egyi­ke a Belgrádban, a Száva folyón átívelő új vasúti füg­gőhíd, amelyet az év közepén adnak át a forgalomnak. A 16 és fél méter széles, 557 méter hosszú híd folyó feletti szakaszának hossza 254 mé­ter. A hidat 64, egyenként 250—300 párhuzamos, polieti­lén csőben elhelyezett kábel­vezeték tartja. Jugoszláv tér- vezők alkotása. A bányaipar eredményei A tervek szerint 1984-ben, a második hétéves terv utol­só esztendejében már évi 70 —80 millió tonna szén es lb millió tonna vasérc kiterme­lésére számítanak a KNDK- ban Ez lehetővé teszi az ipar még erőteljesebb fejlesztései, és a gazdasági függetlenség további növelését. Az ország igen gazdag ter­mészeti kincsekben. A mu- szani bányából például a vas­érckészletnek már milliárd tonnáit bányászták ki. Az el­ső hétéves terv befejeztével valamennyi régi bányaüzemet korszerűsítették és — a töb­bi között — megnyitották az obongi, a dökszöngi, a szö- csangi és a jönghöngi kőszén-, a höcsöni ércbányát. A fej­tést és a szállítást nagyrészt géoesítették. A szénbányák 1970-re már 27 és fél millió tonnát ter­melnek évente, így az egy fő­re jutó kőszéntermélésben (1975 kilogramm) a KNDK elérte a fejlett ipari országok szintjét. Tavaly, a második hétéves terv első esztendeiében, az összes beruházási összegek 34 százalékát a bányaiparra for­dították. Örvény a Földközi- tenderben A Földközi-tengert a fel­színtől a tengermélyig átfúró gigantikus örvényt fedeztek fel szovjet óceánkutatók. A BOGORON professzorról el­nevezett szovjet kutatóhajó nemrégen tett útja során au­tomatikus bólyái segítségével csaknem 250 kilométer átmé' rőjű erős, spirálszerű áramla tot észlelt Olaszország, Spa nyolország és Algéria partjai között. Az óramutató járása val ellentétes irányban forgó „ciklonszerű tölcsér” több mint kétk'úométeres méiysé' gig halói le. A kovácsológyárban nemrég készült el az a jugoszláv ex­portküldemény amely svéd csőfogót is tartalmazott. A Sal­gótarjáni Kohászati Üzemekben Bakos Lajos a csőfogó gyár­tása során lelkiismeretes, példamutató munkájával elisme­rést vívott ki magának. Jo esztendő kérdőjelekkel Be»sélgetéa Ssabó Istvánnal, a Termelössövetheselek Országos Tanácsa elnökével Hozzávetőleg évtizede isme" összefüggéseket vizsgálva, magasabb az átlagosnál, s a rém közelebbről; beszélget- akad dilemma, nem is kevés, fejlődés minőségileg új sza- tünk már több ízben itt, a Például a ráfordításokat a kaszában vannak. Arányuknál szűkebb pátriában, a hajdan hozamokkal egybevetve, már lényegesen nagyobb a súlyuk nádfedeles házakból álló — innen a néveredet! — Nád­udvaron. Egy téeszelnök bal­sorsán tűnődtünk a strand melleti vendégház minikert­jében; jóféle gondokról medi­táltunk a tán ötven méternyi­re levő: téeszszékház emele­korántsem lehetünk elége­dettek. Ha csak itt, Hajdú- Bihar megyében tekintjük át a fejleményeket, máris ve­gyes a kép: a HAGE, vagyis a hajdúsági löszháton gazdál­kodó 13 termelőszövetkezet, 1 állami gazdaságnak összes­tén, voltaképenni irodájában; ségében jó a mérlege, így van s több érekezleten jegyeztem ez Hajdúböszörményben és szavait a Vörös Csillag Tér- környékén, valamint Debre- melőszövetkezet által létrehí- cen tájékán, de már a Tisza vott, ma országosan legna- mentén, s Biharban igencsak gyobb hatókörű növényter- nagy megpróbáltatásoknak mesztési rendszer, a kukori- volt kitéve a szövetkezeti gaz- ca- és iparinövény-termelé- dálkodás. Ezt tükrözi az is. irodáiban, hogy egyedül a mi megyénk­ben 16 téesznek 110 millió forint a pénzügyi hiánya... — De lépjük csak át azt a megyehatárt... sí együttműködés tanácstermében. Időközben egy új gazdasá­gi formáció székhelye lett a nagyközség a százezer hektár­nyi területen gazdálkodó Haj­dúsági Agráripari Egyesülésé. Központjának kicsiny appa­rátusa szintén a tavalyelőtt kiszikkadt vizű, de a nyáron már ismét fürdőzőktől tarkál- ló strand peremén emelt fa­házban dolgozik. Mindhárom alakulatnak — téesz, KITE, HAGE — elnöke Szabó István, aki 1967, vagy­is megalakulása óta elnöke a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának is. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja, országgyűlési képviselő. Ezút­tal két minőségében fagga­tom: az országos érdekképvi­seleti testület elnökeként, egy- a';'"eTvit7'baromYiért szersmind gyakorló téesz-el- ’ — Rendben van, nézzük te­hát, mit tükröz az országos mérleg — folytatja Szabó István. — Nos, 1978. egyik leglényegesebb fejleménye, hogy 7,1 százalékkal növeke­dett az egy évvel korábbihoz képest a szövetkezetek ter­melési értéke, s 17—18 száza­lékkal összes árbevételük, el­érvén a 148 milliárd forintot. Nyereségük viszont apadt, mégpedig a nagyot nőtt költségek miatt. Tetézte a pénzügyi nehézségeket, hogy néhány tröszt felvásárló vál­lalata nem volt fizetőképes; serté­sért, marháért késve kapták kézhez pénzüket a termelők. A kiadások főként az alap- tevékenységben, tehát a vol­=; ä ■sag’sff&ss nőkként, tudván tudva, hogy e két tisztség valahol egybeforr, az alul- és fölülnézet szeren­csésen találkozik és ötvöző­dik a jában. Igaz, „lefutott ügy” a témánk, amit április 20-i ülé­sén tárgyalt meg a TOT. Vagyis az 1978. évi gazdálko­dás összegezése, a zárszám­adások megannyi tapasztala­tot kínáló, tehát — közvetve — az újabb erőfeszítésekre tán a korábbiaknál helyeseb­ben orientáló-ösztönző sum- mázata. — Ha akadnak is tájak, ahol bajok támadtak tavaly, — mondja Szabó István —, nagy általánosságban, vagy­is összességében jó évként le­het elkönyvelni I978-at. A magyar mezőgazdasági szö­vetkezetek az előirányzott termelésgyarapodást elérték, kivéve a zöldséget, a gyümöl­csöt, a szőlőt, így a borpro­duktumot. Ez azonban a felszín: lényegesnek födhetett jobb helyzet azok­ban a magasabb jövedelmű gazdaságokban, amelyek ki­egészítő tevékenységet is foly­tatnak. Ugyanakkor ezek a téeszek tudtak különösebb fennakadás nélkül alkalmaz­kodni a nagyobb hatékonysá­gi kövtelményeket támasz­tó ár- és más pénzügyi szabá­lyokhoz. — Közismert, hogy a té­eszek mezőnyében nagyok a különbségek. Ügy tudom, a TOT közgazdasági fő­osztálya a tavalyi teljesít­mények alapján is készített kategorizálást... — Az erős. közepes, gyenge téeszekre bontás, ez a többé- csak: kevésbé helyénvaló, kissé tar- már megszokott csoportosítás tóm, hogy nincs baj a veze- sok mindent elfed. Részlete- tőkkel, sem a téesztagsággal, sebb fölsorolásra itt aligha főként, ha a vezetéstől a ta- kínálkozik mód, egészen rö- valy kiváltképpen nehéznek viden mégis annyit, hogy a bizonyult aratásig, vagy a be- mintegy másfél ezerből, több takarításig megnyilvánuló, mint 400 szövetkezeti gazda- lépten-nyomon érzékelhető ság tartozik az átlag fölöttiek szorgalmat tekintjük. Persze, csoportjába. Ezekben a haté- mélyebbre ásva, közgazdasági konyság 50—100 százalékkal B akafántoskodó emberek­nek tartják a szervező­ket. Gyakorta néznek rájuk ferde szemmel, mert megbolygatják a kialakult és megszokott rendet, s megálla­pítják: lehetne jobban is csi­nálni. Eszükbe jutnak olyan pofonegyszerű megoldások, amelyek mellett az üzemi vakságban szenvedők elmen­nek. Azon felül szeretnek vi­tatkozni is, ami megint csak nem mindig szimpatikus ma­gatartás. Ráadásul nem átalia- nak stopperral és jegyzet­tömbbel felszerelkezve az üzemben kémlelődni, vizsgá­lódni, s úgy tudja a közhit, az ilyesmiből semmi jó nem szár­mazik. De ezek az akadékoskodó emberek állapították meg egyik üveggyárunkban azt, hogy a befőttes üvegeket le­szedő munkások naponta tíz kilométert gyalogoltak, csak hogy a mögéjük felszerelt hu­zatfogó függönyt kikei üljék, holott a függönyre — mióta a csarnok fűtését megoldották — régóta nem volt már szük­ség. És szervezési intézkedéssel kísérlik meg a Salgótarjáni Kohászati Üzemek huzalmű gyárrészlegében a rendelések összevonásával a folyamatos munka megteremtését is. Ed­dig ugyanis rendelők szerint gyártották az egyes tételeket, Emberek a hátországból mindenik végén anyagot, szer­számot cseréltek, kieső idők szüneteltették a termelést. S volt úgy is, hogy naponta négyszer csörgött a telefon a gyárrészleg vezérkaránál: most ez a rendelés sürgősebb, most pedig azt kell előrébb venni. A kidolgozás alatt levő intéz­kedéssel viszont úgy csopor­tosíthatják a rendeléseket, hogy — amíg csak a húzókő­ben szufla van — folyamato­san dolgozhasson a gép. Ugyan­azt gyártják a huzalműben, csaknem teljesen ugyanúgy. Azaz gazdaságosabban, úgy, hogy nagyobb legyen benne a ^áció. Az is Kolumbusz tojása, amire a hideghengerműben jöttek rá. Többletben 500 ton­na pántolószalag elkészítését teszi lehetővé egy soirendvál- tozás. melyhez persze új tech­nológia is szükségeltetett. Az anyagot szélesben edzik, s csak aztán hasítják ei, jócs­kán megnövelve ezzel az ed­zőkemence ^kihasználtságát. Szintén gépkihasználtságot javító intézkedésként egy négyfokozatú húzógépet két kétfokozatúra állítottak át. Nyilvánvaló, hogy kevesebb így az üresjárat. Az eddig négyalapos Ripoche kemencét pedig háromalapossá alakítot­ták, így hétre növelték a lá­gyítókemencék számát. Mű­szaki-szervezési intézkedés a kapacitások bővítésére — rö­viden ez az előbbiek lényege. A szervezők tartalékokat tárnak fel. Igaz, kevésszer tudják ezt megcsinálni anél­kül, hogy újabb rejtett tarta­lékok ne bukkannának a fel­színre. (Bár, rossz nyelvek szerint a tartalékok soha nem rejtettek. Legfeljebb ideig-órá- ig nem beszélnek róluk, mond­ván: jövőre is élni kell vala­miből.) De félretéve a tréfát: a gya­korlatban az a szervező jár jói, aki „beosztóan” szervez. Szakmai berkekben név sze­rint emlegetik azokat az üze­meket, vállalatokat, amelyek úgymond, egyszerre „kigom- bolkoztak” a szervezéssel, azon melegiben minden kínálkozó témát nyakoncsíptek, aztán a következő évben már nem tudtak újabb lapáttal dobni a tűzre. Vélem: csak sok kérdő­jellel lehet elfogadni e tételt, hiszen — ki korán kel, ara­nyat lel —, azaz ki korán szervez, hosszabb időn át él­vezi annak gyümölcseit. A szervezők olyan emberek, akik jó szemmel, pallérozott ésszel megáldva szinte min­denre képesek. Nem jó szer­vező azonban az, aki impro­vizálással kísérletezik. A jó szervezési intézkedés alapos elemzést, vizsgálatot, bizonyí­tást, sokoldalú információt igényel. Mindezek nélkül a szervező nemhogy eredményt nem mutathat fel, de még hosszú életű sem igen lehet a vállalatnál. Persze az, hogy adott vál­lalatnál mire képesek a szer­vezők, a vezetőkön is múlik. Ök határozzák meg a szer­vezési célt, hagyják jóvá a fel­mérést, utasítanak a beveze­tésre, elrendelik az ellenőr­zést. Szerencse, — de- hovato­vább követelmény is, — ha a vezető „félállásban” szervező ig, hatékony támogatója, ösz­tönzője azoknak, akik fizeté­süket ezért kapják. H átországban ténykedő emberek a szervezők. Nem ők kajtatnak anyag után, nem ők adják a munkásnak a szerszámot. De szavuk van abban, hogy mindezekkel hogyan sáfárkod­janak. És ma, amikor éppen ez a „hogyan” tett szert oly nagy fontosságra, az ő hátor­szágbeli munkájukon nagyon sok múlhat. Szendi Márta az alaptevékenységben — 43 százalék —, s még nagyobb a nyereségben: 65 százalék. A középmezőnybe soroltak helyzete alig módosult tavaly a termelés, s a nyereség dol­gában. Romlott azonban az átlag alattiak és a veszteséges téeszek helyzete. — Járva az országot, még júniusban is láttam belvize­ket a kukoricavetésre kije­lölt földeken, főként a Ti­sza mentén. A veszteségek­be tehát jócskán beleját­szottak objektív okok... — Valóban sokhelyütt el­mondható ez — vélekedik az elnök. — Mégsem általánosít­ható: az adottságoknak meg nem felelő termelési szerke­zet. a szakemberhiány, az erőn fölüli beruházások vál­lalása szintúgy közreját­szott az eredménytelen gaz­dálkodásban. a veszteséges mérleg kialakulásában. Tény, hogy a pénzügyi hiányoknak 1976-ban az 54, majd 1977-ben a 74. tavaly pedig már a 85 százaléka a belvízkáros me­gyékben keletkezett, mégpe­dig az alábbi hatban: Békés, Borsod, Csongrád. Hajdú- Bihar, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megyékben, amelyek helyzetét csak súlyosbítja, hogy itt található a kedvezőt­len adottságú téeszek 90 szá­zaléka. Vagy hatvan téeszt, 1975 óta több ízben kellett, vagy most, ezekben a hetek­ben kell szanálni. Ezek a gaz­daságok fennmaradási lehető­ségeik határáig jutottak el,’ — gyors megsegítésük nélkül már nem teremthető meg vál­lalati gazdálkodásuk föltéte­lei. — Igen változatos, sok­színű, tehát a szövetkezeti térkép: az időjárásbeli és a szabályozók teremtette szo­rításokat kivédök, sőt fel­török egyfelől s a megingat­tak, aláhanyatlottak, gyá- molítására várók másfelöl. Itt, az egyébként szintén mostoha adottságairól, aszály­ról, szikről, hires-hirhedt, Hortobágy peremén, a nád­udvari Vörös Csillagban jól zárult 1978. — Valóban sikerültnek mondható a gazdálkodás, hi­szen egy év alatt 1 milliárd 108 millióról 1 milliárd 359 millió forintra gyarapodott a téesz termelési értéke, to­vábbá 196-ról 246 millió fo­rintra a nyereségünk — mond­ja Szabó István. — Minden korábbit fölülmúló számok ezek, amilyeneket még so­rolhatnék, ám úgy vélem, ez a beszélgetés nem helyi, ha­nem országos kitekintésű. — Végezetül azt kérdem, mit ajánlhat akár csak cím­szavakban a téeszvezetők­nek? — Ahhoz, hogv a mezőgaz­daság 1979-re tervezett növe­kedése megvalósuljon, tehát a célként kitűzött 2.5—3 szá­zalékos növekedési ütemet el­érjük, ennél jóval többet. 5—6 százalékot kell produkálniuk a szövetkezeteknek, s 10 szá­zalékot is a legjobbaknak. Re­ális-e vajon ígv május vége- felé mindez? Ha a búzát néz­zük, akkor nem, de ha az összes lehetőséget tekintjük át még sokat tehetünk néhánv rossz előjel ellenében. Az ál­lattenyésztés adott, a kipusz­.tult búz.a helyére kukorica, napraforgó vethető még. ta­karékoskodhatunk a költsé­gekkel, munkaerővel, de nem a munkabérrel. Rengeteg ütr ja-módja van a gépek jobb kihasználásának, az energiá­val és vegyszerekkel való takarékosságnak. Ezt a mun­kát még meg sem kezdtük voltaképp. A társadalmi, gaz­dasági törekvéseinkkel azo­nosult szövetkezeti paraszt­ság nagy politikai erő, amely­re támaszkodva, nagyon szí­vós munkával, de meg le­het felelni a ma és a holnao új, magasabb követelményei­nek. Keresztényi Nándor NŐGRÁD — 1979. május 19., szombat ó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents